Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
Felszabadulásunk 34. évfordulóján A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban rendezett kulturális seregszemlén nagy sikert aratott a kömlői férfikórus (Fotó: Szabó Sándor) Józsefet, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét, a kitüntetés bronz fokozatát pedig Emódi Gyuláné egri női szabó és Hevesi János egri szobafestő kapta. Huszonöt éves eredményes kisipari munkájukért 25-en kapták az országos szervezet ezüst pecsétgyűrűjét és oklevelét. A Magyar Népköztársaság Állami Zászlaját — amely hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából lengett a Parlament előtti Kossuth téren — csütörtökön délelőtt ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelet- adással levonták az árboc- rúdról. Hatvan éve történt Tanácsválasztások Felszabadulásunk 34. évfordulóján rendezett ünnepségen, az egri Dobó István laktanyában Kristóf Péter, az egység KISZ-titkára átveszi a KISZ-KB vörös zászlaját Szél István alezredestől, a magasabb egység párttitkárától. mányozta. A Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója címet kapott: Ga- lovics László párttitkár, (Épületkarbantartó Szövetkezet, Eger.); Vigh Ferenc férfifodrász (Technolux. Eger) és Tóth János művezető, (Hatvani Építőipari Sző. vetkezet). ★ Hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a Magyar Honvédelmi Szövetség honvédelmi nevelő és felkészítő feladatainak végrehajtásában végzett kiemelkedő munkájukért a Honvé-- delrni Érdemérem 15 év után járó kitüntetését adományoz, ták Bukovszky Gézának, a Honvédelmi Érdemérem 10 év után járó fokozatát pedig Pirók Lászlónak. Az MHSZ Kiváló munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta meg Varjast Tibor, llcsik László. A bronz fokozattal Román Ferencet, Korsós Jánost, Erdélyi Bernátot, dr. Csépe Györgyöt, Nagy Józsefet, Szabó Istvánnét, Tóth Lászlót, Szőke Emilt és Veres Mihályt tüntették ki. Az MHSZ főtitkárának elismerő oklevelét és jutalmát kapta Pápista Gyula. ★ Munkában jeleskedő kisiparosok elismerésére került sor a KIOSZ egri székházában rendezett megyei ünnep, ségen. Ez alkalommal Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke az „Ipar kiváló mestere” kitüntetést adta át Fülöp József boldogi kőművesnek, ifj. Keller György verpeléti vízvezeték-szerelő, nek, Nagy Sándor füzesabonyi fodrásznak, Sütő Bertalan egri asztalosnak, Szakács Miklós parádi üvegművesnek és Török István egri karosszérialakatosnak. Páti Jenőtől, a HNF megyei bizottságának titkárától a „Kiváló társadalmi munkás” kitüntetést vette át Gonda Dénes hevesi vízvezeték-szerelő, Linkecs Károly eger- szóláti asztalos és Zsidai Károly egerszóláti kőműves, s „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetésben részesült Blahó Antal besenyőtelki kőműves, Csirke György nagytályai kőműves, Kar- kusz János egri lakatos, Kiss Ferenc abasári vízvezeték-szerelő, Kun Zoltán egri könyvkötő, Urbán János zaránki szobafestő és Vin- cze László szihalmi lakatos. A KIOSZ által adományozott „Kiváló szervezeti munkáért” kitüntetés arany fokozatával tisztelték meg Édes Sóhaj ötmillió oltványért A sorsiunk a szőlő. Ez a drámai telítettségű megállapítás azt jelenti, hogy az abasári Rákóczi Tsz-ben minden a szőlőn múlik. Ha jó a tőkék hozama,, jut pénz elegendő a tagoknak is. Jaj akkor, ha a jég elveri a vesszőket, a fürtöket. Két ököllel dörzsölhetik a szemüket olyankor az ábasá- riak, mert nem 1 számíthatnak a szántóföldre vagy az állattenyésztésre. Az életük a szőlő. Ha kell, mindenki Nem titkolt büszkeséggel és nagy megkönnyebbüléssel mondják a Sárhegy alatti községben, hogy a szőlő metszését már befejezték. Még március 28-án letudták ezt a munkát, pedig a 320 hektárnyi terület adott éppen elég tennivalót. De azt már mindenki tudja, ha kell, a műhelyeket, a szállítóeszközöket, az építőállványokat és a forgácsológépeket, is otthagyják mindannyian. Mennek a szőlőbe. Mondjuk: metszeni. Szép ez, nagyon szép. De az ember mégiscsak a piacról él, és nem az ilyen, vagy olyanfajta lelkesedésből. Ezért van az a megoldás, hogy a nem szőlész tsz- tagok a kint töltött napokra megkapiák az átlagkeresetüket. És mi van olyankor, ha a kinti teljesítményük ettől több forintot érne? Semmi. Abban az esetben a kinti munkájuk után kapják meg a bért. Érdemes tehát nem csak tessék-lássák módon piszmogni a szőlőkben, ha úgy istenigaizálból. Hogy tudna ilyen jól dolgozni egy traktoros vagy egy kőműves? A kérdés természetesnek tetszik. De- hát úgy van ez még manapság is, hogy aki falun nőtt fel, az csak belekóstolt a mezei munkába. Nem kell annak a Mátra környékén a szőlészeti tennivalókat magyarázgatni. Így aztán a rendkívüli munkanapokon is mindenki jól jár Abasáron. Most már csak hatvanezer karót kell beverniük a hátralevő időkben a tőkék közé. Nem kis mennyeség. Az elnök menjen ki Van ennek az abasári „furcsa műszaknak” néhány érdekes sajátossága. Mindenekelőtt az, hogy mintegy százan tudnak nagyon gyorsan segíteni a szőlészeknek, olyanok, akik egyébként a határt nem szokták járni. Jó kis csapát, még számra nézve is. Odakint úgy szokták csinálni, hogy összeállnak öten-hatan, és azt mondják: ez a mi brigádunk. Még a vezetőjüket is megnevezik. Van ebben egy kis lezser- ség is, tréfálkodó jókedv, de mögötte ott a komolyság is. Az a fajta igény, hogy valamiféle rendbe szerveződjenek, ha közösen kell dolgozniuk. Mert általában is ez a törekvés érvényesül. Így szokták meg. A brigád aztán számon tart mindent. Nem csinálnak nagy hűhót, de ponto- _san tudják, ki mennyit dolgozott, milyen' munkát végzett. Azt pedig elvárják, hogy az elnök ilyenkor kimenjen közéjük. Ha csak egy-két szót vált is velük az is jó, de az még jobb, ha rövid értékelést is ad. — Szépen haladnak emberek. Még ehhez is ennyire értenek? No, ez a brigád a háta mögött hagy mindenkit. Valahogy így. Mosolyognivaló ez? Egy cseppet sem az. Lehet, hogy néhány zordon üzemi munkás elhúzza a száját: minek ez a „cirkusz”? És arra nem gondol mennyire jólesik neki is, ha a művezetője odamond egy-két elismerő szót neki. Ez a figyelmesség még pénzbe sem kerül, mégis gyakorta többet ér, mint a puszta anyagi elismerés. H ányzih a n ipfény Ahhoz, hogy legyen elegendő szőlőjük, oltványt kell készíteniük. Ez is olyan munka, amit el sem tud képzelni az, aki még nem látott ilyet. Nem a munka maga az érdekes, hanem az, ahogyan az oltványt készítik Abasáron. Ilyenkor hetekre szinte megáll az élet a községben. Nincs más, csak az oltvány. Mindenki vagy azt csinálja, vagy arról beszél. Amikor már túlvannak a közösnek szánt másfél millió oltványon, akkor következik a háznál, a családnál való .munka. Hajnaltól késő estig villannak a kések, szinte még nem is esznek közben az emberek, mert az oltvány ... A családokhoz összejönnek a rokonok, a szomszédok, a jó ismerősök. Kalákában végzik a munkát. Az idén három és fél millió oltványt adnak át így. Mit kell ezért dolgozni néhány nap alatt! Még elgondolni sem tudja az ember. Csak a nagy szám löki mellbe. Aztán következik a melegítés. Az oltványokat elhelyezik olyan raktárakban, üres istállókban, ahol megfelelő hőmérsékletet és párás levegőt tudnak biztosítani. Ilyenkor mindent ellep az oltvány Abasáron. Mostanában a vadvesz- szők miatt panaszkodnak. Mintha az utóbbi években a kevés napfényt megsínylették volna a vadalanyok. Nem értek be jól a vesszők. Pedig több helyről szerzik be az alanyokat: Andornak- tályáról, Nagyrédéről, Ludasról, a hegyaljai Tályáról és a messzi Mórágyról. Rebesgetik azt is hogy az illetékes felsőbb szervek fontolgatják, nem kellene-e napfényesebb külföldi vidékről megvenni a vadalanyt. Még a Berinkey-kormány február 28-án néptörvényt fogadott el a nemzetgyűlési választásokról, amelyeket később április 13-ra tűzött ki. A proletárdiktatúra kikiáltása természetesen feleslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választásokat és helyette — a március 31—i ideiglenes alkotmány választójogi paragrafusai alapján — április 1- én a kormányzótanács kiírta a tanácsválasztásokat a magyar közigazgatási területen. Az ideiglenes alkotmány kimondta: „Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18-ik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanács- köztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették”. „Nem választók és nem választhatók azok: a) akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve...” A választási agitáció nem ment incidensek nélkül. Mindenesetre az április első felében tartott választások rendben lezajlottak. Persze a részvétel körülbelül ötvenszázalékos volt. (Budapesten 60—70 százalék, a városokban 30—40 százalék, a falvakban átlag 20 százalék.) Főleg a nők tartózkodtak jelentős számban a számukra szokatlan politikai szerepléstől. A tanácstagok főleg munkások és szegényparasz- tok soraiból kerültek ki, de több helyen meg kellett ismételni a választásokat, mivel a régi reakciós vezetőréteg képviselői is bekerültek a tanácsokba. A vidéki feszült, osztályharcos légkörben, a földosztás elmaradása miatt is nehéz körülmények között lezajlott szavazással összehasonlítva Budapesten inkább a kommunista, szociáldemokrata rivalizálás volt megfigyelhető. Április 11-én Budapesten az újonnan megválasztott kerületi tanácsok megalakították a budapesti munkás- és katonatanácsot, az úgynevezett 500-as tanácsot, amely április 15-én tartotta meg az első ülését. Ezen az ■ ülésen jelentette be Kun Béla: „A mai napon átveszi az uralkodóosztállyá szerveződött budapesti proletariátus a hatalmat az egész főváros területére”. Egyben figyelmeztetett a bürokrotizá- lódás jelentkező veszélyeire és arra, hogy: „saját akaratunkat sohase exponáljuk úgy, mint a tömegek akaratát”. A tanácsrendszer teljes kiépülését a júliusban megtartott országos tanácskongresz- szus fejezte be. D. M. Szavazásra indulók az egyik fővárosi szavazókörzet helyisége előtt, a mai Semmelweis utcában Kell a gép Az oltványok kirakását, iskolázását április végén kezdik meg. Van egy gépük, ami a bakhátak elkészítését segíti, de ez nem végez valami jó munkát. Az AGROTRÖSZT most egy olasz gyártmányú gépsort ígért. Nagyon remélik, hogy mire szükség lesz rá, itt is lesz a gépsor Abasáron. Innentől kezdve megint rengeteg munkát köt le az oltvány. Majd a kiszedése sem lesiz vidám mulatság. Szóltunk már a szőlővel Kapcsolatban sok mindenről de azt nem említettük, hogy a bort is maguk palackozzák, értékesítik, exportálják ia, tehát egy teljes termelési rendszert működtetnek Aba- sáron. Valaki megjegyezhetné: és a birkák? Valóban, hatszáz birkájuk van, aminek sízaporulatát, évente kétszáz-kétszázötven kis bárány, külföldre adják el. Bevétel még a gyapjúból van. Juhászainkat még valamennyire bővíteni is akarják, mert vannak olyan területeik. amelyeken csak a birka él meg. Ezzel együtt is: csak a szőlő a minden Abasáron. Minden más csak kiegészítés. Ezért sóhajtanak mostanában ötmillió oltvány sorsa miatt ebben a mátraal- ji községben. G. Molnár Ferenr JtémsüiGj 1979, április 6., péntek
