Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
Az ipar és a kereskedelem együttműködése Bővülő üzleti kapcsolatok, javuló ellátás Jo lakosok, rossz lakok Az elmúlt év végén a megye közszükségleti cikkeket gyártó iparának és kereskedelmének képviselői háromnapos árubörzét tartottak Egerben. A börze célja az ipar és a kereskedelem kapcsolatának fejlesztése, valamint a hiánycikkek csökkentése volt. A tanácskozás időszerűségét növelte az a tény is, hogy — a párt- és kormányhatározatok alapján — a gazdaságos termékszerkezetre való átállás felgyorsult és megyénk iparában is várható a szelektív iparpolitika hatása. Ebben a helyzetben igen fontos az ipar és a kereskedelem közötti kapcsolat intenzív fejlesztése, a kölcsönös információ, mivel csak így tudjuk elérni azt, hogy egyrészt az ipar érzékelje a belső piac változásait, másrészt a kereskedelem időben tájékozódjon a termékszerkezet-váltásról. Kihasználatlan lehetőségek Megyénk ipari szerkezetére jellemző, hogy a fogyasztási cikkeket termelő gazdasági egységek zöme a köny- nyűipari ágazathoz tartozik. Nagyságrendjüket tekintve kis- és középüzemek, amelyek megfelelő partnerei lehetnek a kiskereskedelemnek. A helyiiparnak a megyei ellátásban történő fokozott részvételével kapcsolatos célkitűzések — az elmúlt években — azonban csak részben realizálódtak. Az ipar korábbi fejlődése során ugyanis a fogyasztási cikkek gyártásában erősödött a középüzemeknél is a nagyobb szériára való termelés, noha a helyiipar jelleg fenntartása nélkülözhetetlen az árukínálat színvonalának emeléséhez, a választék bővítéséhez. A helyiipar és a kereskedelem megyei kapcsolata — az elmúlt években — nem mutatott egyenletes fejlődést. A tájegységi nagykereskedelmi vállalatok beszerzése a helyiipartól 1977-ben 13.5 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1975-ben. A megyei kiskereskedelem áruvásárlásai az ipari termelőktől a nagykereskedelemhez hasonlóan alakultak. A kapcsolatok gyorsabb ütemű fejlesztését több tényező fékezi, melyek meglétével részben a jövőben is számolni kell, más részük viszont mérsékelhető, illetve megszüntethetek. Ezek közül — a teljesség igénye nélkül — néhányra utalok: A jelenlegi ösztönzők az exportra való termelésre jobban orientálják a vállalatokat, mint a belföldi, illetve megyén belüli értékesítésre. A helyiipari vállalatok> és a szövetkezetek többsége ragaszkodik a nagy- széria-gyártáshoz, így a kiskereskedelem nem tud megfelelő partnere lenni a viszonylag koncentrált termelő vállalatoknak. A kereskedelem részéről sincs aktív kezdeményezés — a kölcsönös érdekek alapján — az új termékek, hiánycikkek termeltetésére. Kedvező változások A megyei szintű erőfeszítések hatására 1978-ban a termelők és forgalmazók üzleti kapcsolatában a korábbi évekre jellemző kedvezőtlen helyzet pozitívan változott. Az árubeszerzések értéke 1975-höz képest csaknem duplájára növekedett. Számottevő üzletkötésekre került sor az áfészek és termelőszövetkezetek között. Az élelmiszer-kereskedelemben az együttműködés elsősorban a megye mezőgazda- sági üzemeivel, az állami élelmiszeripari vállalatokkal, szövetkezetekkel bővült. A megye kiskereskedelmének a mezőgazdasági nagyüzemektől történő hús- és húskészítmény-beszerzése az elmúlt három évben több mint háromszorosára emelkedett. A tőkehús és húskészítmények kínálati nehézségeit csökkentette, hogy a füzesabonyi (állami gazdaság), a sarudi, gyöngyösi (áfészek) feldolgozó üzemek termékeinek nagyobbik hányada a megyeszékhelyen és Gyöngyösön került értékesítésre. A nagyrédei termelő- szövetkezet mélyhűtőipari termékei, amelyek átvételére és forgalmazására az állami és szövetkezeti kiskereskedelem tartós megállapodást kötött, ugyancsak hozzájárultak az ellátás javításához. Dicsérendők azok az erőfeszítések, amelyeket a tanácsi kiskereskedelem és az áfészek alkalmaznak a helyi kistermelőktől való közvetlen beszerzések területén. Ezt a rugalmas áru- felvásárlási formát tovább kell bővíteni és a pénzügyi fegyelem megszilárdításával az eddigieknél is hatékonyabban kell felhasználni a lakosság zöldség- gyümölcsellátásának javítására. Az elmúlt évben tapasztalható fejlődés ellenére a kiskereskedelemnek az ipartól való közvetlen beszerzése a gyakorlatban még nem funkcionált megfelelő hatékonysággal, pedig közismert ennek alapvető célja, az, hogy kiszélesítse a választékot, a kiskereskedelem feltárjon ipari ■ kapacitásokat és lehetőséget teremtsen arra, hogy az üzletek speciális kínálattal lépjenek a fogyasztók elé. A kölcsönös előnyök alapján Az említett „árubörze”, a termelők és forgalmazók közötti üzleti tárgyalások eredményeként 1979-re a nagy- és kiskereskedelem, valamint a helyiipari vállalatok és szövetkezetek mintegy 30 millió forint értékű áruszállításra kötöttek szerződést, főkéht a ruházati és bútorszakmákban. Több vállalat és szövetkezet között sor került az üzletpolitikai célok előzetes összehangolására, a tervfeladatok kölcsönös egyeztetésére. A helyiipar és a kereskedelem javuló együttműködésére utal Nagyszerű sikerekről szólhattunk az elmúlt év végén, amikor a megyében egyetlen mélyművelésű szénbánya, az egercsehi akna munkájáról tudósítottunk. A bányászok megmutatták, ha nagy erőfeszítések árán is: Csehinek nemcsak múltja van. Kiváló minőségű szenél várják a megyében és a megyehatárokon túl, hatékonyabb, korszerűbb módszerekkel pedig sokat lehet javítani a termelés gazdaságosságán is. i Toronyi Lénárd, az akna főmérnök-helyettese a napokban arról tájékoztatott, hogy újabb nagy teljesítményű technológiai változásra készülnek a bánya dolgozói. A bányaüzem farkaslyuki aknájából irányítanak át Egercsehibe egy önjáró acélpajzsot, az első elemek már meg is érkeztek a bányatelepre. A leghosszabb, mintegy 84 méteres frontra szerelik majd ezt az acélpajzsot, amely automatikusan követi a frontfejtő gépeket; itt a szénréteg két-három méter vastagon húzódik a föld alatt. Természetesen kísérletről van szó, hiszen ilyen módszert még nem próbáltak a csehi bányászok. Nem is titkolt reményük azonban, hogy a fejtésen dolgozók egy főre jutó szén- termelése az új berendezéssel legalább megduplázódik. Létszám-megtakarítást érhetnek el tehát, a termelékenység is ugrásszerűen megnő az új technikával. Persze, mindehhez alapnak kellett a helytállás „hagyományos” körülmények között is. Az idei első negyedév szintén sikeresnek ígérkezik: az 50 ezer tonnás a kölcsönös információadás a piaci helyzetről is. Az új cikkek iránti igények felmérésében növekedett a kereskedelem közvetítő szerepe, a termelők részéről szervezett árubemutatók ugyancsak a vevőpartnerek véleményének fokozottabb figyelembevételét jelentik. Tartós üzleti kapcsolat jött létre a megyei termelők, a VASV1LL nagykereskedelmi és a TÜZÉP vállalatok között a vegyesiparcikk-szakmában egyes hiánycikkek előállítására. Kezdeményezések történtek a kisipari és mező- gazdasági termelőszövetkezetek részéről a szerszámáruk, apró háztartási cikkek gyártására is. Néhány figyelmet érdemlő üzletkötés: a hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezettel 1979. I. félévére a kiskereskedelem csaknem 10 millió forint értékű csecsemő- és gyermek kötött ruházati termék gyártására szerződött; de jelentősen bővül a választék a flevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékeiből is. Javulás várható a gyermekszandálok és a cipők kínálatában is, mivel a kereskedelem több ezer termék szállítására szerződött a „Kékes” Cipő- és Textilipari Szövetkezettel. A munkanadrág országos hiánycikk, örvendetes, hogy az árubörzén az Egri Ruhaipari Szövetkezet negyedévenként 10 ezer gyártását vállalta a tájegységi nagykereskedelmi vállalat megrendelésének teljesítésére. összességében eredményesnek minősíthető az árubörze — még akkor is, ha néhány ellátási gondunkat nem sikerült megoldani. Szorosabb kapcsolat bontakozott ki a megyei termelők és forgalmazók között, s ennek hatása remélhetőleg a jövőben még inkább érzékelhető lesz az árukínálat javulásában. Miskolczi László, a Heves megyei Tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője tervet előreláthatóan 5—6 ezer tonnával túlteljesítik. Nem csökken tehát a termelés lendülete egyik fronton sem, pedig a műszakiaktól, iparosoktól, az érintett munkaterületek minden dolgozójától nagy erőfeszítéseket kíván az acélpajzs több tonnás elemeinek pontos beszerelése. Terveik szerint áprilisban a helyére kerül majd minden alkatrész és májusban már bizonyítania kell az önjáró pajzsnak.. Megszűnik a bizHalkan, óvatosan kérdezzük : lesz-e béke valaha a lakók és az ingatlankezelő vállalatok között? Eljön-e valaha az a paradicsomi állapot, amikor nem ujjal mutogatnak egymásra, ha hirtelenjében el kell dönteni, a vízvezeték javítása, az ablakok, ajtók újramázolása kinek a feladata? Ismerjük el, manapság azért már ritkán fordulnak elő forrpontig hevülő szópárbajok a „szocialista háziúr” és a neki „kényre-kedv- re kiszolgáltatott” bérlő között. Mintha a békés egymás mellett élés elve itt is kezdene általánossá válni. Gyöngyösön ez a jellemző manapság. Húszán: javításra készen Főhet a feje eleget ennek a mai háziúrnak, az ingatlankezelőnek, ha arra gondolunk, majdnem 3700 lakás, üzlet, más egyéb bérlemény rendben tartásáról kell gondoskodnia. Mennyi minden fordulhat elő naponta is? Hányán jönnek különböző bejelentésekkel, panaszokkal, méghozzá abban a reményben, hogy azonnal intézkednek is? Utóvégre a vállalat 94 millió forintot használhat fel az épületek javítására, korszerűsítésére. Ez pedig nem kis összeg. Mi mindenre telhet ebből? A nagyobbik részét a karbantartásra költik el, a negyven százalékát pedig a fel- frissítésre, az átfogó jellegű munkákra. Könnyű a statisztika adatait emlegetni. De hát a forint önmagában még nem minden. Először is kellenek a tervek. Aztán keresni kell vállalkozót. Egyik sem köny- nyű manapság, mert ezek a feladatok nem túlságosan vonzók sem a tervezőknek, tosítás nehéz munkája a 3-as telepen, biztonságosabb, gyorsabb lesz az előrehaladás. Egyúttal a felszín is újabb berendezéssel gyarapodik: az egyenletes szénminőség érdekében keverőtartályba kerül a különböző frontokról bányászott szén. Képeink természetesen még a hagyományos munkahelyeken dolgozókat örökíthették meg. Fotóriporterünk Varga Géza brigádjával találkozott. (he keli) sem az építőknek. Jobb munka az új épület tervezése és tető alá hozása. Ügy segít tehát magán a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat, hogy igyekszik a munka egy részét maga el- i végezni. Az elmúlt hét év során éppen a háromszorosára növelte ezt a tevékeny ségét. Nagyon jelentős növekedés ez. Van egy olyan részlegük is, amelynek mind a húsz tagja valamiféle rohamcsapat részeként tevékenykedik. Ök az azonnali beavatkozást igénylő munkák felelősei. Ha most ismét a statisztikát hívjuk segítségül azt mondhatjuk, nekik is egyre könnyebb lesz a dől-' guk. Négy évvel ezelőtt még pontosan dupla annyi feladat állt a vállalat előtt, mint az elmúlt évben. Nem is olyan rosszak a lakók S • * Ilyen sokat javultak vn1 na azok a sokat emlego' rossz lakók négy év alati A kérdés természetesnek tetszik az előbbi adatokra emlékezve. — Örömmel tapasztaljuk, hogy nagyon . sok bérlőnk magas lakáskultúrával rendelkezik — mondta Tóth János, a vállalat igazgatója. — Vigyáznak a lakásra, szépek ezek az otthonok. Lám, már ilyet is lehet hallani a bérlőkről. — Vannak azonban gondjaink is — fűzte tovább a véleményét az igazgató. — Példaként említhetem az Egri út 28—32. számú épületet, ahol az eddigi erőfeszítéseink nem sok eredménnyel jártak. A finom fogalmazás mögött elkedvetlenítő tények találhatók. Évekkel ezelőtt úgy döntött a városi tanács vezetése, hogy a Durándát fel kell számolni, a cigány- családokat be kell telepíteni a város más lakói közé. Az elhatározás eredményességét azok a cigánycsaládok igazolhatják, akik ma már pontosan úgy élnek, mint a környezetük többi tagja. Vannak azonban épületek, amik teljesen tönkrementek azért, mert az oda beköltöztetett cigénycsaládok valósággal elpusztították a lakásokat. Eltüzelték a padlót, de még az ajtókat is: például. Ez a tény eléggé rossz hangulatot váltott ki a közvélemény egy részében. Vannak, akiket elkeserít a tehetetlenségüknek ez a látszata. Nehezen értik meg. hogy évszázadok gyakorlatát nem lehet rövid idő alatt felszámolni. Talán az is bebizonyosodott, hogy a Durándát nem lehet felváltani egy kulturált környezetben kialakított másik, telepszerű elhelyezéssel. Azoknak van most is igazuk, akik tiszteletben tartják a valóság tényeit és nem álmodoznak, ha még oly szép is lenne a fantáziájuk terméke. Amikor az újjal van baj Hányszor adnak át nálunk egy új épületet? Naivnak tetszik a kérdés? Valóban azt hiszik, hogy egy új épületet csak egyszer lehet átadni a rendeltetésének? Micsoda tévedés. Hogyan is fogalmazott az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója? — Gondunk, hogy a műszaki átadáskor rögzített hiánypótlási munkák elvégzése vontatott. A rejtett hibák feltárása után azoknak a kijavítása csak többszöri sürgetés és egyeztetés után történik meg. A hiánypótlási munkákra bizonyos ossza»“4 visszatart az illetékes. Ez azonban olyan csekély ösz- szeg, hogy a kivitelező érdekeltségét nem biztosítja. A garanciális munkák elvégzése gyakorta az Ingatlan- kezelő Vállalatra hárul. Magyarán: ha egy ajtó illesztését kell elvégezni, arra a visszatartott összeg húsz forint. Juj, de fontos az építőnek. hogy ezt a húsz forintot megnyerje. Mennyivel több is veszett ennél Mohácsnál! — Inkább fizetjük a javítási díjat — mondják az építők esetenként. Néhány száz forintot odaadnak a tapéta kijavítására, a lepattogott vakolat pótlásár, mert azzal már nem törődnek, hogy a tenyérnyi festési hibát nem lehet másként kijavítani, csak úgy. ha az egész szobát átfestik, ók csak a tenyérnyi javítást veszik figyelembe. A többi része a falnak jó. Hogy a tenyérnyi helyen majd elüt a színezés a többitől? Hát... Ki tehet róla? Utóvégre a festő sem isten! Mit csinál az új lakó? Mondja a magáét és átfesteti az egész szobát. Neki van igaza. Az építő vállalat pedig megúszta az egészet ötven forinttal. Itt a baj. Ezek a filléres tételek miért izgatnák az építőket? Pedig ők is iól tudják, ha egy tenyérnyi helyen lejött a vakolat, az nemcsak azon a tenyérnyi helyen kíván javítást egy teljesen kifestett szobában. A barkácsolás — kényszer Kerülhet-e valaha is olyan körülmények közé az ingatlankezelő, hogy minden feladatának mindig, a bérlők igényeinek megfelelően tudjon eleget tenni? Micsoda felszereltségre és szakmunkásgárdára lenne ehhez szüksége! Már az is nagy haladás lenne, ha a különböző lakásfenntartó szövetkezetekkel tudna együttműködni. Az erők összefogása csak minden érdekelt fél javára szolgálna. Nem sok jó származhat abból, ha a karbantartó részlegét fejleszti a tanácsi vállalat is külön, de fejleszti a lakásfenntartó szövetkezel is külön. Itt is kőművesek, ott is. Itt is villanyszerelők, ott is. Folytassuk? Magad, uram, ha szolgád nincs. Ismerős bölcsesség. Élnek is vele azok, akik sokat adnak a lakásukra, akik nem szaladgálnak minden aprósággal a háziúrhoz. Bő- rözik maguk a vízcsapot, lemázolják saját kezűleg az ajtókat és az ablakokat, és megtanulnak a különböző szerszámokkal bánni. Jó ez, hasznos is, de ez csak pótlék. Igaz, úgy tetszik, egyre inkább általánossá lesz. Ugyan milyen tapasztalatok alapján jutottak el a lakók ennek a barká- csolási kedvnek a táplálásához? Nem lenne talán- az sem rossz, ha a lakásokban a beköltözést követő öl-hat hetet nem a hibák javításával kellene eltöltenie a kedves lakónak. Állítólag az építők első osztályú munkáért veszik fel a pénzt. Ne legyünk telhetetlenek. Az a kis barkácsolás még testmozgásnak is jó. Itó- végre mi, lakók, mái gé- szen rendesen tudunk viselkedni. G. Molnár Ferenc Önjáró acélpajzsot szerelnek a csehi bányában Az idén sem csökkent a lendület Ellenőrzés 200 méteres mélységben, a 3-as telep frontján: Toronyi Lénárd főmérnök-helyettes és Dobos János főaknász a szénfalnál.
