Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

WSSJSSiWiÄiSÄiSÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄftÄÄÄÄÄifcÄÄÄftftÄÄSSSSSÄÄftft? KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Békekötés — veszélyekkel: MEGSZÜLETETT HÄT a „Pax Jimmyana”, az egyiptomi—izraeli különbéke, amelynek a tekintélyes amerikai hetilap, a Newsweek adott ilyen gunyoros- humoros nevet. Találóan, hiszen Carter elnök személyes presztízse forgott kockán a különalku elhúzódásával. A Fehér Ház északi kertjében rendezett hétfői ceremónia kilencvenkilenc nappal késett az eredetileg jelzett idő­ponthoz képest, s ennél is többet a Camp Davidben oly naiv kincstári optimizmussal beharangozotthoz viszo­nyítva. Mi tagadás, az Egyesült Államok jókora kockázatot ■ vállalt, amikor harmadikként „beszállt” a mincluntalan' zátonyra futott tárgyalásokba. Szadat és Begin hosszú vitáját — helyesebben alkudozását — végül is dollár- milliárdok simították el. S ami a legvisszatetszőbb: a világtörténelem első olyan békeszerződését írták alá Wa­shingtonban, amely tömérdek fegyver, hatalmas meny-, nyiségű hadianyag fölhalmozását helyezi kilátásba az • érintett térségben. Ez azonban csupán egyik — bár kétségtelenül fon­tos — oka annak, hogy nemcsak az arab államokban, J hanem világszerte aggodalommal tekintenek a megálla-, podás jövője elé. A legnagyobb kétséget az táplálja, hogy ; a közel-keleti rendezés alapkérdésében, a palesztinok, ügyében jottányit sem engedett Izrael. Márpedig a pa- lesztin nép önrendelkezési jogának elismerése, önálló [ államuk megalapításához a megfelelő garanciák nyújtá­sa nélkül tartós és stabil rendezés elképzelhetetlen. Nem kisebb jelentőségű a különbékének az a nyug­talanító vonatkozása sem, hogy a térség eddigi egyen­súlya alaposan módosul az Egyesült Államok fokozott jelenléte révén. Márpedig a térség katonapolitikai fon­tossága közismert, s éppen közelsége a Szovjetunióhoz, valamint kontinensünkhöz fokozza az aggodalmat Ame* \ rika katonai terjeszkedése miatt. Az Egyiptomnak és Izraelnek kilátásba helyezett fegyverzet még inkább robbanásveszélyt sejtet, ám ezúttal már a kanóc vége a Pentagonig ér. Ráadásul egész sor titkos katonai okmány egészíti ki a békeszerződést, ami önmagában is megala­pozza a közvetlenül és közvetve érintett államok bizal- ] matlanságát. TALÁN SOKAN FURCSÁLLJÁK, hogy a három év­tized alatt négy véres háborút, tömérdek veszteséget és emberi drámát sűrítő Közel-Kelet első olyan békéje,' amely egy arab állam és Izrael között kétségtelenül új alapokra helyezi a kapcsolatokat, több ellenérzést kelt, mint megnyugvást. Csakhogy a „Pax Jimmyana”, az amerikai beavatkozással tető alá hozott különbéke egész sor kérdést változatlanul nyitva hagy. Semmikép­pen nem alkalmas arra, hogy helyettesítse az igazi, átfogó ] rendezést. 1 Gromikó szovjet külügyminiszter hétfőn befeieződött, Szíriái látogatása alkalmat adott arra, hogy a Szovjet­unió egy arab frontállamban ismételten elkötelezze ma­gát az átfogó igazságos, valamennyi érdekelt fél közre­működésével kimunkált rendezés mellett. E;it az állás­pontot képviseli hazánk is, mint arról a közelmúltban a Lázár György miniszterelnök kuvaiti tárgyalásairól kia­dott közlemény, valamint az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a kormány több korábbi állásfoglalása tanúskodik. Az arab külügyminiszterek kedden Bagdadban meg- < kezdett értekezletére vár annak eldöntése, hogy miként ‘ reagáljanak a különbékére. Az eddigi megnyilatkozások, alapján biztosra vehető, hogy az arab államok túlnyomó ‘ többsége Szadat különutas politikájának megbélyegzése és néhány Kairóval szemben foganatosítandó lépés mellett foglal állást. A palesztinok véleményét Jasszer Arafat már megfogalmazta. „A békeszerződés célja, hogy a pa­lesztin nemzetet szolgasorba taszítsa, ebbe azonban a fel- szabadítási mozgalom sohasem fog belenyugodni” —, hangoztatta a PFSZ elnöke. SZADAT ÉS KÖRNYEZETE „történelmi alkalomról” ; beszél a különbéke kapcsán. Nos, valójában szó sincs er­ről. Inkább önigazolásnak tűnik a kairói érvelés, silány ' mentegetőzésnek, a megalkuvó politika kimagyai ázásának. Az arab államok és a térség tartós, igazságos rendezésén* munkálkodó nemzetközi erők aligha adnak — nem is ad­hatnak — neki hitelt. GYAPAY DÉNES Klemm alias Jantz A Jószívű” gyilkos r.Ombaként érte az 1200 la­kosú hesseni Allendorf falu lakóit, amikor az idén ja­nuár 17-én rendőrkocsi állt meg a Hauptstrasse 11. szá­mú ház előtt, majd nem sokkal később megbilincselve hozták ki a házból a köz­ség 65 éves polgárát, Lud­wig Jantz-ot. Másnap a Wetzlauer Neue Zeitung a következő címmel számolt be az eseményről: „Letartóz­tatták a tömeggyilkost!" A falusiak többsége egy­szerűen nem akarja elhinni, hogy a köztiszteletben álló Jantz az egykori SS-tömeg- gyilkossal azonos. Hiszen mindenki csendes, segítőkész embernek ismerte, aki a légynek sem tudna ártani. Jantz négy évvel ezelőtt köl­tözött ide Düsseldorfból, ahol megbízható könyvelő­ként ténykedett. Élettársával parasztházat vásárolt a fa­luban és élte itt az öregedő szolid polgár életét. A limr burgi főállamügyészség sze­rint a 65 éves Ludwig Jantz a valóságban a 61 éves Lúd­GSMmtiäB . 1979. március 28« szerda _ wig Klemm egykori SS-al- tiszttel azonos. A nyomozó- hatóságok 15 éve keresték és hat éve vált az állítóla­gos Jantz gyanússá. A történet 1941 elején a lengyelországi Izbicában kez­dődött, ahova az ugyancsak SS-altiszt Kurt Engels-szel együtt vezényelték. (Engels 1958-ban hamburgi vizsgála­ti fogság alatt öngyilkos lett.) Feladatuk a „rend és a nyugalom” biztosítása volt. „Engels és Klemm — így a főállamügyész —, két évig élet és halál ura volt Izbi- cában”. Fanatizmusból és fajgyűlöletből gyermeke­ket, nőket és öregeket sza­distaként gyilkoltak. Aki nem tetszett nekik, azt a legkegyetlenebb módon agyonlőtték. Ma már nehéz megállapítani, hogy 500, vagy 1000 emberélet szárad-e a lelkükön. A vád huszonöt pontban összegezte tevékeny­ségüket és az év végén vár­ható tárgyalásra 39 tanút idéztek meg. A vizsgálati ki­hallgatások során a fogoly következetesen csak azt haj­togatta, hogy ő Jantz és nem Klemm. 1973-ban a bűnügyi rend­őrség házkutatást tartott düsseldorfi lakásán. Íróasz­talában megtalálták az NSZK különböző városaiban A vietnami fél komoly, felelősségteljes választ vár Kínától Bagdadi értekezlet Egy nappal az egyiptomi —izraeli különbekét rögzítő szerződés aláírása után, ked­den Bagdadban megkezdő­dött az arab országok kül­ügyminisztereinek értekezle­te, amelyen — csakúgy, mint a gazdasági miniszterek azt követő tanácskozásán — megvitatják az Egyiptom el­len korábban elhatározott szankciók végrehajtásért. A külügyminiszteri érte­kezletet — melyen Egyip­tom, Szudán, Omán és Dzsi- buti kivételével valamennyi arab ország, valamint