Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

Ma este színházi premier: O tthon talanok Benkóék kezdték, Pe^éék zárták Két dzsesszévad után Új film készül Képünkön Csendes László mellett Demeter Hedvig és Csapó János Következett a második év­ad. Ismét hat hazai együt­tes. Októberben a Rákfogó kezdett, majd fellépett a La­katos Antal-kvartett, Tom- sits Rudolf és együttese, a Kőszegi Rythm Band, a Vu- kán együttes Bontovics Ka­tival, végül most, áprilisban Pege Aladár és együttese. A műfaj különféle stílusirány­zatainak képviselői. Hallgat­hattunk swing, rock, bibop vagy standard behatású dzsesszt. Igazán gazdag vá­laszték. És a külföldiek? — Most került volna rá­juk a sor. Elsősorban a szo­cialista országokra, közülük is Lengyelországra gondol­tunk. Beszélgettem erről a miskolci dzsesszklub vezető­jével, s úgy képzeltük el, hogy ha több városban is koncerteznének a vendégek, egy lenne az útiköltség, s így könnyebben meg lehet olda­ni anyagilag. Nem tudom, hogy ezekből a tervekből mi fog megvalósulni, mert a jö­vőben a Megyei Művelődé­si Központ szervezi majd a dzsesszhangverseny-soroza­tot. A két évad alatt színvona­las zenei élményekben része­sülhettek a dzsesszrajongók a megyeszékhelyen. A szer­vezők munkája most kezd ,,beérni”. Ha a koncertek át­ütő sikert nem is arattak, s még egyelőre dzsesszklub sem alakult, mint más vá­rosokban, ám Egerben is egyre többen érdeklődnek e műfaj iránt. Kíváncsian várjuk a foly­tatást. Józsa Péter Félidejéhez érkezett Fábrf Zoltán új filmje: a „Fábián Bálint találkozása istennel”, forgatása, amelynek forga­tókönyvét Balázs József ha­sonló című regényéből írta a rendező. A MAFILM Budapest Filmstúdióban készülő film alkotóinak a legfőbb gondot az első világháború idejére jellemző életkörülmények megjelenítése okozta. Az ak­kor még általános, nádfede- les házakból álló falu ma már eltűnőiéiben van, min­denütt megtalálhatók a vil­lanyoszlopok. Az Ócsán fel­lelt, tucatnyi nádfedeles ház köré új házakat, boltot és is­kolát felépítve, olyan falu­központot alakítottak ki,' amelyet később készítendő filmeknél is hasznosítani tudnak majd. Az olasz fronton játszódó csatajelenethez ugyanis mo­csárra van szükség, s mivel hazánkban már ilyen nincs, a forgatáshoz szükséges kö­rülményeket mesterségesen kellett biztosítani. A csata­jelenet helyszíneként a Szol­nok melletti Nagyrév térsé­gében levő tiszai árterületet szemelték ki az alkotók. Mivel a nyári hónapokban ingadozó a Tisza vízszintjé, ezért arra kényszerülnek, hogy alacsony vízállás esetén átemelőszivattyúval árasz- szanak el egy hektárnyi ár­területet. Az egy méter mély vízben játszódó mocsárharc megörökítésénél testnevelési főiskolások és egykori öttu­sázók szerepelnek majd kasz-' kadőrökként. Jobb feltételek, hatékonyabb nevelő-oktató munka Országos értekezlet Budapesten az új tanév feladatairól A színpadon nyikorgó vas­ágyak, kopott szekrények, egy szomorú asztal, a hozzá­tartozó székekkel. Szürke, vi­gasztalan világ ez, — egy munkásszálló szobájának belseje. A függöny felhúzása után ezt a képet láthatja a néző, Ser főző Simon Otthontalanok című darabjában. Majd tör- ve-zúzva betántorog egy ré­szeg, s elkezdődik egy drá­ma, a „lakáshiány” tragé­diája. .. A közönség új magyar színmű születésének lehet ta­núja a miskolci—egri szín­ház előadásában. Mit jelent ez egy színésznek? — Erről beszélgetünk a két főhőssel, Csendes Lászlóval és Mar­tin Mártával az egri bemu­tató előtt. — A színész számára egy ősbemutató mindig hallatla­nul izgalmas feladatot jelent — kezdi Martin Márta, akit bár jelenleg a győri szín­ház tagja — jól ismer az egri közönség az elmúlt két évadból, amikor is az Iva- novban, vagy a Két férfi sakkban című darabban nyújtott élményt. — Könnyű is és nehéz is egyben, hiszen az a jó, hogy a már koráb­ban látott alakítások nem befolyásolják a játékot, vi­szont szépségében is nehéz egy mind ez ideig csak pa­píron létező figurát első íz­ben életre kelteni; gesztusai­val, mozgásával, hanghordo­zásával megteremteni. Az Otthontalanok esetében ta­lán még ennél is többről volt szó, mert az író, a ren­dező Szűcs János véleménye mellett igényelte a miénket is. Egy kicsit talán egyénisé­günkre is igazította a karak­tereket. Így nemcsak tanúi voltunk a darab születésé­nek, de aktív részesei is. — A színház a néző szá­mára egy kicsit mindig az álmok, a mesék, a vágyak világát jelenti. Ez a mű azonban nemcsak ma íródott, hanem a mában is játszódik! — Azt hiszem, a színház akkor is, ha mesés köntösben, akkor is, ha mint most di­rekten, mindig szembesít. Szembesíti az embereket. az őket foglalkoztató gondokkal, n: Vacsorát és cigarettát adtunk neki és másnap a többiek után küldtük. PARANCSNOK A KOCSI ALATT Hajnalban, ahogy az út mentén álló hosszú kocsisor mellett lépkedtem, az egyik kocsi alól rám szólt egy hang. Ki az? Megismertem a parancsnokunk hangját, aki meglepetésemre az egyik ko­csi alatt szénán, pokróccal takarózva pihent. Jelentkez­tem és megkérdeztem, hogy miért nem valamelyik ház­ban alszik. — Nem jó a katonának a nagy kényelem, mért akkor nehezen viseli el a fáradal­makat — mondta nevetve. No, ez .aztán katona a javá­ból, gondoltam magamban. Szerettük is katonás egysze­rűségéért. Reggel korán akcióba lép­tünk, mert az elfogott zász­lóalj pótlására érkezett egy ségeket kellett szétverni. Ez­után indultunk tovább. Min­dig rövid ideig álltunk egy- egy helyen, mert az ellenség sehol sem tudta megvetni a lábát. Ez komoly fáradsággal Qßwiim lUiü. május 17., csütörtök problémákkal — veszi át a szót Csendes László, aki a kassai színházból meghívott vendégként ezúttal mutatko­zik be Egerben. — Ez a di- rektség persze csöppet sem csökkenti a színész munkáját. Én otthon gyakran kaptam olyan szerepet, ahol mai em­bert kell játszanom, s az a tapasztalatom, hogy vagy teljesen eszköztelenül kell előadni a mondanivalót, vagy teljesen azonosulva a hőssel. — Ezúttal ezt az utóbbi utat követtük — folytatja a színésznő. — Hiszen miről is van szó? Egy vidékről a nagyvárosba szakadt házas­pár a lakáshiány miatt kép­telen normális emberi csalá­di életet élni. Ha albérletbe mennek, nem tudnak otthon­ra gyűjteni, a munkásszállá­son viszont külön kell lak­niuk. Haza nem mehetnek. Mert hiába, hogy otthon az öregek nagy háza, mit szól­na a falu, ha vagyontalanul térnek meg. A pénz a szál­láson is nehezen gyűlik, ők egyre idősebbek lesznek, gye­reket szeretnének. Mit lehet itt tenni?... Tragédia ez, méghozzá manapság sokak szinte megoldhatatlan tragé­diája. Átéltük mindketten mi is az átlagos magvar fia­talokhoz hasonlóan. így nem járt. Végre Rimaszombat vé­delmére jelentős erőket von­tak össze, úgyhogy kiadós csetepatéra volt kilátás. Pa­rancsnokunk állandó össze­köttetésben volt a gyalog­sággal és pontosan összehan­golták a támadás tervét. Ezen az ütközeten dőlt el Rimaszombat sorsa. Délután belőttük a kapott célpontokat. Egy völgytorok­ban álltunk, s tőlünk balra, a hegyoldal kiugrásánál, vagy 200 méterre egy gépfegyver fészkelte be magát. Volt ott egy kis sziklaüreg és kíván­ni sem lehetett volna jobb állást. A parancsnokunk éppen meglátogatott minket, ami­kor a gépfegyver erős tüzet nyitott az ellenségre. Egy­szer csak halljuk a közele­dő gránát jól ismert vonító hangját. A gránát vagy 30 méterre a gépfegyver fölött csapott be. Utána még kö­zelebb. Jól láttuk az elvtár­sak taktikáját. Ha meghal­lották a kilövést, fogták a gépfegyvert és berántották a kis üregbe. Utána újból ki­tették és lőtték tovább. Ja­vában élveztük ezt a játé­kot, amikor egymás után három nekik szánt, de köze­lünkben csapódó gránát rob­bant. — Híj, azt a nemjóját an­nak a vakanyádnak, te hü­lye. Hát nem látod, hogy itt tüzérek vannak, nem gép- puskásokí — méltatlanko­volt nehéz a szerep vállalá­sa. — A föntebbiek szerint a nézőnek tehát állandóan megvan a lehetősége arra, hogy a főhősök viselkedését, döntéseit, kételkedéseit, el­határozásait szembesítse ön~ magával a valóságban ta­pasztaltakkal. — így van — erősíti meg Martin Márta. — Szerintem ettől lesz különösen izgalmas ez a történet, amely nemcsak a fonónők és építőmunkások számára, de minden pálya­kezdő dolgozó, vagy értelmi­ségi számára is érdekes le­het. Ezért hiszünk abban, hogy a darab siker lesz min­denütt — Egerben is. Az Otthontalanok szerepei­ben a közönség még Deme­ter Hedviget láthatja, mint id. Csendánét, Csapó Jánost, .Somló Ferencet, Hídvégi Ele­ket és Kalapos Lászlót a munkásszállás lakóiként. A takarítónő alakítója Lenkey Edit, a portásé pedig Cyör- váry János. A darab díszlettervezője meghívott vendégként Lang- már András, jelmeztervező­je Vágvölgyi Ilona. Bemutató ma este 7 óra­kor Egerben, a Gárdonyi Gé­za Színházban. Németi Zsuzsa dott az egyik tüzér. A pa­rancsnokunk elnevette ma­gát: — Nem volna jó, ha min­ket is látna, mert nekünk bajosabb volna berángatni a lányokat a lyukba! — Jött még néhány eltévedt gránát, aztán abbahagyták a lödözést. Körülvettük a pa­rancsnokunkat és a hajnali támadásról beszélgettünk. — Mik a kilátásaink? — Gál elvtárs csak mosolygott. — Elvtársak! Én rima- szombati vagyok. Két éve nem ebédeltem otthon. A feleségem, a gyerek... Sze­retném már látni őket. Biztosítottuk, hogy holnap otthon ebédelhet. Még jó ét­vágyat is kívántunk neki. — Kemény munka lesz, mert a csehek komoly erő­ket vontak össze — mondta komolyan. Az ellenséget nem tévesz­tette meg, hogy néhány lö­vés eladása után hallgat­tunk. Eddigi összecsapásaink alkalmával úgyszólván le­hengereltük őket, és óvato­sakká váltak. Nyoma sem volt már annak a fölényes­kedő harcmodornak, amit kezdetben tapasztaltunk ná­luk. A Vörös Hadsereg csa­patai a frontokon komoly csapásokat mértek rájuk, és támadásunk megindulása óta úgyszólván nem tudtak meg­állni előttünk. A tőlünk jobbra eső frontokon csapa­taink előnyomulása még gyorsabb volt és az ott fel­göngyölített ellenséges erők egy része elénk szorult, en­nek következtében az előt­tünk levő egységeik számbe­li fölénybe kerültek. Itt, ahol most álltunk, két üte­gük állt szemben a mi üte­günkkel. Estefelé átcsopor­tosítást hajtottak végre, de ezt a fogásukat megfigye­lőink idejében felfedezték, és ügyes taktikával lőttük be őket. Pege Aladárnak és együt­tesének hangversenyével zá­rult Egerben az idei dzsessz­évad. Ezen az estén is, mint a többi koncerten, megtelt a műfaj rajongóival a Me­gyei Művelődési Központ nagyterme, s a szép számú hallgatóság között találhat­tunk középkorúakat, huszon- és tizenéveseket egyaránt. Nem így volt ez régebben. Nemcsak Egerben, hanem az ország más tájain is. Ma­napság azonban egy-egy ran­gosabb muzsikus vendégsze­replésekor már elővételben majd minden jegy elkel. Két év. Ennyi kellett ah­hoz, hogy a dzsessz „jól be­fusson” szűkebb pátriánkban is. — És persze jó zene — mondja a műsorrendező iroda munkatársa. Kozma György. — Amikor két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy ősztől ta­vaszig koncertsorozatot in­dítunk, az volt az elképze­lés: havonként meghívunk egy hazai együttest, s ha már a közönség is megsze­rette, megértette ezt a fajta muzsikát, külföldi zenekaro­kat is felléptetünk. A jó öreg dixie-vel kezdő­dött. Benkóék „jöttek, lát­tak, győztek”. Az előző év­adban rajtuk kívül az egri közönség megismerkedhetett még a Debreceni Jazz Együt­tessel, a Szabados—Horváth duóval, az lnterbrass-szal, Gonda János kisegyüttesével és sokáig emlékezetes ma­rad a Csík—Fogarasi—Kő­szegi trió virtuóz hangver­senye. — Ez volt tehát a kezdet. A szép sikereken, a telt há­zakon, s az érdeklődésen fel- villanyozédva, „nagyszabá­sú” terveket is kovácsol­tunk: felvenni a kapcsolatot a rádióval, külföldi együtte­sekkel, a dzsessz-szakosztály- lyal, esetleg egy több napos fesztivált is összehozni. Mert, valljuk meg őszintén, akár­csak más, vidéki városokhoz viszonyítva is, kicsit későn ébredtünk. Amikor Székes- fehérváron már nemzetközi dzsesszt'áíálkozókat rendez­tek. Nagykanizsán dzsessz- hétvégét, majd Debrecenben dzsessznapokat, akkor mi még azon izgultunk, hogy vajon hány jegy kel majd él. i Emiatt a lövedékek időzí­tésein is változtatni kellett, ami belenyúlt a sötét esté­be. Az időzítők kis petróle­umlámpáikat köpenyeik gombjára akasztva dolgoz­tak, és a hüvelyekből kisze­dett, felesleges tölteteket a lőszeresládákba dobták. Az időzített gránátokat talpuk­ra állítva sorakoztattuk az ágyúk mellett elhelyezett lőszeresládákba, hogy a tü­zelés gyorsan menjen. Az egyik időzítő lámpája leesett és a petróleum égve folyt rá a felesleges töltetekre. Félelmetes lángnyelv csapott fel, ami szinte vakító fény­nyel világította meg a mel­lettük álló időzített gráná­tokat. Egy pillanatra der- medten néztük a fényt, az­tán rémülten ugráltunk a vizesárokba. Ha egyétlén gránát felrobban, a többit is felrobbantja, és az üteg­nek nyoma sem marad. Be- rencsik elvtárs, az egyik lö- vegvezető ugrott oda és a köpenyét dobta a zsírszerű- en égő tűzre. A gránátokat, mint kismalacokat húzgálta ki a ládából. Most már töb­ben odaugrottunk és odébb rángattuk a gránátokat. El­képzelhető, hogy a bajt elő­idéző elvtársat majdnem le­nyeltük mérgünkben. HULINA ÚJÍTÁSA Az izgalom elülte után le­feküdtünk az ágyúk körül aludni. Az senkit sem za­vart az álmában, hogy a so­ros a parancs értelmében az egyik célra állított ágyú­val félóránként leadott egy zavaró lövést. Ezt már a lovaink is megszokták, és ott legelésztek körülöttünk, de egy puskagolyó fütyülése idegesítette őket. (Folytatjuk) Szerdán délelőtt Budapes­ten, a Kertészeti Egyetem dísztermében, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter elnökletével országos érte­kezletet tartottak — ezen részt vettek a megyei párt- bizottságok képviselői, a megyei tanácsok elnökhelyet­tesei, a művelődésügyi osz­tályok vezetői, a megyei pe­dagógus-szakszervezetek tit­kárai és a sajtó munkatár­sai —, amelynek keretében dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes értékelte az 1978—79-es tanévet, s részletesen szólt az új okta­tási esztendő legfontosabb tennivalóiról. Elmondotta — többek kö­zött —, hogy a pedagógusok a kezdeti bizonytalanság és idegenkedés után, kedvezően fogadták az idei tánterveket. Annál is inkább, mert a gya­korlat bizonyította létjogo­sultságukat. Ezt igazolták az Országos Pedagógiai Intézet ilyen irányú vizsgálódásai is. Bevált az általános is­kolákban bevezetett 11 na­pos munkahét is. Szeptember elsejével épp ezért lehetőség adódik arra, hogy a tiszta profilú gimnáziumokban is áttérjenek erre. Nem minden oktatási in­tézményben alakult még ki az alkotómunkát segítő lég­kör. Ezt feltétlenül meg kell teremteni. Egyik jó módsze­re lehet ennek az igazgatók tevékenységének színvonala­sabbá formálása. Az új tanévben a legjelen­tősebb változások a gimná­ziumokban várhatók. Raj­tol a fakultáció, amely hosz- szú távon a képességek és adottságok teljesebb kibon­takozásához járulhat majd hozzá. Ennek feltételeit a megyék megteremtették, s így lényegében nincs külö­nösebb akadálya annak, hogy zökkenőmentesen kezdődjék a munka. Munkatársunk az alábbia­kat kérdezte a miniszterhe­lyettestől : — Javultak-e a személyi feltételek? Milyen gondok je­lentkeznek e téren? — Sajnos a megyék nem írtak ki elég álláshelyet, hol­ott bőven akadnak, betöltet­len státusok — válaszolta a miniszterhelyettes. — Az egyetemet végzettek pálya­kezdése a legnehezebb, a gimnáziumokban pedig meg­lehetősen sok a túlóra. A megoldás az, hogy a valóság­nak megfelelő kínálatot kell meghirdetni. A pillanatnyi gondokat a hamarosan köz­zétett pótlisták bizonyára enyhítik majd. — Jó egyéves a pedagógu­sok munkaköri leírása. Mi­ként összegezné a valóra vál­tás tapasztalatait? — Sokan sürgették — nem is alaptalanul — ezt az aján­lást. Az igazság az, hogy az Oktatási Minisztériumnak még nem adódott módja an­nak felmérésére, hogy a meg­valósítás terén meddig jutot­tunk. Egy már bizonyos: a visszhangtalanság is jelent valamit. Ezért később visz- sza kell térnünk az elemzés­re. — Sokat Ígér az idegent nyelv-oktatás reformja. A siker azonban azon is mú­lik, hogy biztosítják-e ennek személyi és pénzügyi fede­zetét? — Felkészültünk — az anyagi fedezetet a Pénzügy­minisztériummal egyeztetve rendeztük — az idegennyelv­oktatás minőségi előrelépésé-* re. A pedagógusok képzésé­ről is gondoskodtunk. Szeo- tembertől 150 nyelvtanárt fogadhatnak a megvék. Amennyiben bérkeret szük­séges, akkor azt is adunk. Olyan feladat ez, amelyre a jövő érdekében áldozni kell. — XJj útra lép a felnőtt- oktatás. Ez örvendetes. Válto­zik-e ezzel összefüggésben a módszertani tevékenység? — Színvonal-emelkedést ki-' vánunk a felnőttoktatástól — mondotta befejezésül a mi­niszterhelyettes. — Emiatt a módszertani munkálkodásnak: is fejlődnie kell. Természete­sen ez nem megy máról hol­napra, de az OPI már eddig is sokat tett az ügy érdeké­ben. Pécsi István j: Dancza fános: fiz If/lO-es vörös tüzérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből)

Next

/
Thumbnails
Contents