Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

Gazdálkodási fegyelemről - a revizor szemével GAZDASÁGI FEJLŐDÉ­SÜNKET napjainkban, de a jövőben méginkább, a ko- cábbiaktól lényegesen eltérő új vonások és feltételek jel­lemzik. Tudomásul kell ven­ni, hogy a külgazdasági fel­tételek egyre kedvezőtleneb­bek. Az intenzív fejlődés a ha­tékonyságot, a minőséget, összességében tehát a fegyel­mezett gazdálkodást állítot­ta a középpontba, a külgaz­dasági körülmények pedig ezek mielőbbi érvényre jutá­sát sürgetik. Ugyanekkor központi feladattá vált a gazdasági egyensúly helyre- állítása. Az 1979. évi népgazdasági terv az V. ötéves terv alap­vető céljainak érvényreju- tását tűzte ki feladatul, és várhatóan a gazdálkodásnak a tervben megfogalmazott szigorítása az elkövetkező években sem fog enyhülni: a szigorítást az intenzív fejlő­dés feltételei diktálják. Tény, hogy a vállalatok és a szövetkezetek számára a helyzet valóban nehezebb lesz; gazdaságpolitikai értfe­lemben azonban ezt úgy kell felfogni, hogy a szabályozás a gazdálkodók számára a népgazdaság lehetőségeivel, a végzett munkával és a teljesítménnyel összhang­ban nem álló korábbi hely­zet megváltoztatását szolgál­ja. Ezért helyesebb az a fo­galmazás, hogy a cél: a túl­zottan kedvező helyzet fel­számolása. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága or­szágos szervezete által vég­zett pénzügyi-gazdasági el­lenőrzések tapasztalatai alap­ján feltételezhető, hogy a gazdálkodók egy része to­vábbra is dinamikusan fej­lődik majd; döntő többségük mérsékeltebb ütemű, de tö­résmentes fejlődést tervez és csak kisebb hányaduknál je­lentkezhetnek komolyabb gazdálkodási problémák. Szó sincs arról, hogy „vészharangot kell kongat­ni”, 1 de ellenőrzéseinknek vannak negatív tapasztalatai is. Az évenként mintegy 3000—3500 vállalatnál és szö­vetkezetnél elvégzett pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzés megállapításai azt mutatják, hogy mind több esetben kell elmarasztaló megállapításo­kat tenni. A gazdálkodó egy­ségek pénzügyi-gazdasági fe­gyelme tehát nem javul! Nem csökken azoknak a megállapításoknak a száma sem, amelyek az államot megillető befizetések hibáira, az eredményelszámolások helytelenségére, az alapkép­zések korrekciójára hívják fel a figyelmet. A vállala­tok és szövetkezetek jelentős részének számviteli rendje és bizonylati fegyelme nem fe­lel meg az előírásoknak. A nyilvántai’tások rendezett­sége, tükörképe a gazdálko­dásnak és ugye mindenki egyetért azzal, hogy pénz­ügyi és számviteli rendezet­lenség mellett nehéz lehet fegyelmezett gazdálkodást folytatni! TÉMAVIZSGÁLATAINK is jeleztek néhány kritikus je­lenséget : A gazdálkodó egységek többsége — nem mindig va­lós indokkal — foggal-kö­römmel” harcol a juttatáso­kért, így nemcsoda, ha az ál­lami támogatások, preferen­ciák, dotációk összege évről évre növekszik. Ügy tűnik, hogy a gazdál­kodó egységek többségét nem érdekli a.termelési költségek alakulása. A költséggazdál­kodás nem javult számotte­vően. A gazdaságos termékszer­kezet kialakítása, a gazdasá­gos termelés és export rész­arányának fokozása igen las­san, alig észrevehetően ha­lad előre. A szerződéses fegyelem te­rén is sok még a tennivaló, ezt azért is fontos hangsú­lyozni, mert a vállalatok és szövetkezetek eredményes, vagy éppen gazdaságtalan működése sokszor az egymás Iránt tanúsított fegyelmezett szállításokon múlik. A bérgázdálkodás vizsgá­lata arra hívta fel a figyel­met, hogy a gazdálkodók egy része nagyobb mértékben akar részesülni a megtermelt javakból, mint amennyi szá­mára az elosztás során járna. Vannak olyan jelenségek is, hogy a „jó bázis” megterem­tésén munkálkodnak és elő­fordul, hogy indokolatlan bérpreferenciák igénybevé­telére törekednek. Néhány konkrét példát is hadd említsünk; A tarnaleleszi tsz fejlesz­tési támogatással létrehozott fűrészüzemének jövedelme­zősége nem kielégítő, kapa­citását kihasználni nem tud­ja. A munkaszervezés szín­vonala alacsony volt, a ve­zetés a gazdaság sajátossá­gainak megfelelő fejlesztési elgondolásokkal nem rendel­kezett. Említettük, hogy gazdasá­gos termékszerkezet kialakí­tása lassan halad előre. Ki­vétel azért szerencsére akad. A mátraderecskei tsz rend­szeresen teljesítette középtá­vú tervét és négy év« alatt stabil, megalapozott gazda­sággá fejlődött. Ingoványos rétjét alagcsövezéssel javí­totta, északi lejtésű területét gyepesítette, szarvasmarha­állományát minőségi cserével újította fel. A nagyrfdei tsz felismerte a hűtőház jövedelmezőségét. Bővítette hűtőházát, tervsze­rűen szorgalmazta a nagyobb jövedelmezőséget biztosító termékek előállítását, tárolá­sát. Jól oldotta meg a hű­tött áruk értékesítését mind a belföldi, mind a külföldi piacon. Ezzel évi eredmé­nyét jelentősen tudta növel­ni. Általában a kivitelező épí­tőiparra jellemző, hogy a szerződésben vállalt határ­időt nem tudja tartani. Ma még ritkán fordul elő, hogy a megrendelők a szerződéses fegyelem betartását jogi ala­pon is mégköveteljék. Vala­hol meg kellene kezdeni... A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 1977-ben 214 létesítménye 13 százalé­kát adta át késedelmesen. Mindössze két alkalommal érvényesítette • kötbérigényét a megrendelő — a bíróság közbeiktatásával. A NEGATÍV JELENSÉ­GEK MELLETT nap mint nap tapasztaljuk, hogy gaz­dálkodó egységeinket kor­rekt, színvonalas gazdasági és politikai felkészültséggel rendelkező vezetők irányít­ják. Ezért minden lehetőség adott ahhoz, hogy fegyelme­zett, a népgazdasági érdeke­ket a csoportérdekkel szem­ben előnyben részesítő gaz­dálkodás folyjék, és egyre kevesebb legyen a „kiskapu­kat” keresők száma. A Pénzügyminisztérium ellenőrző szervezete eddig is mindent megtett azért, hogy a revíziók hibakereső szem­lélete oldódjék, és a hibák megelőzésére fordítja a fő hangsúlyt. Törekvésünk az is,’ hogy ellenőrzési tapaszta­latainkat a felügyeleti és gazdálkodó szervezetek mind szélesebb körben tudják hasznosítani. Kapcsolataink szervezésé­ben már eddig is abból in­dultunk ki, hogy egyenlő rangú közös érdekű, igaz egyes esetekben eltérő néző­pontú partnerekről van szó. A vizsgált egységek képvise­lői számára lehetővé tesszük a vizsgálati témák és a vizs­gálati tapasztalatok teljeskö­rű megismerését. A jövőben tovább mélyít­jük a pénzügyi-gazdasági el­lenőrzés nyíltságát. A revízió segítő jellegét kívánjuk fo­kozni számos eszközzel. Pél­dául: a gazdálkodó egysége­ket kellő időben tájékoztat­juk a jogszabályokról, közér­dekű állásfoglalásokról, ké­szek vagyunk bármikor taná­csot adni gondjaink megol­dására a jogszabályok alkal­mazásakor felmerülő vitás kérdésekben. A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzésnek magatartást for­máló és központi akaratot közvetítő szerepe van. / FONTOS FELADATUNK­NAK TARTJUK a közvéle­mény tájékoztatását is az el­lenőrzések tapasztalatairól. A követendő példák ismer­tetése pedig nemcsak dicsé­ret, hánem valamennyi ve­zető számára tanulság is. Nemes Gyula, a PM Bevételi Főigazgatóság Heves megyei hivatalvezetője R korszerűbb termelésért Változások a megye ipari szövetkezeteiben A termelés korszerűsítése a megyei KISZÖV tagszövet­kezeteiben is a mindennapi munka egyik legfontosabb feladatává vált. Ennek során az utóbbi években — egye­sülésekkel, egyes részlegek visszafejlesztésével, illetve átadásával — sikerült — megfelelőbb nagyságrendű szervezeteket kialakítani s a tevékenységeket jobban a szükségletekhez igazították. Az építőiparban — mint is­meretes — az igyekezet a szakma jelentős területi bá­zisainak megteremtéséhez vezetett. Elérték, hogy