Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
Gondolkodásmód Az Agria új üzemcsarnokában AZ ÉRTEKEZLET OLYAN VOLT, mint általában az értekezletek. Volt vitaindító, a hozzászólók se hiányoztak — ment minden a maga útján. A zárszó, az összefoglalás adta az újat. Az előadó, természetesen miután hasznosnak minősítette a vitát, vázolta a feladatokat. A legfőbb tennivaló — érvelt — hogy változtassunk a szemléleten. Meg kell győznünk az embereket, hogy ők, megszívlelve a jó szót, másképpen cselekedjenek, mint eddig. Magyarán: a gondolkodásmódnak kell megváltoznia, hogy rendben menjenek a dolgok. Tulajdonképpen igaza volt. Jócskán akad olyan szférája életünknek, ahol elkelne a szemlélet hozzáigazítása a feladatokhoz. Legyen elegendő itt a munkafegyelemre, a mindennapi szorgoskodás intenzitására vagy éppen a többiekkel való együttélésre utalni. A gondolkodásmód tehát megváltoztatandó, csak hát a váltás korántsem azon múlik, hogy deklaráljuk-e szükségességét. Mostanság ugyanis meg- számolhatatlanul sok nyilatkozat, interjú zárul a gondolkodásmód megváltoztatásáról szóló szép szavakkal. A megkérdezett kimondja a kulcsszót — szemléletformálás — és úgy érzi nem érheti szó a ház elejét. Rajta nem múlt semmi se, tudja és elmondja mi a teendő, a többi.-már korántsem az 6 dolga.' A dologban csak az a bökkenő, hogy esetünkben a szép szavakon múlik a legkevesebb. Vegyünk egy példát, mondjuk a munkafegyelmét. Adott egy műhely, ahol az ott dolgozók csak tessék-lássék végzik el feladatukat, jelen vannak, a kezükben ott a szerszám, csak éppen a teljesítmény nem akarja elérni a kívánt szintet. A vezetők megbízzák a művezetőt, hogy győzze meg beosztottjait az intenzív munka hasznosságáról. A megbízott, mit tehet mást, összehívja az embereit. És beszél. A gyárról, az érdekekről, a becsületről. Szavai lehetnek a legszebbek, nem valószínű, hogy célt. érnek önmagukban. Kell hozzá még valami, a tulajdonképpeni lényeg, ami nélkül csupán hiú ábránd a szemlélet formálódása. És ez a valami az érdekeltség. A dolgozóknak érdekeltnek kell lenniük benne, hogy a gondolkodásmód megváltoztatásával elérni szándékozott vágy valóság legyen. Ha mondjuk a zsebük bánja a langyos munkatempót, feltehetően inkább tüsténtkednek majd naponta nyolc órán át, mint érdekeltség nélkül. Példa természetesen akad erre is. Több üzemben jó néhányan nem kaptak nyereségrészesedést vagy kevesebb jutott nekik az idén, mint máskor, mert rendre elkéstek. Feltehetően a munkahelyeken is sok szó esett előzőleg a pontosság fontosságáról, a késés hátrányairól, csakhát a szép mondatok nem vezettek eredményre. Ezért határozták hát el a döntésre illetékesek, hogy a nyereségrészesedés megvonásával jelzik: a pontosságnak jelentősége van. Az említett eset végleges, hiszen nem minden, a gondolkodásmód megváltozására érett területen lehetséges anyagi eszközökkel kivívni a változást Végletes, de alighanem szemléletes a minta. És követésre méltó. Még akkor is, ha ellene vethető: nem a gondolkodásmód változott, változik meg a nyereség elvonásával, hanem legfeljebb a munka fegyelme. És ez így igaz. Ez az állapot azonban korántsem káros a lényeg szempontjából. Előzőleg ugyanis azért vélték szükségesnek a szemlélet formálását, hogy a dolgozók időben beérkezzenek munkahelyükre. A szavak nem használtak, a pénz elvonása feltehetően inkább. A cél szentesíti az eszközt. A lényeg tehát megvalósult. És az ügyben ez a legfontosabb. A példaként említett munkahelyeken dolgozók feltehetően a jövőben valamennyien -megérkeznek a kezdésre. És az idő múltával a pontosság természetes lesz nekik. Megszokják. A megszokás pedig nagy úr. A többi között utalhat a megváltozott gondolkodás- módra is. Mert pontosan definiálni az egyes ember szemléletét, gondolatait, szinte lehetetlen. Ám a megkövetelt, s elvárt gyakorlat léte utalhat rá: a fejekben is megmozdult valami. PÉLDÁNK A MUNKAFEGYELEMRŐL SZOLT. Ám helyette szerepelhetett volna más is. Minden olyan cél megvalósításához a szemlélet átalakulására van szükség. Malonyai Péter Egy hónap múlva a századik Magyar tolóhajók a szibériai vizeken Egy hónap múlva adják át a századik, szovjet megrendelésre készülő tolóhajót a Magyar Hajó- és Daru gyár óbudai gyáregységében. A kétezer lóerős korszerű hajók a szibériai vizeken közlekednek, teljesítményükre jellemző, hogy gyakran nyolc-tíz uszályt tolnak maguk előtt. 20—25 ezer tonna teherrel megrakva. Ez különleges vezetői tudást is igényel. A szovjet hajósok munkáját megkönnyíti, hogy automata vezérléssel kormányozható a hajó, a hagyományos kormányállást egy ve-' zérlőpult helyettesíti. A hajó azért tolja maga előtt az uszályokat és nem vontatja, mert így gazdaságosabb .az üzemanyag-felhasználás, a hajócsavarok által felkavart víz ugyanis fékezi a vontató mögé kötött uszályok haladását. Évente 6—7 ilyfen tolóhajó készül, a szovjet partnereknek. Az idén még ötöt adnak át az ideutazó szovjet személyzetnek. A magyar bútoripar legkorszerűbb üzemcsarnokát avatták a napokban az Agria Bútorgyárban. A nagy termelékenységű gépekkel felszerelt kárpitosüzem a jobb munka- körülmények meAett a jobb minőség biztosítékát jelenti a termékeit mind nagyobb mennyiségben exportáló vállalatnál. A gyár új üzemcsarnoka pneumatikus gombtűző gép varrja a gombokat ezután a kárpitozott bútorokra. Képünkön: készülnek a népszerű Csinj gyermekheverők. (Fotó: Szántó György) A ütő ÉiÉielt Éji a AÉpesti Miséi Évről évre fogad külföldi vendéghallgatókat háromhetes gyakorlatra a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktora. Jórészt már formát öltött az idei nyári program, s eszerint mintegy 30 diák érkezik Csehszlovákiából, az NDK-ból és a Szovjetunióból intenzív laboratóriumi mérési kurzpsra. Most folynak a tárgyalások arról, hogy leendő algériai atommérnökök is ismerkednének a tanreaktorban a szakmával. Algírban a mieinkhez hasonló tanreaktort kívánnak építeni, s ezért már tavaly részt vett egy nyári tanfolyamon tíz kiválóan felkészült kémikusuk és fizikusuk. Ugyancsak a múlt nyáron nyolc negyedéves, atomerőmű szakos szovjet és öt prágai nukleáris mérnökhallgató tanulmányozza a budapesti intézmény munkáját. Bizonyos már,' hogy a Nemzetközi Atomenergia Hírügynökség az. idén novemberben Budapesten szervez négyhetes, angol nyelvű kurzust a fejlődő országok szakemberei részére. A tanfolyam a műegyetemi oktatóknak is jó alkalmat nyújt arra, hogy szélesebb körben adjanak számot munkájukról. Közvetve azonban hasznát látják a magyar diákok is: az ügynökség ugyanis — mintegy viszonzásként — mintegy 15 ezer dollár értékű műszert adományoz a tanreaktornak. A külföldi hallgatók nyári gyakorlatainak „ellenértékéként” a magyar hallgatóknak módjuk van megismerkedni a szocialista országok atomerőműveivel. Tavaly először utazott az NDK-ba ilyen tanulmány útra 15 magyar diák, az idei nyáron pediig körülbelül ugyanennyi gépész-, villamos- és vegyészkari hallgató ismerkedhet csehszlovákiai és szovjetunióbeMert a brigádon múlik múltban. Amíg néhány évvel ezelőtt erre ráfizettek, most már nyereséges. Pont az ellenkezője érvényes a hazai értékesítésre. Korábban az itthoni piac hozta a pénzt, most kevesebbet kapnak az árujukért, mint amennyiben nekik van. Ja, a piac! Így mondják. De a vevőt meg kell tartani. És miután várható, hogy az itthoni árakat felülvizsgálják, ,„kitartanak arra a kis időre”. így áll össze az évi százmillió forintos termelési értékük és annak nyomán a nyereségük, arni — éppen az előbb említett ármozgások miatt —•' 2—8 százalék között ingadozik. / Itt jutottunk el a mindent lezáró pontig. Nem volt nehéz kideríteni, hogy a munka minősége a brigádon múlik. Ebben érdekeltek is anyagilag, mert a jövedelmük ettől függ. Ezért is ellenőrzik önmagukat gyártás közben. A legfőbb meós maga a brigádvezető vagy a helyettese.. Hogy miért nem- elnézőek önmagukkal? Mert a gyártmányon mindig ott a brigád jele: a kék vagy a piros szín. és ha valahonnan visszaküldenek egy hibás tételt, nem kell keresgélni, kik készítették. Jöhetnek is be „ingyen” dolgozni. Nem éri meg tehát a műszak alatt szemet hunyni a rossz fölött. Ez pedig csakugyan a brigádon múlik. G. Molnár Ferenc Szívesen emlegetik így: a termelés kulcsfigurája a munkás. Minden rajta múlik. De ha a munkást nem érdekli, hogy mit, miért és mennyiért csinál meg, hanem csak azzal törődik, hány forint lesz a borítékban, akkor . minden erőfeszítésünk hiábavaló. Nagyon tetszetős elmélet ez, csak éppen pontatlan. Az a régi példázat jut eszünkbe a testrészek vitájáról, amikor el akarták dönteni, közülük melyik a legfontosabb. Melyik is? Ugye, a maga területén mind egyformán fontos. Tehát az embernek is ilyen a helye a termelésben: van, ami az egyiken és van, ami a másikon múlik. Mi múlik a brigádon? Olyan könnyű azt mondani : — Elvtársak, a brigád fogalmazza meg a felajánlását, milyen területen akar eredményeket elérni a szocialista munkaversenyben. Ezek a vállalások legyenek konkrétok, tehát mérhetők. Ez a könnyebb megoldás. És egyben a kevésbé jó. A másik: az üzem vezetősége maga jelöli meg azokat a területeket, amelyeken a munkások segítését kéri és várja. Például ■ a gyöngyösi parkettagyárban azt mondták, hogy a kulturális vállalások közül a legfontosabb az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése. Szép, szép a színház- és mozilátogatás, de a lényeg az iskolai végzettség. A termelésben pedig az a lényeges, hogy a brigád ne kapjon vissza egyszer már kiszállított kész árut .újra feldolgozásra. Ez nekik sem jó, mert csak a bajuk gyűlik meg vele, pénzt pedig egy fillért sem kapnak érte, mivel annak idején már felvették a munkabért — a kifogástalan minőségért. Miért nem csinálták meg úgy? Igen, ilyen egyszerűen megy ez arrafelé. Vitatkozni szeretnénk Farkas Imre gyáregységvezetővel. — A munkás végképp nem tehet arról, milyen alapanyagot kap. — Ez igaz. De az már rajta múlik, hogy a kapott alapanyagból a lehető legtöbb értéket termelje. Egy kicsit több odafigyelés, egy kicsit több lelkiismeretesség, és mindjárt a minimumra csökken a hulladék. — De hát ha az erdőgazdaságok nem az első osztályú faanyagot szállítják, annak a munkás nem láthatja kárát. — Ma már ilyen nincs. Valamikor Hlég előfordult, hogy az erdőgazdaságok áz első osztályú fát máshol értékesítették. De ez a múlté. Mi azt mondjuk, már világszínvonalán termelünk. Nálunk nincs külön export és külön belföldi minőség. De van különböző osztályú termék, ami a faanyag színének, erezetének a következménye. A kidolgozás azonban minden esetben kifogástalan minőségű. A kidolgozás minősége pedig csak a munkáson múlik. Az érvelés pontos, ellenvetés nem lehet. A munka minősége csakugyan a dolgozó lelkiismeretességén múlik. A faárut nagyon sokan szeretik, szívesen használják a lakásukban burkolásra. Ma már itt is változott az ízlés. Valamikor csak a teljes görcs nélküli fát tudták elképzelni falburkolásra. A parkettagyár irodájában bebizonyítják, hogy a görcsök sötétebb foltja egészen szép, mutatós mintázatot adhat. A falak ilyen anyagot kaptak burkolatként. Mindez azért jutott eszünkbe, mert köztudott, hogy a fa feldolgozása elég nagy veszteséggel jár. Mit tehetnek ebben az ügyben a brigádok? Csökkentik a hulladékot? Azt is feldolgozzák és az így nyert készárut alacsonyabb osztályba sorolják. Mint említettük: a minőség azonban kifogástalan. Ezzel a megoldással tulajdonképpen a vevő ízlését is befolyásolják, miután a vevőnek nem kell olyan mélyen belenyúlnia g pénztárcájába, ha ezt az egyébként mindenben kifogástalan árucikket veszi meg. Ilyen az élére állított mozaik parketta is, ami tökéletesen megfelel a céljának, de a lapjára döntve nem lehetne használni, mert van benne egy vékony repedés — az alapanyag hibájából vagy a szárítás miatt. De még az olyan hulladékot is hasznosítják, mint amilyen a fűrészpor vagy a lécdarab. Ennek ugyan más az értéke, de nem megy veszendőbe: forintot lehet érte kapni. Hogy is mondják: a kis hal is hal? Legfeljebb szálkásabb, mint a nagyobbfajta. A kész termék értékesítése aztán csakugyan nem múlik a munkáson, ha annak minősége ellen senkinek sem lehet kifogása. Furcsa helyzet alakult ki itt, a parkettagyárban. Jelentős az exportjuk, ahogy, azt írtuk is a közeli li atomerőművel. (MTI) íMbEMM® 1979. április 12., csütörtök
