Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
Sajnálni kall...? Irigyelni? Már a 80-as évekre készülnek Negyedszázad a növényvédelem szolgálatában — Ne irigyelje, uram, ci~ gúny egy élet ez! Néhány esztendeje egy hevesi dinnyés ilyen rövid úton rázott le magáról, amikor nem eléggé elítélhető módon nyíltan megkérdeztem: igaz-e, hogy a hevesi dinnyések égy-egy idényben milliókat keresnek. A válasz tehát így hangzott, s ha jól meggondolom, nem any- nyira tagadás volt benne, mintsem elutasítás. Mindegy, azóta eltelt any- nyi év, amennyi és bár azzal nem kecsegtethetem magam, hogy megismertem a cigányélet mélyen fekvő gyökereit, annyit szerénytelenség nélkül mondhatok, hogy munkám révén a cigányok 'életébe bepillantottam. A dinnyésekébe viszont nem. Igaz, ez nemcsak rajtuk múlott, a helyzet hozta így, de annyi mindenképpen bizonyos, hogy az én egykori dinnyésem nagyon önkényesen fogalmazott. Mert lehet ugyan, hogy életformájukban van valami látszólag rokon, de nem több az, mint két vége a furkósbot- nak: az egyik, a vékonyabb, hogy belesimul a tenyérbe, a másik meg, a vastag, bunkós — nos, ez a botnak a boldogabbja. Az igazi dinnyések minden évben idejekorán kiköltöznek a felvállalt föld szélére, összetákolják a faházat, berendezkednek, kifeszítik a fólasátrat, és a palántneve- léssel kezdetét veszi, ha nem is a dinnye —, de legalább — a dinnyés szezon. A ház előtt láncra fogott kutya ugatása fogad bennünket, de inkább barátságos, semmint mérges ez az ugatás, na meg: két kislány is játszadozik a bundás közelében, hát olyan vad, aligha lehet. Az ugatásra előkerül az édesanya is, egészségesen csinos, barátságos fiatalasszony. Igen, fiatal, bátran mondhatni, mert barna hajába még nemigen vegyül ősz szál, na meg a szeme is azt mutatja, hogy inkább van innen a harmincon, semmint túlnan. Kedvesen invitál, kerüljünk beljebb. Köszönjük, szívesen. Ilyen és ilyen jáHogyan hat a szőlőre a peron oszpóra? Erre keres választ a Tibor és Dula Bencéné. tűk mindenütt megkezdték a táblásítást. Ez a korábbiaknál sokkal több veszélyt is hordott magában, hiszen különösen a burgonya- és a lucernaföldeken tömegesen megjelentek a kártevők. Ezek ellen pedig védekezni kellett, hogy a termést megóvják. Az állomáson hat brigád kezdte meg a munkát és tagjai naponta megfordultak az üzemekben. Huszonnégy növényvédő géppel láttak munkához. Az akkori gépállomásokhoz hasonlóan, A gazdaságok növényvédelme új alapokra került, amikor a hazai mezőgépipar megkezdte a növényvédő gépek gyártását, és a határban megjelent az első Rapidtox permetező és porozó. A hatvanas évek végére megyénk gazdaságai is tudatos szervező munkával elérték, hogy megfelelő gépekkel, elméleti és gyakorlati felkészültségű szakemberekkel rendelkeztek. Az utóbbi néhány évben pedig rendkívül megnőtt az igény a korszerű növényvéMimsögfö iasa. NtrP*’™, Az ipar kiváló mestere Csendes jubileumot köszöntöttek a napokban a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson. Minisztertanácsi határozat alapján a többi megyéhez hasonlóan ugyanis negyedszázada, hogy megalakult az állomás. Gyöngyösön találtak helyet neki akkoriban, az egykori mezőgazdasági technikum tangazdaságának majorjában. Kezdetleges körülmények között láttak a szervezéshez, miután a termelőszövetkezetek még néhány éves múltra tekintettek vissza. Növényvédő gépekkel, s főleg szakemberekkel azonban nem rendelkeztek. Éppen ezért a szövetkezetek növényvédelmét az állomás dolgozói szervezték gépeikkel és szaktudásukkal. Szükség is volt erre, hiszen az ötvenes évek közepén megyeszerte megváltozott a határ képe. Eltűntek a korábbi, úgynevezett nad- rágszíjparcellák és helyetaz erő- és munkagépeket bérbe adták az üzemeknek, melyekkel a szakképzett brigádtagok folytatták a védekezést. A kalászosok vegyszeres gyomirtásával kezdődött a munka és 1955-ben már több ezer hektár gabonát védtek meg a károsítók- tól. A hatvanas évek elején a mezőgazdaság szocialista átszervezésével megyeszerte létrejöttek a termelőszövetkezetek. A megnövekedett feladatok miatt azonban a növényvédő állomás már nem tudta ellátni tevékenységét. A nagyüzemek ugyanis egyre több növényvédő gépet és vegyszert igényeltek, így az állomás irányításával a korábbiakkal szakítva megszervezték az üzemi növény- védelmet. Néhány év alatt háromezer szak- és betanított munkást képeztek, rajtuk kívül pedig napjainkig 80 szak- és üzemmérnök tevékenykedik Heves megye üzemeiben. — dő szerek iránt, ami főleg az iparszerű termelési módok térhódításának köszönhető. Az állomás munkája ennek megfelelően tovább bővült. Az ott tevékenykedő szakemberek azon fáradoznak, hogy a tudomány újabb eredményeit mihamarabb elterjesszék a gyakorlatban, a termelésben. Ezt szolgálja a már hét esztendeje Egerben átadott új növényvédelmi központ, ahol korszerű műszerekkel laboratóriumokban végeznek vizsgálatokat és folytatnak a nagyüzemeknek) növényvédelmi előrejelzései két. Az állomás jól felszerelt biológiai laboratóriumában például olyan vizsgálatokat folytatnak, melyeket a termelőszövetkezetek, vagy az állami gazdaságok saját erőből nem tudnának elvégezni.1 Szaktanácsokat adnak ahhoz, miként lehet egy-egy kórokozó és kártevő ellen hatá- sósán védekezni. Ezenkívül országos program részeként a növényházban dr. Kaptás (Fotó: Szántó György) Heves megyei szőlőkben és a szántókon alkalmazott növényvédő szerek hatását értékelik. Különösen nagy jelentőségű a kártevők és a kórokozók megjelenését előrejelző szolgálat. Az üzemi szakemberekkel együttműködve ugyanis pontos képet adnak egy-egy kártevő várható pusztításáról, s az ellene való védekezés időbeni megszervezéséről. Foglalkoznak egészség- és környezetvédelmi feladatokkal is. Ennek érdekében növényvédőszer- maradvány vizsgáló laborar tórium működik az állomáson, ahol betakarítás előtt rendszeresen megvizsgálják a zöldségféléket, a gyümölcsöket és , más terményeket is, hogy mennyi vegyszert tartalmaznak. Amennyiben többet a megengedettnél, emberi fogyasztásra nem engedélyezik ! Az állomás tevékenysége három éve további feladatkörrel bővült. Az üzemekben egyre több műtrágyát használnak fel a .talajerő- utánpótlásra. Az ésszerű fel- használás azonban pia még nem mindenütt jellemző. Ezért a talajvizsgálati eredmények alapján, az oksze" rűen takarékos talajerő- gazdálkodáshoz rendszeres szaktanácsadást nyújtanak az üzemeknek. Az állomás munkatársai negyedszázad múltán már a nyolcvanas évekre készülnek. Heves megye állami gazdaságainak és termelőszövet- kezteinek szeretnének még nagyobb segítséget nyújtani a növényvédelem jobb megszervezéséhez. Ennek érdekében tovább tökéletesítik a védekezési módszereket szolgáló technológiákat és közreműködnek az eddigieknél ésszerűbb üzemi talajerőgaz" dálkodás elősegítésében is. Mentusz Károly Michhiller Lajosné: Ez a tizenegyedik éviink.!; Kultűrsarok a kulipintyóban (Fotó: Szabó Sándor) ratban lennénk. Hát erről talán a férje többet tudna, de az most jó messzire van innen, a felvállalt harminc hold másik végében, a fólia alatti palántákat gondozza. De azért talán nélküle is elboldogulunk. Kezdjük a bemutatkozással: Michheller Lajosné. — A ház, a berendezkedés azt mutatja, nem ez az első1 év, amit kint töltenek. — Hát nem, az biztos. Nekünk ez a tizenegyedik évünk. (A szobában, mintha nem is egy árokszélén felütött házban lennénk, hanem egy városi lakásban: tévé, rádió, hűtő, minden, ami csak kell a komforthoz, ráadásul a sok egyéb, a mindennapi élethez szükséges apróság mutatja, hogy Michhellerék valóban nem amatőrök a szakmában.). évenként, leadtunk harminc vagonnal és nem panaszkodtunk. De tavalyelőtt negyvennégy vagonnal adtunk le és az ugye mégiscsak több volt, úgyhogy az idő ezt borzasztóan befolyásolja. Igazán jó ára csak szezon kezdetén van a diny- nyének, aztán napról napra megy lejjebb, úgy, ahogy a MÉH átveszi. — Mennyi a maguké a jövedelemből? — Harmincnyolc százalék. — Megéri? — Nem is tudom .. 1 Ezt szokta meg az ember, ezt csinálja. • — Mégis: forintban.il? — Kinek, hogy. Van, aki a három-négyszázezret is megkeresi, de olyan is, akinek ez sohasem adatik. Maguk? Zm. Voltak jó éveink Épületasztalosnak tanult, de az egercsehi ktsz-ben — ahol a szakmával ismerkedett — végül is bútor lett a vizsgamunkája: egy duplatetős, szétnyitható, fiókos és gyúrótáblás konyhaasztalka. A szövetkezet ugyanis — ahová falusi fiúként Sütő Bertalan annak idején elszegődött — meglehetősen sok mindennel foglalkozott faipari részlegében is, s az iskolásnak sem engedte, hogy válogasson a munkában. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy amint „se_ géddé ütötték”, már a legkülönfélébb feladatok között járatos volt. Kezdőként sem okozott gondot a számára első nagyobb megbí- ■ zásának teljesítése, a komp. lett hálószoba-berendezés elkészítése, csak úgy, mint utána a többi. Szabadulási vizsgaremeké. * re, ifjú segédi munkáira mindmáig emlékszik, jóllehet időközben számtalan más dolga is akadt. Az ipari szövetkezetből az egri MEZŐGÉP elődjéhez, a gépállomásra került. Cséplőgépek, kombájnok famunkáit végezte, gépkocsik platóit javítgatta vagy éppen cserélte újabbakra, ha pedig a szükség úgy kívánta, hát téemkáskodott. Amikor meg a szezonja volt, a már asztalosként kijárt mezögaz- , I dósáéi tanfolyamakor, tamtítakat hasznosította: nyeregbe szállt maga is: traktorozott, kombájnozott. Szántott, vetett, majd a betakarításban segítkezett. Huszonöt éve választott szakmájához éppen tíz esztendeje tért vissza véglegesen. S — mint vallja — ezt az utóbbi évtizedet tartja eddigi életében a legérdekesebbnek, legszebbnek. Jóllehet, még ma is innen van a negyvenen, olyan megrendeléseket sikerült kapnia, amelyek másoknak talán idős korukig sem jutnak. Ő végezte például a — talán országosan is páratlan — körtemplom teljes belső famunkáját Szűcs községben, dolgozott az egri Bazilika legmagasabb pontján, s a he. lyi kincstár két vitrinét is készítette. A vármúzeumban kapott egész sor kisebb-nagyobb feladat után tájházak felújításának volt részese Abasáron, Átányban, Bélapátfalván, Dormándon, Mi- kófalván, Szilvásváradon. Hajdan volt mesterek keze nyomán kalandozott a népi iparművészeiben, a maga kezével igazítgatván, amit a kíméletlen idő tönkretett. Olyan emberek munkájához tette a magáét, akik ma is és még ki tudja meddig őszinte csodálatot, tiszteletet ébresztenek az utókorban. Berendezett divatos szövetkezeti tmtikoi, csma.lt díszes. rangos kapukat, s szinte mindenfélét, amit a lakosság kért tőle. Mert utóbb önálló ipart váltott, majd egri kisiparosként mestervizsgát is tett az asztalos szakmában. A tavaly óta mesternek szólított Sütő Bertalan — a közelmúltban, o megyei tanács elnökének kitüntetésével az ipar kiváló mestere lett. Olyan elismerést kapott, amire — ahogyan mondja — bizony még nem számított, ha megannyira is megtanulta, érti a dolgát! A fiatal asztalos szabadkozik, amikor nem mindennapi oklevele szóba kerül. Szerényen elhárítja a dicséretet, mint nemrégiben, kitüntetésének átvételekor. Eszébe sem jut természetesnek venni a szép megtiszteltetést. A KlOSZ-nál azonban bizonygatják, hogy nagyon is rászolgált. Sütő Bertalan ugyanis nemcsak kitűnő szakember, hanem lelkes társadalmi munkás is. Úgyszólván benne van minden nemes kezdeményezésben, akcióban. Óvodának, iskolának, gyermekotthonnak segít önkéntesen, fizetség nélkül, s évek óta a szervezet egri körzeti csoportjának vezetőségi tagja, a kerecsendi kisiparosok instruktora, pat- ronálója. ____________- ÍŰUÓm . M indjárt meg is kapja rá a választ: . I — Szegények'.11 F B. Kun Tibor Amit gondolunk, ki is mondjuk. — Hát igen, nem éppen tegnap kezdtük. Arról nem is beszélve, hogy nekem a szüleim is dinnyések. Igaz, nem itt, hanem Dunántúlon, onnan kerültem én ide, Csányba, hogy férjhez mentem ... — Az ő családja is.!.? — Nem, ő csak azóta dinnyés, fnióta összeházasodtunk. — Azt mondják, nehéz munka, de megéri. — Nehéznek nehéz, az biztos. Kezdődik azzal, hogy februárban felállítjuk a kulipinty ót, ahogy a fagy kienged, aztán március elején beköltözünk és jön a fóliázás, gyepszedés és hónapokig nincs megállás. — Végig itt vannak, kint? — Azt nem, minden ál- . dott szombaton hazamegyünk Csányba. — Milyen a házuk? 1 — Szép. — Kocsi? — Van az is'. — Akkor megéri a fáradság ... — Mikor hogy, attól függ, milyen év van. Tavaly a száz mázsa termett meg — Akkor hát: mindenre telik? Ház, kocsi, nyaraló, külföldi utazások ... — Mi nemigen, de vannak, akik járják a világot: Olaszország, Spanyolország, Portugália ... most inkább ezek mennek. — Van miből, nem igaz? — Van, de sok a ráfordítás is: csak a biztosítás negyvenezer, aztán a kerítés, a vegyszer, húszforintos órabér a napszámosoknak ... Azok közt is mindig ott lenni, mert nem mindegy, hogy dolgoznak is, vagy csak el- lődörgik az időt és úgy veszik fel a napi száznyolcvanat... Amúgy: szeretik a dinnyét? — Ha jó. — Ez jó. Szigetcsépi futó, nagyrészt meg angol fajta. Nézzenek majd be érés idején is egy kis kóstolóra, meglátják, finom. Köszönjük szépen, I búcsúzunk. Egy ideig csendben ülünk a kocsiban, aztán megszólal a kollégám, 5 jártasabb a dinnyések világában: — Hát bizony, nekik sem könnyű: egy kiló jófajta vetőmag belekerül ezer forintba is. t
