Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

Könyvet minden gyermek kezébe!

Könyvet minden gyermek keiébe és köíiyvet minden gyermekközöseég- nek — erre hív fel az idei nemzetközi gyermeknapra, május 27-re az „Olvasó népért” mozgalom titkársága. ,,A gyermek lelke tiszta lap, gondold meg mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz!1'. — e Móricz Zsigmond-i gondolat jegyében fordulnak kéréssel mindenkihez, aki szívén viseli á gyertnekek Sorsát, felelősséget érezve a leendő felnőtt nemzedék műveltségéért.

A Hazafias Népfront „Olvasó népért” mozgalmi titkárságának Országos felhívása a gyárak, a szövetkezetek, az intézmények közösségeit, a szülőket és a nevelőket buzdítja jelképes ajándékozásra: ä nemzetközi gyermekév gyermeknapján kerüljön minden gyerek kezébe a szellemi útra- Válót jelképező könyv. És túl a Szimbólumon: a hét- köz.naookon a következő, a reflektorfényen kívül eső években is biztassák a fiatalok.-‘ a prózában, a Urában és tudományos művekben rejlő értékek feltárására, s ezen keresztül önmaguk, valamint környezetük elmélyültebb megismerésére.

GYÓGYPEDAGÓGIA

Képesek önálló életre

Hazánkban az értelmi fogyatékosok oktatása-neve- lése már a századforduló táján elkezdődött A felszabadulásig a gyógypedagógusok a súlyosabb fogyatékosokhoz igazítva a követelményeket, csupán gz önkiszolgálásra, az olvasás, írás, számolás alapjaira igyekeztek megtanítani a gyerekeket. Továbbtanulásra, szakmai képzettség megszerzésére, munkába állításra aligha gondolhattak, hiszen az idő tájt még áz egészséges emberek is nehezen találtak maguknak munkát. Szerencsés esetben alkalmi vagy „senki sem vállalta” munkát kerestek nekik szüleik.

Kisegítő iskolák

A társadalmi változást követően differenciáltabbá vált az értelmi fogyatékosok képzése, az enyhe fogyatékosok számára kisegítő iskolák nyíltak. Itt a gyerekek a nyolc esztendeig tartó képzési idő alatt elsajátítják az általános Iskolai tananyag csökkentett és felépítésében is egyszerűbb tananyagát. A korábbi évekhez viszonyítva annyival lett kedvezőbb a helyzetük, hogy szüleik, taNEVELÖ MUNKA ÉS TERMET,ÉSÍ EET,ADATOK Q TOVÁBBTANULÁS Ö EGYENUÖ MUNKÁÉRT EGYENLŐ BÉRT © TÖBB GONDOT A GYERMEKEKRE

Az SZMT

nőbizottságának idei feladataiból

A szakszervezeti nőbizottságok idei feladatait a nőpolitikái határozatok végrehajtása mellett a termelési feladatok segítése, a nemzetközi gyermekév lebonyolítása is meghatározza. Ennek jegyében készült el első félévi munkatefVÜk, melyben többek között helyet kapott a pályakezdő fiatal szakmunkásnőkkel való foglalkozás is.

A pedagógus-szakszervezet

előterjesztése alapján megvitatták a pedagógus nők helyzetét a vezetésben. Napirendre kerül a fiatal szakmunkásnők beilleszkedésének Vizsgálata. E témának az ad külön is időszerűséget, hogy ebben az évben sem jelentkezett annyi leány a

szakmunkástanuló-intézetekbe amennyire szükség lenne. Ennek okait többek között abban is vizsgálni kell, hogyan foglalkoznak a pályakezdő szakmunkás lányokkal. Vizsgálja a nőbizottság azt is, hogy a nők besorolása megfelel-e az országos Szakmai Bértáblázatnak. Sajnos nem egy helyen tapasztalható, hogy a nők általában a bérkeret alsó határán vannak besorolva, míg a férfiak közelebb állnak a felső határhoz.

Napirendre tűzi a nőbizottság a továbbtanuló nők helyzetének vizsgálatát, azt, hogy valóban biztosítják-e továbbtanulásukhoz a kellő támogatást.

