Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

Húsvét Galgamácsán A menyasszony negyvenhármas férficipöt visel, a nászhintó is lehetne díszesebb. De minél furább, annál jobban mulatnak a nézők aztán virágos ruhákba öltöz­tek a lányok, végre kibújhat­tak a sötét téli ruhákból... A nagyhéten mázoltak, ta­pasztottak. meszeltek. Akkor­ra már elkészültek a ke- —.»•»*, rusalt ruhák: slln- gSf kenuvn, reriw a Is őszök­monikáztak. A lányos házak előtt — ahol megfelelő tér­ség volt — táncoltak, mulat­tak este tízig. Húsvét va­sárnapján nem lehetett du­hajkodni. De hétfőn a lo­csolás sok vidám huncutság­ra adott alkalmat. Korán Ácsnak nagyon nehéz gyermekkora volt. Volt pe­dig azért, mert apja. ácsmes­terséget folytatott, de nem azok közé a mesterek közé tartozott, akik szép házat építenek és jól tartják csa­ládjukat két kezük munká­jával, hanem éppen fordít­va: szerény kis házikó, min­dennapi gondokkal küszködő, szegény egy élet. Mivel pedig a szegényre a csúfság is jobban ragad — az ifjabb Ácsot — aki ak­kor még mint iskolás, ter­mészetesen semmiféle szak­mával sem rendelkezett — társai elnevezték apja fog­lalkozása után Ácsácsnak vagy ácsÁcsnak, ami leírva is csak ennyiben különbözik egymástól, kiejtve viszont egyáltalán nem, és bizony ez a csúfondáros dupla esés név nagyon sok keserűséget okozott neki. Felnőttkora ugyanis sem­miben sem különbözött az apjáétól, sőt, tulajdonképpen a saját gyermekkorától sem — alma nem esik messze a fájától, nőmén est ómen — végül maga Is ács lett, iga­zolva ezzel egykor ráragadt gúnynevét, s cipelve tovább ősét nehéz sorsát. Lányt is csak későn, akkor is inkább szánalomból, mint szerelem­ből talált magának. így tör­ténhetett,. hogy negyvenöt 1 éves fejjel — mely fejen Lássuk: mennyi gyűlt össze ... Máshol a maskarázás far­sangkor van, kizárólag Gal­gamácsán húsvét hétfőjén, —, mint ahogy a májusfa ünnepét is pünkösd szom­batján, és nem a szokásos május elsején tartják. Hogy a Galga menti kis falu népszokásai fennmarad­tak és ma is élnek, Vankóné Dudás Juli népművész mun­kájának eredménye. Juló néni a falu szülötte, kislány­kora óta rajzolja, gyűjti a régi paraszti élet szokásait, közösségi megnyilatkozásait, s a fiatalokból csoportokat alakítva, tovább plántálja a hagyományokat. 1956-ban megkapta a népművészet mestere címet a népi életet ábrázoló rajzaiért, népdalok, népszokások gyűjtéséért, tánccsoportja működéséért. „Falum Galgamácsa” címmel könyVe is jelent meg. Ebben hű krónikása szülőfaluja éle­tének kora gyermekségétől nagymama kQráig, s nyomon kíséri a népszokásokat, a bá­but varrogató Ubapásztor gyerekek játékától a temetési szokásokig. Milyen volt a húsvét ré­gen ebben a kis nógrádi fa- '• luban? Virágvasérnapra megvarr­ták a lányok Kisze Kata dí- i szes ruháját és a zsupszal- ! mából készült bábut dalolva I vitték végig a falun. A ha- I tárban elégették, vagy a j folyóba dobták. Annak jeléül, hogy vele együtt megszaba­dultak a téltől, ami a be- 1 tegséget. a gonoszt, a szeren­csétlenséget jelentette. Ez­után következett a nagyhét, a húsvéti előkészületek Ide­je Előző héten már bevetet­ték a virágoskerteket, mert azt veteményezni virághéten kellett, hogy egész évben szép legyen. Virágvasárnap Tojásszámolás az árokszélen nyák. (A fej kendők tiszta fehérek voltak, fehér madei­ra hímzéssel. Pirossal csak a név kezdőbetűit, meg egy ötágú koronát varrtak a kendő sarkába.) Juló néni szerint: ez valami jobbágyi maradvány volt. De akadt olyan öreg néni, aki a kirá­lyi koronát látta benne. Ezt Dalolva-láncolva az összes Galga menti falvak így viselték. E nélkül egy zsebkendőt sem készítet­tek ... ! Nagyszombat este aztán hangos lett a falu. A legé­nyek bandástul vonultak vé­gig az utcán, énekeltek, har­keltek ilyenkor a lányos há­zaknál, mert a legények sze­rették ágyban meglocsolni a leányt. Régebben nagyon durván öntözködtek. Odavit­ték a lányt a kúthoz, átölel- tették vele a kútgémet és vödörrel zúdították a nyaká­ba a jéghideg vizet. Ha az anyja védeni akarta, ő is kapott egy vödörrel. Öntözés után felöltöztek a legények maskurának. Alakí­tottak • medvét, boszorkát, csendőrt, orvost, baktert... Kosárba gyűjtötték a friss tojást. Náluk nem piros to­jást szoktak ajándékozni, ha­nem fehéret. Néha összegyűlt ezer is, azt eladták és este elmulatták az árát. A mu­latságot a legénybírók irá­nyították. Ok nem öltöztek maskurának, ők voltak a legények eleje: vigyáztak a tekintélyükre. Ráncolt bőga­tyában mentek a mulatság­ba a legnagyobb hidegben is, legfeljebb nadrágot vet­tek alá. Vállukon vitték a faragott rudat, amelyre a lányok sonkát-szalonnát akasztottak. Este a bálban ebből vacsoráztak a zené­szek ... Amint a felvételek mutat­ják: Galgamácsán ma is él­nek a húsvéti népszokások. Igaz, másként, mint régen. Vödör víz helyett megteszi a szagosvíz is. S ha a tánc­csoport tagjainak van is fe­köszöntik a tavaszt (Nádor Ilona felvételei) hér alsószoknyájuk, a kemé­nyítőbe ma már nem tesz­nek boraxot, hogy csörögjön, ha beráncolják... De ma is beöltöznek a hagyományos maszkákba: maskuráznak, szedik a tojást, és dallal- tánccal köszöntik a tavasz. Rácz Erzsébet Es akkor jött a kecske... Húsvéti népszokások nyomában Párádon Ma szemgyönyörködtető, kétszintes, villának is beillő családi házak késztetik meg­állásra a látogatót ebben a dombok, magasba szökkenő hegyek közt megbújó község­ben. Az erre járó idegennek nemcsak a természet szép­ségeire hívja fel figyelmét, hanem arra is, hogy itt a hajdani palócok leszármazot­tai élnek. Ha érdeklődik, arról is fel­világosítják, hogy e népcso­port ősei már a honfoglaló Árpád fejedelem idején megtelepedtek a Mátra észa­ki oldalán. Utódaikra hagy­ták a kitartást, a szívóssá­got, a mind többért való sokszor reménytelen küzdel­met. Arról is nevezetesek let­tek, hogy hagyományaikhoz makacsul ragaszkodtak: akarva, akaratlanul is őriz­ték az apák, nagyapák szo­kásait, szellemi örökségét, s továbbadták azt fiaiknak, unokáiknak. Ezt a kincset féltve óv­ták, olyannyira, hogy évszá­zadokon át nem kezdhette ki a mindent legyűrő idő. Leg­feljebb az utóbbi három év­tized rohamléptű fejlődése. A nagy érték mégsem ve­szett el, mert akadtak lelkes néprajzosok, áldozatkész pe- dagósusok, akik szorgalma­san összegyűjtötték "és fel­dolgozták a múlt lassan fe­ledésbe merülő emlékeit. A legjobbkor tették, épp a huszonnegyedik órában, mert ma alig akad olyan idős em­ber, aki felidézné ezeket, ök elmennek, de az egykori da­lokat elénekelték, s hajdani ünnepek hangulatát híven tolmácsolták, s minden moz­zanatát aprólékosan felje­gyezték, halhatatlanságot ígérve a nemzedékek életét bearanyozó Szépnek. így történt ez a húsvét- hoz kapcsolódó tradíciókkal is ... ' • Eredeti gyűitemény Somfai Tiborné 1953 óta tanít a községben. Már ide- érkezésekor megbabonázta a palóc kultúra, s ez a kötő­dés ma is töretlen. Nemes szenvedélyét másokba is be­leplántálta: igazi segítőtár­saivá nevelte a gyerekeket az általa vezetett honismere­ti szakkör tagjait. Együtt járták a házakat, közösen érdeklődtek: van-e a padlá­son régi tárgy, valaha diva­tos használati eszköz, por- landó népviselet. Nemhiába kopogtattak: az öregek szí­vesen fogadták őket, s kész­séggel megnyilatkoztak, mint­ha sejtették volna: tisztes erősen ritkult és őszült a sohasem-volt-saép-h&j — két óvodás korú gyermek édes­apja volt. Mindenestre, Ácsnak — mondjuk így, bár már saját magáról Is csak úgy gondol­kodott. hogy Ácsács (vagy ácsÁcs, mindegy) — ez a két gyerek volt a boldogsága, és már régen nem gondolt sem­miféle más boldogságra. Hét­köznapokon bent dolgozott a nagy vállalatnál, este felszállt a zsúfolt buszra, és jó egy­órányi rázkódás, zötykölődés után hazaérkezett, evett, le­feküdt, reggel korán, fárad­tan kelt, és kezdett elölről mindent. Történt azonban egyszer, tavasz kezdetén, hogy mun­ka után alig fért fel a busz­ra, lent is rekedt volna, de szerencsére a vezető megis­merte. kinyitotta az ajtót, és 6 nagy nehezen még felka­paszkodott, de az első lép­csőfoknál semmivel sem ju­tott feljebb. Telt az Idő. zö- työgött a busz, s valamelyest enyhült a helyzet, Ácsács (ácsÁcs!) máé fent állt az utastér elején, s kérges ke­zévé' erő«efn kapaszkodott, ar e célra szolgáló fémrúdba. Mcg'n* egy' megállóhoz ért küldetést teljesítenek ezzel: s ahogy beszéltek, daloltak, úgy érezhették, mintha szép­apáik arcéle villant volna fel előttük. — Olyan feladat ez, ame­lyet soha nem lehet meg- únni, hiszen minden pillanat hozhat valami érdekeset, iz­galmasat. Azt is tudják, hogy nem hiába serénykednek. Huszonhat esztendő során te­temes anyag jött össze. Eb­ből válogattuk ki a legszebb, a legjellemzőbb darabokat, s mini helytörténeti kiállítást rendeztünk az iskolában. Ez pedagógiai szempontból is sokat jelent, hiszen a diá­kokat az egykori időkről val­ló relikviák megbecsülésé­re neveli. A tanárnő egyáltalán nem túloz, amikor kigyulladt a helyi palóc múzeum, a ta­nulók a tűzoltókkal együtt küzdöttek a lángokkal, s irigylendő bátorsággal men­tették a hímzéseket, a szőt­teseket. Azért tették, mert tisztában voltak értékükkel, s azzal is, hogy ma már nem mindegyikük pótolható. S ott vannak a tánccso­portokban is: ugyanarra a ritmusra hajladoznak, ugyan­azokat a lépéseket gyakorol­ják, amelyekben távoli elő­deik öröme, felszabadult jó- k^^e tükröződik. Nem má- soTSR másolnak, hanem ere­deti gyűjtésen alapuló ko­reográfiát tanulnak be. ' így elevenítették fel a húsvéthoz ötvöződő szokáso­kat is. j Csalafinta lányok — Erre a népcsoportra a nagycsaládos életforma volt jellemző. Ünnep hétfőjén . a lányok vagy a padlásra, vagy az istállóba húzódtak a vár­ható vendégek elől. A legé­nyeket azonban nem lehetett félrevezetni, a csalafinta­ságra számítottak. Kilesték őket, s mihelyt lehetőség A munkaügyi miniszter szabályozta az 1979. évi munkaszüneti napok körüli munkarendet. Ennek megfelelően április 28-án, szombaton teljes mun­kanap lesz, ekkor kell le­dolgozni az április 30-i mun­kaidőt. Április 29-én, vasár­nap, 30-án hétfőn és május 1-én kedden munkaszünet lesz, ezeken a napokon adják ki a szabad szombatot, a he­a busz, Itt leszálló nem volt, felszálló viszont kettő, egy férfi és egy nő, a férfi idős, a nő fiatal. A férfi előreen­gedte a nőt, az felszállt, pont Ács előtt rekedt mer. az utolsó lépcsőfokon, aztán az öreg az alsón, a lánynak he­lyet szorító többi férfi közt, és újra elindult a busz, a ve­zető a belső világítást elol­totta. i Eleinte nem történt sem­mi, de később Ács észrevette, hogy a lány — aki háttal állt neki — erősen a mellé­re szorul, valósággal össze vannak tapadva, a lánynak hosszú, derékig érő fekete haja van, és mintha valami kemence lenne.égette, sütötte ez a szép ívű, fiatal női hát, ráadásul a lány kapaszkodó keze Is az övé alatt volt, pontosan Ácsács — mit Ácsács? — csak Ács! — keze alatt, így az ő kisujja és a lány hüvelykje össze-Össze- ért, s Ilyenkor mintegy be­zárult a kettejük között lé­tesült nagyfeszültségű elekt. romos áramkör, és ez rövid Idő alatt mindkettőjük szá­mára annyira nyilvánvaló lett, hogy a sötétség oltalma alatt már védekezni sem pró. háltak ellene, sőt, a lány adódott, elkapták a társasá­got, s a kúthoz vitték. Ott aztán vödrökkel zúdították rájuk a hideg vizet. Mesélik, hogy néhányan úgy megfáz­tak, hogy tüdőgyullalást is kaptak. No, az ilyesmi kivé­tel volt, hiszen a játék, az önfeledt vidámság sarkállt mindenkit, a frissen bekö­szöntött tavasz, a zöldben díszelgő természet nyomán fakadt dévaj hangulat. A megöntözöttek a házba me­nekültek, s ott latolgatták a fejleményeket. Percek múl­tán valamelyik kinn levő asszony elkiáltotta megát: — Jöhettek már, elmúlt a veszély... Általában hittek a megté­vesztésnek, kimerészkedtek. Meg is bánták, mert követ­kezett az újabb fürdőzés, si- vítozás, futás. Később elha­tározták, hogy a maguk módján tréfálják meg a fiú­kat. A hívásra nem ők búj­tak elő, hanem egy kecskét engedtek ki: hadd ázzon a mit sem sejtő áldozat, hadd bosszankodjanak azok a lo- csolkodók. Végül aztán szent lett a béke, következhetett az ajándékosztás, az ifjak át­vehették az írókával mintá­zott hímes tojásokat.,. Népi játék Ma már keveset se tud­nánk erről, ha a tanárnő ál­tal irányított gárda meg nem őrzi ezt a történetet. Ök azonban nem elégedtek meg ennyivel, hanem többre is vállalkoztak. — Elhatároztuk, hogy egy énekes-táncos népi játék ke­retében dolgozzuk fel a szto­rit. Némi módosítással meg is oldottuk. Valószínűleg si­került, hiszen a televíziósok is felfigyeltek rá, s egy öt­perces műsorblokkot készí­tettek belőle. Nem hivalko­dásként említem ezt, csupán annak érzékeltetésére, hogy ez a helyi érdekesség száz­ezrek közklncsévé válhatott. Mennyire igaz... Pécsi István ti pihenőnapot és a május elsejei munkaszüneti napot. Mivel április 29-én minden dolgozó részére szabadnapot kell adni, ezért azoknak, akik április 28-án nem lennének szabadszombatosok, az ápri­lis 28-i munkaidőt egy héttel korábban, április 21-én kell teljesíteniük. (Április 21-én tehát mindenkinek dolgoznia kell.) még jobban Ácshoz préselte magát, kezét óvatosan a férfi tenyere alá szúsztatta, s csak akkor váltak kicsit szét, ha megálló következett, mert Ilyenkor az utastérben felgyulladt a villany. Aztán elindultak, újra sö­tét lett és Ismét lángrakapott éz a néma és — tekintettel a feleségre és a két kisgye­rekére, Ács részéről — bű­nös szerelem. De nem tudott, nem is akart védekezni el­lene, már csak azon druk­kolt, hogy bár sohasem len­ne vége ennek az útnak, s közben benne feszült a má­sik vágy Is, látni a lány ar­cát, azonban a szinte töké­letes sötétségben ez lehetet­len volt, de még villanyfény­nél is, mert nagyszerű hely­zetéből el kellett volna moz­dulnia, ha a lány arcába akar nézni. Végre, legnagyobb bánatá­ra elérkezett a faluja, készü­lődni kezdett a leszálláshoz, és ugyanezt tette a nő ts. Hely már bővebben volt. a kettőjük közti, szinte vá- kuumszerflen szoros tapa­dás már korábban megszűnt, csak néha, másodpercekre tudtak újra összetapadni. A lány szállt le elsőnek, s alig hogy földét ért, futni kez­dett. és mire Ács is leszállt — elnyelte szerelmét a sötét. B Kun Tlbot A májusi munkarend Szerelem tíz percre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents