Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

r Ci Tábla az út elején Nem akármilyen tábla az, mivel több mint hárommil­lió forintot ér. Aki csodát akar látni, nézze meg. Ott található az útelágazásnál. Valamikor itt lehetett Gyön­gyöstarján felé elfordulni a Gyöngyösről kiinduló útról. Ez a tábla viszont tilosat jelez. Egy lélek erre se be, se ki. Aki be akar jutni a községbe, kerüljön egyet, rázassa magát és kocsiját egy régi hepe-hupás, porta- lanított, mostanra már agyoncsigázott útféleségen. Majd megtudja, milyenek voltak hajdanában az utak mifelénk. De térjünk vissza a mil­liókat érő táblához. Minek van az ott? És mitől olyan fenenagy az értéke? Régi nóta: csúszás Senki sem állíthatja, hogy nem kavart már elég vihart a gyöngyöstarjáni Hősök útja, amely meredek lejtő­vel vezet le a község köz­pontjához, a hídhoz. Évek óta már eleget emlegették, hogy a föld felső rétege csú­szik itt, és ahhoz, hogy megnyugtató megoldást le­hessen találni, ne vigye el a környező házakat is az alattomosan mozgó talaj, a község önereje nagyon ke­vés. Mint ahogy erről is, majd a következő lépésekről is tájékoztattuk olvasóinkat, ismert: meg­mozdult a járás és a me­gye is, meglett az a néhány millió, ami nélkül hozzá sem lehetett fogni a partfal meg­erősítéséhez. A Budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkásai az idén, február 10-én kezd­ték el a munkát. A befeje­zés határideje a mostani szeptember vége lenne. Len­ne, de a község vezetői, ahogy ezt Horváth Sándor vb-titkár mondta, nagyon szeretnék, ha már a nyáron elvonulnának a mélyépítők. Ennek is jó oka van. Nem is akármilyen. Út helyett utat Az a bizonyos tábla azért került a gyöngyöstarjáni el­ágazáshoz,' hogy lezárják az építkezés területét a forga­lom elől. Különben sem a gép, sem a munkások nem tudnának zavartalanul dol­gozni. Mély árkokat hasíta­nak a talajba, megkeresik azt a réteget, amely már nem engedi át a vizet és ezekhez beton gyűjtőteknő- ket alakítanak ki, amelyeket csövekkel kötnek össze. A talaj eléggé szeszélyes elosztású, tehát a víz-át- nem-eresztő réteget is a leg­különbözőbb mélységben érik el. A régi utat tönkreteszik az árkolás folyamán. Nem az egész útfelületet, de hát a lényegen már ez mit sem változtat. És itt jutunk el ahhoz a bizonyos határidő­rövidítéshez. A Hősök útja ugyanis a KPM kezelésében van. Ha a csatornázást be­fejezik a mélyépítők, akkor jönnek majd az útépítők, ahogy ezt a KPM Heves megyei Közúti Igazgatósága megígérte. Korszerűsítik is az utat, tehát mindenek­előtt szélesítik, ahogy ezt a vb-titkártól megtudtuk. Ezért nézik annyira a naptárt mostanában Gyön­gy östarjánban. Mert nagyon szeretnék, ha őszre, a betakarítás nagy csúcsforgalmára már a meg­fiatalított úton járhatnának a terménnyel megrakott gép­kocsik. Segít az egyetem is Kacifántos munka, ami a partfal megfogását jelenti. De ennek terveit elkészíteni sem akármi. Olyan szakem­ber kellett hozzá, akinek ta­nácsadása aranyat ér. Dehát honnan vegyenek elő ilyen szakembert a gyöngyöstarjá- niak? És mekkora tisztelet­díjat fizethetnének neki? Miből? Csak a csatornázás több mint hárommilliót emészt fel. Milyen is a véletlen! Va­lakitől hallottak egy nevet: dr. Kezdi Árpádét, aki a Műszaki Egyetem tanszék- vezető tanára. Európa-szerte ismerik és kérik a segítsé­gét. Nem voltak restek a köz­ség vezetői, valahogy úgy: lesz, ami lesz, legfeljebb nem hallgatják meg a ké­résüket. Dehát veszteniva­lójuk nincs; 'ők legfeljebb csak nyerhetnek. Ember, láss csodát: dr. Kézdi Árpád az első hallás­ra a legnagyobb készséggel felajánlotta a segítségét. Méghozzá minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül. És amit vállalt, azt olyan lel­kesen csinálja, hogy csak ámul rajta az egész község. Nemcsak a tervezőket látja el állandóan instrukciókkal, hanem gyakorta leutazik Gyöngyöstarjánba is, még a tanszékének hallgatóit is magával hozza, hogy ők is tapasztaljanak az élet adta valóságos gyakorlat alapján annyit, amennyi segíti szak­mai felkészülésüket. Csoda-e, ha a gyöngyöstar- jániak nagyon megtanulták a Műszaki Egyetem profesz- szorának a nevét? Már majdnem teljes Ügy tetszik, a mátraalji település lakói megfogták az isten lábát. Mintha minden a kezükre játszana. Az évek hosszú során át tartó izgal­muk, idegeskedésük, bizony- talankódásuk a kedvező be­fejezéshez közeledik. Il­letve. .. ! Van egy hídjuk a Hősök útján. Igaz, több híd is van a községben, de ez a maga nemében egyedülálló, mert műemlék jellegű. A régvolt híres, gyöngyösi hídépítő­mesterek még megmaradt alkotásainak egyike. Nagy tisztessége volna ez a ritka műtárgy a községnek, ha nem volna annyi bibéje, hogy kicsit szűkre szabták annak idején a hídépítők. Az akkori, lovaskocsi-forga- lomnak megfelelő méretek­re készült. Szabad-e feláldozni egy ilyen hidat a modern forga­lomnak? A kérdés túlságo­san élesre hegyezett, de a valóságból nőtt ki. Mindjárt enyhíteni lehet rajta, ha olyaténképpen formáljuk meg: lehet-e úgy korszerű­síteni a hidat, hogy a mű­emlék jellege megmaradjon? Egerben már történt ilyen, tehát nem előzmény nélkül való megoldás lenne. Per­sze: a pénz... ! A KPM megyei igazgató­ságától már folytattak tár­gyalást hídügyben is a he­lyi hatóságokkal. Készségük akkor is nyilvánvaló volt. Mi is tudjuk, igényeket bejelenteni nagyon könnyű és AAS.von. népszerű maga-- tartás. “Ezt azonban -mi sze­retnénk elkerülni. < Csupán arra gondoltunk: a most kö­vetkező hónapok nagyon al­kalmasak lennének arra, hogy „egy füst alatt” el le­hessen végezni minden szükséges korszerűsítést. Mert csak elodázni lehet legfeljebb. G. Molnár Ferenc Rekord a Gagarínban Hazánk villamosenergia­ellátásában meghatározó sze. repe van a Visontai Gagarin Hőerőműnek, hiszen a ma­gyar „származású” villamos energia egynegyedét ma is ez a vállalat állítja elő. Ráadásul nem is akármi­lyen körülmények között kell nap mint nap helytáll­niuk az erőmű dolgozóinak. A termeléssel párhuzamosan készül ugyanis a száz és a kétszáz megavattos blokkok felújítása, a turbinák, a ge­nerátorok és a többi beren­dezés úgynevezett emelt szintű karbantartása. A Gagarinban mindezek ellenére is kiemelkedő mun­kasikerek születtek az el­múlt napokban a termelés­ben és a felújítási munkála­tokban is. Ahogyan Bódi Bé­lától, a vállalat igazgatójá­tól és Zsirka Lászlótól, a vál. lalati pártbizottság titkárától megtudtuk: a kettes számú blokk felújítását úgy fejez­ték be határidő előtt — amely egyben több százezer forintos megtakarítást jelent —, hogy közben az év első három hónapjában minden eddiginél több energiát té­rnél tek. A siker főszereplője a vál. lalat szakmáját értő és sze­rető kollektívája, a több mint hetven szocialista bri­gád, a termelés és a kar­bantartás igen magas szín­vonalú összehangolása éa szervezettsége. Természete, sen kijár az elismerésből az erőmű felújításában részt vevő „idegen” vállalatok — ERŐKAR, VITÉV, Hőtech­nika — szorgalmas és jó minőségű munkát végző dol­gozóinak is. Időközben megkezdődött már a hármas számú blokk főjavítása, utána pedig a né­gyes következik. A vállalat technikai berendezéseinek korszerűsítésére ez évben több mint 35(1 millió forin­tot fordítanak majd. Ha be­fejezik az igen jelentős mun­kálatokat, akkor az erőmű modernebb és korszerűbb lesz, mint valaha is volt. Képes riportunk azokról ké­szült, akik időt, energiát nem sajnálva végzik a nagy szakmai ismereteket igénylő karbantartási munkálatokat. Sz országos úttörő vezetői konferencia küldötte: Összegifüjteni minden üfdons^got, jő őtiefiet... Cél: a tapasztalatszerzés Egy pillanat alatt meg­egyeztünk abban, hogy csak a gyermekekről beszélge­tünk. Azt hiszem, nem is lehetett volna másról társa­lognunk, mert Dudaskó And- rásné figyelmét az utóbbi hetekben egy nagy megbí­zatásra való felkészülés kö­tötte le, s ez a feladat a gyermekekkel kapcsolatos: a Gyöngyösi VI. számú Általá­nos Iskola tanárnője ugyanis a Kecskeméten holnap kez­dődő Vll. országos úttörő- vezetői konferencia Heves megyei delegációjának tagja. Nem csoda hát, hogy az el­utazás előtti napok izgal­mas munkával, a helyi ta­pasztalatok összegzésével teltek el. Mindezt az is bi­zonyította, hogy — igaz, tel­jesen véletlenül — a gyön­gyösi városi tanács művelő­dési osztályán, Katona Ist­váné irodájában találkoz- 1 tunk. — A városi kisdobos szak- bizottság vezetője vagyok, s éppen az április 23—28. kö­zött rendezendő akció, a Mi világunkért elnevezésű játé­kos vetélkedő szervezése ügyében jöttem be — ült le meglepetten, mert mindenre számított, csak arra nem, hogy két újságíró „húzza ke. resztül” a napi menetrend­jét. — Miután most délutános vagyok az iskolában, reggel a nyakamba vettem a vá­rost, s az említett vetélkedő­vel kapcsolatban felkeres­tem néhány kolléganőt, kol­légát — kezdte a napi teen­dők felsorolását. — Ezután még haza is kell mennem, rendbe teszem a lakást, s a fiammal is foglalkozni sze­retnék egy kicsit... Ahogy ezt kimondta, el­mosolyodott, mert eszébe ju­tott az egyezség: a gyerekek, röl beszélgetünk. Azokról az első-másodikos lányokról, fi­úkról,1 akikért annyit dolgo­zott már eddig is. — Kilencedik éve vagyok pedagógus, a VI-osban taní­tok, ahol annak idején elő­ször léptem fel a katedrára. S ahol belecsöppentem az apróságok világába, mint a betűvetésre. az olvasásra tanító nevelő, s mint a leen­dő kisdobosok irányítója, ve. zetője. Azóta nyaranta a dunapataji tábort járom ve­lük, kirándulunk együtt, tíz iskola — mert hozzám tar­tozik a hat városi mellett a mátrafüredi, a gyöngyössoly- mosi, a gyöngyösoroszi és a gyöngyöshalászi is — apró­ságainak szervezek különbö­ző programokat. Bár mindegyik helyen gyakran megfordul, termé. szetes, hogy a saját iskolá­jában folyó úttörővezetői munkát ismeri a legjobban. — A gyerekekkel már óvó. dás korukban elbeszélgetünk, mesélünk nekik a pajtások­kal együtt az elkövetkezendő iskolaévekről, a kisdobos- és az úttörőéletről. Így, amikor hozzánk kerülnek a kicsik, nem ismeretlen körülmények közé jönnek. Aztán megkez­dődik a munka: a tanulás mellett megismerkednek azokkal a követelményekkel, amelyeket teljesíteniük kell a leendő kisdobosoknak. Egyéni és kollektív felada­tokat kapnak, segítenek ott­hon a. szüleiknek, albumot készítenek ezekről az ese­ményekről. A többiekkel együtt pedig kirándulásokon vesznek részt, testvérkapqso- latot alakítanak ki az úttö­rőjelöltekkel. Aztán jön a nagy esemény: november 7- én jelentkeznek kisdobos­nak, s *aki megérdemli, azt májusban kisdobossá avatják. Az egész csapat szerepel ilyenkor, mindenkinek van dolga a nagy ünnepen, mind a százhúsz gyerek tudja, hogy mi a feladata. Sok munka fekszik egy-egy ilyen folyamatban, de megéri __ — Bizonyára erről beszél majd a konferencián is, a kisdobosok körében végzett munka tapasztalatairól. — Ha választani lehet a témák között, akkor minden, képpen erről, vagyis a Kék nyakkendőért próba gyön­gyösi eredményeiről, s ter­mészetesen nagyon figyelni fogok, mert össze szeretnék gyűjteni minden újdonságot, jó ötletet erről a munkate­rületről. Mert ezek lesznek az alapjai a következő három év úttörővezetői munkájá­nak, s a kisdiákok tevékeny­ségének. Először veszek részt ilyen jelentős konferencián, s ha már eljuthatok Kecs­kemétre, olyan tapasztala­tokkal szeretnék hazatérni, amelyeket nemcsak én. de a környezetemben dolgozó va­lamennyi úttörővezető hasz­nosítani tud majd a jövő­ben. Hiszen a kezünkben van az apróságok formálá­sának. nevelésének minden lehetősége, s felelősek va­gyunk azért, hogy milyen emberekké válnak majd a ma kisdobosai, úttörői... (szilvás) Kinyílt a hármas blokk teteje, s kezdetét vette a nagy-, javítása Safrankó Béla és Geng László a füstgázt elszívó generátort javítja A szállítószalag hajtóművét Zaja Sándor és Lukovszki György újítja föl A vezérlőteremben Molnár István műszerész ellenőrzi és próbálja ki a berendezéseket Szöveg: KOOS JÓZSEF Fotó: PERL MARTON ,Nwüsm& 1979. április 8., vasárnap X

Next

/
Thumbnails
Contents