Napirendre kerül természetesen a nőbizottságok munkájának értékelése is.

náraik, ismerőseik segítségével előbb-utóbb bejutottak valamelyik üzembe, intézménybe, ahol egészen egyszerű feladatokat bíztak rájuk.

Munkába állásuk kezdetén, többnyire már az első feladatok elvégzésekor kiderült* csökkent értelmi képességük, esetlenségük, nehezen alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz. Világossá vált, hogy ezeknek a gyermekeknek védett munkahelyeket kell nyitni, ahöl nincsenek kitéve sérelmeknek, vagy magasabb szakmai képzettséghez kell juttatni őket. Az utóbbi három évtizedben mindkét elképzelés megvalósult, ezzel lehetővé vált az enyhe értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedése, rehabilitációja.

Nem kölöncök többé

Nem így a súlyosabb álla- potöaké, akik a kisegítő iskolákból fokozatosan kiszorulva, az úgynevezett foglalkoztató intézetekben szerezhetik meg azokat, az alapismereteket, amelyekkel képesek önmaguk kiszolgálására, és az egyszerűbb munkák elvégzésére. Csakhogy ilyen típusú intézet ma még kevés van. Amelvik gverek otthon nevelkedik, annak nincs módja megtanulni azt, ami a későbbiekben is javára válna, még akkor sem, ha heti hat órában korrepetálják a kisegítő iskola tanárai. A fővárosban és egykét vidéki városban van néhány védett munkahely, ahol a fogyatékos gyerekek dolgoznak. Társadalmilag hasznos munkát végeznek, tehát nem érheti őket az évtizedekkel ezelőtt oly sokak által emlegetett vád, hogv kölöncök a társadalom nyakán.

Kösz szakmából választhatnak

Magyarországon harminc- háromezer értelmi fogyatékos gyerek éL Közülük

mintegy háromezren súlyos, a többiek enyhe értelmi fogyatékosok. Ez utóbibak számára csaknem két évtizeddel ezelőtt nyílt meg az ország első továbbképző tagozatos iskolája Csepelen. Itt azok tanulhatnak tovább, akik elvégezték a kisegítő iskola nyolc osztályát. A továbbképző tagozaton két- esztendei tanulmányi Idő alatt egyrészt betanított munkások lehetnek valamilyen szakmában, másrészt elvégezhetik az általános Iskola 7—8. osztálvát. Csepelen az első években csupán négv-öt szakma közül választhattak a fiatalok, ma már húsznál is többől kereshetik ki a legmegfelelőbbét. ,

Néhány évvel azután, hogy a csepeli továbbképző iskolát megnyitották — amikor már bebizonyosodott a vállalkozás sikere — a kisegítő iskolák és a gyárak összefogásával újabb, az elsőhöz hasonló jellegű iskolákat létesítettek másutt is. Ma már továbbképző tagozat működik Komlón, Nyíregyházán, Várpalotán, Hernád- vécsén, Békéscsabán, a fővárosban pedig Csepelen kívül a XI,. és a XV. kerületben. Az újabb Iskolák között van olyan is, amelyikben védett munkahelyen dolgoznak a fiatalok, de egészséges munkásokkal együtt. Ezekben az iskolákban évente körülbelül ötszázan készülnek a munkáséletRemélhetŐ, hogy ez az Iskolahálózat a következő években tovább bővül, mivel a tapasztalatok szerint ezek a gyerekek szakképzettségének javulásával és az általános Iskolai végzettség megszerzésével képesek jó munkát végezni. Ügyesen kezelik a gépeket, jól bánnak a szerszámokkal, nem szorulnak siületk vagy a társadalom segítségére. Megállják a helyüket, képesek az önálló életre.

Novak Gábor

Zelei Miklós:

A kezdet

Az egri zenetanárok

hangverseny érő l

Egy életút dokumentumai

Az Egri Zeneiskola tanára: a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére hangversenyt rendeztek a Bartók-terem- ben.

Az egymondatos híradás csak a száraz történeti adatot rögzítené, azt, hogy a zeneiskolai pedagógusok a maguk módján, a zene nyelvén ünnepük meg a nevezetes évfordulót. Ez a hangverseny azonban több volt ennél a nemes gesztusnál, élményt nyújtó, valóban ünnepi esemény. Ezek a zenetanárok nemcsak a zenei alapismereteket oktató, a növendékekben rejlő zenei, művészi adottságokat észrevevő, azokat esetleg valód! művészetre vezető szakemberek, hanem olyanok. akikben művészi adottságok munkálkodnak, és teret kívánnak.

Ezek a gondolatok jártak az eszemben, amikor a

hangverseny Után rövid számvetést készítettem, mit kafitam ezen a hangversenyen. mi volt az, ami a lp«-né1vebben megérintett.

Asztalos L orándné két Bcarlattl-száma a keménV bongok harmóniáját hang- súlyozta: Takács Dánielné

Beethoven G-dúr rondájában inkább a szenvedély és az elmélkedés ötvöződött. Suba Ágnes Chopin E-dúr

OMbmm

T979. április fl„ péntek

etűdjében a lírát szólaltatta meg; a zongoristák közül a sorrendben utolsónak következő, de játékával elsőrangúan jelentkező Kalmár Gyula Chopin b-moli szonátájának három tételével bizonyította, mennyire érett felfogásban és átéléssel tudja visszaadni a lengyel szerző borongós elmélkedését.

A zongoristák műsorszámai között kedves színfoltként hatott Mozart Diverti- mentója a Miklovitz—Szepesi—Papp trió előadásában. Devien Trióját Asztalos Loránd, Szepesi György és Papp János játszották: a

hangulatos-dallamos mű a három hangszeres számára sok lehetőséget biztosít a csillogásra.

Az Egri Vonósnégyes — Radnóti Tibor, Lévay Zsolt, Dombóvári János és Farkas István — Csajkovszkij Vonósnégyesét adta elő, és egy csuvas táncot, amit most hoztak be szovjetunióbeli útjukról. A Csajkovszkij- miö bőven áradó dallamai a legszebb lírai percek közé tartoznak most is, mint mindig: a gyorstánc a hangverseny hangulatának fel- frissítéséhez volt jó. Vla- szov A Szovjetunión keresztül című népdalfeldolgozásából hat tételt adott elő a fúvósnégyes. Asztalos. MtVlovitz, Szepesi és Pann felállásban.

A kamaraterem Vözönsé- oo tartalmas másfél órát \-n-mt az egri zenetanároktól.

(farkas)

9.

Bent közölték velünk, hogy mindenkit, aki táviratot kapott, előléptetnek és kihelyeznek csapathoz. Nagyon Izgultam, hogy mlyen rendfokozatot kapok! Sza- kaszvezetőnek léptettek elő. Sírni tudtam volna a meghatottságtól. Nálam sokkal magasabb iskolai végzettségűek lettek tizedesek.

Az ötösöket őrmesterré léptették elő. a négyeseket szakaszvezetővé, a hármasokat tizedessé. Hármasnál gyengébb eredménnyel nem foglalkoztak. Nem ismerhettük a kettest. Egy-egy alkalommal esetleg, de másnap javítani kellett. De ha vizsgán kapott kettest valaki? Mehetett. Még az a szerencse is ért, hogy szülőfalum közelében levő hadosztályhoz helyeztek, s én mutathattam az utat a többieknek, öntudatosan lépkedtem elől. ismerem ezt a vidéket. Ami igaz is volt. Ismerem alaposan.

Elvetett a sors szülőfalumba is. Meglátogattam a régi családot, amikor az énekkarunkkal jártam ott, úgysem néztem meg őket. Büszke voltam a rendfokozatomra. feszítettem öcsé- im előtt, jártam-keltem. Irigykedtek, és azt mondták, ők egyből őrmesterek lesznek, ha bevonulnak.

1933 novemberében a

nagykőrösi helyőrségbe helyeztek át. Jó helyem volt ott is kiváló lövegparancs- nok voltam. Ott ért a baleset. Egy kályhát cipeltem

fel az emeletre a helyőrség épületében. Alig indultam el, a kályha megakadt a lépcsőház mennyezetében, hányát vágódtam, a kályha ráesett a bal bokámra, el is törte. Nehéz kályha volt, mázsán fölüli, de én erős akartam lenni és egyedül vittem. Szerencsém volt, ha nem áll a közelben egy tiszt, a kályha pontosan a fejemre esett volna. A tiszt kapta el. Neki kezét törte. Már nem emlékszem, milyen rendfokozata volt. Szolnokra kerültem a katonakórházba, hogy ő hová, nem tudom.

Novembertől február végéig voltam ott, találkoztam egy kiskartonával. Lisztes Istvánnal. Később a sógorom lett. Magánszorgalomból oktattam, tanítgattam, hogy mi is a? a katonaság, hogy kell viselkedni, és sok másra, amire az újoncnak szüksége lehet. Soroltam neki az életemről is, ő hálából azt ajánlotta, hogy udvaroljak a menyasszonya nővérének.

Az első levelet 1953. december 28-án írtam. Tele új reményekkel várakozással, belevágtam a szerelembe. Amíg vártam a választ, gondoltam. hogy egyúttal kivetetem a mandulámat is. Január ötödikén megvolt az. operáció, és aznap jött Ásó Margit levele is. Észrevettem, hogy amikor a fogalmazás' készséget osztogatták, ő a sor végén állt. nemigen jutott néki, de így is örültem. Majd én megtanítom. Ezután lesz egy hely nekem

A kitüntetés

Negyvenen túl ötvenen innen. Haja őszülő, szemébe:*

érdekes, zöldes fény vibrál.

— Húsz éve vagyok tanácselnök.

Ennyi a rövid nacionálé, ami hozzá jön, az történeti egy ember életútja. Igaz valóság. 4

születtem, ebben a faluban. Apám három hold földön bíbelődött, anyám malacokat tartott, meg libát tö-J mött, hogy azután keserves verejtékkel, végül is a három holdaeskából öt legyen. Mondom, disznót hizlaltunk, ba- romfikat is tartottunk szép számmal, mégis a szegényembe^ rek kosztján éltünk —, mert sok minden jó kellett a föld árába.

Mikor kijártam a hat osztályt, kisbfró lettem, aztárf katona. Azon kevesek közé tartozom, akik túlélték a DonJ kanyart, és aki a saját bőrén tapasztalta, saját szemével látta, közvetlen közelről a fasizmus igazi arcát. Tulajdonképpen szerencsés ember vagyok. A felszabadulás útim családot alapítottam és korán elhalt szüleim örökébe léptem.

Mielőtt a tanács megalakult, kijött hozzám a pártbizotW Ságról két elvtárs. Motorkerékpárral Jöttek, porosak, fárad-) tak voltak. Emlékszem, a lugas álá ültünk beszélgetni, ég savanyú vinkót ittunk, tavalyi maradékot. Mielőtt elmentek! azt mondta az egyik:

— Magára bíznánk a tanácsot. Elnöknek jelöltetjük, i

Gondolkodási időt kértem, de Ők azt mondták; néni nősülés ez, hogy gondolkodni kelljen rajta. Nem mondom! jól rá szóltak, mert én házasságot kötöttem a tanácsi műn-) kával és mint jó házastárshoz illik, immár húsz esztendei» tisztességgel megférünk együtt.

Szemében vibrál a zöldes féfty, arcáról sugárzik a derűi

az életkedv.

— Tudja, nem volt könnyű. Csak az volt a szerencsém! hogy szeretett a falu, az emberek, és hallgattak rám a nehéz időkben Is. Sok vitám volt nekem kérem, az elmúlt két évtized alatt ezért a faluért. Meg küzdelem is akadt szép számmal. Ha iskola, út, villany kellett, akkor felfelé alig győztem szóval, érvvel. Amikor társadalmi munkát kellett szervezni, akkor meg itthon agitáltam naphosszat.

Olyan idők is voltak,, amikor a törvényt szidták aaj emberek én előttem, aki pedig a törvény őre voltam.

Soha nem volt gond a jelölésnél, a választáskor. Érez! tem, hogy bizalommal állnak mellettem az emberek, pedig szép számmal előfordult olyan eset is, amikor elismerő szó helyett dorgálást kaptak az arra érdemesek.

Egyszer egy fiatalembert kellett elvitetnem elvonókúrára. Tűrhetetlen Volt már, ahogyan a családjával bántJ összeférhetetlen természete miatt szinte rettegett tőle a falu. Amikor megtudta a döntést, szidott, fenyegetett, legszívesebben elküldött volna az élők sorából. Amíg távol volt, tisztességgel gondoskodtunk a családjáról. Felruháztuk, iskolába járattuk a gyerekeket. Hazakerülése után nagy, csend volt egy ideig, aztán egy szép napon bekopogott hozzám. Egy szép faragású cigarettásdobozt nyújtott át, éa mellé csak ennyit mondott:

— Köszönöm, elnök elvtárs.

Nehéz hivatás a köz szolgálata, gyakran beborul, de néha kisüt a nap is, és ettől a napsütéstől boldoggá lesz az ember..,

Szalay István 1

is, örülhetek a szabadságnak.

Elképzeltem, hogyan fogom becézni, figyelmes, őszinte, segítőkész férj leszek. Alig vártam, hogy láthassam. Fényképet küldtünk egymásnak, de az sose igazi.

Az ötödik levél után megegyeztünk. hogy május 1-én találkozunk. Nehezen vártam. Ekkor már tudtam, hogy le kell majd szerelnem, a bokám sohasem gyógyul meg rendesen. Sántítok egy kicsit. Jó szolgálatomért kaptam öt nap jutalomszabadságot, és elindultam egy új és szebb élet felé. Még be sem értünk Nyíregyházára, Császárszálláson kihajoltam, és a szél lesodorta a sapkámat. Le kellett ugra- nom a vonatról, mert a városban sapka nélkül nem jelenhettem meg. Mondták az utasok, hogy vegyem el valamelyik bajtársamét, de azt nem tudtam megtenni.

Leugrottam a vonatról, hasra vágódtam, de meglett a sapka, és én gyalog indultam jövőm felé.

Az állomáson eligazítottak, hogy melyik az a vonat, amelyik Kisfástanyára visz. Izgatottan számoltam a megállókat, és minél közelebb értem, a szívem annál hevesebben kalapált. Tetszem-e maid neki? Mit szólnak a szülei? Hogy szólítsam? Meg lehet-e csókolni? Kövér-e, sovány-e? Magas vagy alacsony? Akar-e a feleségem lenni? Hogy 6 ne tetszene nekem, az eszembe se jutott.

Óráknak tűnt. amíg megérkeztem. pedig negyven perc volt, Az üres állomáson tíz-tizenkét éves formájú fiú álldogált, ahogy meglátott, elfutott. A pénztárostól kérdeztem meg. hol laknak Ásó Margiték? Közel laktak.

Barátságosan fogadtak,

hellyel, ennivalóval kínáltak. Ott volt a fiú Is, Md»; rillt, testvére Manyikénak! Akármilyen kedvesek voltak is, én egyre csak azt kérdezgettem, hol van Ma- nylka? Mikor jön meg? A! kisfiú, Jani, el akart szaladni érte, de mondtam, hogy megyek én is.

Együtt mentünk Manyiká munkahelyére, Lajostanyá- ra, a baromfitelepre, mert ott dolgozott. Benyitottam a tartózkodó helyükre, két egyforma lányt láttam, nem tudtam, melyik az enyém! Mindkettőt meg akartam csókolni, de egyik sem hagyta. A barátnője mondta,' hogy nem ő, hanem a másik, a kövérebbik tartozik hozzám.

Alig találtam meg a be! szád fonalát Nem tudom,' mindenkivel így szokott lenni?

Utána ment minden, mint a karikacsapás. Az összes levelünket megbeszéltük, és végül feltettem a kérdést, hozzám jön-e .feleségül? Kértem, gondolja meg jól,' van idő, három nap is, legfeljebb potyán tettem meg az utat.

Lisztes Istvánéknál töltöttem az éjszakát Gyorsan múlt a három nap, bemutattak minden rokonnak, isme! rősnek, akinek dukált, és akik szerepet játszottak abban, hogy Ásó Margit hozzám jöjjön-e feleségül. Itt még élt az a hagyomány, hogy nemcsak a nő és szülei, hanem a rokonság is beleszól a házasságba. Megállapodtunk. hogy továbbra is eljárhatok. Vagyis elhangzott a boldogító igen. Karácsonyra tűztük ki az el-’ jegyzést, vettem két gyűrűt kéztől, be is csaptak. December közepén leszerettem, s 23-án mégérkeztem leendő menyasszonyomékhoz, de nem náluk, hanem Liszteséknél éjszakáztam.