Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

Szilárd elvi alapokon Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb tavaly már­ciusban, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésével együttesen értékelte a párt szövetkezetpolitikájának ér­vényesülését. Egyértelműen kimondta, hogy fejlődésünk mai és jövőbeni szakaszában is a lenini elveken alapuló, bevált politikát folytatja. Hogyan érvényesülnek a kisajátítási jogszabályok? A közelmúltban lezajlott zérszamadó közgyűléseken a szövetkezeti tagság három generációja vett részt: az alapítók, akiknek többsége ma már nyugdíjas; a közép­korúak, akik az iskola pad­jait koptatták, amikor szü­leik aláírták a belépési nyilait- kozatot, s a ma fiataljai. Az alapítók új fogalmakkal is­merkednek, ami nem is cso­da, hiszen az „ő idejükben” kézi erejükre alapozódott minden, s a napjaink fiatal­jai is csodálkozva hallgatták egy-egy nyugdíjas felszólalá­sát, amint a „hősi korszak” megpróbáltatásairól beszélt. Nagy-nagy változás követ­kezett be a szövetkezeti vi­szonyokban az első gazda­ságok megalakulása óta. Az utóbbi egy évtizedben mint­egy felére csökkent a tsz-ek száma, földterületük növe­kedett, a szövetkezeti tulaj­don aránya mintegy 50 szá­zalékra emelkedett. Csök­kent a dolgozó tagok száma, ugyanakkor növekedett a fiatalok aránya, akik nem hoztak földet a szövetkezet­be. A szövetkezeti élet és gazdálkodás változásait, gaz­dagodását bizonyító jegyek mindegyike a szocialista vo­nások erősödésére utal. El­sődlegesen arra, hogy a szö­vetkezet ma már olyan a közösben végzett személyes munkán alapuló szocialista nagyüzem, amely a népgaz­daság érdekeivel és a tár­sadalom céljaival összhang­ban fejti ki tevékenységét, továbbá a szövetkezeti de­mokrácia rendszerében ön­álló tervszerű gazdálkodást folytat. Önkéntesség A szövetkezeti mozgalom szocialista vonásainak erősö­dése nincs ellentétben azzal, Hogy a szövetkezet tovább­ra is a tagok önkéntes sze­mélyi és vagyoni társulása. Ám a fejlődésük intenzív szakaszába érkezett termelő- szövetkezetekben az önkén­tesség elvének tartalma is sokat fejlődött. Nem csupán az egyéni ki- és belépés ön­kéntes, hanem egy-egy szö­vetkezet tagságának közös­sége ezen az alapon vesz részt a koncentrációban, a szakosodásban. ■ A tsz-ek egyesülésénél, a gazdasági társulásokba való belépésnél szintúgy szükségszerű az ön­kéntesség elvének érvénye­sítése A megyei KISZÖV 15 tag­szövetkezete közül tízben foglalkoznak rendszeresen, tervszerűen, a tanulók ne­velésével is. Évről évre, ösz- szesen négyszáz körüli azok­nak a fiataloknak a száma, akik az ipari szövetkezetek­ben iparkodnak elsajátítani választott szakmájuk isme­reteit. A szakmunkásjelöltekkel 12 függetlenített szakoktató és 52 tanmester foglalkozik, s a feladatokon öt tanmű­hely is osztozik. Általában tehát biztosí­tottnak látszik az utánpót­lás, de gondot okoz, hogy egyes területek iránt a várt­nál mérsékeltebb az érdek­lődés. Például a vasas-, az építő- vagy cipészszakmákra igen nehéz megnyerni a fiúkat, lányokat. Másrészt a Szakmunkásképzési Alapból visszajuttatott anyagi támo­gatás ellenére sem sikerült tovább gyarapítani a tan­műhelyek számát. Az Autó- és Motorkerékpár-javitó Szövetkezetnél előbb kivite­lező. majd a szükséges pa­nel hiánya akadályozta az építkezést. Korszerűtlen, el­avult az ugyancsak gyöngyö­si „Kékes” Ipari Szövetke­zet tanműhelyének felszere­lése, s szociális helyisége' sem felelnek meg az előírá­soknak. S aggasztó, hogy az Agromechanika Szövetkezel Az 1970-es évek közepe táján gyors ütemű volt a területi koncentráció, s egy kissé „divatos” is. Párt- és tanácsi szervek nemegyszer a szövetkezetek gazdasági nehézségeit két vagy több tsz egyesítésével akarták megoldani. Számos szövetke­zet mai gondja, nehézsége a megalapozatlan egyesítésből ered. A párt álláspontja vi­lágos: az egyesítés nem cél, hanem eszköz a termelés fejlesztésében. Ennek alap­ján született az a döntés, hogy a tsz-ek egyesüléséhez miniszteri hozzájárulásra van szükség. Ezt minden esetben alapos vizsgálat elő­zi meg. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, szakosodása meg­követeli az anyagi és szelle­mi erők összefogását. Nem csupán a szövetkezetek ösz- szefogását, társulását, hanem a tsz-eknek az állami gaz­daságokkal, az élelmiszer- ipari vállalatokkal és a keres­kedelemmel való együttmű­ködését is. Azt, hogy egy- egy szövetkezet belép-e va­lamely társulásba, a tagság hivatott eldönteni. A párt- és a gazdasági vezetésnek türelmes meggyőzéssel kell a tagság „igen” szavazatát el­nyerni a szövetkezetei érin­tő fontos döntésekhez. Fokozatosság A fokozatosság elvének tartalma is jelentősen módo­sult az elmúlt két évtized­ben. Az átszervezés idején azt jelentette hogy milyen szövetkezeti típust választa­nak a gazdák. Napjainkban ez is magasabb szinten — általában a szövetkezetek egész közösségét érintő kér­désekben — jelentkezik. A közös gazdálkodás kezdetén a családi és részesművelés alkalmazása, a különböző szociális vívmányok kiala­kulása mind egy-egy jelen­tős állomása a mozgalom kiegyensúlyozott fejlődésé­nek. A fokozatosság elve ér­vényesül a reneszánszát élő háztáji gazdálkodás segítésé­ben is. Amíg a szövetkezés kezdetén a háztáji az egyéni „átmentését” jelentette a tsz-tag számára, napjainkban szerves része a nagyüzem­nek, s rajta jobbára tervsze­rű, a korábbinál magasabb szintű termelés folyik. A szövetkezetek maguk választják meg azt is, hogy az együttműködés mely for­központi telephelyének sza­nálásával — a tanműhelytől is búcsúzni kell. A tanulók képzését jól egészíti ki a felnőtt dolgo­zók oktatása. A legutóbbi két esztendő alatt 48 mun­kást készítettek fel a szak­vizsgákra, s csaknem négy és fél százan vettek részt a munkástovábbképzésberi, az ismeretfelújító, -korsze­rűsítő, az ismeretbővítő, a specializáló és a munkás­csoportok irányítását előse­gítő tanfolyamokon, míg hárman mesterszakmunkás­képzés keretében gyaparítot- ták tudásukat. Különösen a szolgáltatási tevékenységet folytató tagszövetkezetekben váltak rendszeressé a to­vábbképzések. A Technolux Szolgáltató Szövetkezet ta­valy például 120, az UNI­VERSAL Szerviz Ipari Szö­vetkezet pedig 45 szakmun­kásának ismereteit fejlesz­tette. Ugyanekkor tavalyelőtt 174-en, s tavaly 214-en ta­nultak az ipari szövetkeze­tekből gimnáziumokban és szakközépiskolákban, s ma is számosán látogatják a közép-, illetve magasabb szintű képzést biztosító in­tézeteket, hogy növekvő fel­adataiknak jobban megfe­leljenek. máit választják. Az egy­szerű társulástól, az egymás­sal szoros együttműködést követelő gazdasági kapcsola­tokig széles skálája van en­nek. Az egyszerű együttmű­ködésben való részvétel is erkölcsi, politikai elismerést érdemel, mert ebben is ben­ne van az az elismerés, hogy az anyagi és szellemi erők összefogása nagyobb eredményekkel jár. De sok esetiben nem csupán az aka­raton múlik, hanem elsősor­ban anyagiakon. A szövet­kezetek a fejlesztés feltéte­leit is fokozatosan teremtik elő, csakúgy mint az elmúlt évtizedben a vállalati önál­lóságukat. Támogatás A termelőszövetkezetek létrejöttük első pillanatától érezték a társadalom haté­kony politikai-anyagi támo­gatását. Vállalati önállósá­guk létrejöttével változott a támogatás tartalma és for­mája, de azt, hogy erre ' napjainkban is szükségük van a szövetkezeteknek, nem lehet vitatni. Ez egyébként következik a munkás-paraszt szövetség politikai tartalmá­ból, de abból is, hogy a szövetkezetek igen differen­ciáltan fejlődtek. A gazdálkodás eltérő lehe­tőségei, a változó közgazda- sági környezet, a szövetkeze­ti parasztság különböző szin­tű termelési kultúrája, a vezetés felkészültsége mind­mind nagy hatással voltak és vannak a szövetkezetek boldogulására. Különösen a kedvezőtlen adottságok kö­zött gazdálkodó tsz-ek szo­rulnak rá a megkülönbözte­tett segítésre. (Ez egyébként a közvélemény messzemenő egyetértésével is találkozik.) Az ilyen szövetkezetekben legalább annyit, — de még inkább többet — dolgoznak az emberek, mint a közepes körülmények között gazdál­kodó szövetkezetekben, csu­pán ennek eredménye ma­rad el — rajtuk kívül álló okok miatt. A Központi Bizottság 1978. március 15-i határoza­tában nyomatékosan hangsú­lyozza a mezőgazdasági ter­melés ipari háttere fejleszté­sének szükségességét. A fel­dolgozóipar, a tárolás és a kereskedelem fejlesztése a mezőgazdasági üzemek ér- dekeit is szolgálja. Az üze­mek termelési biztonságá­nak fejlesztése össztársadal­mi érdek. Napjainkban az ipari háttér szűkössége miatt nagy értékek mennek ve­szendőbe. A szövetkezeti mozgalom fejlődése tehát nem áll meg. A párt — mint ahogy ezt tette eddig is — napirenden tartja a szövetkezetpolitika érvényesülését és azt alkotó módon fejleszti. Mihók Sándor AZ IDEI ÜDÜLÉSI TER­VEK szerint 1,3 millió em. t/er vehet részt szakszerve­zeti üdülésben. Amióta egyre tavaszigé- röbb az időjárás, sűrűbben gondolunk arra, hogy hol töltjük a szabadságunkat az idén. Ki mondhatja majd magát az 1,3 millió ember közé tartozónak, kinek sike­rül 14 napot a Balaton part­ján, vagy a Duna-kanyarbán családjával tölteni? A hangsúly az utóbbin van. A családon. Mert aki­nek gyerekei vannak, érthe­tően velük szeretné megosz­tani a szabadság, a pihenés örömét. E jogos kívánságot igyekeznek teljesíteni a szakszervezetek is. A Szak- szervezetek Országos Taná­csa évek óta elsősorban a gyógyüdülés és a családos, a nagycsaládos szervezett dol­gozók kedvezményes pihe­nést szorgalmazza. A 388 ezer SZOT-beutaló mellett a vállalatok csaknem egymil­lió ember kéthetes üdülteté­sét oldják meg. A Heves megyei Főügyész­ség vizsgálatot folytatott ab­ból a célból, hogy megálla­pítsák: az 1977. január 1-vel életbe lépett új kisajátítási jogszabályok miképpen érvé­nyesültek megyénkben. Ezt az anyagot terjesztették teg­nap a Heves megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. A napirend előadója dr. Mórász Miklós megyei főügyész volt. Elmondotta többek között, hogy több mint 200 szak­igazgatási szervnél folytat­tak vizsgálatot, s ezek ta­pasztalatai képezték a be­számoló anyagát. Megállapí­tották, hogy az új kisajátítá­si jogszabályokban megfogal­mazott célkitűzések gyakorla­ti megvalósítása Heves me­gyében a törvény megszületé­se óta megfelelőképpen ala­kult, bár egyes kérdésekben még tapasztalható bizonyta­lanság és ellentmondás. A kisajátításokkal kapcso­latban megállapították, hogy a szakigazgatási szervek a törvényességi követelmé­nyeknek megfelelően végez­ték munkájukat, kirívó jog­szabálysértés nem forult elő. Az idén talán az átlagos­nál is több ötlet, figyelmes­ség övezi a családok nyara­lását. A gyermekvilágévre tekintettel programok egész sorát rendezik a legifjabbak szórakoztatására. Az üdülés megszervezésé­nek, lebonyolításának bök­kenője változatlanul a be­utalás elosztása. Akkor is. ha a SZOT az idei jegyeket — hála a számítógépes rend­szernek — már tavaly szep­temberben a szakmák ren­delkezésére bocsátotta. Ez megalapozhatná a megfontolt elosztást. Ám az alapelv, hogy az üdülés a jó munka elismerése, még mindig nem érvényesül elég következete­sen. Mintha nem vált volna még köztudomásúvá. hogy egy családos beutaló felér a ió munkát meg'1'ető legran­gosabb anyagi elismeréssel. Különös, hogy néhány száz forintos jutalmak oda­ítélése felett szinte késhe­gyig menő vitákat folytat­nak az üzemekben, a négy­tagú család mintegy 5 ezer forint hozzájárulással támo­A vizsgálati tapasztalatok szerint — hangsúlyozták a beszámolóban — az ingatlan tulajdonjogának adásvétel útján történő megszerzése — amikor a kisajátítási eljárás elkerülhető lenne — még akkor sem történik meg amikor erre már eleve biz­tosított a lehetőség. Napjainkban elég sok ilyen jellegű eljárás folyik, de te­gyük hozzá, hogy ezek az eljárások már a szakigazga­tási szerveknél, azaz a ta­nácsoknál érdemleges meg­oldást nyernek. Ez pedig azt jelenti, hogy a bíróságoknak ebből a szempontból egyre kevesebb munkát kell végez niük. Mit jelent ez? Egysze­rűen csak annyit, hogy a jog. szabályok megfogalmazói közérthetően adják az ál­lampolgárok tudtára a té­mával kapcsolatos rendele­teket és emiatt egyre ke­vesebb az úgynevezett jog­félreértés. Az nagyon fontos, hogy az állampolgárok jól is­merjék a határozatokat, és az is, hogy vált vagy jogos sérelmeik esetén tudják ho­vá és miért kell fordulniuk. Jólesett hallani a végrehaj­gatott beutalójának sorsa fe­lett pedig viszonylag köny- nyen napirendre térnek. Fő­leg ott, ahol még nem vált gyakorlattá, hogy az elosz­tásnál a bizalmi is érvénye­sítse javaslattevő, beleszólási jogát. És ahol nem övezi ezt nyilvánosság, tehát társadal­mi kontroll. Különösen jel­lemző ez a vállalati beuta­lók sorsának eldöntésére. Amiben pedig szintén a jó munkának, a szociális szem­pontoknak kell perdöntőnek lenniük. Nyilvánvaló, hogy ma — 1,3 millió hely birtokában — már nem illuzórikus feltéte­lezni az igazságos elosztást. A szabályok tiszteletben tar­tása továbbra is kötelező — előny a bányákban, a vegy­iparban dolgozóknak. a nagycsaládosoknak. Azok­nak, akik helytállnak a mun­kában, de korántsem törzs- gárdatagok az üdülésben. OLYAN SZEMPONTOK EZEK. amelyeket mind a SZOT. mind a vállalati be­utalóknál érvényesíteni kell. Lukács Mária tó bizottsági ülésen, hogy éppen a megyeszékhely ^e- zet ebből a szempontból' íz első helyen. A felvilágosit is persze önmagában nem elén. Akik felvilágosításért jönne z, azoknál valamely tájékozta­tás labilis. Mondjuk így: nem mindig érthető. Ha z információ még emberköze- libb lenne ha a rendelet rk megszületése nemcsak rende­let meg születés lenne, hanem azt ikertestvérként köveivé a megfelelő magyarázat, már nagyobb lépést tennénk elő­re. Ráadásul ha a bíróságok és a szakigazgatási szeryek között meglenne az a bizo­nyos összhang, amely egyet jelent- a társadalmi építéssel, jelen esetben azzal, hogy az ítéletek, az óvások és a hatá­rozatok között nem lenne olyan nagy anyagi eltérés —vagy szakmai is? — még közelebb hozná ezt az eléggé érzékeny témakört a meg­valósításhoz. De vajon, csak a megyeszékhelyen? Szeret­nénk, ha másutt is, és első­sorban a. népgazdasági. érde­keket figyelembe véve, ha­sonló döntések születnének. Az őszi vetéseknél erősen igénybe vett tárcsa javítását Sály Lajos végzi A vákuumos vetőgépet ké­szíti fel Hegedűs Pá! (Perl Márton képriportja) Mimimé 1979. március 28., szerda " " ■ 1 ■—■■■■ 1 ............V. L esz utánpótlás a szövetkezeti munkahelyeken II gépműhelyben rajt előtt Üdülés — csalöddeil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents