Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
Évek óla kérdik Bélapátfalván: Spanyol film: n fekete kard románca Diadalmas és szerelmes Izabella Ez a spanyol film kedvesen, itt-ott ugyan erőteljesebb színekkel, de mégis inkább az asszonyi bájt és a romantikus helyzetek tarkaságát, apró borzongásait, lecsituló félelmeit Idézi fel, mintsem azt a valóban komoly hatalmi átrendeződést az Ibér-fészigeten, amely Izabella és Ferdinánd házasságához fűződik. Mint történelmi tényt is többre tartjuk ezt a frigyet egy szerelem beteljesedésénél, hiszen a spanyol világbirodalom alapjait ők rakják le. Ebben a filmben nincsenek hadserege, ostromok, nem öldökölnek katonák, zsoldosok, nem látjuk a szétosztott hatalom mögött felvonuló komor erőket. Mindenütt csak az éllovasok vannak jelen, azok a figurák, akik ennek a nem is olyan ravasz, de néhol kegyetlen sakkjátszmának a táblájára felférnek. Van itt király, akinek nemcsak sekket, sakkot, de a végén mattot is adnak és éppen az a győztes, diadalmas és a talán szerelmes' Izabella, aki a film elején még faekét húz a nyakába vetett szíjjal, királylány létére. Carlos Blanco forgató- kőnyvíró színes mozaik-képekben tárja elénk a megalapítandó Spanyolország, első asszonyának, igazi szándékának, akaraterejének kibontakozását, Francisco Rovira Beleta rendező pedig Francisco Sempere operatőrrel olyan színes képek sorozatát örökítette meg, amelyek hitelesítik a románc-köntösben, itt-ott balladai sűrűséggel azt, amit a spanyolok Izabelláról, Ferdinándról tartanak. A nézőt nemcsak a jól felépített romantikus történet fogja meg, tágra nyílt szemmel nézi a helyszínt is, ennek a nagy múltú országnak híres épületeit, ahol az események lejátszódnak. A spanyol 'filmművészet ritkán jelentkezik nálunk, de ez a történelmi film újabb híveket szerez nekik nálunk is. Űj arcok, sajátos játékstílus és egy nekünk is rokonszenves művészi és életfelfogás jellemzi ezt a filmet: nem harsogja túl a témát az erőszakosság, csak annyira ke- gyetlenkednek, ahogyan azt az akkori hatalom megkívánta. Vannak jelenetek, amikor az egymásra támadó jellemek arcjátéka dönti el, mennyit hisz, mennyit hihet el a néző a film által keltett illúzióból. Maribei Martin, Juan Ribo bármely monstre filmben megállnák helyüket; Carlos Ballestenos pedig jellemábrázolási képességével messze kimagaslik még ebből a komoly mezőnyből is. Farkas András Ünnepség ünneplők nélkül Nem „hagyományos" ünnepséget szerveztek a költészet napja alkalmából Egerben, a Megyei Művelődési Központban. Az eddigi nagyszabású szavalóversenyek helyett vers- illetve prózabemutatóra invitálták a megye lírát kedvelő fiataljait, azt a mintegy kétszáz középiskolás diákot és gyári üzemi dolgozót, aki rendszeresen részt szokott venni hasonló rendezvényeken, s aki nemegyszer bebizonyította már, hogy nemcsak szereti, de értő módon képes is tolmácsolni a költeményeket. Olyan bemutatóra tehát, amelyen nincs versenydrukk, izgalom. Amelyen nem a pályadij, a továbbjutás emeli az ünnepi hangulatot, hanem a kötetlen baráti beszélgetés a költőkről, a versekről, a szavalás mühelygondjairól... E kezdeményezés azonban nemcsak' újszerűségével vált figyelemre méltóvá, hanem sajnos eredménytelenségével is. A szakértői gárda a kétszáz meghívottból mindössze öt résztvevővel találkozott. — a jelentkezők egy harmadával. Az érdektelenség okát keserű szájízzel találgatja az ember. Könnyű lenne annyival elintézni, rossz helyre mentek a levelek, rossz volt az időpont, nem elég meleg hangú a meghívó. Am önkéntelenül is felötlik, hogy a távolmara-, dást talán a tét, a pályadijak hiánya okozta. Bizonygatni most fölösleges lenne, mi mindennel gazdagszik a költészet által az ember. De érdemes talán megjegyezni, hogy e furcsa, ünneplők nélküli ünnepség tanulságain nemcsak a szervezőknek érdemes elgondolkodniuk. Németi Zsuzsa 2. Olyan régen vártam, hogy ez így megtörténjen. Az életet sokszor balga módra végtelen és meglehetősen romantikus regénynek hiszem. Mámorítóak azok a pillanatai, amelyek idején Igazán az; azok a lapjai, amelyeken helyreáll az általában kizölíkent és széttört valóság. Letéve a telefonkagylót, egyszerre éreztem minden síráson túli meghatottságot, és ugyanakkor ádáz elégtételt afölött, hogy van valami olyan igazságom, ami érvényesül, mert érvényesülni akar, és érvényesülni fog nélkülem is, még akkor is, ha nem leszek. Károly úgy mosolygott, amikor ajtót nyitott, mint gyerekkorában, szégyenlősen és naiv kedvességgel bezárkózva a mosolya mögé. csak úgy ajándékba adva nekem ezt a mosolyt, és én attól félek, hogy neki egyedül maradva semmilyen mosoly nincs az arcán. Edit. a felesége még húszéves sincs, bodorított hajú őzike szemű gyermeteg gverek. Zoli. az unokám szintén mosolyog, és volt feleségemre. az első szerelmemre hasonlít. Gyerekek mind a hárman. Ritka szerencséjüknek köszönhetően. ilyen fiatalon szoba-konyhás lakáshoz jutottak egy régi bérház sötét udvarú földszintjén. Albérlőként költöztek ide. a főbérlő ímsm 1979. április 14., szombat kórházban volt, és nem sokkal az ő beköltözésük után meghalt. Károlyék most „jogcím nélküli, jóhiszemű lakók”. És innen kezdve viliódzva, egyre gyorsabban peregnek a képek. — Te nem tartod szemét- ségnek, hogy egy gyereket úgy hagynak felnőni, hogy eltitkolják előtte az apját? — kérdezte Edit. Itt mindent a feleség mond ki, Károly mosolyog hozzá és hallgat. Néhány látogatás után úgy éreztem hogy szükségük van rám, öntudatlanul elszámoltatnak, várnak tőlem valamit, és felelőssé tesznek a sorsukért. Arra gondoltam, hogy örökös elbukásaimnak legalább any- nyi értelme legyen, hogy a magam példájával megóvjam őket, mert „jaj, nagyon csúnyán éltem”, és most is el kell viselnem a szüntelen gyötrelmét annak, hogy én, Gáli András, a költő sok mindenkinél különb vagyok, de ugyanakkor emberként... nyomorult és alávaló. Minden hibám és oktalan tévedésem egy szent mártíromság lesz, ha arra szolgál, hogy nekik, ennek a két gyermeknek. akik most kezdik az életet, ne kelljen elkövetni azokat. Mert én már elkövettem helyettük... . —• Anyádéknak nem akarod elmondani, hogy találkozol velem? — kérdeztem Ká- rolytól. — Minek? — Elóbb-utóbb úgyis kidé. rül, és mennél később, annál megalázóbb lesz mind. annyiatoknak, hogy hosszú időn át félrevezetted őket. — Majd akkor megmondom nekik, hogy egy-egyre állunk. Ok is hazudtak nekem egész gyerekkoromban —mondja Károly, és ezúttal nem mosolyog. Károly műszaki ellenőr a Vízműveknél, egyedül járkál a városban, fél nap alatt elvégzi a munkáját, de nem is keres annyit, amennyiből közepesen megélhetnének, Edit ugyanis otthon van a gyérekkel, általában délig alszik. akkor Károly hazaér, és ott esznek. Károly, ha csak módja van rá, drága külföldi lemezeket vásárol, de nem klasszikusokat, hanem mindenféle, a fiatalok által kedvelt együtteseket. Könyveket is vesz. Hasonlóan él, mint én. amikor vele egyidős voltam. Hasonló különös nemtörődömséggel, csak engem akkor már összefogott és belülről igazolt valami ismeretlen célú elhivatottságtudat. Hittem abban. hogy ami van. az csak átmenet, készülődés, várakozás arra, hogy rendkívüli tettekkel ejtsem ámulatba az embereket; hogv operaénekes leszek, vagy agvsebész, ökölvívó- bajnok. hadvezér, költő, az Elnök elleni merénylő, va'gv isten. Károlynál nem találtam és azóta s°m találom a célt. ami miatt érdem«*«? semmibe venni a hétköznapinak nevezett életet. Toli, az unokám alszik, a szobaMikor bővítik, korszerűsítik az iskolát? A helybeli szülők és pedagógusok panaszolják: — Nálunk az oktatásügy mostohagyermek. Sajnos, ez nem mai keletű ügy, mert régen Így van. Legalább másfél évtizede. Ilyen kedvezőtlen tárgyi adottságok mellett nem könnyű valamirevaló eredményt produkálni. Másutt jóval kedvezőbbek a körülmények, épp ezért nem tudni: miért feledkeztek meg pont rólunk. Esztendők óta beszélnek az oktatási intézmény bővítéséről, de a dédelgetett elképzelés jelenleg is csak terv. A szavakat, az ígéreteket mikor váltják már fel végre a tettek? Bárkitől érdeklődünk, mindenki hasonlóan fogalmaz, senki nem érti, miért alakultak így a dolgok. o A mostani épületet 1964- ben emelték. Külsőre tetszetős. nem látszanak meg rajta a kor nyomai. Hamarosan kiderül azonban, hogy mindez csak látszat, s a szépségflastrom csalóka. A mellékhelyiségek ugyan megfelelnek az előírásnak, de nem használhatók. Hallgassuk erről a gyerekeket: — A vizet nem vezették be ide, ezért csak úgy mosakodhatunk, ha vödörrel hordjuk ide. — Naponta sokszor fordulunk, s ez bizony fárasztó. Akkor is. ha a csap az udvaron van. — Ősz végén és télen a legrosszabb, mert a fagy miatt még messzebbre kell mennünk. A szünetekből ilyenkor alig marad szabad percünk. e Barin Norbertné igazgató- helyettes — akárcsak kollégái — meglehetősen nekikeseredett : — Ez minden, csak nem higiénia. Szóvá is tettük, de nem sok eredménnyel. Az egykori hiányosságokat sajban ég a villany, szól a lemezjátszó, Károly és Edit fél kettőig ébren vannak és olvasnak. Mire várnak, mire készülnek így ellazulva? Szeretném megérteni őket... Én vagyok öreg? ... Én?... öreg, ostoba, idegen és más. Károlyt tagadóvá tette, hogy husszonegy éves koráig szerepjátszásra kényszerítették. Edit, ahogy ez várható volt, egy ingerült pillanatában kikotyogta Károly anyjának. hogy találkozni szoktak velem. Másnap az anya és a nevelőapa — akit Károly egyébként szeret, mert, ahogy mondja, mindig jó volt hozzá — kettesben lerohanták a gyerekeket. Szabó azt magyarázta Károlynak, hogy a felesége korábban valóban az én feleségem volt, ezért született Károly az ő házasságkötésük előtt, de ő, Szabó volt a nemzője, mert neki az anyjával, — az én első szerelmemmel — már akkor viszonya volt. Károly ráhagyta, és feltehetően mosolygott. Közben Szabóné Editet gyúrta Alig elképzelhető. hogy ezek a derék polgáremberek milyen vak lé- lekrombolók Én, — magamat megvetni mindig kész — jóság ürügvén mindig valóban jó voltam, ha pedig gonoszul, vagy ostobán megbántottam valakit, a meg- bátiltottnál is fájóbban szenvedtem a gonoszságomtól és ostobaságomtól. Hát így élünk a széttép- hetetlen hazugságban mindannyian. Károly mosolyog, az általános iskoláiban kitűnő tanuló volt, de a derék polgáremberek akarata ellenére nem gimnáziumba ment, hanem szakmunkás. nos nem tudjuk pótolni, mert nincs rá pénz, pedig a szennyvízelvezető tőlünk csak száz méterre van. A munkálatok mintegy háromszázezer forintba kerülnének, ezt a summát azonban lehetetlen előteremteni. Így hát nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesszük a tényeket. A hajdani mulasztás — bármennyire finomkodunk, másként nem nevezhetjük ezt — okait megpróbáltuk keresni. Valljuk meg: nem sok sikerrel. Kár is bogozgatni. Az mégis igaz, hogy kellő körültekintései már kezdetben úrrá lehettek volna a nehézségeken. Ám, ha nem így történt. tizenöt esztendő alatt valahogy, valahonnan csak összejön ekkora összeg. Persze, ha nem üti senki a vasat, ha nem tartják napirenden a témát, akkor bizony feledésbe merül az ügy. Itt ez a „diagnózis”, 0 A gondok köre ezzel még korántsem zárult. Az előbb említettnél akad még súlyosabb is Tolmácsolja az igaz. gatóhelyettes: — Körzeti iskola vagyunk, nevelőink oktatják a bükk- szentmártoni és a mónosbé- li diákokat is. A jövő tanévtől hozzánk csatlakoznak a mikófalvi felső tagozatosok is. A zsúfoltság egyre nehezebben viselhető el, holott mi jóval kedvezőbb helyzetet szeretnénk biztosítaná. Többre azonban nem vagyunk képesek, mert minden létező termet elfoglaltunk; s' kizárólag a tanítás számára hasz. nősítjük ezeket. A fiatalok — elsősorban a nagyobb létszámú osztályok — különösképp az úttörőszobában szoronganak. A megoldás az intézmény bővítése lenne. Ezzel egyetértenek a helyi vezetők, ezt akarja a járási, a megyei művelődési . osztály. Jólesik ez az őszinte segítőszándék, az viszont elszomorító, hogy eddig alig született lényegbeli Intézkedés. tanulónak, mert tagadott; magán-zeneiskolában zongorázni tanították, néhány év után abbahagyta, pedig szereti a zenét, de tagadott; angol tanárnő járt hozzá, de nem tud angolul. Mosolyog és tagad. Nem tudja, hogy már, régóta a saját életét tagadja. Ezekben a mosolygó gyerekekben a pokol rejtőzik. Hallgatom, amikor jelentéktelen apróságok miatt olyan szavakat vágtak egymáshoz, amik a magamfajtát örökre megaláznák... És most, pár nappal ezelőtt, azzal jött hozzám Károly, hogy elhagyja Editet. Igen, mert valamikor,. talán egy éve is már, társaságban iszogattak, és ő csókolózott Edit nővérével, Editnek pedig most jutott eszébe törleszteni. Felszedett egy tizennyolc éves fiút. Nem. Először ő is csókolózott vele, megbújva valahol á konyhában. Károly pedig úgy döntött, hogy ezt nem tudja Editnek megbocsátani, de nincs hová elköltöznie, és ott van a gyerek is, ezért egyezséget kötöttek: egyik nap Károly vigyáz Zolira, és Edit kimenő®, a fiújával, vagy akivel akar, a másikon Edit marad otthon, és Károly csatangol a barátnőjével, mert kapásból ő is szerzett egy ráérő lányt. Felnő majd közöttük Zoli. az unokám. Én nem értem őket, nem értem az életüket, megöregedtem, és azt sem tudom, mire való volt olyan ostobán élnem, ha senki -nem lett tőle okosabb ... ■v — Vége — Kézmosás az iskolában (Fotó: Perl Mártoní Kovács Gábor, a nagyközé ségl tanács elnöke mindjárt a bajok sűrűjébe kalauzol bennünket. — Evek óta szorgalmazzuk az építkezést. Sokakkal együtt arra is gondoltunk, hogy amint a nagyberuházás kivitelezéséin tevékenykedő, katonák elvonulnak, átvesz» szűk a hatalmas, a szolgálati lakásokkal, a sportlétesítményekkel ellátott honvédszállót, s ott egy oktatásiközművelődési központot alakítunk ki. Itt lehetne bölcsőde, óvoda, napközi, kollégium is. A terjeszkedést indokolja az is, hogy az új gyár létesülésével a lakosság. így a gyerekek száma is növekszik. Javaslatunkkal egyetértett a megyei tanács is, de végleges döntés még nem született, s azt is kérték tőlünk: a tervező vállalattól rendeljük meg — minden esélyre számítva — az új iskola tanulmánytervét isi Egyszóval: pillanatnyilag két változat fut párhuzamosan, s az is tény, hogy telik az idő.., Ezt a helyzetképet erősített ték meg a megyei tanács művelődésügyi és tervosztályán is. ahol megértik a béíapátfalviak jogos tiireL metleniségét, sürgetését, mégsem óhajtanak — épp a cél érdekében! — elhamarkodot- tan határozni. A már emlegetett szálló hasznosításának lehetőségeit alaposan mérlegelték, s felmérték azt is, hogy mibe kerülne a feltétlenül1 szükséges bontás, illetve átalakítás. Egy biztos: teki ntélyes összegbe. Emiatt kell megfontolni a cselekvést. Ráadásul eddig még a vételár kérdése sem tisztázott, azt is meg kell tárgyalni a Pénzügyre iniis7.téri um nál, illetve a Fejlesztési Bankkal. Mindez nem megy máról holnapra. Természetesen nem évekig, legfeljebb csak hónapokig húzódhat az ügy. Addig mindenesetre rendeződik, amíg a jeleni égi lakók végleg távoznak. Az új oktatási intézmény tanulmányterve? Kétségkívül pénzbe kerül, de erről az ps_ hetőségről sem szabad lemondani, megéri két vasat a tűzben tartani. Reméljük, legközelebb arról adhatunk hírt, hogy az előnyösebb változat valósult meg, s végre teljesül a szülők, a tanulók, a pedagógusok régi óhaja, s nem lesz mostohagyermek az oktatásügy ezen a településen sem... Pécsi István íj
