Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

I

Hincz Gyula 75 éves

Rajz a Béke-sorozatból

Kézfogás

Táblaképet fest, rajzol, üvegablakot készít, mozaikot, faliszőnyeget alkot, díszletet, gobelint tervez, illusztrál, épületekre sgrafittot rak, szobrot formáz. Igazi reneszánsz művész, mondhatnánk e sokoldalúság láttán. De Hincz ízig-vérig korunk, a XX. század művésze. Nem volt mentes fiatal korában a századelő izmusainak hatásától. A német, a francia, az olasz, a szovjet-orosz művészet inspirálta, de a hatásokat beolvasztva és meghaladva alkotta meg azt • a „félreismerhetetlen hinczi stílust, amely minden változatossága ellenére tartalmazza az állandóság jegyeit”.

★

A felszabadulás után bontakozott ki teljességében Hincz művészete. Hinczé, aki mindig aktív, a társadalmi-politikai élet minden rezdülésére érzékeny, s aki műveiben minderre oly gyorsan reagál.

Hincz Gyula minderről így vélekedik:

— A felszabadulással új platform teremtődött. S az elkötelezettség fogalma is kibővült. Ügy, hogy az elkötelezettség nemcsak politikai, hanem az új társadalmi rendszer minden irányú fejlődését magába olvasztó.

Azokra a teendőkre való felfigyelést is tartalmazza, amelyek előkészítik a szocialista életmód kialakítását, az emberek jobb körülmények közé jutását. Ilyen értelemben a művészet — termelő erő, amely az emberek tudatát- változtatja meg a jobb, a szebb lét elérésére serkent. A művészet formanyelve is változik — a legújabb tudományok, technikák, technológiák hatására. S a közérthetőség fogalma sem marad statikus. Másképp kell a ma emberéhez szólni, mint száz esztendővel ezelőtt.

— Az ön művészetében hogy jelenik meg mindez?

— A gondolathoz való kötődés sohasem véletlen. A művészet mindig üzenet is arról, hogy mi a teendő, hogy látom én a világot. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely átélte két világháború borzalmait, a proletariátus harcának nehéz esztendeit, a fölszabadulás új világot teremtő sorsfordulatát. Ezek az események mélyen megráztak, mélyen érintettek engem és művészetemet is.

★

Ezért emeli fel szavát mindig, ha az emberiség békéje forog veszélyben. Afrika sorozata az algíri háború elleni tiltakozás — barátságban, békében ábrázolja a színes bőrű népeket. Béke sorozata a háború ellen agitál. „A hatvanas évek elején készült munkái a békegalambos jelképek változatainak százai, a leányfej-ga- lamb, csillagmotívum az űrkutatásra vagy a fenyegetettségre utaló jelekkel kombináltan nemzetközileg ismertté lett, mert rajz, illusztráció, plakát variációban terjedt.”

Táblaképet fest a chilei tragédia napjaiban. S azt a Vietnamot álmodja vissza napjainkban, amelyet húsz évvel ezelőtt távol-keleti útja során megismert.

Első sikereit, mint illusztrátor 1935-ben aratja. A hatvanas évektől sűrűsödnek a légkülönbözőbb feladatokat magas szinten megoldó Hincz-illusztrációk. Darvas József, Juhász Attila, Illés Béla, Juhász Ferenc, Váci Mihály, Devecseri Gábor műveinek díszítése mellett számos nagy sikerű gyermekkönyv is dicséri mesterünk sokoldalúságát.

Mini művészetpedagógus is jelentős egyéniség. Tanított az Iparművészeti Iskolán, a Képzőművészeti Főiskolán, s néhány évig az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Egyetértésével és eszmei irányításával 'alakult meg a zebegényi Sző- nyi István szabadiskola.

Üvegablakai, mozaikjai, gobelinjei egyetemek, művelődési házak, középületek díszei. A debreceni Arártudo- dományi Egyetem vagy a Fészek klub faliszőnyege sajátos szimbólumrendszerével ragad magával. A figu- ratív és nonfiguratív ábrázolás szintetizálási kísérlete a Budapesti Műszaki Egyetem üvegablaka és a Kertészeti Egyetem hatalmas mozaikja.

Hetvenöt évesen is tevékeny. Most a Semmelweis Orvostudományi Egyetem üvegablakait készíti. A háromfordulós pályázatra hat tervet készített — az elfogadott változatot egy mikrobiológiai ábra felnagyított képe inspirálta. S megtervezte a balatonföldvári pártüdülő mozaikját és üvegablakait — napszimbólummal, erővonalakkal.

Művészetének sokoldalúsága és mélysége, humanizmusa, őszinte elkötelezettsége tiszteletet ébresztő. S barátságos lénye, szerénysége bárkiben feloldja az elfogódottságot. A 75 éves Hincz Gyula fiatalos, ma is megújulásra kész művész. Alakja törékeny, arca fáradt, de munkabírása ma is töretlen.

Kádár Márta

Egy rögeszme genezise

Székely János esszékötetéről

Székely János a legműveltebb romániai magyar írók élvonalába tartozik. Nagy sikert aratott drámáját, a Caligulát az egész ország megcsodálta. Költőként és jesszéíró- ként is korszerű szemléletről, valóságértelmezésről tesz bizonyságot. Látóhatára nyitott, szinte végtelen: a magyar irodalom nagyjain túl a világirodalom géniuszai éppúgy megtalálhatók szellemi birodalmában, mint a modern művészet sok és sokrétű problémakörei.

Esszékötetének kiemelkedő fejezete szól Balassi Bálintról. Balassi kortársai fájdalmasan, fel nem idézhetően kiestek a jelenkor irodalmi köztudatából. Balassi lírája a vívódás, keresés, megigazulás zengő gazdagságával nyűgözi le a mai olvasót. Ellentmondásos alkat, mint maga a kor valósága. Pallérozott elme és dühös ösztönösség jellemzi.1 Hiányzott belőle a műveltség cselekvést gátló felelősség- érzete. Az igaz szerelem, az őszinte hit, cselekvő hazafi- ság áradó forrásai költészetének. Hite az evilági boldogulás vágyától, reményétől volt élő-eleven. Szövetségesi, majdnem Ady módján cinkosi viszonyban érezte, képzelte magát a gondviseléssel. Dogmatizmus nélküli szemlélete Vajda, Ady látásmódját előlegezi. Számára az egri katonáskodás nem kényszer, hanem közösségi és nemzeti öntudat kérdése volt. Hódítók ellen védelmezte az otthon szépségben és örömben gazdag földjét, a korabeli művelt Európát.' Küzdelmes életigenlése az utódköltők egész sorában visszhangzik. Csúnya, hányatott élet volt az osztályrésze, de gyönyörű költészetet teremtett belőle. Szenvedélyes, reneszánsz jelleméből, természetéből fakadnak tettei, roppant tehetségéből költeményei. Élete és műve talányos tragédia és költői gazdagság: „minden magyarul elgondolt szépség első forrása”.

Petőfiben a jelképpé vált, mitikus személlyé változott példaképet csodálja. Az üggyel együtt nőni tudó, a növekvő veszélyt is vállaló géniuszt, a makulátlan sorsot, a meggyőződéssel, szavakkal egy ütemre lépő emberi cselekedet héroszát. A kérlelhetetlen, becsaphatatlan igazságosság emberi példáját találja meg Zsögödi Nagy Imre festőben. Nagy Imre igazáról, az igazságtalanságig kegye- letes és jótékony kímélet igaztalanságáról írja: „Minek

felkarolni valódi tehetségek rovására olyanokat, akik sosem fizetik vissza a rájuk fordított gondoskodást”.. Valóban a féltehetségek gyártása csak a meghasonlott emberek számát szaporítja. A tehetségnek kell megadni a lehetőségeket, a tehetség iránti felelősség az első kötelesség a művészet világában.

Világos logikával, meggyőző érveléssel és kitűnő stílussal szól napjaink szórakoztató iparáról, a szórakozásról.' Hangsúlyozza, hogy „a szórakozás kikapcsol valódi világunkból (anélkül, hogy egy mélyebb, intenzívebb valóságba bekapcsolnia), megfeledkeztet reális élethelyzetünkről,' sőt személyiségünkről: egy gyönyörűséges és izgalmas, de számunkra mégis veszélytelen világ illúziójába ringat. A szórakozás személytelenné tesz; Marx kifejezésével elidegenít, Heideggerével nem-sajátos állapotba hoz”. Más a művészet funkciója, amely az emberi személyiség, öntudat ébrentartására irányul, míg a szórakoztatásé a személyiség leszerelése, az öntudat kikapcsolása. A művészi élmény megszerzése erőfeszítést követel, a szellem aktivizálása az ismérv és eredmény, amely a szórakozást nem jellemzi. A műélvezés kitűzött célja lényünk koncentrálása, a szórakozásé: lényünk elernyesztése. A , tánc igényes formája megtartó, világba kapcsoló erőt, humanizáló szerepet biz- , tosított, az intézményesített üzleti táncoltatás unaloműzés,.-: személyiségfeladás, pz ösztönélet mesterséges felszítása, <a ra modern hedonizmus eszközévé alacsonyulás veszélyét vonása ja maga után.

Szociális felelősségtudattal szól a minőség követelményéről, az emberi és szakmai szürkülés veszélyeiről, a selejt lázadásáról. Tudatlan, gátlástalan emberkék kultuszt űznek abból, ami ernyesztő, könnyű és felelősség nélküli, és kallódó életükért a világra szeretnék tolni a felelősséget, és mindezt szabadságeszményként akarnák a nyakunkba varrni. Az ilyen szórakozás silány életvitelt alakít ki, pótéletet, közösségi cselekvések helyett pótcselekvéseket. A szociális gondolatot korszerűen felmutató, művészileg hi- ,teles művek segíthetik az ifjúság esztétikai és etikai nevelésének szerteágazó feladatkörét. Székely János esszékötetének néhány gondolatsora is meggyőzheti az olvasót, hogy ezt a szép és eredetien értékes esszékötetet bárki haszonnal és élvezettel forgathatja. (Kriterion, 1978.)

CS.' VARGA ISTVÁN

Hámos Vilmos:

Feltámadás

Ö

csémmel egyensúlyoztunk a sínen, melyikünk bírja tovább. Az esztékától indultunk, a Tejüzemig sínen maradtam, ott is az öcsém lökött le, mert nem tudta elviselni, hogy már ezernél tartok. Elkaptam a karját, karomba kulcsoltam és feszíteni kezdtem, ahogy a nagyoktól láttam. Mondta, hogy ne, fáj! Tovább síneztünk.

— Gyújtsunk közösen? — kérdezte.

— Miért, mennyid van már?

— Negyvenhat forint.

— Nekem ötvenkettő — mondtam.

— Jól van, de én még meglocsolom a Pankát is, meg a Sipő- ezéket.

— Én meg a Vanyus Marit.

— Azoknál csak tojást kapsz úgyis!

Lebillentem a sínről, öcsém kiröhögött. Aztán ő is lelépett. Szorosan egymás mellett lépdeltünk a talpfákon, mivel a cigánysorhoz értünk. Féltünk ezen a szakaszon. Nem több százötven lépésnél, mégis hosszabbnak tűnt, mint az esz- tékátol a nagyamamáékig. Nem mertünk a putrik felé nézni, épp csak arra sandítottunk, nehogy leszólítsanak bennünket. A cigány- gyerekek is locsoltak olyankor, igaz, nem tojásért, hanem borért, pálinkáért. De bor se kell nekik ahhoz, hogy belekössenek két, ilyen jól öltözött, szépen fésült gyerekbe. Apám fésült bennünket reggel,

nyílegyenes választék, nekem jobbra, öcsémnek balra, hajolajat rá, hadd csillogjon, hadd lássák, a borbély gyerekei ezek!

A cigánysor végén elkanyarodott a sín, a putrik is, mi meg a Kút utcán mentünk tovább.

— Nekem még majdnem tele van — dicsekedett öcsém a kölnisüvegét mutatva.

— Jövőre már nem locsolok pénzért — mondtam neki.

— A Knolléknál ki se vettem a dugót — folytatta, mintha nem is szóltam volna.

— Mert hogy néz ki, hogy egy ötödikes pénzért’locsol — mondtam én is tovább a magamét. — De te csak negyedikes leszel..,

Megláttuk a nagyapát a kútnál. Hozzászaladtunk, barackot nyomott a szép frizuránkra.

— Siessetek, nehogy elhervadjon a nagyanyátok! „

Futottunk a kapuig. 11

Aztán húsvétok jöttek egymás után.- A pénz elmaradt, helyette édes likőröket kaptunk a tojás mellé. Akkoriban nemcsak a locsolóüveggel mentünk a na gy ma má - ékhoz, hanem a mi nyuszink ajándékával. A nagymamának, ha jól emlékszem, kölnit vittünk, volt mikor konyharuhát, egyszer kötényt is. A nagypapának meg minden alkalommal -egy üveg bort. Már hetekkel húsvét előtt gyűjtöttük a filléreket-forintokat, hogy legyen a kölnire, meg a borra.

Nagyapa az ajtó mögötti sarokban tartotta a borosüveget. Egyszer, mikor kiment vécére, kicseréltük a borosüveget ecetesre. Jött vissza, fogta az üveget, meghúzta. Köpött egyet, és nem tudta, mit csináljon velünk? Aztán csak annyit mondott, hogy takonymasii- nák vagyunk. Borral tisztította a száját, és leült velünk kártyázni. Csaltunk sokat, de ő meg úgy tett, mintha nem venné észre,...

M

ost biciklin tekereg a sín melletti földúton.

Öcsém helye üres. Már biztosan megfordult, kocsival hamarabb végezni. A cigánysoron gyorsítok a tempón, aztán mégis lelassítok. A putrik felé nézek, kutatom, mi változott azóta, de semmi. A Kút utca végén most is ott a kút. Csupasz. Nincs a csőrében vödör, nincs kéz a fogantyúján ... nincs barack.., 'gaz, szép frizura sincs.

Nagymamát a meleg konyha vigyázza. Megörül nekem. Elő a

kölnisüveget, meglocsolom,' borral kínál. Fogom a két vödröt, ki a kúthoz, vízzel töltöm őket, vissza a konyhába. Ülök és nézelődöm. A kredencen a pakli kártyát keresi szemem, hiába. Kortyolgatom a bort, egyes-egyedül. Maradok még vagy félórát és elköszönök.

Nem a sínek felé, a Körte irányába indulok. Megtöltetek egy literes üveget olaszrizlinggel. és kitekerek a temetőbe.

— Locsolni jöttem, nagyapa — mondom a földkupacra.

Azzal kihúzom a dugót, és öntözni kezdem a sírját.

— Nehogy mán kilocsád! — lép elő a szomszéd sír keresztje mögül. Kezében piros ász, tök alsó, makk tíz. Barackot nyom a fejem búbjára és megfogja a kezem.

Kisétálunk a temető kapuján.

A Körtében háromdecit kér, nekem meg nagymálnát. Félrehú- dunk, mások is hadd férjenek a pulthoz. Zsebében- kotorászik, mit kereshet? Hát persze, a cigaretta! Kér valakitől egy szálat, tüzet is hozzá. Mélyeket slukkol, nagyokat kortyint. Kúszom én is a málnámat, nehogy lemarad jak.

— Minden jót. Piszkei bácsi! — mondják neki többen, ahogy megyünk kifelé.

— Isten velük! — mondja nekik nagyapa.

A vursliban fölfizet a ringlis- pilre. egyszerre három menetre. Indul a ringlispil, láncok feszülnek, lenn emberek törpülnek. Minden körnél látom a nagyapát, int is néha, mosolyog is. Aztán az eget -nézem, ott messze madarak- repülnek, én is madár vagyok’, úgy érzem.

Á harmadik menet után kiszállok, a nagyapa sehol. Indulok a borossátor felé, hátha ..., de nem. A céllövöldésnél találok rá, cso- komyi" műrózsát lőtt nekem, míg madárkod tam.

Sorban álltunkra vattacukrosnál, célba dobunk rongylabdákkal, hamutartót nyerünk, meg egy műanyag autót.

Még egy menet a rfnglispilen.. Borossátor előtt a nagyapa. Itt nincs málna, pohárból egy korty az enyém.

— A Nagyamama örülni fog a rózsának — mondom hazafelé.

Az udvar végén fűrészbak. Lovagolok rajta. Nagypapa rozsét vág nagymama alszik.

— Ne keltsük fel — mondja. A rozsét a sparhelt mellé rakja, kezem fogja, és indulunk a temető felé.

A sírhoz érve, se szó, se beszéd, eltűnik. Kutatom nyomát, hiába. A szomszéd sír keresztjéhez ugróm, ott sincs.

— Nagypapa! Nagypapa! — kiabálom, aztán halkan folytatom: — Jövő húsvétkor is... — könnyezem szavaimhoz. Nem csoda. Ügy itt hagyott, hogy barackot sem nyomott a fejemre.