Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
Kubikosemlékmű Pedagógus nők a uezetésben Tanácskozás az SZMT nőbizottságánál (MTI fotó — Cser István felvétele — KS) Csongrád város részére készít kubikosemlékművet Tóth Béla szobrászművész. Jelenleg a több mint háromméteres emlékmű gipszmintatervén dolgozik, ennek alapján készül majd a bronzöntvény. A nőpolitikái feladatok végrehajtása hosszú évekre szóló folyamatos feladat, s ezzel együtt az is, hogy különböző szinten időről időre napirendre kerüljön a rész" feladatok végrehajtásának megvitatása. Ennek jegyében tűzte napirendre az SZMT nőbizottsága, a pedagógus nők helyzetének megvitatását, elsősorban a vezetésben való részvételüket. . A pedagógus nőknek a vezetésben való részvételét a pedagógus-szakszervezet felmérése alapján Antal Jó- zsefné, az Ady Endre Kollégium igazgatója ismertette a résztvevőkkel. Amikor a nőknek a vezetésben elfoglalt szerepét értékeljük, általában az a megállapítás, azért kerül kevés a nő a vezetésbe, mert szakmai-politikai végzettségük nem mindig teszi őket megfelelővé erre a feladatra. A pedagógus nőknél ez nem hozható fel érvként, hi* szén egy-egy iskolában azonos végzettségű padagógusok dolgoznak, mégis, mint az élet bármely területén, itt is háttérben vannak a nők. A megye általános iskoláiban 2374 pedagógus tanít közülük 1882 nő. A megye 114 általános iskolájának igazgatói közül csak 25 nő van. Hasonló a helyzet a gyógypedagógiai intézetekben, itt a négy igazgatóból egy a nő. A 12 középiskolában — beleértve a szakközépiskolákat is, 12 igazgató közül csak kettő a nő. A szakmunkás- képző iskolákban nincs női igazgató, igaz, hogy ezekben az iskolákban a tanerők többsége férfi. A női vezetők száma tehát alig 22 százalék, s ezt még az évek során elért fejlődés mellett sem lehet jónak mondani, hiszen ma már az iskolákban a tanerők több mint nyolcvan százaléka nő, akik ugyanolyan képesítéssel dolgoznak, mint a férfiak. Valamivel kedvezőbb az arány, ha a helyetteseket; nézzük, itt már jobban megközelíti a számarány a kívánatos mértéket. Jobb a helyzet, ha a nők társadalmi funkcióit nézzük, a pedagógus nőknek mintegy a fele dolgozik különböző társadalmi funkcióban. A felmérés során arra is vá" laszt találtak, miért ilyen kevés a női vezetők száma. A szemléletbeli felfogáson kell itt is változtatni, — mind a két nemnél, mert kiderült, maguk a nők sem veszik szívesen, ha női vezetőt neveznek ki. Felmerült az is, hogy a nők általában negyven éven felül tudnak valóban részt venni a vezetésben, addig felnőnek a gyerekek, azonban a negyvenéves nőt már általában idősnek tartják a vezetői posztra. Gátló ok a nő családi helyzete is sok esetben, a férjek nehezen fogadják el, hogy feleségük magasabb beosztásban dolgozzék. Napirendre tűzte a nőbizottság a gépipari és szerelőszakmában dolgozó pályakezdő lányok beilleszkedésének problémáit is. Ezt a témát alapos felmérés után ismét megvitatják. A felmérést a pályaválasztási tanácsadóval közösen végzik. Az Egri Szimfonikusok a Filharmónia-sorozatban A Filharmónia egri hangversenysorozatának a menetrendjét az idén jelentősen megzavarta a szólisták által vállalt külföldi kötelezettségek meglepetésszerű beugrása. Ezt a márciusi estet is át kellett tenni két nappal későbbre, szerdára, mert az Egri Szimfonikusok négy kulcsembere — az Egri Vonósnégyes — Csuvasiában járt.,De minden jó, ha jó a vége. Erről a szerda esti háng- versenyről legalábbis ezt lehet állítani. A megváltozott ' időpont miatt ugyan ez a műsor kiszorult a Gárdonyi Géza Színházból, a közönség azonban nem hátrált meg, kettéoszolva is — a Művelődési Központ díszterme háromszáz fős — kíváncsi volt az igényes programra. Mendelssohn Hebridák című nyitánya csupa költészet, Végtelen puszta, magas égbolt. Lobogó sörényű lovak a szélben — gyönyörűek és büszkék fékezhetetlen vágtájukban... A végtelen tér, a szabadság — ez a Konsztantyin lvanov Csuvas Akadémiai Drámai Színház új bemutatójának vezérfonala. A színház kollektívája —, melynek számára mindig az új keresése volt a legfontosabb a művészi munkában — ezúttal a magyar dráma- irodalom felé fordult. Budapesti látogatása alkalmával Valerij Jakovlev rendező „felfedezte” Szigligeti Ede múlt századi magyar drámaíró Csikós című darabját. A műnek, amelyet eddig még nem mutattak be a Szovjetunióban, nem volt orosz fordítása, s bizony nem kis nehézségekkel járt a színmű átültetése. Nagy Tibor egri diák orosz nyers- fordításából Hevegyer Ujar író formált költői szépségű csuvar szöveget. A Csikósban a lírai-költői elemek komoly szociális problémákkal párosulnak. Főhősei a nép képviselői, akik az embernek a boldogságához való jogát hirdetik. G&^wüsöb 1979. március 30.. péntek ifjonti rajongás, szenvedélyes álmodozás, a zeneköltő életművében is különösség, ami az általánosan ismert és elfogadott Mendelssohn-mu- zsikából „kilóg”. Itt mintha erőteljes hatások érvényesülnének, a tündéri muzsika itt markánsabb hangzatokba vált át, és azt a bonyolult folyamatot igyekszik kivetíteni a hangok mezejére, ami a zeneköltőben, mint belső forrongás végbemegy. Ezt a sokszínű és sokrétű zenét nagy becsvággyal és hatásosan szólaltatta meg az egri együttes. Farkas István karmester — egyébként az est minden számánál — a fúvósokat csillogtatta, hogy kellő hangulati környezetet biztosítson Tarjáni Ferenc szereplésének. Az est nagy élménye ugyanis Tarjáni Ferenc előadásában Mozart Esz-dúr A több mint száz esztendeje írt magyar mű utat talált a mai csuvas néző szívéhez, amiről a március 22-i dísz- bemutató hatalmas sikere is tanúskodik. A Csikós első nézői között ott voltak a magyar tudományos és kulturális napokra Csebokszáriba érkezett magyar vendégek is. Az előadás után Németh László és Búzás Lajos, a delegáció vezetői szívből gratuláltak a színház művészeinek. Elmondták, hogy a darab cse- bokszári színre vitele bizonyára a szerzőnek is nagyon megtetszett volna, hiszen a csuvas művészek úgy mutatták be a magyar alföldet és az ott élő embereket, ahogyan a szerző látta őket. Szigligeti darabját Valerij Jakovlev, a Csuvas ASZSZK Állami-díjas rendezője állította színpadra. A főbb szerepeket A. Rogyionov az OSZSZSZK érdemes és a CSASZSZK népművésze, A. Kutuzova, V. Lebegyev, a Csuvas ASZSZK érdemes művészei, V. Szemjonov, V. Leontyev, 1. lvanov és J. Kolcov játsszák. A díszleteket V. Mazanov, a CSASZSZK népművésze tervezte. A Csuvas Drámai Színház Szigligeti művével vesz részt a magyar dráma szovjetunióbeli fesztiválján. (zahemszky) kürtversenye volt. Hogy különleges adottságú művész Tarjáni Ferenc, azt eddigi pályafutása, dekorációi hazai és nemzetközi síkon is bizonyítják. De hogy ezen a hangszeren így lehessen dalolni — mint ahogyan azt egyik zenekedvelő mondta a hangverseny szünetében — azt csak akkor lehet érezni és megállapítani, amikor ez a kitűnő művész a pódiumon áll. Egy tisztalelkű gyermek áhítatával és egy érett művész nagyszerű tudásával játszogatta végig ezt a nem kis bravúrokra késztető művet; kadenciájá- ban pedig tudásának minden regiszterét bemutatta. És a közönségnek ez a felvillanyozott állapota, közreműködése hatásosan érvé4. Felvonszioltam a döglött malacot a trágyadomb tetejére és megmondtam Manci néninek, hogy a malacuk felfordult a ganédom- bon. Nagyon mérges lehetett, mert a papucsot vette le a lábáról és azzal verte a fejemet — Ide figyelj, te kölyök — ordította —, ha az állatorvos megállapítja, hogy agyonverted, akkor nevelőapád téged is agyonver! Hívtak is egy embert, az megperzselte a malacot, felhasította, nézegette, és azt mondta, hogy szélütés érte. Óra múlva jóízűen ropogtattam a malacfület. Eljött 1946 tavasza, és már kezdtem megbékélni a sorsommal. Ám megtörtént, amitől féltem. Nevelőszüleim is odaadtak szolgálni, pedig én mondtam, hogy azt nem szeretem. Mai ésszel már megértem őket. Abban az időben még árpakenyeret sem mindig lehetett sütni. Mindenütt kukoricakása, görhe, máié, puliszka. El is vittek Farkas Györgyhöz, rriondták, hetven hold földje van, ötvenet pedig bérel. Hogy mennyiért szegődtem, soha nem tudtam meg. Tizennégy éves voltam, erőmön túl, aratásba, kapálásba befogtak. Volt nyolc lovuk,, tartottak négy bivalyt, ami ritkaságszámba mént azon á tájon, tizenöt borját, tíz tehenet, negynyesült a műsor harmadik számánál, Mozart g-moll szimfóniájánál is. Valóban Mozartnak ez a legnépszerűbb szimfóniája. Nemcsak azért, mert ebben minden benne van, amit a mozarti zene jelent az utókor számára, hanem azért is, mert ebben a játékossággal átszőtt borongásban az a mozgalmasság feszül, amely mindig és újról közel hozza hozzánk a mozarti dallamokat. Az Egri Szimfonikusok és a karmester Farkas István ezen az estén jelentős sikert nyugtázhattak. Az akusztikailag viszonylag kedvezőtlen körülmények között is érett és jól ható zenélést nyújtottak hűséges egri közönségüknek. (farkas) ven disznót, hetven birkát. A takarmány szállításán és kaszálásán kívül én láttam el mindent. A fejés nem, de a tej szállítása az én feladatom volt. A majorságot szerencsére a gazdaasszony felügyelte. Ö szabta ki az élelmet is, elég szűkre. Rosszul ment a sorom, pláne ősz kezdetén, amikor már a dér is megütötte a földeket. A legszebb ébresztés mindig úgy történt, hogy az ifjú Farkas Gyuri megrugdosta a talpamat. Sokszor annyira elkeseredtem, hogy sírtam. Ha már elfogyott a haragom, letérdeltem a tarlón és hangosan imádkoztam. Kértem a jó Istent, hogy ne engedjen szenvedni, lágyítsa meg gazdáim szívét, de legalább egy rossz cipőt adjon, hogy ne fázna a lábam. Néha megpróbáltam alkalmazkodni a többi gyerekhez, de nem sikerült, mert nagyon elültették bennem a kisebbségi érzést. Ha fiatal gazdám és legénybarátai összejöttek, mind csak azt mondogatták, hogy még egy ilyen ronda gyereket nem láttak, soha nem fogok nőt kapni, senki nem fog szeretni. Szomszédunkban korban hozzám illő lány szolgált. Tehenet, disznót legeltetett. Odakeveredtek egyszer ezek a legények, és megkérdezték tőlem, foglalkoztam-e már nővel? Nem értettem a kérdést, de azért ráfeleltem, hogy nem. Erre megmagyaA Csikós Csebokszáriban Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai A holnap — Hány éves vagy? — Tíz. — Mi akarsz lenni? — Csillagász, de az is lehet,, hogy mozdonyvezető. — Miért éppen mozdonyvezető? — Mert szeretem a villanymozdonyokat, amelyek úgy dübörögnek keresztül az állomáson, hogy szinte reng bele a föld. — És a csillagok? — Azok olyan titokzatosak. Mire én felnövök, egészén biztos, hogy rendszeres járatok lesznek a csillagokhoz. Aa is lehet, hogy IBUSZ-utazást szerveznek majd. így beszél egy gyermek, de mit mond egy ifjú: — Mikor végezte el az egyetemet? — Három éve. — Hogy érzi magát? — Köszönöm, jól vagyunk. Ne haragudjon, de meg-í szoktam, hogy mindig többes számban beszélek. A férjem itt a faluban mezőgazdász, én tanárnő vagyok. Zsuzsika tegnap töltötte be az egy évet. Nagyon aranyos, és alig várjuk már, hogy beszéljen. Nagy terveink vannak. TudjaJ most a legtöbb fiatal vágyai között ott van az autó. Az autó, amelybe beül a család, és szombaton, vasárnap nekivág a nagyvilágnak. Még a fele pénzünk sincs meg, de a férjem már legalább öt bel- és külföldi túrát kidolgozott. — Mi a terve a távolabbi jövőben? — Itt maradunk falun. Látja milyen érdekes! Férjerri is, én is pestiek vagyunk, a fővárosban születtünk, és mégig falun akarjuk eltölteni az életünket... Talán egy nappal később egy mérnökkel találkozom. — Üdvözlöm, mérnök úr! Már rég találkoztunk. — Igazán kedves, hogy megismer. — Mondjon valamit a terveiről. — Kérem, egy építészmérnök mindig egy fél világot hordoz a fejében. Ha behunyom a szemem, akkor is csak épületeket, kényelmes, magas házakat látok és bennük jó-, kedvű, boldog embereket. — Most min dolgozik? — Egy egész városrészt tervezek. Mindig vannak ál*| maim, amelyeket az újabb tervekben megvalósítok. Bejár rom Európát, legalább harminc szaklapot olvasok, ha megragad valami, vagy mondjuk megtetszik valami új, akkor azokat megvalósítom. Persze nem mindig sikerül. Nekünk,1 magyaroknak különleges igényeink vannak. Ami jó aa egyik országban, arra mi csak legyintünk. Szóval tervezni, építeni akarok, lehetőleg még nyugdíjaskoromban is... Egy öreggel hoz össze a sors, haja fehér, mint a tejj arcára barázdákat húzott az idő. — Ne haragudjon a szóért! Hány éves? — Hetvenhetet töltöttem a nyáron. — Mivel foglalkozik? — Nekem, kérem, még nagy terveim vannak. A kerJ temben új gyümölcsfákat telepítek, az udvaron kicserélem a régi lugast. Legkedvesebb olvasmányom a kertészeti szaklap, meg azok a könyvek, amelyek a szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Ez az én hobbim. Vasárnaponként ’kiballagok a folyóra pecázni. Üj eljárásaim vannak. Sokszor még a legjobbak is csodálkoznak, hogy. milyen kapásom van. — Gratulálok a terveihez. — Köszönöm. Higgye el, tervek és elképzelések nélkül az öregembernek sem élet az élet... Szalay István alatt csak egy mázsa búza árát érek. Elhatároztam, hogy megszököm. De nemcsak ezért. A fiatal gazda egyik napon hozott az istállóba egy liter bort, hogy adjam a csősznek, ha érte jön, mert ők mennek a szomszédba. Kíváncsi voltam, milyen ízű a bort? Épp trágyát hordtam, aN jaztam és abrakoltatnom is kellett a délutáni kihajtás előtt. Az első korty nem ízlett. Ám ahogy ment lefelé; olyan jól megmelengette a nyelőcsövemet, meg a gyomromat, hogy újra meghúztam. Már nem találtam se keserűnek, se savanyúnak. A második forduló trágya után megint. És amikor arra került a sor, hogy abra- kolni kellett a teheneket, bivalyokat, addigra tántorogtam már. Mindenből kettőt láttam, és minden gondom, bajom, szenvedésem kitört belőlem. Megkevertem a darát, s bot kíséretében adtam a jószág elé. Ha hozzányúlt, az orrára ütöttem. Ahogy én kaptam mindig, ártatlanul. Egyetlen vödör darából az összes jószágot megabrakol- tam. Jött a fiatal gazda ellenőrizni, megkapták-e az állatok az abrakot. Én mondtam, hogy nem kellett nekik. Ö is megpróbálta. Szegény jószágok már a vödör láttán elhúzódtak. Ezután kiengedtem őket legelni. Akkorra úgy elfogott a bor hatása, hogy négykézláb állva rókáztam ki mindent. Ahány jószág, annyi felé a kárban. A gazdám felfedezte. Oda-] jött, belém rúgott: — Hol a jószág? — Jó helyen! — mondtam. (Folytatjuk) rázták, mit kell a nővel csinálni. Addig-addig, míg felbéreltek, hogy ők inkább vigyáznak a jószágra, csak tegyem meg. — Vagy félsz? — Én? Dehogy féleki És indultam is, hogy bizonyítsam bátorságomat, holott még azzal sem voltam tisztában, hogy üzemképesnek kell lennem. Hátába kerültem a lánynak, a fél lábát kirántottam alóla, és hasra vágódott. Alig tudtam a hátára fordítani, mert roppant erős volt. De sikerült. Igaz, ki is melegedtem. Mámorittasan néztem körül. Ezután jött a meglepetés. Gombolni kezdtem a rövidnadrágomat, el kellett engednem a lány vállát. Ö meg kiszabadította a kezét, éppen azt, amelyikben a botot szorította. Közben köpködött, mint a hörcsög. Utána olyat ütött a kezemre, hogy üvöltve menekültem. — Mit akarsz, te! — kiabálta utánam, a legények meg nevettek. Futott utánam a lány, botjával ügyesen eltalálta a lábamat. Elestem, ő meg rám ült és jól megvert. Sírtam, és megfogadtam, hogy az életben többet én lányokkal ki nem kezdek. Kezdtem rájönni, ha bajban vagyok, nem számíthatok magamon kívül senkire. Lázadoztam a cselédsorsom ellen, de egyedül, segítség nélkül nem volt bátorságom bármibe is belefogni. A gazdaasszonyom negyvenhét májusának végén vásáron volt, én is kaptam egy öltöny ruhát: rövid nadrágot, inget, kiskabátot. — Jól viselkedj, gyerek, mert egy mázsa búza árát pazaroltam rád! — mondta, amikor átadta. Elkeserített, hogy egy év
