Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-28 / 73. szám
Gyöngyösön: r Kíméletlen őszinteséggel Gorkij: A hamis pénz A nézőnek joga, hogy ízlésének megfelelően vélekedjék a színházi előadásról. Mondhatnak és írhatnak a szakemberek egy színműről, annak színpadi megelevení- téséről azt, amit akarnak, a néző majd eldönti magában: neki tetszett-e az, amit látott, vagy nem tetszett. Minden ezen múlik. Persze az sem szentírás, hogy a néző, ha úgy tetszik: a Néző holnap is ugyanúgy vélekedjék egy előadásról, mint vélekedett tegnap vagy egy héttel később vélekedni fog. Van-e tehát valami megbízható mérce a művészet megítéléséhez? Mondják: igen. A tehetség. De hát a tehetségre sincs ráaggatva semmiféle táblarendszer, hogy messziről láthassa bárki: ő a kiválasztott. Tehát. .. ? Mindez azért jutott az eszünkbe, mert a szolnoki A három tavasz, 1848—1919—1945, nemzeti sorsfordulóink eszméi — a szabadság, demokrácia, szocializmus — tisztult törekvései, áradó tömegmozgalmai ma már a köztudatban is annyira összemosódtak, hogy az évszázadot és évtizedeket sem háborúk, sem szövetségek felbomlása nem szakíthatja el egymástól. Igaz, hogy ragyogó fényüket időnkint felhők takarják el, de a tavaszok friss áramai elűzik a komor őszök hangulatait. A nemzeti múlt nagy eseményeinek megidé- zése rejthet magában paté- tikus túlzásokat, de valóságos megismerése kissé a jelennek is szól, tükre is annak. Nem sok értelme volna a jelennek, ha nem ismernénk az« eddig vezető utat. Az elmúlt hetek emlékező órában nemcsak a tisztelet- adás hangja szólalt meg, hanem a megismerés vágya, a szembenézés önmagunkkal. A műsorok költők verssorait, politikusok, katonák emlékeit idézték, amelyekből évszázados vágyak, porba hullt tervek, nekifeszü- lések, hitek izzottak fel. A Tűz márciusa című műsorban 1910-től 1919- ig, a forradalomvárástól a kibontakozó jövőig versek, vallomások tettek hitet a mindent megújító forradalom mellett. Azt hiszem, még száz év múlva is ünneplő vers lesz az Új tavaszi seregszemle, Üdvözlet a győzőnek, A mesteremberek vagy Az új isten. A költők mellett most megszólaltak az elbeszélők is, Karinthy Frigyes, Móra Ferenc, Krúdy Gyula. „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma". Móra a lángon, ködön át a jövő körvonalat látja: „A komor hegytorlaszok valóban komorok és ijesztők, de egy-egy repedésükön keresztül átkéklik az ég és át zöldellik a jövendő napsütötte vetése. A hegytorlaszokról ki fog derülni, hogy máló káprázatok voltak, mint a felhő. Az igazság, a valóság és a maradandóság az, ami mögöttük van...” Krúdy pedig így: „jöjjön bár millió ellenség, ennek a világnak képét nem verheti le senki, a híradás 1919 tavaszáról megmarad." ' Ha újra .kezdhetném ... dokumentumai a Tanácsköztársaság 133 napját idézték. A mai emléke- zők akkor 16—20 éves suhan, cok, lányok voltak. Lehota István és Kelen Jolán azt az utat is megmutatták, ami Gí.UmüsM 1979. március 28., szerda Szigligeti Színház társulata bemutatta Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központban Gorkij A hamis pénz című színjátékát, mi tagadás: nem túlzott közönség- sikerrel. Igaz, az irodalmi anyag sem egészen olyan, amitől el lehetne várni, hogy házba hozza a nézőt. Gorkij művészi tehetségét sem bizonygatni, sem megvédeni nem kell. Ez a most látott műve azonban sokkal inkább egy társadalmi metszet, valamiféle kíméletlen őszinteségű vizsgálati anyag, amely alkalmas arra, hogy egy adott társadalom meghatározott rétegének kórképéhez adalékul szolgáljon. Az egyes figurák nagyon plasztikusak, általában jól jellemzettek a középpontba állított személyek, de még a másodvonalbeli alakokkal is lehet mit kezdeni, amire jól példa az 1919 augusztusát követte. Elképzelhető volt-e, hogy néhány hónap múlva folytathatják a megkezdett munkát? Igen, ez nem volt csak ábránd. Oroszországban győzött a szocialista forradalom, Európa nagy városaiban egymást érték a sztrájkok, tüntetések, lázadások. A magyar emigránsok beszámolói lendületet adtak a különböző nemzeti mozgalmaknak. És hogy megérte-e? Kelen Jolán mondta: „Ha újra kezdeném, ugyanezt csinálnám. Az embert az események viszik, emelik fel és ejtik le". A történelmi emlékműsoroknak ezek a változatai, az emlékezők szavai — akik ak. kor maguk is történelmet csináltak — alkalmasak arra, hogy elmerült emlékek és élmények ismét felragyogjanak, de arra is, hogy történelemszemléletünk elmélyüljön, ami fontos a jövő útjainak felismerése céljából. A dokumentumok igazolásai annak, hogy a történelem és az élet állandó mozgásban van, s a haladás eszméi új és új tettekre ösztönzik az egymást követő nemzedékeket. 2. Egyik nap, úgy szürkület táján bejött két román katona, és megkérdezték gazd- uramtól, hogy van-e szalonna vagy más ennivaló. A gazdám azt mondta, hogy nincs, de én erről nem tudtam, mert ők kint az istállóban tárgyaltak, én meg a konyhában morzsoltam. Hozzám is bejön a két román katona, és kérdik. — Hallgass, kenyér, szalonna van? Kisebb koromban úgy tanultam, hogy aki hazudik, azt megbünteti az Űr Jézus. Megmondtam a két románnak, hogy van kenyér meg szalonna is. Hol? Én pedig megmutattam, hogy fent a padláson. Persze felmentek, megtalálták a tyúkokat is, és mindent elvittek. Engem megdicsértek, és adtak három jelvényt. Ezután jött a fekete leves. A gazduram nagyon megvert. — Na, az anyád piszkos istenit, te rohadt kölyök! Nem kapsz zabálni. Én igyekszék mindent eldugni, te meg elárulsz. Megállj, ha ószerest alakító Szabó Ildikó. Ellenpéldának azonban megemlíthetjük Sztogovot, akivel Juhász Jácint sem tudott mit tenni, és ez nem rajta múlott. Az, hogy a színpadi játék nem drámai konfliktusokra épül, hogy epikus töltetű jelenetek sorának egymásutánja teszi ki az előadást, hogy a szereplők inkább egy kórtünetet hordoznak valamiféle hirdetőoszlop funkciója szerint, hogy a színház főként jelez, anélkül, hogy az egymás ellen feszülő ellentétek megelevenítését szolgálná, ma már nem szokatlan jelenség. Ez a játékfelfogás hovatovább divattá kezd válni. Mint ahogy ennek a divatnak enged az a színpadkép is, amikor függönytelen színházban szétzilált díszletek láthatók, ezzel akarva a nézőt is bevonni a cselekménybe. De hát ehhez olyan cselekmény is kellene. Pedig a színészek mindent megtettek, amire tehetségükből futotta. A rendezőnek, Horváth Jenőnek a szándékát sem kellett kutatni. A társulat művészi egysége hűen tükrözte ezt. Volt dirigense az előadásnak, akinek egyéniségét még a színpadi kép tervezője és a maszkmester sem tudta elfelejteni. Jellegzetesen szigligetis előadás' volt ez, ami hiánytalanul megfelel egy jó színvonalú művészi produkciónak. A szolnokiak jó színházat játszanak, mert tisztelik a közönséget és mert tisztelik a színészi munkát. Régóta örülünk annak, ha Iványi József, Jászai-díjas érdemes művészt láthatjuk a színpadon. Egy kicsit megfejthetetlen a számunkra, hogyan tud mindig magas hőfokon égni, úgy, hogy füstje nincs, csak kisugárzó izzása. Játékának sajátos varázsa van. A felesége szerepében Koszta Gabriella igyekezett lépést tartani vele, esetenként több gesztussal, mint kellett volna. A színház eleve csapatmunka, ami annál hatásosabb, minél egységesebb az összteljesítmény. Erre viszont a Szigligeti Színház nagyon jó példa. Annak külön örülnek a mátraalji település színház- látogatói, hogy egy kicsit már gyöngyösinek minősülnek a Tisza-parti színészek. Reméljük, mindkét város hasznára válik ez a kialakulóban levő kapcsolat a színház és közönsége között. G. Molnár Ferenc holnap visszajövök a városból, felakasztlak. . Nagyon féltem, és elhatároztam, hogy amíg a városban jár, megszököm. Utólagosan belátom, elég csúnyán cselekedtem, de akkor minden vágyam a bosszú volt. Azt tettem ugyanis, hogy amikor elment, bezártam az istállót, megettem a kenyeret, amit adott, megettem egy kisebb köcsögből a lekvárt, a köcsögöt akarattal összetörtem, a lakást bezártam, a kulcsokat jó messze eldobtam és elindultam a jászberényi úton. Mire a nyolcas kilométerkőhöz értem, nagyon elfáradtam. Jött egy trágyás kocsi, sánta ló volt elébe fogva. Én megkérdeztem: — Bácsi kérem, felülhe- tek-e, mert nagyon elfáradtam? — Hová mész? — Szolgálatot keresek, mert senkim sincs, apámék meghaltak, árva vagyok. — Gyere, ülj fel. Nekem épp ilyen gyerek kell, hogy ellássa a jószágot. A neve Pálinkás Ferenc volt. A tizes kilométerkőnél Ebergényi Tibor Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai Művészettörténet gyerekeknek A Szépművészeti Múzeum rendszeresen szervez gyerekek számára alapfokú művészet" történeti oktatást. Geskó Judit művészettörténész heti két alkalommal tart műelemzési és tárlatvezetést. (MTI fotó — KS) Az idén a korábbinál hosszabb lesz a tavaszi szünet: április 5-én kezdődik és 17-én fejeződik be. A szünet utáni első tanítási nap április 18-a, szerda lesz: az általános iskolák 1 106 000 és a középiskolák 198 000 diákja tehát kipihenheti magát. A szünet ideje alatt nyitva tartanak a napközi otthonok, és vidám játékos programokkal várják a gyerekeket. Kihasználják a szabad időt az úttörőcsapatok és a KISZ-szervezetek is: különböző foglalkozásokat, túrákat, kirándulásokat szerveznek. A szünetet követően már a tanév végére irányul a diákok figyelme. Az általános iskolákban a ' tanítás legkésőbb június 20-án ér véget, a középiskolák IV. osztályaiban május 12-én, a középiskolák I—III. osztályaiban pedig június 9-én fejeződik be. Az érettségizőknek a ballagási ünnepélyt általában az utolsó tanítási napon, május 12-én, szombaton rendezik meg. Az alma matertől az idén a tavalyihoz hasonlóan mintegy 48 ezer diák vesz búcsút. volt a tanyája, jó messze a köves úttól. Mikor kiértünk, megmutatta, hogy kell le- hányi a trágyát, s a lelkem- re kötötte, hogy figyeljek, mert legközelebb már egyedül csinálom. Aznap este pakoltunk egy kis szénát és elindultunk. Ekkor adott a Pálinkás úr egy igazi cilindert. El is veszítettem. Igaz, észrevettem, hogy leesik a kocsiról, de nem mertem szólni. Amikor hazaértünk a városba, a Szép utca 30. alá, a felesége, Pálinkásné asszony nyitott kaput. Rám mutatott: — Hát ezt a pocsék szer-, zetet hol szedted fel? Nem volt mit tenni, el kellett tűrni. Különben nagyon embertelenek voltak mindketten, de főleg az asszony. Napközben soha nem engedett pihenni. Mindig talált valami elvégezni valót. Egyik vasárnap délelőtt kiengedték a kislibákat a ház elé legelészni. Öra múlva szól ám a Pálinkásné asz- szony: — Ide figyelj, te csúfság! Hol van három liba? ö tudta, hol van, de én nem. Nem is gondoltam, hogy a kisliba olyan, hogy mindenki után elmegy. Pedig olyan. Két orosz tiszt ment el a ház előtt, és a három kisliba utánuk ment. De csak a gazdaasszonyom látta, én nem. Hiába lettek meg a libák, nagyon megvert. Többé annyi nyugtom se volt tőle, mind addig. Az érettségi menetrendet is meghatározták az Oktatási Minisztériumban. A középiskolák nappali tagozatos tanulóinak' az írásbeli érettségi vizsgák május 14-én, hétfőn, kezdődnek, és a hét végével zárulnak. A gimnáziumokban hétfőn magyarból, kedden matematikából, szerdán délelőtt oroszból, délután angolból és olaszból, csütörtökön délelőtt fizikából, délután franciából és latinból, pénteken délelőtt kémiából, délután németből és spanyolból, szombaton biológiából készítik el az írásbelit. A szak- középiskolákban hétfőn a magyar, kedden és szerdán a szakmai elméleti tárgyak, csütörtökön a matematika írásbelijére kerül sor. A hét további két napján a szakközépiskolások a választott tárgyakból írják meg a dolgozatot. A közös írásbeli-érettségi felvételi vizsgák időpontja: május 21—22, hétfő és kedd. A korábbiakhoz hasonlóan közös dolgozatot matematikából, fizikából és biológiából írnak a diákok. A szóbeli érettségi vizsgák június 9—22-ig tartanak. Egy szép napsütéses reggelen azt mondta a gazduram: — No, gyerek, megyünk a tanyára. Viszünk trágyát, hozunk szénát. Megraktam a kocsit. Nehezen, hisz a villa majdnem nagyobb volt nálam. Nyolc óra körül elindultunk. A gazduram kihajtott a kapun, de nekem be kellett zárnom mögötte, mert Pálinkásné asszony még aludt. Be is zártam, és futottam a kocsi után, mert a gazdám nem állt meg. Utolértem. — Tessék szíves megállni, mert nem tudok másképp felszállni a kocsira — lihegtem. — Én bizony nem állok meg, ugorj. Meg is próbáltam, de ez lett a vesztem, mert rosszul ugrottam. A kerék levágta a jobb lábam kisűjját, épp csak a bőr tartotta. A gazdám meglátta, megállt, de nem fordult. vissza, hogy bekössük, pedig csak három'- száz méterre lehettünk még a háztóL Kimentünk tíz kilométerre a tanyára, addig én a trágya tetején ültem és figyeltem, hogyan szivárog a vér. Odakint beszórta sebporral, és a lábam ujját egy darab dróttal meg madzaggal a lábfejemhez kötötte, és húzott rá egy zoknit. Soká gyógyult, mert mindennap dolgozni kellett. (Folytatjuk) Mozijegy-zet Kinek jó a telt ház? A címben feltett kérdés röviden megválaszolható például így: mindenkinek. Feltéve persze, ha jó a film és ha valóban „t e 11 ’ az a ház, vág is a nézőtér. Az egri Vörös Csillag filmszínház szombat délutáni előadásán bizony kevesen ültek a nézőtéren, alig többen, mint százan, noha a pénztár fölött már előző nap kint volt a tábla, miszerint: a fél 6 órai előadás^ ra minden jegy elkelt. A hiba nem a filmben —! Az erőd érdekes, izgalmas alkotás —, hanem az eredményeket hajszoló, olykor az adás-vételre egyszerűsített módszerben, még inkább a közönséget lebecsülő szemléletben keresendő. Évzáró közgyűlést tartott pénteken délelőtt a 800 tagot számláló Heves megyei Háziipari Szövetkezet, s jobb híján a Vörös Csillag moziban, amelyért még terembért sem kellett fizetniük, helyette megvették a szombat délutáni előadást, s a félezer jegyet mintegy ajándékként kiosztották a tagoknak. Nem történt szabálytalanság. Sőt még azt is megkockáztatom, hogy tulajdonképpen mindenki jól járt: a szövetkezet, amely 3200 forintért kényelmes helyiséget és hozzá egy előadást kapott, ily módon gondoskodott kultúráról is; a mozi, amely ha látszólag is, de telt házat csinált egy magyar filmnek, s ezzel növelte annak látogatottságát. Mindenki nyert, csak éppen a kultúra nem, amelyet bizony mcgcsúfolnak az ilyen adok-veszek látszat telt házzal. Moziról, színházról példálózva nem először szólunk a látszateredményekről. Arról, hogy üzemek, vállalatok könnyedén megvásárolják kulturális alapjukból egy-egy előadás jegyeit. Mindezt a közművelődés javára írják, noha nyílt titok, hogy az ajándékba kapott jegyeket nem sokra becsülik az emberek. Akik rendszerint távol maradnak az ilyen előadásoktól. Igazuk van. Manapság ugyanis nem szabad néhány forintos mozijegyet ajándékozni, s ezzel mintegy megszabni, mikór és mit nézzenek meg a dolgozók. Idejétmúlt módszer ez, cseppet sem hatásos. Nem beszélve arról, hogy a köz- művelődés anyagi lehetőségeit sokkal ta k a r é k o- sabban és hasznosabba n is fel lehetne használni. Elsősorban a v a í ó s igények kielégítésére. És a mozit is, amelynek igazi közönsége rendszerint a pénztárnál éS saját zsebből vált jegyet. Ha kap. Ha éppen nincs kint a félrevezető „telt ház” tábla. (márkuszl Tavaszi szünet; április 5—17. Érettségi menetrend
