Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
Egri Gárdonyi Géza Színház: Bz áldoza! visszatér Vidám krimi Szerencsére a két szerző — az angol Jack Popplewell és a francia Robert Thomas — semmivel sem akart többet, mint két és fél órán át kellemesen elszórakoztatni a közönséget. Ez sikerült. A nagyérdemű pontosan azt kapta ettől a bemutatótól, amit várt, amire felkészült, csalódásról tehát nem esett szó ezen az estén. A krónikás sem feszengett a nézőtér sötétjében, élvezte a váratlan fordulatokat, a szellemes dialógusokat, a humort, s örömmel nyugtázta: a színészek jókedvvel ko- médiáznak, láthatóan nekik is tetszik a játék. Egy okkal több, amely igazolja a műfaj, illetve a darab választását. Az áldozat visszatér című bűnügyi bohózat mint darab nem igényli a kritikai elemzést. Tény, hogy a két szeréé egyike, nevezetesen Robert Thomas igazi profi —a közelmúltban láthattuk a a tévében egyik izgalmas remekművét Szegény Dániel címmel —, aki jó érzékkel menti át a színpad számára szerzőtársa ötleteit és olykor megbirkózik Agatha Christie műveivel és népszerűségével is. Sőt tapasztalhatjuk, hogy e birkózás, illetve adaptálás közben még kölcsön is vesz egy remek figurát — a locsogó nyomozó vénkisasszonyt például — a krimik koronázatlan királynőjétől. Miért ne, ha jól csinálja, elvégre nemcsak Shakespeare-től lehet kölcsönözni. Ez a francia pedig ugyancsak ügyésen vázolja fel a figurákat, bogozza és bonyolítja a nyomozás szálait, miközben egy tálon szervírozza az izgalmat, a humort és a szerelmi motivációt is. Ezek után következhetne egy rövid mese, a mű tartalmának érzékeltetése. Erről azonban két okból is lemondok. Egyrészt, mert nincs jelentősége, mert teljesen mindegy, hogy egy közjegyző irodájában, avagy más helyszínen történik az a bizónyos gyilkosság, amely ürügyet szolgáltat arra, hogy megjelenjék Henri Grandin főfelügyelő, a nyomozás vezetője, aki buzgó igyekezettel kutat a tettes után. Másrészt pedig krimiről lévén szó, úgy érzem, hallgatásom is hozzátartozik a színházi produkcióhoz, nem rontom hát el a közönség szórakozását. A rendezésről szólok inkább, a vendég Kazán István munkájáról, aki mindenféle belemagyarázások és idézőjelek nélkül vállalta a két népszerű — és gyakran megdorgált! — műfaj, a krimi és a bohózat ötvözetét, komolyan és biztonságosan vezényelte a kis kamaraegyüttest és megcsillogtatta a remek szólisták, illetve a főszereplők értékeit. A ren- déző igényesen munkálta az egyes figurákat, hatásosan fűzte össze a jeleneteket, s az eredmény: jól pergő, hangulatos előadás, amelyben egymásra épül a humor és az izgalom. S mert a színen szereplők mindegyike lehet a keresett tettes, még a bűnügyi történetekben jártas közönség számára is tartogat meglepetést a befejező jelenet. Mire a függöny legördül, minden kiderül. Nem csak hogy kinek a kezén kattan A fecsegi! magánnyomozó és a főfelügyelő — Máthé Éva és Csiszár András —, háttérben pedig a rendőrt alakító Dariday Róbert. (Fotó: Perl Márton) a bilincs, hanem az is, hogy a színészek nem mindegyike bírja egyforma sikkel, tehetséggel az ilyenfajta játékot. Sajnos, a miskolci— egri színházban egyre nehezebb jól kiosztani a szerepeket, nem beszélve arról, hogy az ilyen habkönnyű, kellemesen szórakoztató színdarab igencsak ritka vendég ebben a kétszékhe- lyű Tháliában. Így bizony nem sikerült egységes játékstílusra hangolni a színé' székét, ezért éppen a franciás könnyedséget nélkülözi az előadás. Pedig a két főszereplő, a fecsegő, telefonos vénkisasszonyt játszó Máthé Éva és a főfelügyelőt alakító Csiszér András kitűnő érzékkel, sok ötlettel és köny- nyed eleganciával hozza a figurát, így adva meg a bűnügyi bohózat alaphangját, amelyhez remekül csatlakozik Dariday Róbert, aki a darabos, fontoskodó rendőrt formálja meg. Máthé Éva valóban elemében van, mint jó komédiás, szinte végigjátssza, -beszéli az előadást, helyenként egy kis lírát lop a feszültségbe, állandó jelenléte, humora felpergeti a játékot. Tetszett ez a sápítozó, régen megcsalatott, de még mindig tettrekész öreglány, különösen, ahogyan magához ragadja a kezdeményezést, vagyis átveszi a nyomozást. Csiszér András értő partnerként jeleskedik, ismét felmutatva fanyar humorát, játékos kedvét. A tehetség biztonságával építi fel a szerepet, főfelügyelője cseppet sem hasonlít a mai divatos nyomozózsenikhez, egyéni figurát formál a színész, aki nemcsak szöveggel, hanem o beszédmodorával és kifejező, széles gesztusaival is jól jellemzi, már-már karikírozza a nehézfejű főfelügyelőt. Maszkja is kitűnő. A közjegyző szerepét játszó Varga Gyulának nem sikerült maradéktalanul átvennie a franciásan szellemes bohózat stílusát. Mint ahogyan más hangvételt képviselt Ábrahám István is, aki bizony pátosszal alakiEmlékezés Liszt Ferencre A magyar Liszt Ferenc Társaság Forrai Miklós vezette küldötteinek látogatása alkalmából számos megemlékezés történt a múlt század nagy magyar zeneszerzőjéről, zohgoraművészé- ről Franciaországban. Senlis városában a Cziffra-alapít- ványnál rendeztek Liszthangversenyt, Cziffra György 1978. április ÍZ- csütörtök és más művészek közreműködésével. A koncerten megjelent Eve Barre, a francia miniszterelnök felesége, Jacques Charpentier francia főzeneigazgató, valamint a Párizsban akkreditált diplomáciai testület számos képviselője, köztük több nagykövet is. Az esten fellépett Kovács Dénes hegedűművész, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola rektora is. A Magyar Liszt Ferenc Társaság Liszt jobbkezének mását ajándékozta Cziffra Györgynek. tóttá szerepét. Holl Zsuzsa túl ridegre, angolosan ridegre formálta a csinos közjegyzőfeleség alakját. Máthé Eta a reménytelenül odaadó alkalmazott, Péva Ibolya pedig a csinoska gépírónő portréját villantotta fel. A színpadszerűen jó fordítás Klumák István munkáját dicséri, az egyszerű, ám a célnak megfelelő ' játékteret kínáló színpadképet Gergely István tervezte, míg a jelmezeket Ék Erzsébet. Mint említettem, a színészek jókedvvel játszották szerepeiket, a közönség remekül szórakozott, a bűnöst leleplezték és elnyeri méltó büntetését. Az életben persze nem mindig így alakul. Erről azonban e bemutató kapcsán nem érdemes gondolkodni. Inkább arról, hogy a közönségnek olykor-olykor nyújtani kell ilyen hab' könnyű, kellemes szórakozást is. Soha rosszabb színházat! Márkusz László A nemzetközi gyermekév nemes céljainak valóra váltásában a Magyar Vöröskereszt is munkálkodik: a tömegszervezet jelentős szociálpolitikai, egészségnevelési feladatokat vállalt a társadalom széles rétegeire támaszkodó akcióból. Mit tesz a Vöröskereszt a gyermekek védelméért, jogaik érvényesüléséért? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Ortutay Zsuzsát, a Magyar Vöröskereszt alelnökét, a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának tagját. — A nemzetközi segítség- nyújtás, a béke, a közösség szolgálata és még számos humanista cél mellett a Vöröskereszt az ifjúsági és családvédelemben is kifejti mindennapos munkáját. A szervezet mindig a maga ügyének tartotta a gyermekekkel való törődést. A 23. nemzetközi konferencia határozatba foglalta a gyermekek nemzetközi évére vonatkozó tennivalókat, melyeket a Magyar Vöröskereszt idei munkaterve is tartalmaz. 1979 elsősorban a felelősség újraélesztésének éve azokért a gyermekekért, akik nélkülözik a fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Jogaik érvényesüléséért fog most össze a világ, az ENSZ felhívására. A szomorú tények ismertek. Az UNICEF adatai alapján: a világon jelenleg mintegy másfél milliárd 0—15 éves gyermek él. Ezek kétharmada a fejlődő országokban, közülük több mint 800 millió elmaradott falusi környezetben, ahol a gyermekhalandóság, az írástudatlanság és az alultápláltság igen magas. ötszázmillió gyermek életkörülményei rendkívül bizonytalanok, hazájuk rossz gazdasági helyzete miatt. Több mint 200 millió gyermek rosszultáplált, az öt éven aluli gyermekek közül mintegy 10 milliót fenyeget éhhalál. A világ sok országában törvény tiltja a gyermek- munkát, mégis mintegy 43 millió gyermek dolgozik megélhetéséért, közülük sok 6—14 éves naponta , nyolc, sőt tizennégy órát. Olaszországban egymillió gyermek dolgozik, 1976-ban 1100 halt meg közülük munkahelyi baleset következtében! — „A Vöröskereszt enyhíti a szenvedést” — a szervezet idei világnapi jelszava is a gyermekévvel kapcsolatos nemzetközi szolidaritást fejez ki. A Magyar Vöröskereszt mit tesz a világon élő éhezők és bajba jutottak érdekében? — A mozgalom alapvető szerepe a humanista misszió: segítünk a természeti csapás és más katasztrófák miatt szenvedő emberiségen, elsősorban a gyermeken. Tavaly például 30 millió forint értékű segélyt küldtünk 19 országba. Most, a gyermekév szolidaritási alapján is több millió forint gyűlt már eddig össze, melyhez jelentősen hozzájárult a több mint egymillió tagot számláló tömegszervezetünk. — A gyermekek jogainak érvényesülése, nem független szülőhazájuk társadalmi rendszerétől, gazdasági fejlettségétől. A szocialista országokban, így hazánkban is jól gondoskodnak a gyermekekről. Milyen szerepet vállal ebből a Vöröskereszt? — A népességpolitikai, családvédelmi határozatok megvalósítását a maga sajátos eszközeivel segíti a Vöröskereszt. A gyermek ellátásának, nevelésének gazdasági feltételei — korszerű gyermekintézmények, szociális juttatások, stb. — egymagukban nem elegendőek. Többet kell tenni azért, hogy egészséges gyermekek szülessenek, s nevelkedjenek fel. Foglalkozunk uf. anyák és csecsemők védelmével, a serdülők egészségügyi ellátásával, korszerű táplálásával. Feltárjuk fizikai és lelki edzésük lehetőségeit. Azon munkálkodunk, hogy a hazánkban tapasztalható gyermekkultuszt mindenütt okos és kulturált gyermekszeretet váltsa fel. Szeretnénk, ha a szülők munkájuk, elfoglaltságuk mellett több törődést, szere- tetet és harmonikus szerető légkört nyújtanának gyermekeiknek. Korszerű, hatékony egészségnevelés, családi életre nevelés — ezek az alapvető törekvéseink, melyek a gyermekek érdekeit szolgálják. A Vöröskereszt csaknem 13 ezer alapszervezete kapcsolatban áll a tanáü csókkal, a népfronttal, a gyámhatósággal. Felmérő, patronáló, jelző tevékenységet folytatnak, ismerik a területükön élő gyermekele helyzetét. Felvilágosító munkájuk sokrétű; a csecsemőgondozástól az iskoláskor! egészséges életmódig különböző előadásokon, családlátogatásokon adnak tanácsokat, segítséget a szülőknek. Különösen sokat tesznek a veszélyeztetett gyermekekért például ott, ahol as apa alkoholista. Foglalkoznak a cigánylakosság életviszonyainak javításával, különösen a gyermekek életkörülményeinek megváltoztatásával. — A tömegszervezet hatalmas táborában ifjú aktivié- ták is vannak... — Nem is kevesen. Az ifjú vöröskeresztesek száma csaknem eléri a negyedmilliót, legtöbb köztük az általános iskolás. Most nyáron, a nemzetközi gyermekév alkalmából a Magyar Vöröskereszt táborozást szervez áz úttörő-egészségőrök részére, ahová az európai szocialista országokból ’ 5—5 tagú delegációkat várnak. Az ifjú vöröskeresztesek pedig nemzetközi tapasztalatcserén vesznek részt. Két kiadványunk is megjelent ez évben: Vöröskereszt az ifjúságért és Ifjúság a Vöröskeresztben címmel. Bulgáriában kiállításokat, vöröskeresztes filmfesztivált rendeznek, melyekre mi is elküldjük a pályamunkákat, és az ez alkalomból készült A gyermekért, a mosolyáért című filmünket. — Véleménye szerint min múlik a nemzeti bizottság felhívásában foglalt célok megvalósulása? — A felnőtt nemzedék felelősségén. Szülőkén, nevelőként, mindenkién. Gyermekeinket a jövőbe vetett hittel és az alkotó munka sze- retetével kell felkészíteni: a nemzetközi szolidaritás és a béke szellemében kell őket felnevelnünk, hogy képesek legyenek megőrizni az alkotó élet biztonságát, megvédehi az emberiség jövőjét. H. A. Szalay István: Gumipuska 2. Péter áhítattal hallgatta a bölcs szavakat és elhatározta, hogy üres kézzel máskor nem jön az erdőre. Most már csak lépésben, lopakodva közeledtek, míg az előttük levő katlanból hangokat hallottak. — Ha már anyányiak, szedjétek ki őket... — Hallottad? A városban háromszáz forintot adnak egy mókusért. A gyerekek a nagy odvas tuskó mögé húzódtak és izgalommal figyeltek. — Ezek legalább négyen vannak és szétverik a fejünket. — Találtam egy örvös galamb fészket is — kiabálta valaki a völgyből. — Tarisznyákba azokkal is, ha már tollasak Péter reszketni kezdett, mint a nyárfalevél és a Jancsi fülébe súgta: — Sokan vannak! Legjobb ha... Jancsi nem engedte befejezni a mondatot és tekintetétől Péternek is kezdett visszajönni a bátorsága. — Ha gyáva vagy, indulj haza, de ha velem akarsz maradni, keress két nagyobb követ. — Mit akarsz? — Gyutacsot robbantunk! Itt van a hátsó zsebemben, de ha valamikor is eljár a, szád... Dörrenés rázta még a levegőt és a fészekrablók kőiül valaki felkiáltotta magát; — Meneküljünk! Itt az erdész ... Péternek szeme-szája elállt a csodálkozástól: — Ezt aztán jól megcsináltad! Nem is mondtad, hogy neked gyutacsod is van. — Csak nehezebb esetekre, — rántott a vállán Jancsi és elindult, hogy megnézze a szétdúlt fészket. — Ha ezt nagyapád hallotta volna! Jancsinak a nagyapjáról eszébe jutott az otthon, az otthonról meg a reggeli és hirtelen korogni kezdett a gyomra. — Akarsz-e barlangot látni? Péter bólintott és egyik ámulatból a másikba esett. — Igazi ördögöket láttál-e már? Péter megsokalta a hü- lyé&kedést. — Féleszűnek tartasz, hogy ördögökről beszélsz? — Igen! Valódi ördögök. Fekete arcukból, csak a fehér szemhéjak világítanak. Mit adsz, ha megmutatom őket? A gyérek először egy darabig még kételkedett, aztán győzött benne a kíváncsiság: — Neked adom a lepna- gyobb gombomat! A juhász nagyapám subájáról valót... Pénz János megreggelizett, ’ kezébe fogta a kalitkát és kibállagott az erdőre a szénégetőkhöz. Megszokott, sok évtizedek óta.beválttempóval haladt fölfelé a völgyön, miközben leste a felhőket, amint a hegyek fölött bod- rosodtak. Később úgy tűnt, mintha susogás kelt volna szárnyra a fiatal tölgyek koronái között és olyan volt, mintha a duzzadt rügyekből kipattanó levelecskék sóhajtoznának. Alább hagyott a madárdal is, hiszen a csapongó nászrepülések után megkomolyodtak a madár- ßzivek és fejecskéiket a fészek, a fiókák, az anyaság gondjai töltötték meg. Igaz, , a hímek itt-ott még trilláz- gattak nappal is, de ha meglátták a fészken ülő párjukat, a boldogságtól lázas szemeket, akkor bűntudattal csippantották el a dal végét és serényen hogorak, kukacok után kutattak. Árnyékos, titkos lett az erdő, majd valamivel később a szénégető boksák csípős, keserű füstjét hozta magával a magas hegyek felől fúj- dogáló szellő. A két gyerek akkor már maszatos volt a koromtól és Péter haragudott, hogy az ördögmesével rá hagyta magát szedni. Elsőként Jancsi látta meg a nagyapját és éppen elsurranóban volt, amikor meggondolta magát, mert a nagyapja kezében megpillantotta a kalitkát. — A madarat nem adom! — makacskodott és leült egy rönkre. Az öreg úgy tett, mintha nem találna benne semmi különöset, hogy a gyerekek itt ólálkodnak a boksa körül és a szénégetőkkel derűsen parolázott. — Mit akar a madárral nagyapám? Az öreg felkapta a fejét, mintha csak éppen most látta volna meg a fiút. — Odahaza a szobában a szárnyával szétveri a kalitkát, a csőrével csipkedi a drótot, bánatnak ereszti magát... — A gerlice az enyém! — nyelvelt a gyerek. — Ha a tiéd, akkor legyen a tiéd, — rántott egyet a vállán a nagyapja és az unokája karjai közé nyomta a kalitkát. A szénégetők ráérős emberek, mert csak arra van gondjuk, hogy égjen a mile, közben aztán beszélgetésre, minden másra kerül idő. — Lövést hallottunk egy órával ezelőtt a Barátborsa felől... Jancsit, mintha darázs csípte volna meg, úgy felkapta a fejét és ijedtében kiengedte a tenyeréből a vergődő madarat. — Nézd csak! Elrepült a madarad, — mutatott Péter a levegőben tétován bukdácsoló, aztán mind jobban szárnyra kapó gerlice után, de közben arra gondolt, hogyha a Jancsi nagyapja most megtudja a gyutacsrobbantást, akkor egy időre vége az arany világnak ... Pénz János azonban most nem a szénégető szavaira figyelt, hanem a gerlét nézte és várta, hogy a madár megpihen egy zöld ágon, vagy egy magasabb bokor boglyas fején. A gerlice azonban belejött a repülésbe és nem látták többé. Délfelé járt, amikor hárman hazafelé indultak. Jancsi búsan lóbálta az üres kalitkát és amikor gerlét látott, vagy hallott nagyót dobbant a szíve. — Ne keresd a madarat, mert jó helyen van! Az erdő ezer, meg ezer fészket fog águjjai közé, és biztosan megtalálja a párját a te ger- licéd is. Ha már megmentetted az életét, miért ne akarnád, hogy ő is boldog legyén. (VÉGE)
