Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

Á türelem erejével NAGYOBB TÜRELEMRE, «vagy nagyobb türelmetlen­ségre van-e most szükség tár­sadalmi életünkben, a párt- szervezetek munká j ában ? Az élet parancsolóan igényli, hogy szakadjon vé­ge türelmünknek olyan je­lenségekkel szemben, mint a munkafegyelem lazaságai, a szervezettség alacsony ha­tásfoka, gazdaságtalan, vesz­teséges termékek gyártása, elhúzódó és pazarlóan költsé­ges beruházások, a határoza­tok következetlen végrehaj­tása és így tovább. A poli­tikai vezetés éppúgy elvár­ja a nagyobb határozottsá­got és erélyt, mint a társa­dalom kérdések iránt érzé­keny közvélemény. Tehát a mindennapos párt- politikai munkában nagyon- is indokolt egyfajta erőtel­jesebb türelmetlenség. S még csak oly módon sem lehetne ezt megfogalmazni, hogy legyünk türelmetlenek a gyengeségek, fogyatékos­sággok iránt, ám türelmesek az emberekkel. Mert a ket­tő a valóságban nem vá­lasztható el teljesen: a fe­gyelmezetlenséget, a hanyag­ságot, a felületességet alig­ha lehet úgy leküzdeni, hogy eközben magát a fegyelme­zetlen, hanyag, felületes személyt ne érintsék e küzdelem következményei. Megfogalmazhatjuk tehát, hogy általánosságban elérke­zett az idő a nagyobb tü- felmetlenségre? A legkevés­bé sem! Hiszen ha bizonyos területeken, bizonyos össze­függésekben nagyobb türel­metlenségre kell buzdítani pártaktivistákat, kommunista kollektívákat, más területe­ken és összefüggésekben ép­penséggel a fokozott türelem a parancsoló követelmény. Különösen két területen. AZ EGYIK a döntések előkészítése. A közrejátszó tényezők gondos számbavé­telében, a várható hatások mérlegelésében a kapkodás, a hirtelenkedés sohasem ve­zetett jóra. „Hétszer méri meg, mielőtt levágod" — tanácsolja a közmondás, s valóban, az összetettebb fo­lyamatokra kiterjedő, bo­nyolultabb viszonyokat érin­tő döntések előtt minden körülmények között elenged­hetetlen a gondos mérlegelés. Ehhez pedig nem utolsósor­ban kellő türelem is szüksé­geltetik. Amikor egy üzemi, szövetkezeti pártszervezet meghozza a maga elhatáro­zását az 1979, évi cselekvési programról, állást foglal a vállalati, szövetkezeti terv, az üzemrészt, műhelyt érintő feladatok ügyében, kell hogy legyen elegendő türelme összegyűjteni, meg­hallgatni, értékelni minden észrevételt, vélemény. S erre kell ösztönöznie a pártszervezetnek a gazda­sági vezetést is. Rossz, sőt, veszedelmes dolog lenne, ha „most nem beszélni kell, hanem cselekedni” csataki­áltással bárhol is türelmet­lenül belefojtanák a szót a javaslattevőkbe, a véleményt mondókba.- Oda kell figyel­ni, rájuk, mert mellőzésük nemcsak a döntések színvo­nalát. átgondoltságát befo­lyásolná hátrányosan, ha­nem a munkahelyi demokrá­cia érvényesülését is. A tü­relem közvetlenül kihat a demokratikus fórumok ér­demi munkájának légköré­re. A pártszervezetek hiva­tottak őrködni ázom, hogy a cselekvésben mutatkozó ha­tározó'tság ne csaphasson ót sehol a kérdések érdemi megvitatásának „energikus” korlátozásává. Persze, épp így indokolt az őrködés azon is. hogy a türelmes mérlegelést és megvitatást az elfogadott döntések eré­lyes véghezvitele kövesse, hogy — az idézett közmon­dáshoz visszatérve — ne halogassák a vágást nyol- cadszori, kilencedszeri, ti- zedszeri méréssel. A MÁSIK TERÜLET, hol sohasem lehet fogytán a tü­relmünk: a politikai meg­győzés, felvilágosítás, érve ■ lés; az emberek kérdéseinek megválaszolása. S számol­nunk kell vele. hogy itt a türelemre alighanem a ko­rábbinál is nagyobb szükség lesz. A termelési szerkezet átalakítása, a veszteséges termékek gyártásának be­szüntetése, a munkaerő he­lyenkénti átcsoportosítása az érintett kollektívák és sze­mélyek számára gondokat, feszültségeket is okozhat. Azt is tudjuk, hogy az életszín­vonal 1979. évi szerény emelkedése nem mindenki számára lesz érzékelhető: a családok számottevő részének tényleges jövedelme a tava­lyival azonos szinten marad, esetleg még csökkenhet is. Ilyen helyzetben, amikor a személyes érdekeket ellen­tétes irányú hatások érin­tik, a politikai agitóciónak minden bizonnyal nem egy ellenvéleménnyel kelil szá­molnia. Feltehető, hogy egyes pártszervezetekben is szapo­rodnak a viták. A politikái munkában rendelkeznünk kell elegendő türelemmel ahhoz, hogy egy kérdést akár kétszer, háromszor, többször is megmagyaráz­zunk, hogy ne fukarkodjunk az érveléssel mindaddig, amíg nem sikerül az adott kérdésben a várt álláspont­ját meggyőzően elfogadtat­nunk. És ahhoz is. hogy az érvek megfogalmazásánál számításba vegyük, kikhez, milyen rétegekhez szólunk. MINDEZT CSUPÁN konk­rét helyzetben lehet eldön­teni. S ezért azt mondhat­juk: voltaképpen kellő türe­lem kell annak mérlegelé­séhez és eldöntéséhez is, hogy egy-egy adott párt- szervezet, kommunista kol­lektíva miben tanúsítson ezután nagyobb türelmet, és miben nagyobb türelmetlen­ségei Ezt jól meghatározni — a . további eredményes munkának nem kis jelentő­ségű feltétele. Gyenes László Kegyes volt hozzánk a tenger és áss ég (Ovagy beszámoló egy fekete-tengeri hajóútró!...) 1. ÓCEÁNJÁRÓVAL A FEKE TE-TENGEREN Beszámoló? Aligha lennék képes valóban beszámolni a töményre sűrített benyomá­sokról, ismeretekről — me­lyek nem egészen 8 nap alatt zúdultak ránk, — és a cso­dálatról, érzelmeinkről. írá­mesélhetek olyan bőven, mint Odüsszeusz tette, akit nem kötött a terjedelem.) Szombati nap volt és haj­nalok hajnalán kelt fel száz Heves, és még több Békés megyei, mert 4.30-kor gyüle­Óriás hajók az odesszai kikötőben. som csak silány vázlat ma­rad a valósághoz képest. Pe_ dig én, — nem tudom más hogyan volt vele, — igyekez­tem „felkészülni” az útra még itthon, hogy ne járjak úgy. 'mint Odüsszeusz és társai, akik készületlenül oly hosszú ideig bolyongtak va­lamikor, ott, ahol most mi jártunk ... Nálunk persze bolyongásról szó sem volt. Óriás hajónk, a Kazahsz­tán, ez a csaknem ezersze­mélyes „világváros”, nagyon is határozottan röpített cél­jaink felé — 18 000 lóerővel. És mindig percnyi pontos­sággal ! De hát élőiről kez­dem és röviden. (Én nem keztünk a repülőtéren, Feri­hegyen, s hatkor már simán fel is szálltak velünk külön- gépeink Odessza felé. Feri­hegyen még 8 óra‘volt, ami. kor mi 10-re átállított óráinkkal (moszkvai idő), nem kevés belső izgalommal és nagyszerű orosz tudású ma­gyar csoportvezetőinkkel be­tolongtunk az odesszai repü­lőtér csarnokaiba. Kint, szovjet földön már vártad ránk az autóbuszok, s azok­ból mutatták be avatott ide­genvezetők a milliós várost. Itt már az ókorban is görög gyarmat volt (Odesszosz). A mai Odessza, a Hős Város, Szeged testvérvárosa, széles utcáiban és parkjaiban ren­geteg ákác- és platánfával — impozáns jelenség. A Feke- •'te-tenger e legnagyobb kikö­tője Ukrajna negyedik ipari, tudományos és kulturális központja. Nem sorolhatom el mindazt, amit láttunk. (De ajánlhatom olvasásra: „A szovjet Riviéra” című Pano­ráma-kiskönyvet.) Engem a világhírű Filatov-intézet, va­gyis szemklinika, az opera­ház és a Patyomkin-lépcső ragadott meg különösképpen. Utóbbit ismertem Eizenstein klasszikus filmjéből, de azt csak most láttam, hogy az optikai bravúrral szerkesz­tett 140 éves és 140 méteres lépcsősor mellett ma már mozgólépcső is szállítja fel a túristákat... Meghatott a hősök emlékműve is, ahová esküvők tarka népe vonult éppen virágokkal (ott is a szombat a házasságkötések napja), hogy virággal róják le tiszteletüket és hálájukat mai boldogságukért... A ha­talmas obeliszk mellett, a tengerparton nap mint nap iskolás fiúk és lányok állnak díszőrséget óránkénti zenés őrségváltással. Most néhány frissen sült férj éppen ölé­ben hpzza vissza párját a jó 200 méteres sétányon, fel az autókig. Szép volt ez az ön­kéntes szokás, de úgy láttam, némelyiknek kissé nehéz ... Biztosan jólesik utána az es­küvői ebéd ... Mi, magyarok, az első nem magyar ebédünket magyaros étvággyal fogyasztották el a patinás Ogyessza-étteremben, ahol udvariasan és feltűnő gyorsasággal varázsolták elénk. Akkor már hajónk bent állt a kikötőben. Mi be­szálltunk, elfoglaltuk fürdő­szobás, telefonos, légkondi­cionált kabinjainkat és is­merkedtünk a hajóval. Ér­demes volt jól szemügyre Egri propagandisták vetélkedőd Vasárnap délelőtt tartót, ták Egerben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán a vá­ros KISZ-alapszervezeteinek, bizottságainak részvételével propagandistáik vetélkedőjét. A versenyen az a kilenc, egyenként háromtagú csa­pat vett részt, akik az előző, helyi selejtezőkön a legjob­baknak bizonyultak. A be­küldött megfejtések alapján most is olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, olyan feladatokat kellett megolda­niuk, melyek igen csak pró­bára tették leleményességüket felkészültségüket. A kérdé­sek természetesen a minden­napi munkához, a politikai vitakörökhöz is kapcsolódtak. Ennek alapján a zsűri a következő csapatokat jutal­mazta: Első lett az Egri Dohány­gyár, második a megyei ta­nács, harmadik pedig a Fi- nomszerelvénygyár csapata. A versenyzők könyvutal­ványt kaptak teljesítményük jutalmául. A Ív gazdaságpolitikai fórumának telefonszámai Kedden 20 órái kezdettel gazdaságpolitikai fórum lesz a televízióban. A résztvevők várják a nézők kérdéseit, amelyek feltehetők délelőtt 10 órától a 170-700, illetve a 173-444-es telefonszámon, délután 16 órától pedig a 171-488, a 174-111 és a 176-611-es telefonszámon is. Mind az öt telefonszám este 22 óráig hívható. venni, mert ilyent nem min­dig láthat egri magyar... Ez a 157 m. hosszú (!), 10 emeletes óceánjáró éttermei­vel, tánctermével, szalonjai­val, 3 bárjával, fürdőmeden­céjével (benne melegített tengervíz), sportpályájával, 2 szaunájával, valóban szuper- modern luxushajó. Postahi­vatalából telefonálhatnánk a világ bármely részébe. Gyomrában 255 autót és 23 buszt képes szállítani... Hát ez lett a mi állandó úszó szállodánk ... Sokan figyel­tük, amint egy hatalmas GANZ-daru (sok ilyen nyúj­tózkodik a kikötőben) rácsos konténerben emelte be cso- mogjainkat a fedélzetre. Nem a darusok tehettek róla, hogy néhány magyarunk csomagja Ferihegyen maradt... Én jót nevettem egy összenyomott hullámpapírcsomag láttán, mert csöpögött belőle az el­törött üvegek tartalma. Csak később tudtam meg, hogy kedves békési magyarunk konyakjaiból minimum egy liter — az én csomagomba csordogált bele... Akkor már nem nevettem ... Mindig éjjel utaztunk úszó luxushotelunkban és nappal más-más várost ismertünk meg. Közben 2600 km-t tet­tünk meg a mindig sima) tengeren. Mert jól húztuk a csíkot és ez a valódi csík hajónk mögött vízen — ki­számítottam — hatsávos au­tópálya szélességű volt! A hajnalban fekete, de nappal csodás sötétkék tengeren ké­szített autópályánk fehérha. bős, kékítős öblítővíznek tót- szett... (Nekem József Atti­la és a Mama jutott eszem­be ...) És ezt láttuk hosz. szan, ameddig szemünk' el­láthatott. Mert kegyes volt hozzánk a tenger és az ég, sehol egy hullám és egy fel­hő a hét tengeri nap alatt... Ehhez persze szerencse is kellett, de nekünk az is volt... (Dr. Szemes—Varga) (Folytatása következik) (2. A Fekete-tenger kauká­zusi parvidékén.) Pillanatképek a KAEV-bőI A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 4. számú gyöngyö­si gyára speciálisan textilipari, fonodái és konfekció, volar mint cipőipari szabászgépeket gyárt kis szériában dolgozó üzemek, szövetkezetek számára. Ezek a gépek több munka­folyamaira alkalmazhatók, könnyen kezelhetők, s talán emiatt olyan keresettek külföldön is. Nagy mennyiségben szállítanak a KGST-tagállamoknak, de a nyugati piacokon is sok kel el belőlük. A vállalat elmúlt évi bevétele í?6 millió forint volt, ezt az idén 7—8 százalékkal teljesítik túl. A jó munkaszervezést elsősorban a számítógépes termelés- irányítással érték el. Az országban egyedül ők foglalkoznak a számítógép ilyen irányú felhasználásával. Ilyen fonodái cérnázógépeket küldenek Csehszlovákiába, Kiss János szerelő a csomagolás előtti utolsó eíenőrzést végzi. Ezek pedig a lengőfejes vágógépek, melyeket a cipőiparban használnak. A szépen sorakozó gépek alkatrészeit Horváth László és Nagy László tisztogatja. Itt is a pontosság a fő. Vizkereki István raktárvezető, Pecze János raktárvezető és Juhász István brigádvezető a lengyelországi szállításra váró gépeket ellenőrzik. (Fotó: Szabó Sándor) Éljünk, dolgozzunk, tanuljunk szocialista módon!

Next

/
Thumbnails
Contents