Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
Szakmunkások az iskolapadban Közoktatásunk korszerűsítése kiterjed minden egyes iskolatípus nevelőmunkájának megújítására, de a továbbfejlesztés során nem egyenlő arányban osztjuk meg erőinket az iskolafajták között. A feladatokat aszerint osztályozzuk, hogy mekkora hatással vannak a társadalmi fejlődésre. Ez az alapvető szempont állítja előtérbe az általános iskolát és a szakmunkásképzést. Az 1972-es párthatározat óta az utóbbi téren két figyelemre méltó változás történt: egységesítettük a szakmunkástanulók képzését, és életre hívtuk a szakmunkások szakközépiskoláját. SZEREZZENEK KÖZÉPFOKÚ MŰVELTSÉGET Társadalmunknak létfontosságú a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok középiskolai továbbtanulása. Nem kevés ember sorsáról van szó, hiszen az általános iskolát végzett gyerekeknek mintegy ötven százaléka szakmunkáspályára lép. Az egészséges társadalmi mobilitás szempontjából nem közömbös, hogy a szakmunkások a középfokú műveltséget megszerezzék, netán felsőoktatási intézményekben tanuljanak tovább. Nem kevésbé fontos a középfokú iskoláztatás általánossá tételének igénye sem, amelyhez a szakmunkások szakközép- iskolája jelentős mértékben hozzájárulhat. A továbbtanulni szándékozó munkásfiataloknak szervezett szakközépiskola képzési célja a következő: a már szakmunkás-képesítéssel rendelkező dolgozók tömegesen szerezzenek középfokú műveltséget, hogy ennek birtokában magasabb színvonalon dolgozhassanak tovább munkahelyükön, illetve továbbtanulhassanak felsőoktatási intézményben, valamint általános és politikai műveltségüket megszilárdítva vehessenek részt a közéletben. Kik járnak ebbe az iskolába? 1974-ben, amikor útjára indult ez az iskolafajta, a hallgatók között szép számmal találtunk középkorú munkásokat, de most többségben vannak azok a fiatalok, akik közvetlenül a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után,itt folytatják tanulmányaikat. NAGY A LEMORZSOLÓDÁS Fél évtized alatt a szakmunkások szakközépiskolája az egyik legnépszerűbb felnőttoktatási formává vált. Elsősorban az iparban dolgozók körében, mert a mezőgazdasági üzemekből csak elenyésző számban érkeznek hallgatók. A népszerűséget Egy óra a mezőtárkányi cigány gyermekklubban Kerek a káposzta... A művelődési ház emeleti kis klubszobájában tíz-tizenöt fiú és lány torkából harsog az ének: kerek a káposzta ... lépkednek is hozzá, illően, párosával. Délután fél öt, egy-egy anyuka is be-behúzódik az ajtó melletti székre, mert ez már lassan a hazafelé nóta. A mezőtárkányi iskola pedagógusa, Takács Emilné beinti az utolsó játékot. Állatvásár. A négy csapat tagjainak vagy csak házi, vagy csak vadállatokat szabad 'árulni, venni. A feladat nemcsak a hat-nyolc évesek, de még a tizenkét éves nagylány homlokát is meg- ráncoltatja. — Ezt a játékot nem szeretik — világosít föl vezetőjük, aki egyébként alsó tagozatos, magyar szakos tanár. — Amit csinálunk azt szaknyelven szókincsbővítésnek hívják. Mindez csak látszólag könnyű, hiszen dolgokat kell felismerniük, megnevezniük, és ráadásul saját beosztásuknak megfelelően csoportosítaniuk ... pedig közülük jó néhánynak még egy rövid mese visszaidézése is nehezen megy. A mondottakra egyszerű a magyarázat a tárkányi cigány gyerekklub foglalkozásán vagyunk. A kis társaság idestova második esztendeje van együtt. — Az elmúlt években nagyon megemelkedtek az iskolai követelmények — magyaráz a nevelő. — A tanítási órákon azonban nem volt idő az eddigieknél -is többet foglalkozni a lema- radozókkal. Azok számára hoztuk létre ezt a gyerekklubbot. akik képesek lennének ugyan a többiekkel haladni, de hátrányos helyzetük miatt az átlagosnál kisebb a szókincsük, vagy kevesebb az ismeretük. Nos, itt játékos formában tanulva. fölzárkózhatnak társaikhoz. Közben folytatódik az él- latvásár. Az egyik kislánynak semmi más nem jut eszébe, csak a róka. Ötödik ismétlését már alig elfojtott kuncogás jutalmazza, aztán egy nagyobb lányka a segítségére siet. Csonka Kriszti, a kisebbik szereplő másodikos, a na- gvobbik. Csonka Irén negyedikes és itt van még a harZSJiümsis 1979. április U„ Merd» madik testvér is, a harmadikos Aranka. — És van még Öcsi, Béla, Laci, Marika, Gizi, Gyöngyi, Feri, Szerénke és Gyuri... — próbálja meg írónké a családi névsor kiegészítését. S miután hozzáteszi, hogy közülük még hatan otthon Laknak a kétszobás lakásban, azonnal érthető, hogy anyuka munkája után nemigen tud egy-egy csemetéjével eleget foglalkozni. — A legjobban itt a vetítést, a mesét meg a táncolást szeretjük. Azt még otthon is szoktuk gyakorolni — vallja be apránként a piruló Aranka. Aztán már a tanárnéni teszi hozzá, hogy a könyvtárba is szorgalmasan járnak a lányok, még a varrodában dolgozó mamát, meg a kőműves papát is ellátják a szatyornyi könyvből, amit alkalmanként hazavisznek. Váratlan közjáték szakítja meg a beszélgetést. Egy feldúlt anyuka szidja a kislányát: Ide nem jöhetsz többet! Miért nem szóltál, hogy ez cigányklub? Takácsné, meg a többi asszony hasztalanul próbálja csillapítani, magával húzva a gyereket, elrohan. — Sajnos nehéz lesz meggyőznöm, hogy mégis engedje Esztit — hallom a sóhajt. —• Az idén először fordult elő ilyesmi, pedig nem titok, hogy ide cigányok járnak, igaz, nem is hangsúlyozzuk túlzottan, mert nem ez a lényeg! Huncut szemű kisfiú köszön hangos csókolomot, s a fölszólításra gyorsan megmondja a nevét, Kállai Gyuri. — Még csak harmadikos, de egyike a legjobban fejlődő lurkóknak — mutatja be a tanárnéni. — De szorgalmas is. Jövőre már javaslom neki, hogy iratkozzon be valamelyik 1 iskolai szakkörbe is. Gyuri örül a dicséretnek, és beszámol kedvenc tantárgyairól. A számtan, a nyelvtan, az olvasás. Ezek közül fog majd választani. Szépen, világosan beszél, elfogultság nélkül, majd ismét a roppant udvarias csókolom ... Közben elszéled lassan a társaság. A nagyobbak ké- zenfogják a kicsiket, van akiért anyu jött, s akinek rögtön lehet is az aznapiakat mesélni. Az egyik mama még visszaszól az ajtóból: Akkor legközelebb is hozom, tanárnéni...! Német) Zsuzsa mutatják a következő adatok is: a kezdő évben 70 iskola, 81 esti és 170 levelező osztályában indult meg a képzés, csaknem 11 ezer hallgatóval. Ma már kétszer ennyi iskolában folyik a tanítás, a beiratkozok száma pedig minden évben meghaladja a 13 ezret. (Heves megyében ezek az adatok a következőképpen alakultak: 1974-ben, a beinduláskor öt iskolában, 12 levelező és két esti tagozatos osztályban összesen hétszáz- húsz elsős kezdte meg tanulmányait. Az 1978—79-es tanévben 12 levelező és egy esti tagozatos osztályban hatszáztíz szakmunkástanuló iratkozott be.) Ezekkel az adatokkal elégedettek lehetnénk, ha nem volna nagy a lemorzsolódás — ez szerencsére megyénkben nem jellemző —, amely átlagosan eléri az induló létszám ötven százalékát. A kezdő év 10 784 jelentkezőjéből 4800-an jutottak el az érettségiig. MINDEN KEDVEZMÉNYT MEGADNAK Nem elhanyagolható kérdés: hogyan segítik az üzemek munkásaik továbbtanul- lását? Száz példát is mondhatnánk arra, hogy a gyárak vezetői lehetőségeikhez mérten szinte minden kedvezményt megadnak a tanuló munkásoknak. Tantermeket nyitnak a gyárban, tankönyveket, felszerelést vásárolnak, a beszámolók előtt a gyári mérnökök korrepetálják a rászorulókat, a kihelyezett osztályokba elszállítják a hallgatókat, a műszak- beosztáskor figyelembe veszik az iskolai elfoglaltságot stb. Az is igaz, hogy nem egy vállalat küszködik Magyarországon munkaerő- hiánnyal, s az ilyen helyeken az utóbbi kedvezményt csak nehezén tudják megadni. öt esztendő nem nagy idő, kiváltképpen az oktatásban, ahol nagyobb stabilitásra, hosszabb kifutási időre van szükség az eredmények el- éréhez, mint az élet más területein. Annyit azonban máris megállapíthatunk a szakmunkások szakközépiskolájáról, hogy életképesnek bizonyult, és biztató jövője van. P. Kovács Imre A Boldogság — Kubinyi Ferenc dokumentumjátéka — egy magányos asszony életútjának fordulópontjait hozta a hallgató közelségébe. A szerző aggodalma, hogy el fogják-e hinni ezt a műsort, fölöslegesnek tűnt, mert ma már természetes, hogy nagyobb erkölcsi bátorság jót tenni, mint rosszat, vagy semmit. De mi is a történet? „Élt Budapesten egy fiatal matematikus és egy fiatal tanárnő. Megszerették egymást és összeházasodtak. Lakásuk nem volt, pénzük sem sok, de hozzákezdtek a város szélén egy ház felépítéséhez. Mindketten nagy családot szerettek volna, ezért szép sorban megérkeztek a gyerekek. Amikor az ötödik is megszületett, a családi ház majdnem kész volt. Boldognak hitték magukat...” És aztán a nagytétényi gázrobbanás során, az építés alatt levő iskolában többek között életét vesztette a 35 éves orosz—latin szakos ta- tanárnő, a gyerekek édesanyja. Élt a város másik végén egy harmincéves orvosnő, aki nem tudta az életét elképzelni gyerekek nélkül, felkereste tehát a családot azzal a céllal, hogy egy gyermeket örökbe fogad. Az öt félárva és az édesapa azonban annyira zárt közösséget alkotott, hogy bűn lett volna megbontani. Hogy a gyerekek közelébe lehessen és segítsen a puritán egyszerűségben élő családon, hetenként kétszer kijárt hozzájuk. A gyerekek őszinte szeretettel várták érkezését, együtt játszottak, meséltek, együtt tartották rendben a házat. Utóbb egymásba szerettek és háromhónapos terhes volt, amikor az édesapa is meghalt. Halála előtt egy nyilatkozatában a gyerekek gyámjaként őt jelölte meg. Mindez a görög sorstragédiák hangulatát idézi. Különböző bürokratikus akadályok miatt nem kelhettek egybe, hátráltatta az ügyet a gyámhatósági huzavona, a csemegézés és pletyka — tudtukkal más volt a feleségjelölt — s kivizsgálása annak, alkalmas-e az orvosnő a gyám feladatának ellátására. Azóta megszületett a hatodik közös gyermek is, befejezték a házépítést, és ma boldog mamaként viselheti gondját a nagycsaládnak. A párbeszéd és a dokumentumok, nyilatkozatok, elszámolások a szép élet mindennapjait mutatják. A nem mindennapi párbeszédet változatossá tették az Euripi- des-, Simonides-, Ovidius- idézetek és a görög hitrege néhány adata Kadmos és Harmonia szerelméről, házasságról. Vitathatatlan ide kívánkozott a hérosztörténet, mint a szerző mondja ”doí kumentumjátékom a mitológia örök emberi mesevilág gának és a valóságos törtéé netnek ötvözetéből születette A hallgató aztán a jó drámák eseményeit, motívumait továbbgondolja. (Kadmos és* Harmónia házasságából öt gyermek született, akik közül csak Polydoros maradt életben. Mielőtt Kadmos palotája leégett, elhagyták az ősi földet és vándorlásuk során eljutottak az Adriáig, ahol még egy fiuk született, de itt érte őket utói Ares bosszúja.) Az analógiák mindig sok veszélyt rejtenek magukban és noha a hallgató fenntartás nélkül tudta» követni a bátor és okos asszony harcát a gyerekekért, a családért, mégsem rejtheti el aggodalmát. Bírja-e egyedül? Mi lesz tíz év múlva? Igaz, azok a legjobb dokumentumjátékok. amelyele a kérdések és lehetőségek tömegét hagyják maguk után, hiszen az emberek egy része folyamatában, a jövőt a jelenből magyarázva néz sorsokat és életeket. Ebergényi Tibor 1 Nagyrédei szépségműhely fi Az egri Technolux Szövetkezet teljesítette a nagyrédei lányok és asszonyok régi kívánságát: kozmetikai szalont nyitott a községben. (Fotó: Szabó Sándor) WMMWWUWWWWWMWMIIMMWIIMWtfMWIMMMIIWIMIfWWAIMWIIM Szalay István: Gumipuska MMWWIMMIMMIflfVMIfMMIMMIMMMIftmftftfMMIMMMVWtftfim I. A madár szárnyait próbálgatta a kalitkában és csőrével csipkedte a drótot, majd felborzolta a tolláit és tompán, erőtlenül krúgatni kezdett, mint a szabad gerlék a mogyoróbokrok között. — Jancsi! Hol vagy te gyerek? Tavaszt érez a madarad a kalitkában és már hajnalban sem hagyja aludni az embert. Pénz János nyugdíjas erdész az unokájának kiáltott, de ő már túl járt hetedhét országon és megelőzte a kér lő napot. Az öreg zsörtölődve, de sorsába belenyugodva pipára gyújtott és a madárhoz intézte szavait: — Ne békétlenkedj te madár! Szerencséd volt, mert a fészek alatt talált meg az unokám és neki köszönheted az életedet. Az asszony ijedten nyitott be, mert azt hitte, hogy láz. álmában félrebeszél az ember, vagy váratlan vendég érkezett ilyen hajnalok hajnalán. — Az ég szerelmére János! Ügy megijesztett, hogy magában beszél. Pénz János felkönyökölt és kivette a pipát a szájából: — A bolond beszél magában, hanem én a madaramat szidom, meg a gyereket keresem, mert meg akarom neki mondani, hogy most már meggyűlik a bajunk a madárral, ............. ...... — T élen csak meg volt, leste, bámulta az ablakból a havas világot, de most már kifelé vágyik, tavaszt érez. Az'asszony úgy tett, mintha nem is neki szólnának a madárra tett megjegyzések és a gyerekre fordította a szót: — Pirkadatkor már az udvaron voltam, de akkor már nem volt az ágyában. Este a gumipuskáját drótozgatta, az ágasát igazgatta, kötözgette, mint amikor az erdőre készül. Más gyereket alig lehet az ágyából kikergetni, ez meg még a hajnalt sem várja meg, úgy hajtja, űzi a vére... Pénz János büszke volt az unokájára, ezért nem válaszolt az asszonynak, nem se. gített szidni a gyereket, hanem felöltözködött és megetette a gerlét, aztán friss vizet öntött az itatójába. Jancsit a Kis-erdő közepén találta a hajnal. Legelőször is a patakhoz ment, megkereste a víz fölé hajló kőrisfát és felült lombosodó gallyai közé, hogy onnan hallgassa a madarak hangját, a hajnali ébredést. — Mitől olyan csillogó a patak vize? Talán az elolvadt jég, meg a hó fehérségét hordja, vagy a kelő nap sugarai aranyozzák be a cseppeket? Választ nem várt, nem is kapott, dé sokáig figyelte a víznyaldosta mohás köveket, hallgatta a csobogást, aztán a cserkészút felé figyelt, amely innen indult el az Apakő irányába. Még hajnalodott, amikor róka osont a falu felől, megállt a pataknál, aztán mivel gyanús szagot csapott orrába a hajnali fuvallat, — mintha a föld nyelte volna el — eltűnt a partmenti gazosban. A gyerek gumipuskájával megcélozta a rókát és arra gondolt, hogyha most ez a gumipuska úgy elsülne, mint a nagyapja öreg tizenkettes mordája, akkor megbánná a róka a hajnali sompolygást. Később eszébe jutott a gerle is a kalitkában, amelyet tavaly itt a patak környékén talált. — Párját kellene kerítenem, — jutott eszébe, amikor a bokrok között hirtelen csend lett és elhallgattak a fekete rigók, mert Péter barátja bukkant elő a cserkészúton. — Azt gondoltam délig alszol. Az előbb már rókát is lőhettem volna, bejött iáé egészen közel hozzám. — Rókát csúzlival? Hülyeségeket beszélsz és azt hiszed, hagy engem mindennel meg lehet etetni. Jancsi leugrott a fáról, de nem folytatta a vitát, mert Péter arcáról titkot olvasott le. — Mi van? — Semmi! Fiúkat láttam az előbb és kifelé haladtak az égeres völgyön, talán négyen lehettek. Jancsit elöntötte az izgalom. Ledobta a cipőjét és belement a patakba, bár a víz nemcsak tiszta és csillogó volt, hanem hideg is, mint a jég. — Mit bámulsz? Kavicsokat kell szereznünk a gumi- puskához, mert itt előbbutóbb harcra kerül a sori Ezek, ha az égeres völgyön mentek fölfelé, akkor a Barátborsa irányába tartanak és fészkeket akarnak rabolni, de az is lehet, hogy mókust keresnek. Én is tudok ott két stiglinc. meg három gerle fészket, de búbosbankák is költenek arrafelé .. A két gyerek könyökig vájkált a patakban és hamarosan kavicsoktól feszült a zsebük. — Ne a nagyokat keresd! Az a fontos, hogy egy kicsit sarkosák legyenek, mint a buzogány, hogy ha a helyzet úgy hozza, csipkedje a bőrt. Nem sokkal később a fészekrablók után eredtek és nfentek egyenesen a Barátborsa felé. — Megtámadják őket? — Az attól függ! Mindenesetre, ha neked lennék, nem úgy járnék az erdőn, mint a moziba. Se egy bot, se egy gumipuska nálad és ..i A közelben erősen roppant egy gally. — Hallottad? ök azok! ! Jancsi elnevette magát. 1 — Az eszed tokját! Nagy vad jár előttünk. Nagyapám engem minden effélére is megtanított. A szarvas úgy 'közlekedik, mintha ember jönne, csak éppen erősebb, keményebb a roppanás, az őz szöszmötölve jön és aprókat lép, de ha váratlanul megzavarják riaszt, telekiabálja az erdőt, a disznó lépéseit minden más nagy vadétól a legjobban meg lehet különböztetni. Ha turkál, néhány aprót lép, aztán egy ideig semmi, csak legföljebb a kövek koccanása jelzi a vendéget, ha viszont szimatot kap, megugrik és bottal lehet ütni a nyomát. (Folytatjuki
