Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
Az iráni döntés VILÁGSZERTE érthetően nagy visszhangot vál-! tott ki az iráni külügyminisztériumnak a teheráni; rádió által ismertetett hivatalos közleménye: az új1 iráni rendszer felmondja tagságát a CENTO nevű■ szervezetben. Az önmagában is érdekes és fontos fej-! lemény jelentőségét alaposan felfokozza az a bejelentés, hogy az Iránnal szomszédos Pakisztán követi; a példát és maga is otthagyja a CENTO-t. Nem kell ■ a térség szakértőjének lenni ahhoz, hogy a kettős hír 1 után megállapítsuk: a nyugati világ egyik szovjet- i ellenes, agresszív indíttatású szervezetét súlyos, va-; lószinű^g halálos, csapás érte. A CENTO a központi szerződés szervezete angolnyelvű rövidítése. Szellemi atyjának az áldatlan emlékű amerikai külügyminisztert, John Foster Dullest, • a hidegháború kétségtelenül első számú apostolát te-! leinthetjük. Dulles koncepciója nyíltan az volt, hogy! a Szovjetuniót és a szocialista országokat nem elég a; NATO-val „sakkban tartani”, magyarul: fenyegetni,' hanem regionális szerződések és bázisrendszerek '• egész sorával kell „bekeríteni”: A TÖRTÉNELEM AZONBAN Dullesnak sem, tette meg azt a szívességet, hogy mozdulatlan ma- $ radt. A nemzetközi erőviszonyok gyors változása; nyomán a névadó Bagdad — vagyis Irak — 1958-ban kilépett, a székhelyet áttették Törökországba és a ■ név is megváltozott. A szervezet „lelke” a sah állig] felfegyverzett rendszere, Irán volt. A sah bukásakor ; már nem volt nehéz megjósolni, hogy ez nem marad hatástalan a katonapolitikai realitásokra, követke- ■ zésképpen a CENTO-ra sem. Ez most bekövetkezett! és Pakisztánnal súlyosbítva újabb bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a világ képe a stratégiailag oly ; fontos, olajban gazdag Közép-Keleten is kérlelhetetlenül változik. Harmat Endre Brezsnyev— Gierek találkozó Kedden Moszkvában sor került Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára találkozójára. Edward Gierek az SZKP KB meghívására hétfőn érkezett a szovjet fővárosba, baráti látogatásra. A tárgyalásról kiadott közlemény szerint a két pártvezető kölcsönösen tájékoztatást adott az SZKP és a LEMP tevékenységéről, a két párt előtt álló feladatok megoldásáról. Brezsnyev és Gierek elégedetten szólt arról, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatai széleskörűen fejlődnek. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek találkozóját szívélyes légkör jellemezte, az egyetértés teljes volt valamennyi megvitatott kérdésben. Edward Gierek tiszteletére kedden este vacsorát adtak a Kremlben. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek mondott pohár- köszöntőt. Párizsban tanácskoznak a Közös Piac tagállamainak állam- és kormányfői. A képén- a tanácskozás résztvevői. (Népújág telefotó — AP—MTI—KS) Carter hazautazott Szadat azonnal igent mondott KAIRÓ, JERUZSÁLEM Carter amerikai elnök hatnapos közel-keleti látogatásának befejeztével kedden Kairóból visszautazott az Egyesült Államokba. Az amerikai elnök Jeruzsálemből jövet Kairóban megszakította útját, hogy személyesen tájékoztassa Szadat egyiptomi elnököt jeruzsálemi tárgyalásainak eredményéről. Az egyiptomi főváros repülőterén Cár5 az indiai—-szovjet tárgyalások Alekszej Koszigin köszöneté Alekszej Koszigin a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a 75. születésnapja és kitüntetése alkalmából hozzá intézett jókívánságokért. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök kedden délután befejezte tárgyalásait Delhiben. A meleg, baráti légkörű megbeszélések során a felek áttekintették a szovjet—indiai együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A felek véleményt cseréltek a világ különböző részeiben, elsősorban Délkelet- Ázsiában levő veszélyes feszültséggócok felszámolásának kérdéseiről. Nagy figyelmet szenteltek a VSZK ellen intézett kínai agresszió nyomán kialakult helyzetnek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a térség békéjének és biztonságának helyreállítása megköveteli a kínai csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását, Kína összes agressziós cselekményének beszüntetését. A felek közös közlemény kiadásában állapodtak meg. Az agresszió háttere H kínai háború égy modernizálás” Február közepe előtt még csak sejteni lehetett, február 17-e után a világ már tudta, miféle sorrendet tervezett Teng Hsziao-ping és a kínai vezetés többi tagja a „négy modernizálás”-ban. A Vietnam elleni támadás azokat igazolta, akik éltek a gyanúperrel: a hadsereg modernizálásáé az elsőbbség, s csak a már állig felfegyverzett Kína kezd majd az ipar, a mezőgazdaság meg tudomány-technika „nagy megújításához”. A jelzéseket nem lehetett félreérteni. Teng három miniszterelnök- helyettes-társa is tett nyugat-európai utat 1978-ban: Fang Ji, Ku Mu és Vang Cse Berntől Koppenhágáig, Londontól Rómáig és Hamburgtól Párizsig majdnem kizárólag olyan berendezések és felszerelések iránt mutatott érdeklődést, amelyeknél nagyon nehéz megvonni a határt: csak ipart vagy már katonai célra szükségesek. Mindhárman bejelentették katonai felszerelés (helikopterek, repülőgépek. rakéták és más hasonló áruk) mielőbbi vásárlásának szándékát. Több tárgyalást ők maguk kezdtek meg. Üzleti utak Tavaly már francia, angol, nyugatnémet és japán katonai küldöttségek is jártak Kínában, kínai csereküldöttségek is utazgattak. S hogy a látogatások során mennyire mélyülhetett el a kapcsolat, mutatja, hogy éppen Came- ron angol vezérkari főnök pekingi látogatása után kezdte el alaposabban tárgyalni 1379. marass-ti* szerda az angol sajtó: miféle nukleáris berendezések szállításában lehet versenyképes a kínai piacon az angol ipar... A kínai vezetés legkülönbözőbb politikai nyilatkozatai, harcias állásfoglalásai többször is alátámasztották ezt a modernizálási sorrendiséget. Még az ipari megújítás terveiben is azok a beruházások kaptak elsőbbséget, amelyeknél a katonai igény világos volt: acélművek, kohászati üzemek. A minap például, Pekingből való hazautazása előtt (amikor azt mondta, hogy Har- rier-típusú harci repülőgépek szállításáról tovább folynak a tárgyalások, „nem tudni, mikor szállít London”) Varley angol iparügyi miniszter is egy, a British Steel által Pekingben építendő acélműóriás. terveiről beszélt. De a tavaly kötött óriási japán—kínai gazdasági megállapodás — nyolc év alatt tíz-tízmilliárd dolláros forgalom! — a legnagyobb tételei között is voltak olyan, a japánok által építendő üzemek, amelyek egyáltalán nem kizárólag a békés fogyasztás igényeit szolgáló termékeket gyártanak... A Vietnam elleni háború azonban, úgy látszik máris komoly gondokat okozott a pekingi gazdasági tervezésben. A „kis határháború”, ahogy a pekingi propaganda a félmilliónál nagyobb létszámú seregek bevetésével elindított kínai agressziót megkísérli jelentéktelen csapatmozgatásnak beállítani, túlságosan gyorsan fogyasztja az anyagi eszközöket. Ágyú és vaj A problémák azonnal érdekes visszhangot kaptak. Még nyugati diplomaták is csak jelezték bizonyos kínai gazdasági nehézségek lehetséges felbukkanását, amikor az. egyik nagy amerikai bank, a Manufacturers Ha- nover Trust elnöke, McGilli- curdy kijelentette egy nagy gazdasági lap tudósítójának: a kínai támadás nyomán mérséklődött a hajlandóság amerikai bankkörökben, hogy kölcsönöket nyújtsanak Kínának. „Nem szívesen kötünk üzleteket háborúban levő országokkal... Az USA a vietnami háborúban megtanulhatta, hogy nem lehet egyidőben ágyút és vajat gyártani. A kínaiak nagy hangon beharangozták, hogy a vaj mellett vannak és most épp az ellenkezőjét teszik” — mondta. Ugyanabban az időpontban. amikor az amerikai bankember ezt a nyilatkozatot tette, a Pekingből Tokióba éppen hazatérő Inajama, a Nippon Steel Corporation elnöke sajtóértekezletet tartott. Közölte: Kína ismét elhalasztotta annak a kétmilliárd dolláros szerződésnek az aláírását, amelyet egyévi hatmillió tonna acélt termelő sangháji üzemóriás építéséről kötöttek. A japán ipari világ még szinte magához sem tér meghökkenéséből, amikor új sokk következett. A tokiói külügyminisztériumból kiszivárogtatták: a tavaly december óta kötött 49 kínai—japán szerződésben 32 teljesítése függőben van, a japánok által tervezett 750 milliárd jen értékű üzemépítésből egyelőre 560 milliárd értékű kérdésessé vált. Kifutottak a pénzből Magyarázat többféle is van. Pekingben azt igyekeznek terjeszteni a nyugati diplomaták körében kínai „félhivatalos” személyek, hogy „valószínűleg a japánt ajánlatoknál kedvezőbbek is felmerüllek Teng amerikai útján”. A láthatóan ködösítő szándékú közléssel szemben a Jomiuri Simbun című tokiói lap szerint „Kína felülvizsgálja modernizálási politikáját. Vannak olyan fejtegetések is, hogy a kínai lépésnek köze van a jelenlegi kínai—vietnami háborúhoz. .. Több japán illetékes meghökkent attól a módtól, ahogy a kínaiak — a költségekre való tekintet nélkül — ipari berendezések és fegyverek iránt érdeklődtek. A kétkedők gyanúi most beigazolódtak. .. A kínaiak túl biztosan számítottak olajéi szénexportjukra, mint fizetőeszközre. .. Egész egyszerűen túlbecsülték saját fizetőképességüket. Belátták, hogy terveik és a valóság között széles szakadék tátong”. Az Associated Press tokiói tudósítója, megemlítve, hogy Kínának ez idő szerint csak mintegy 2,5 milliárd dollár értékű valutatartaléka van, egy amerikai hivatalos személyiséget idé$ aki szerint a kínaiak „egyszerűen kifutottak a pénzből, ami egyébként elkerülhetetlen volt”. Az amerikai újságíró így folytatja: „Ehhez egy japán hivatalos személyiség annyit tett hozzá, hogy így legalább „csökken a Kínaláz Japánban”. S hogy a kör bezáruljon, a már említett Varley angol iparügyi miniszter pekingi búcsúfogadásán ugyan kijelentette: a jelentős nyersanyagkészletekkel rendelkező Kína képes lesz fizetni a külföldről vásárolt tőke javakért) de hivatalosan közölte: Nagy-Britanniának nincs szándékában szenet vásárolni Kínától. A „négy modernizálás” nagy tervének első fél esztendeje tehát nem egészen zökkenőmentes. ? G.M. Carter amerikai elnök, úton hazafelé, megállt a kairói re- Pülőtéren és találkozott Szadat egyiptomi elnökkel, hogy tájékoztassa őt izraeli tárgyalásairól, (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) tér először negyedórát négy- szemközt tárgyalt Szadat elnökkel, majd a megbeszélésbe bekapcsolódtak tanácsadói. Vance külügyminisz-. tér, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó és Brown hadügyminiszter, egyiptomi részről pedig MuSztafa Khalil miniszter- elnök. A tárgyalás két órán át tartott. Carter elnök elindulása előtt Kairóban adott sajtónyilatkozatában közölte: Be- gin izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök elfogadta „az egyiptomi—izraeli békeszerződés útjában álló akadályok leküzdésére előterjesztett ’ amerikai javaslatokat”. Hozzátette azonban, hogy még szükség van az izraeli kabinet és a parlament jóváhagyására. Beszámolt arról, hogy az izraeli kormányfő a kedden délelőtt Jeruzsálemben megtartott tanácskozáson ígéretet tett: az amerikai javaslatokat a lehető leghamarabb kormánya elé terjeszti. Szadat a repülőtéri tanácskozáson fogadta el az amerikai javaslatokat, s erről Carter telefonon tájékoztatta Begin miniszterelnököt. Jeruzsálemi értesülés szerint az izraeli kabinet csütörtökön rendkívüli ülésen vitatja meg az új amerikai javaslatokat, amelyeknek részleteit ez ideig nem hozták nyilvánosságra. Peking nem teljesíti ígéretét A kínai kormány nyolc nappal ezelőtt jelentette be, hogy kivonja csapatait Vietnam területéről. A bejelentés óta eltelt több mint egy hét azonban azt bizonyította, hogy Peking nem teljesíti ígéretét és visszavonulási szándékának hangoztatása közönséges trükk, amely a világközvélemény félrevezetését célozza. Külföldi katonai források rámutatnak arra, hogy a Vietnam területére behatolt 150.000— 200.000 kínai katonának csupán elenyészően kis hányadát vonták vissza. Továbbra is összesen tizenegy kínai hadtest, azaz mintegy harminchárom hadosztály, valamint több páncélos és tüzérségi ezred tartózkodik vietnami területen, illetve a határ mentén, ami azt jelenti, hogy csaknem félmillió kínai katona vesz részt közvetlenül, vagy közvetve a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen változatlanul folyó invázióban. Értesülések szerint a kínai erők áthelyezik a határiel/.ő oszlopokat, hogy ily módon jelentős területektől fosszak meg Vietnamot. Egyidejűleg lázas gyorsasággal építe-^k erődítéseket a kínaivá átminősített vietnami . területeken. Állítólag azért, hogy biztosítsák a „zavartalan visszavonulást.” Irán kilép a CENTO-ből TEHERÁN Amir Entezam, az iráni iszlám ideiglenes kormány elnökhelyettese kedden Teheránban hivatalosan megerősítette, hogy Irán kilép a CENTO katonai tömbből. Entezam bejelentette, hogy Irán minden további, a katonai paktumhoz kapcsolódó. szerződéses kötelezettségét felmondja. Hozzátette, hogy a hadügyminisztérium felülvizsgálja Irán kétoldalú katonai megállapodásait, kivált az Egyesült Államokkal kötötteket. Iránban folytatódnak á megbuktatott császári rezsi-1 mek legodaadóbb kiszolgálói felett ítélkező iszlám forra-i dalmi bíróságok tárgyalásai. A teheráni lapok kedden arról is beszámoltak, hogy Ahmad Madam vezérőrnagy, nemzetvédelmi miniszter szigorú ellenőrzést rendelt! el az ország déli légi és tengeri határai mentén. Az intézkedést olyan hírek előzték meg, hogy több helikopter ismeretlen úti céllal elhagyta a Perzsa-öböl Iránihoz tartozó néhány kis s^i-j gebét A *
