Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

Az űrhajózás a témaköre mai összeállításunknak. Szólunk az űrkutatás földi hasznosításáról és egy érdekes, ma még fantasztikusnak tűnő elképzelésről: a napsugarak által hajtott „űrsárkányok” kísérletéről. A technika történetéből AZ ELSŐ GYORSSAJTÓ — EDISON IZZÓLÁMPÁJA — A LÁNCHIDAK TÖRTÉNETE — CROOKES-CSÖ: KA­TÓDSUGÁRCSŐ — A VILLAMOS MOZDONY — Az újságnyomdászat különleges dátuma 1814. .szeptember 14-e: ekkor kezd­ték el gyorssajtón nyomni a londoni Timest! Az akkori vezércikk teltette a kérdést: Ki volt az a feltaláló, akit Sir Christopher Wrenhez, a Szt. Pál katedrális építőjéhez lehet hasonlítani? Meg is adja a választ: a gyorssajtó feltalálója, a szász Friedrich König (1774—1830) és a gé­pet szerkesztő Friedrich Bau­er (1783—1860) mechanikus barátja, Stuttgartból. — Az izzólámpa története bonyolult, sok teltaláló ne­ve szerepel benne, soroza­tunkban is említettünk már néhányat. A világ meghódí­tására mégis Thomas Alva Edison (1847—1931) indítot­ta el. Tapasztalta, hog^ tar­tós világításra az addigi szénpálcikás izzó nem felel meg: 100 évvel ezelőtt, 1879. október 21-én bemutatta a fémszálas izzóját. Renge­teg nehézséggel kellett meg­küzdenie: a fémszálat burá­ba kellett forrasztani, meg­felelő anyagú fém^t kellett találni, az üvegburából ki kellett szivattyúzni a leve­gőt és nem utolsósorban egy hatalmas dinamót kellett áramforrásként beállítani. Az izzólámoa története is igazol­ja: a találmányok nem vé­letlenül születnek, csupán Edison 200 jegyzőkönyvet rögzített az izzólámpával kapcsolatos kísérleteiről. A kontinens első lánchídja 155 éve, 1824-ben, Szentpé- tervárott épült. A Fontankát áthidaló „Panteleimonhíd” 36,5 m fesztávú volt és 5 kettős láncon függött. A lánc­híd népszerűségére jellemző, hogy a XIX. században ezen- / kívül még ét épült e város­ban. A Széchenyi István kez­deményezésére, W. Clark ter­vei alapján készült budapes­ti Lánchíd (1842—1849) híd- pillérei klasszikus kiképzésé­vel a világ legszebb függő- hídjai közé tartozott, az 1904-ben épült Erzsébet-híd pedig annak idején Európa legnagyobb fesztávolságú hídja volt (290 m). — 100 évvel ezelőtt. 1879- ben szerkesztette meg Wil­liam Crookes (1832—1919) an­gol fizikus és kémikus, a róla elnevezett Crookes-csö- vet. Ebben a ritkított leve­gőjű csőben katódsugarak keletkeznek (nevüket onnan nyerték, hogy a negatív pó­lusról indulnak el). Ezek át­jutnak a közbehelyezett alu­mínium lemezen, tehát át­férnek az atomok közti rop­pant szűk közökön. A katód- sugárban olyan anyagi ré­szecskék repülnek, amelyek tömege mintegy 2000-szer kisebb az addig ismert leg­kisebb anyagrészecskénél, a hidrogénatomnál, elektromos töltésük pedig, az addig meg­figyelt legkisebb elektromos töltés: ezt a részecskét „elektrón”-nak nevezték el. Tehát a katódsugárban elekt­ronok repülnek, a katódsu- gár: elektronsugár. — Ugyancsak 100 évvel ez­előtt, 1879. május 31-én mu­tatta be Werner Siemens a berlini ipari kiállításon az első villamos mozdonyt, amely 300 m hosszon, 7 km/óra sebességgel három, egyenként 6 személyes kicsit vontatott. Motorja percenként 600—700 fordulat mellett, 3 lóerő volt. Dinamó által ter­melt 150 voltos áramot a két sín között, az áramvezető sínről vezették a motorba, az áram visszavezetése pedig az egyik járósínen történt. A világ első közúti villamos- vasútját a Siemens—Halske cég Berlin és Lichterfelde között, 1891-ben építette meg. Edison izzólámnáia. Fémszál >zzott benne, légüres térben. A kísérleti néldány 45 óráig égett. (Fotó: Smithsonian Institution, Washington) Kozmikus geodézia Ma már egész Földünket behálózzák azok az észlelő­állomások, amelyek feladata bizonyos mesterséges holdak megfigyelése, műszeres kö­vetése. A szputnyikok helyzetét egy adott időpontban megha­tározni, mérni csak a föld­felszínről lehetséges. Ezek a megfigyelő állomások meg­mérik a műhold pozícióját, a távolságát, a sebességét, s ebből kiszámítható a valósá­gos helyzete. Így viszont le­hetőség adódik a földfelszín­nek a pontosabb meghatáro­zásához is. A mesterséges holdak fel­bocsátása előtt a Föld fel­színén a helyek koordinátái­nak (a szélességnek és a hosszúságnak) . a meghatá­rozása földrajzi helymegha­tározással történt. Ez nagy pontosságú csillagpozíció- meghatározásokat és időmé­réseket kívánó feladat. Már régebben megállapították, hogy a földfelszín pontjai­nak földrajzi szélessége idő­ben változó. tehát ingado­zik. Igaz, hogy ez az ingado­zás rendkívül kicsiny és nagy pontosságú helymegha­tározásokban már az ekkora értéket is figyelembe kell . venni. Hasonló pontatlansá­got okoznak a földrajzi hosz- szúság meghatározásában Földünk forgásának egyenet­lenségei. E pontatlanságok nagysága még a legkorsze­rűbb technikát alkalmazva is néhány méter. Mindenképpen szükség van tehát olyan eljárásokra, ame­lyekkel a régebbieknél pon­tosabban és megbízhatóbban mérhetjük a földfelszín pont­jainak az egész Földhöz vi­szonyított, vagyis a világhá­lózatban elfoglalt helyzetét. A kozmikus geodézia hős­korának egyik első nagy eredménye az volt, hogy a hagyományos csillagászati eljárást meghaladó pontossá­gú globális helymeghatáro­zást tett lehetővé, s ezzel például a világrészek távol­ságában tapasztalt pontat­lanság egy csapásra néhány- szort tíz méterre csökkent. S ma már néhány centimé­ternyi eltéréssel ismerjük ezeket az adatokat. Pedig csupán 15—20 évvel ezelőtt még csaknem százméteres volt a bizonytalanság Euró­pa és Észak-Amerika, vagy Afrika és Dél-Amerika tá­volságának az ismeretében. A Szovjetunióban már több ilyen megfigyelő állo­más működik (hazánkban is Pencen), de számukat még növelik. Most kezdte meg működését az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémia „Kászpi”' Tudományos Köz­pontjának szputnyikkövető állomása. Műholdról készült felvételek értékelése (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Vitorlásé rakéták? 1977. januárjában Hono­luluban Csillagászati Kong­resszust tartottak. Ezen az összejövetelen ismertették az amerikai űrvitorlázó ter­vet. Gyermekkorunk sárká­nyára hasonlít ez a szerke­zet, amely megépítése után 800 x 800 méteres méretben bolygóközi utakat tehetne meg. Az űrvitorlázó Nap­rendszerünk távoli bolygóit is felkereshetné tervezője szerint. Igen nagy előnye, hogy haladásához nem kell üzemanyag, mert ázt a ter­mészet szolgáltatná, a nap­sugárzás nyomása formájá­ban. (Ismeretes tény a fizi­kából. hogy amikor sima felületen a fény visszave­rődik. ott nyomás, az aero­dinamikai áramláshoz ha­sonló jelenség keletkezik.) Nincs új a nap alatt. Az amerikaiak is elismerik, hogy ez az ötlet még Cial- kovszkijtól a szovjet ra­kétakutatás nagy úttörőjé­től származik: az említett energiát Cialkovszkij űrha­jók hajtására gondolta fel­használni. Találmányát nem publikálták, ma is a Szov­jetunió Tudományos Aka­démiájának archívumában őrzik. Abban az időben ez csak elmélet maradt, mert a napvitorlázó önerőből nem tudott felemelkedni a földről. Napjainkban azon­ban a nagyerejű tolóraké­ták és űrhajók korszaká­ban már más a helyzet. Az amerikaiak az ötvenes években kezdtek — nyilván az orosz nyomdokokból ki­indulva — foglalkozni az űrvitorlázó tervével. Az amerikaiak alumínium be­vonatú műanyagból kíván­ják elkészíteni a szerkeze­tet. A NASA 5 millió dol­lárt irányzott elő a napvi­torlázó kísérletekre. 1980-ra kellene elkészíteni a proto­típus első próbarepülését. Amennyiben beválik ez a szerkezet, 1981-ben nagy vállalkozásba kezdenének az amerikai űrkutatók. A hatálmas sárkány, amelyet kisméretű saroklapátok irá­nyítanának 1981-ben elin­dulna távoli bolygók felé. 1986-ra megközelítené a Halley üstököst. Az űrvitorlázó terve a franciák fantáziáját is meg­mozgatta. A franciák egy kisebb űrvitorlázót szeret­nének gyártani 200 x 200 méteres méretben. A fran­ciák ezzel a sárkánnyal a Merkur bolygó megközelí­tését és egy 198Í-es Éneke üstökösrandevút szeretné­nek végrehajtani. Lehetséges, hogy a Cial­kovszkij megálmodta hap- fényhajtású sárkány a nyolcvanas években elindul a távoli bolygók felé. D.S. Európai űrlaboratóríum Az • amerikai tervezésű, építésű űrrepülőgép fogja ma­gasba röpíteni a nyugat-eu­rópai „Spacelab” űrlabora­tóriumot. 1973-ban határozta el a nyugat-európai országok űrkutatási szervezete által összehívott konferencia. Az orbitális repülőgép rakteré- ben nyer elhelyezést az űr­laboratórium, amely több­ször is felhasználható, és 10 év alatt 50 „bevetés” során, űrhajóskiképzésben nem ré­szesült szakemberek számára is lehetővé teszi, hogy kuta­tómunkát végezzenek az űr­ben. A Brémában már épü­lő laboratórium 9 tonnányi kísérleti eszközt vihet* magá­val, 400 kilométerig terjedő mesterségeshold-pályára. A Spacelab két részből áll. Egy légmentesen zárt, s a tervek szerint változtatható nagyságú kabinból, amely­ben akár négy kutató is dol­gozhat, és különféle célú műszercsoportokat tartalma­zó panelekből, amelyek a szabadban, a pilótafülkéből irányítva végzik méréseiket. Amikor ugyanis az űrrepü­lőgép mesterségeshold-pályá­ra tér, felnyílnak a raktár palástszerű, hatalmas fedő­lemezei, és a Spacelab köz­vetlen kapcsolatba kerül a bolygóközi térrel, amelynek vizsgálatára szerkesztették. KOSSUTH 8.27 9.36 9.44 Csajkovszkij művek Gagliano: Dafne, Brummadzag, a ze­nebohóc. 10.05. Tudod-e’ 10.35. Kamarazene. 11.25 Közelkép. 11.40.: Változa tok sötét húrra. 12.35: Si­mon István: Gyönyörű terhem. 12.45. Zenemúze um. 14.30: Mindenki könyvtára. 15.10: Dohná- n.yi Ernő saját műveiből zongorázik. 15.28: Csiribi ri. 16.05: Színes népi mu­zsika. 17.07: Háttérbeszél­getés. 17.37: A hegedű vir­tuózai. 18.15: Hol volt. hol nem volt... 18.30: Esti magazin. 19.15: Operettek 19.35: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekarának hangversenye. Kb. 21.30: Dzsesszfelvéte­lek. 22.20: Kína 30 éve, 22.30: Pablo Casals gór donkázik. 22.45: Hová lesz nek szellemi értékeink? 23.05: Hunyadi László. PETŐFI 8.05: Nóták. 8.46: Örök zöld dallamok. 9.40: Egy család — egy brigád. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: Csak fiataloknak! 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Kap­csolás a nyíregyházi stú­dióba. 13.25: Gyermekek könyvespolca. 13.30: Vár a tábor. 14.00: Kettőtől fél ötig... 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Be­lépés nemcsak tornacipő­ben. 18.33: Hétvégi pano­ráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Pelétől Cliff Ric­hardig. 21.30: Volt egyszer egy Hollywood. 22.00. Kellemes pihenést! SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00: Hírek, időjárás — Női dolgok, női gondok. Szerkesztő riporter: Jakab Mária — Kettős szerep­ben — Régi híres éneke­sek műsorából — Dr. Var­ga Zoltán: Az evolúció el­mélet. Riporter: Borsodi Gyula — A döntéstől a cselekvésig. Önodvári Miklós jegyzete — 18.00: Észak-magyarországi krónika — Az ünnepi könyvhét Borsod megyei szervező t bizottságának ülésén — Az Észak-ma­gyarországi Vegyiművek üzemegészségügyi és mun­kásvédelmi helyzete — Ülésezett Eger Város Ta­nácsának végrehajtó bi­zottsága — Hírek, lapelő­zetes ... TEJ 8.00: Tévétorna. 8.05: Is­kolatévé. 14.45: Iskolatévé (Ism.). 16.30: Pihenés (Bol­gár rövidfilm). 16.45: Per­petuum mobile. 17.30: Sza- halin (rövidfilm). 17.40: Telesport. 18.05: A szak- szervezeti jogsegélyszolgá­latról. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Goldoni: Mirandolina (Komédia). 21.35: Panorá­ma. 22.00: Németh Éva szőnyegei (Portréfilm). 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 18.30: Fizika. 18.55: En francais. 19.10: Orosz nyelvtanfolyam. 19.30: Tv- híradó. 20.00: Autó-mo­torsport. 20.20: Sportfilm­fesztivál, 1979. 21.10 Tv- híradó 2. 21. 35: Lidérc­fény (Angol film). A Brémában készülő nyugat-európai űrlaboratórium hosszmetszete (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Mtmwfö 1979. május 17., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents