Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

Ki mit visz a tarsolyában? Búcsúzik a IV. B x Bach-versenyművek a Filharmónia koncertjén Kocsis Zoltán és Schili i&ntkás hangversenye Schiff András és Kocsis Zoltán a zongoránál sem, hogy egy kitűnő mű! , Kihasználja a billentyűs hangszer minden kifejezés­beli lehetőségeit, differen­ciált hangzásait a dübörgő fortisszimókon keresztül a leheletnyi pián ókig. A kö­zépső lassú tétel egyetlen basszus témára épülő variá­ciósorozat, egyre -több díszí­tőelemmel bővülve, majd is­mét lendületes, gyors tétel zárja a művet. A koncert kuriózumának mondható a két csembalóra írt versenymű előadása. A C-dúr verseny valószínűleg már eredetileg két csembaló, ra íródott, a főhangsúly is a billentyűs hangszereken van, a zenekar csak alátámaszt, sőt a középső tételben nem is kap szerepet. A III. tétel fúgájának grandiózus meg­fogalmazása a hangverseny legemlékezetesebb percei voltak, melyet a koncert vé­gén ráadásként ismét hall­hattunk. A c-moll verseny­mű, amelyet eredetileg két hegedűre komponált a szer­ző, a két szólóhangszer lele­ményes „concertálása”, pár­beszéde mindvégig izgalmas feszültséget teremtett. Az egész koncert rendkí­vül szimpatikus volt, mert mindvégig érződött, hogy a kitűnő fiatal előadók muzsi­kálása nem volt öncélú ma­gamutogatás. Játékukban sokkal inkább a közös zené­lés öröme tükröződött. S ugyanakkor alázat, valami mély belső tisztelet érződött muzsikálásmódjukban a nagy barokk mester zsenialitása előtt. Kocsis Zoltán és Schiff András igazolták hírnevüket, hazai és külföldi sikereiket, a műveket igen gondosan, tudatosan felépítve^ briliáns technikával oldották meg. Ezeket a huszonéves fiatal művészeket hallgatva, talán túlzottnak tűnik a tv egyik vitaműsorában és néhány napilapban a vészharang- kongatás, miszerint válság­ban van a magyar zenepe­dagógia. Addig míg ilyen kitűnő fiatal muzsikusoki nőnek fél — mellettük jó né. hány nevet lehetne még em­líteni — korai válságról bér szelni. A KISZ Központi Művészi együttes Szimfonikus Zene­karának vonósai, Simon Al­bert irányításával megbízha­tóan látták el a feladatukat,' korrektül, fegyelmezett oda­adással tevékeny részesei voltak a nagy sikerű kon­certnek. Külön szót érdemel FasamJ Árpád, a műsorközlő. A ki­váló, tapasztalt zenei szak­ember igen jól segítette, va­lóban vezette a hallgatóságot a muzsika könnyebb megér-! tésére. Nagy Miklós Egri akvarellek iargovistében Négy esztendővel ezelőtt kissé félénken léplek be a hatvani Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola kapuján. Tartottak az új, a számukra ismeretlen környezettől, a túl nehéznek tűnő felada­toktól. Most, négy év múltán kissé megmosolyogják haj­dani önmagukat. Ez érthető is, hiszen az egykori első B-sek ifjúvá nőttek, az ön­állósodás kapujában állnak, s hamarosan búcsúznak az alma matertől. Az újságíró számvetésre kérte őket, arra volt kíván­csi, hogy ki mit visz tarso­lyában, s miként kamatoz­tatja ezt az útravalót. A herédi Magasvári Aran­ka kritikusan értékelve fo­galmazza meg véleményéi — Az általános iskolában meglehetősen könnyen bol­dogultam, s kis erőbedobás­sal is sikereket könyvelhet­tem el. Azt hiszem azért, mert nem voltak túl maga­sak a követelmények. Ide szintén magabiztosan érkez­tem, ám a kedvezőtlen ta­pasztalatok hideg zuhany­ként hatottak rám. Lazsálá­sommal magyarázható az, hogy mindössze 3,5-es átlag- eredményt produkáltam, ho­lott valamikor már a 4,5-nél tartottam. Ez a keserű tény elgondolkodtatott, rájöttem: minél gyorsabban szakíta­nom kell régi szokásaim­mal. Igyekeztem rendszere­sen tanulni, hiszen csak így hozhattam be a hátrányt. A tanárok sokat kívántak; igé­nyességüket megértettem — végtére is mindannyiunkért buzgólkodtak —, s hozzálát­tam az alapos felkészülés­hez. Az eredmény nem is maradt el. Közben észrevét­lenül is formálódott egyéni­ségem, akárcsak velem egy- vi korú társaimé. Kezdtünk fe­lelősséget érezni egymás iránt: felkaroltuk a vissza- húzódóakat, a nehezebben oldódókat, segítettünk azo­Egy lót az egészségünkért A gyöngyösi városi tanács, a Vöröskereszt városi szer­vezete és a TIT közösen egészségügyi hetet rendez a mátraalji településen, amely­nek rendezvényei április 23- án kezdődnek és 28-ig tar­tanak. Az ünnepélyes megnyitó helye a Mátra Művelődési Központ, ahol a városi ta­nács elnöke köszönti a meg­jelenteket. Ezután Tardos Anna pszichológus előadása hangzik el A játék nevelő szerepe címmeL A következő napon egész­ségügyi bábbemutatót tarta­nak az óvodások részére a Városi Űttörőházban. Szere­lem, házasság, gyermek a cí­me annak a fórumnak, amelynek színhelye az ipari szakmunkásképző intézet if­júsági klubja lesz a rendez­vénysorozat harmadik nap­ján. Az általános iskolások részvételével csecsemőgon­dozási vetélkedőt szerveznek a Városi Űttörőházban ápri­lis 26-án. délután. Egy nap­pal később kerekasz tal-be­szélgetést folytatnak a csa­ládi élet kérdéseiről a Ne- necz József Kollégiumban. Az ünnepélyes zárórendez­vény április 28-án délelőtt lesz szintén a művelődési központban, amikor dr. Czei- zel Endre genetikus előadá­sát hallhatják az érdeklődók, a gyermekvárás felelősségé­ről. 1879. április 22., vasárnap kon, akik meg-megtorpan- tak. Divatos szót használva: közösségi emberekké vál­tunk ... Az utóbbi témához kap­csolódik Józsa Ágnes, még­hozzá úgy, hogy saját sor­sának alakulását említi ki­fejező példaként. — Mi tagadás: a gyámol­talanok közé tartoztam. Ma­gamba zárkóztam, s kishi- tűként szemléltem a világot. Az jólesett, hogy osztálytár­saim felfigyeltek góndjaim- ra-bajaimra, a közeledésre azonban nem reagáltam mindjárt, ök azonban nem adták fel, s addig biztattak, amíg csak megszűnt gátlá­sosságom. Igaz, barátokra leltem itt, s meggyőződtem arról: milyen sokat jelent ez az érzés. A kitárulkozás ja­vamat szolgálta, s ma már csak rossz emlék számomra a minden kezdeményező­készséget megfojtó hallga- tagság. Tanáraimnak főként azt köszönöm, hogy arra ne­veltek: igazodjam el magam a világ dolgaiban, s ne vár­jak folyton a járást köny- nyítő mankókra. A rám bí­zott feladatok megoldásához szabad kezet kaptam, így jöttem rá, hogy önálló ítélő­készség nélkül senki sem találhatja fel a helyét. Hagytak töprengeni, vitat­kozni, s azt javasolták: ke­ressem, kutassam az össze­függéseket. Belém plántálták az igazság nyomozásának, az okok felderítésének szen­vedélyét. Most már tudom, hogy mit, miért teszek, enyém az az iránytű, amely eligazít az ismeretek labirin­tusában. Kecskés Ákos, beszélgeté­sünk előtt alig egy órával értesült a jó hírről: törté­nelemből bejutott az orszá­gos tanulmányi verseny döntőjébe. Ezért nem vélet­len, hogy mindjárt az eh­hez fűződő élményeket so­rolja. — A história rejtelmei már általános iskolás ko­romban vonzottak. Az ér­deklődést olvasmányaim keltették fel bennem. Sok tudnivalót elsajátítottam, de ezt a nagy anyagot minden­fajta rendszerezés nélkül birtokoltam. Az utóbbi a gimnáziumban valósult meg: itt jöttem rá az események mozgatórugóira, itt ízleltem meg az egyéni kutatómunka örömét. Nincs izgalmasabb annál, mint amikor elindu­lunk a járatlan utakon. Meg­lepetésekre bukkanhatunk, ■ z öreg ott állt az építkezést elválasztó kerítés előtt, háttal a tíz­emeletes panelháznak és nézte az árokban lapátolgató két embert A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télnek öltözködött Visel­tes nagy csizma, igazi cár­dagasztó, fekete bekecs, kucs­ma. A két ember lapátolt a gödörben. Hányták ki a föl­det a markológép után, és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, a nehezebb mozgású, válla­sabb, nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon: — Papa, nem jönne segíteni? Az öreg elmosolyodott kö­zelebb lépett a kerítéshez, halkan beszélt, mintha tar­tana attól, hogy valaki meg­hallja: — Hát van lapát? A munkás nem erre a fe­leletre számított Kicsit job­ban szemügyre vette az öre­get aztán még mindig tréfá­san ezt mondta: — Az éppen még akadhat valahol, de hát az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vételezni, bá­tyám. — No, tudom én azt — bó­lintott az öreg —, de azért jöjjön csak az lapát. A töb­bi meg már az én dolgom. Csak tréfált a Bél® r; olyan összefüggéseket vilá­gíthatunk meg, amelyek részben, vagy egészében új- szerűek. Ezt a vágyat is itt keltették fel bennem. Ezért választottam az ajánlott há­rom téma közül a legnehe­zebbet, s Thököly hatalom­ra jutásának alkotmányjogi körülményeit elemeztem. Ezt a kérdéskört még nem dolgozták fel, legfel­jebb néhány utalás található rá a szakirodalomban. A pedagógusoknak azért is há­lás vagyok, mert olyan er­kölcsi útravalóval ajándé­koztak meg, amely később is életem vezérelve lesz majd. Megtanultam azt, hogy miként bánjak nem­csak önmagámmal, hanem társaimmal is. Nem szere­tem az elkoptatott kifejezé­seket, mégiscsak azt mond­hatom, hogy rájöttem: úgy boldogulhatok maradéktala­nul, ha a közösség javára is cselekszem... A múltat emlékként idé­zik, ám a jövő annál inkább foglalkoztatja őket. Mind­hárman tovább óhajtanak tanulni: Aranka népművelő, Ágnes matematika—fizika szakos középiskolai tanár, Ákos jogász akar lenni. Esé­lyeiket higgadtan latolgat­ják, s az első nekifutás esetleges sikertelensége sem riasztaná el őket, mert elhatározták, hogy álmaikat mindenképpen válóra vált­ják. Felsőoktatási intézménybe pályázik a harminchatos létszámú osztály valameny- nyi tanulója. Ignáczy Rita angol—német szakos pedagó­gus, aki egyben osztályfő­nökük is, általában indo­koltnak tartja elképzelései­ket. — Jó érzés volt hallgatni a gyerekeket, hiszen vála­szaik arról tanúskodtak, hogy nemhiába dolgoztunk, azaz olyanná formálódtak, ahogy négy évvel ezelőtt terveztük. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egészséges kollektíva verbuválódott. Nemcsak a felvételi tárgyak­kal törődtek, hanem a többi­vel Is. Kialakult egy igyekvő élcsapat, s ehhez zárkózott fel a társaság. Épp ezért nem könnyű a búcsú. Az mégis felemelő érzés, hogy egy kissé bennük élünk tovább. Bízom abban, hogy ezzel az útravalóval okosan sáfár­kodnak. Ok így ígérték.li szólalt meg a másik, komo­lyabb, kicsit talán morco­sabb is a társánál — Ne szívja már mellre, Öreg. Megbirkózunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jólesik. Tóth-Máthé Miklós: I A lapát I *■ ..........................—mm ....... : — Hiszen éppen ez az — lökte fejtetőre kucsmáját az öregember —, hogy csak nézhetem... Pedig nem sze­retem én ezt nézni... nem szoktam én az ilyesmihez... Nem voltam én soha olyan ember, nekem el hihetik... Na, hol van már az a lapát! Az utolsó szavakat szinte követelőén mondta. A két ember egymásra nézett Fa­luról való volt mind a ket­tő. Megértették. — Ott jöjjön be, azon a résen — mondta neki az egyik, aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop közötti nyíláson, maga mellé segí­tette a gödörbe. Kezébe nyo­mott egy lapátot — Na, ilyenre gondolt?. A Központi Művészegyüt­tes Szimfonikus Zenekara, Kocsis Zoltán Kossuth-díjas és Schiff András Liszt­díjas zongoraművészek köz­reműködésével, Simon Al­bert vezényletével Bach- versenyműveket tolmácsolt a zsúfolásig megtelt egri Gárdonyi Géza Színházban A nagy érdeklődéssel várt hangverseny, lehet, hojjy né­hány olyan hallgatóban, akik látványos, hatásos produk­ciót vártak, csalódást okoz­hatott, mert a barokk mu­zsika nem az effajta muzsi­kálásmódok. közé tartozik. A zenetörténet talán legkris­tálytisztább zenei irányzata. Jellegzetes stílusjegyei alap­ján, amely a polifónia, a szi. gorú többszólamúság és a kontrapunkt ötvözete, köny. nyen felismerhető kevésbé tanult, zenét kedvelő ember számára is, de nem a köny- nyen „emészthető” stílusok közé tartozik, a hallgatónak kell rátalálnia e sajátos zene szépségeire. A barokk zene kiemelkedő géniusza J. S. Bach, aki be- tetőzője, összefoglalója a kor zenei törekvéseinek. Jelentő­sége a versenyművek világá­ban is határkő-fontosságú. Ilyen jellegű művei részben eredeti szerzemények, de többnyire inkább átdolgozá­sok, saját és más szerzők műveinek átdolgozásai zene­kari kíséretes, szólóhangszer, re írt versenyművé. Kor­szakalkotó abban is, hogy megkomponálta a zeneiroda­lom első zongoraversenyeit, melyek közül az est folya­mán kettőt hallhattunk. Ezek eredetileg csembalóra írt müvek, melyeket ma már hangversenyzongorán adnak elő. Az elsőként felhangzó kisebb lélegzetű f-moll kon­cert egy hegedűverseny át­irata, melynek sok ornamen­tikával teleszőtt témaanyaga lírai jellegű áriára emlékez­tet Hatásosabb, konstruktí­vabban megfogalmazott a d-moll zongoraverseny, mely­nek eredete ma is vitatott az azonban egy pillanatig Az öreg csak bólintott Vé­gigsimította vagy kétszer a lapát nyelét majd megfogta jó erősen, és beleszalajtóttá a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta, és nagy ívben dob­ta fel oldalra — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros, jól táplált. Megterem ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott le a negyedik eme­leti erkélyről. — Hol a csu­dába van már? Hallja! Jöj­jön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember, és hány­ta tovább a földet Csak mi­után már harmadszor ki­abált le neki az asszony, állt meg a munkában, és erélyes hangos visszaszólt — Ne kiabálj, tel Van sze­med, láthatod, hogy dolgom van! Majd megyek, ha fáj- ront lesz! No, nézzék már — fordult megbotránkozva a többiekhez —, a menyem képes lenne hazaránágálni a munkából Hát ki hallott már ilyet.., I Az emberek nevettek, és ahogy az öreget figyelték, azt vették észre, mintha köny- nyebb lenne kezükben a la­pát Könnyebb, mint tegnap vagy tegnapelőtt, Egri akvarellek Targovis- tében... nemrégiben e hír adta tudtul, hogy az elmúlt esztendei bolgár grafikai ki­állítás viszonzásaként, Nagy Ernő festőművész akvarell- jeiből rendezett tárlatot a bolgár testvérvárosban. Mi­lyen volt a fogadtatás? Er­ről kérdeztük a művészt visszatérte után. — Élményekben nagyon gazdag volt az a néhány nap, amelyet kint töltöttem. Az első percek kellemes megle­petése volt, hogy amerre csalt mentünk a vendégfoga­dókkal keresztül a városban, mindenütt hatalmas felíra­tok emlékeztek meg felsza­badulásunk ünnepéről, s hir­dették az egy hónapig nyit­va tartó tárlatot is, amely­nek helyszínéül a modern városközpont új színházának impozáns galériáját jelölték ki. Bár arra számítottam, hogy az idő java részét a rendezés köti majd le, nem így történt Kinti barátaink minden segítséget megadtak a gyors, zökkenőmentes le­bonyolításhoz, s így már az első nap is rendkívül prog- ramdúsan telt el. Találkoz­tam például a helyi művé­szeti csoport képviselőivel. — Milyen benyomásokat szerzett a megyeszékhely művészeti életéről? — Nos, e találkozón, — melyre egy régi parasztház- bán berendezett igen érdekes klubban került sor, — első­sorban azt hiszem, Inkább ók szereztek a miénkről... A bolgár kollégákat hallat­lanul érdekelte, milyen a helyzetük a magyar festők­nek. Részletesen be kellett számolnom szervezeteink fölépítéséről, képzési rend­szerünkről, ■ az egyszerű hétköznapokról is. Töbti mint három órán át zápo­roztak a kérdések. A későb­biekben azonban termesze-, tesen én is kérdezhettem. — Mi keltette föl légink kább figyelmét? — Bulgáriában néhány esz­tendeje kezdték meg a nagy városok művészeti életének fejlesztését. E program so­rán több műtermes lakást építettek a megyeszékhelye­ken, fővárosi alkotókat tele­pítettek le A továbbiakban már egyenesen a főiskoláról hívnak majd végzősöket, Targovistébe is, hogy minél frissebbé válljék a művészeti élet vérkeringése. — Az első jelek már nyiU ván tapasztalhatók. — Feltétlenül. Méghozzá a jó hagyományokra építve Csak egy példa erre, ottlé­tem során tíz múzeumban, képtárban, galériában vol­tam, s elvittek a környező falvak művelődési házaiba is, amelyek mindegyikében volt valamilyen kiállítás. De nemcsak a múlt értékeire fi­gyelnek bolgár barátaink. Hiszen az április negyedikéi tárlatmegnyitón számomra jólesően nagy volt az érdek­lődés. — Az ön félszáz ákvarellja képviselte először Egert, il­letve a megye képzőművé­szeit először Bulgáriában, Lesz-e folytatást — Természetesen lesz. A tervek közt legközelebb egy nyári tárlatcsere szerepel, amely során Egerben két boL. gár művész, Targovistésben pedig három magyar mu­tatkozna be. — A siker minden bizony- nyál nem marad el. '___v . (németi) P écsi István (Fotó: Szántó Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents