Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

Mikor kész a kész?1 NÉHÁNY ÉVVEL EZE­LŐTT nem kevesebb, mint kétezer új lakás tűnt el szőrén-szálán egy időre Bu­dapesten. Aztán mindenfaj­ta nyomozás nélkül egyszer esak előkerültek a lakások, és a nyilvánosságra hozott kommünikéből az is kide­rült, hogy mi is történt tu­lajdonképp«!. Mint megtud­hatta a közvélemény: az építők—kivitelezők, tervezők, bonyolítók, stb. — részéről rendezett csiribiri-csiribá- •nak az voit a lényege, hogy mivel a lakásokat nem tud­ták megépíteni az év végéig, a pénzre viszont fölöttébb szükségük volt, ezért közös összefogással kijárták az il­letékes hatóságoknál, hogy a lakásokat papíron késznek tekintsék, aztán majd — a kivitelezési költségek felvé­tele után — a következő év elején gyorsan elvégzik a még hiányzó munkálato­kat. A statisztikai adatok és a beruházási számlák szerint késznek vették tehát a két­ezer új lakást, beköltözni vi­szont csak egy jó negyedév után lehetett az épületekbe. DE TÖRTÉNT MÁR ILYEN szűkebb hazánkban, Egerben, Gyöngyösön, Hat­vanban is. Nem egyszer, nem is kétszer, nem is há­romszor. Legutóbb például — ahogyan lapunkban is szóvá tettük — 1978. novem­berében készült el elmélet­ben és papíron 235 új lakás az egri Csebokszári-városré- szen. S hogy miért csak pa­píron és elméletben? Mert ahogyan azt cikkünkben is megírtuk: a kivitelezők ugyan megépítették a háza­kat, de mivel az épületek­hez csatlakozó hőtávvezeté­kek jóval később készültek el, — ennek a munkálatait nem ők végezték — így a tél kellős közepén több mint két hónapig nem volt fűtés, s a 235 család a mai napig sem látta még leendő laká­sának belsejét, s nem tud­ják a pontos dátumát a kulcsátadásnak sem. A PÉLDÁK EGYÉRTEL­MŰEN AZT BIZONYÍTJÁK TEHÁT: az építőiparban a kész korántsem azt jelenti, hogy kész, vagyis, hogy a létesítmény a kész kimondá­sának napján a valóságban is késznek tekinthető. Az általános gyakorlat ugyanis az, hogy a szerződésben vál­lalat határidő előtt egy-két hónappal az építők minden esetben kijárják a műszaki átadás-átvétel megtörténtét, aztán lehívják a beruházó számlájáról a kivitelezés összegét, s ezzel gyakorlati­lag részükről minden lénye­ges megtörtént, vagyis ők elkészültek. Illetve hagynak azért egy kiskaput, amelyen a műsza­ki átadás-átvétel után majd visszatérnek, s ha nem is különösebb lelkesedéssel, de elvégzik az úgynevezett hi­ánypótlási munkálatokat, amelyekre tulajdonképpen azért van szükség, mert az új létesítmény csak részben készült el, s a korábban végzett munka minőségét is igen sok jogos kifogás érte az átadás napján. Magától értetődik, hogy ilyen mun­kálatokra nem lenne szük­ség, ha az adott létesítményt csak akkor vennék át és fi­zetnének érte, ha az minden tekintetben kész lenne, meg­felelne a követelményeknek. De hát arról legkevésbé a kivitelezők tehetnek, hogy a megrendelők, a partnerek akkor is fizetnek, amikor a vak is láthatja, hogy a kész­nek jelentett lakások, isko­lák, óvodák csak hetek, hó­napok múltán lesznek va­lóban készek. AZ ÜGYESKEDÉSEK, A HERCEHURCÁK ráadásul korántsem csak időbeni veszteséget okoznak, a la­kosság ,„cukkoiását” jelen­tik, hanem az esetek több­ségében tetemes kárral is járnak. Például az említett Csebokszári-lakótelepi la­kásokban is lefagytak a ta­péták, eldeformálódtak az ajtók, az ablakok, penészt kapott a szőnyegpadló, meg­mozdultak a parketták, a csempék. Ingyen aligha fog­ja bárki is kijavítani az említett hibákat. A számlát majd benyújtják, és ha a követelés teljesítéséhez nem elég a szép szó, a jó kap­csolat, akkor kezdetét veszi egymás — mármint a be­ruházásban részt vevő épí­tőipari szervezetek — győz- ködése, és ha ez sem segít; akkor marad a jogászkodás, jön a pereskedés. Hogyan lehetne mindezen változtatni ? Például úgy, ha az építkezéseket igen szép összegekért bonyolító beruházási vállalatok csak akkor vennék át az új léte­sítményeket, ha azok meg­felelő minőségben készülné­nek el, ‘vagyis ha a kész a gyakorlatban is azt jelente- né, hogy az új létesítmény elkészült. Mindezt természe­tesen megkövetelhetné vál­lalataitól szocialista építő­iparunk is, és ráférne né­hány módosítás a generál- kivitelezői, a fővállalkozói rendszer továbbszélesítésé- re, továbbfejlesztésére is. Mert elvégre nekik kell a legjobban tudniuk, hogy mi­kor is kész egy épület, egy iskola, vagy egy új bölcső­de. MEGYÉNKBEN ELSŐ­KÉNT EGER VÁROS párt­ós tanácsi vezetői döntöttek úgy a közelmúltban, hogy ezután csak akkor fogadják el késznek a beruházási szervezetek készre jelentése­it, ha az általuk épített új létesítmények napokon be­lül, „üzembe helyezhetők”. Hogy az élet, a gyakorlat majd ezt bizonyítja-e, ar­ról ma még korai lenne be­szélni, de hogy a szigor ak­tualitásához kétség nem fér­het, azt mindennél ékeseb­ben reprezentálja a három hónappal ezelőtt készre je­lentett és késznek elfoga­dott 235 új lakás, amelyek ma is üresek, vagyis máig sem készültek el. A kivite­lezők megépítették ugyan és ráadásul még határidőre is a két épületet, de az al­vállalkozók, akár csak a beruházás bonyolítói, késve biztosították a hőtávvezeték megépítését. Egy öltöny akkor kész, amikor az felvehető, egy cipő akkor kész, amikor az hordható, egy vízmű akkor kész, amikor az vizet ad, egy út akkor kész, amikor azon közlekedni lehet. Mi­ért ne lehetne mindezt meg­követelni a lakás, az isko­la, az óvoda, a bölcsőde épí­tőitől is. . ANNÁL IS INKÁBB, mert népgazdaságunk jelenlegi anyagi körülményei között különösen nem mindegy, hogy mennyibe kerül egy beruházás, mikorra készül el, s milyen minőségben. Arról nem is szólva — mint említett cikkünkben is hangsúlyoztuk —, hogy a mi társadalmunkban a la­kásépítés egyetlen építőipari szervezetnek — legyen az tervező, kivitelező, bonyolí­tó, fő- vagy alvállalkozó — sem jelenthet csak puszta üzleti vállalkozást Koós József Dr. Nagy József: H Tanácsköztársaság győzelmének Iménti Heves megyében A magyar ugar évszáza­dos tespedésébe 1917. őszén villámként csapott be az oroszországi szocialista for­radalom híre, s a háborúval béklyóba kötött magyar mil­liók ennek hatására kezde­nek ébredni, s felismerni a forradalmi lehetőséget. 1918 őszére Magyarországon is megérik a forradalmi hely­zet, s a munkás- és paraszt­tömegek forradalmi harca győzelemre viszi a polgári demokratikus forradalmat. A koalíciós kormány azonban — amelyben a szociáldemok­rata párt is képviseltette magát — nem volt képes megoldani a vesztes háború utáni gazdasági és társadal­mi helyzetet, a munkanél­küliség még súlyosbodott, s a beígért államosítások nem valósultak meg: A dolgozó nép forradalmi erői 1918-ban forradalmi szervezetekbe, néptanácsok­ba tömörültek, s ezeknek a működése, aktív forradalmi szerepe jelentős mértékben előkészítette a talajt a Kom­munisták Magyarországi Pártjának megalakulásához. A kommunista párt létreho­zása reális szükségletet feje­zett ki. A szociáldemokrata pártban csatlakozott töme­geknek szükségük volt for­radalmi vezetőre, s ezt a kommunista pártban talál­ták meg. 1918—19 telének nagyszabású forradalmi moz­galmai azt mutatták, hogy a néptömegjek a kommunista mögött állnak, még ak­ii ha szervazetiles a szociáldemokrata párthoz tartoztak. 1919 tavaszának eseményei már március 21. előtt a pro­letárhatalom eljövetelét mu­tatták. A gyár- és földfogla­ló mozgalmak kiterjedése, a polgári főispánok és polgár- mesterek elűzése március folyamán, megyei és városi direktóriumok létrehozása március közepén mind azt mutatták, hogy a proletár- forradalom közelgett, s a Vyx-jegyzék ezt a forradal­mi folyamatot csupán meg­gyorsította. Heves megye, mint az or­szág nem is túlságosan nagy és gazdasági szempontból meglehetősen elmaradott me­gyéje, függvénye volt az országos eseményeknek. A proletárforradalom szem­pontjából azonban mégis szükséges, hogy megvizsgál­juk társadalmi és gazdasági téren, melyek voltak azok a feltételek, amelyek között megyénkben a proletárforra- dalom győzelme után a szo­cialista átalakulást meg kel­lett kezdeni. Heves megyé­ben különösen a századfor­duló után indul meg a tő­kés fejlődés, de így is 1910- ben még csak a lakosság 14,4 százaléka él iparból, 67,3 százaléka mezőgazdasági főfoglalkozású. Az ipari munkásság száma 1910-ben 8168 fő, de ezek közül csak 3428 dolgozik bányában vagy nagyüzemben, 3000 pedig kisipari munkás volt. Ez a zömmel kisipari mun­kásság indította meg a szá­zadforduló után a harcot a proletár osztályszervezetek kialakításáért. 1900-ban meg­alakul a nyomdászszakszer­vezet, majd 1905-ig megala­kulnak az építőipari, vas- és fémmunkás-, sütőipari, aszta­los- és ácsszakszervezetek. Ezzel párhuzamosan folyik a szociáldemokrata párt helyi szervezeteinek a kiépítése is. 1906-ban már megyei párt- szervezet működik. A helyi kisipari munkásság indítja meg a városok környékén lakó mezőgazdasági munká­sok szervezését is. Súlyos hibája a mozgalom e kezde­ti szakaszának, hogy a nagy­ipari munkásság nincs szer­vezve, részben azért, mert a tőkések nem engedik az üze­mekben a szakszervezet meg­alakítását, részben a helyi szervezők sem fordítanak nagy gondot a nagyüzemek munkásainak szervezésére. Ez a helyi kisipari munkás­ság azonban a század első évtizedében már jelentős bérharcokba kezd, több szak­mában elfogadtatják a szak- szervezetek által kezdemé­nyezett munkarendet és kol­lektív szerződést. Az általá­nos választójog elnyeréséért folytatott politikai küzdel­mek is végigkísérik a. század első évtizedének munkás- mozgalmát. Ezek az első vi­lágháború előtti bérharcok és politikai harcok jó előis- kolát jelentettek a Heves megyei munkásság számára. 1918 őszétől a szociáldemok­rata pártba tömörült ; helyi A jó bornak nem kell cégér, csak szép üveg A belkereskedelem meg­rendelésére ez évben több ezernyi ízléses borosüveg készül a Parádsasvári Üveg­gyárban. Képünkön Tóth Kálmánné- a tavaszt idéző mintázattal látja el a kész üvegeket. (Foto: Szabó Sándor) Repülőtértől a szárítókig Mire készül az ÁGROBER...? A korábbi éveknél nehe­zebb körülmények között gazdálkodunk az idén. Az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek is szűkös a fejlesztési lehetősé­gük. Csaknem 30 millió fo­rinttal kevesebb hitelt kap­nak az idén. A szűkös le­hetőségek miatt ebben az évben új építési beruházás nem indul Heves megye me­zőgazdasági üzemeiben. A pénzt főleg műszaki fejlesz­tésre. illetve az épületek felújítására, állatférőhelyek bővítésére használják fel. A nehezebb feltételek el­lenére Semperger József, az AGROBER Vállalat Heves megyei Kirendeltségének fő­mérnöke optimistán beszél: — Elkészült az idei prog­ramunk, ami főleg felújítá­sokat tartalmaz. Tevékeny­ségünkkel igyekszünk elő­segíteni a közös gazdaságok idei jobb munkáját. Miután kevesebb pénz áll minde­nütt rendelkezésre, ezért ebből a kevesebből kell job­bat elérni. A támogatási rendszer korlátozása miatt a feldebrői és a tarnamérai termelőszövetkezet korábban elképzelt szakosított tehe­nészeti telepe egyelőre nem kerül felépítésre. Az újak helyett közös gazdaságaink inkább az egyszerűbb és ol­csóbb megoldásokat keresik a korszerűsítésre. A Füzes­abonyi Állami Gazdaság megrendelésére már hozzá­láttunk a meglevő szakosí­tott sertéstelepünk bővítését munkásság a megye forra­dalmi életének aktív politi­kai tényezőjévé válik. Ekkor már az a jellemző, hogy a nagyüzemi munkásság is be­kapcsolódik a mozgalomba, ésv bár tapasztalattal nem túlságosan rendelkezik, de tevékenyen kiveszi részét az elért eredmények megvédé­séből és harcol a forrada­lom továbbfejlesztéséért. Az egri dohánygyár munkásnői már 1917 őszén megmutat­ták forradalmi elszántságu­kat, a forradalom győzelme után pedig fellendül a mun­kásmozgalom a lakatosáru- gyárban, a hatvani és selypi cukorgyárban és az egerese­in szénbányában. Az eger­esein szénbányászok már 1918. november 3-án a köz­társaságot és Károlyi Mi­hályt éltetve tüntettek a bányaigazgatóság irodái előtt, másnap pedig elhatá­rozták, hogy megalapítják a nemzeti tanácsot és „a bá­nyaműveket egész berende­zésükkel a budapesti nem­zeti tanács részére lefoglal­ják és annak tulajdonává nyilvánítják”. Igaz ugyan, hogy közpon­ti utasításra mégis elálltak ekkor az államosítás megva­lósításától, de elégedetlenek voltak helyzetükkel, s 1919. március 10-én 650 dolgozó sztrájkba lépett: a bánya­üzem államosítását és az igazgatóság eltávolítását kö­vetelték. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban-az., ipari munká­szolgáló tervek elkészítésé­hez. Két 600 férőhelyes fa­szerkezetes hizlaldával gaz­dagodik ebben az évben a telep, melyeket az Egyesült Államokban kaliforniai far­mokon szerzett tapasztalatok alapján készítünk el. Ennek lényege az, hogy szakítunk az eddigi teljesen zárt és drága betonépítményekkel. Helyette nyáron nyitott, té­len pedig zárt tartással lesz­nek az állatok. A füzesabo­nyiak ezzel is a sertések biológiai igényeinek megfe­lelőbb tartási mód kialakí­tására törekednek. A telep bővítésére szolgáló terv kí­sérleti jellegű, ha beválik, akikor az állami gazdasá­gokban országosan is meg­valósítják. A főmérnök más felada­tokról is szól: — Ecséden, Nagyrédén és Pétervásárán bővítjük a tehenészeti telepeket. A Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium repülőgé­pes növényvédő szolgálatá­nak megrendelésére pe­dig elkészítjük Eger mel­lett, a makiári repülőtér fejlesztési tervét. Szükség van erre a történelmi bor­vidék szőlővédelméhez, va­lamint a szántóföldek mű­trágyázásához és vegyszeres gyomirtásához. A repülőgé­pes növényvédelem korsze­rűsítésére szolgáló új léte­sítményhez világítótorony, javítóközpont és szociális épület tartozik majd. Az idén január 1-től bővült tevékenységi körünk. Az AG­sok tömegesen léptek be a szociáldemokrata pártba és a szakszervezetekbe, sőt a magánalkalmazottak, peda­gógusok, orvosok is tömege­sen csatlakoztak a szociálde­mokrata párthoz. A párt elő­ször az Diófakút utcai egy­kori munkásotthonban ren­dezkedik be, de már novem­berben kiigénylik a várostól a Szarvas-laktanyát, mun­kásotthon és párthelyiségek céljaira. A forradalom to­vábbi menetében a Szarvas­laktanya válik a kommunis­ta eszmék terjedésének me­legágyává. Az itt megtartott gyűléseken nyomul fokozato­san előre a baloldali mun­kásság és szorítja vissza a burzsoáziával együttműködő elemeket. A munkásmozga­lom irányítása ugyanis a forradalom győzelme ellené­re sem Egerben, sem Gyön­gyösön nem volt egységes. Egertíen Fischer Manó, Gyöngyösön Waldner Fülöp vagy Horovitz Alfréd a ha­ladó polgársággal való együttműködés hívei voltak, velük szemben Egerben Lá- jer Dezső, Kovács Domon­kos, Kolacskovszky Lajos, Gyifka Ferenc képviselték a munkásság igazi érdekeit, -Gyöngyösön pedig Endrész József, Nemecz József vagy Junghancz Ferenc. Nem ál­líthatjuk azt, hogy ezek a munkásmozgalmi vezetők már ekkor a proletárforra­dalom hívei lettek volna, de következetesen harcoltak a proletariátus érdekeiért, s így 1919 tavaszára szükségsze­rűen eljutottak a kommu­nista eszmék megismeréséig, és vállalásáig. (Folytatjuk) ROBER vette át az élelmi- szeripari létesítmények ter­vezését is. Ebbe ugyancsak bekapcsolódtunk. A csányi Búzakalász Termelőszövet­kezetnek bábolnai szárítót tervezünk. Elkészítjük az andornaktályai szárító bő­vítésének tervét is, mellyel óránként 15 tonnával több szemes terményt szárítanak majd meg. Az érdeklődők között más megyéből is vannak. Így például a Sza- bolcs-Szatmár megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalatnak Vásárosnameny- ban 600 vagonos gabonatá­roló építéséhez szükséges terveket adunk. Ezek egy­más mellett levő fémsilók lesznek, melyeket a Borsod~ nádasdi Lemezgyárban ké­szítenek. Mátészalkán 3500 —4000 vagon műtrágya tá­rolására alkalmas központ építésénél is közreműkö­dünk. A Hajdú-Bihar me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalatnak pedig Hajdúböszörményben silóte­lepet készítünk. Pest me­gyében, a Ceglédi Állami Gazdaságnak óránként 10 tonna takarmányt keverő üzem terveit szolgáltatjuk. Ennek gépeit, berendezéseit Dániából szállítják. A mezőgazdasági és élel­miszeripari tervezésen kí­vül az idén a kirendeltség dolgozói részt vesznek olyan közhasznú f illesztések meg­valósításában is, mint az egri városi tanács irányítá­sával készülő szarvaskői úttörőtábor létesítése, vagy az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola 4. számú Gagarin Általános Iskolájá­nak 16 tantermes bővítése. Ezek mellett a putnokiak- nak 100 személyes óvodát terveznek, amelynek rajzait március végén átadják a megrendelőknek a kivitele­zés megkezdéséhez. Az AGROBER Heves me­gyei kirendeltségének idei programja tehát sokrétű. A mérnökök, technikusok és rajzolók igyekeznek úgy dol­gozni, hogy határidőre el­készítsék a vállalt terveket, így miattuk nem lesz fenn­akadás azok megvalósításá­val. Mentusz Károly Gépi vetés a fólia alatt Újdonsággal jelentkezett az idei tavasszal a tarna­mérai Lenin Termelőszö­vetkezet A tavalyinál két héttel hamarabb kezdték meg a munkát a boconádi telepen felállított fóliasátrak alatt. A palántákhoz szükséges magvetést a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezel által gyártott 15-soros kézi vetőgéppel végzik. Ezzel a géppel két asszony egy műszakban csaknem két fóliasátorban veti el a ma- vakat, ami gyorsítja a mun­kát. A kertészetben ezen a tavaszon még két csehszlo­vák gyártmányú kistraktor is segíti a talajmunkákat. 1979. március SSL, csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents