Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-30 / 75. szám

Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1979. március 28-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) ladó arab erővel. Korábbi álláspontját meg­erősítve hangsúlyozta, hogy az átfogó és igazságos rendezéshez nélkülözhetetlen az iz­raeli- csapatok teljes kivonása a megszállt arab területekről, a palesztinai arab nép törvényes jogainak helyreállítása, beleértve az önálló állam létesítésének jogát is. A tar­tós béke csak az összes érdekelt fél bevoná­sával folytatott tárgyalásokon, a palesztinai arab nép törvényes képviselőjének, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezetnek az egyenjogú részvételével teremthető meg. Párt-, állami és tömegszervezeti találko­zóink, tárgyalásaink Algéria, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Irak, Kuvait, Lí­bia, Szíria, valamint a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezet képviselőivel eredményesen szolgálták a kétoldalú kapcsolatok bővítését, az arab népekkel való szolidaritás ügyét. 8. Pártunk, népünk érdeklődése és ro- konszenve kíséri a nemzeti függetlenség ki­vívásáért, illetve megerősítéséért, a társadal­mi haladásért harcoló afrikai népek küzdel­mét. Ez a szolidaritás jutott kifejezésre kép­viselőinknek az angolai, a kongói, a mozam­biki pártokkal és más nemzeti felszabadító mozgalmakkal folytatott megbeszélésein. 9. A Központi Bizottság aláhúzta, hogy a társadalmi haladásért vívott világméretű harcban meghatározó az azonos célokért küz­dő kommunista és munkáspártok tevékenysége és szolidaritása. A Magyar Szocialista Munkáspárt meg­győződése, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése és megnövekedett, bo­nyolult feladatai szükségessé teszik a rend­szeres vélemény- és tapasztalatcserét, a kap­csolatok fejlesztését, az akcióegység erősíté­sét. Ezt a törekvést jól szolgálta 75 kommu­nista és munkáspárt múlt év decemberi szó­fiai elméleti tanácskozása. Pártunk kétoldalú kapcsolatainak erősítése során hasznos meg­beszéléseket folytatott a francia, a holland, a jugoszláv, az olasz és a portugál kommu­nista párt vezető képviselőivel. Küldöttsé­günk részt vett. a Marokkói Haladás és Szo­cializmus Pártjának kongresszusán. 1«. A Központi Bizottság nagyra értékelte B magyar tömegszervezetek és mozgalmak aktív nemzetközi munkáját, az általuk szer­vezett szolidaritási akciókat, a nemzetközi fórumokon kifejtett tevékenységüket. o A Központi Bizottság áttekintette belpo­litikai életünk főbb jellemzőit, a gazdasági év indulásának tapasztalatait, az állami munka, valamint a pártélet egyes kérdéseit. Megállapította, hogy az ország belpolitikai helyzete szilárd és kiegyensúlyozott. A párt vezető szerepe érvényesül; erős a munkásosztály hatalma, s annak legfőbb po­litikai alapja, a munkás-paraszt szövetség; fejlődik a szocialista nemzeti egység, a párt­tagok és pártonkívüliek jó egyetértésben dol­goznak a közös célokért. A szocialista törvé­nyesség biztosított, a közrend jó. Népünk bizalma a párt és a kormány politikája iránt kifejezésre jut a kongresz- szusi határozatok végrehajtásában, az ország­építő munkáért érzett felelősségben, a helyt­állásban, a közügyekben való részvételben. A politikai légkör és a közhangulat munká­ra, alkotásra ösztönöz. 1. A Központi Bizottság múlt év áprilisi, a XI. kongresszus határozatainak végrehaj­tását áttekintő állásfoglalását közvélemé­nyünk egyetértéssel fogadta. A több mint 4 millió dolgozót tömörítő szakszervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek és -mozgalmak támogatják a párt politikájának megvalósítását, a társadalom fejlődéséért ér­zett felelősséggel végzik munkájukat. Pártunk szövetségi politikája, a tömegek tá­mogatása jut kifejezésre abban, hogy a tár­sadalom különböző osztályai, rétegei, egyet­értésben munkálkodnak a szocializmus építé­sén. A munkásosztály és a parasztság fe­gyelmezetten dolgozik, helytáll. Az értelmi­ség is tevékeny részese eredményeinknek, növekvő szerepének megfelelően alkotóképes­ségeit a társadalom szolgálatába állítja. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk fokozódó részvétele a ■közös gondok megoldásában, a közéleti tevé­kenységben nélkülözhetetlen feltétele szocia­lista fejlődésünknek. A Központi Bizottság nagyra értékeli a nők tevékenységét a társadalmi élet külön­böző területein. Felelősen látják el feladatai­kat a munkahelyen, vállalják a családi élet terheinek nagy részét, ugyanakkor fokozódik közéleti szerepük és aktivitásuk. Pártunk po­litikájának megfelelően tovább kell növel­nünk a nők társadalmi megbecsülését. A magyar ifjúság széles tömegei egyet­értenek a párt és a kormány pólitikájáva'l, annak valóra váltását támogatják. Helytáll­nak a termelőmunkában, a tanulásban, részt vesznek a közéletben, becsülettel teljesítik honvédelmi kötelezettségeiket, felelősségtel­jes hazafias, internacionalista magatartást tanúsítanak. Kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetünk fontos tényezője az állam és az egyházak közötti rendezett viszony, amely megfelel a kölcsönös érdeknek, és a szocializmust építő magyar nép egyetértésével találkozik. Eddi­gi politikánkat e vonatkozásban is folytat­juk. Az egész nép érdekét szolgáló feladatok megoldásában a jövőben is az állam és az egyházak együttműködésére törekszünk, a különböző világnézetű emberek összefogásá­ra építünk. Népünk szocialista alapokon megvalósuló egységét erősíti, hogy hazánkban érvényesül a lenini nemzetiségi politika. A nemzetisé­gek a szocialista Magyarországon otthonra leltek. Szabadon ápolják anyanyelvűket, fej­lesztik kultúrájukat. Az élet minden terü­letén teljes egyenjogúságot élveznek, alko- tóan vesznek részt a szocializmus építésé­ben, a közéletben. A Központi Bizottság megállapította: társadalmunkban erősödik a dolgozó töme­gek politikai öntudata, a közügyek iránti fe­lelősségérzete, áldozatkészsége. Ez kifejezés­re jut vívmányaink értékelésében és meg­becsülésében ugyanúgy, mint az előrehala­dásunkat akadályozó hibák, fogyatékosságok bírálatában, a közéletben való aktívabb részvételben. A közvélemény a korábbinál reálisabban ítéli meg az ország bel- és külpolitikai hely­zetét. Egyre inkább felismeri, hogy népünk, hazánk tekintélyét a világban a hazai épí­tőmunka eredményei alapozzák meg. Ebből kiindulva egyre jobban érti, hogy a fő fel­adat szocialista vívmányaink megőrzése, az anyagi termelés eredményeinek és az elért életszínvonalnak a megszilárdítása, a továb­bi fejlődés feltételeinek megteremtése. Kész az ország fejlődéséért a magasabb követel­mények szerint dolgozni. Országépítő mun­kánkban, feladataink megoldásában bizton támaszkodhatunk az öntudatos dolgozó tö­megek helytállására. 2. Belpolitikánk, szocialista építőmunkánk legfontosabb területe a gazdaság. Az 1979-re kitűzött tervfeladatok végrehajtása nagyobb zökkenők nélkül megkezdődött. A felkészü­lés szakaszában javult a párt- az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek mun­kája, s együttműködése. A termelőüzemek­ben ütemes munka folyik, az energiaellátás biztosított, a termelés anyagi-műszaki meg­alapozottsága i általában megfelelő. A trösztök, vállalatok, szövetkezetek több­sége megértette és terveiben a korábbiaknál jobban érvényesítette a népgazdasági terv­nek az egyensúly javítására irányuló köve­telményeit. A vállalatok nagy része törekszik a gazdaságosság, a termékszerkezet javításá­ra, a hazai szükségletek kielégítésére, az ex­portképesség növelésére. Egyes vállalatok — mindenekelőtt azok, amelyek jobban gazdál­kodnak — a termelést és az értékesítést az igényekhez igazítják, konkrét intézkedéseket tesznek a munkaerő ésszerű felhasználására, átcsoportosítására. Ezeket a törekvéseket po­litikailag is támogatni kell. Tapasztalható az is, hogy a központi, a középfokú, Valamint a helyi irányító szer­vekben dolgozó egyes vezetők még nem ér­tik világosan a gazdasági munka jelenlegi követelményeit. Ez is szerepet játszik abban, hogy a vállalatok, szövetkezetek egy kisebb részének termelési, értékesítési törekvései el­térnek a népgazdasági terv céljaitól. Helyen­ként a' lehetőségeket túlértékelik, erejüket meghaladó vállalkozásokba fognak, máshol pedig a felsőbb utasításokra várva elmarad­nak a helyi, önállóan is megtehető intézke­dések. Még nem elég erőteljes a törekvés a takarékosságra, a szellemi és az anyagi erő­források ésszerű felhasználására; még nem általános és még nem elég rugalmas az al­kalmazkodás a gazdálkodás megváltozott fel­tételeihez. A népgazdaság fejlesztésében, az életszín­vonal emelésében elért eredményeink meg­szilárdítása és a további fejlődés megalapo­zása a fő feladat. Ennek érdekében mindent el kell követni, hogy a Központi Bizottság decemberi határozatát, az idei tervben fog-« lalt, célokat maradéktalanul elérjük, a mi­nőségi és hatékonysági követelményeket min­den területen következetesen érvényesítsük. Ezt segítse a politikai munka, a pártszerve­zetek irányító, szervező, nevelő és ellenőrző tevékenysége, s ez jusson kifejezésre a szo­cialista munkaversenyben is. 3. A Központi Bizottság megállapította, hogy állami életünk egészségesen fejlődik, javult az államapparátus munkája. Erősödött a központi irányítás, fejlődött a kormány testületi tevékenysége és ágazati irányító munkája. Javult a döntések előké­szítése, a végrehajtás szervezettsége, tervsze­rűbb lett az ellenőrzés. Jobb az összhang a központi és a helyi állami szervek között. Az intézkedések eredményeként az eljárások egy része egyszerűbbé és gyorsabbá vált. Az állami szervek munkájában tapasztal­ható fejlődés mellett az is megállapítható, hogy a lehetségesnél lassúbb a magasabb kö­vetelményekhez való igazodás. Az állampol­gárok részéről gyakran hangzanak el jogos kifogások a hosszadalmas és olykor lélekte­len ügyintézés miatt. Az állami szerveknél az ügyintézés korszerűsítését és egyszerűsí­tését annak tudatában kell következetesen folytatni, hogy ez az állampolgárok közérze­tére is kiható fontos politikai kérdés. Az össztársadalmi ,és helyi célok megvaló­sítását segíti a tanácsok népképviseleti, ön- kormányzati és államigazgatási jellegének erősödése. A fővárosi, a rpegyei tanácsok, a járási tanácsi hivatalok, a városi. a városi kerületi és a községi tanácsok többnyire jól élnek önállóságukkal, hatáskörükkel. Szüksé­ges azonban, hogy az eddigieknél jobban tárják fel á helyi anyagi és szellemi erőfor­rásokat, a község- és várospolitikában a megye, az ország terveihez illeszkedve még- inkább építsenek a helybeli tenni akarásra, a népfront szerveinek aktív közreműködésére. Az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy egyidejűleg erősítsük a központi irányí­tást, a helyi kezdeményezést, önállóságot az állami munkában is. 4. A Központi Bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság fegyveres erői egymással és a dolgozó tömegekkel szorosan együttműködve védel­mezik népünk szocialista vívmányait, tár­sadalmi rendünket, hazánk függetlenségét, a békét. Néphadseregünk a varsói szerződés szer­vezetébe tömörült testvéri országok fegyveres erőivel szoros együttműködésben teljesíti fel­adatát. Néphadseregünkben eredményesen fo­lyik a kiképzés, katonáink elsajátítják a kor­szerű technika alkalmazásához szükséges is­mereteket. A csapatok politikai, erkölcsi álla­pota, harckészültsége megfelelő. Katonáink elismerésre méltóan kiveszik részüket a nép- gazdasági feladatok megoldásából is. A ka­tonák — a többi fegyveres testület tagjaival együtt — példásan helytállnak az elemi csa­pások, károk elhárításában. A belügyi szervek — a bíróságokkal és az ügyészségekkel együtt — rendeltetésüknek megfelelően, jól látják el feladataikat. Fon­tos szerepük van abbán, hogy népköztársasá­gunk belső rendje, a szocialista törvényesség és a közbiztonság szilárd. A rendőrség és határ­őrség hivatása betöltésében, feladatai meg­oldásában támaszkodhat az önkéntes rend­őrök és határőrök ezreinek önzetlen segít­ségére. A munkásőrök a munkásosztály önkéntes fegyveres tesütleteként méltón betölti hivatá­sát. Tevékenységét a rendszerünk melletti ál­dozatkész kiállás, a munkásőri kötelességek becsületes teljesítése jellemzi. A munkásőrök a munkahelyükön, a köz- és magánéletben tanúsított magatartásukkal politikai, erkölcsi tekintélyt vívtak ki. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy a fegyveres erők és testületek a jövőben is becsülettel teljesítik megtisztelő kötelességüket. Népünk érdekeinek, szövetsé- gesi kötelezettségeinek megfelelően, az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban fejleszt­jük honvédelmünket, gondoskodunk a fegy­veres erők és testületek működéséhez szüksé­ges személyi, tárgyi feltételekről. 5. Pártunk a XI. kongresszus határozatai­nak alapján végzi munkáját, irányítja, szer­vezi a magyar társadalom erőit az időszerű feladatok megoldására. Az elmúlt időszak egyik fontos jellemzője, hogy növekedett a párttagság aktivitása a munkában, a közélet­ben, a párt politikájának képviseletében. A kommunisták túlnyomó többsége pártszerű magatartást tanúsít, példamutatóan él és dol­gozik, teljesíti kötelezettségeit. A párt belső életének egészséges fejlődé­se, a párttagság növekvő aktivitása kedvező hatást gyakorol egész közéletünkre, a szo­cialista demokrácia elmélyülésére. Mindez együtt nélkülözhetetlen feltétele a párt és a tömegek közti kapcsolat további erősítésé­nek, az előttünk álló tennivalók jó elvégzé­sének. 6. Pártunk és népünk a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján felemelő rendezvényeken emlékezett meg nemzeti történelmünk és a magyar forra­dalmi munkásmozgalom e kiemelkedő ese­ményéről. A Szovjetunióban, a szocialista országok­ban, a fejlődő világban, a kapitalista orszá­gokban számos testvérpárt és más haladó szervezet méltatta történelmünk e nagyszerű eseményének nemzetközi jelentőségét. A ma­gyar nép, a magyar munkásosztály forra­dalmi harcának elismerése, a közös küzde­lemben megedződött internacionalista barát­ság jut kifejezésre abban a magas kitünte­tésben is, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a jubileum alkalmá­ból a Csepel Vas- és Fémművek kollektívá­jának adományozott. A Központi Bizottság ezúton is köszöne­tét mond a testvérpártoknak, külföldi bará­tainknak az internacionalista megemlékezés­ért. Megköszöni mindazokat az üdvözleteket és jókívánságokat, amelyeket a Magyar Ta­nácsköztársaság veteránjaitól, munkahelyi kollektíváktól, társadalmi és tömegszerveze­tektől, párttagoktól és pártonkívüliektől ka­pott. ■k A Központi Bizottság szervezeti, szemé­lyi, kérdésekben döntött: — Jakab Sándor elvtársat, a Központi Bizottság tagját más fontos megbízatása mi­att, érdemeinek elismerése mellett, felmen­tette osztályvezetői beosztásából; — Baranyai Tibor elvtársat, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesét osztályve­zetővé nevezte ki. A Központi Bizottság ajánlásokat fogadott el állami tisztségek betöltésére. (MTI) 1979. március 30., péntek Egerben pedig pár nappal kés ibb az iskolai vallásokta­tás kérdésében ütköznek össze a haladás és reakció erői. Nem mondhatjuk azon­ban azt, hogy az értelmiség is teljes egészében reakciós volt. Mindkét városban vol­tak hívei a polgári radikális pártnak isi akik a polgári demokratikus forradalom kö­rülményei között egy ideig együtt tudtak haladni a munkássággal. Ilyen volt Módly László, jogakadémiai tanár, vagy Káló Miklós bí­ró, Kalovits Alajos megyei tisztviselő. Kevés volt azon­ban azoknak a száma, akik szocialistává váltak, mint például Kolacskovszky La­jos vagy Gyöngyösön Horo- vitz Alfréd és Waldner Fü- löp és még kevesebben tud­tak közülük együtt haladni március 21. után a kommu­nistákkal. Ellenforradalmi jelentések tanúsága szerint azonban a falusi tanítók jelentős része aktívan kivette részét a szo­cialista átalakításért folyta­tott küzdelemből. Kiskörén „a szocialista szervezkedés­nek és a kommunista elvek­nek szellemi vezetője Mol­nár Kálmán hatházi tanító volt, aki fia: Molnár László tartalékos hadnagy támoga­tásával” folyton agitált. Al- debrőn „a frontról hazaözön­lő katonákat Medveczky Já­nos kántor-tanító gyűjtötte azonnal maga köré és meg­alakította velük előbb a ka­tonák, majd a parasztok-ka- tonák tanácsát, később az áldebrői földmunkások szo­cialista szervezetét”. Med­veczky később is kivette ré­szét a forradalmi mozgalom­ból. 1919. február 23-án „vö­rös lobogók és vörös gom bök mellett” üdvözölte Ká­polnán Károlyit, a hozzá ha­sonló „Csengő Rezső, tófalu­si kántor-tanítóval egyetem­ben, a föld nélküli jánosok nevében követelve nem kér­ve tőle az azonnali földosz­tást.” Gyöngyösorosziban kezdettől fogva kiemelkedő szerepe volt Vojtsek Irma tanítónőnek. „Elsők között lépett be a kommunista pártba.” A szocialista forradalom győzelme szempontjából fel­vetődik még egy lényeges kérdés, amely az utóbbi hó­napokban többször is vitát kavart fel helyi történé­szeink körében: Volt-e kom­munista pártszervezet Heves megyében, vagy nem? Erre a kérdésre sajnos ma sem tudunk megbízható választ adni. Nem maradt fenn olyan adat, amely egyértelműen bizonyítaná a kommunista pártszervezet megalakulását. Ügy érezzük azonban, hogy a forradalom győzelme és a további harc szempontjából ennek az eldöntése nem is alapvető fontosságú. . Az biz­tos, hogy 1919 februárjától helyi és budapesti kommu­nisták többször vettek részt szociáldemokrata gyűléseken, és ott agitációt fejtettek ki a proletárforradalom mel­lett. Ilyenek voltak Udvardi Béla és Jaksi Ferenc, vagy Riha Erzsébet és a legjelen­tősebb közülük Németi La­jos, aki a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kor­mányzótanács megbízásából futárszolgálatot, is teljesített Szovjet-Oroszországban. Az ő lelkes, forradalmi agitá- cióik jelentős mértékben hozzájárulta^ ahhoz, hogy 1919 márciusára a proletár­forradalom szubjektív felté­telei Egerben1 is megértek. A proletárforradalom or­szágos győzelme után a mun­kásság Heves megyében is kezébe vette sorsának irá­nyítását. Egerben március 22-én érkezett meg a prole­tárdiktatúra kikiáltásának híre, melyet nagy örömujjon­gás között Kolacskovszky Lajos jelentett be >a mun­kástanács ülésén. A forradalmi helyzetre való tekintettel mindjárt meg is választották a megye és a város új vehetőit. A megye kormánybiztosa Lájer Dezső, hivatalfőnöke Kolacs­kovszky Lajos lett. A egri direktórium elnökévé Né­meti Lajost és Fischer Ma­nót, a gyöngyösivé Jung- hancz Ferencet választották meg. Ez az új megyei és városi vezetőség a proletár állam- hatalmi szervek kialakításá­ban kénytelen volt nagyrészt a régi hivatali apparátusra támaszkodni. Jó volt- ha az egyes szakterületeken egy­két megbízható embert tud­tak vezető pozícióba állíta­ni. - Tények és adatok bizonyítják, hogy április vé­géig a helyi direktórium és az irányítása alatt működő hivatali apparátus helyesen és következetesen végrehaj­totta a forradalmi kormány­zótanács rendeletéit. A kleri­kális és kispolgári háttér azonban rendkívül nagy volt, a proletárbázis pedig igen csekély. Nem véletlen, hogy május elején, amikor a román ki­rályi csapatok a Tiszánál voltak, a csehszlovák bur­zsoázia hadserege pedig Eger alatt állt, a helyi burzsoázia megkérdőjelezhette Heves megyében a proletárdiktatú­rát. A fővárosi proletariátus fegyveres és személyi segít­sége kellett ahhoz, hogy a helyi forradalmi erők ismét talpra álljanak, s következe­tesebb helytállással a dikta­túra utolsó nápjáig híven teljesítsék kötelességüket. (VÉGE)

Next

/
Thumbnails
Contents