Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Gondolatok mai ■ f ff ff f . I ffl kepzomuveszetunkrol A képzőművészet fogalma kibővült, űj, szélesebben értelmezett szerepe most kezd kialakulni. Az életritmus; a felvilágosodás változtatja meg a régi, beidegződött funkciót -r— a gyönyörködtetést, ünnepi emelkedettséget — és ennek nyomában a régi műfaji megkülönböztetés, a hierarchikus értékrend is fokozatosan eltűnik. A művészet körébe tartozik minden, ami a vizuális kultúrát befolyásolja. Épített környezet, az ipari forma, az alkalmazott művészet megszámlálhatatlan változata. Ez az úgynevezett „nagy művészet” korábban ki­emelt helyet kapott. Ma is ebben mutatkozik meg leg­jobban a kísérletek iránya, jellege, itt nem kell alkal­mazkodni térhez, épülethez, nyomdatechnikához, széria­gyártási feltételekhez. Kiemelt helyzetét az is magya­rázza, hogy „saját kézzel festett, formált” művészet — segédeszközt, ipari sokszorosítást nem vesz igénybe. Egyenes ági örököse a művészet kézmíves formájának. A másik értéke, amely meglehetősen vitatható manap­ság, hogy ez a fajta alkotás nem megrendelésre készül, nem a társadalom meghatározott szükségletét elégíti ki —, hanem a művészből kikívánkozó élmény formába ön­tése, megfogalmazása, egyetlen példány létezik belőle — jó esetben —, és az érdeklődő saját esztétikai örömére, az intézmény művészettörténeti dokumentáció céljára vásárolja meg. A művészi szabadság, formakísérletezés, akár ere­deti, akár külföldről honosított stílusról van szó, — kor­látlan. A művész sorsa nem magányos gyötrődés, élet­műve nem műteremfalak közé zárt holt anyag, s a bí­ráló észrevételeket sem követi társadalmi bojkott, meg­élhetési probléma. Gondolkodásunk középpontjába került a környezet esztétikája. A sivár, nagyvárosi lakótelepek, az ipari formatervezés nehézségei azt az ellentétet mutatják meg, amely a fokozódó jólét és a társadalmi mechanizmus megrögzött módszerei között fennáll. A szemlélet válto­zását rossz beidegződés akadályozza, elmaradott ízlés gá­tolja. Persze sok minden történik ennek felszámolására, de az esztétikai nevelés közvetlen és közvetett formái ne­hezen valósulnak meg. De az igény az otthon, a hétköz­napi tárgyak hasznos szépsége iránt a „befogadó” részé­ről is növekszik. Az elmúlt esztendők legnagyobb vívmánya az, hogy a művészet társadalmi üggyé vált és családalapítóvá nőtt fel az a generáció, amely az élet természetes megnyilvá­nulásának fogadja el, eredményeit használja Mindez tu­datosan vagy észrevétlenül szemléletét is befolyásolja. Mennyire felel meg napjaink művészete ennek a vá­rakozásnak a hétköznapi életben és mennyire állít „érc­nél maradandóbb” emléket korunkról jövő századoknak? A film, fotó és televízió képi, az újságok szöveges információi elöntik a világot. A művész a láthatón, a közvetlenül érzékelhetőn túl, bizonyos jelenségek felmu­tatásával akar érdeklődést kelteni. Céljai között a legfon­tosabb a társadalom elemzése, kritikája, az embert job­bító szándéka. Festményben, rajzban, plasztikában is ez a törekvés a legerősebb A dokumentum igényű életfor­ma vagy állapot bemutatása mellett a szenvedélyes ál­lásfoglalás, az emberek közötti kapcsolatokról, háborús feszültségekről, eredményekről, hibákról. Ennek tartalmi léptéke a művész temperamentuma szerint változik, és az emberiség nagy kérdéseit feszegető alkotássá terebé­lyesedhet. A másik, képet-szobrot inspiráló téma az emlékezés. • A művész saját régi emlékei, a kultúra, vagy elmúlt korok műbe kívánkozó élménye, a népművészet öröksé­ge stb. A szemlélet itt is sokféle. Gyermekrajzok naív szelleme, vagy az egykor volt stílusok ideológiája — a középkor miszticizmusa, a barokk formaburjánzása, a szecesszió, a kubizmus életértelmezése fedezhető fel a mai művész munkáján. Ezek a stílushagyományok nem mindig tartalmi meghatározók és az emlék kifejezése is igen összetett. Hiszen a néhány perce látott táj is em­lék, a futó megfigyelés is emlékké rögzítheti az arcókat. De a formaemlék sokszor befolyásolja a képi gondolko­dást és behatárolja a tartalmat. I A harmadik felfogás a kompozíciói formát teszi az alkotás mondanivalójává. Színek és arányok, felületek és viszonylatok —, ezek drámai, lírai, vagy dekoratív válfajai — elsősorban a festészetre jellemzőek, a film, a fotó, a vegyi eljárások és egy sor művészeti segédeszköz a grafika technikai találmányait szolgálja, a különféle szokatlan anyagok egyidejű használata a szobrászatban terjedt el. És bár ma már naturalista munka is lehet elvont, és geometriai formák is hordozhatnak gondolati tartal­makat, az eszköz sohasem lehet maga a mondanivaló. A kísérletezés korszakában él a magyar művészet. Sokféleképpen értelmezi a nemzeti és egyetemes hagyo­mányokat, s a kísérletek társadalmi fogadtatása sem mindig egyértelmű. Fejlődésének időnkénti aritmiája ab­ból a nézetkülönbségből fakad, hogy az alkotók egy része mindent újrakezdeni és más része a hagyomá­nyokat folytatni kívánja, és ez utóbbi táborban is meg­oszlanak a vélemények a hagyományok értékéről. Ez az ellentét ma is legjobban a hagyományos képzőművészet­ben, a kiállításokon mutatkozik meg. Más országokkal összevetve, nem panaszkodhatunk készség, tehetség és formakultúra és kísérletezés dolgában, de nem lehetünk elégedettek művészetünk gondolattartalmával. Azok a katartikus élmények, amelyek a világ mai festészetét, szobrászatét, grafikáját életre szólítják, akár az elmúlt háborúra, akár a ma sem szűnő ellenségeske­désre gondolunk, de kisebb léptékben a lelki válságok, szorongások közérzetet befolyásoló jelenlétére, — ritkán és nem elég megdöbbentő erővel szólalnak meg, de rit­ka a kor nagy vívmányai, heroikus küzdelmei előtti megrendülés is. A múltba felejtkezés, formai meghök- kentés mindezeket nem pótolhatja. S bár a létbiztonság, a harmónia kiegyensúlyozott, tartalmában közömbös mű­vészetet is létrehozhat; a művészet nem adhatja fel ere­deti küldetését, a kor jelzéseinek továbbítását. D. Fehér JEsuzSa edves Édesapám és Édesanyám! Tuda­tom veletek, -hogy megszületett harma­dik fiunk, aki a ke- resztségben a János nevet kapta. A fiúcs­ka nagyon eleven és hála a gondviselésnek, olyan egészséges mint a makk. István olyan, ahogy mondtátok, nagytürelmű, halk szavú és nagyon jósá­gos. Esténként ott ül mellet­tünk és azt mondja nekem; majd meglátod, édes Mári­ám, hogy ő már igazi bol­dogságra született. Ez a szá­zad, amely