Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-26 / 96. szám
Hegyei népdalkórus-bemutató Egerben Népdalkórusaink idei tavaszi seregszemléjére, ame. lyen a megye legjobb népdalkórusai, hangszeres és énekszólistái mutatták be műsorszámaikat, a Megyei Művelődési Központban került sor. Az elmúlt évben lezajlott minősítő rendezvén ysoroza_ tón a megyéből csaknem 50 együttes több mint ezer dalosa sorakozott fel. Országos szinten is nagy létszámú e hagyományápoló mozgalom. Az ezt követő időszakban központilag szervezett szereplési alkalmak nem voltak, pedig ezek a lehetőségek rendkívüli fontosak a kórusok számára. Az újabb és újabb feladatok inspirálják a kórustagokat a próbák rendszeres látogatására, új dalcsokrok betanulására, egyébként könnyen széthullhat a csoport. Ebben a helyzetben szerencsére kórusaink megtalálták a helyes megoldást: helyi rendezvényeket, kórustalálkozókat szerveztek, amelyekre meghívták a környék csoportjait, sőt, sor került szlovákiai vendégszerep, lésekre. A Megyei Művelődési Köz. pont is segítségére sietett a kórusoknak a gyöngyös- oroszi a tamaleleszi és a mostani egri bemutató szervezésével. Sajnos jó néhány kórusunk nem élt a lehetőséggel. Távolmaradt a tavaly országosan kiválóan mi. nősült Novaj, ezen kívül Mát- raballa, Szentdomonkos, Mátraderecske, Ecséd, Makiár, Bodony, Andornaktálya, Erdőtelek stb. Vajon miért? Hiszen azon kívül, hogy a szereplés kiváló lehetőség egymás munkájának mégis, mérésére, egyfajta tapasztalatcsere is. A jóból és rosszból is lehet következtetéseket levonni. Igen hasznosak, a bemutatókat követő megbeszélések, melyeken a zsűri tagjai megszívlelendő tanácsokkal látják el a kórusvezetőket. A bemutatók egyben lehetőséget adnak a szakemberek számára, hogy felmérjék, hol és merrefelé tart megyénk kórusmozgalma, hol értünk el eredményeket, hol kell segíteni? Már a gyön- gyösoroszi és tamaleleszi be. mutatókon is biztató jelen3. A fiúk csak bámultaik, de csodálkozásukat kiáltás zavarta meg: — Toncsi! Őrlős érkezett. Szedd le a zsákokat! Toncsi rákacsintott a fiúkra. Vállát nekiszorította a szekéroldalnak, fentről meg a gazda dűtögette rá a búzával teli zsákokat. Amikor az utolsó zsák is a mázsára került, a gazda megkérdezte: — Milyen tőről fakadtál, öcsém? Tiszteltetem az édes. apádat! Toncsi csak inkább a látszat kedvéért leporolta magáról a port: — Akkor emelje meg a kalapját, gazduram! — Aztán miért, te legény? — Mert az én apám már a földben van, és mivel neki nincs rá szüksége, a fiának adta az erejét... Karácsony hetére lassam- lassan elfogyott az őrölni való. A malom csak nappal kotyogott, éjszaka el lehetett fújni a petróleumlámpát. Az egyik délután Suselka úr oda szólt Toncsinak: — Gyere, inas, járjuk végig a patakárkot! 1979. április 36., csütörtök ségek voltak tapasztalhatók. Néhány kórus — bár az egri találkozón még nem lehetett itt — rendkívüli komoly előrehaladásról tett tanúbizonyságot. Főleg Poroszló, Sarud, Egerfarmos, Átány és Mezőtárkány népdalkórusai, amelyek igen lelkiismeretesen felkészültek, jól kidolgozott műsorokkal léptek pódiumra. Igényesebb dalanyag-választással rövid időn belül a legjobbak közé emelkedhetnek majd! Külön öröm, hogy hosszabb hallgatás után ismét hallhattuk az abasári kórust és legújabb szülöttként üdvözölhettük a Bükkszenterzsébeti Munkáskórust! Az egri bemutatóra a korábbi rendezvények alapján 14 kórus kapott meghívást. Elsőként a régi parasztkórus hagyományokra visszatekintő Komlói Férfikar lépett a dobogóra Eles Imre vezetésével. Ez a szimpatikus, szép, tömör hangzású kórus ezen a napon valamivel halványabb volt a szokottnál, melyben bizonyára közrejátszott tetemes létszámhiánya. Az Egerszalóki Népdalkórus Fekete Zsuzsanna irányítása alatt, alkalomról alkalomra érzékelhető fejlődést mutat fel, most palócdalok mellett summásdalokat is énekeltek. A Juhász Gáborné felkészítésével színre lépő Mezősze- merei Asszonykórus tagjai kitűnő előadói stílusban éne. kelték helyi gyűjtésű dalaikat. Az eddigiek során a férfiak szép nótázásáról nevezetes szederkénypusztai kórus tagjai, igazi népi, to- rokhangéneklésű asszonyok, kai kibővülve, Vtasi János vezetése alatt, még reme- kebb hangzással dalolnak. Kár, hogy műsorukba ismét betették a már többször kifogásolt „magyamótaszerű” szólót. Az Egri Csilagok Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Népdalkórusánál úgy tűnik Fajcsák Attila személyével megoldódott a kórusvezetőprobléma. Mű. sorukat nagy gonddal, színesen állította össze, megszólaltatva kórust, ének- és hangszerszólót. Az Egerbocsi Népdalkórus, a legértékesebb palóc népzenei hagyományokat felsorakoztató népdalcsokrot mutatott be. Műsorválasztásuk — mely elsősorban Vince ZolToncsi nem ellenkezett, de Suselka úr észrevette, hogy ezúttal elveszett a régi szolgálatkészsége. — Mi az! Talán nem fűlik a sétához a fogad? A jó molnár ne csak a malmot figyelje, hanem a patakot is! A mi ingyen erőnk a vízben van. Nagyon fontos, hogy a víz el ne szökjön, a vízre vigyázni kell! Toncsi hallgatta-hallgatta a bölcs szavakat, aztán megszólalt: — Tél van, Suselka úr, kérem szépen, aztán ez a hó is... A beszédre kijött az asz- szony és inkább kedvesen, mint mérgesen megpirongat- ta az urát: — Ejnye, ejnye, Jánosom! Nem látja, hogy ennek a legénynek bekecse olyan, mint a rosta. Aztán meg mit mondanának a falusiak: Suselká- éknál még arra se telik, hogy az inasukra egy kabátot akasszanak? A két árok között békésen csobogott a kis patak. A nagyobbacska kövek útját állták a víznek, de a habok körülnyaldosták az akadályt és haladtak tovább. .Itt-ott parányi zúgó keletkezett, máshol meg olyan tiszta Volt a víz, hogy a mederben csillogott a homok. Ahol kanyarodott a patak, ott sodrása volt a víznek, alámosta a földet és a fák tánt dicséri — példamutató lehet a többiek számára is. A Siroki Asszonykórust — vezetője Molnár Csaba — ilyen jó hangzással, éretten még nem hallottuk énekelni, emellett műsorválasztásban is előreléptek. A Váraszói Népdalkórusban minden kor. osztály képviselve .van, általános fejlődés jelei tapasztalhatók, melyben jelentős része van Báry lstvánnénak. A Gyöngyösoroszi Népdalkórus remek színpadi mozgatása Pohárdi Istvánnét dicséri, kitűnő érzékkel találja meg a mozgás és a térformák helyes arányát. A gyermekcsoportban komoly lehetőségek vannak, csak életkori sajátosságuknak megfelelő játékdalokkal kell őket szerepeltetni. A Bükk- széki Asszonykórus egyike a legidősebb átlagéletkorú kórusoknak, mégis fiatalos szívvel tudnak énekelni. Tempóik, hangvételük természetes, úgy tűnik, hogy Darnovári Sándorné kezében jó helyre kerültek. A fedé- mesiek, Csik Ferencné irányításával, régi rabénekeket és juhászdalokat énekeltek, a tőlük mindig megcsodált dallamot körüldíszítő, hajlí- tásos éneklésmódjukkal. A Mikófalvi Népdalkórus, Pusztai Balázzsal az élen, megújhodás előtt áll. Jól fel. készültek, hangulatosan énekeltek, nagy kár, hogy első népdalcsokruk kevésbé értékes dalokat tartalmazott. A népes énekszólisták közül Bajzát Ferencné, Vég Menyhértné tetszett leginkább, míg a hangszeresek közül Pozsik István és Fajcsák Attila. összességében jól felkészült együtteseket hallhattunk, további általános szín- vonalemelkedésről lehet beszélni, amely elsősorban a dalcsokrok előadásbeli kidolgozásán és a hangzás egy. ségén érződik, kevésbé a népdalanyag választásánál, amely még mindig a legtöbb problémát okozza. Törekedni kell — főleg helyi gyűjtések alapján — értékes, archaikus palóc lallamok műsorra tűzésére. Csak azok a kórusok fognak tudni a jövőben előre lépni, melyek ezen a téren igyekeznek eredményes munkát végezni. Nagy Miklós gyökerei beleértek a mederbe. Toncsi. meg a gazdája maguk előtt túrták a havat és a fiák zúzmarás gallyai, — pás maradt utánuk. A víz fölé hajló fűzfavesszőkön pirókok ugráltak és az erdőszéli nagy fán harkály kopogott. — Láttál-e már közelről zöld harkályt? — Egyszer már fogtam is. dicsekedett Toncsi és húzott a madzagon, amelyik összefogta a derekán gazdája kimustrált, de még mindig meleg téliikabétját. — Ez akár a tiéd is lehet! Elviszed majd agyuszt- ráltaitni a szabóhoz, aztán kitart addig, amíg béredből újra nem telik. Toncsit elbűvölte a téli világ. Különösen, amikor az erdőbe fordult a patak és a fák zúzmarás gallyai, — mintha inni akarnának — a víz fölé hajoltak. A víz itt párolgott, a kanyarban pedig két tőkés kacsa röppent a magasba. — Vadkacsák Suselak úr! — mutatott Toncsi a tavaszálló madarak felé. Megálltak. Az öreg a dóz- nijából cigarettát csavart, aztán hirtelen a legényhez fordult: — Rágyújtasz-e? Toncsi megdöbbent mert hirtelen nem tudta, hogy hová tegye a dolgot. — Persze, rágyújtanál, ha csavarni tudnál! — Nevetett inkább csak magának az öreg. — Miféle molnár az, aki nem dohányzik? Elvégre te is molnár leszel valamikor, emberszámban dolgozol, pénzedbe nem kerül, mert hoznak dohányt az őriősök csak szívni győzz az ember ... Toncsit forróság járta át. Szerette volna most- mindjárt megölelni ezt a vén A pergő képek üzenetével Dán filmnapok Gyöngyösön Hogy éppen Gyöngyöst érte az a kitüntetés, hogy a mai dán filmművészet néhány reprezentatív alkotása közül kettőt bemutasson, az ünnepi találkozás alkalmából, annak nagyon reális indoka is van. A mátraalji város most már évek óta baráti kapcsolatot tart fenn az észak-európai ország Ringsted nevű városávaL Ennek a kapcsolatnak a keretében már nem csupán hivatalos küldöttségek látogattak el egymáshoz kölcsönösen és több alkalommal is, hanem kulturális rendezvények is lezajlottak ugyancsak kölcsönösen. Ennek a folyamatnak újabb állomásaként kell kezelnünk a filmnapokat. Milyen ismereteink vannak nekünk, mai mozinézőknek a dán filmművészetről? Ezt a kérdést most nem lehet kikerülni. Válaszolni rá — nem esik nehezünkre. Ha a múltba viszatekintünk, olyan nevek jutnak az eszünkbe, mint a hajdani filmburlesz- kek Zoro-Huruja,, akik dán származásúak voltak, és a maguk idején az egész világon milliókat nevettettek meg csetlő-botló ügyetlenkedésükkel. Vagy ki ne emlékezne még Ásta Nielsen nevére? Volt magyar filmes is. Fejős Pál, aki két évig élt és dolgozott Dániában. Ha viszont az elkészült alkotások közül a Szürke fényt említjük, vagy A láthatatlan hadsereget, akkor a magyar mozinézők tömegének maradandó élményét elevenítjük fel már a cím megnevezésével is. Mindez bizonyítja, hogy a dán és a magyar filmélet sok-sok szállal kapcsolódik egymáshoz, mint kapcsolódott a múltban is. Két éve annak, hogy nagy közönség- sikert aratott Dániában a magyar filmek ünnepi bemutatója. Ennek viszonzásaként született meg a dán filmnapok rendezvénysorozata az elmúlt napokban, amelynek egyik színhelye lett Gyöngyös. Ünnepélyes külsőségek között tartották meg a nyitó előadást a Puskin filmszínházban. Ezen megjelent a Dán Királyság magyarországi nagykövete, Henrik Haxthausen a feleségével, a dán filmintézet igazgatója, Finn Aabye, valamint Nils Mam- ros és Anders Refn filmrendező. Gyöngyös város vezetői mellett részt vettek a megnyitón a megyei művelődési intézmények vezetői is. A vendégeket és a közönséget, amely zsúfolásig megtöltötte a mozit, Katona Istvánná, a gyöngyösi művelődésügyi osztály vezetője köJj szöntötte. — őszintén reméljük,' hogy a mai filmbemutató ia hozzájárul kulturális kap-i csolataink erősítéséhez és ahhoz, hogy közelebbről is megismerkedjünk a dón filmművészet legfrissebb alkotásaival. Vendégeinknek kívánjuk, hogy itt-tartózko- dásuk során kellemes be-' nyomásokat szerezzenek, a közönségnek pedig jó szó-, rakozást! Az üdvözlő szavakra a dán filmintézet igazgatója válaszolt, hangsúlyozva, hogy ed-l digi tapasztalataik nagyon kellemesek, a magyar nézők jó szívvel fogadták a dán filmeket. Reméli, tette hozzá, hogy a két filmművészei közötti kapcsolatok ezentúl még tovább szélesednek él bővülnek majd. Ezt követően bemutatták! a Legyen férfi, asszonyomI című . filmet, amely a női egyenjogúságért folytatott küzdelem sajátos eszközökkel való megelevenítése volt — dán módra. A komor téma nem zárta ki annak le4 hetőségét, hogy időnként derűs perceket is szerezzenek az alkotók a nézőknek. G. Molnár Ferenc ' bajúszos embert, de csak egy szó buggyant ki a száján: — Ha édesanyám ... Suselka úr mindjárt megnyugtatta: Majd beszélek én az anyáddal és megmondom neki. hogy csak a gyufára köLtesz. mert a többit éntőlem kapod. Elvégre ő is megértheti, hogy az őriősök tejfeles szájúnak nézik azt az inast, aki nem dohányzik... — Köszönöm, hogy emberszámba néz. Suselka úr. A molnár két ujja közé fogta a papírt, behajtotta a közepét, aztán a dózniból dohányt pergetett a hajtásba. — Így fogod, a két ujjad I között. Érted? Mikor aztán I tele van a papír, elkezded' sodorgatni. így! Finoman, hogy csak a nagyujjad, meg a mutatóujjad dolgozzon. Amikor érzed, hogy a dohány beszorul a papír közé. nyomsz rajta egy kicsit, és a papír egyik szélét ráhai- tod a másikra.. Most aztán megnyálazod, és kész a cigaretta. Fél óra is beletelt talán, amíg Toncsi Suselka úr megelégedésére végre önállóan és szabályosan meg tudta csvarni az első cigarettát. — Itt a tűz, gyújts rá! Toncsi büszkélkedni akart. nagy slukkot húzott, de a füst a tüdejére szaladt. — Ne olyan mohón, te legény! Azért, mert ,egv zsák búzával felszaladsz a kőpadra, nem biztos, hogv a dohányt is bírod .,. Tovább mentek az erdőben. Jó ideig haladtak szótlanul. amikor Suselka úr megkérdezte: — Tudod-e. hogy miért nem fagy be itt a patak, és hogy miért van itt vadkacsa? (Folytatjuk) akrobaták, parodisták és táncosok Kallóból Az NDK-beli Halle villamos berendezések gyárának, a VEM-kombinátnak a művészegyüttese — tehát amatőrök és profik, ha ú*y vesszük — kedden este az egri körcsarnokban léptek fel. A színes plakátok fotói és szövege alapján, a ml szokásainkat is figyelembe véve, több órás produkcióra számítottunk, ahol majd a beígért akrobaták, parodisták, bohócok. tornászok, zsonglőrök és főként a tánc- revü csinos lábú sztárjai jó estét és szórakozást nyújtanak a közönségnek. Mi még kíváncsiak voltunk ezenfelül arra is, mit szól a közönség ehhez a rendezvényhez, hogyan vizsgázik pódiumminőségben a Körcsarnok? Egri szereplésük alkalmával mintha bemutatkozó látogatást tettek volna nálunk az együttes tagjai, elmondva magukról és vállalatukról egyet-mást. hogy a szöveg szünetei közben a közönség valóban élvezhesse azt, amit a táncosok, a parodisták előadnak. Igaz, mindent megkapott a közönség, amit a plakát ígért. A. csinos lábú görlök valóban revüsze ■ rüen csillogtatták fiatalságukat, de hát ehhez a csillogáshoz több fény és több színesség kellett volna. A négy tornásiz derűs számait ugyancsak tetszéssel nyugtázta a közönség. Az akrobata házaspár székpiramist építő számát is lelkesen tapsolták, élvezték a szakácsok szellemes közjátékát. a két táncospár bemutatóit, a régi és modern táncok gunyorosan fogalmazott változatait. A csillárfelszerelés, mint mutatvány és kompozíció, egyaránt kiemelkedett a tarka műsorból. A hangulati elemeket három énekes építette be a műsorba. S mert a hallei együttes a mezőkövesdiek vendégeként szerepel hazánkban a Matvó együttes félórás előműsor- ral kedveskedett az egri közönségnek — sikerrel. A körcsarnokról szólván elmondhatjuk, hogy az egri Műsorrendező Iroda — a borsos belépti díjak ellenére — telt házat hozott össze. Az egriek tehát amellett szavaztak, hogy ez az úi létesítmény jól szolgálja majd a porond- és pódiumműsorokat is. Azt ugyan nem lehet állítani, hogy az ülések vetekszenek egy színházi zsöllye kényelmével de mindent meg lehet szokni arra a két-három órára, amíg a jó műsor lepereg. A világítás, a reflektorok, valamint az akusztika, a pódium és az öltöző kérdése még nyitva marad az első műsorok sikeres lebonyolítása után. de nem látszik egy sem megoldhatatlannak. Valamit még az est kapcsán elfelejtettem: ilyen'' nemzetközi rendezvényeken a műsorközié« különösen kényes pont, s a siker buktatója is lehet. Ez alkalommal is jobb lett volna. t>a három összehangolatlan mű. sorközlő helyett csak egy mondta volna a szöveget, de az aztán az igazit.! Részlet a filmből (balra) és a közönség soraiban a dán nagykövet és felesége (fent).
