Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

Kék cica, rózsaszín nyuszi

.. .és hasonló „csodabogarak” minden mennyiségben, nehogy — uram bocsá’ — bárki elől is elfogyjon.

Az állami kereskedelem szaküzleteiben, játékboltjaiban igazán gazdag a választék. Az ipar — feltehetően: szintén állami — derekasan gondoskodott a polcok, raktárak feltöltéséröl. Rajtuk -ne múljon!

A kínálat valahogy mégis bosszúságot okoz. Mert — ugye? — a kék cicus, meg az a rózsaszín nyuszika, s a társaik nemcsak szórakoztatják a kicsinyeket, hanem: butítják is. Kétségtelenül érdekesek; kedvesek, de természetellenes színeikkel nem létező állatkákhoz szoktatják a gyerekeket, csupa olyanokhoz, amelyeket ha mégannyira megszoknak, megszeretnek is, később, a valóságban hasztalan keresnek. Mert kék cica, rózsaszín nyuszi nincs! Legfeljebb piros tojás van. Szerencsére az is csak egyszer egy évben. Amit talán már magyarázni ■ sem kell. Tudjuk: a játékvilágban minden lehetséges. Mint a mesében. A különös színek mellett azonban mégsem mehetünk el szó nélkül. Annál is inkább, mert nem lehet rájuk elfogadható magyarázat. Ha ugyanis valahol van színpompa, az élővilágban, így az állatok között ahonnét a mintát veszik — igenis van, s ebből választani a legkevésbé sem lehet gond a derék tervezőknek, gyártóknak. Ennélfogva egyenesen érthetetlen, ha mégis elszakadnak a természetestől, s lehetetlen színekkel ruházzák fel a kedves figurákat.

Ha útszéli giccspiacon látnánk hasonlót, biztosan kinevetnénk, megszólnánk, vagy talán el is kerülnénk az árust.

Vajon, az állami iparral, kereskedelemmel miért vagyunk ennyire elnézők, miért nem lehetünk egy kicsit igényesebbek? (—ni)

„Barátság/ Druzsba! Tuszloh!**

Magyar ludományos és kulturális napok Csuvasiában

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából március 21—23-a között került sor Csebokszáriban a magyar kultúra és tudomány napjainak megrendezésére.

A rendezvénysorozaton megyénk politikai, tudományos, és kulturális életének számos képviselője vett részt. A program keretén belül Búzás Lajos, a-megyei tanács osztályvezető-helyettese nyitotta meg a magyar népi iparművészeti kiállítást, melyet az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai készítettek elő. A gazdag tárlaton a hevesi népi hímzéseken és szőtteseken kívül a Tanácsköztársaság dokumentumai, köztük az egri direktórium iratai is helyet kaptak.

Nagy érdeklődés kísérte a kétnapos tudományos konferenciát, amelyen húsz referátum hangzott el a magyar —szovjet—csuvas kapcsolatok köréből. A konferencián a csuvas tudomány jeles képviselői mellett Friedrichné dr. Kovács Irén, Lengyel Zoltánná, dr. Pethő Zsig- mond és Lengyel Zoltán egri főiskolai oktatók tartottak előadást.

A programot magyar film- bemutatók, közös hangversenyek, Szigligeti Ede Csikós c. színművének bemutatása, fotókiállítások, széles körű tapasztalatcserék gazdagították.

... Csebokszáriban ismerősen cseng a Heves és az Eger név, hiszen egyik új városrészében két ilyen utca van. Az Eger úton rendezett baráti találkozó valóságos népi ünnepé vált; a hangulatosan feldíszített házak között csuvas népviseletbe öltözött fiatalok kenyérrel és sóval fogadták a

megyei pártbizottság osztályvezetőjének, Németh Lászlónak a vezetésével az utcájukba látogató magyar barátaikat. A nagygyűlés szónokai örömmel fogalmazták meg, hogy az új városrész helyén, ahol hét évvel ezelőtt még szántóföld volt, ma már hétezer embernek adnak otthont a modern lakások. A Szovjetunió legnagyobb traktorgyárának építői, dolgozói és mérnökei laknak itt.

A jelentős kulturális és tudományos eseményről naponta színes tudósításokban számolt be a csuvas rádió, televízió és sajtó. A Szov- jetszkaja Csuvasija Szamuely Tibor életéről és kommunista helytállásáról közölt érdekes cikket, melynek szerzője javasolja, hogy a csuvas fővárosban nevezzenek el utcát a magyar internacionalistáról. A lap többek között hírt ad Mihail Szkvorcov, a csebokszári egyetem docense és Za- hemszky László egri főiskolai adjunktus Orosz—csuvas —magyar társalgási zsebkönyvéről. A két terület közti turizmus igényeinek kielégítése . céljából készült zsebkönyv érdekessége az, hogy a két testvérváros nevezetességeiről is tartalmaz információkat, közli a csuvas és a magyar nyelv közös szavainak jegyzékét, és bepillantást nyújt a két nép konyhaművészetébe.

A magyar tudományos és kulturális napok rendezvényein való színvonalas szereplésért a Csuvas ASZSZK Minisztertanácsa és az SZKP Csuvas Területi Bizottsága az egri Hp Si Minh Tanárképző Főiskolát, a füzesabonyi áfész Tinódi kamarakórusát, a Dobó István Vármúzeumot és az Egri Vonósnégyest díszoklevéllel tüntette ki.

(salga)

Ifjúságpolitikánk

■ I ff fw I r \ w ■

időszerű kérdéséi

Mongol diákok Budapesten

Az 51. sz. Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézetben huszonhat mongol diáklány is tanulja a szabás-varrást. Alapszakmájuk az angol nőiszabó szakma lesz, de a ruhaipar minden területére kiterjedő képzést is kapnak. A hároméves tanulás után — az idén szakmunkásvizsgáznak — közülük kerülnek majd ki a nemrég Ulánbátorban elkészült ruhagyár középszintű vezetői. A képen: Csojdzsoo Ojuncsimeg (kabátban) és Dam- baa Tuja Kollcth Lászlóné oktató segítségével kabátot próbálnak.

(MTI fotó— Fehér József felvétele — KS)

Kálban is gondoskodnak az idős emberekről

(Tudósítónktól)

Kál nagyközség közös tanácsa lényeges feladatának tartja a település idős lakóiról való gondoskodást. Ezt a témát, vitatta meg a tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése, ahol Oszlánczy Ervin társadalmi elnökhelyettes ismertette a tapasztalatokat.

Kálban és Kompolton kevés híján 1100 nyugdíjkorhatáron túli idős ember él. Többségük termelőszövetkezeti járadékos, ipari nyugdíjas és eltartott házastárs. A 60 és 70 év közötti nyugdíjasok jó része ma is dolgozik, hasznos elfoglaltságokkal egészíti ki nyugdíját.

A nagyközségi tanács tíz évvel ezelőtt létesítette Kálban az öregek napközi otthonát, amely 25 idős ember ellátásáról gondoskodik. Az intézmény működését, fenntartását a kápolnai áfész és a helyi termelőszövetkezet anyagi juttatásokkal is segíti.

A két községben összesen 20 az állandó segélyben részesültek száma, ezek részére a tanács havonta 1100 forint összegű rendszeres segélyt ad. Jól látja el a tanács gyámhatósági feladatait is, folyamatosan végzi a gondnokság alá helyezettek személyi és vagyoni érdekeinek védelmét.

A 26 gondnokság alatt álJ ló idős emberen kívül többen részesülnek szociális étkeztetésben. Létrehozták a házi szociális gondozás hálózatát. Az eredmények összegezése mellett a tennivalókról, az idős emberekről való gondoskodás továbbfejlesztéséről is sok sző esett.

Szükségessé válik az öregek napközi otthonának korszerűsítése, a férőhelyek számának bővítése. Régi jogos igény hasonló intézmény létesítése a kompolti településen is. Az ülés több határozatot fogadott el a helyi szociálpolitikai feladatok jobb, színvonalasabb ellátására.

Császár István

Kibővített ülést tartott a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága

Zelei Miklós:

(Tudósítónktól)

Szerdán délelőtt Egerben a MESZÖV-székház tanácskozótermében kibővített ülést tartott a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága. Meghívták az ülésre a megye áfészeinek és takarékszövetkezeteinek elnökeit, ifjúsági bizottságainak titkárait és a szövetkezeti KISZ-titkárokat. Sok érdeklődő fiatal jött el az egri .áfésztől, a ZÖLDÉRT- től, Füzesabonyból és több takarékszövetkezetből. Részt vett a tanácskozáson Varga Józsefné, a SZÖVOSZ ifjúsági bizottságának titkára, Cerhát Gézáné, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ifjúsági Bizottságának elnöke, Péli Béláné, a Heves megyei Állami Ifjúsági Bizottság titkára, Bartus János, a KlSZ-megyebizott- ság munkatársa, és dr. Molnár Ferenc MESZÖV-elnök- helyettes.