egyidős vele — mondogatja esténként Ist­ván — olyan csudálatos dol­gokat fog véghezvinni, ami­nőt el sem képzel az ember. Szeretettel ölelem Édesanyá­mat és Édesapámat. Szerető lányuk Mária." „...a fő cél most az, hogy a hadseregben tömegesen terjedjen el a géperejű jár­mű, vezessék be a géppuska és golyószóró használatát és indítsák meg a szervezett pi­lótakiképzést.” „Ti drága otthoniak. Nem is tudjátok elképzelni, hogy mi a legszörnyűbb az egész­ben. Az, hogy az egész nap után vízben és sárban kell elaludni. A csizmáknak már nemcsak tálpuk nincs, de száruk is alig. Nagyon fázik a lábam. Ha tudtok, küldjé­tek meleg alsóneműt és a borítékba tegyetek bele le­reszelt vadgesztenyét, mert állítólag azt a hasmenést, ami a táborban van, csak a lereszelt vadgesztenye állít­ja meg. Ha lehet, a műhely­ből ne adjatok el semmit. Csókollak benneteket: Ist­ván." „Kovács István zászlóst utódaiban is jutalmazni kí­vánjuk a császári és királyi hadseregben tanúsított pél­damutató hűsége és hősies, igaz magyar hazafihoz méltó viselkedése, önfeláldozása miatt. Ezért utólagosan neki a vitézi címet adományoz­zuk, és utódait vitézi telek­hez juttatjuk.” „Abban bízom, hogy ez az új kutatási diadal, amelynek eredményeként megszüle­tett a penicillin, döntő kiha­tással lesz az emberiség to­vábbi életére.” Fleming „Itt a házak felfelé épül­nek. Annyi ember van ben­ne egy házban, hogy az egész Panyola meg még Ki- sar is beleférne. Az útról már írtam, meg a nagy ha­talmas gőzhajóról is, amivel jöttünk. Szerencsére mind­annyian egészségesek va­gyunk és már munkába is álltunk. Itt mindenért meg­fizetnek bennünket és igaz­ságosak-velünk. Ha a jó is-' ten is úgy akarja, akkor két-, három esztendő múltán úgy térünk haza, hogy soha töb­bet nekünk gondunk nem lesz az életben, összespóro­lok annyi pénzt, hogy meg­vesszük magunknak a földet. Lesz saját házunk is. Sanyi­kéra vigyázzál, kedves Juli- som, és akármit is beszélnek a népek, te ne hallgassál senkire. Majd meglátod, hogy minden jóra fordul.” „Klotildom, Drágám! Kész van a ruhája, amit a méltó- ságos asszonyék báljára var­ratott. Még van egy-két elin­téznivalóm, de majd igyek­szem haza. Egyébként itt, Bécsben sem lehet olyan szí­nű selyemtapétát kapni, amelyet Halassyéknál lát­tunk. Egyébként is változat­lan a véleményem, hogy a szoba enterienjéhez nem il­lik. Természetesen a vilá­gért sem kívánok beleavat­kozni magánügyeibe, főleg pedig abba, hogyan kívánja berendezni saját szobáját. Ez az általam mindig nagy becsben tartott demokrácia megsértése lenne”. LeveSeh a XX. század­ból „Tisztelt Apám. Nem azért hagyom el a szülői házat, s vele együtt minden kényel­mét és lehetőségét, mert fel­háborított Klotild nevű ba­rátnőjével folytatott, egyéb­ként valóban erkölcstelen viszonya. Anyám ezt sem­miképpen nem érdemelte meg. De nem erről van szó. Nem tudok tovább olyan házban élni, ahol minden, vagy csaknem minden este bankárok, dzsentrik és igazi arisztokraták szivarfüstbe burkolózva fennhangon vi­selik szívükön a nép sorsát. Új életet kívánok kezdeni. Kernelem különb, igazabb és tisztább lesz, mint amilyen az apámé volt. Nevelteté­semre fordított figyelmét utólag is köszönöm.” „Egy ilyen vezér csak jót akarhat a népnek. Az autó­gyári munkásoknak azt ígér­te, hogy négy éven belül mindenkinek meg lesz a sa­ját Volkswagen ja.” A 154. számú hadparancs kiegészítő utasítása minden tengeralattjáró parancsno­kának: „Tilos az elsüllyesz­tett hajók személyzetének megmentését célzó bármiféle kísérletet végrehajtani, te­hát vízből kimenteni és men­tőcsónakba felvenni, részére élelmet és ivóvizet adni. A mentés ellentmond a hadve­zetés részéről az ellenséges hajók és személyzet meg­semmisítésére irányuló leg­elemibb követelményeknek.” Dönitz. Édesanyám. Igaz, mióta otthonról eljöttem, nem je­lentkeztem. Négy éve élek saját munkámból és a ma­gam belátása szerint. Most azért írok, mert beleegyezé­sét szeretném kérni — hiá­ba a neveltetés — házassá­gomhoz. Egy Halina nevű lengyel lányt kívánok fele­ségül venni. Ha anyám lát­hatná, biztosan megszeret­né. Én a szülői házba többé be nem lépek, de ha anyám megtenné, hogy meglátogat­na bennünket, nagyon bol­dogok lennénk.” írásbeli útmutatás a Biro­dalmi Biztonsági Főhivatal­nak: „A szlávok feladata, hogy számunkra dolgozzanak. Ha nem lesz rájuk szükségünk. akár meg is dögölhetnek.” Rosenberg. „Kedves fiam és lányom. Meghatott, ahogy fogadtatok. Halirja szépsége mögött te még biztosan nem látod a sokkal nagyobb értéket, azt, hogy hűséges, megértő és szerető társad lesz mindvé­gig az életben. Jó anyja lesz gyermekeiteknek és ez a leg­fontosabb a világon.” Anya. „Szinte lehetetlen volt ko­porsót szerezni. Holttestek .százai feküdtek a temetők­ben vagy a környéken, egy­szerűen újságpapírba cso­magolva." A. V. Karaszev. „A partizánok elleni har­cot minden rendelkezésünkre álló eszközzel és a legna­gyobb kíméletlenséggel foly­tatni kell. Védelmembe fo­gok venni minden parancs­nokot, aki kíméletlenségével túllépi m;> jd a nálunk meg­szokott mértéket. 1. Mindenki, akinek fegy­ver és robbanóanyag van a tulajdonában és azt nem je­lentette be a legközelebbi német parancsnokságnak, felkoncoltatik. 2. Mindenki, aki menedé­ket vagy támogatást nyújt a partizánoknak, ruhanemű­vel, élelemmel vagy fegy­verrel segíti őket, felkoncol­tatik. 3. Mindenki, akiről kide­rül, hogy bár ismeri a láza­dók valamely csoportját, vagy akár egyetlen lázadót is és ezt nem jelenti a leg­közelebbi német parancsnok­ságnak, felkoncoltatik. 4. Minden falu, amelyről bebizonyosodik, hogy parti­zánok laknak benne, porrá égettetik. Az ilyen falvak 18 éven felüli férfilakosai fel­koncoltainak, a nők és a gyermekek pedig munkatá­borba intemáltatnak.” Kes­selring. „... azt mondd meg né­kem, hol lesz majd lakóhe­lyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább me­gyünk?” Cseh Tamás: Levél nővé­remnek. „Halinám. Mindenségem. Hát túléltem. Megyek haza. Itt a fogságban arról beszél­nek az emberek, hogy végre egy igazi emberi világ kez­dődik el a történelemben. Szerdán érkezünk. Várjál, ölellek”. „Az úgynevezett távolsá­gok eltüntetése, amely az első szamár megszelídítésé­vel és az első csónak felépí­tésével kezdődött, csak a mi századunkban jutott arra a fokra, hogy első ízben le­hetővé tette az emberiség­nek, hogy egységes társada­lomba olvadjon. Az atom­korban hatalmunkban áll, hogy utoljára válasszunk: megsemmisítsük magunkat, vagy pedig, a történelemben első ízben egyesüljünk. Az atomfegyver felfedezése óta Orosz János: Nagy Lajos földi vonulása még mindig úgy élünk, mint­ha az atom előtti korszak­ban lennénk. Mindannyian nacionalizmusunk rabságá­ban élünk ...” A. Toynbee levele Nyiko- laj Kondradhoz. „A Nautilus atom-tenger- alattjáró a mai napon siker­rel áthaladt az északi pólus jégpáncélja alatt.” „Az óceánban egész or- szágnyi, több tízezer négy­zetkilométeres területen csak élettelen korálltörme- lék található. A legutóbbi húsz év alatt az óceán egész élővilágának mintegy 40 szá­zaléka pusztult el. A föld­golyón végbemenő minden szennyeződés, beleértve a radioaktivitást is, végül az óceánban koncentrálódik. Az óceán élővilágának pusz­tulását a szárazföldi élővi­lág, köztük az ember nem sokkal fogja túlélni.” Cousteau „Mért ha még oly előre­látó lett volna, akkor sem képzelhette el, hogy a XX. században a forradalom él­harcosait éppúgy, mint egy­szerű katonáit, nagy töme­geit, mint a nép ellenségeit végzik ki, vetik börtönökbe, küldik eleve halálra ítélve munka táborokba. Ezt a kor­szakot a történelem a sze­mélyi kultusz korának neve­zi, de azt hiszem ez az elne­vezés csak egyelőre áll­hatja meg a helyét. Tény­legesen nem fejezi ki azokat a szörnyű tette­ket, amelyeket a forra­dalom, annak vezetői és vé­delmezői ellen elkövettek.” Kun Béláné született Gál Irén „A neutronfegyver az ed­digi legtisztább háborús esz­köz. Nem dőlnék romba a házak, nem mennek tönkre az üzemek és a gazdasági egységek, csupán az élő kö­zeget hárítja el utunkbói.” Nágy László édesanyjának lei) éle: „Mi csak megvagyunk, mint máskor. Hol jobban, hol rosszabbul. A kertai er­dőben azt mondja egy asz- szony, nem idevalósi, hogy most meg asszonytáltosok járnak. Ez nem lehet igaz, de a kukoricában mégis fé­lek. Megnéztünk benneteket a televízióban JézuséknálJ Szép volt, de apátok többet nem megy, szégyellj, hogy elgyöngül a szép szavaktólj Vártunk az ünnepre, de hiá­ba. Apád annyira várt, fel­öltözött ünneplőbe, rakta a tüzet. Mindig olyan meleg a szoba, alig bírom, ö meg fázik. Köszönöm, amit küld- tél névnapra. Már be is fe­jezem, mert dolgom van. No meg kik haltak meg: Mátis Kálmán, Antal Lajos meg Zsupány... Elfogy a falu.” Kedves Anna! Megkaptam a szerkesztőségbe címzett levelét. Igazán örülök, hogy sikerült némi érdeklődést felkeltenem a téma iránt, amikor klubjában a kultúra és civilizáció egységének kérdéseiről és veszélyeiről esett szó. Kérdezi tőlem, hogy mi a személyes véle­ményem az ezredforduló utáni világról. Őszintén be­vallva, nekem ehhez sem elég felkészültségem, sem műveltségem, sem pedig át­tekintőképességem nindsenj Csupán azt merném meg-, kockáztatni, hogy ha az em­beri faj rövid időn belül nem emelkedik fejlődésének egy minőségileg magasabb kategóriájába, nem progra­mozható át sokkal nagyobb fokú tanulékonyságra, ön. zetlenségre és racionalitás­ra, a XXI. századból nem maradnak levelek a XXII-re. Örülök, hogy tetszett az ajánlott könyv és Szent- Györgyi káprázatos szelleme valóban értelemközeibe hoz­ta, hogy mennyire csodála­tos. páratlan kincsünk az élet. Baráti szerétettél: Szigethy András

Next

/
Thumbnails
Contents