Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
)• Tájak — Korok — Múzeumok Ismerd meg hazádat Ha nem volna már foglalt a „Magyarország felfedezése” elnevezés egy sikeres könyvsorozat számára, bízvást nevezhetnénk így is azt, ami mostanában, mindnyájunk szeme láttára bontakozik ki. Aligha volt ugyanis példa rá mindenddig, hogy ezrek, majd tízezrek és nyomukban immár százezrek kelnek útra, hogy jobban megismerjék az ország nevezetességeit. Közelebbről: a természetvédelmi tájékát, a műemlékeket és a múzeumokat. A Tájak — Korok — Múzeumok mozgalomról van szó. Hogy hányán vesznek részt benne akkor, amikor ezek a sorok nyomdafestéket látnak — nem lehet pontosan tudni. Legutóbb az elmúlt év őszén készült statisztika, akkor 150 ezer körül mozgott a számuk, most 200 ezer lehet. Vannak, akik egyénileg vágnak neki az önmaguk választotta feladatnak, mások' brigádban vagy csoportosan indulnak túrákra, hogy minél több „tájat, kort és múzeumot” lássanak. Másfél éves mindössze a mozgalom, 1977 októberében hirdették meg a versenyt, amelyben mindenki részt vehet és szerezhet arany, ezüst, de legalább bronz jelvényt. Valljuk be: ez egymagában kevés embert ösztönzött volna arra, hogy nekiinduljon az ország különböző vidékeinek. Sokkal inkább az, hogy a mozgalom megadja a semmivel sem pótolható élményt és örömet: mindenki önmaga fedezheti fel a látni és megjegyezni érdemes dolgokat szerte az országban. A szó szoros értelmében játszva — hiszen a különböző fokozatú jelvényekre jogosultság megszerzése elsősorban kedvderítő felnőttjáték — lehet olyan ismereteket szerezni, amelyekhez másképpen csak közvetve, könyvekből, képekről, hírből lehetne hozzájutni. Márpedig ha áll a mondás, amely szerint „messziről jött ember azt mond, amit akar”, sokszorta úgy tartják hazánk minden táj4n, hogy az a biztos, amit a saját szemével lát az ember. Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon még egy nemzedékkel korábban is - nagyon nehezen mozdultak az emberek. Apáink, nagyapáink fiatalkorában egész életre szóló eseménye volt a falusi fiatalnak katonáskodása, hadifogsága, hiszen csak akkor látott távolabbi tájakat. Asszonyok között meg éppen ritkaságnak számított az, aki valaha járt faluja határán túl. S ez nemcsak a hegyek közé szorított vagy az alföldi síkságon társtalanul álló falvakban volt így, olykor még kisvárosban is... Igaz viszont az is, hogy amióta megnyíltak az országhatárok, könnyebb utazni, világot látni — sokan indultak messze földekre élményt szerezni. S az sem ment — talán nem is kell még múltidőbe tenni, hiszen máig tart — ritkaságszámba, hogy olyan látnivalókra csodálkoznak rá hazánkfiai külföldön, amelyeknek párját vagy annál is szebbet, értékesebbet itthon lehet találni, de kevesen tudnak róla. Valahol a kettő között, a falu határán belül maradás és a csak külföldre tekintés között van a józan, arany középúton ez az új mozgalom. Dehogyis beszél le bárkit arról, hogy nézze meg más országok érdekességeit, hogy élményeket szerezzen külföldön! Arról sem akar senkit meggyőzni, hogy az ő falujában, városában nincs mit néznie, sőt! Sokan éppen a Tájak — Korok — Múzeumok mozgalom jóvoltából döbbentek rá, hogy községükben is van középkori templom, a közelben természetvédelmi terület, a látótávolban levő, ősrégi várromot is érdemes közelről megnézegetni. Mi tagadás, ebben is, mint sok mindenben, a főváros lakói jutottak előnyhöz. Mindenki tudja, hogy Budapesten már csak a város nagysága miatt is több a látnivaló, mint az ország bármely más lakott helyén. Ám az is tény, hogy a budapestiek gyakran csukott szemmel mennek el olyasmik mellett, amikért az ország távoli vidékeiről, de még külföldről is sokan tartják érdemesnek ide jönni. Az előny a TKM-mozgalomban abban mutatkozik, hogy az aranyjelvényesek felénél is több budapesti lakos. Mégsem lehet azt állítani, hogy a mozgalom elsősorban vagy főként, de még ‘azt sem, hogy túlnyomóan a fővárosiaké. Hát kié is tulajdonképpen? Ritka eset, hogy a részvevők összetételéből nem lehet erre pontos választ adni. Vagy inkább: az egyetlen válasz az, hogy — mindenkié. Egy reprezentatív — tehát csak megközelítő eredményre számító — felmérés szerint az aranyjelvényesek között minden negyedik általános iskola felső tagozatának tanulója volt és minden ötödik — nyugdíjas. Korosztályok tekintetében tehát elég szélsőséges a megoszlás. Ám ugyanakkor arról is számot ad ez a felmérés, hogy 36 százalék értelmiségi és alkalmazott, 12 százalék munkás. Ez utóbbiak között szép számmal vannak szocialista brigádtagok. Egyelőre kevés a TKM-mozgalomban a mezőgazdasággal foglalkozó falusi lakos, de az elsők már közülük is elindultak országot látni. Tulajdonképpen ebben áll a mozgalom legnagyobb jelentősége: olyan emberek lépnek be a múzeumok kapuin, akik korábban nem érdeklődtek a képző- és iparművészet, a régészet, a történelem és a többi, tárlókban, kiállítási termekben rendszerezett látnivalók iránt. Megismerkednek egy sor olyan dologgal, amiről eddig csak alapfogalmaik voltak, lassanként tanulják meg szeretni a szépet, tisztelni a múlt legjobb hagyományait és tanulni azokból. Természetes, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra. Senki nem állítja, hogy a Tájak —Korok — Múzeumok mozgalom részvevői két-három múzeum anyagának megtekintése, néhány természetvédelmi terület felkeresése után már avatott tudói lesznek a szak- tudományoknak. Nem is kívánja ezt a mozgalom. Csupán az ismereteket akarja bővíteni, az érdeklődést felkelteni, hazánk összegyűjtött értékeit bemutatni. Már az országhatárokon is túljutott a TKM-mozgá- lom híre, külföldiek is bekapcsolódtak, hogy szórakozva, versenyezve ismerjenek meg minél többet Magyar- ország kulturális értékeiből. Jelennek meg könyvek, újabb térképek, útmutatók, — szélesedik, terebélyesedik a mozgalom, mind több hívet nyer önmagának. S ami nem is olyan mellékes: mindez bürokrácia nélkül Jött létre. Alig néhányan végzik az egyre nagyobb adminisztrációt Társadalmi aktivisták segítenek, felismerve a TKM-mozgalomnak hírénél nagyobb jelentőségét. Tavasszal új erőre kaphat — szinte biztos, hogy kap — a TKM. Jó időben, kirándulással egybekötve indulnak hívei múzeumok, érdekes tájak meglátogatására, élménygyűjtésre. Felfedezni az ország meglevő, összegyűjtött. értékeit — s önmagukban a tudásgyarapításra, ismeretbővítésre vágyó embert. VÄRKONYI ENDRE P écs közismert jelzője: a kétezer éves város. Ez, annyiból igaz, hogy időszámításunk kezdetén a rómaiak alapítottak itt várost. De ennekelőtte a közeli Jakabhegyen már virágzó kultúra volt, erről tanúskodik az illirpan- non nép ma is meglevő föld vára és a korábban itt élt ismeretlen nép háromszáznál több halomsírja. A mai Pécs területén azonban a rómaiak voltak az elsők. Ismerjük Sopianae jelentős emlékeit, a hajdani nekropoliszt a székesegyház környékén, a polgárváros maradványait a mai postapalota környékén, ahol a tartomány távoli vidékeiről ide vezető utak találkoztak. A rómaiak után, a magyarok előtt sok nép lakta e várost, amelynek falai között mindig zajlott az élet, sőt a város régi neve, amely a mai német elnevezésben — Fünfkirchen — máig is él, a Quinqué Ecclesiae is abban az időben keletkezett. Tehát a honfoglaló magyaroknak nem kellett itt új várost építeniük. István király 1009-ben alapította meg a pécsi püspökséget, a település akkor került egyházi főhatóság alá. Sokáig úgy vélték: Pécs egyértelműen csak püspöki város volt. A legújabb régészeti kutatások azonban mind több lelettel igazolják: virágzó polgárváros is volt a középkorban. A várost akkoriban fallal övezték, de ez csaknem három évszázadig rejtve volt, s csak a közelmúltban kezdték feltárni. Sok emléket hagyott itt a török, ezek ma szinte jelképei Pécsnek: Cházi Ká- szim pasa dzsámija nélkül elképzelhetetlen lenne a Széchenyi tér, Jakováli Haszán minaretes dzsámija nélkül szegényebb lenne az egy. kori Szigeti-kapu környéke, a mad Kórház tér. ★ A török uralom utáni Pécs — napjaink Pécse. A XVIII. század eleje óta épült házaiból nagyon sok ma is megvan, s meghatározza a belváros képét. Szolid épületegyüttesek és páratlanul szép utcaképek ösz- szessége az, amit ma pécsi belvárosnak nevezhetünk. De azért oszlassunk el egy félreértést: ne keressünk olyan csodálatosan szép régi házakat, mint amilyeneket Budán, Kőszegen, Egerben, vagy Sopronban találhatunk. Azok, melyek ma ilyenek lehetnének — elpusztultak, amik pedig megmaradtak, többségükben végtelenül szerény külleműek. A régi városháza a maga klasszicista egyszerűségégével harmonikus része volt a város főterének, a századfordulón ennek a helyén emelt új városháza hatalmas, túldíszített szürke épülettömegét viszont idegennek érezzük. És nem ez az egyetlen! Pécs legfőbb műemléke maga a belváros, ezért is nyilvánították védetté. A bel város szerkezete az, ami a középkor korai századaitól szinte semmit sem változott. Egy térképsor a kétharmad négyzetkilométernyi város fejődésének állomásait mutatja. Már a XI. századi első a mai Janus Pannonius, Sallai. Bem, Megve. Anna és Déryné utcákkal azonos vonalvezetésű utcákat ábrá. zol. A XV. században a maival csaknem azonos szerkezetű volt a belváros, amely a XIX. század elején werte el jelenlegi képét. Érthető tehát, hoav ezt a városszerkezetet féltő gonddal kell őrizni. Ezek az utcák többnyire nem egyes őrületeikkel hatnak ránk. hanem az egész utcakép által sugárzott hangulattal, ami sajátosan csak pécsi. ★ Ez a- páratlanul szép és értékes belváros ma meglehetősen lehangoló állapotban van. Hiányos öltözetű házak, szaporodó védőtetők jelzik, hogy tovább már nem lehet várni. A roppant költséges átfogó rekonstrukció helyett csak az egves műemlék éníiletek felújítására tellett. Bár ezzel is lényegesen javították a belváros képét. Ilyennek tekinthetjük a nagy dzsámi kupolafelújítását, ami teljes egészében visszahozta a templom eredeti török jellegét, elviselhetőbbé téve az 1939—40-ben készült félkör alaprajzú térbővítést Hasonló jelentőségűnek tarthatjuk a püspökvár délnyugati sarokbástyájának, a Barbaikánnak kiszabadítását és felújítását. Pincék. A közelmúlt években szinte a katasztrófa szélére sodródott Pécs, a város történetével szinte egykorú pincék, pincerendszerek miatt. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején egy viharos gyorsaságú folyamat játszódott le: több száz pince szinte egyszerre omlott be a hirtelen megnövekedett fór galom terhe alatt. Hozzájárult a közművek rendezetlensége iß. Még alig egy évtizede megszokott látvány volt felhőszakadások Után az utcaszélesen hömpölygő csapadékvíz, ami a repedéseken beszivárgott a mélybe, s ott végzett pusztítása leszakadó úttestek, összeomlással fenyegető épületek sokaságával jelentkezett. Az immár öt éve rendszeresített állami támogatás segítségével a közvetlen veszély elhárult, most a széles körű tervszerű megelőző munka folyik, mellyel a csaknem egészében fennmaradt városfalat is kiszabadítják. Valamikor a török utáni évtizedekben, amikor a városfal végképp elvesztette soha nem volt védelmi jelentőségét, a korabeli pécsiek hihetetlen gyorsasággal kívül-bel ül házakat építettek — egy falat megtakarítva — a városfalhoz. így maradhatott fenn a XX. század utolsó negyedéig rejtetten, de nem ismeretlenül, hiszen a bástyák itt-ott a házak fölé ágaskodtak. A pincekár-elhárítás két fontos feltétele: a belváros forgalmi tehermentesítése, és a közműhálózat rekonstrukciója, ennek részeként a belváros körüli csapadékvízelvezetés rendezése. Az előbbi jegyében készül a bel. várost övező nagy érintő utak rendszere, s a 80-as évek közepére várhatóan megszüntethető lesz a belvároson átmenő forgalom, s bizonyos utcák sétálóutcákká válhatnak. A nyugati és az északi érintő út építésével mintegy másfél kilométernyi városfal lesz szabaddá, ugyanis a fal külső oldalán levő, az öreg, elavult házacskák sokaságát le lehe. tett bontani. A fal folyamatos helvreánításán az Országos Műemléki Felügyelőség munkálkodik. A város föld alatti részének rendbetétele után megkezdődhet a tömbrekonstrukció is. Egyes épületek helyett egész épülettömbök komplex felújítását Végzik cl, s megszabadítják a többnyire zsúfoltan beépített tömbbelsőket is a fölösleges toldalékoktól. Ezáltal hatalmas belső tereket nyerhetnek. Hogy milyen ez a gyakorlatban, arra Eger szolgáltat jó példát. Pécsett a tömbök nagyságán kívül nehezíti a rekonstrukciót az is, hogy rengeteg bennük a lakás, a kereskedelmi raktár, a kisüzem, amelyek felszámolása nem egyszerű feladat. Ma a belvárosnak csak a legfrekventáltabb részét lehet — kell! — rendbe tenni. A legősibb rész, a Hunyadi út — Déryné utca által határolt északkeleti negyed rekonstrukciója nem jöhet számításba, mert ott zömében magántulajdonú házak vannak. ■A A belváros rekonstrukciójával foglalkozó szakemberek abból indulnak ki, hogy a város nagy korszerűsítése el. maradt az újonnan épült lakóterületektől, a mai nagy ellentmondást feloldva összhangot kell teremteni a régi és az új között. Arról sem feledkeznek meg, hogy Pécs területén 184 védett objektum (53 műemlék, 163 műemlék-jellegű, 28 városképi jelentőségű épület) van, amiből 146 a védett belvárosban található. Ezeknek az épületeknek a sorsa — felújítása — határozza meg a belváros jövőjét. Eddigi funkcióinak legtöbbjét meg. tartja a belváros: otthont ad bizonyos közintézményeknek, számottevő lakóterület marad korunknak megfelelő színvonalú lakásokkal, hang. súlyozottabb lesz a zöldterületi funkciója — a tömbbelsők kiszabadításával visz- szaadják a belváros hajdani kertes karakterét. — erősíteni kell a kereskedelmi ellátást és bizonyos korlátozott mértékben meg kell tartani a tömegközlekedést. Az ipari üzemek kitelepítése a belvárosból szintén a közeljövő feladata lesz. A rekonstrukció keretében valósul meg az a sajátosan pécsi koncepció, amely a belváros északnyugati negyedét — a püspökvárat és környezetét — mint múzeumi negyedet — a közművelődés szolgálatába állítja. Itt van már a Csontváry-múzeum, a Vasarely-gyűjtemény, az Uitz-múzeum (melynek otthont adó épületén láthatók az első megtalált középkori gótikus elemek), s itt lesz a régi barokk megyeházában a modem magyar képtár. ★ A tömbrekonstrukcíó előkészítése megkezdődött. a munka indítására azonban még egyikét évet várni kell. A közeljövőben legfontosabb pontokon egész utcákra terjed majd ki a homlokzatfelújítás. A Pécsi Tervező Vállalatnál most készülnek a Janus Pannonius utca és a Széchenyi tér színtervei, s még az idén hozzáfognak a sortatarozáshoz. Jövőre a Bem utca és a Kossuth Lajos utca következik. Ezek a felújítások összhangban lesznek a tömbrekonstfukeióval. Hársfái István i Újjászületik Pécs belvárosa A Széchenyi tér madártávlatból (Cseri László felvétele)
