Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

Olcsó és nélkülözhetetlen Fejlesztés szakképzéssel Szolotelepifee Egerben Valahogy úgy szól az el­mélet, hogy ""a tudományos­technikai haladás eredmé­nyeként szükségszerűen változik az ipari munka tar­talma és jellege. A fizikai munka egyre több általános elméleti • és technikai ismere­tet követel, s a szellemi munka mind közvetlenebbül hat a termelésre. Nyilván azért, mert a munkások egy­re nagyobb szakképzettséget követelő gépek és berende­zések mellett dolgoznak. Szakképzett segédmunkások Mondom: így szól az el­mélet. .. A Központi Statisz­tikai Hivatál egyik vizsgá­lata szerint viszont, a mi­nisztériumi iparban dolgozó fizikai munkások fele gya­korlatilag kézi munkát vé­gez. Ez így, talán, nem is lenne túl rossz arány (vég­tére is: Magyarország mos­tanság lép be a gépesített nagyipari termelés korsza­kába). Csakhogy: a gépek és berendezések mellett dolgo­zók további 46 százalékánál, a mindennapi munkavégzés­ben a kézi munka dominál, vagyis a valójában gépesí­tett munkát végzők aránya a harminc százalékot sem éri’ el. Az automatizált mun­kát végzők aránya pedig szinte elenyésző: mindössze négy százalék. Ennek meg­felelően : szakképzett mun­kások gyakran dolgoznak olyan munkakörben, ahol a ténylegesen végzett tevé­kenység legfeljebb csak a betanítást igényelné, de sok esetben a legegyszerűbb se­gédmunkával is megoldható. Nézzünk szét most tágabb körben: a legfejlettebb ipa­ri államok gyakorlata cá. folni látszik azokat a külön­féle — mellesleg nálunk is elterjedt — jövőkutatói becs­léseket és elméleti modelle­ket, amelyek szerint korunk technikája egyre több maga­san képzett, kvalifikált szak­munkást, és egyre kevesebb képzetlen betanított —, illet­ve segédmunkást követel. Például az Egyesült Álla­mokban — a valóban roha­mos műszaki fejlődés mellett — évtizedek óta nagyon las­san emelkedik a szakmunká­sok aránya. Csökken ugyan a segédmunkások száma, de csak azért, mert ők jelentik a betanított munkások nö­vekvő forrását. V fása sós dilemma S ha mindehhez még hoz­závesszük az ipari termelés lehetséges automatizálásáról szóló jóslatokat, amikor — úgymond — csak gombokat kell nyomogatni és kapcso­lókat kapcsolgatni, minden különösebb szakképzettség nélkül, csupán egyszeri, és egyszerű betanítás alapján, akkor könnyen zavarba jö­hetünk ... Ilyen körülmé­nyek között ugyan mi a jövője — és egyáltalán van-e értelme — a szakképzettség növelésének, illetve a szak- képzettséget megalapozó ál­talános műveltség gyarapítá­sának? A kérdés valóságos dilemmát jelent, s az ebből adódó határozatlanság jelei észrevehetőek az oktatás, — nemcsak az iskolai oktatás, hanem a felnőttképzés — mindennapi gyakorlatában is. Vannak— és nem is kevesen —, akik megkérdőjeleznek minden olyan elméletet, amely a szakmai képzés ál­talánossá tételét, a mainál lényegesen magasabb szín­vonalát követelik, mondván, hogy a jövő nem a kvalifi­kált szakmunkásoké, hanem inkább a betanított munkát végzőké. Nos, hagyjuk a jövőkuta­tást, hagyjuk a fejlett ipari államok gyakorlati tapasz­talatait. Nézzük inkább a mai magyar valóságot, elis­merve, hogy a nagyipari ter­melőmunkának jelenleg meglehetősen alacsony a szakképzettségi követelmé­nye, s hogy ez — a mun­kamegosztás nálunk is ta­gadhatatlan specializálódási folyamatának eredménye­ként — még jelentékteleneb­bé válik. De mit tegyen az a gyár, ahol valóban munka­erőhiánnyal bajlódnak — mert azért ilyen is van! —, ahol sok a hiányzó (mert például úgyneveztet női üzemről van szó, és az al­kalmazottak jelentős része a gyermekgondozási segély él­vezője), s ahol — minden­nek ráadásaként — techno­lógiai változtatásokat kell végrehajtani? Mit tehet? Ezeket a gondokat és fel­adatokat csak a szakképzés­sel. illetve továbbképzéssel oldhatja meg. Ú/ra ke'l tanú ni a szakmát Továbbá: számolni kell az­zal, hogy a műszaki fejlesz­tések és rekonstrukciók, még jó ideig, a jelenlegi techni­kai minőségen belül történ­hetnek csak. Az eddig mű­ködő gépet, nagyobb fordu­latszámú, jjagyobb termelé­kenységű, bonyolultabb és gyorsabb berendezés váltja fel, aminek kezeléséhez több és megbízhatóbb tudás kell. Ügy is mondhatnánk: az ed­digi gépek kezelőinek újra kell tanulniuk a szakmát. A megoldás: képzés, átképzés, továbbképzés... Aztán: a sokat emlegetett munkaerőhiány enyhítésére elképzelhető lenne, hogy a termelőmunkások átvegyék a beállítok és a karbantartók tennivalóinak bizonyos ré­szét — természetesen megfe­lelő fizetség ellenében —, amihez viszont megintcsak több és magasabb színvona­lú szaktudás kell. És végül: technikai elma­radottságunk árát is a szak- képzettség fejlesztésével kell megfizetnünk. Mert elképzel­hető, hogy a legfejlettebb technika minimális szakkép­zettséggel is működtethető. Különösen a munkaerőbőség körülményei között, amikor minden hibát, minden kor­rekciót, minden apró techni­kai változtatást külön szak­emberek javítanak, illetve hajtanak végre, s amikor a termelőmunkásnak, jószeré­vel, valóban nincs más dol­ga, mint ama bizonyos gom­bok nyomogatása... De — ahogy mondani szokás... — „hol vagyunk még ettől?” Következésképpen: a hazai technika, valamint az álta­lános ipari és műszaki kul­túra színvonala miatt nem elegendő a minimális szak- képzettség. Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazda­ságnak jelenleg, és még hosz- szú ideig, nem szűk terüle­tekre specializált, hanem mi­nél szélesebb ismeretanyag­gal rendelkező, adott esetben univerzálisan is alkalmazha­tó szakemberekre van szük­ség. Ez is egyfajta, viszony­lag nagyon olcsó, és a gazda­ságfejlesztés szempontjából nélkülözhetetlen beruházás. Vértes Csaba Az ország legnagyobb szőlőgazdaságában, az Egri Csillagok Termelőszövetkezetben 120 hektáron új szőlőt telepítenek. A történelmi borvidéken az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombináttal együttműködve részt vesznek az úgynevezett bikavérprogram megvalósításában. Felvételeink az egri Almagyar-dombon készültek, ahol a szőlőtelepí­tés munkáit örökítettük meg. Kiültetés előtt a palánták Fagy — egyelőre jelentősebb károk nélkül Bár a kertészkedés általá­ban a hét vége programja, ezekben a napokban mégis, aki csak tehette, kiugrott né­hány percre a hobbikertjébe, víkendtelkére megnézni, hogy vajon az éjszakai fagyok tettek-e kárt a gyümölcsfák­ban. a most sarjadó vetemé- nyekben. A mezőgazdasági üzemek szakemberei is a gyümölcsö­sökben kezdték a napot, de egyelőre sem itt. sem ott nem károsodtak a virágot bontott cseresznye-, meggy-, őszi- és kajszibarackfák. s a már he­lyenként szépen soroló cu­korrépavetések is, úgy tűnik, átvészelték a mí­nusz 3. mínusz 5 fokos haj­nali hideget. Egyedül az őszi gabona vegyszeres gyomirtá­sát lassítja a hűvösre fordult időjárás, pedig 65 ezer hek­táron ezt a munkát is sze­retnék már mielőbb befejez- ni. Kedvez az időjárás egyéb­ként a tavaszi munkáknak. A gazdaságok — a tavalyi tapasztalatokon okulva — amint felszáradtak az ázott talajok, indították a gépeket, hogy mielőbb a földben tud­ják a tavaszi növények mag­ját is. Elsőként a szövetkezetek­ben, állami gazdaságokban a borsó és a tavaszi árpa veté­sével végeztek, sőt, az elmúlt Kevesebb volt a baleset Oz egri városi-járási KBT üléséről Pénteken tartotta az el­múlt év munkáját értékelő ülését az egri városi-járási közlekedésbiztonsági tanács. A testület tanácskozásán, ahol dr. Varjú Vilmos, a városi tanács titkára elnö­költ, részt vett Lezsák Lász­ló, az egri járási pártbizott­ság osztályvezetője, a me­gyei közlekedésbiztonsági tanácsot pedig Juhász Ká­roly képviselte. Domoszlai László őrnagy, a tanács ügyvezető elnöke tartott beszámolót a tanács munkájáról, a közúti közle­kedés helyzetéről. Elmond­ta, hogy örvendetesen csök­kent a balesetek száma, 200-ról 168-ra halálos bal­eset azonban több volt, mint a megelőző esztendőben. Ja­vult tehát a közlekedés biz­tonsága. hiszen a forgalom közben ugrásszerűen nőtt, de elégedettek mégsem lehe­tünk, s további hatékony felvilágosító, oktató mun­kával kell javítani a közle­kedők — gyalogosok és gép­kocsivezetők — felkészültsé­gét. A tanács szakbizottságai eredményes munkát végeztek az elmúlt évben; különösen jól dolgozott az ifjúságneve­lési és a felnőttoktatási szak- bizottság társadalmi testüle­té. Egerben rendezték az „Iskolák a közlekedésbizton­ságért” országos tanácsko­zást, ennek szervezésében si­kerrel vettek részt az aktí­vák. Sok érdeklődőt vonzott az egri VII-es számú isko­lának erre az alkalomra ké­szített színvonalas kiállítása. Az iskolák versenymoz­galma is tovább szélesedett s az egri iskolák a megyei döntőkön is eredményesen szerepeltek: a Gárdonyi Gé­za Gimnázium megyei első. a X-es számú iskola pedig megyei második helyezést ért el. Négy óvodában van már KRESZ-udvar és épül a gyermekvárosi KRESZ-park is. A felnőttoktatási szakbi­zottság által szervezett 255 előadáson mintegy 7500-an vettek részt; sikeresek vol­tak a vetélkedők is. A beszámolót követően az idpi munkaprogramról Hu­szár Mihály százados, a KBT titkára tartott tájékoztatót. Az idei tervek között szere­pel egyebek mellett a for­galom szervezését összefog­laló társadalmi bizottság lét­rehozása. Jelenleg ugyanis míg a közutakon végzett épí­tési munkák engedélyeit a városi tanács adja ki, a ve­lük kapcsolatos forgalom­szervezési intézkedések a megyei tanács jogkörébe tartoznak. Az egyre zsúfol­tabb forgalmat a megyeszék. helyen csak nehezíti, hogy ^ lezárt utcákon az építkezé­sek nem fejeződnek be ha­táridőre. Az ülésen megjutalmazták a legjobb munkát végző ak­tívákat, jutalomban része­sült: Zámbori Ferenc, Né­meth Bertalan, Hekeli Sán­dor, dr. Lupták Zoltán és Veres István. hetek csapadéka gyors nö­vekedésre ösztönözte a csí­rázó növényeket. Mivel a hosszú, kemény tél néhol megtizedelte az őszi gabo­nát, többnyire borsóval és árpával kellett pótolni azo­kat. így az előbbiből mintegy hét. az utóbbiból pedig tíz százalékkal vetettek többet a tervezettnél. Az utolsó köröket teszik meg a cukorrépa magját ki­szóró gépek is a csaknem két és fél ezer hektáros termő- területen. Kál és Hatvan környékén pedig a tervezett 1400 hektárból ezren már elültették a burgonyát is. A másik két kapásnövény, a kukorica és napraforgó vetése is ezekben a napok­ban kezdődött meg. A tava­lyival csaknem azonos, 30 ezer hektáros vetésterület 10 százalékán már földben a mag, s amennyiben az idő­járás hirtelen nem fordul csapadékosra, május eleié­re itt is leállhatnak a gaz- gaságok gépei. A napraforgó vetésével még előbbre jár­nak: a nyolc és fél ezer hektár egyharmadán vetet­ték el eddig. A Heves és Hatvan kör­nyéki zöldségtermelő szö­vetkezetek készültek a ta­vaszi munkák utolsó nagy nekirugaszkodására, a pa­lántázásra. A fóliatelepeken több tízmillió zsenge növény várja a kiültetést, amit elő­reláthatóan a jövő hét kö­zepén kezdhetnek meg a hétezer hektáros termőte­rületen. Vannak olyan szö­vetkezetek is, amelyek már most megkockáztatják egy- egy táblán a kiültetést, hogy kedvező idő esetén mielőbb friss zöldség kerüljön a pi­acra, a boltok polcaira. En­nek kockázatát a ZÖLDÉRT- tel közösen vállalják a gaz­daságok, még egy, a télen kötött szerződés értelmében. Ott pedig, ahol korai vetésű zöldborsót és nehezen kelő gyökérzöldséget termelnek, már több mint ezer hektá­ron végeztek a vetéssel is. (Fotó: Szántó György) Évente 34 millió üveg üdítő ital Márka-palackozó épül Mályiban Az üdítőital-fogyasztás di­namikus fejődése, a piacok kielégítése, az eddigi szállí­tási problémák és természe­tesen az idegenforgalom fellendülése egyre több ki­rendeltség. palackozóüzem létesítését teszik szükséges­sé. Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát új palackozója két éve épül Mályiban. Miskolc közelé­ben. ahol a népszerű „Már­ka-családot” gyártják majd. s amelyet a tervek szerint 1980 első negyedében adnak át rendeltetésének. Az üzemből 34 millió üdítő ital kerül ki évente a boltokba, el­sősorban Heves és Borsod megyében. Naponta mintegy 15 ezer palackot töltenek a csehszlovák és NDK import­ból származó félautomata gé­pek.- de az elképzelések sze rint a következő ötéves tervben még nagyobb kapa­citással dolgoznak majd. A 121 millió forintos . költse: gél, épülő termelőüzem számítások szerint nyolc 4 alatt téríti meg a beruht zási költséget. A helyi szül ségletek . kielégítése melle szó volt már esetleges szói jet exportról is. 1979. április 21- szambát

Next

/
Thumbnails
Contents