Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

9 fl Lear királytól az Onedin családig A hízelgés, a képmutatás, a cselek és árulások sorozata nagy rendet vág az össze­láncolt sorsok között, míg végül ott a tanulság: a bűn mindig megkeresi a maga büntetését, még akkor is, ha közben az ártatlanok szen­vedése ad hitet a nézőnek arra, hogy az emberi gonosz­ságtól való félelmén felül- * emelkedjék. Feltétlenül a hét tévés nagyágyúja volt a Lear ki­rály, Shakespeare művének adaptációja. Helyünk nincs arra, hogy belemenjünk a rendezés és az egyes alakí­tások elemzésébe, azt azon­ban el kell mondanunk: ku­tatómunka ez, a nagy tapasz­talatokkal bíró rendező vál­lalkozása. Vámos László nem­csak a zaklatott ritmusú já­tékot és az őrületig fokozó­dó lelki szenvedéseket fel­pörgető jellemábrázolást tar­totta fontosnak — nagy szí­nészeink teljesítették is a rájuk rótt feladatokat — ha­nem még érdekesebbnek, lé­nyegesebbnek és izgatóbb- nak térképezte fel azt a minden hatalmi verekedésen és gázoláson túl megmaradó emberi szeretetet, amely Cordeliából árad, amelyért Vámos ezt az ötfelvonásos tragédiát ismét elővette. Bér kési András egy évti­zeden át sikert sikerre hal­mozott azokkal az írásaival, amelyekben a második vi­lágháborút közvetlenül meg­előző időket, azoknak az idők­nek az embereit állította elénk, mindazokkal a hi­bákkal, bűnökkel és nyegle­ségekkel együtt, amelyekre KÉPERNYŐ ELŐTT az akkori szokások, az akko­ri társadalom és hatalmi gőg- felhatalmazta őket. Nincs ebben semmi külö­nös. Mi, akik ezt a kort, a harmincas éveknek ezt , a Magyarországát, az arisztok­raták, a tábornokok, a fenn- héjázás, a németimádat év­tizedét ismertük és éltük, még nem tudtuk, hogy a tűzzel való játéknál, a he­lyezkedésnél, az urat és a hatalmat játszásnál még sokkal nagyobb bűnök követ­keznek majd el végkifejlet­ként, gyávaságból, ostoba­ságból, vagy egyszerűen csak azért, mert a hatalmi és politikai halóltáncot vé­gig kellett járniuk azoknak, akik csak az akkori mában és ott is, a térben és időben lekorlátozott környezetük va­rázslatában éltek. A Küszöbök hat részben kerül majd a képernyőre. Az első rész fogalmazása mintha tanult volna a nyu­gati folytatásos alkotások ritmuskezeléséből, nem hagy ki egyetlen lehetőséget, egyetlen kínálkozó alkalmat sem, hogy az epizód hősei ne a legkiélezettebben áll­janak egymással szembe: ki-ki megmondja leplezetle­nül a magáét, a gyűlölet és a szeretet okából, mindad­dig, míg az alapot megte­remtik és újabb bonyodal­makhoz és a testi összecsa­pásokhoz is. Mészáros Gyula néhány karakterszínész esetében mintha bábfigurákat moz­gatna — bár ne lettek volna történelmileg olyan véresek és hitelesek, mint Heydrich például! —, de a hazai kör­kép, az a bizonyos háború előtti veszélyes idill és annak szereplői’ hiteleseknek hat­nak, még akkor is, ha itt- ott merész túlrajzoltság he­lyettesíti az igazi jellemeket és az igazi törekvéseket. Az Onedin családból a kilencedik falatot, akarom mondani, epizódot vetítették: nem mozgatta meg különö­sen a képzeletünket. Ha csak azt nem jegyezhetjük fel, hogy a csődbe jutott James fegyvercsempészésre adja magát, örül is a sok fontnak, pedig viszonylag nagyon könnyen ment az egész: a ka­lózveszélyt elnyelte a feke­te éjszaka. James és Anne is nézte a semmit'a hajóról, mi is néztük őket, mármint Jamest és Anne-t, hátha az ő arcukon látni lehetne vala­mit, de az istennek se si­került semmit felfedezni. Csak azt, hogy aki a pénze utón szalad, az előbb-utóbb vagyonhoz jut a kapitaliz­mus farkastörvénye szerint. Ha másképp nem, feketén. Mintha a világbirodalom er­kölcsi alapjait mutatta volna be ez a nagyon leegyszerű­sített és nagyon gyengén összeszerkesztett epizód. Farkas András Nemzetközi konferencia, szolidaritási bazár Népfront- és OBT-program a nemzetközi gyermekév hazai rendezvényeire Már mintegy ötmillió fo­rintot fizettek be az általá­nos és középiskolások az idén megnyitott gyermek­szolidaritási alapra — tájé­koztatták az MTI munkatár­sát a Magyar Szolidaritási Bizottságnál. A magyar fia­talok szőtteseit, faragásait, a kézimunkákat, emléktárgya­kat, játékokat iskolai ren­dezvényeken, bazárokon ér­tékesítik, s az értük kapott forintokkal elsősorban a fej­lődő országok gyermekeit támogatják. A nemzetközi gyermekév egész világot átfogó prog­ramjának magyarországi si­keréhez számos rendezvény­nyel, kezdeményezéssel kí­ván hozzájárulni a népfront, az Országos Béketanács, va­lamint az UNICEF Magyar Bizottsága is. A népfront megyei, városi, községi és körzeti aktívái — a nemzet­közi gyermekév magyar nemzeti bizottságához csat­lakozva — óvodák, bölcső­dék, parkok, játszóterek, sportpályák építésére hívják a lakosságot. A tervek sze­rint Magyarországon 1979- ben társadalmi munkával több mint száz gyermekin­tézményt alakítanak ki, s a bejáratnál emléktáblán örö­kítik meg a városok, falvak lakóinak összefogását. Néprajzi értékű, az apák, nagyapák szellemét, ügyes­ségét is hordozó gyermekda­lok és gyermekjátékok gyűj­tésére hív fel a népfront or­szágos honismereti mozgal­ma. Remélik, hogy sok, már- már feledésbe merülő dalla­mot, s faragott játékot, il­letve társasjátéki szokást si­kerül megmenteni a feledés­től. Ugyancsak a nemzetközi gyermekév jegyében több mint 4500 fiatalt várnak az idei olvasótáborokba. Ezekben a napokban ösz- szegzik az Országos Béke­tanácsnál a február végi, a gyermekek jogaival és vé­delmével, a magyarországi eredményekkel és teendők­kel foglalkozott tudományos tanácskozás anyagát. A ta­pasztalatokat hasznosítják a júniusra Budapesten össze­hívott nagyszabású nemzet­közi tanácskozás előkészíté­sében is. A magyar béke­mozgalom tagjai a májusi béke és barátsági hónap rendezvényeire, valamint a nyári ifjúsági fórumokra hívják a fiatalokat. A talál­kozókon párbeszédet foly­tatnak a résztvevőkkel a béke, a leszerelés és a gyer­mekek helyzetének összefüg­gő kérdéseiről, még tágabb- ra tárva a fiatalok előtt a „világra nyíló” ablakot Sokrétű hazai és nemzet­közi programot állított össze az egyesült nemzetek gyer­mekekkel foglalkozó szerve­zetének, az UNICEF-nek ma­gyar tagozata is. Egyebek között a magyarországi pá­lyázaton győztes két dalt ne­veznek be, az UNICEF nem­zetközi gyermekdalpályáza­tára, amelynek gálaestjén, 1979. végén az egyik európai nagyvárosban 24 művet mu­tatnak be. Franciaország ad otthont a „Gyermek és tech­nológia” kiállításnak, ame­lyen az Oktatási Minisztéri­um szakmai közreműködé­sével az iskolai gyakorlati oktatás eszközeit, valamint a munkára nevelés tapasz­talatait bemutató anyaggal vesz részt az ÚNICEF ma­gyar tagozata. (MTI) GáSaest Egerben Fászthy Júlia Fiatal énekesek, az Egri Zeneiskola volt növendéked, Vajda Lászlóné tanítványai adtak hangversenyt szomba­ton este a Megyed Művelő­dési Központ dísztermében. A gálaest művészei a fel­lépti díjukat és a rendező szerv a hangverseny teljes bevételét a Nemzetközi Gyermekév Szolidáris Alap javaira ajánlották fel. Ünnepi bevezetőjében Szepesi György, az Egri Ze­neiskola igazgatója köszön-' tötte az alma materhez ra­gaszkodó, a nevelői-tanári munkára hálásan visszate­kintő fiatal művészeket, akik nemcsak maguknak, de szűkebb pátriájuknak is nevet, rangot, elismerést szereznek tudásaikkal, egy­re inkább pólyává érlelődő művészetükkel. öt énekes, öt egyéniség — nem is tehetnek mást, mint az operairodalomból kiválasztják a hangjuknak és érdeklődésüknek legjob­ban megfelelő ' áriákat, az örökzöld melódiákat, hogy kellemes másfél órát, mű­vészi élményt szerezzenek azoknak, akiknek a kedvé­ért ezt a fellépést vállalták. És mivel itt nemcsak a kö­zönség, hanem a pályára indító tanárok is jelen vol­tak, a művészek bizonyíta­Lugossy Melinda ni Is akartak. Mindezt a szándékot és elképzelést a művészek a fiatalság derű­jével, nagy hangulati rá­adással és sok tapssal ju­talmazott áriákkal valósí­tották meg. - ' Az Egri szimfonikusok Wéber Bűvös vadászának a nyitányával vezették be a műsort; a zenekart Far­kas István vezényelte. Első­ként Pánczél • Éva énekelt egy áriát Händel Xerxesé- ből. Ez a tizenhét éves kis­lány még csak akadémiai felvételi előtt áll, de már most meg lehet állapítaná: orgánuma, az az átélés és a felkészültségnek az a foka, amellyel jelenleg rendelke­zik, megnyithatja az éneke­si pályát előtte. Szüle Tamás Mozart-, Verdi- és Gounod-áriákat énekelt. -A Sarastro az ő előadásában is fesztiválszám volt; a Faustból vett Me- fisztó-áriával bebizonyítot­ta robbanékony tempera­mentumát, míg a Fülöp- áriával az érzelmi telített­séget, ennek a nagy zsar­noknak a magányát is igyekezett kifejezni. Hangja egyre színesedik, egyre tel­tebbé lesz. Kovács Ilona a Bohém­életből Musette áriáját éne­Kovács Ilona (Fotó: Tóth Gizella) , kelte. Egyénisége átütött eb megszólaltatott művön. Lugossy Melinda, a Fil­harmónia magánénekese, a Fűzfa-áriát énekelte Verdi Othello című operájából és Puccini Pillan,gókisasszonyá-j bál a nagyáriát. Az orató-t riuméneklés fegyelmezett és a színpadi külsőségeket mel­lőző műfajához szokott éne-4 kesnő nagy műgonddal épí­tette fel mindkét számot. AÍ Verdi-áriát hatásosabbnak éreztük, a nagyáriában mintha kíséretei disszonanciát zavarta volna a művész-: nőt. Pászthy Júlia Laurettá áriáját énekelte Puccini darui! Schicchi című ope­rájából és Verdi Rigoletto4 jóból Gilda áriáját. A de­koratív jelenségként, foto­gén -volta mlaitt is kedvelt művésznő főként a Gilda- áriában mutatta meg, mi­lyen kifejezőkészség rejlik hangjában. Nemcsak techni-i kai megoldásai voltak szé­pek és természetesek, de a közönséget megfogta az az érzelmi telítettség is, ami­vel Gildáte életre keltette.' Az egri közönség a hang­versenyre minden jegyet megvásárolt, s a telt ház nemcsak a művész vendégek­nek hozott sikert, hanem a nemzetközi gyermekév he­lyi erkölcsi és anyagi ered-; ménye is. , (farkas) í Kirándulók ezrei a megyében Az első márciusi hét vé­gén, a kellemes tavaszi idő hatására, megélénkült me­gyénk idegenforgalma. Telt ház volt például az egri Uni- cornis Szállóban és a Butt- ler-hózbap, ahol a magyar vendégeken kívül lengyel és román turisták is megszáll­tak. Az Egertourist ide­genvezetőinek kalauzolásá­val mintegy kétszázötven lá­togató tekintette meg a me­gyeszékhely nevezetességeit. A vasárnapi 10—15 fokos meleg éreztette hatását az egri strandon Is, ahol csak­nem hétszázan élvezték a fürdőzés örömeit. A várra több mint ötszáz kiránduló volt kíváncsi. Sokan töltötték a szomba­tot, vasárnapot a Bükkben és a Mátrában. Zsúfolásig megtelt a bánkúti turistaház, ide főként a tavasz hírnöke, a hóvirág csalogatta az ér­deklődőket. Tavaszi csúcs volt a Mátrában is: a fővá­rosból vidékre induló Volán­járatok közül Mátraházára és Kékestetőre három rend­kívüli járatot indítottak. A mátrafüredi Avar Szállóban pedig több mint kétszázan pihentek a hét végén, köztük norvég, osztrák és angol ven­dégek. THc M/KlOS ■? Hajnalban már minden hely foglalt volt a nagy vá­sárterületen, néhány kilo­méterre a Várostól. A zene­kar lassan elfoglalta helyét az emelvényen, és ezer meg ezer szempár figyelő várako­zása közben felhangzott a vásári nyitány: Mendelssohn Nászindulója. Ezzel egy idő­ben egy szív alakú papír- sárkány léggömböktől övez­ve emelkedett a magasba, és felbocsátottak kétszáz ga­lambot is. A Fiatalember állt a tö­megben, »és szemével a Lányt kereste. Tegnap még nem gondolta volna, hogy a Lány mégis eljön a vásárba. Azt hitte, ez lehetetlen, ez nem következhet be, és most mégis igaz. A Lány itt van valahol, és árulja a porté-, kait. Egy éve volt a menyasz« szonya, és már azt hitte, önmagánál is jobban ismeri. Már azt hitte, nem érheti meglepetés, hiszen szinte mindennap találkoztak, is­merték egymás gondolatát, elképzeléseit az életről. — Mit tátja itt a száját?! Ne foglalja el a helyet! — lökdöstók innen is, onnan is. — Minek jön ki az ilyen, ha nem akar semmit sem eladni! A Fiatalember arrébb hú­zódott. Megállt egy pavilon előtt,, amire vászon-transz­parensen nagy piros betűk­kel ez volt kiírva: „Volks­wagen”. Harminc év körüli, nő mosolygott rá. — Vezető állású? — kér­dezte behízelgő hangon. — Hogyan? — nézett rá a Fiatalember. — Ügy értem, vezető állás­ban dolgozik? — A nő arcá­ról nem tűnt el a mósoly, megigazítva dús barna kon­tyát,, kicsit kifeszítette a mellét. — Egyetemista vagyok — mondta a Fiatalember, — építészmérnök-hallgató. — Tehát még diplomája sincs! Akkor mit akar? — Semmit. Nézelődöm. — De ne az én pavilo­nomnál! Engedje, kérem, közelebb azt az urat! • A Fiatalember odébb lé­pett, utat engedve egy kö­zépkorú őszes férfinak, aki ujján autókulcsot pörgetve állt meg a pavilon előtt. — Volkswagen? — tekin­tett a transzparensre. — Igen. Önnek? — Wartburg de Lux. Va­donatúj. — Diploma? — Közgazdász. — Ne haragudjon, meg­mutatná? — Hogyne. Parancsoljon. — A férfi zsebébe süllyesz­tette az autókulcsot, akta­táskájából diplomát mutatott a nőnek. A nő átvette, be­lenézett, aztán kikérdezte azonosítás végett az adato­kat. A férfi szorgalmasan válaszolt, majd ő követke­zett. .— önnek? — Érettségi. De orvos el­vált felesége vagyok. — Lakás? — Öröklakás. — Gyerek? — Nincs. — Kutya? — Újfundlandi. A férfi közelebb lépett a nőhöz. — Megcsókolna? — Természetesen. Csókolóztak, aztán letép­ték a transzparenst, és ka­ronfogva eltűntek a tömeg­ben. A Fiatalember lassan to-3 vább ment, de néhány pa­vilonnal arrébb újra megállt.1 Nagyfejű, gyűrött arcú, bl-í zonytalan életkorú úr árul­ta^ ott a portékáját, ámuló nők karéjában. Egy négy- tornyú villacsoda kis mai kettjét emelte a magasba. — Jaj de szép! — síkon-’ gattak a nők. — Csodálatos! — A villához fürdőme­dence is tartozik — magya­rázta a férfi —, a kertíien két szelídített őz szaladgál és egy barnamedve a meteo­rológusom ! — Romantikus! — áradozó tak a nők. — Mit kér érte? — Szépséget! Jóságot! Hű­séget! Négy nyelv perfekt ismeretét... — Sok! Sok! — kiabáltak a nők. — Valamit engedjen! — Hölgyeim, nézzék meg ■még egyszer a makettet! ^ A Fiatalember otthagyta őket. Kikerült egy lilaparó- kás női matuzsálemet, aki nyitott bőröndjéből, akár egy bűvész, az ékszereit hu-, zigálta elő és mutogatta. — Uraim, nézzék meg ezt az. órát — himbálgatott egy aranyórát vastag aranylánc­cal —, még boldogult fér­jem viselte -kormányfőtaná- csos korában! Kövér asszony lihegve tört most keresztül az embere­ken. Két gyereket rángatott maga után. — Apukát keresünk —J kiáltozta. — Apukát kere^ sünk! A gyerekek riadtan trap- poltak. A kisebbik ragacsos savanyúcukrot szopogatott (Folytatja# i »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents