Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
Erősödő egység, növekvő bizalom Idős mesterek A MAGYAR Szocialista Munkáspárt tevékenységében az elmúlt kilenc év alatt jó gyakorlattá vált, hogy a párt alapszervezetei éves munkájukat év végi beszámoló taggyűléseken értékelik. Az 1978. évi beszámoló taggyűlések szerepüket megfelelően betöltötték: megvitatták a vezetőség beszámolóját az éves tevékeny, ségről, cselekvési programokban, munkatervekben megfogalmazták az 1979-es év legfontosabb feladatait. Az 1978-as év értékeléséhez és az 1979-es feladatok megfogalmazásához jó alapot adott az alapszervezetek számára is a Központi Bizottság nagy jelentőségű, de. cember 6-i határozta népgazdaságunk tevékenységé, ről, ezzel összefüggésben a politikai munka helyzetéről és feladatairól. Az irányító pártbizottságok a központi utasításokat, értékeléseket és saját tapasz, talataikat felhasználták az alapszervezeti titkárok felkészítéséhez. A járási és városi szinten összevont alapszervezeti titkárok értekezletén az adott járás vagy vá. ros területén folyó gazdasági, politikai, ideológiai kérdések konkrét elemzéséről és tennivalóiról volt szó. Bevált, hogy a pártvezetőségek az összevont taggyűléseket az alapszervezetek beszámoló taggyűlései előtt tartsák meg. Ez jól szolgálta az alapszervezeti taggyűlések előkészítését. Segítette az alapszervezetek vezetőségeit a konkrét helyi feladatok egységesebb kidolgozásában. Ez a módszer egyúttal növelte a pártvezetőségek tekintélyét, feladatkörüknek jobb megértését. A TITKÁROK FELKÉSZÍTÉSE mellett a taggyűlések előkészítésének jelentős fórumai voltak a pártcso- port-értekezletek. Ezeken az értekezleteken a párttagok személyre szóló pártmegbiza. tásait értékelték. Szóltak a csoport egész tevékenységéről, a pártonkívüliekkel való viszonyukról, lényegében a párt és a tömegek kapcsolatáról. Helyes volt, hogy a pártcsoportok ülésein az alapszervezetek vezetőségei képviseltették magukat és aktívan részt vettek a megbeszéléseken. A taggyűlési beszámolót elkészítő vezetőségi ülésekre jellemző volt a kollektív munka, a konkrét elemzés és feladatmeghatározás. Nagyon sok alapszervezet veze. tősége bevonta a beszámoló elkészítésébe a pártcsoport- bizalmiakat, többek között azzal a céllal is, hogy a tagság előzetes felkészítéséhez a vezetőségi üléseken hallotta, kát már fel tudják használni. Az irányító pártbizottságok segítő, ellenőrző munkája a beszámolók elkészítése során folyamatos volt. A pártbizottságok tagjai — és munkatársai — jelen voltak a vezetőségi üléseken és ismertették az irányító pártszerv értékelését a végzett munkáról. A beszámoló taggyűléseken a párttagságnak 80—85 százaléka jelent meg, a részt vevő. kommunistáknak mintegy 20 százaléka mondott véleményt a pártszervezet munkájáról. A résztvevők száma és a felszólalók aránya valamivel kisebb az előző évi átlaghoz képest. Ez a taggyűlések előkészítésében tapasztalható rutinszerűséggel magyarázható, amely esetenként fellelhető volt a pártszervek által készített minősítésekben is. A taggyűléseken a párttag, ság elsősorban a párt gazdaságpolitikájának helyi végrehajtásával foglalkozott. A vezetőségek beszámolói és a felszólalások kifejezték egyetértésüket a párt gazdasági intézkedéseivel és a KB 1978. decemberi határozatával kapcsolatban. Az alapszervezetek nagy többsége — a pártszervezetek jellegétől függően — e taggyűlésen visszatért a korábban tárgyalt gazdasági jellegű párthatározatok végrehajtásának értékelésére; a termék- szerkezet, az építőipar, - . 3. mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének kérdéseire. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a taggyű. lések tovább segítették a párttagok között népgazdasá. gunk helyzetének reálisabb megítélését. Számtalan érdemi észrevétel és javaslat hangzott el a pártfórumokon a termelés hatékonyságának és minőségének fokozása érdekében. A párttagok a gazdasági vezetőktől konkrét. szakszerű intézkedések megtételét kérték: a termékszerkezet fejlesztése, a takarékosabb gazdálkodás, az exportképes árualap növelése érdekében. A TAGGYŰLÉSEKEN mind a vezetőségek beszámolói, mind a párttagok felszólalásai egyértelműen és élesen tettek szóvá néhány olyan negatív jelenséget, melyek megítélésük szerint a párt gazdaságpolitikai» törekvéseivel ellentétesek. A leggyakrabban elhangzó igény, hogy az üzemek veze. tői az anyag-, alkatrész- és szerszámhiányt teremtsék meg a termelés folyamatosságának feltételeit megszüntetve. Következetesebben lépjenek fel az illetékesek a munkafegyelem megsértőivel, a hanyag munkát végzőkkel szemben. Kérik a bérezésben az egyenl ósdi megszüntetését, a szocialista munkaverseny- és brigádmozgalomban pedig a követelmények jobban igazodjanak az új minőségi elvárásokhoz. A párttaggyűléseken elhangzott a párttagoknak az az igénye, hogy a gazdasági vezetők, de a pártszervezetek is konkrétabban fogalmazzák meg a jövőben az egyes kommunisták, illetve az adott kommunista kollektíva feladatait a termelés javítására vonatkozóan. A tennivalóknak csupán jelszószerű hangoztatása, pl. a takarékosság, stb. nem mozgósító, hanem inkább irritáló hatású. A felszólalók sürgették, hogy a párt minden terulclcfl eg *r«a1Wtten. szinten k övei keiét ésebbeh' lépjen fel á gakdásá^bán' feílélfiétő ' Hibákkal szemben. A' pártszervezetek belső életével kapcsolatban a vezetőségek számot adtak a taggyűlések, vezetőségi ülések napirendjeiről, döntéseiről és a pártcsoportok munkájáról, összegezték a pártcsoport-értekezleten elhangzottakat, mindenekelőtt a pártmegbízatások teljesítéséről. Az esetek többségében elismerően szóltak a párttagfelvételi munkáról és a pártoktatásról. A pártalapszervezetek mű. ködésének gyengeségeit elemezve kiemelték, hogy a párttaggyűlések még nem mindig fórumai a kommunisták politizálásának, szerepkörüket leegyszerűsítik sok esetben a tájékoztatásra. Budapesten és a megyében is bírálták a vezetőségek azon beszámolóit, amelyek ugyan elismerően szóltak a jól dolgozó párttagokról, de személy szerint nem merték kritizálni a pártmeg. bízatásokat nem vállalókat. A tömegszervezetek pártirá. nyitásának témakörében a legtöbbet a KISZ-szel foglalkoztak. A pártszervezetek egy része önkritikusan megállapította, hogy a dolgozó fiatalok között a KISZ tömegbefolyása, szervezeti hatása nem kielégítő. Az elmúlt évben a KISZ megerősítésére átirányzott párttagok egy része nem váltotta be a reményeket. A beszámolót, a cselekvési programot az elhangzott javaslatokat a taggyűlések — néhány kivételtől eltekintve — mindenütt egyhangúlag elfogadták. Előfordult, hogy •a cselekvési program átdolgozásával bízták meg a vezetőséget. ÖSSZEGEZVE az 1978. évi beszámoló taggyűlések tapasztalatait, megállapítható, hogy e taggyűlések erősítették a párt politikája iránti bizalmat, a párttagság egysé. gét. A párttagságnak a taggyűléseken kinyilvánított el-- kötelezettsége, . a pártonkí-í vüliek szeles körében , meg-., .nyilvánul® -érdeklődés jÓ,.ála_ . pót pb Ízt ősit az 1979-es év ’ féladataáriák jobb, eredményesebb megoldásához. Czank János az MSZMP KB munkatársa Ma zár a bank? Igen: ma csendesen zár, mondhatnám robban a bank. Nípjs rablás, nincs merényiét, csupán törvényszerűségek szereznek érvényt maguknak, és a törvényszerűségeknek ez az érvényre jutása jelen esetben a bankrobbanás. A törvényszerűségek érvényre jutása a maga teljességében a haladás, melynek sodró ereje — többnyire feloldható és feloldódó — emberi konfliltu- sokat okozhat s gyakran okoz. ★ A Magyar Nemzeti Bank hevesi járási fiókja a mai nappal befejezi működését, harminc eredményes év után megszűnik funkcionálni. Hatáskörét — túlnyomó többségében — a megyei igazgatóság veszi át. Harminc év .. j Harminc? — a dátumok olykor nem rímelnek. Valójában ez a harminc is „csak huszonhét” az sem egészen pontosan. Gombászegi Miklósné könyvelési csoportvezető (volt): — Tizenhat éves korom óta vagyok itt. Mi nyitottunk a főnökkel 1952. szeptember 15-én. A főnök (volt, jó volt) Prokai Gábor: — Mi nyitottunk, mi zárunk. Az egykori „mi” mindvégig kitartó harmadik tagja Kakas Istvánná: — Sok nehéz feladatot megoldottunk, talán ennél nehezebbeket is. Most. .. ? — mintha fejbe vágtak volna, mintha valami nagyon fontosat elvettek volna tőlünk.,, Hát, nem lesz könynyű. De bízzunk az ősi erényben. ★ Nyílt titok s hivatalos he- , lyeken gyakorta esik róla szó: városi rangra tör Heves. Vezetői ritkán beszélnek erről ugyan, de annál többet gondolnak rá, annál többet tesznek érte, bizonyság rá a helység mai arculata. És a majdnem-város bankja ma robbant, s bár a . bank funkciója az utóbbi években egyre csökkent, mégis igaz, hogy csupán egy szimbólummal lett szegényebb Heves... De félre a sirámokat, nézzük a szigorú, konok tényeket. Mázán Sándor, az MNB Heves megyei Igazgatóságának vezetője: — Azzal a céllal alakult 1952-ben a fiók, hogy az akkor létrejött termelőszövetkezeteknek segítséget nyújtson. Feladatát jól, lelkiismeretesen látta el, és néhány dolgozójának jelentős érdemei vannak abban, hogy a pénzügyi fegyelem megszilárdult a kezdés sok gond- jával-bajával küzdő téeszek- ben, s ezáltal maga a termelőszövetkezeti mozgalom is erősödött. Segítségük nemcsak az ellenőrzésben nyilvánult meg, de — akkoriban sok .szakemberrel nemigen dicsekedhettek a termelőszövetkezetek — a mérleg- beszámolók' és a hitelkérelmek az ő közreműködésükkel készültek el. Ezt a funkcióját a „fiók” — szűkülő mértékben — végig megőrizte. Szűkülő mérték ... Ha nem is hangzik jól, de gyakorlatilag egyáltalán nem bántó. Mert mi sem természetesebb, mint az, hogy az egyre erősödő termelőszövetkezeteknek mind kevesebb segítségre volt' szükségük, és ez a dolgozói létszámban is megmutatkozott, a korábbi 20—22- ről 14-re csökkent, de ez is több volt, mint amennyit a megmaradt munkához a banki normatíva igényelt. Történelmi hátteret adott ehhez a termelőszövetkezetek 1968—71 közötti átszervezése, az, hogy fokozatosan csökkent a gazdálkodó szervek száma, ,a költségvetési szervek számlavezetése és a beruházások finanszírozása az OTP-hez került. Végeredményképpen a hevesi járási fiók működési területe az eredetinek egyötödére csökkent, olyan minimálisra, hogy fenntartása a továbbiakban nem indokolt. ★ Kényes jószág a szeretet, nehéz hozzányúlni. Ezért most ne is essék szó arról, mily irigylésre méltó családdá forrt össze az évek, évtizedek során ez a maroknyi sereg. De egy biztos: most annál nehezebb. A süllyedő hajóról — mint megannyi hasonlat, sántít ez is, de jobb híján fogadjuk el — most ki-ki a maga csónakjába száll s evez egyedül, hogy egymástól távol vagy közelebb egy-egy új közegben ifikössön. Mázán Sándor: — Már mindenkinek van helye. Elképzelhető, hogy a beilleszkedés több-kevesebb gondot okoz majd, de fizetésben senki sem jár rosz- szabbul. leendő munkahelyükön vagy a korábbi fizetésüket vagy annál többet kapnak a fiók volt dolgozói. (Többségük Heves közelében helyezkedett el különböző gazdálkodó egységeknél, ahol örömmel fogadják őket, mert igen jól képzett „banki” embereket kaptak.) Prokai Gábor: — Kisebb fizetéssel nem fog dolgozni senki, és a számlatulajdonosok is kedvesek, megértőek voltak, amikor megbeszéltük velük, hogy szerepkörünket az igazgatóság veszi át. Gombaszeginé: — A tarnamérai Egyesült Termelőszövetkezetben fogok dolgozni, és ott nekem mindenki új lesz (idegen?), mert én a beosztásomnál fogva eddig nem jártam ki a termelőszövetkezetekbe. A belsőellenőrzési csoportba kerülök, a fizetésem annyi lesz, mint itt, négyezer. Ez tehát nem gond, de az új hely, a beilleszkedés... Sokszor beszélnek a munkahelyről, mint második otthonról, de hogy ez nekünk valóban az volt, azt senki más nem tudhatja, csak mi. És ez a legtöbb, amit erről mondani lehet. ★ A pompás épület, amely a mai nappal megszűnt „bank” lenni, rövidesen új lakóknak adja át a helyét s pótol egy régi hiányt: úttörőházzá létesül át. A búcsúzók számára ez némi vigasz, . hiszen otthonuk vidám, veszekedő, egyezkedő, tanuló, játszó, szórakozó fiúk és lányok otthona lesz. Torkuk azért most mégis elszorul, ám érzékenykedni nincs idő. s mint annyi nehéz munka előtt, elhangzik dör- mögve a főnöki ukáz: — Mindent bele, ezt meg kell csinálni, gyerekek..,! B. Kon Tibor . Az utolsó kerék Meg ma is a műhelyben Hányán is mesélhetnének a faluban! Nekem húsz éven át lovakat patkóit, nekem még ma is megvan az a hálószobabútor, az én szekeremhez meg mindig csak aa ő kereke kellett... Évtizedek múltak el. s csak a munka maradt meg. Egy egy katlan, szekrény, vagy baátanyél. De az emberek emlékeznek. A jó szakembernek a hírnév olyan tőke, ami később, idősebb korban, nyugdíj után is kamatozik. Feldébrőn három neves mester is dolgozott: Somogyi István kovács. Milibák József kerékgyártó és Kiss Ist. ván műbútorasztalos. Ma már mindhárman túl vannak hetvenedik életévükön, szerszámaikat azonban még mindig elő-előveszik. ha megkérik őket egy-két apróbb munkára. Kapaélezésre, nyélfaragásra, polckészítésre. V Józsa Péter Kicsit remeg a kézj Ha nincs mit csináljon, ha pihen, ha a régi fotókat fogja. De amikor a megszokott szerszám kiköpött nyele simul a tenyérbe, ismét magabiztos, rezzenéstelen. A kalapács, a fejsze vágy a fűrész engedelmeskedik még. Ha a mozdulat lassabb is, a fogás a régi. A szakma már az inakban, az izmokban rejtőzködik, csak az erőt kell néha előcsalogatná hozzá. De a szobában ülni sem jó. Nézni a falakat, vagy az asszony sertepertéjét ? A műhelyben mégis más. Ha nincs is állandó munka, jó a biztos tudat, hogy . a szerszámok ott lógnak a megszokott helyen — csak le kell venni őket.' Nehéz megválni a faforgács, a pác, vagy a vasreszelék jellegzetes szagától, s a vétsék, gyaluk. villáskulcsok, forgók is hozzánőnek az ember- mint a munka által vas vashoz, fa a fához. Ez volt a legjobb gyalum (Fotó: Perl Márton) Mímismfá 1979. április 14., szombat
