Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
Két magyar film: Kinek a törvényeT-Csillag a máglyán A törvény mellett és azon felül Nyugati filmek hangulatát idéző jelenetsor: bukósisakkal koronázott bőrruhás motorosok dübörögnek a kihalt falusi utcán. Mint valamilyen titkos banda tagjai, vészjóslóan körülveszik a rendőrt, aki egyedül állja a borgőzös társaság fenyegető pillantását. Aztán elviharza- nak a mennydörgő motorosok, csak a rendőr marad, ez a kicsit naiv romantikus tizedes, aki most kapta az első leckét az életnek nevezett tantárgyból. Tetszik nekem ez a rendőr. A hite tetszik elsősorban, s az, hogy komolyan veszi mindazt, amit az iskolában tanult, s így nem érti, nem akarja megérteni, hogy az egymással összefonódott helyi hatalmasságoknak, a feudális allűrökkel, no meg a közösség vagyonával manipuláló vezetőknek külön „háztáji” törvénye legyen. És szimpatikus a film is, amelyet Szőnyi G. Sándor rendezett, Galgóczi Erzsébet kisregénye alapján. Őszinte, szókimondó, igaz alkotás, amelynek a közönség irányába tett engedményeit is — a szerelmi motívum, a motoros kergetődzés és fenyegetés túlzott hang- súlyozását például — megértéssel fogadom. Örülök ennek a filmnek, noha fájdalmas gondolatokat is sugall a Kinek a törvénye? Már maga a film címe, a feltett kérdés is vádol, vagy legalábbis ellentmondásra figyelmeztet. Arra, hogy a kulturáltabb, a tehetősebb falukép mögött is élnek még a rossz társadalmi hagyományok, amelyek bizonyos körülmények hatására szinte újratermelik a kivagyiságot, s a régi érdemekre hivatkozva — mint például a film mindenhatónak kikiáltott Kossuth-díjas tsz-elnöke — egyesek megpróbálnak felülemelkedni a törvényen. És nem is mindig eredménytelenül. Ami pedig a fájdalmas gondolatot illeti: Galgóczi több . mint másfél évtizeddel ezelőtt írta a szóban forgó kisregényt, s így joggal kérdezhetnék: ha akkor igaz és aktuális volt a történet, vajon az e napjainkban is? Sajnos ma is igaz és helytálló a film, s ez bizony elgondolkodtató. Mert nem éppen lelkesítő, hogy a hetvenes évek végén — ha a regényhez képest kissé megszelídített formában is — egy a közérzetet, s a lelki- állapotot befolyásoló helyi hatalmi villongásban szenvedő típus ártalmaira kell figyelmeztetni filmnek és irodalomnak egyaránt. Ami Kálvin azt mondja Szervétnek Sütő drámájában: „Nem azt tanácsoltam, hogy új egyházat alapíts, hanem hogy írjál.” Alkalmasint ez a dráma, vagy ha úgy tetszik, Kálvin életének kulcsmondata. Ezt a baráti parancsot Kálvin mé£ 1533- ban és Párizsban adja Szervétnek, aki azt tudja magáról. hogy még egy árva kutyának Sem képes parancsolni. Hinni, gondolkodni az önmagához való hűséggel — igen. Innen nézve már világos, hogy a két ember, a két jellem között óriási a különbA véletlen folytán nagyjából azonos időben két érdekes ezüstkincsleletre bukkantak Baranyában. Valószínűleg mindkettőt az .1848— 4!)-es szabadságharc idején rejtették el a tulajdonosaik. Becsületes megtalálóik jutalomban részesülnek. Pécsett pincemegerősítési végeztek az aknamélyítő jó, előremutató és megnyugtató is egyben, hogy az országos politika istápolja az ellentmondásokat s a külön, böző visszásságokat feltáró, szókimondó müveket, például az ilyen filmeket is. Egy hétköznapi nyomozásra épül a film cselekménye. Böröcki András, a pályakezdő fiatal rendőr, aki most került a faluba, felfedezi, hogy rendszeresen lopnak a nagy termelőszövetkezet húsüzeméből. Bár többen is lebeszélik a nyomozásról, ő utánajár, végül is kiderül: több mint egymillió forint értékű húst loptak az üzemből. Ám az egyszerű rendőrt — Balkay Géza főiskolai hallgató meggyőző, lendületes alakítása — senki sem veszi komolyan, így érthető, hogy egyenlőtlen a harc. Egyik oldalon áll a romlatlan erkölcsű tizedes, aki gyorsan beleszeret a tsz- elnök lányába, míg a másikon a helyi hatalmi hierarchia képviselője, a nagy tekintélyű Máté Ferenc — Sinkovíts Imre játssza színesen, kellő arányérzékkel megértve és elítélve a figurát —, akinek egykor jelentős része volt abban, hogy ma virágozzék a szövetkezet. Érdekesen, helyenként izgalmasan bontja ki a film a kényes kérdések alapjait mozgató, egymással összefonódó szálakat. Kifejezőek az egymás mellé állított falusi életképek, a hangulatok, amelyek nemcsak a kiski- rálykodó módszereket, ha. nem a demokratizmus érlelését is felmutatják. A tsz- tagok ugyanis már nemcsak tapasztalják, mondják is: elnökük nem dolgozik, a múlt. ból, az elismerésekből, no meg a felsőbb kapcsolataiból él, reprezentál csak, afféle díszelnök, s milyen találó a megfogalmazás: „muskátli az ablakban”. Noha, olykor elbizonytalankodik a cselekmény — egy puritán megyei rendőr- kapitánynak kell közbelépnie, hogy elrendeljék a többször sürgetett vizsgálatot — mégis valóságfeltáró, jó film kerekedett az ismert regényből. A rendező legnagyobb érdeme, hogy sikerült derűvel átszőnie ezt a majdnem halálosan komoly és kemény történetet. Ráday Mihály fényképezése a krimitempó megteremtésében, valamint a falusi fiatalság bemutatásában jeleskedett. Végül: remélem, találkozunk még ezzel a bátor rend. őrrel. Mert, hogy ő a történtek ellenére sem futamodott meg, visszatért a faluba, ahol szolgálatba lép ... Márkusz László ség a szándékokban. A két ember felfogásában, a vallásról, a világról, a lélekről vallott nézeteikben lehettek különbözőségek, szakadékok, de a legfőbb: Kálvin tört a hatalomra, azt nemcsak megszerezni akarta, de élni is akart vele. Ma talán azt mondanánk: kiélni minden lehetőségét annak a helyzetnek, amelyet a külvilággal szemben mindig is úgy tüntetett fel, hogy csak az Isten utasítását teljesíti. Sütő András Csillag a máglyán című drámája Pesten, színpadon óriási siker volt. A filmen? Alig akamunkások és ennek során egy régi fal tövében elásva fedeles, mázas fazekat leltek. Az edény színültig volt ezüstpénzzel. Ugyanúgy, mint a Pécs közelében levő Olasz faluban, ahol egy parasztház bontásakor az alapfalba beágyazva háromlábú cseréplábast találtak ezüsttel az építők. rom bevallani, hogy a csütörtöki előadáson nem voltunk húszán a nézőtéren. Pedig Adám Ottó — aki a színpadi feldolgozást sikerre vitte — írta a forgató- könyvet és rendezte a Kimet, azzal a tisztességgel a szerzővel és a drámával szemben, hogy a lehetőségekhez képest érintetlenül hozza a dráma gondolati rendszerét. Ha ezt tette, jól tette, hiszen ebben a műben a lelkiismeret, korunk egyéb'problémái között a ha. talom tudata, a barátsággal, a hittel, a hatalommal való élés és visszaélés, a barátság, mint társadalmi és lelkiismereti kötelék képezi a drámai tépelődés tárgyát. Ezért nem sok a cselekvés, a mozgás is csak annyi, hogy az állóképeket valamiképp át lehessen kötni és az idő őrlését, a belső harc mozzanatait érzékelteni lehessen. Illés György operatőri munkája itt feszes, lényegre törő és kellőképpen kikutatja az arcokat ahhoz, hogy a hatás teljessé váljék. De mindez a képi megmunkálás óriásit vészit hatásfokából. mert a színészek — kevés kivétellel — hadarnak, mintha a szép és tartalmas szövegtől szeretnének megszabadulni. Soksok mondatot nem értünk, pedig itt minden gondolat, minden támadás és visszavágás fontos. Ebben a drámában nem lehetne düny- nyögnl és mégis annyian teszik. Az egy Mensáros László kivételével mindenki elmarasztalható valamilyen indítékú hadarásért. Pedig ha valami, akkor itt az a lényeges cél, hogy a szavak, gondolatok lejussanak a közönség tudatáig; ehhez pedig a befogadási idő, a megértés kell és egy kis kivárás, amit nem engedett a rendező. A film másik fogyatékos-. sága: ahol a hatalmas alátámasztó tömegek még némán ls~ mozoghatnának, „szerepelhetnének”, ott sem moz. dít á rendező a korhűen öltöztetett „népi masinérián”. Vagy a színészek ezt a lelkiismereti kohót nem egészen fűtötték fel magukban? Ez a dráma nagy alkalmat kínált a képi megfogalmazásra. még akkor is, ha itt a hangon, a lélek hangján és az értelem érthető beszédén van is a hangsúly. Ha van. A szereplő színészeket ezúttal nem sorolom fel. Farkas András MIKOLA BILKUN: — Hallotta, Kovtyaga meghalt? ... — Kicsoda? — Kovtyaga Iván.. 1 — Ugyan ne ugrasson már, az isten szerelmére. Még- hogy Kovtyaga meghalt... Ha-ha! Kovtyaga meghalt. Tetteti magát. Tudja, milyen nagy mókamester! — Ugyan, dehogy, meghalt. — Igen? — Magának ez csak „igen"! Élt, éldegélt egy ember, és most meghalt. Mi van ezen nevetnitaló? — És miben halt meg? — Azt mondják, a szive ... A szíve! Kovtyagának van szíve?! Meséljen már nekem Hadaró Sütő-hősök Ezüstöt találtak Tantárgy az életmentés Siófokon, a MAHART ' Balatoni Hajózási üzemigazgatóságán a szakmunkástanulók új tantárgya az életmentés. A balatoni hajósok átlagosan hatvan életveszélybe került személyt mentenek ki évente a tó hullámaiból. A képen: szakmai gyakorlat a tó vizén. Farkas Imre és Király László szakmunkástanulók bábuval gyakorolják a vízből való mentest. (MTI fotó — Bajkor József felv. — KS) Vetélkedő Eger műemlékeiről Hárman az első csapatból Egyikőj ükét kivéve, nem is „bennszülött” egriek. Mégis versenyt nyertek. Méghozzá olyat, amelyen a barokk város műemlékeinek ismeretéből kellett számot adni. A négytagú csapatból hárman vannak jelen. Az egri Finomszerelvénygyár egy csöndes irodájában beszélgetünk. — A Dobó István Vármúzeum meghirdette vetélkedőről az újságból értesültünk, szóltunk az üzem közművelődési előadójának, s rögtön jelentkeztünk is — kezdi Orsó Dóra, a technológusbrigád gépészmérnöke. — Aztán nekiálltunk az irodalomnak, a képzőművészetnek. — De csupán könyvekből nem lehetett volna felkészülni — veszi át a szót Sörényt László — üzemmérnök. — A legfontosabb talán az, hogy nyitott szemmel sétáltunk Egerben. A műemlékeket körbejártuk, s amit nem tudtunk, annak utánanéztünk a könyvekben. — Nem jöttek tehát zavarba egy-egy nehezebb kérdésnél. Mégis: volt-e valami, ami nem ment? — Egyetlenegy — válaszol Vona Zsuzsanna gépésztechnikus, aki a férjével együtt versenyzett — A minorita templom oltárképéből csupán egy kis részletet mutattak be dián, s ezt nem ismertük fel. Nehéz volt még a város templomainak toronysisakjait is felismerni. Az első díj magáért beszél. Ám ők, ’ négyen már rutinos versenyzőknek számítanak, hiszen ott voltak az Agria városismertető vetélkedőkön, s üzemen belül is részt vesznek a politikai, kulturális, vagy sportversenyeken. — A brigád 1966-ban alakult, huszonhárom tagja van, s az idén lett aranykoszorús. — mondja a fiatalember. — És nemcsak mi, de a többiek is ott vannak a kulturális, vagy egyéb témájú vetélkedőkön. Minden műszakinak van egy humán hobbyja. Kinek a zene, kinek az irodalom. Nekünk Eger. Ez az érdeklődés hozott össze minket, pedig négyünk közül csak én születtem itt — Zsuzsa pélyi, Dóra, meg baranyai —, de mindannyian azt valljuk, hogy ezt a várost sohasem lehet megunni. Minden napra jut egy csöppnyi felfedezés, ha az ember nyitott szemmel sétál az ódon épületek között. No és az új házakkal, a napról napra változó városképpel is meg kell ismerkedni. — Tényleg, itt lakunk és sokszor nem vesszük észre a legszebb részeit városunknak — folytatja Dóra. — Néha a turisták többet tudnak Egerről, mint az itt lakók. A vármúzeum vetélkedője azért is volt jó, mert legalább a résztvevőket „felrázta” egy kicsit, és így még inkább arra törekszenek, hogy megismerjék egy-egy műemlék történelmi, képzőművészeti építészeti hátterét. — Persze mi csupán a város szerelmesei vagyunk — veszi át a szót a gépésztechnikus fiatalasszony. — És hogy nemcsak mi vagyunk az egyedüliek, nemcsak a versenyző 11 szocialista brigád tagjai, a^t bizonyítja az is, hogy a vetélkedőre több mint ötven csapat nevezett volna be, ha nem oly szűkösek a verseny keretei. A Finomszerei vény gyárból is biztosan többen részt vettek volna. Az érdeklődés érthető, hi. szén a téma: a barokk város. Józsa Péter róla... A szíve! Ha-ha! Mintha én nem ismerném a szívét. Neki nem is szíve van, hanem szivattyúja. Egy igazi motor. Neki farkasszíve van, vízilószíve, elefántszíve, egy ichtioszaurusz szíve. Mintha én nem tudnám, milyen szíve van Kovtyagának. Ha-ha! Neki nem is szíve van, vízilószíve, elefánt, tünemény! Egy csoda! Az ő szívét pénzért lehetne mutogatni! Hallgasson csak ide, kérem! Csak tegnapelőtt háromszor másfelet hörpintet- tünk fel koponyánként, ő meg én, és észre se vettük. Azaz, hogy én besikítottam, de Ivánnak meg sem koty- tyant. Ö elspurizott valahova pénzt kérni kölcsön. Azután meg még bort ittunk. Két fiaskó muskotályt. És maga azt mondja, a szíve! — Azt mondják, az orvosok figyelmeztették. — Az orvosok semmit sem tudnak. Honnan tudnák, milyen szíve van Kovtyagának? Emlékszik, Ivaskevics névnapjára? — Mire? — Ö két üveg konyakot ivott meg, és a szeme sem állt tőle keresztbe. , Egyik sem. És maga azt mondja: a szíve... —■ Az orvosok így... — Mihez értenek az orvosok? A szíve? A Kovtyaga szívé! Ne röhögtessen, cserepes a szám. Emlékszik, akkor ott Petyánál? Ittunk, ittunk. ittunk, már valameny- nyien részegek voltunk, de Kovtyagának meg se koty- tyant. Egy egész vödör vodkát ivott meg, és aztán még a hölgyek borait kezdte ösz- szeöntözgetni a poharakból. Milyen szív bír ki ilyen ivá- szatot? Méghogy a szíve! Haha! — Azt mondják, nagy nyomás volt benne, amikor az este hazaért, és reggel nem ébredt fel... — Marhaság, nagy marhaság, barátom! Azt mondja, nagy _nyomás volt benne? És mikor nem volt benne nagy nyomás? Mindig nagy nyomás volt bene — és kutyabaja se volt. Mi köze ehhez a szívének? Mi? Hallgat? No látja, erről van szó! Emlékszik, mi volt a múlt héten? Kovtyaga fogadott Jelopo- viccsal, hogy megiszik tizennyolc korsó sört. — Aha, aha és huszonkettővel ivott meg! — No látja, és maga azt mondja, a szíve! Mi köze ehhez a szívének? A háború alatt faszeszt ivott — és kutya baja se volt, most meg tiszta italokat piál. Tavaly egyszer elmentem vele Ko- baszjához a nyaralójukba. Addig ittunk, amíg bele nem fáradtunk. Kovtyaga mindkettőnket túlivott. Arra sem emlékszem ki, mikor, hol aludt el. Reggel felébredtünk ... A fejem — hű a fejem! Mint egy repedt fazék, és mintha ezt a fazekat valami ördegfióka kalapálná egy nagy kalapácscsal. És a másnaposságot — az embernek szinte sírni volna kedve — nincs mivel gyógyítani. Amíg én és Ko- baszja nyögtünk és jajgattunk. Kovtyaga ide-oda sür. gött-forgott a lakásban, és talált egy üveg denaturált szeszt a teraszon, amit Ko- baszja felesége a spirituszfőzőbe szokott használni. Lám, mi azt sem tudjuk, hova legyünk, Kovtyaga meg fogja az üveget, és — klutty- klutty — s mintha az üvegben egy csepp denaturált szesz sem lett volna. Aztán föl- alá járkált, és kiröhögött bennünket. És még maga azt mondja, a szíve! — Nem én mondom, hanem az orvosok ... Nem bír. ta ki a szíve ... — Nem bírta ki! Ha-ha! Huszonöt évig kibírta, most meg nem bírta ki. Marhaság! Inkább elhiszem, hogy Kovtyaga lépfenétöl dobta fel a bakancsot. Sőt pestistől, vagy rühtől! Amitől akarja, dehogy a szíve ... — Hát igen... A tölgyfa is kidől egyszer ... — Hát szóval a tölgyfa, a banbabfa kidőlt. ÉS az isten tudja, mitől. No látja ez az orvostudomány. Ha-ha! Orvostudomány! Semmi jobbat nem tudtak kitalálni, hát kisütötték Kovtyaga szívét. Megtalálták az okot! Mert tegnap pityókásan ment haza... Ha-ha! És amikor józanul ment haza? Marhaság! Na isten vele! Megyek részvétemet nyilvánítani a családnak. Atem tudia. lesz-e halotti tor? . .. Nem ártana egy-egy pohárkával meginni a halottak lelkiüdvéért... Szerettem a megboldogultat. Szerettem a sírig. Mennyit ihattunk volna még! Ostoba módon haH meg, senki sem tudja mitől. Na isten áld-nl (Fordította: Juhász László)
