Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-19 / 90. szám
I Döntések Nehéz tetten érni néhány hónap múltán, hogy mi változott az országban, a magyar népgazdaságban az 19?9-re meghirdetett szigorúbb követelmények hatására. A gazdaság egésze, de egyetlen vállalat sem képes három hónap alatt 180 fokos fordulatra, látványos változtatásokra. Az idei és a következő időszak feladatainak sajátossága nem új elvekben keresendő, hßnem a minőség és hatékonyság évek óta ismert követelményének következetesebb, gyorsabb ütemű, általános érvényesítésében. Igaz, közben a mun. ka, a gazdálkodás feltételei minőségileg változnak azáltal, hogy az egyensúly javításának rendelik alá a gazdaság növekedési ütemét, a felhasználást, a fogyasztást. RÖGTÖNZÉS HELYETT A vállalatok többsége nem az idén kezdte el világpiaci versenyképességének fokozását, termelési szerkezetének megújítását, a rugalmas üzletpolitikát, a minőség javítását. De most nehezebb feltételek között — szerényebb jövedelemnövekedéssel és fejlesztési lehetőséggel számolva — lépteik gyorsítására kényszerülnek. Másutt éppen a szigorúbb gazdasági környezet hatására teszik meg a kezdő lépéseket. Dönteni muszáj — mondhatjuk az egykori római közmondás utánérzésével — még az aluszékony vállalatoknak is, mivel létfeltételeik módosultak. A beruházási tervek, elhatározások mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak. Csökkentek és csökkennek a fejlesztési alapok, a hitellehetőségek (némely vállalatnál olyan mértékben, hogy a tartalékalapok igénybevételére, központi intézkedésekre van szükség.) Elsősorban a még ed nem kezdett, vagy alacsony készültségi fokon álló beruházásoknak a tervekből való törlése célszerű. Esetenként azonban radikális módon félig kész beruházásokat is le kell állítani, ha a szűkülő lehetőségek, a megváltozott feladatok az új igények azt indokolják. HALOGATÁST NEM TŰRVE A döntések, elhatározások másik halogatást nem tűrő köre a vállalati jövedelempolitikát érinti. A cél itt is, akárcsak a beruházásoknál, a szerényebb lehetőségek ha- . tékonyabb hasznosítása. Ezt pedig a munka szerinti el-, osztás elvének következetes érvényesítése, a jövedelmek határozott differenciálása szolgálja leginkább. A beruházási és a jövedelempolitikai terveik felülvizsgálatára tehát azok a vállalatok is rákényszerülnek, amelyek, a feladatokat nem értik, s a tényleges tennivalókat éppen ezért elodázzák. Érdemi állásfoglalásra azonban a feltételrendszer alakításában is csak ott képesek, ahol azt jól végiggondolt tartalmi feladatok eszközének, alárendelt részének tekintik. A rögtönzés, a kényszerlépés nem visz messzire, csupán az ösztönös folyamatok felerősítésére alkalmas. A vállalatok, a szövetkezetek elemző, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségének próbája 1979. A hatékonyság fokozásának feladatai ugyanis mindenütt konkrétak. következésképpen gyakran merőben külön bözőek is lehetnek. így például a helyzettől függően a termelés fejlesztése és visz- szafejlesztése szolgálhatja egyazon cél elérését. TÁVLATOKAT felmérve 1 A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy „a központi, a középfokú, valamint a helyi irányító szervekben dolgozó egyes vezetők még nem értik világosan a gazdasági munka jelenlegi követelményeit”. A feladatok lebecsülése, a megújulási készség hiánya jobbára a rutinra, a hibás beidegződésekre vezethető vissza. Az értékelés, az elemzés, a reális feladatmeghatározás alapja — a munka egyik leggyengébb pontja. Az elszámolás, a visszatekintés gyakorta önigazolást, a lelkiismeret megnyugtatását és nem a távlatok felmérését szolgálja. Nem ritka, hogy az önámítók egyik szélsőségből a másikba zuhannak, s . Csipke, rózsika-álmukból feszült, ideges állapotba ébrednek. A növekvő feladatok, a szigorú követelmények nemcsak kijózanítóan, hanem sokkol óan, bénítóan is hathatnak. Az. önelégültség passzivitást szül és nem táplálja a kezdeményező, a megújulási készséget. Ha a tennivalókra nem készült fel a vezető, akkor rendszerint várakdzó álláspontra helyezkedik, s a rutin jegyében felfelé , tekint: „Valaki mondja meg, mit kell tenni”. A munkásnak, a beosztott dolgozónak jqggal lehet ilyen kérdése, a vezetőnél ez a kezdeményező- és felelősségvállalási készség hiányát jelzi. MINDEN SZINTEN BIZONYÍTANI A vezető, bárhol is dolgozzék, nem lehet az események puszta szemlélője, vagy a feladatok egyszerű végrehajtója. A kezdeményező- és megújulási készséget, a bátorságot; nem elég deklarálni, hanem minden szinten bizonyítani, gyakorolni kell. A vezetői gyakorlat és aktivitás mérhető, tetten érhető megnyilvánulásai pedig a döntések, az állásfoglalások. A kockázat, a konfliktusvállaló készség és az elkerülhetetlen kompromisszumok iránti érzék egyaránt kifejeződik bennük. A vezetői készség, az előrelátás, a döntési képesség — egymástól elválaszthatatlan rokon fogalmak. Igaz döntések születhetnek kizárólag külső — mondhatni kényszer — hatására. De csak azok lehetnek maradandó értékű vezetői állás- foglalások, amelyeket belső szükségletek, hosszabb távú vállalati érdekek vezérelnek. Ilyen beavatkozó, a fejlődés „minőségét” formáló, a hatékonyság, a gazdálkodás színvonalát hosszú távon javító határozott lépéseket kíván most az élet. Kovács József Sző vetkezetpol I tika Heves megyében Az ipar nagyarányú fejlesztése mellett a következő évtizedben is jelentős szerepe marad a mezőgazdaságnak. Heves megyében. A szőlőtermelés és a borgazdaság, a zöldségkertészet, a vetőmagtermelés a több évtizedes hagyományokat folytatva továbbra is részese lesz az élelmiszeripar nyersanyagellátásának, az exportfeladatok megvalósításának és nem utolsósorban a fogyasztói igények biztosításának. Új jegyekkel gazdagodott Heves megyében az országoshoz hasonlóan a- mezőgazdasági termelés legnagyobb részét a termelőszövetkezetekben végzik. Ma 54 termelőszövetkezet és 6 szövetkezeti társulás működik a megyében. Közös gazdaságaink különösen az utóbbi évtizedben jelentős fejlődést értek el. Az MSZMP Központi Bizottsága tavaly, március 15- én hozott határozatában foglalkozott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetével. Értékelte a termelőszövetkezetek által megtett utat és állást foglalt amellett, hogy szövetkezetpolitikánkat továbbfejlesztve a mezőgazdaság intenzív körülményei között is folytatjuk. Ennek szellemében a termelőszövetkezetet továbbra is a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulásának tekintjük. melynek célja a tagok anyagi és kulturális fel- emelkedése. •Minthogy azonban társadalmi-gazdasági fejlődésünk az utóbbi években jelentősen változott, ennek eredményeként a szövetkezet fogalma is új jegyekkel gazdagodott. A változásokat jól érzékelteti, hogy az elmúlt évtizedben az egyesülések nyomán Heves megyében is a termelőszövetkezetek száma a korábbi 104-ről csaknem a felére csökkent. A termelési szerkezetet igyekeztek az adottságokhoz igazítani. Az átlaghozamok jelentősein emelkedtek, melyhez hozzá, járul az .iparszerű rendszerek térhódítása. Napjainkban megyénk termelőszövetkezetei a szántóterület 34,4 százalékán folytatnak iparszerű termelést, főleg búzából, kukoricából. cukorrépából, borsóból, napraforgóból és takarmánynövényekből. A nagyüzemek szarvasmarha- álLoimáinyuk 13, és sertésállományuk 70 százalékát szakosított telepeken tartják. Figyelem a kistermelőkre A termelés korszerűsödésével meggyorsult a szakképzett dolgozók és a fiatalok beáramlása a szövetkezetekbe. A jogszabályok múlt évi módosításaikor már figyelembe vették az említett változásokat. Ennek megfelelően született az a megfogalmazás, hogy a termelőszövetkezet a közösben végzett személyes munkán alapuló nagyüzem, amely a népgazdasági érdekekkel, a társadalmi célokkal összhangban fejti kii tevékenységét. A szövetkezeti demokrácia rendszerében önálló, tervszerű, vállalati gazdálkodást folytat. Az önkéntesség elve ma is érvényesül szövetkezeteinkben. Gondolj urak csak az egyesülésekre, amelyek a tagság egyetértésével és támogatásával valósultak meg. A szövetkezetek önállóságának felismerése nagyban hozzájárult az eredményeikhez. Növelte a tagok és a vezetők felelősségét, valamint kibontakoztatta kezdeményezőkészségüket. Az önálló, vállalat- szerű gazdálkodás feltételei pedig a gazdasági környezet átalakulásával összhangban fokozatosan jöttek létre. Államunk ma is sokoldalú politikai és anyagi támogatást nyújt a szövetkezeteknek. Ez a támogatás már eddig is hozzájárult a nagyüzemek megszilárdításához és fejlődéséhez. Különösen rászorulnak a támogatásra megyénkben is a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövet~ kezetek. Gondjaik mielőbbi megoldása társadalmi érdek! Szövetkezetpolitikánk időt álló eleme, hogy Heves megye nagyüzemei is hosszú távon segítik a saját munkán alapuló háztáji és kisegítő gazdaságokat. Emellett fontos gazdasági érdekek szólnak, hiszen a termények egyharmada a kistermelőktől származik, megyénkben főleg szőlőből, gyümölcsből, zöldségből. szarvasmarhából . és sertésből. HATVAN ÉVE TÖRTÉNT w^MMiiwwwwwwwwifWMWifWiMmfinmmM U román támadás Április 4-én Budapestre érkezett a dél-afrikai Smuts tábornok, hogy tárgyalásokat folytasson a Tanácsköztársaság vezetőivel. A párizsi békekonferenciának ez a lépése a kezdeti meglepetésről, sőt döbbenetről tanúskodott. Az antant-barát Károlyi-féle polgári demokratikus vezrtéssel nem voltak hajlandók tárgyalni. Az im- perialistaellenes (tehát antantellenes) proletárforradalommal kénytelenek voltak — ha időhúzás szándékával is — párbeszédbe bocsátkozni. A tárgyalásokon Kun Béla végleges rendezést szeretett volna elérni. Smuts a blokád feloldását és a Tanácsköztársaság valamifajta elismerését a Vix-jegyzék el. fogadásához kötötte. Ezt a „Breszt—Litovszk-i jellegű” követelést a Kormányzótanács még nem tehette magáévá. Mindenesetre jellemző a tárgyalások kiváltotta optimizmusra, hogy még Károlyi Mihály is így írt április 8-i levelében: „A Smuts-szal folytatott tárgyalások határozottan megerö- ' sítették a kormányt”. A Párizsba visszatérő tábornok maga is engedményeket javasolt. Az antant pillanatnyi zavara azonban hamarosan elmúlt és főleg francia erőfeszítésekre a békekonferencia végső soron az intervenciós terveket részesítette előnyben. Április elején ugyanis — úgy tűnt — megvalósítható lehetőség a magyar és az ukrán Vörös Hadsereg egyesülése a Kárpátokban. Ez ellen a csehszlovák és a román hadsereg közös korridorjával (a Kárpátalján) kívántak védekez. ni. A gyenge csehszlovák hadsereg még nem volt alkalmas hadműveletek indítására. A szovjetellenes okokból is egyértelműen támogatott és igényeiket maximálisan elfogadtatni tudó románok azonban egyedül is vállalták a fellépést: április 16-án megindították támadásukat a fiatal magyar Tanácsköztársaság ellen. A történelmi Erdély határán álló proletárerők gyengének bizonyultak a háromszoros túlerővel szemben. A fő csapást szenveiő és később áruló székely hadosztály egyelőre rendben hátrált. A parancsnok, Kratoch. vil ezredes közben egyezkedett a románokkal, akik már másnap kijutottak a Szilágyságból az Alföldre. De a többi vonalon is általános volt a visszavonulás, amely itt-ott az ellenség kegyetlenkedéseinek hatására fejvesztetté vált. Az április 18-i Kormányzótanács határozott ellenállást sürgetett, voltak, akik a Bajor Tanácsköztársaság és az ausztriai helyzet optimista értékelése folytán forradalmi háborút is javasoltak — dél felé. Kun Béla hűtöt- te le a lelkesedést azzal, A munkás tartalék ezredeket is mozgósítják a proletárhaza és Budapest védelmében. hogy első a románok megállítása. 19-én elesett Szatmárnémeti és 20-án Nagyvárad. A Budapesti Munkás- és Katonatanács a fővárosi munkásság és a népbiztosok felét a frontra rendelte. A párt, a Kormányzótanács és a munkástanács együttes, kiáltványban hívott fel a diktatúra védelmére. A mun. kásság vállalta is a harcot, a többi osztály és réteg már inkább passzív volt. A burzsoázia reprezentánsaiból megindult a túszok szedése is. 21-én a románok elérték a Vix-vonalat, de nem álltak meg. Bőhm Vilmos és Stromfeld Aurél kinevezése a tiszántúli hadsereghez már elkésettnek bizonyult. 26-án a székely hadosztály letette a fegyvert. Az aznap összeült Kormányzótanács a Tiszántúl feladása mellett döntött, egyben a Vix-jegyzék elfogadása alapján tárgyalási javaslattal kereste fel a békekonferenciát — eredménytelenül és elkésetten. A következő nap megindultak a jugoszlávok és a csehszlovákok is, a rutén földön létrejött a tervezett korridor s ezzel megszűnt a két Vörös Hadsereg egyesülésének lehetősége. A Tanácsköztársaság első nagy krízisével nézett szembe. 30-án befejeződött a Tiszántúl kiürítése és a csehszlovákok elfoglalták Sátoraljaújhelyét és Munkácsot, ám a románok megálltak a Tisza vonalán. Hogyan tovább? Mi lesz a proletárdiktatúrával? Ebben I a hangulatban érte meg a magyar munkásosztály az el. ső szabad május 1-ét. D. M. Közgyűlés és küldöttgyűlés A háztáji gazdálkodásiban rejlő lehetőségeket csak a nagyüzemi háttér biztosításával, a termelő- és a fogyasztási szövetkezetek szervező munkájával lehet kibontakoztatni. A nagyüzemekkel való együttműködés megkönnyíti és tervszerűbbé teszi a háztáji gazdálkodást, elősegíti annak korszerűsítését és szakosodását. A szövetkezethez tartozik az is, hogy a tagság az ön- kormányzat alapján törvényes, keretek között döntési, irányítási és ellenőrzési joggal rendelkezik a gazdálkodás és a működés legfontosabb kérdéseiben. Bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti demokrácia a termelés fejlesztésének fontos része és ennek erősítése folyamatos feladatot jelent. Az MSZMP XI. kongresszusa felhívta a figyelmet, hogy a szövetkezeti de-' mokrácia formái a terme.esd feltételek módosulásával változatosabbá válnak. Ennek megvalósításaként került sor tavaly a szövetkezeti élet fórumrendszerének korszerűsítésére, a muunka~ helyi közösségek létrehozására. Így a testületek között ésszerűbb, célirányosabb murakamegoszlás alakult ki. A termelőszövetkezetek legfelsőbb fóruma továbbra is a közgyűlés maradt. Tehermentesítésére azonban a részletesebb megvitatást igénylő ügyek a küldöttgyűlés jogkörébe kerültek át. A termelőszövetkezetek a parasztság életfeltételeinek! javítására törekszenek. Heves megyében is egyre több nagyüzemben biztosítanak a tagságnak egészséges és biztonságos munkakörülményeket. Egyre több helyen való-' sítják meg az üzemi étkeztetést, szervezetten gondoskodnak a tagok üdültetéséről,' munkaruhát adnak és néhány helyen lakásépítési támogatást is nyújtanak. Időszerű lenne az ipari üzemekben már jól bevált Oirvosi Sizolgálat bevezetése is. A műveltség elmélyítéséért Az életkörülményeik javítására a fálu és a város közötti különbségek csökkentésére szövetkezeteink anyagilag is támogatják a községek fejlesztését, a jóléti- kulturális intézmények létesítését. Rászoruló tagjaikat, főleg az időseket, a betegeket pedig különböző támogatásokkal : öregségi járadékkal, ingyenes tüzelőszállítási- sál, a háztáji kedvezményes művelésével — segítik. A termelőszövetkezetek érdeke a tagok folyamatos szakmai és politikai műveltségének elősegítése. Ebben sok még a tennivaló megyeszer- te. Különösen azért, hogy a tagság felkészültsége megfeleljen az intenzív gazdasági fejlődés követelményeinek. A dolgozók egy része ugyanis nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Sokan magas életkoruk miatt ezt már pótolni sem tudják. A szakmunkások aránya kedvezően változott, azoraba n még ma sem éri el a szükségletet, például állattenyésztőből, növényvédelmi szakmunkásból. Ezért nagyüzemeink a szükségleteknek megfelelően folytassák az átkéo- zést. és növeljék a több szakmás képzést. Kívánatos lenne az is, hogy a szövetkezetek önállóan, vagy más gazdaságokkal összefogva a jövőben szervezzenek szak- és be tani tottm u nkás- tarai oly am oka t. A szocialista brigádok pedig kulturális vállalásaik teljesítésével még inkább hozzájárulhatnak a tagok szakmai, politikai és általános műveltségének gyarapításához. Heves megye termelőszövetkezetei jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedben, magukévá tették a párt bevált szövetkezetpolitikáját. Ezen az úton haladnak tovább, hogy lépést tartsanak a növekvő követelményekkel. IVlentusz Károly Palántáznak, vetnek Tavaszi határ Tarnamérán Ahogy a tavaszi meleg idő megérkezett, úgy élénkült meg a határ Tarnamérán is. A hat község földjét felölelő Lenin Termelőszövetkezetben teljes erővel dolgoznak: palántáznak és vetnek a közös gazdaság dolgozói. A korai borsót időben elvetették, melyhez később tavaszi árpa, a lucerna, cukorrépa, napraforgó és most utóbb kukorica társul. Miután az őszi káposzta repce a tavaszi fagyok miatt kipusztult, ezt árpával, napraforgóval és kukoricával pótolják. A palántázással és a vetésekkel egy időben elvégezték a pillangósok fogasolását, a kalászos földterületek hengerezését, valamint vegyszeres gyomirtását is. . NmihnnSí 1979. április 19., csütörtök