ma már a három város vonzás­körén kívüli települések igé­nyeit is biztosabban, maga­sabb színvonalon kielégít­hessék. Több helyen tisz­tult a profil, a KGM-ágazat- ban erőteljesebbé vált a gépipari jelleg, a szolgálta­tók változatosabb megbízá­sok teljesítésére lettek képe­sek. A bútoriparban pedig — megyei, -országos érdekek figyelembevételével — egy egész szövetkezet dolgozói vállalkoztak arra, hogy az előbbre lépéssel' állami üze­mekben próbálkozzanak. A termelés szerkezetével' párhuzamosan a termelés szerkezete is sokat változott s változik jelenleg. A gyön­gyösi Agromechanikai Szö­vetkezetnél például időköz­ben egész sor elavult s ne­hezen értékesíthető gyárt­mány előállítását megszün­tették, s az erőket a célsze­rűbb, a gazdaságosabb ter­mékek készítésére összponto­sították. Jellemző a törekvé­sekre, hogy amíg 1975-ben a teljes árbevételnek csupán alig több, mint fele szárma­zott az úgynevezett „vezér­gyártmányok” értékesítésé­ből, az idén ez a részesedés — legalábbis a tervek sze­rint — már 95 százalékos. A főbb cikkek versenyképes­ségét az öntözőberendezések esetében a vásárlók beruhá­zási költségeinek csökkenté- .sével, a traktorszelepeknél és fékdoboknál pedig export­minőség garantálásával biz­tosítják. Az egri Fém- és Elektromechanikai Szövet­kezet a korábbi egyharma­dos helyett ebben az eszten­dőben háromnegyedesre nö­veli korszerű termékeinek részarányát, s licencvásár­lással igazodik még inkább a vevőkör fokozódó követel­ményeihez. A káli Tarna- mente Ipari Szövetkezet — amely megyénkből talán a legfiatalabb a kohó- és gép­ipar területén — a kooperá­ció szélesítésével lendített magán s iparkodik egyre tö­kéletesebben megfelelni a várakozásnak. Munkájának 75 százaléka alapul már együttműködésen, szállítmá­nyainak fele továbbra is építőipari vállalatokat segít. Műszaki fejlesztései során olyan új gyártmány is szü­letett, amelyből egész család kiterebélyesedett a kereske­delem kívánságára. Az építőiparban a kívánt­tól eltérően ugyan az ipari termelés irányában mutat­kozik arányváltozás, a szö­vetkezetek „mentségére” szolgál azonban, hogy — az Észak-Heves megyei Épí­tőipari Szövetkezet kivételé­vel — gyártmányaikkal vég­ső soron szakmájuk ellátását szolgálják. A gyöngyösi Mátra vidéki Építő- és Szak' ipari Szövetkezetnél — a legnagyobb szervezetnél — azonban lényegében még a célszerű arányok is csaknem megvalósultak s a gazdaság­talan téglagyártás megszün­tetését ellensúlyozó újabb termékek sem mondanak ép­pen ellent a megyei törekvé­seknek, Jóllehet, az áruter­melés sokkal inkább ipari hátteréül válhatna a hazai építkezéseknek is. Feltétle­nül kedvező jelenség viszont, hogy a gyöngyösiek határo­zottan készülődnek az építés területén is' a váltásra, a ha­gyományos helyett a mo­dernebb „NO-FINES’’ tech­nológiával kívánják további feladataikat megoldani. A hevesi Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezet szin­tén változtát túlhaladott H­Visszaigazolt döntés Hegtalálta helyét az Egri Csillagok Eger város legújabbkori történetében nem lényegte­len az a szerep, amelyet a megyeszékhely termelőszö­vetkezete játszik. Az Egri Csillagok, amely négy . ki­sebb termelőszövetkezetbőf — a Dobóból, a Rákócziból, a Nagy Józsefből és a Pető­fiből — alakult, kétszeresen is különleges helyzetben van. Egyrészt azért, mert mező- gazdasági nagyüzem létére városban van, s ebből a helyzeti meghatározottságá­ból adódóan olyan feladato­kat is el kell látnia, amelyet más mezőgazdasági nagy­üzemnek nem. Másrészt pe­dig az Egri Csillagok Ter­melőszövetkezet az ország legnagyobb szőlős gazdasága hazánk egyik történelmi bor­vidékének centrumában. A szőlészetnek, borászat­nak hosszú időre visszate­kintve szinte meghatározó szerepe volt a környéken, amely aztán az iparosodás ütemével fokozatosan csök­kent. A termelőszövetkezet­nek egyik fő feladata, hogy helyes egyensúlyt és arányo­kat kialakítva átmentse a jövőbe a szőlő és borfeldol­gozó kultúra hagyományait. A négy kisebb termelőszö­vetkezet egyesülése után 1978. január elsejével a noszvaji Új Élet Termelő- szövetkezet is csatlakozott a nagyobb szomszédhoz, s így ma már egységes koncepció alapján újul meg "a várost körülvevő dombokon a sző­lőkultúra. A négv és fél ezer hektá­ros mezőgazdasági nagyüzem léte a helyes gazdaságpoli­tikai döntések egyik iskola­példájának tekinthelő, 4 különálló kisebb termelő- szövetkezetek nem ritkán összehangolatlanul és néha egymás érdekeit nem kellő­en . figyelembe véve igye­keztek megoldani munkaerő­gondjaikat. Éppen a városi jelenlét miatt a munkaerő­gond sokkal kiélezettebben jelentkezett. Minden mező- gazdasági üzem külön fej­lesztési tervekkel dolgozott, így igen sok volt az esetle­gesség százalékaránya az egységes Eger környéki sző­lőkonstrukcióban, még ak­kor is, ha a felettes szervek igyekeztek összehangolni a munkát. Az elmúlt esztendők egy­értelműen igazolták a város közös nagygazdaságának szükségességét. Amint Eger Város Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága is megálla­pította, ,a közelmúltban lé­nyeges előrelépés történt a szőlőültetvények művelésé­ben és a szőlészet komplex fejlesztésében. Tervszerűen folyik az a nagyarányú munka, amely­nek keretén belüt fokozato­san váltják fel a korszerű ültetvényeken — s nemcsak a közösen művelt területen, hanem a háztájiban is — á mai követelményeknek nem megfelelő szőlőtáblákat. A szőlőterület csökkenése még mindig nem állt meg. de a kidolgozott elképzelések sze­rint, a már folyamatban le­vő telepítések eredménye­ként a termelőszövetkezet középtávú és bosszú távú tervében ’ már 750—800 hek­tár termő szőlőterület sze­repel. A közös gazdálkodás­ban művelt termőterület 19Z7-hea még 759 hektár volt, 1978-ban 648, az idén pedig 640 hektár. A kicse­rélődés mértékét jól érzé­kelteti az az adatsor, amely szerint a közös termőszőlő­ből nagyüzemi telepítés volt 1977-ben 597 hektár, 1978­ban 612 hektár, az idén pe­dig 640 hektár. A termelőszövetkezet, amely az Eger—Mátra’vidéki Borgazdasági Kombináttal együttműködve vesz részt az úgynevezett Bikavér-prog­ramban, az idén is tovább folytatja a kékszőlő-telepí­tést. Ebben az esztendőben hatvanhektárnyival növek­szik a kékszőlővel borított domboldalak területe. Ez a telepítés teljesen összhang­ban van azzal a megfogal­mazott célkitűzéssel, hogy a selejtezéseket is figyelembe véve, évente 40—50 hektár új telepítést kell végrehaj­tani. A helyes szakmai irányí­tásnak és kivitelezésnek az eredménye az is, hogy az elmúlt esztendők átlagában 80 mázsát meghaladó hektá- ranként átlagtermést szüre­telhettek az Egri Csillagok­ban, amely nemcsak a me­gyei, de az’ országos átlagot is meghaladja. A történelmi szőlő- és bor­kultúra átmentésében, az ér­tékek megőrzésében és to­vábbfejlesztésében tehát jó munkát végzett a gazdaság, és megfelelt annak a vára­kozásnak, amelyet e feladat­tal szernben támasztott nem csupán a helyi, hanem a népgazdásági érdek is. A gazdaság vezetését dicséri, hogy nemcsak felismerte, de tudatosan vállalta, is « fon­tos szerepel,.’ ' < A másik különleges hely­zetből adódó feladat már szűkebb — de ez egyálta­lán nem azt jelenti, hogy ke­vésbé fontos — közösséget érint. Magát a várost. Az Egri Csillagok tevé­kenysége jótékonyan1 érezte­ti hatását a lakosság ellátá­sában is, Érezhetően javult a helyzet a kora tavaszi pri­mőrök terén. A termelőszö­vetkezet évről évre jelentős friss zöldséggel igyekszik enyhíteni a piaci gondokon. Maradéktalanul dicsérni ta­lán csak a virágüzleteket le­het, bár itt sem ártana még több gondot fordítani a vá­laszték növelésére és egy- egy nagyobb „virágos ün­nepre” való jobb felkészü­lésre. A zöldségüzletek fo­lyamatos ellátását csak a ZÖLDÉRT-tel tudja megol­dani a termelőszövetkezet, így valójában csak az üzle­tek üzemeltetését végzi. Ezen a területen — s ezt átgon­dolva, hogy milyen áruellá­tásba tudna reálisan bekap­csolódni a.város közös gaz­dasága — még volna fejlesz­tési lehetőség. Ugyanúgy, mint ahogy adós az Egri Csillagok a vá­rosnak valóban ízléses szőlő és bor hagyományaihoz mél­tó borkóstolók, borharapók kialakításával. Ha ezt a jövőben olyan körültekintéssel és olyan színvonalon oldja meg, mint a történelmi értékű szőlő­kultúra továbbvitelét, akkor ezzel nemcsak a város, ha­nem a házai idegenforgalom is gazdagodni fog. Sz. A . módszerén s — a program szerint — a mindinkább igé­nyelt több szintes lakásoknál áttér a középblokkos kivite­lezésre. A Hatvani Építőipa­ri Szövetkezet — jelem s összegű anyagi támogatásait felhasználva, kapacitá -át gépbeszerzésekkel számotte­vően növelve — főként a város gyarapításán osztozik már is. Az egri Épületkar­bantartó Szövetkezet ugyan­ekkor elsősorban a lakásfel­újítások munkáiból iparkodik mind szembetűnőbben ré­szelni. A könnyűiparban, mond­hatni, hogy talán már csak a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet tart az útkere­sésnél. A többiek — gond­jaik ellenére is — többé- kevésbé fejlődnek. A gyön­gyösi Kékes Cipő- és Textil­ipari Szövetkezet termék­skálájának ésszerű szűkíté­sével csökkentette az átállá­sok miatti meglehetősen je­lentős időveszteségeket, s szervezési intézkedésekkel, újabb módszerek alkalmazá­sával növelte termelését. Gépparkjának, techn'ológiá- jának korszerűsítésével igyekszik még inkább felzár­kózni versenytársaihoz a Füzesabonyi Javító-Szolgál­tató Szövetkezet, a hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet pedig nemrég birtokba vett új üzemházá­ban törekszik úgyszólván a legdivatosabb, legkeresettebb cikkekkel az eddiginél is gyorsabban megfelelni a változó piac kívánságainak. Ugyanekkor mindhárom szö­vetkezet gyorsjavító cipősza­lon nyitásával akar a szol­gáltatásokban is még jobban besegíteni. A szolgáltatásokra egyéb­ként megyénkben három ki­jelölt szövetkezet vállalko­zik igazán. Az egri Univer­sal ennek során —"több más mellett — a lakáskarbantar­tás bázisává fejlődik s már is biztató eredményeket mu­tat, miközben új tevékeny­ségként gápjárműjavítással is mind erőteljesebben fog­lalkozik. A gyöngyösi Autó- és Motorkerékpárjavitó Szö­vetkezet kétműszakos ter­meléssel s további beruhá­zásokkal bővíti kapacitását, fokozza munkáját, adottsá­gait eddig szokatlanabb szolgáltatásoknál is haszno­sítván. Ugyanekkor az egri Technolux Szolgáltató Szö­vetkezet a személyi szolgál­tatás megyei szervezetévé vált s feladatainak teljesíté­séhez eredményesnek látszó ipari termeléssel próbál mind biztosabb anyagi alapot te­remteni. összességében — mint nemrégiben a KISZÖV el­nökségi ülésén is megállapí­tották — az ipari szövetke­zetekről kialakult kép: nem kedvezőtlen. A termelési ka­pacitások fejlődési üteme meghaladja az országos át­lagot, a munka hatékonysá­ga nőtt. A pozitív változá­sok, az egészséges fejlődés ellenére sem jelentkezik azonban még mindig a ter­melési szerkezet népgazdasá- gilag szükséges átalakulása. Nem egy esetben bizonyta­lanság mutatkozik egy-egy termék gazdaságosságé vak igazi megítélésénél, a ter­melési kapcsolatok bővítésé­nél, ríehezen egyeztetik a szövetkezeti és az országos érdekeket. Kevésbé határo­zott, következetes például az exportra, főleg pedig a tő­kés piaci értékesítésre irá­nyuló törekvés. Holott: me­gyénk ipari szövetkezetei is többre képesek! S amivel bizonyára ma­guk is tisztában vannak. Gyóni Gvula 1979. április 11., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents