Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

«>^inaaaaaaaaaaaa«aaaaa<saaaaaaaa/saaaAaaaaaaAaa

Miért változik nehezen í a közízlés?

Eelépült X-ék rangosán nagy háza a nagyközség fő- j utcáján. Az építtető megkívánta a tervezőtől, hogy jó< megás falakat Írjon elő, sót a Ház felső traktusára még < amolyan toronyszobáiéit is, az utcai oldalra meg gipszdíszítéseket, hadd lássa mindenki, aki arra jár, hogy nem akármilyen emberé az az új ház,

Minden, úgy valósult meg, ahogyan a tulajdonos akarta, hiszen ilyenkor —- mint oly sok más esetben is — a pénz beszél, az pedig jócskán lapult az új ház gaz- > héjának tárcájában és betétkönyvében. Mi tagadás: csú-s nya lett. Ám annak tetézett, akt építtette. S idáig ez ma- < gánugy.

Az már viszont kevésbé tekinthető annak, hogy aj feltűnően hivalkodó új hazat alaposan szemügyre vették a falubeliek, s mindjárt akadt köztük, akinek az volt az első gondolata: Ilyenre nekem Is telik. Nosza, megkereste a tervezőt, az építőmestert, s rendelt magának házat, méghozzá valamivel magasabbat a „példaképénél, egy torony helyett kettőt, gipszminták helyére cirádás oszlopokat. 8 mert rávaló pénz máshál Is akadt a községben, csakhamar egész ser, nagyobbnál nagyobb és — csúnyábbnál csúnyább ház lepte el az egykor oly takaros s főutcát, Vagyis győzött az ízléstelenség.

Másik péida, amelynek látszólag semmi köze az el- S sőhö^i egy fiatal zenész, tele jóakarattal és újító szán-> dákkal, vendéglői zenekara élén úgy állította össze mű- i sarát, hogy abban csupa valódi népdal és művészi alkotás szerepelt. Ment ez egy estén, kettőn vagy ki tudja, j hány alkoimmal, amíg valaki meg nem sokallta. Ő pe- í dig az „Akácos ár*at akarta hallani, meg a kecskebékát, S amely köztudomásúlag felmászott a fűzfára, Hiába volt aj jó szándék, még fölöttesei pártfogó védelme is — át j kellett térni az ízléstelen mfldalekra, mert azokra volt j Igény, ?

Lehetne folytatni a sort az agyongúnyolt, de máig is sokfele — talán inkább egyre több helyen — látható kertltörpékkel, az ezerféle természetes, szép növény helyét bitorló egyforma művirágokkal. Vagy a gombolyaggal játszó macskát ábrázoló „festményekkel’', s a könyvekkel, amelyek tartalmát nem is nézik vásárlóik, esw j pán a kötésüket. mert űz titik a szobafal színéhez, j Hangsúlyozni kell, hogy némely helyen. Mint öho- j gyan a giccsnek vásárlása, a szín szerint) könyvvásárlás, sőt a házépítésben egymás túllleltálása sem általános. De ] nem is egyedi eset. 8 mart egyik gyakrabban, másik rit- j kábban, de előfordulnak ezek a jelenségek, számolni kell > velük.

Korántsem úgy, hegy ki kell elégíteni az igénytelen- j ség igényeit. Sokkal Inkább; az okokat érdemes kutatni.; Hiszen összességében arról van szói több mint három évtized alatt sek minden megváltozott hazánkban, aligha j van család, amely éppúgy. él ma. mint szülei-nagyszülei j harminc évvel ezelőtt, § az Ízlés mégsem változott ennek j megfelelően, l

Kezdjük Ismét a házakkal. Régi, sok évszázados gya- j korlat volt nálunk •» s igen sek más országban is —, í hogy szinte mindenki azt Igyekezett utánozni, aki nála i egy-két lépcsőfokkal feljebb áll, A felszabadulás előtti í társadalomban a gazdag polgár arisztokratának akart j látszani, a kispolgár gazdag polgárnak. A falusi állomás- j főnök úgy Igyekezett berendezni a lakását, ahogyan egy- > szer a városi főtisztviselőéknél látta, a bakter meg úgy, 5 ahogyan az állomásfőnöknél. S mert valódira nem fu- j tolta — meg kellett elégedni# az utánzattal, Így került a nagy értékű festmények „pótlásaként” a házakba a sok í ezer gleesmázólftiány, a kastélyok művésszel terveztetett > építményeinek utánzásaként megahriyl értéktelen ákiísz. j Megszűntek az osztáiykülönbségek —, de nem szűnt meg az utánzási hajlam, „Csupán” az a kérdés: kit ésj mit utánzónk? A házépítésnél ehhez jön még a kivagvi-j ság, a — sokszdf értelmetlen — versengés. Sokan úgy érzik: meg kell mutatniuk, hegy ők is vannak óiyan fontos (vagy éppen: tehetős) emberek, mint az, aki az első, vagy a második „rangos” házat felépítette,

Aki utánoz — megfosztja magát attól, hogy lépést tarthasson a fejlődéssel. Hiszen az ízlés Is állandóan vái- j tozik. fejlődik, ami tegnap még modernnek számítóit, az ma már lehet maradi — ha a mát és holnapot nem na-> pókban vagy hónapokban, hanem hosszabb távlatokban > mérjük. Mert az ízlésféjlődés hétit äZöflöS és fléffl té* \ vesztendő össze a divat változásaival. j

Bármilyen íuresáh hangzik, a közízlés fejlődése elé j gyakran éppen a divat gyakori változása emel gátat. < Olykor a magát haladónak érző és tartó, minden új és körszerű felé nyílt szívvel forduló ember veszti el biz- i tonságérzetét, amikor a modernet keresi — és csupán a j divatosat találja, >

Példa erre — noha nem a kulturális életből való — j akár az étkezés, akár a ruházkodás. Világszerte változik j é téren is a közízlés: ma máf határainkon túl — minden irányban! a korábbi magas kalóriaértékű, túltápláló ételek helyét ízletes, de a fölösleges kilókat nem szaporító élelmiszerek foglalják el. Nálunk a közízlés e téren is igen lassan változik: maradnak a zsíros ebédek*va- csorák (és az azokat követő egészségi panaszok). Más országokban áttértek a könnyen kezelhető és az egészségügyi szempontokat is figyelembe vevő ruházkodási cikkekre — nálunk még mindig a rriáradiSág Uralkodik ebben, ide számítva az ilyen cikkeket gyártó és forgalomba hozó vállalatokat is —, amelyeket ismét csak a korszerűségtől elmaradó közízlés hátráltat a fejlődésben.

Sokan mondják — némelyek szinte tüntetőén — hogy „ami jó volt az apámnak, nagyapámnak, az jó nekem is”, ilyen alapon maradt meg mindmáig nem is egy faluban a soha nem használt „tisztaszoba”, a mosóteknő — no meg az. hogy a szabad időt csakis és kizárólag a kocsmában lehet eltölteni, az „Akácos út” műbánatos dallama mellett. Pedig a sokat emlegetett apa, nagyapa még; látástól vakulásig tartó napszámra járt. Szabad Ideje alig maradt — a fiú, az unoka már a szövetkezet teher-, vagy a maga személyautóján jár munkába, házában villany, rádió, televízió van, az egész élete átalakult. Csak ízlésé- ( ben maradt meg maradinak, j

Vannak manapság szinte a legkisebb falvakban is fórumai az ízlésformálásnak, Számos művelődési ház* j bán tartanak előadásokat — túl az ízlést önmagukban is alakító művészeti rendezvényeken — kifejezetten a kör* nyezet, a műveltség, sőt az étkezés és ruházkodás korszerűségéről is. Azt még nem lehet elmondani, hogy ezeknek tűi nagy lenne a látogatottsága, s többek között talán azért sem, mert sokan érzik úgy, hogy az ízlés — magánügy. í

Azt kérdeztük a címben: miért változik nehezen aj

közízlés. Ebben benne van, hogy még gond a korszerű > ízlés kialakulása — de az Is, hogy ha nehézen, a kívánt- ! nál lassabban is, de mégié változik, fejlődik.

VARKÓNYI ENDRE j

Gárdonyi

egri

tanítóképzős

évei

érék száz esztendeje, hogy az 1878/70, tanévben az egri tanítóképző növendéke lett

Gárdonyi. Édesapjának régi vágya volt, hogy fiából tanító legyen: később a Csalód nyoméra, * a maga gyógyíthatatlan betegsége készteti arra, hogy fiát Olyan pályára adja, ahol leghamarabb jut kenyérhez, így került Gárdonyi a pesti gimnázium elvégzése utón Égerbe, s ezzel elkezdődik életének két évtizedig fartő küzdelmes szakasza; „a Ili a

a Ufísí mini kezd.”

Hároméves egri diáksága alatt hárem helyen lakik, de mindig a szegények perifériáin. Első kvártélya a Magazin utcában van (8 mai Arany ,í, u,), izállésadőnő- jét, Antal Barcsát Így mutatja bé: „alacsony, köpcös nékbtr, irtózatos arccal, melynek legnevezetesebb része rengeteg szája" Hárem diákét befogadó egyetlen szoba, ahol a diáktársak egymásnak adják át a kilincset. f ég gélekig tartó kár- tyaesaték, ivészét: nem az 6 általa kívánt légkör, A szoba sarkába menekülve, pipafüstbe és gondolataiba merülve mégis kihúz egy esztendőt. Másodéves korában a Vörösmarty utcában. Antalit szabóék fáskamrábó! átalakított, vakolt deszkafalú cellájában húzódik meg, ahol csak az ágya fér el, a kályha már kiszorult, így fűteni sem lehet, de legalább égvedül van. olvashat, elmélkedhet. „OtíUKK” elmen már képek, litografált diáklapot is szerkeszt, amely ugyan korai halálra van ítélve, de már az ő „műve”. Nyomora most sem csökkent: „Szegény vagyok — írja — mint a templom egere, de azért vidám és elégedett, s mint eddig is voltam — könnyelmű. Ma is megren- dítően hatnák ftz érsekhez írt folvamödvártvai, amelyekben apja munkaképtelenségére, máid halálára hivatkozva segélyért „esedezik”. Az érsektől kan havi 8 forintot,

ehhez diákok tanításával hozzákeres ötöt, az ígv nyert 13-ból szállást és ebédet fizet. 11 forintot, s a megmaradt kettőből ruházkodik.

Gárdonyi rtém tartózott a*

ún, jótanuiók közé. A sárospataki gimnázium első osztályából már félévkor kimaradt; még vallástanból is utóvizsgára utasították, s fi szépírás rovatéban ez áll: írása Olvashatatlan, Bot maga így emlékezik Vissza érre az időre: „mindenből

szekundát kaptam”. Sárospatakról a pesti Kálvin téri ref. gimnázium falai közé menekül. Érdemjegyet Igen változatosak; a jelestől. a harmadik osztályban földrajzból kapott elégtelen félévi jegyig minden osztályzat előfordul. ftapszodikusafi változnak osztályzatai az egri képzőben Is. de magyarból az első két év mindkét felében jeles. Ezért meglepő. hogy a harmadik évben valamennyi félévi tná- gvar légyé (olvasás, nyelvtan. helvesírés, dolgozatok) — elégtelen.

Gárdonyi életrajzíróinak égy része — hasonló esetek, re emlékeztetve — szívesen kap az alkalmon, hogy a dir

ák bukásáért egyedül a tanárt tegye felelőssé, aki félreismerte, s a maga önteltségében helytelenül ítélte meg diákját s igazságtalanul megbuktatta.,, Gárdonyi bukásának sokkal mélyebben rejlő okai vannak, Említettük, hogy sohasem volt. jó diák; könnyelműségét maga is emlegeti, rossz emlékezőképességének példájaként fia is felhozza, hogy saját verseiből öt sort sem tudott kívülről elmondani, Az otthoni ninesteienség, majd apjának 1879*ben bekövetkezett halála is föltétlenül kihat lelkivilágára. Tanítványokat vállal, diáklapot szerkeszt, ideje egyre inkább szétforgácsolödlk, Iskolai munkáját elhanyagolja;

Természetesen gondolnunk kell a magyartanár, R épássy János s Gárdonyi közötti viszony megromlásának a lehetőségére is. Egerben abban az Időben veit ogy „Füllentő11 című élclap- ja, amelynek a diák-Gdrdo- nyl előbb eímlaprajzolója volt, majd maga is irt bele, sőt itt használja először a Gárdonyi nevet (1811). flí- biszke álnéven mulat rá az egri társadalmi élet visz- szásságairfi. s ssatlrlzálja többek között a képzőben folyó magyarórákat. s magát a tanárt, „Répa Matyit’1 is. Répássy tanár úrnak kőny- nyű volt megsejtenie az álnéven íróban Gárdonyit,,, A képzősöknek volt egy iskolán kívüli Önképzőkörük, amelynek az aieinöke Gárdonyi volt, Száz év távlatéból, megbízható adatok híján, nehéz volna < eldönteni, vajon az iskolai irodalomta- nítás hiányosságainak pótlására szervezték-e a diákok, vagy éppen az iskolai órák adták a lelkesítő ösztönzést, de elképzelhetjük, hógy működése bánthatta a tanár hiúságát.

Akik ítépássy tanár „végzetes tévedéséről” szólnak, megfeledkeznek egy döntő lélektani tényről: a diák természetes reagálásáról, Az igazságos tanért szigort, legalább utólag a diák mindig elfogadja (nem egy még évek múlva is hálás tud tenni eg.y megérdemelt pofonért), de 'fia Igazságtalanság ért Őt a t&nár részéről, azt néki soha meg nem bocsátja.

Az érett Gárdonyi visszaemlékezéseiben sehóí égy vadló szó fiities volt tanára ellen. Répássyt egész életében tisztelte, nagyra becsülte, büszkén vallja magát tanítványának. életútjáról Újra meg újra visszaköszön „kedves jó professzorának”, nem egy művének első példányát neki küldi meg, hogy kikérje Véleményét. A buktatásban inkább pedagógiai fogást kell látnunk. Tehetséges diákja magatartásában olyan kedvezőtlen változást

tapasztalhatott tanára,

amelynek megváltoztatásához a félévi buktatást vélte az „éfiZretéfítés" léghet^só- sabb eszközének. Céljai el is érte:

Joggal merülhet fel a kér. dés, adott*# äz egri tanító- ző Gárdonyinak olyan művelődési anyagot, amelyre

később mint irő is építhetett, vagy éppen ennek elrna* radásával magyarázható sajátos autodidakta természete.

Amikor Gárdonyi a képzőbe került, fiz iskola háromévfolyamos szakiskola középfokon. Meghatározott életpályára készít elő, ugyanakkor Igyekszik a tanulókat bizonyos általános műveltségi szintre is eljut* tatni. Énnek a kettős célkitűzésnek következménye a tantárgyak nagy száma és sokfélesége. Előképzettségnek már az első, 1828-as felvételi szabályzat előírja a gimnázium eey-két osztályának elvégzését, de még 50 év múlva is történnek felvételek közvetlenül a népiskola hatodik osztályából. A tanítóképzőre hárul a kán tőrkép aéfi megoldás# tg. Elképzelhető. micsoda erőfeszítést jelenthetett hangszeres zéne

Az újságíró Gárdonyi

tanítása és tanulása egy olyan iskolában, ahal a tanulók többsége a falvak, tanyák, mezővárosok szegényparaszt, bányász, CSelédsor- bán élők gyermekeiből tevődik ki, életükben talán itt látnak először zongorát. Alacsony fokú előképzettség, körülbelül 20 féle tantárgy, rövid kiképzési idő: bizony

mindez nem adhatott lehetőséget a tantárgyakban való elmélyedésre. Igazságtalan és történetietlen lenne tehát a képzőt tenni felelőssé an*, nak elmulasztásáért, amit adott helyzetben nem adhatott meg. ugyanakkor az is tény, hogy aki a tanítóképző

után nem végzett felsőfokú iskolát, annak — ameny* nyibéft magasabb fokú műveltségre akart szert tenni — a nem mindig megnyugtató eredménnyel járó önképzéshez kellett folyamodnia.

Mit tekinthetünk Őárdonyi egri diáksága örökségének?

Világnézete ma sem kérőképpen tisztázott. Magatartásában. írásaiban daCOs ateizmus éppenúgy megtalálható, mint az Isten előtt való alázatos lebomlás. A tanítóképző egyházi intézmény, amelynek egvtk fő törekvése. Hogy az egyház elveihez ragaszkodó, utasításait engedelmesen végrehajtó tanítókat formáljon növendékeiből. £s a szeltem nyilván nem hagyhatta érintetlenül öáfdonylt, világnézetének alapjait itt nyerte el, de dogmatikusan katolikussá iskolája sem tudta nevelni. Ateizmusát átmenetinek kell tekintenünk. de hitvallása sem feleit, meg egvik tételes vallásnak sem. O mindig arra a Krisztusra tekintett fel, ak! tanítványait a legszegényebbek és légi pnézet - tebbek közül Választotta, aki maga is mindig szegénységben élt, karjait a romlatlan gyerekek felé tárta, s mindig a szeretet evangéliumát hirdette.

Az ország első önálló tanítóképzője nemcsak tanítás- nyelvében «oft magyar, de egész széliemében, ez. vitte diákjait 1848 Szabadságharcos zászlói alá, e miatt a szellem miatt fenyegette az abszolutizmus éveiben a bezárás veszedelme, s az itt elültetett izzó hazaszeretet szólal meg a későbbi Gárdonyiban, amidőn a neki kép- V'iáéiőségét félájátiló Tisza Istvánnak bátran oda vág ja;

„Ha mgyméltóságod az országban mindenkit megvásárolt is, a világosi fegyv-éruo- váes fia becsülete akkor sem eladó!"

Gáfdöhyit — mint láttuk ““ nem a hívatásérzés hozta a képzőbe, öe amikor befejezi tanulmány ajt — ahogyan egyik levelebeh írja — kettős célkitűzéssel lépett ki az életbe: jó tófiitó és jó Író akart lenni. Mint tanító, becsülettel állta meg helyét Bár csak négy évet töltött a tanítói páiyárt, énnek az időszaknak a tapasztalatai nélkül a későbbi író is elkép- zelhététleh. Már régen nem gyakorló pedagógus, amikor visszaemlékezve a maga keserves tanítói élményeire, harcos cikkeiben ITanítóba- fät) lähkadätlahül küzd a tanítók kiszolgáltatottsága éllen, s emberibb életükért, merészen szembeszállva magával a közoktatásügyi miniszterrel iS á népoktatás elhanyagolása miatt. A Gárdonyi-kép teljességéhez tartozik, mint a későbbi szelíd „epri remete",

Tahítóskodásának köszönhetjük a magyar falu talán legszebb életképeit (Az én falum); írói művészetét vizsgálva ügy érezzük, hőgy Gárdonyi mint író is t>tt érzi magát biztos tálajön, ahol mint tanító iS Otthon volt; az egyszerű emberek, a gyerekek, a „korán-szén• védők” között. Tényttiegálla- pltó rövid mondataiban, mesterkélten, világos stílusában, amellyel egyformán tud hétköznapokat idézni és mégis mindig tiszta és ünnepi maradni, lehetetlen fel nem ismernünk a tanító előadásmódját.

Egyéniségét, küldetését talán legtalálóbban Juhász Gyula jellemzi egy 1910 májusában Irt köttferansziéjá- ban; „Nem azok közül a poéták közül való, akik a Világot rengetik, akik új törvényeket írnak és régi bál- vdnyokat döngetnek,,, lelke alapjában véve egy jó néptanító lelke, aki azonban az égésé magyar nép tanítására hivatott”.

Ezt a hivatástudatot és tanítói iéikuletet élesztgette

Gárdonyiban az egri tanítóképző.

Abkarovits Endre