a PFSZ is részt vesz — Szad- dam Husszein, az Iraki For­radalmi Parancsnokság Ta­nácsának alelnöke nyitotta meg. Erélyes hangú beszé­dében az iraki vezető kije­lentette, hogy országa a végsőkig harcolni fog min­denki ellen, aki Szadat egyiptomi elnökkel szövetke­zik. „A világnak meg kell ér­tenie, hogy Szadat politiká­ja elszigetelődött az összes arab országok politikájától” — hangoztatta Szaddam Hússzein. Leszögezte, hogy egységes arab álláspontra van szűkig, nincs lehetőség egy kinyilvánított és egy másik — tstkos — álláspont fenntartására. Az iraki poli­tikus bírálta a különbékét szorgalmazó Washingtont, s figyelmeztetett, hogy ez a magatartás magára az Egye­sült Államokra nézve is ká­ros következményekkel fog járni. A Pravda keddi számában a lap párizsi tudósítója a szovjet—francia kapcsola­tokkal foglalkozva hangsú­lyozta, hogy ezeket a kap­csolatokat a szüntelen fejlő­dés jellemzi. Az együttmű­ködés elmélyítését, az eny­hülési folyamat előbbrevite- lét, a jószomszédság kiala­kítását célzó szovjet—francia kapcsolatok bizonyítják, hogy a két ország élenjár a politikai enyhülésben. A Helsinkiben elfogadott elveknek megfelelően a leg­fontosabb feladat most a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért, a leszerelésért vívott harc erősítése. Az ezekért a célokért folytatott együttműködés keretei szé­lesek. A szovjet emberek nagy figyelemmel kísérik azt az aktív szerepet, amelyet Franciaország játszik a fegy­verkezési hajsza problémá­jának megszüntetése érdeké­ben — mutat rá a Pravda. Gazdasági téren is a kap­élő Klemm-család adatait. A tárgyalásra megidézik majd a Klemm-család tag­jait is. A rendőrség tovább kutatott bizonyítékok után. Kiderült, hogy az NDK-beli Freistatt anyakönyvében nyoma sincs az állítólag 1913. augusztus 9-én született Ludwig Jantznak. Mint ahogy a sopoti anyakönyv­ben sem található feljegyzés az állítólagos Jantz anyjá­nak születéséről és házassá­gáról. Élettársa, Erna Boelke ér­tetlenül szemléli az esemé­nyeket. 1958 óta ismerte az állítólagos Jantz-ot, aki tör­téneteket mesélt neki a má­sodik világháborúból, ami­kor is ő „kiváló vadászrepü­lő” volt. „Érthetetlen mind­Zalai István, az MTI tu­dósítja jelenti: A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisz­tériuma kedden Kínához in­tézett jegyzékében megerő­sítette: egy nappal azt kő­vetően, ha majd a kínai ka­tonák teljes mértékben ki­vonultak a megszállt terüle­tekről, Vietnam kész tárgya­lásokat kezdeni Kínával. A kedd este Hanoiban közzé­tett jegyzék tudatja, hogy a VSZK kormánya Phan Hien külügyminiszter-helyettes személyében kijelölte tár­gyalóküldöttségének vezető­jét, s „a kínai küldöttséget készek fogadni Hanoiban a fenti időpontban”, vagyis a csapatkivonás befejezése után. A jegyzéket kedden adta át a vietnami külügyminisz­térium kínai osztályának ve­zetője Kína hanoi nagykö­vetsége ügyvivőjének. A keddi jegyzék tehát — ezúttal konkrét időpont meg­jelölése nélkül — megismét­li a március 21-én Kínához intézett vietnami jegyzék legfontosabb pontját, egyben emlékeztet * rá, hogy márci­us 21-én Vietnam hangsú­lyozta: „Ha március 28-ig a kínai katonák teljes mérték­ben kivonulnak, akkor már­cius 29-én megkezdődhetnek a tárgyalások előbb Hanoi­ban, aztán a két fővárosban csolatok állandó fejlődése ta­pasztalható. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése a kölcsönös gazda­sági előnyökön kívül, jelen­tős mértékben hozzájárul a népek közötti jobb megértés kialakításához, egymás életé­nek jobb megismeréséhez, s ebben nagyon nagy szerepet játszanak a jobb tömegtájé­koztatási eszközök. Sajnos néhány befolyásos francia lap, a rádió- és televízió- társaságok vezetői nem rit­kán különös álláspontot fog­lalnak el a Szovjetunióval kapcsolatban. ★ Kölcsönös megállapodás alapján három héttel elha­lasztják Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök március 29-re tervezett hi­vatalos látogatását a Szov­jetunióban. A látogatás pon­tos időpontját később hatá­rozzák meg. ez — mondja. — Hiszen em­lékszem, a múlt ősszel egy alkalommal Ludwig a há­zunk előtt meglátott egy gi­lisztát az aszfalton. Felemel­te és gyengéden a fűbe he­lyezte. Ilyen jó ember volt". Minderről az NSZK-beli Zeit Magazin számol be részletesen. Az emberben önkéntelenül felmerül a kér­dés: mi történne, ha Klemm ügye csak egy év múlva lep- leződött volna le és közben 1979 végén valóban életbe lépne az elévülési törvény, amely mentességet biztosít az addig még fel nem tárt háborús bűntetteknek. Az emberiség, de a német nép sem engedheti ezt meg ma­gának. Gáti István felváltva. „Mint a keddi vi­etnami jegyzék rámutat: „Erre az ésszerű javaslatra a kínai fél mindeddig nem válaszolt”. Felhívja a figyel­met arra is, hogy „jóllehet az elszenvedett katonai ve­reség nyomán, a kínai nép és a világ közvéleménye nyomására a kínai vezetők kénytelenek voltak vissza­vonni csapataikat, kínai ka­tonák mégis változatlanul megszállva tartanak tíz olyan pontot, amely február 17-e, az agresszió megindí­tása előtt Vietnamhoz tar­tozott, vietnami közigazgatás alatt állt”. A vietnami külügvminisz- térium dokumentuma, amely válasz a kínai külügyminisz­térium hétfőn Hanoihoz in­tézett jegyzékére, rámutat: „ez a kínai jegyzék rágal­mazza Vietnamot, célja az agresszió igazolása, a tár­gyalások késleltetése, elke­rülése”. A vietnami jegyzék a vádaskodást visszautasítva hangsúlyozza: „Valótlan az a március 16-i pekingi be­jelentés, amely szerint a kí­nai csapatokat teljes mér­tékben visszavonták Viet­nám területéről”. A vietnami Jegyzék meg­állapítja: „Kína már febru­ár 17-e előtt megkezdte ag­resszív terjeszkedését, sok vietnami körzetet szállt meg s most, amikor a „jelenlegi határvonal status quo-jának fenntartásáról” beszél, való­jában a megszállt vietnami területeket akarja megtarta­ni. Miközben elutasítja a teljes csapatkivonást, újabb erősítéseket küld a vietnami WASHINGTON Begin izraeli miniszterel­nök a békeszerződés aláírá­sa után izraeli újságíróknak tájékoztatót tartott szállás­helyén, a washingtoni Hilton szállóban. Elmondta, hogy miben egyezetit meg Szadat egyiptomi elnökkel közvetle­nül az aláírás előtt, illetve még vasárnap: 1. A békeszerződés ér­vénybe lépését követő két hónap elteltével az El Aris sinai város visszaadása után megnyitják a határt a két ország között a turistafor­galom számára is. A köl­csönös látogatásokhoz vízum lesz szükséges. 2. Megegyezés született ar­ról, hogy Izrael a szerződés érvénybe lépése után hét hónappal visszaadja Egyip­tomnak a Sinai-félsziget olaj mezőit, felszereléssel együtt. Cserébe Szadat vál­lalta, hogy a visszaadás után nyomban megindítja az olajszállítást Izraelnek, az eddig felszínre hozott meiny- nyiségben. 3. Abban is megegyeztek, hogy a jövő hétfőn Begin Egyiptomba látogat, beszé­det mond a kairói parla­mentben. Amiben nem egyeztek meg: Begin arra kérte Szá- datot, hogy az egyiptomi nagykövetséget Jeruzsálem­be állítsák föl, Cartert is fölkérte, hogy az amerikai képviseletet helyezzék át ugyancsak Jeruzsálembe. A kérést egyik elnök sem teljesítette. BEJRUT: Az izraeli hadsereg ked­den hajnalban folytatta so­rozatos provokációit Libanon ellen. Az izraeli tüzérség Rasidije és Burdzs al Semali palesztin menekülttáboro­kat, valamint Tyr kikötővá­ros környékét lőtte. és a laoszi határ közelébe; tüzérsége vietnami területe­ket ágyúz, a kínai vezetők a „vissza csa pás jogáról beszél­nek, hogy egy újabb Viet­nam elleni háborús kalan­dot lépést készítsenek élő, miként korábban az „ön­védelmi ellentámadás” el­nevezést használták agresz- sziójuk igazolására. A kínai vezetők elferdítik, nyíltan rágalmazzák Vietnam igaz­ságos bel- és külpolitikáját. Olyan propagandát folytat­nak, amellyel megpróbálják leplezni, hogy változatlanul beavatkoznak a kambodzsai belügyekbe, megbontják La­osz belső rendjét, agresszió­val fenyegetik Laoszt”. Ezt követően a vietnami jegyzék felidézi a március 21-én Pekinghez intézett jegyzéket, és a VSZK tár­gyalási készségét bizonyítan­dó, újra megerősíti, hogy egy nappal a kínai katonák teljes kivonulása után Viet­nam kész a tárgyalásokat megkezdeni. „A vietnami fél komoly, felelősségteljés választ vár Kínától, hogy a külügyminiszter-helyettesi szintű tárgyalások minél előbb megkezdődhessenek. Egyben felszólítja Kínát, hogy tartsa tiszteletben a két nép közti barátságot, Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét, stabilitását. Amennyiben a kínai fél kés­lelteti a tárgyalásokat, a teljes felelősséget viselnie kell érte” — hangoztatja a VSZK külügyminisztériumá­nak keddi jegyzéke. Szadat egyiptomi elnök az izraeli—egyiptomi szerződés aláírása után az ABC ame­rikai tv-társaságnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Jeruzsálem arab részének vissza kell térnie az arab szuverenitás alá, de ezúttal a várost nem osztják majd meg, nem lesz szögesdrót, mint azelőtt”. Megismételte az egyiptomi véleményt, amely szerint Kelet-Jeru- zsálem Ciszjordánia elvá­laszthatatlan része, Jeruzsá­lem szerinte kettős fennha­tóság alá kerülne, de közös városi tanács igazgatná. (Is­meretes, hogy Begin izraeli miniszterelnök szerint Jeru. zsálem Izreal egységes fő­városa „mindörökre”). Szadat ismét megerősítet­te, hogy szerinte a mostani szerződés „a tartós béke kezdete”. Kifejezte meggyő­ződését, hogy ha „keményen dolgoznak” a béke elmélyí­tésén, akkor „eljön a nap, amikor mások is csatlakóz­nak majd”. KAIRO Egyiptom hivatalosan be-’ jelentette, hogy felfüggeszti tevékenységét az Arab Ligá­ban. A külügyminisztérium közleményét órákkal azelőtt tették közzé, hogy az Arab Liga többi tagállamának külügy- és gazdasági minisz­terei Bagdadban tanácsko­zást kezdtek az Egyiptom ellen életbe léptetendő szankciókról, miután Szadat hétfőn aláírta a különbékét Izraellal. Izraeli hadihajók Szidort- tól északra partközeibe pró­báltak jutni, de a partvé­delmi tüzérség meghátrálás­ra kényszerítette őket. A lé­gierő gépei szintén több íz­ben megsértették Libárion légterét Giscard moszkvai látogatása „Én Jantz vagyok és nem Klemm” — hajtogatja a Hm. burgi vizsgálati fogoly Bep és Szadat a; izraeli-egyiptomi különszerződésről Izraeli provokációk Libanon ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents