Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét három kérdése Újra vietnami helységne­veket tanul a világ. A fran­cia expedíció« csapatok ve­reségét jelképező Dien Bien Phu völgykatlana után a ta­lán legtöbb bombatámadást kiálló Vinh, az amerikai imperializmus kegyetlen had­viselését megtestesítő My Lai és Saigon szomszédsá­gában bevehetetlen erődöt képező Chu Chi vashárom­szög került a köztudatba. Most viszont az északi tar­tományok települései Lang Són, Lao Kay, Hong Uien Són s a többiek szerepelnek a híradásokban. 1. Mi a helyzet a kínai— vietnami határövezet há­borújában? Harmadik hetébe lépett a Vietnam ellen indított s az országnak mind a hat észa­ki tartományára kiterjedő kínai agresszió. A sűrűn nyi­latkozó Teng Hsziao-ping először 15 napban, azután 33 napban jelölte meg a táma­dás időtartamát, de nehezen lehetett hitelt adni a fel­röppentett és cáfolt dátu­moknak. Egyes jelentések ugyanis arra utalnak, hogy tovább tartanak a kínai csa­pat-összevonások, bevetésre készítik elő a kínai légierő jelentős egységeit. Más hí­rek egy visszavonulás kez­detére céloznak — azaz a tudósítások meglehetősen el­lentmondóak. A kinai támadás nem ér­hette el célját: nagy veszte­ségekkel fizettek a határ­menti térnyerésért, jóllehet vietnami részről főként a milicisták harcoltak s a fő­erők még nem kerültek bevetésre. Amennyiben Kí­na végül iá a józanság ma­radék szavára hallgatna s kivonulna, ez nem győzelmi parádé lenne. Ha viszont folytatja és fokozza kaland­ját, még kevésbé számíthat siketre, de annál több ve­szélyt idézne fel. Miközben a kínaiak bonyolult és ne­héz helyzetbe manőverezték bele magukat, világszerte nő a Pekingnek címzett bírála­tok száma. Akadtak furcsa megnyilvánulások is: vissza­tetszést keltett például, hogy az amerikai pénzügyminisz­ter éppen ebben az idő­szakban tett látogatást a kínai fővárosban. Akadtak zavaró körülmények a Biz­tonsági Tanács vitájában, hiszén a NATO-hatalmak igyekeztek egyenlőségjelet tenni az agresszor és az ag­resszió áldozata közé, ezért nem is születhetett megfele­lő döntés. A kínai vezetés azzal pró­bálta gyengíteni az elítélő nyilatkozatok súlyát, hogy tárgyalási indítványt tett: javasolta a két ország kül­ügyminiszter-helyettesi meg­beszéléseit. A Hanoi rádió joggal leplezte le ezt a szem­fényvesztő és képmutató kí­nai megnyilvánulást. Peking ugyanis úgy akar „tárgyal­ni”, hogy közben kínai csa­patok tartanak megszállva vietnami területeket. . Viet­nam természetesen nem zár­kózik el a párbeszéd elől (noha korábban már nyolc- tárgyalási forduló maradt eredménytelen a kínaiak' magatartása miatt), de ra­gaszkodik a kínai csapatok visszavonásához, s szuveri- nitásának tiszteletben tartá­sához. 2. Mi jellemezte a szov­jet vezetők állásfoglalá­sait a választási kam­pány során elmondott beszédekben? Nincs olyan világpolitikai kérdés, ahol ne esne külö­nös nyomatékkai latba az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek véleménye. Ért­hető- érdeklődés kísérte te­hát a most vasárnapi szov­jet választások előkészülete­it, amelyek alkalmat adtak Brezsnyev, Koszigin, Kiri­U79. március 4., vasárnap lenko, Szuszlov, Gromiko és mások kiemelkedően fontos nyilatkozataira. Leonyid Brezsnyev több, mint egy­órás beszédében egyaránt érintett jelentősebb belső kérdéseket s külpolitikai problémákat. Az utóbbi hetekben két­ségkívül feszültebbé váló nemzetközi helyzetben (a kedvezőtlen elemeket első­sorban a kínai agresszió s a kínai kártyával játszó amerikai szélsőségek tolták előtérbe) határozott, nyu­godt, magabiztos hang hal­latszott a moszkvai Kreml­ből. A Szovjetunió teljesíti kötelezettségvállalásait Vi­etnammal szemben a négy hónapja aláírt szerződés ér­telmében ; szolidaritását nyil­vánítja az önvédelmi küz­delmet folytató hős ország­gal s kalandor terveik fel­adására szólítja a támadó­kat. A Szovjetunió komolyan veszi ezt a válságot is, de nem „temeti” az enyhülést, ellenkezőleg, újabb erőfeszí­tésekre szólít fel a nemzet­közi kapcsolatok javítása ér­dekében. Az SZKP főtitkára, a szovjet államfő nem zárta ki egy SALT-egyezmény kö­zeli megkötését, célzott a SALT—3 forduló szükséges­ségére s reális lehetőségként beszélt Moszkva és Wa­shington közti csúcstalálko­zóról. A közelmúlt tapasz­talatai azt mutatták, hogy a vietnami amerikai agresz- sziót éppen a nemzetközi enyhülés kibontakoztatásá­nak időszakában sikerült felszámolni s egy hasonló folyamat most a kínai tá­madókat szigetelhetné el, még jobban lerántva a lep­let a pekingi magatartásról. A SALT-szerződés megkö­tése mellett (Brezsnyev hangsúlyozta egyébként, hogy a megállapodás felté­telei jobbak is lehetnének, de a kompromisszum jegyé­ben most ennyire futotta) új szovjet kezdeményezések . hangzottak ei a közép-euró­pai haderÖcsökkentes elő­mozdítására s az országok közti bizalmat erősítő in­AZ IMPERIALISTA világ­háború kitörésekor egyértel­műen bebizonyosodott a ko­rabeli munkásmozgalom nemzetközi szervezetének, a II. Internacionálénak a csőd­je: az orosz bolsevik képvi­selők kivételével valameny- nyi ország szociáldemokratái behódoltak nemzeti burzsoá­ziájuknak és megszavazták a hadihiteleket. A nemzetközi munkásmozgalom, úgy tűnt, — végleges vereséget szen­vedett. Egymással torzsalko- dó, nemzeti irányzatokra szakadt szét és az ideológiai színskálán is elhatárolódott egymástól a szociálsovinisz. ta, a centrista és a forradal­mi internacionalista irány­zat. A háború folyamán azonban, a szenvedésekkel és nehézségekkel párhuzamo­san nőtt a forradalmi irány­zat súlya és cselekvési lehe­tősége. A „saját országban, a saját burzsoázia ellen” jel­szó az igazi internacionaliz­mus kritériumává lett. Ez az internacionalizmus pedig fo­kozatosan érvényre is jutott. A háborúellenes centrista és baloldali irányzatok kompromisszumaként 1915- től fellépett az úgynevezett zimmerwaldi mozgalom, amely annak ellenére, hogy vezetésében végig a centris­ta túlsúly érvényesült, sokat tett a háborúellenes közvéle­mény' kialakításáért. 'Egymás után következő konferenciái pedig az Októberi Forradalo­mig lehetőséget nyújtott a forradalmi (bolsevik) irány­zatnak is arra, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet el­képzeléseire. AZ OKTÖBERI FORRA­DALOM minőségileg új hely­tézkedések teljesebbé téte­lére. (Ezek közé tartozik például a flottagyakorlatok és nagy csapatmozdulatok előzetes bejelentése.] 3. Hogyan alakulnak a közel-keleti tárgyalá­sok? Az amerikai elnöknek a közvéleménykutatások ada­taiban kifejezett népszerű­sége tavaly szeptemberben, a Camp David-i keretegyez­mények aláírása után volt a legmagasabb. Amikor az­után kitűnt, hogy a várako­zások túlzottnak bizonyul­tak (több lényeges kérdést nem oldottak meg, csak a szőnyeg alá söpörtek s köz­ben új fejlemények bonta­koztak ki a bagdadi csúcs­tól a szíriai—iraki békeülé­sen át az iráni fordulatig) — annál szembetűnőbb lett a kiábrándulás és csalódás. Amerikai kezdeményezés­re ezért összehívták Camp David—2-t, hasonló céllal, de új szereposztásban. Az egyiptomi miniszterelnök, valamint az izraeli és ame­rikai külügyminiszter talál­kozója azonban nem hozta közelebb a megoldást, ezért Carter újabb csúcsra, immár a Camp David—3-ra tett in­dítványt. Ezt Szadat mondat­ta le, mert az arab világ ré­széről fenyegető teljes boj­kottól félt. Begin viszont sértődötten visszautasította, hogy ne az egyiptomi elnök legyen partnere. Zsarolások és ellenzsarolások közepette végül is az izraeli kormány­fő amerikai útra indult. Egyelőre nehéz lenne elő­rejelzést adni, hogy lesz-e újabb Camp David s főleg: hozhat-e eredményt Az Egyesült Államok nyilván mindent elkövet majd ennek érdekében, hisz rápillantva a naptárra: elnöválasztás előtti évben vagyunk, s Car­ter népszerűségének vissza­szerzésében reménykedik. Csakhogy a különút eddig is túlságosan síkosnak bizo­nyult s nincs rá biztosíték, hogy az elkövetkező idők­ben ne rosszabbodnának to­vább a különutas béke esé­lyei­zetet teremtett. Hatása, majd a központi hatalmak Összeomlásának és a német forradalom lehetőségeinek értékelése kibontakoztatta a forradalmi világmozgalmat. Különösen a vesztes orszá­gokban vált jelentős erővé a baloldal. Lenin már nevezetes áp­rilisi téziseiben is sürgette az új, kommunista internacio- nálé megalakítását. Az 1918 folyamán alakuló bolsevik jellegű, kommunista pártok és csoportok elfogadták ezt a lenini igényt és állandóan keresték az alkalmat a közös szervezet, és közös irányvo­nal kialakítására. Különösen jelentős szerepük volt ebben az útkeresésben az oroszor­szági bolsevik párt mellett működő külföldi csoportok­nak (a volt hadifoglyoknak és a cári birodalom egyes nemzeti, nemzetiségi forra­dalmárainak). Az oroszorszá­gi párt 1918. december 24-i felhívására tartották meg 1919. januárjában azt az elő­készítő tanácskozást, ame­lyen a magyar kommunisták képviselői is részt vettek. Ezen úgy döntöttek, hogy az alakuló kongresszusra meg­hívják a munkásmozgalom baloldalát, tehát a még nem teljesen bolsevizált csoporto­kat, irányzatokat is. A kongresszus — egyelőre még mint nemzetközi kom­munista konferencia — 1919. március 2-án ült össze a Kremlben. 21 ország 35 szer­vezetének képviseletében 52 küldött volt jelen. A konfe­rencia kidolgozta a közös plattformot a proletárdikta­túra, a szocialista tulajdon­viszonyok megteremtésének Szovjet—SDK közlemény Moszkvában közleményt adtak ki Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszteré­nek a Szovjetunióban tett látogatásáról. A közlemény megállapítja: a két ország következetesen küzd azért, hogy a világ- helyzet gyökeresen javuljon, kiszélesedjék az államok kö­zötti békés együttműködés, erőteljesen visszaverjék a reakciós és militarista erők minden olyan kísérletét, amellyel a világot a hideg­háború korszakába akarják visszavetni. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság határozottan elítéli Kína ag­resszióját a Vietnami Szo­cialista Köztársaság ellen. „Ez a bűnös támadás durván megsérti a nemzetközi jogot, önkényes és erőszakos lépés, amely súlyosan fenyegeti az egész világ békéjét — hang­súlyozza a közlemény. — A két ország teljes mértékben támogatja a vietnami népet abban a harcban, amelyet országa függetlenségéért vív és követeli, hogy haladékta­lanul vonják ki Vietnam te­rületéről a kínai csapatokat”. Kényes dokumentum Joseph Luns, a NATO főtit­kára Amszterdamba utazott és személyesen vizsgálta meg azokat a dokumentu­mokat, amelyeknek tanúsága szerint a harmincas években tagja volt a holland náci pártnak. A holland háborús doku­mentációs állami intézetben tett látogatása után Luns elismerte: a dokumentumok „nyilvánvalóvá tették előtte, hogy 1933—36 között szere­pelt a holland nemzeti szo­cialista mozgalom tagjainak listáján”. A NATO főtitká­ra nem volt hajlandó részle­tesebben nyilatkozni, csupán annyit közölt az újságírók­kal, hogy „megvan a saját elképzelése arról, hogyan került a neve a taglistára”. Azzal védekezett, hogy a dokumentumok között nem szerepel a belépési nyilatko­zat, alapján. Hangsúlyozta a tel­jes szakítást a szociáldemok­ráciával, az éppen megala­kult berni internacionáléval. Meghallgatta Lenin előadá­sát a proletár és burzsoá demokráciáról, éles kritiká­val illette az úgynevezett tiszta demokráciát, s helyé­be a pzovjet hatalom osztály­logikáját állította. Heves és eredményes vita után, ame­lyen az időszerűség az ele­gendő erő és az egység kér­dései is felvetődtek, március 4-én a küldöttek az inter- nacionálé megalakítása mel­lett döntöttek. Vagyis a nemzetközi kommunista kon­ferencia átalakult a Kom­munista Internacionálé ala­pító (I.) kongresszusává. A KŐVETKEZŐ ÜLÉSEK további fontos határozatokat hoztak a szociáldemokráciá­hoz való viszonyról a nem­zetközi helyzetről, a mun- kásnő-kérdésről, a fehérter­rorról, s kiáltványokat fo­galmaztak meg a világ pro­letárjaihoz, munkásaihoz. Lenin írta a III. Kommu­nista Internacionálé történel­mi jelentőségét méltatva: j,Az I. Internacionálé lerakta a II. Internacionálé korsza­ka előkészítette a talajt a mozgalom széles, tömegmé­retekben való elterjedésére számos országban. A III. In- ternacionálé magáévá tette a II. Internacionálé munká­jának eredményeit, megtisz­tította az opportunista, szo- ciálsoviniszta polgári és kis­polgári salaktól, és megkezd­te a proletárdiktatúra meg­valósítását” _________ (derer) R éti Ervin Hatyan éve tői térit Á Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusa II7 eseményei képekben Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is megtárgyalta a Vietnam elleni kínai támadás nyomán kialakult helyzetet. Képünkön: Ha Van Lau, Vietnam ENSZ-nagykövete szólal fel. Az elfogott kínai katonáknál talált felszerelés a Vietnam el« leni támadás komoly előkészítettségéről tanúskodik. Kéi Un» kön: vietnami nyelvű iratok és propagandaanyagok. Spanyolországban megtartották a parlamenti választ* kát Képünkön: egy madridi háziasszony a plakál ’'r’»ping ma­radványait szedi le házának faláról. Khomelnl ajatollah, Iráni vallási vezető Teheránból Qumba, a siiták szent városába tette át székhelyét. Képünkön: beszé­dét mond az érkezésére összegyűlt tömegnek. {Fotó — AP — MTI — KSÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents