Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
Amiből élünk Kuwaitban és lordániában is kedvelik Pattinka Gyöngyösről Vendégségben, hosszabb tanácskozásokon s a legkülönbözőbb szórakozóhelyeken megszokott dolog, hogy a frissítő, a kávé, vagy a pohár ital mellé az asztalra kerül egy-egy zacskó ízes sósrúd is. A kedvelt Pattinka a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ gyöngyösi üzemében készül. Az év elején gyarapodott az öt esztendeje létesített üzem: az új gyártósorról naponta 50 ezer tasak sósrúd indul útnak az üzletekbe. A belföldi megrendelések teljesítése mellett exportra is jut a Pattinkából: Kuwaitban és Jordániában is megkedvelték a gyöngyösi terméket. (Fotó: Szántó György) Rendelkezés a politikai képesítésről és a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemről A HÍREKBŐL HALLJUK: energiakorlátozás itt, olaj- áremelés amott, általában mindenütt szigorúbb a gazdálkodás. Vagyis, a jelek arra utalnak, hogy az energia- válság nemigen enyhül. S ha az ember tovább gondolkodik mindezeken, természetes, hogy a hazad viszonyok, aztán a saját helyzete jut az eszébe; az egészből leginkább azt fogjuk föl, az gondolkodtat el igazán, ami a saját háztartásunkat érinti. Mert ugye: el lehet tűnődni a híren, hogy Görögországban két napra lecsukják azt az autóst, aki páratlan rendszámú gépkocsijával útnak indul hét végén, amikor éppen a páros rendszámúak vannak soron. Eltűnődik az ember, de nem ez ösztönzi elsősorban a takarékosságra, hanem az az intézkedés, amit a saját bőrén tapasztal. A hatások, amelyek a mi házunk táját érik az idén, most kezdenek körvonalazód, ni mindenki előtt. Ezekben a hetekben, amikor a tervek megismerése, megismertetése után, az első hónapok teljesítményeinek mérlegét látva az is tisztázódott, milyen bérfejlesztésekre, jövedelmekre számíthatnak a dolgozók. Először .is volt a már megszokott nyereség. Jobban mondva: néhol alig volt, néhol pedig semmi. Megyénkben például a (kohó- és gépipari tárca gyorsan gyarapodó vállalatai, gyárai némelyikében bizony érte kínos meglepetés az embereket. Nyilatkozott a miniszter: „nem dobhatunk mentőövet senkinek, nem tehetünk kivételt, mert akkor ugyanaz lesz a helyzet, mint korábban volt, vagyis mindenki jelentkezik támogatásért, kiegészítésért”. Persze, mindez nemcsak erre az egy ágazatra értendő, ugyancsak érvényes más szakmákban is. Most a legutóbbi napokban pedig a bérfejlesztések hozták a mindenki számára érezhető hatást. Mérsékel, tebb ütemű a gazdasági növekedés, egyértelműen következik, hogy kisebb a leÖrökzöld, mondhatni örök, de napjainkban mindenképpen aktuális téma: a búza, a liszt minősége, ami természetesen hat a kenyér ízére, mégpedig olyannyira, hogy a sajnos gyakorta úgyszólván ehetetlen mindennapi kenyerünk olykor — mint legutóbb is történt — nem kisebb fórum, mint a kormány napirendjére, asztalára kerül. Némely városunkban — például Nagykőrösön, Cegléden —, tájunkon — miként Békés megyében, egyebütt — kiváló a kenyér minősége, sőt néhány fővárosi bolt előtt is sorok kígyóznak egy- egy kettős ünnep előtt. Jeleskednek a tsz-sütödék is, például a csepeli Duna, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet esetében, hogy a fölsorolással ezzel végezzek is. „Ott vagyunk, ahol Hankó- czy idejében” — hallom a Gabona Tröszt vezérigazgatójától, s ez bizony már keserű kritika. De hát nem feladatom a kiút meglelése. még tanulmányozásába sem vágok bele: vállalt feladatom az említett férfiú, a száz esztendeje született gaz- dász és tudós, Hankóczy Jenő életpályájának fölvázolása. Ö volt az, aki egész életét föltette a magyar búza minőségének megjavítására, szenvedélyesen kutatván a búza és a liszt minőségvizsgálati módszereit, miközben világhírre, hazánkon túlszárnyaló sikerekre tett szert. Éppen a századfordulón. 1900-ban végezte el a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiát, s annak növény- termesztési tanszékén foglalta el első állását. Négy év múltán az Országos Növényhetőség a jövedelmek gyarapítására is. Megszűnt az állam által garantált béremelés, a jövedelmeket ki kell gazdálkodni. Pedig a körülmények rosszabbak, hiszen ha csak a piaci változásokat, vagy a valuták árfolyamingadozásaiból eredő veszteségeket nézzük, . akkor is volna elég „objektív” ok. ÉREZHETŐ TEHÄT a saját háztartás egyszerű, nem is közgazdasági elemzésével, hogy a jövedelem, következésképp az életszínvonal nem nő az idén olyan ütemben, mint ahogy azt lassan tíz esztendeje már megszoktuk. A munkaadó, a vállalat pedig hiába mondja el gondjait a felügyeletének. Pénz helyett tanácsot kap: gazdálkodj okosabban, próbálj saját magad kilábalni a nehézségeidből. S ez is érdekes dolog, de máris tapasztalható sok helyütt: miután már tényleg nem talál „patrónust”, az illető cég gyorsabb ütemben elkezdi feltárni saját gazdálkodásának hiányosságait. Keresik a munkahelyeken, hol mennyit lehet megtakarítani, jobban ügyelnek a minőségre, újra végiggondolják a fejlesztési terveket. Mondván, hogyha nincs más lehetőség, akkor tényleg gaz. dálkodjunk okosabban, mert jövőre még nagyobb baj lesz mint az idén. Persze a kapcsolatok bonyolultabbak ennél; az állami irányítás és az önálló gazdálkodás viszonya sokféle, s a körülmények változásaihoz állandóan igazodó, korszerűsödő szabályozást kíván. Ha nincs is „mentőöv”, az sem mondható el, hogy most majd akár egyenként, akár csoportosan' hagynak csődbe jutni gyengén dolgozó vállalatokat. De az eddigi gyakorlat az volt, hogy szinte első szóra máris jött a segítség, így aztán az „ügyes” akkor is kiáltott, amikor igazában nem is kellett volna. Most viszont, amikor a gazdaság egyensúlyának megteremtése egyre sürgetőbb feladat, kellett, hogy lazuljon a külső hatásoktól termesztési Kísérleti Állomásnak lesz asszisztense, majd adjunktusa, később vezetője. Ekkortájt már figyelmének középpontjában állnak az említett minőségi vizsgálódások, aminek legfőbb magyarázata: az 1890- es évek vége felé szaporodnak a külföldről érkező jelzések arról, hogy a kiválónak ismert, acélos magyar búzák minősége romlóban, a sütési próbákon a belőlük készített liszt értéke csökkenőben ... A földművelésügyi kormányzat érthetően veszélyeztetve látja a gabonaexporot, ezért a XX. század első hat évére terjedően széles körű vizsgálódásokat rendel el a viták tisztázására. Hankóczy Jenő érdeklődését a búzában levő sikér fizikai tulajdonságai kötik le: a szívósság és nyújthatóság meghatározása. Megfelelő műszer híján, hosszas kísérletezéssel, maga szerkeszt új mérőeszközt, lévén az érzékszervi módszerek elégtelenek, mert nem adhatnak összehasonlításra alkalmas, számszerű értékeket. 1905-ben alkotja meg tehát találmányát, a „sikérszakító készüléket”, vagy „farinometert”. Ezzel szinte egyidejűleg egyéb készülékeket is alkot: a sikérkimosó. a maghéjki- mosó, s 1912-ben a vízkötő képességet meghatározó műszert, amely utóbbi a liszt vízfelvevő képességének megállapítására alkalmas. E munkálkodása közben, találmányát a gyakorlat szolgálatba állítván, ismeri föl: a nemesített búzafajták sikér- jének és tésztájának ellenállóképessége lényegesen ki- sébb, miként az ugyanott tervédő burok a vállalatok körül, a belső, minőségi változások érdekében is. Mindenki tisztán akarja látni a saját helyzetét, ezt vizsgálják most a munkahelyi közösségek, ezt számolgatja otthon a család. Kevesebb lett, vagy elmaradt a nyereségrészesedés, a bérfejlesztés pedig az árak várható emelkedésével összevetve kisebb ütemű jövedelem- emelkedést mutat, ha mutat emelkedést egyáltalán. Ehhez kell tehát igazítani az életmódot, az igényeket. Nem örömteli dolog, kétségtelen. Különösen nem jó érzés azt tapasztalni, hogy egy sor, korábban hasznosnak hitt döntésről, intézkedésről, szabályozásról most derült ki, hogy elhibázott,1 nem szolgálta céljainkat. Az viszont tény, hogy éves terveinkben eddig csorbítatlanul szinte csak az életszínvonal emelését szolgáló célok valósultak meg. Sőt, nem egy vállalat van például Heves megyében is, ahol már az idén elérték az ötödik ötéves terv egészére meghatározott bérszínvonalat, még inkább a jövedelmi színvonalat. Nem a munka- fegyelem, nem a termék- szerkezet korszerűsítése, nem a munka hatékonysága nőtt a terv szerint, csak a jövedelmek. S amikor a kívülről jövő hatások amúgy is nehéz helyzetet teremtenek az egész gazdaságban, ez már nem tartható így tovább. Meg kell osztozni a gondokban is. Többet elfogyasztani, mint amennyit megtermelünk — legalábbis hosszabb távon — nem lehet; halljuk ezt már évek óta. Régóta halljuk, de tulajdonképpen még most sem érezzük igazán. Pedig a mostani körülményeknek ugyancsak arra kell ösztönözniük minden gazdálkodót, hogy valóban előkerüljenek a már szintén sokat emlegetett tartalékok. HOGY MEGTERMELJÜK a nagyobb értéket is. Megtermeljük azt, amiből élünk. Hekeli Sándor mesztett, de régi magyar búzáké. 1914-ben a Magyar Mérnök- és Építészegylet ülésén hívja föl a figyelmet arra, hogy romlik a búza minősége. Egyszersmind arra inti a nemesítőket, hogy ne csak a termőképesség fokozása lebegjen szemük előtt — tartsák fontosnak a beltar- talmi értéket is. S máris eljutottunk Hankóczy egykori erőfeszítésének aktualitásához: mint az ő korában, napjainkban is egyazon árat kap a termelő, nincs kellő differenciáltság az étkezési, a takarmánybúzák, illetve azok különféle, minőség szerinti kategóriái között. Pedig már Hankóczy javasolta: vezessék be a „minőség szerint való adás-vételt”. Az első világháború, a hadigazdálkodás, majd az ezt követő nyomorállapot persze nemigen kedvezett e kívánalomnak. 1920 és 1938 között holdanként 5,5 és 9,6 métermázsa között ingadoztak a búzahozamok, de Hankóczy ismét figyelmeztet és bírál. Íme, egyetlen passzus a Molnárok Szaklapjában megjelent cikkéből: „Minőségi vizsgálatot nem végeznek ... Sajnos magát az Országos Növénynemesítő Intézetet sem említem a kivételek között, mert ezen intézmény nem helyez semmi súlyt a süthetőségre, hanem kizárólag a tömegtermelés híve. Ezen intézménytől pedig joggal elvárható, hogy ne csak a magánérdeket, hanem az állam érdekét is szorgalmazza.” A nemesítők azzal védekeznek, hogy a bő termőképességgel nem egyeztethető össze a jó süthetőség — e két tulajdonság kizárja egyMegjelent a Minisztertanácsnak a politikai képzettségről szóló rendelete. Az új rendelkezés értelmében a jövőben a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetemek hároméves általános tagozatán megszervezett végbizonyítványok középfokú politikai végzettséget tanúsítanak, a szakosított tagozat eredményes elvégzésével. pedig felsőfokú politikai képesítést lehet szerezni. Azok. akik tanulmányaikat már folytatják, a korábbi rendeletnek megfelelően államvizsga letételével főiskolai oklevéllel egyenértékű dipmást. Ellenérvként Baross László munkásságát említi Hankóczy: „A mi búzanemesítésünk iránya csak akkor lesz teljesen helyes, ha bőven termő, de egyszersmind kitűnő minőségek előállítására törekszik. Ilyen a Baross- féle nemesítési irány, mely bár hosszadalmasabb, de gyümölcsei annál maradandóbbak és emellett a nemzeti érdekeknek is tökéletesen megfelelnek." Ismét egy aktualitás: megítélése szerint elégséges lenne tájegységenként egy-egy megfelelő búzafajta, ám a nemesítés túlságosan sokat markol. Vajon napjainkban nem mondható-e soknak az a húszvalaháríy búzafajta, amivel a gazdaságok foglalkoznak?! Ha más nem, az 1978—79-es tél, a sok kipusztult vetés tán meggondoltat- ja mind az állami irányítás, mind a tsz-ek vezetőit afelől, hogy miként, mely irányban célszerű apasztani ezt a választékot! ... A földművelésügyi miniszter 1926-ban határoz a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás felállításáról, amelynek igazgatójává Hankóczy Jenőt nevezik ki. Ismét egy új találmány: a „farinográf” amely a tészta keménységéről, állóképességéről, ellágyu- lásáról nyújt egyebek közt adatokat. Világhír — a készüléket sok helyütt ma is alkalmazzák. Gyakorlati eredmények is születnek, ám 1978-ban eltűntek az „A” minőségű lisztet adó búzák... Tán Hankóczy zászlaját kibontva — mindent újra kell kezdeni ? Keresztényi Nándor lomát szerezhetnek 1983. június 30-ig. 1977-ben adta közre a Mi. nisztertanács az államigazgatási vezetők és ügyviteli dolgozók képesítési rendszeréről szóló rendeletét. Ennek alapján számos minisztérium meghatározta a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai és politikai képesítést. A mostani rendelkezés mintegy ehhez kapcsolódóan rögzíti a közép- .és a felsőfokú politikai képesítést nyújtó oklevelek körét. Felsőfokú politikai képzettségnek fogadják el mindenekelőtt a Politikai Főiskolán, a Marxizmus— Lenindzmus Esti Egyetem szakosított tagozatán, valamint a közgazdaságtudományi egyetemi és 1950-től az egyetemek állam, és jogtudományi, illetve bölcsésztudományi karain megszerzett oklevelet. A politikai képesítés egységes rendszere szükségessé teszi a felsőoktatási intézményekben továbbtanulókkal szembeni követelmények módosítását is. A jövőben a külföldön szerzett diplomákat politikai képesítés szempontjából az oktatási miniszter bírálja el. (MTI) Az országos ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok keretében vetélkedőt hirdettek az ifjú ezermesterek részére. A vetélkedő célja, hogy a könnyebb javításokhoz kedvet kapjanak, saját kezűleg is elvégezzék azokat a háztartásban; csatlakozzanak a „csináld magad” mozgalomhoz. A versenyre jelentkezhet minden úttörő, középfokú iskolában tanuló, vagy - a harminc évnél fiatalabb dolgozó, illetve egyetemista. Természetesen minden korosztály külön verseng majd. Ä benevezéseknek azt is fel kell tüntetniük, hogy ki milyen kategóriában akar versenyezni. A választható kategóriák a következők: burkolómunkák, tapétázás, bútor- és. épület- asztalos. építő-javító, épület- lakatos, festés-mázolás, híradástechnikai munkák, kerékpár javítás, lákóstextil- tisztítás. ruházat karbantartása, villany-, vízvezeték-szerelés. A jelentkezési határidő április 20. A jélentkezé-. Újítási hetek a Fémművehnél A Mátravidéki Fémművek, nél az idén áprilisban és májusban rendezik meg az újítási heteket. Ebből az alkalomból született a felhívás az üzemi kollektívák részére, „Egy brigád — egy hasznos újítás” címen. A vállalatnál a nagy hagyományú újítómozgalom az utóbbi években nem fejlődött kielégítően, ezért új módszerekkel, új formákkal igyekeznek kiszélesíteni a munka hatékonysága szempontjából igen fontos újító- mozgalmat. A felhívással együtt részletes feladatterv is került a dolgozók elé arról, hogy hol, milyen témakörökben számít a vállalat elsősorban a szakemberek alkotó munkájára. A vezetők kötelessége is ötleteket adni az újításokhoz, segíteni, támogatni egy-egy ötlet részletes kidolgozását. Az újítási heteken kötelező a gyorsabb elbírálás, s egyúttal megteremtik annak á feltételeit, hogy a jövőben, az újítási hetek után se húzódjon el hónapokig egy-, egy jó ötlet megvalósulása, az újító szerezzen gyorsan tudomást arról, hogy haszno. sítható-e az újítása vagy sem. Részletesen tájékoztatják a dolgozókat a díjazásról, a hasznosítható javaslatok után járó pénz kifizetésének módjairól is. si lapokat a helyi, járási, városi KlSZ-bizottságokra kell beküldeni! A helyi versenyek- szeptember 30-ig zajlanak, az országos döntőre október-, ben kerül sor. Az Ezermester című folyóirat ennfk a versenynek ( kapcsán pályázatot írt ki,' melyre két úttörő, két középfokú intézményben tanuló és négy felnőtt jelentkezhet. Az ő feladatuk az, hogy a háztartásban előforduló apróbb javításokat újszerűén, ötletesen oldják meg, tegyenek javaslatokat a lakás kényelmessé tételére. Elképzeléseiket írják le levélben, mellékeljenek hozzá fényképet, és szeptember 30-ig küldjék be az Ezermester szerkesztőségébe. A legjobb pályaműveket a lap jutalmazza. • 1979. április 18., szerda — Búza, liszt, Bcenifő^ Egy tanulságos életpálya Csináld magad Ifjú ezermesterek vetélkedője