Az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről Lugossy Gábor az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságának helyettes vezetője tartott előadást, A résztvevőket tájékoztatta az ifjúságnak a társadalmi élétben betöltött szerepével, nevelésével és a velük való gondoskodás feladatairól.

A fiataloknak a termelésben, a művelődésben és a sportban nyújtott támogatásokról, a különböző munkahelyeken való beilleszkedésükről és az ifjúsági parlamentek munkájáról adott tájékoztatót a jelenlevők nagy érdeklődése kísérte. Ezt mutatja, hogy az előadás elhangzása után a fiatalok a lakáskörülmények javításáról, a kereskedelemben dolgozók bérezéséről és a vidéken élők szórakozási lehetőségeinek fejlesztéséről tettek fel kérdéseket az előadónak.

Sz.

Diszkutált Egerben

Az egri városi tanács műszaki osztálya néhány évvel ezelőtt a Képző- és Iparművészeti Lektorátus révén tervpályázatot hirdetett dísz- kutak készítésére. A cél az volt. hogy az eddiginél is vendégváróbbá, esztétikusab- bí formálják a megyeszékhelyet,

A bírálóbizottság a beérkezett öt javaslat közül hármat tartott kivitelezésre érdemesnek. s a feladattal ne[_ J979. március 29., csütörtök _

vés alkotókat bíztak meg. A Jókai és a Kossuth Lajos utcák találkozásánál levő kis parkban kap helyet Mészáros Dezső műve. Gádor Magda szoborkompozíciója a Bartók Béla teret teszi majd változatosabbá.

A Széchenyi u. 5. szám alatt — az egykori érseki istálló udvarán — ízléses, az épület korával, stílusával harmonizáló zöldövezetet létesítenek. Ide kerül Pusztai Agnes kerámikus munkája.

Az elképzelések szerint a díszkutak 1980-tól szépítik a barokk várost.

A kezdet

Egy életút dokumentumai

3.

/Egyik délután azt mondja a gazdám:

— Gyere csak ide, te, tegyünk föl egy zsák búzát a kocsira. — Nem bírtam a zsák búza alatt fölállni. De kaptam is akkora pofont, hogy nekiestem az istálló falának.

— Ide figyelj, te rohadék! Ha a kenyeret és a szalonnát meg tudod enni, akkor ezt is bírni kell.

S hogy ne legyen a pofon páratlan, kaptam másikat is. De attól már nem estem el.

Elszöktem tőle is. 1945. június vége felé szénát kellett gyűjteni, együtt a többi napszámossal.. Amikor eljött az ebédidő, nekem még el kellett volna takarítani egy törekkazal helyét. Ekkor határoztam el, hogy megszököm. Akkora volt a búza. hogy négykézláb nem látszottam ki belőle. Négykézláb mentem a köves útig, ott felugrottam és szaladtam. ameddig tudtam.

Sokáig futottam, mire kifáradtam, de ekkorra már messzire értem, sétálhattam. Naplemente után Tápiósző- lősön bementem egy házba, szállást kérni éjszakára, és nemsokára beértem Tá- piószelére. Halvány emlékezetem szerint megszólított egy rendőr, hogy ki fia vagyok, hová megyek. Elmondtam a szükséges mondókát. szülőkről, szolgálatról. Ma sem tudom, kihez vittek. Két nagylány is volt ott, meg egy fiatalasszony. Bátorítottak:

— Vetkőzz csak le, látiiunk mi már olyat. j

Megfürdettek, enni adtak, lefektettek, és másnap mondták, ha szolgálni akarok, tudnak egy jó helyet, el is visznek oda. Ügy is lett. Vittek Füle Pál tápió- szelei gazdához. Nem volt rossz ember, csak szigorú. Volt nála még rajtam kívül egy ember, valami Miklós, de a másik nevét nem tudom, meg Füléék ' lánya, Juliska néni.

Füle úr nem szerette, hogy a lányuk folyton Miklós körül sündörög, s mindent megtettek azért, hogy külön dolgozzanak. Egyszer ebéd utón azt mondja a gazdám:

—- Eredj, szedd össze a tehenek elől az íziket, és kösd kévébe.

Nyomban futottam, hogy eleget tegyek, s ahogy kinyitottam az istállóajtót, majd elszaladtam meglepetésemben. Miklós meg Juliska néni a szénában birkózott, Juliska néninek még a feneke is kilátszott. Szólni akartam a gazdámnak, de Juliska néni azt mondta, el ne járjon a szám, s közben veregette a ruhájáról a szénát.

Ott voltam novemberig Fizetést nem kaptam, csak kosztot és szállást. Ruhám se volt, csak egy nagy férfiing, és ha elszakadt, Juliska néni varrta meg, de addig én meztelenül ácso- rogtam.

Életem fordulópontjának hittem egy októberi napot. A köves út mellett legeltettem a tehenet. Szele felől jött egy ember. Megállt előttem, rágyújtott, nézett, majd megszólított;

— Hogy hívnak, fiam?

— Kovács Jóskának.

— Hová való vagy?

— Űjszászra.

— Szolgálsz?

— Igen.

— Kinél?

— Füle Páléknál.

— Jó helyed van-e?

Azt hittem, megsajnál, ha rávágom, hogy nem jó.

— Nem jó.

— Eljönnél-e hozzám?

Habozás nélkül vágtam

rá:

— Igen.

— Hol laknak anyádék?

— Nincsenek.

— Biztos?

— Biztos. Lebombázták őket.

— Eljönnél-e fiamnak. Mert nekem nincs.

— Igen.

— No akkor majd elrendezzük a dolgot, mert most már be kell ám jelenteni az ilyen gyerekeket. Ha mindent elintéztem, eljövök érted. Jó lesz?

— Igen, de be ne tessék csapni, és tessék megkérdezni a gazdámat, hogy elenged-e?

Két hét múlva megint eljött az ember, és közölte, hogy élnek a szüleim, de ennek ellenére, ha akarom, örökbe fogad. Ám ehhez szüleim hozzájárulása kell. Én mindenbe beleegyeztem, mert azt hittem, jobb dolgom lesz, mint eddig. Bíztam Feri bácsiban, mert így hívták. Bíró Ferenc. Kapitánymajorban lakott, egy hosszú, urasági cselédházban. November elejére eljött a várva várt nap. Feri bácsi hozott egy papírt, anyuka belegyezett az örökbe fogadásba.

Kezdetben jó volt minden. Csak azért haragudtak rám, mert nem tudtam táncolni á sógoruk kislányával. Nagyon szeretett táncolni, nem emlékszem rá, hogy hívták. Ö engem bivalynak szólított, niert nagyon ügyetlen voltam.

Érdekességként megemlítem, hogy nem emlékszem az olyan jeles ünnepekre,

mint a húsvét, pünkösd, ka-, rácsony, újév, Szent István napja, vagyis augusztus 20. E napjaim is ugyanazzal a robottal teltek, mint a többi.

Volt ott egy pajtaszerű, hosszú épület, amiben gyakran táncoltak, ittak és verekedtek a fiatalok. Ez úgy kezdődött, hogy a major egyik házától megindult a zenekar, amiben nekem legjobban a trombitás tetszett. A legények, sőt, a fiatal házasemberek a zenekar előtt táncoltak, így mentek a pajtába, s következett az igazi mulatság Ivás, tánc, verekedés vagy csak verekedés, tánc nélkül.

Engem nem engedett oda Manci néni, így a pajta belsejét nem láttam meg sohasem. Utolsó emlékem onnan, hogy a pajta előtt egy napon apámhoz hasonló köszörűst láttam dolgozni. Valaki odament hozzá, és cigarettát kért tőle:

— Van, de nem adok. Érj igazi magyar ember vagyok.

Tovább is figyeltem volrtd a vitájukat, de a nevelőanyám, Manci néni szólt/ hogy trágyázzak ki a malacok alól. Szót is fogadtam. Kaptam a vasvillát, és kiengedtem a két malacot. Az egyik folyton odajött és turkálta a már összehányt rakást.

— Kuss te! — kiabáltam,’ de akárhányszor elzavartam, mindig visszajött.

Nagyon mérges lettem, a karám mellől felvettem egy féltéglát, és a malac orrához vágtam. Rögtön megdöglött. Nagyon megijedtem, hogy számoljak el a malaccal? A szemei kidülledtek, még most is nagyon sajnálom, igazán nem akartam agyoncsapni.

(Folytatjuk)

i