Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-03 / 78. szám
Kimerülnek-e a tartalékok? 60 éve történt Földszocializálás Statisztikai adatok bizonyítják: hazánkban ma minden ötödik dolgozó anyagmozgatással, rakodással foglalkozik. Óriási luxusnak tűnik ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy sor gyárban ugyanakkor több millió forint értékű gépek, gépsorok állnak — munkaerőhiány miatt. De még inkább elszomorító a kép, ha még azt is hozzátesszük, hogy az ipar egyes ágazataiban minden harmadik-negyedik munkás csupán ládákat pakol, anyagokat szállít. Nyilvánvaló, hogy nem elég csupán termelni, korszerű, praktikus termékeket előállítani, hanem azokat el is kell juttatni rendeltetési helyükre. Tehát szükség van a rakodásra üzemen belül, üze. mén kívül. Csakhogy muszáj ezeket a munkákat emberekkel elvégeztetni? Nem lehetne inkább gépekkel megoldani az anyagok, eszközök, termékek mozgatását? Bizonyára igen. Mint ahogy nagyon sok helyütt így csinálják. A felszabaduló munkaerőt pedig olyan területekre irányítják át, ahol az ember könnyebben és termelékenyebben is dolgozhat. Mindez csak azért jutott az újságíró eszébe, mert manapság igen sokszor szóba kerül a tartalékok feltárása és hasznosítása, és sokszor már az is téma, hogy vajon mi lesz akkor, ha a tartalékok végképpen kimerülnek. Nos, ettől egyelőre aligha kell tartani. Hiszen az említett példa is ékesen bizonyítja, hogy csupán egyetlen területen — a rakodásban, anyagmozgatásban — a gépesítés révén milyen óriási tartalékokat lehet felszabadítani. Természetesen nem egyik napról a másikra, hiszen a rakodás gépesítéséhez gépek, és mindenekelőtt pénz szükséges. Anyagi eszközök — melyekből meg lehet oldani a gépek vásárlását, de nem kevésbé pénz szükséges ahhoz is, hogy a felszabaduló munkásokat átképezzék, hatékonyabb területre átirányítsák. De — a tartalékok szempontjából — nem csupán erre a példára lehet hivatkozni. Egy-két évvel ezelőtt a vadonatúj miskolci húskombinátban járván, az újságíró elcsodálkozott, hogy mire képes a modern technika. Egy kicsit humorosan fogalmazva, valóban olyan ez a húskombinát, hogy „bemegy a sertés, — és kijön a kolbász.” Egyszóval, modern gépek mindenütt. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy amíg a gépek a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is képesek voltak, addig a turistaszalámi, a parizerrudak, szaknyelven kifejezve a töltelékáruk végét — kézzel kötötték el. Arra a mozdulatra alkalmaztak jó néhány asszonyt, amit talán a legkönnyebben lehetett volna Tavasz, bolondozó. Szinte télies hideget hoz a Tárnáról a szél, majd elüL A zöldre vált földek felett nehéz, szürke felhőkből áll össze az égbolt. A sok szürkeségtől sötét a délelőtt. Most zivatar csap a tájra, az esőbe jégszemek keverednek. Mélyről jövő, súlyos mennydörgések, kéklő fényű villámhasadások. Tombolnak az elemek, játszik a tavasz. Most hirtelen mindennek vége, ünnepélyes csend ül s a tavasz friss, illatos levegője száll az ázott földek felett. Némán, önfeledten lélegzik minden. Most újra szél támad, nem gyenge, nem is erős, s fényét visszavillantja a föld. És így sem több ez még, csak enyhe derengés, talán jele annak, hogy majd most már rövidesen felszikrázik a nap. A laktanya zászlós-transz- parenszes ünnepi díszben. A legények már régen felsorakoztak, és nincs hiba a soraikban. Mint pontosan húzott gépesíteni. De gondolom, aligha van hazánkban ma olyan üzem, ahol ne lehetne hasonló példákat találni. Megyénk mezőgazdasági üzemeiben is évek óta igen nagy gondot fordítanak a műtrágyázásra, pontosabban fogalmazva az okszerű műtrágyázásra. Ami nem jelent egyebet, minthogy előre — a talajadottságok és más tényezők figyelembevételével — meghatározni, hogy bizonyos termésátlag eléréséhez mennyi műtrágya szükséges. Jó néhány helyen azonban a kelleténél vagy kevesebbet, vagy többet szórnak ki. Így aztán vagy kevesebb lesz a hozam, vagy olyan magas a ráfordítási költség, hogy gazdaságtalanná teszi a termelést. Vagy továbbra is a mezőgazdaságnál maradva — megyénkben nem fejlődik kellő mértékben a rét- és legelőgazdálkodás. Ennek következtében néha túl drága takarmányt etetnek a gazdaságokban az állatokkal, és ez természetesen semmiképpen nem az eredmények javulásához vezet. Az is évek óta ismert tény, hogy megyénk termelő- szövetkezeteiben nem foglalkoznak eleget — tisztelet a kivételnek — a költséggazdálkodással. Még mindig inkább a „többet termelni” szemlélet érvényesül, pedig aligha szükséges különösebben bizonyítani, hogy a többet, de drágábban termelni elv semmiképpen nem illik bele a hatékony gazdálkodásba. A ráfordításokkal, a költségekkel való „szerény” foglalkozás természetesen annak is következménye, hogy kevés a gazdaságokban a közgazdász, tehát nincs, aki ezekkel a témakörökkel behatóbban foglalkozna. De tartalék az is, hogy több és jobban képzett szakember foglalkozzon a költségekkel, vagy éppen a munkaszervezéssel. Az is tény, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági Bőséges a termelők kínálata, a kereskedelem is minimális árrést alkalmaz, s így Budapesten, valamint a nagyvárosokban az utóbbi évek legelőnyösebb ára alakul ki a fogyasztók számára. Állami forgalmazásban a kiskereskedelemben hétfőn általában 1,40 forintba kerül, de ennél olcsóbban is adhatják például a csarnokokban, vagy másutt is, ha a rendelkezésre áUó készletek ezt lehetővé teszik. Az elmúlt év azonos időszakához képest az ünnepek előtt átlagosan 30 fillérrel lesz olcsóbb a tojás. A baromfiipar és az állami kereskedelem, valamint a vonal: egyenesek, moccanatlanok. Még csak egy hónapja katonák, de már szinte kész, igazi sereg, ahogy néma fegyelemben megszállva tartják az alakulóteret. Nem rezzenti, nem borzolja őket a hűvös, parancsszavakra és az eskü pillanatára várnak a vadonatúj nyári szerelésben. Szemben szülők, rokonok, testvérek, menyasszonyok, kedvesek, s egykor itt-volt- katona nagyapák. Kabátban, sállal, otthonosan, mindenkinek szeme az ő katonáján Tekintetek keresik egymást, és a röpke találkozás, az összekapcsolódás pillanatára felmelegednek: aggódást, biztatást, büszke örömet és vágyat, sok-sok vágyat visznek. Vezényszó. Űjabb vezényszavak. A fegyver csövére csapódó tenyerek csattanása. jelentéstételek. A parancsnok katonás köszöntőbeszéde: — Önök most itt esküt tesznek.., üzemekben — legalábbis azokban, ahol komoly törekvés van a hatékony termelésre, gazdálkodásra — szűkül a tartalékok köre. De az is bizonyos, hogy ahol a „nagy tartalékok” kimerültek, maradnak még jócskán az „aprókból”. Amelyekkel szintén jelentős megtakarításokat lehet elérni, ésszerű átcsoportosításokat lehet végrehajtani. És itt jutottunk el talán az egyik legnagyobb tartalékforráshoz — az üzemi demokráciához. Bármelyik vezető bizonyíthatja, hogy ahol érvényesül az üzemi demokrácia, alkotó a munkahelyi légkör, ott a dolgozók folyamatosan jelzik a tartalékokat, és javaslatokat tesznek azok hasznosítására is. Nem nézik tétlenül és szótlanul, ha valahol — akárcsak egy apró kis ügyesség révén is — meg lehet takarítani néhány száz, vagy néhány ezer forintot, de jelzik azt is, hogy könnyebbé, ésszerűbbé lehet tenni a szállítást, javítani lehet a termék minőségét. S ez azért hasznos, mert akármilyen jó vezető is legyen valaki, képtelen egyedül áttekinteni egy termelő egység munkájának minden fázisát, minden mozzanatát. Lehetnek ötleted, javaslatai, — de sohasem annyi, mint száz, vagy ezer embernek. Mindekek a példák is bizonyítják, hogy nincs olyan üzem, nincs olyan egység, ahol ne lennének feltáratlan tartalékok. Mint ahogy mindig is lesznek. Mert az észszerűbb üzem- és munka- szervezés következtében —, de lehetne még számtalan más tényezőt is említeni — mindig képződnek újabb és újabb tartalékok, mindig marad valami javítanivaló. Nem a tartalékok kimerülésétől kell tehát félni, hanem inkább a feltárásukon, hasznosításukon szükséges munkálkodni. Kaposi Levente SZÖVOSZ ezzel a kedvezményes akcióval biztosítják a zavartalan forgalmazást és ezzel összefüggésben a termelői kínálat fogadását. A MÉM és a SZÖVOSZ gondoskodott arról, hogy minden tojást felvásároljanak: egészen júniusig van érvényben az a rendelkezés, amelynek értelmében 1 forintos védőáron minden 55 grammot meghaladó súlyú tojást át kell venni. A MÉM-ben arra számítanak, hogy idén 20—30-cal növekszik majd az egy főre jutó évi tojásfogyasztás, amely tavaly már meghaladta a 300-at. Esküt a néphez hűségre. Esküt bátorsára, fegyelemre, esküt a haza védelmére. Bal kéz a fegyveren, a jobb ökölbe szorítva a váll vonalában. Egy hónap telt el, egyetlen hosszúra nyúlt rövidke hónap, s a fiúkból, munkásokból, parasztokból, tisztviselőkből egyetlen családba tömörült, új tudások befogadására, feladatok végrehajtására felesküdött, elkötelezett kis hadsereg lett, részese az egésznek. Kapcsolatuk is a részé s az egészé: az összes ad nagy erőt az egynek, úgy teszi teljesebbé, s az egy — aki Jóska volt eddig vagy János vagy Pista — mindenestől odaadja magát ennek a vele teljesebb lett, vele erősebb lett egésznek. Hajrá! — hangzik háromszor a kórus az eskü után, s felidéz valamit abból, ahogyan talán egy órával ezelőtt felmoraj lőtt » vihartól terhes égbolt A polgári demokratikus forradalom idején hosszú viták után hozott bonyolult földreformtörvényt, (amely földosztó jellegű volt) Ká- rolyiéknak már nem sikerült végrehajtani. A Tanács- köztársaság kikiáltásával a földkérdés megoldásának elvi alapjai is megváltoztak: részint a „haladéktalan szocializmus” bevezetésének illúziója, részint az érthető sietség, amellyel visszafordíthatatlanná igyekeztek tenni a szocializmus irányába tett lépéseket, részint pedig a szociáldemokrata-kautskysta elképzelések egyértelművé tették a földosztás helyetti földszocializálást, a volt nagybirtok együtt tartását. Már március elején Hamburger Jenő kormánybiztos irányításával megindult Somogybán a „szociáldemokrata termelőszövetkezetek” alakítása. A földfoglalások, amelyekben az uradalmi cselédség járt az élen, egész márciusban folytatódtak. Ügy tűnt, hogy az április 3-i kormányzótanácsi rendelet, amely végre valóra váltva a Mindenkihez! kiáltvány ígéretét, társadalmi tuA KISZ KB építőtáborok bizottságához érkezett igénylések összesítése szerint az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a vállalatok a tavalyinál 12 ezer' ' " .........—1 v D íszbeszéd, pohárköszön- tő keresetlen, baráti szavakkal, és a laktanya kapuja már nyílik, hogy esküt tett új katonáit kibocsássa az első eltávozásra. ELLENPONT: Levél a pélyi Tiszamente Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökének: „Egységünk nevében kö- szönetünket fejezzük ki a gazdaság vezetőinek, hogy kollektívájuk embert formáló, nevelő tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy az önöktől hozzánk bevonult és itt katonai szolgálatot teljesített Vágány Tibor szakaszvezető a katonai és politikai képzésben kiváló ered-- ményeket ért el. Mellékelten megküldjük azt a felvételt, melyet a „Kiváló katona” cím elnyerése alkalmából Vágány Tibor szakaszvezetö- ről a csapatzászló előtt készítettünk.” A pélyiek kiváló katonája, a többi „öreggel” együtt, akik kétéves szolgálatukat becsülettel teljesítették — leszerelt. Leszerelt azon napok egyikén, amikor a most bevonult katonák feletteseik s hozzátartozóik előtt — esküt tettek. B. Kun Tibor lajdonná nyilvánította a közép- és nagybirtokokat, erre a földfoglaló mozgalomra teszi rá a dicsőséges koronát. A rendelet értelmében a száz hold fölötti birtokokat szocializálták és azokon termelőszövetkezeteket alakítottak, (A birtokhatárt rugalmasan értelmezték.) A termelőszövetkezetek központi irányítására — egy erősen centralizált modell értelmében — felállították a Szövetkezeti Központot, ennek huszonhárom kerületi felügyelőségét és ezek alá körzeti felügyelőségeket, fő- intézőségeket és intézősége- ket szerveztek. A rendkívüli körülmények ellenére is augusztus 1-ig, a Tanácsköztársaság leveréséig a mintegy 5,6 millió hold szocializált földbirtokból körülbelül 1 millió holdat alakítottak át termelőszövetkezetekké. A földkérdés adott megoldását leginkább a volt uradalmi cselédek helyeselték, ám azzal kevésbé rokonszenveztek, hogy főinté- zőkónt a régi földbirtokosok, grófok, intézők uraskodtak továbbra is egyes helyeken. A földosztás elmulasztása — a parasztság irányába tett rel több fiatalt várnak az idén a nyári építőtáborokba. A KISZ KB titkárságának az építőtáborozási feladatokról szóló határozata szerint az idén 80 ezer fiatal kapcsolódhat be ebbe a népgazdaságig is nagyon hasznos „társadalmi munkába”. A diákok nagyobbik része ezen a nyáron is a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban serénykedik majd: szedik a nyárialmát, az őszibarackot, címerezik a kukoricát, gondozzák a szőlőket. A korábbi 61 központi építőtábor mellett újabb 19 nyitja meg kapuit. Halásztelek, Kecskemét, és Mezőko- vácsháza szövetkezetei például ebben az évben fogadják az első csoportokat; Etyek, Martonvásárhely, Szob és Zalaegerszeg állami gazdaságai ugyancsak először kapnak a nyári munkák dandárjában sok száz se. gítőkész diákbrigádot. Alig kétéves múltra tekintenek vissza a szakmunkás- tanulók építőtáborai: tavaly három táborban, kilenc szakmában csaknem 2000-en dolgoztak. Ezen a nyáron mintegy két és fél ezer tanuló, 12 szakma képviselője tesz szert a szakmai táborozáson gyakorlati ismeretekre. Táborok nyílnak a budapesti új sport- csarnok, a dél-pesti kórház és a metró építésénél, továbbá Ajkán az alumínium, kohó rekonstrukcióján. Várják őket Diósgyőrbe, a Görpolitikai kompromisszum^ nak ez az elvetése — a Tanácsköztársaság legnagyobb problémájának, legsúlyosabb hibájának bizonyult. A legfontosabb szövetségest így nem sikerült forradalmasítani és ennek hátrányai egyre inkább megmutatkoztak. (Annál is inkább, mivel az ellenforradalmi utódállamok földreformjainak híre szintén csüggesztően hatott a föld nélkül maradt parasztokra.) S mindehhez hozzájárult a differenciálatlan parasztpolitika, amely alig tett különbséget a törpebirtokos és a nagygazda között. Mindazonáltal a Tanács- köztársaság agrárpolitikája fontos eredményeket is magáénak mondhatott. A polgári jóslatok ellenére a szocializálás nem vezetett a mezőgazdaság csődjéhez. A termelés végig jó színvonalon mozgott, az állatállományban alig következett be változás,’ s az élelmiszerek elosztása sokkal igazságosabb lett az azelőttinél Sőt, a háborús cselekmények, a szabotázs és az ellenforradalmi akciók ellenére a vetés és az aratás is rendben folyt. D. M. dülőcsapágy Művekbe. Szolnokra, a gyermekváros és más ifjúsági intézmények építkezéseire. A központi építőtáborok 35 turnusában 4500 fiatalnak nyílik lehetősége szakosított programú táborozásra. Több táborban külföldi fiatalok is együtt dolgoznak magyar társaikkal. A kecskeméti és a komáromi nemzetközi építőtábor száz-száz külföldi egyetemistát és főiskolást fogad. A Békéscsabai Konzervgyárban 150 eszpe. rántó nyelvet tanuló külföldi diák segíti a munkát az 5. turnusban. A 80 ezerből tízezer diák kerül majd az egyetemi, főiskolai szervezésű, illetve a megyei táborokba. A két-két hetes önzetlen munkát végző diákok — ez is hagyomány — az idén is versenyeznek — a munkában. A kiváló brigádok tagjainak — a tervek szerint mintegy 3500 fiatalnak — balatonszemesi és velencei üdülés lesz a jutalma. A szabad idő sem telik tétlenül a kéthetes turnusokban. A tervekben vitadélutánok, politikai eszmecserék, fórumok, vetélkedők szere, pelnek. (MTI) 1979. április 3., kedd A tavaszi hetekben olcsó lesz a tojás Eskü: emberségre, népre, hazára Újabb 19 építőtábor nyílik 35 turnusban 4500 fiatal szakosított táborozása
