Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
Varga Hajdú István: Kőbezart zene Boncolás alatt a szinkron Feljegyzések a XII. debreceni szinkronfilm-szemléről Hazánkban a szinkronizá. lás rendkívül széles körű és nagy hatóerejű művészetté nőtt; nagy apparátussal készülnek a filmek szinkronjai a Pannónia Filmstúdióban, s ez a munka egyre terebélyesedik. mind több feladattal jár. Az időszakos mérlegelés nélkülözhetetlen itt is. Ezt szolgálja a szinkronfilmszemle. amelyet az idén tizenkettedik alkalommal rendeztek meg Debrecenben. E város immár 1967. óta ad otthont a kétévenként visz- szatérő számvetéseknek. Á szemlén tíz mozifilm és tizenhárom tévéfilm került a közönség elé. Megrendezték a szinkronművészek és a közönség találkozóját, és egy nagyobb szakmai tanácskozást. Természetszerűen a szemle a szinkronfilm-tevékenység- nek csak egy egészen kis hányadát tükrözhette. A Pannónia Filmstúdióban évente négyszáz filmet szinkronizálnak, tehát a két szemle közé eső időszakban nyolcszázat. Abból huszonhárom szerepelt versenyfilmként a szemlén, s mint Ilyen, nagyon-nagyon reprezentatív jelleggel képviselhette csak a teljes termést. , A szemle vitája mindenkor a szemle egészének tükre. összegezője szokott lenni. Így volt ez most is. mégha a vita ez alkalommal — a korábbi évektől eltérően — nem a szinkronművészet különböző kérdéseit járta is körül, nem Is a különféle nyelvű variációk összevetésével foglalkozott, hanem a Pannónia Stúdió lehetőségeivel. belső munkájával, a javítás szükségességével. Munkaértekezlet volt ez a javéból! Bán Róbertnek, a szinkron stúdió vezetőjének referátumát követően tizennyolcán fejtették ki véleményüket, többen többször is szót kértek és kaptak. Igen sokan szóltak a mozifilmek és a tévéfilmek szinkronizálásával kapcsolatos ellentmondásokról. Megállapítva. nem jó, ha a milliókhoz szóló tévéfilmekre elvileg kevesebb gondot fordítanak. mint a mozifilmekre. Ugyanis, a tévéfilmek mindenkor alsóbb kategóriába soroltatnak, mint a mozifilmek. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a filmek besorolásánál ne a bemutatás helye legyen a döntő. A nagyközönséget talán nem érti közvetlenül, mégis rendkívül fontos gond a szöveg és a műtermi megvalósítás primátusa körüli „tyúk és tojás” vita. A szinkron gazdája feltétlenül a rendező. De mindez nem csökkenti a szövegírás értékeit. Ugyanakkor a jelenlegi gyakorlatban éppen e két tevékenység arányosításában még sok a nyugtalanító elem. bőven akad a gyakorlati életben tisztázandó. Következő gondolatként a színészfoglalkoztatás téma- .körét emeljük ki. Kétségbeejtő a szinészfoglalkoztatási arány. Az elmúlt évben hatszáz színész szerepelt a stúdió foglalkoztatási listáján, de mindössze nyolcvan olyan akadt, aki elérte. Vagy meghaladta az évi száz diszpozíciót, s így — hozzászámítva a stúdió tizenhatos létszámú, sseját együttesét — még mindig százon alul van a rendszeresen foglalkoztatható színészek száma. Az országban mintegy ezer színész van. Ugyanakkor olyan színészegyüttes áll rendelkezésre. amely nem ritka esetben az eredeti műnél jóval magasabb szintű szinkronprodukciót képes létrehozni. A színészfoglalkoztatás javításának gondjai részben financiális eredetűek, másrészt egyeztetési nehézségekből adódnak, a szétszórtságból fakadnak. E kiragadott gondolatok messzemenően sem jelentik szlnkronfllmművészetünk napi gondjainak akárcsak legsürgetőbbjeit. A szemlén bőven esett szó belső munka- szervezési teendőkről, technikai jellegű hiányosságokról s egészében úgy tűnik, hogy nem volt hiábavaló ez évben a stúdió belső életét vitára tűzni. Hogy milyen eredménnyel jár majd ez a gondolatcsere, az részben a továbbiakban készülő filmeken. és majdan az 1981-es szinkronfilm-szemlén mér* hető le. ____ _ ."*■ Benedek Miklós „ H umorszolgálat Sötét éjszaka, a háborgó tenger kellős közepén hajótörést szenved egy nagy óceánjáró. Csak két utas menekül meg: egy házaspár. A deszkadarabba kapaszkodó feleség reszkető hangon mondja a férjének: — Istenem, ennél szörnyűségesebb dolog nem is történhetett volna velünk! — De igen — válaszol némi gondolkodás után a férj. — Én ugyanis eleinte nemcsak oda akartam megváltani a jegyeket erre a hajóra — hanem retúrjegyet akartam venni. Egy hölgy elmegy a sebészhez és arra kéri, hajtson végre rajta „valamilyen” műtétet. — Hogy „valamilyent”? — csodálkozik a sebész. — Tudja, doktor úr, amikor látogatóba megyek a barátaimhoz, sohasem tudok részt venni a beszélgetésben, mert nekem még semmilyen műtétem sem volt, és nincs miről beszélnem... — Gaston. le mindig azzal dicsekedtél, hogy makk- egészséges vagy, és tegnap láttam, hogy az orvos megtapintotta a pulzusodat. — Csupán azért tette, mert az én pulzusom alapján akarta ellenőrizni, hogy helyesen jár-e az órája. — Az ember bármit mond egy férfinak — panaszkodik férjének az asszony — az egyik fülén bemegy, a másikon kijön! — Igazad van, szivecském — helyesel a férj — viszont a nőnél másként van: minden szó mindkét fülén bemegy — és a száján jön kil ★ — Mama, annyira fáraszt ez a Jack! i— panaszkodik anyjának a fiatal lány. — Kevesebbet fuss utána, kislányom... ' LELKES MIKLÖS VERSEI: Jancsi bohóc Jancsi bohóc itt ül most. Nyár van. ítészt vesz a darázslakomában. Édes gyümölcsök mézesednek. Felkinálkoznak, édesgetnek. Jancsi bohóc sapkáján csengő, lecsengett időn elmerengő. Ülünk. A szilva egyre kékebb. Múlttá ragyognak messzeségek. Életemet tükörre írom — ha tenni nem, ragyogni bírjon. Tükörszavak, bolondos csengők, tegnapi tájat elfele.jtők! S ha volt is más táj. más ígéret, szabadabb zászlók, messzeségek? Látszat lobbant zászlót a napban. Valahol csillag, mozdulatlan. Az utolsó kert Szeles ladikok, öregasszony-kendők. Diófák alatt varjak megkövült árnya. Egymás haszakadt bélések, zsebeknek mélyén fonnyadt szellemkéz kotorász ma s mit sem talál, azazhogy mégsem Így van • Itt egy rozsdás kulcs, egykor ez nyitotta a tulipánok színét volt-mesében: mint lobbantak át élő tűzpirosba! Lobbantó napok, tulipános utcák, fényes határszél árnylengető szárnya... Az utolsó kert innen vágyott messze: határtalan, kékzászlós szabadságba. S a volt-mese? Nagy teknősbéka-páncél alatt alszik most csillagálmú-szépen, de sok táltosa egyszer mind felébred — ha máskor nem, a jövő ezredévben. A nőkről... A nők szive A nők szíve percenként átlagosan 72-szer üt, míg a férfiaké csak 65-ször (ezért mondják a nők, hogy erősebben és jobban szeretnek; mint a férfiak). Annak ellenére, hogy szívük nagyobb munkát végez, mint a férfiaké, a nők tovább maradnak egészségesek, amint ezt az orvosi felmérések megállapították. A nők szervezete olyan vérveszteséget is képes kiegyenlíteni, amely a férfiaknál már többnyire halálos lenne. A nők haja Sassontól a híres londoni fodrásztól és egyúttal a nők nagy ismerőjétől megkérdezték, hogy mi a véleménye a nőkről és hogy szerinte van-e összefüggés a nők hajszíne és egyénisége között. A kérdése válaszolva Sasson ostobaságnak minősítette azt a felfogást, hogy a szőke nők „hidegek”, a vörösek szenvedélyesek és a barnák tüzesek — az élet nem ezt igazolja, bár a mester sok nőről tudja, hogy milyen is a valódi hajszíne. Szószaporitás Egy jugoszláv pszichológus egy 18 nőből álló csoportot zárt be egy szobába, egy másikba pedig ugyanennyi férfiból álló csoportot. Mindegyik csoportból kiválasztottak egy személyt, aki meghallgatott egy magnetofonszalagra vett utcai jelenetet és azután annak tartalmát elmondta csoportja egyik tagjának, az pedig tovább mondta a másiknak, a másik a harmadiknak és a történet így haladt tovább szájról szájra addig, amíg a csoport utolsó tagjához nem ért. A nők csoportjából az utolsónak 26 szóval mondták el a jelenet tartalmát, míg a férfiak csoportjában 46 szóval. Ezenkívül a helytelen információ részarányának mutatója a nők csoportjában 1,67 volt, míg a férfiak csoportjában körülbelül 9. j Talán még emlé- I keznek rá, hogy a nőnap után esett az eső; így történt, hogy borongás hangulatban ültem az íróasztalomnál, amikor bűntudatos arccal besomfordált Fucsi- ni, hivatalunk ékessége. — Főnök — tipró- dott Fucsini, mint egy nyugdíjas balerina —, meg kellene lepni a lányainkat, viszonozni valamivel a kedvességüket. Nagy haragra gerjedtem. — Nekem nincs miért kedveskednem — mondtam fölényesen —, én nem voltam se farsangi bálon, se a nőnapon. Aki pezsgőt öntött Regrutová parókájába. aki kiégette Krá- koráková szoknyáját, aki molesztálta Ka- rabinovát, az, csakis az kedveskedjék most lógó nyelvvel! Nekem nem kell. — Éppen ellenkezőleg — emeltem fel a hangomat —, itt az ideje, hogy beszüntessük ezeket a vállalati orgiákat. Elég, ha itt Szodoma van (Így mondja a fűtőnk), nem kell, hogy Gomorrha is legyen. — Pont erről van szó, főnök — mosolygott engedelmesen és bűntudatosan Fucsini. — Közeledik a húsvét. de a húsvéti vesszőzés és az öntöz- ködés lassanként kimegy a divatból. — Ügy gondoltuk — folytatta Fucsini —, azzal kedveskedünk a kolléganőinknek, hogy az idén nem vesszőzzük meg őket. Igaz ugyan, hogy ezzel elvesztünk egy kupica házi kotyvaszJOZEF A. TALLO: Húsvét a hivatalban tású likőrt, de ezt igazán nem szabad sajnálnunk. Végeredményben egy vallási csökevényről van szó, és nekünk csak becsületünkre válik, ha szakítunk vele. — Várj csak! — intettem az ujjammal. — Ezt tisztességesen közölni kell a kolléganőinkkel. Ha arra jók voltak, hogy maguk leitassák őket... — Hát akkor mire vár, főnök? — törte meg a csendet Fucsini. Behívattam a titkárnőt és két előadónkat. Hivatalos hangon közöltem velük, hogy értekezletünk döntése értelmében, és bizonyos egyéb körülmények következtében a húsvéti locsolás és vesz- szőzés az idén elmarad. Lányaink úgy felfújták magukat, mint a túlkelt óriásbukták. — Micsoda?! — kiáltott fel Krákorá- ková. — Hiszen eddig minden évben volt locsolkodás és vesszőzés. — Volt — bólogattam —, sok minden volt. De saját maguk panaszkodtak, hogy a húsvétot részeges- kedésre használjuk ki. Talán csak nem akarják, hogy berúgjunk? — Egy pillanat, főnök — lépett elő Karabinová, és én elsápadtam, amikor észrevettem átkozottul hosszú körmeit —v mi valóban nem akarjuk, hogy maguk berúgjanak. Mi azt altarjuk, hogy a legnagyobb illendőséggel és tisztelettel vesszözzenek még minket, ezt jogunk van kívánni, mert kiérdemeltük. Húsvét volt, és lesz is! — De ez klerikális csökevény... — jegyezte meg Fucsini. — Mit tnond, Fucsini? — mosolygott megvetően Regrutová. — Maga beszél, aki törzsvendég és előénekes a ferenceseknél?! — „A barátokhoz" címzett borpincében, nem a templomban — védekezett Fucsini. — Annál rosszabb — csattant fel Regrutová —, magának mint sofőrnek jobb lenne a templomba járnia! A húsvét nem csökevény, hanem ősi népszokás, a tavasz köszöntése. Az új élet ébredése a téli álomból. Az új nedvek ünnepe, ha ez mond maguknak valamitt Képtelenek voltunk válaszolni. Csend lett, csak Karabinová csiszolgat- ta a körmeit egy váza csorba peremén. Ez az ördög még kivájja a szemünket a vesszőzés miatt! — Végtére is — kapituláltunk — a vesszők megmaradtak tavalyról. Kölni is akadna... — De ne olyat vegyenek, ami fog — figyelmeztette Krá- koráková. — Tavaly tönkretették a blúzomat. Sárga foltok vannak rajta. Mintha egy teve pisilt volna le. — Szerezzenek be maguknak francia kölnit, valódi Diort — mondta ki a végső szentenciát Karabinová —, vessző helyett pedig fonjanak korbácsot köny- nyű, puha pamutból. Nem folytattuk tovább a szívélyes eszmecserét, mindanynyiunk számára világos volt, hogy minden lényeges pontban teljes nézetazonosság van köztünk. Drága kolléganőink nyelvüket kiöltve búcsúztak, és elhagyták a tanácskozás színterét. — Hallottátok? — motyogta sírás hangon Fucsini. — Francia kölni! Tudják, mibe kerül a valódi Dior? Egy hónapig nem megyünk a borkóstolóba és füvet fogunk szívni, főnök. Gyönyörű húsvétunk lesz, mondhatom! Így hát most a fogunkat szívjuk és csapvizet iszunk. Vessző helyett igen finom pamutkorbácsokat fonunk az érzékeny fenekeknek, miközben átkozzuk az ősi pogány szokásokat. (Fordította: Zahemszky László) Ékezet Az utóbbi időben gyakran tapasztalhatjuk, hogy a címül idézett nyelvtani, helyesírási műszót ritkán halljuk. és olvassuk. Arról is meggyőződhettünk, hogy elég sokan nem is tudják, mi ennek a megnevezésnek a jelentése és használati értéke. Ezt annál is inkább sajnálhatjuk, mert napjaink költői merész szóképek, hasonlatok és motívumláncolatok megalkotására is felhasználják az ékezet szóalakot. A versodvasó csak akkor érti jól, és értelmezi helyé- sen a költeményeket, ha pontos ismeretei vannak áz ékezetek formai és szerepbeli sajátosságairól Tehát arról, hogy több betűnket: írásainkban ékezettel látjuk el, s a betűvel jelölt hang hosszúságát, rövidségét, hangzásbeli értékének módosulását érzékeltetjük, s jelöljük vele. Szemlét Ferenc, a költő versben szolgáltatja a szemléletes példát: A pára épp csak leng a Nagy királykor ákombákömán, mint merész * kezek/ vonása nyomán félrótt ékezet! az í-n, az á-n, az ő-n”/ s a köd fölöttünk csak egy ékezetnyi éppen” (Saem- lér: Nagykirálykő). Ennek a versmondatnak értelmezését is csak az olvasó végezheti el megnyugtató módon, aki tudja, mire utal a versrészletben kulcsszerepet vállaló ékezet műszó: „I-n ugráló ékezet, / le-föl le-föl” (Keresztes József: Földbe veri. szavak). Most azt mutatjuk be, hogy az ékezet szóalak és az a nyelvtani, helyesírási ismeretanyag, amit az ékezetek szerepéről tudunk, hogyan vélik sajátos poétikai funkciót vállaló versépítő eszközzé. A megszólaltatott versrészletek azt is példázzák, hogyan fejlődik egyre merészebb metaforák megalkotására is alkalmassá: „A közösség erőt adna / biztonságérzetet, f mindig tudnánk hová kell I vessző, pont, ékezet” (Béres Attila: Tervezgetés). — „Ö nagybetűk, vigyázzatok a kis kezdőbetűkre / semmi se szent előttük, csak a folytatás, / viszik az ékezeteket semleges terekre..." (Márki Zoltán: Áprilisi kezdőbetűk). Már merészebb képzetkapcsolásokra késztetik az olvasót ezek a versrészletek: „Az ékezetek elsimulnak, / kiegyenlítődnek a sorok” (Bállá Kálmán: Koncepciók). — „Hajtsd le fejed / a selymes ékezetekre” (Bállá: A vers magánya). — „Az orrvitorlán édes árny dalol. / s az éneken halál az ékezet” (Szerb György: Vendégül láttam benned az Időt). Dr. Bakos József *
