Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
Lenin tudománya Születésének 109. évfordulóján TVT em ismerte a kivétele- két, ha személyekről volt szó, kivált, ha önnön ügyeiről, s mindig elismerte a kivételek jogát, ha a társadalmi fejlődés objektív törvényei és a gyakorlat, között vett észre eltérést. Szilárdsága " és hajlékonysága, következetessége és az okos kompromisszumokra való készsége — ugyanabból a forrásból táplálkozott. Életművének talán ez a legaktuálisabb tanulsága: a dogmák elutasítása — az elvek nevében, a gyakorlat igenlése — az élet szolgálatáért, j Mindennek ellenére nem volt pragmatikus politikus. Kevés olyan nagy embert ismer a történelem, aki olyan alapos elméleti felkészülés után jutott el — elveinek gyakorlati megvalósításához, mint éppen Lenin. Ötvenhárom esztendős korában ragadta el a halál, s ebből mindössze nem teljes hét esztendőt munkálkodhatott a hatalom birtokosaként. S ha ehhez még hozzászámítjuk azt, s bizony nem feledkezhetünk el erről sem, hogy ez : a hét év is betegségekkel sú- lyosbítódott, valamint azt a körülményt, hogy a világtörténelemben kevésszer próbáltak kedvezőtlenebb körülmények között új világot, új rendet teremteni — nos, ekkor értékelhetjük igazán á személyes teljesítményt. Hajlamosak lehetnénk arra, hogy kettéválasszuk az életpályát: a forradalom előtti szakaszra, illetve az 1917- et követő évekre. Logikusnak látszik az ilyen korszak- határ. A múlt század utolsó • éveiben, illetve századunk első másfél évtizedében Lenin a világ szemében egy kicsiny és illegális ..párt vezetője volt, jogok és hatalom nélküli politikai emigráns, amolyan vitakész szobatudós, a különböző nagy könyvtárak szorgalmas látogatója és egy levert, elnyomott forradalom eszmei ihletűje. 1917 ■ november hetedike után olyan rendkívüli hatalom birtokosa, amely ritkán adatik meg politikusnak, még forradalmi vezérnek sem. S az a tény, hogy e rendkívüli hatalom egy olyan politikai párt, s olyan forradalmár kezébe került, akiknél a cél éppen az önkényuralom, az autarkia, az egyszemélyi diktatúra megszüntetése volt, és uralmuk alapjául egy új típusú demokráciát, a széles néptömegeknek a kormány- v zás dolgaiba bevonását hirdették meg — különleges helyzetet teremtett. Látszatra az elmélet és a gyakorlat ellentmondását. Az ígért , elvek és a megvalósítható hatalom közötti feszültséget. r égis: egységben kell látnunk Lenin életművét. Nem pusztán abban az értelemben, hogy a forradalom előtt felkészült elméletileg a forradalom utáni szi- : tuációra, s még kevésbé leegyszerűsíthető ez az életmű akként, hogy a forradalom után a forradalom előtt ki- i dolgozott elméletet ültette i át a valóságba. Hiszen a 1 ezocializmus — kiváltképpen !■ Marx és Lenin értelmezése szerint, de még a Lenin által okkal és oly szigorúan bírált szociáldemokrácia sze- ! rint sem — nem üdvtan; életreceptek, társadalmi ajánlások összessége. Ha ez lett volna, ugyan miben különbözött volna — mondjuk — a katolicizmustól, amely a mennyek országának ígéretével példálózott, egyéni megoldásokat ajánlott az aszkézistől a szellemi átlé- nyegülésig, nehogy szembe kelljen néznie az evilági nyomorúsággal... Lenint a legkönyörtelenebb realizmus jellemezte az emigrációban éppenúgy, mint a forradalom irányítójaként. Nemcsak hirdette, hanem gyakorlatában alkalmazta azt az elvet, hogy ítéletet alkotni, dönteni kizárólag a tények alapján lehet, tehát M’ össze kell gyűjteni az adott kérdésre vonatkozó minden tényt, függetlenül attól, hogy az kedvező-e mireánk nézve, avagy kedvezőtlen. És — véleményem szerint — az életmű egységének a kulcsa itt található meg. Mert természetesen megállapítható — s a polgári történetírás sokszor megtette már ezt —, hogy az elmélet és a megvalósulás között miféle eltérések találhatók. Milyen be nem váltott ígéretek jellemzik a szocializmus építését... Louis Fischer, aki Lenin legtekintélyesebb nyugati életrajzírója volt, egészen odáig megy, hogy megállapítja: „a történelem — a szó és tett közötti különbözőségek krónikája". f enin munkásságának ■H első pillanatától tudatában volt annak, hogy a cári Oroszország elmaradottsága milyen mértékű. Arról sem feledkezett meg, hogy a marxi—engelsi elmélet mindenekelőtt Európa legfejlettebb munkásmozgalmának, a németnek és az angolnak az eredményeire épül. Az sem volt kétséges számára, hogy a marxizmus értelmezésében mekkora eltérések voltak tapasztalhatók, korántsem csupán az oroszországi mozgalomban, de világszerte általában. Annál kevésbé lehetett számára ez titok, mivel maga rendkívül aktív résztvevője volt e nemzetközi polémiáknak. Azzal ugyancsak számolt, hogy Oroszországban nem építhet egyedül a tudatos szocialisták meglehetősen vékony rétegére, hanem számításba kell vennie a cárizmus ellen küzdő minden haladó erőt. Forradalom előtti polémiáinak élességét, nemegyszer könyörtelenségét döntően ezek a körülmények befolyásolták. Hiszen a viták — akár az orosz közegben, akár nemzetközi síkon — nem arról zajlottak, hogy milyen lesz majd a kommunizmus. Az ilyenfajta elmélkedéseket Lenin üres szócséplésnek tartotta és megvetéssel távol tartotta magát ezektől. Lenin és a vele egyetértők elméleti munkássága elsőrendűen a helyzet pontos meghatározására irányult, valamint — egy mai divatos szóval élvén — egyfajta futurológia megalapozására. Ez a futurológia persze, nem jóslás volt, hanem a cselekvés lehetőségeit igyekezett kimérni. A lehetőségeket viszont nem a személyekhez, még csak nem is a kollektívákhoz szabta. Nem is tehette ezt, hiszen a szocializmus nem az egyéni megoldást részesíti előnyben, hanem az egyén szabadságát, kiteljesedési lehetőségét a társadalom szabadságával, demokráciájával, kiteljesedésével köti össze. (Különben is, gondoljuk meg: amennyiben Lenin az egyéni megoldásokat részesítette volna előnyben, eleve reménytelennek kellett volna tartania a forradalmat, mert ha valaki, ő azután tudhatta, hogy mennyire kevesen vannak a bolsevikok, s az illegalitás körülményei mennyire kedvezőtlenül hathatnak egy pártra.) Hogyan nélkülözhetné az egyént — a cselekvés társadalmi programja? Ha Lenin elutasította az egyénre vonatkozó megoldásokat, ha annyira szigorú fegyelemmel rendezte a párt sorait, ha oly következetesen védte a vita szabadságát, de ugyanennyire következetesen védte a végrehajtás egységét — mindezt nem azért tette, mintha lebecsülte volna az egyéniség erejét. Ellenkezőleg számtalan példát tudunk arról, hogy milyen figyelmes elvtárs és barát volt, hogy mindenkin és mindenkor segíteni igyekezett. Lenin azt hirdette -r és így is cselekedett —, hogy a szocializmus — tudomány. Nem volt ez a felismerés hagyományok nélküli. A német munkásmozgalomban széles körben terjedt az a jelmondat, hogy a tudás, — hatalom, a hatalom a tudás. Ennek' azonban inkább serkentő hatása volt, amely a munkásságot a szükséges ismeretek elsajátítására biztatta, illetve elutasította a korábbi társadalmi formációk örökletes jogon alapuló hatalombirtoklását. Lenin értelmezése minőségi változást jelentett. A tudományosan értelmezett szocializmus államelmélete feltételezte (és feltételezi) a helyzetmegállapítás, a tervkészítés és az irányítás tudományos megalapozottságát. A tudomány — nem prakticizmus, noha a valóság teljes ismerete nélkül el sem képzelhető. Ugyanakkor a tudomány kizárja a dogmát, hiszen ez utóbbi a hit világába tartozó fogalom, és sokkalta inkább a vak engedelmességet tételezi fel, azt igényli. Persze a tudomány fegyelmet* követel művelőitől és megvalósítóitól, de — talán fölösleges itt ezt részletezni — a fegyelem és az engedelmesség között óriási az eltérés. Lenin életművének egysége ennek a tudományos szemléletnek a következetes megvalósulásában lelhető fel. így látták ezt már a kortársak is. így tanultak tőle Oroszországban éppenúgy, mint világszerte. A/í ajakovszkijra emlé- keztessünk? ö, az afo_ risztikus megfogalmazások híve és mestere, tömören összegezett: „tanuljatok Lenintől, de ne kánonizáljátok őt". A megvalósuló szocializmus fejlődési folyamata igazolja e tétel helyességét. E. Fehér Pál V Jól szervezett” közömbösség HÁNYSZOR HALLANI mozgalmi vezetőket ekképpen keseregni: „öregem, beleadtam testemet lelkemetAieg: • ki, vAt S7prp7tfim meg, nem sajnáltam a kétszáz io Aztán ^kk^pp^^sommázzálfVéleményüket: Az ^gazság öregem, hogy közömbösek az emberek Lehozhatnád ide a Mars-lakókat, az se keltene már nálunk különösebb feltuneStValóban így lenne? Ennyire közömbösek, közönyösek Látszólag ezt igazolja jó néhány gazdasági vezető véleménye is, akik szerint a terrri'elési tanácskozások, az üzemi demokrácia különböző fórumai egyáltalán nem töltik be hivatásukat, sőt egyenesen megcsúfolói a munkásdemokra- ciának. A munkások nem szólnak hozzá az előterjesztesek- hez, hiába van olyan dolgokról — illet.ve csak lenne! ■ szó, mint a népgazdasági egyensúly, a vállalat belső tartalékainak feltárása, a munkaidő jobb kihasználása, es így tovább. Csak ülnek a tanácskozások alatt, és ha valaki fel is akarna szólalni, az sem mer, mert fél, hogy a többiek lehurrogják. így aztán a kötelezően előírt tanácskozások megtartásától egyaránt fél a vezetőség, de a dolgozók tömege is. De tényleg ennyire közömbösek lettünk? AZ EMBER HAJLAMOS LENNE RÄ, hogy röviden élt intézze a dolgot. Hiszen a felfokozott munkatempó, a rohanás, a köz dolgai mellett az egyéni problémák, elvonják; elterelik a figyelmet az „üldögéléstől”, a látszatra haszontalan időtöltéstől. „Kinek van ideje ma értekezni”? Hányszor halljuk. Aztán utána rögtön: „Dolgozni kell és kész!” Mindez arra utal, hogy közömbösek lettünk a tanács-' kozások, a munkahelyi demokrácia fórumai és sok minden iránt, ami nem közvetlenül kétkezi tevékenység, vagy, ami nem függ össze a legszorosabban a munkával. Arra utal, de mégsem ez az igazság. Mert amennyire könnyű azt igazolni, hogy az emberek közömbösek lettek munkahelyük, hivataluk, intézményük és azt is megfogalmazhatjuk, hogy a társadalom ügyei iránt, annyira könnyű azt is bizonyítani, hogy nem ez az igazság. És nem elvont logikai, elvi fejtegetésekkel, hanem a valóságból kiragadott számtalan példával. Hiszen csupán megyénk jó néhány üzemének, gyárának, intézményének — például az egri Finomszerelvénygyár, a gyöngyösi Izzó, a Csepel Autó egri gyára — napi gyakorlatával lehet igazolni, hogy az emberek nem is annyira közömbösek. Sőt. Nagyon is szívükön viselik munkahelyük, a kisebb-rtagyobb kollektívák gond- ját-baját, de örömét is. Büszkék az eredményekre, de nem hallgatják el a gondokat sem. Az az általános tapasztalat; hogy ahol valóban és hathatósan érvényesül a munkahelyi; üzemi demokrácia, ott nem közömbösek, nem passzívak az emberek. Az ilyen helyeken nem kell „könyörögni”, hogy valaki ott maradjon a kommunista szombaton, a termelési tanácskozáson, vagy a pártcsoportülésen. Nem kell könyörögni, mert érzi, hogy véleményére, vagy akár csupán a részvételére számítanak. És nem is megy el, nem lesi, hogy mikor indul az autóbusz. Pedig hát az ilyen kollektívákban sem „szentek” vannak, „csak” egyszerűen öntudatos dolgo-, zók. Ahol viszont nem mennek rendjén a dolgok, közömbös sek, passzívak az emberek — érdemes lenne felülvizsgálni; hogy tulajdonképpen valóban a dolgozókban van-e a hiba? A KÖZÖMBÖSSÉG, A KÖZÖNYÖSSÉG látszólagos tünete mögött tehát lehet, hogy szervezési hibák, nem a legfontosabb kérdések napirendre tűzése, vagy éppen csak „alibi’1 szervezés húzódhat meg. Olyan szervezés, ami nem is eredt ményezhet mást, mint „jól szervezett” közömbösséget. Kaposi Levente Valóban minősít a cím: csak egy szoba — nem igazi lakás, valami ilyesmit akar kifejezni. Mert milyenek is vagyunk mi? Aki albérletben sínylődik, vagy a szülőkkel együtt pergeti napjainak a számát, gyakorta felsóhajt: Ha nekem egyszer saját lakásom lenne...! De olyat nemigen kíván: Ha csak egy szobám is volna ...! Mégsem csodálkozunk azon, hogy egy fiatal házaspár nem az egyszobás lakásról álmodik. Pedig Gyöngyösön erre elég bő lehetőség nyílna. Például. o o o o Nem beszélhetünk a levegőbe. Bizonyítani szeretnénk, ezért kénytelenek vagyunk néhány adatot .felemlíteni. Idáig a legtöbb egyszobás új lakás az 1976-os évben épült meg 'Gyöngyösön. Az ára 210—300 ezer forint között szerepelt. Építtetett ilyet az OTP is, a szövetkezet is, a tanács is. Abban az évben húsz egyszobás lakást adtak át a tulajdonosának. Egy évvel később egyetlen ilyen picinyke lakás sem készült, hogy tavaly ismét néhány egyszobás várjon lakóra. Az idén az OTP is épített kis lakást, de a tanács is. A Vörös Hadsereg útján minden épülettömbben 26 egyszobás lakást alakítanak ki, a Kócsag utcában pedig kilencet. A kínálat tehát bőséges. Attól sem kell tartani, hogy a következő években csökkenni fog a száma az ilyen szűk lakásoknak, mert ahány épülettömb kerül tető alá a Vörös Hadsereg úti lakótelepen, annyi huszonhat egyszobás lakás is lesz benne. Jövőre várható az is, hogy több mir^f ötven egyszobás lakásra kellene „kuncsaftot” találni. Ezek a számok eléggé beszédesek. Jó alkalmat adnak arra is, hogy bárki tetszése és ízlése szerint értékelje azokat. Bizonyára megoszlanak majd a vélemények ezekről az adatokról. De hát — ez van, ahogy szokás ezt manapság mondani. o o o o . Érdekes jelenséget állapíthatunk meg, ha azt is kutatjuk, a korábbi években kik vállalkoztak arra, hogy egyszobás lakásba költözzenek. A lakások többségét egyetlen személy kapta meg. De előfordult, hogy az egyetlen szobába hárman költöztek be. Mindig akadt egy-két olyan fiatal házas is, akik vállalták az egyetlen szobához is a két gyereket, hogy azt a bizonyos szociális kedvezményt, a hatvanezer forintot megkaphassák. Az idén már három egyszobás lakásnak nem találtak vevőt az OTP-nél. Igaz, a negyven négyzetméteres lakóterületért mintegy 350 ezer forintot kémek. Nem tévedés: 350 ezer forintot. Kinek van egyetlen szobára ennyi pénze? De még hátra van erre az évre további 26 egyszobás lakás. Ebből hatot az OTP vett át értékesítésre, húszat pedig a tanács adna él. Csodálkozhatunk-e azon,. ha az üzemek nem kapkodnak ezekért a lakásokért, mert azt mondják, dolgozóik a mun- káslakás-építési programon belül nem ilyen megoldásról álmodoztak eddig. Ki az, aki megbotránkoz- hat ezen? Miért botránkoz- hatna meg? o o o o Van egy érdekes körülmény. Kezdjük azzal, hogy az egyszobás lakás építési költsége az alapterülettől függően 340—365 000 forint ma. Ha az OTP értékesíti, akkor erre még bizonyos százalékot felszámít. Ha a tanács értékesíti, akkor az állami engedmény következtében jelentős mértékben csökken az összeg. Igenám, de az OTP annak adja el, aki megfizeti. A tanács pedig az üzemek lakásgondjait szándékozik ezzel enyhíteni, tehát figyelembe veszi, a javasolt személynek milyenek a szociális körülményei. Hát... aki érdemes egy ilyen kedvezményes árú lakásra, az aligha él egyedül és aligha vágyik többedmagával egy picinyke lakásra. Erre mondhatjuk, tessék megértetni az emberekkel, hogy a •• szocializmus sem terülj-terülj-asztalkám és az igényeket mindig a lehetőségekhez kell mérni. Lássák be ...! Vajon erre azonnal be is látják? A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben azért nem tudták a megállapított „lakáskeretet betölteni, mert azt mondtak néhányan a kiszemeltek közül, hogy nekik nincs annyi pénzük lakásra, mégha a szívük szakad is meg azért, hogy saját otthonuk legyen végre. Ez csak egy példa, ami arra feltétlenül jó, hogy jelezzen valamit. O O O O Az OTP nem kapkod az egyszobás lakások értékesí- ■ fáséért. Azt mondja Köröst Géza, az OTP gyöngyösi fiókjának a vezetője, hogy az ilyen kis lakások iránt egyre csökken a kereslet, aminek több oka is van. Igaz, a tanács gondjain szívesen segítenek, amire példa az is, hogy átvállalták a lakások visszavásárlását. A forgalmi értéket fizetik ki ezekért a lakásokért, amiket úgy értékesítenek újra, hogy összesen két százalékot számítás nak a vételárhoz. Eddig kilenc lakást vettek így meg, azok közül is három az egyszobás. Három a kilencből! Figyeljünk az arányokra. Az áruk 210—230 ezer fo-- rint. De ezek nem központi fűtéses lakások. Még az a kedvezmény is megilleti az új vevőt, hogy az illetéket jóval kisebb százalékban állapították meg az adás-vételhez, mint egyébként szokás. Az OTP-nek ez nem üzlet; kimondottan szolgálta tás j mind a tanácsnak, mind a lakosságnak könnyíteni akar a gondján. Más dolog az,1 mennyire sikerül ezt a szolgáltatást gyorsan lebonyolít tania. O O O O Gond a lakás? De menynyire. Akkor is, ha nincs,’ akkor is, ha kicsi. Az utóbbi esetben még azzal se nagyon vigasztalhatjuk magunkat,1 hogy a kis lakás — kisebb gond. Bizonyára rengeteg érvet lehet felhozni az egyszobás lakások megépítésének szükségessége mellett. ValószíJ nűleg az első helyen az anyagiak szerepelnek ebben a sorban. Valóban, a takarónk addig ér, ameddig. A tények azonban azt is jelzik, hogy az egyszobás „modem” lakások nemigen hozzák lázba az új otthonra vágyó házaspárokat. G. Molnár Ferenc Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága!
