Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Hogyan alakul a zöldségpiac? Kiszírják vagy felszedik...? A több termés érdekében A téli és a kora tavaszi hónapokra tárolt cikkekből még most is jelentős készle­tek vannak a Zöldért-válla- latok raktáraiban. Kérdés, hogyan készültek fel az idén a felvásárlásra és az ellá­tásra. Erről beszélgettünk P,anák Lászlóval, a Zöldség- Gyümölcs Kereskedelmi Központ vezérigazgatójával. — Tavaly még a szezonidő­szakban sem volt mindig egyenletes a lakosság ellátása: néhány cikkből a szokásosnál is kevesebb, másokból viszont a kellettnél is több került a piacokra, majd a tárolókba. Mi volt ennek az oka és az idén vajon milyen ellátásra számíthatunk? — A kora tavaszi fagyok, majd a hűvös nyár követ­keztében jó néhány cikkből a vártnál lényegesen kisebb volt a termés — állapította meg Panák László. — A vál­lalataink tavaly kevesebb zöldséget és gyümölcsöt tud­tak felvásárolni, mint 1977- ben. Egyebek között paradi­csomból 1500 vagonnal, zöld­paprikából 3200 vagonnal, uborkából pedig 950 vagon­nal kevesebbet vásároltunk fel és hoztunk forgalomba, mint az előző évben. A gyü­mölcsfélék közül cseresznyé­ből, meggyből és kajsziba­rackból nem volt elegendő. Az 1977. évihez viszonyítva, tavaly csupán 60 százalékos volt az ország almatermése. Ezekből a cikkekből tehát nem minden esetben elégít­hettük ki a keresletet és az exportkötelezettségeink­nek is csak részben tehet­tünk eleget. Az idén, a kereslettel össz­hangban, a terv azzal szá­mol, hogy növekszik a zöld­ség- és a gyümölcstermelés. A burgonyatermesztésnél pe­dig — a színvonal általános fejlődését is figyelembe vé­ve —, a termőterület némi csökkentése mellett is ki le­het majd elégíteni az igé­nyeket. Ezek figyelembevé­telével, összesen 122 ezer va­gon áru felvásárlását irá­nyoztuk elő. Ez a mennyiség is lényegesen több, mint a várható kereslet. Viszont éppen a biztonságos ellátás érdekében szükséges, hogy nagyobb árumennyiség fel­vásárlására szerződjünk. A vállalataink eddig le­szerződtek 29 ezer vagon burgonya, 49 ezer zöldség és 50 ezer vagon gyümölcs, együttesen tehát 128 ezer i vagon áru átvételére. 1 — Az ellátás megjavításának 1 alapfeltétele, hogy a gazdasá­gok valóban olyan cikkeket termeljenek, amelyek értéke­sítésének megvannak az elő­feltételei. De az is szükséges. ' hogy megszilárduljon a szer­ződéses fegyelem. Mit tesznek ennek érdekében? A burgonya, a zöldség és a gyümölcs az alapvető élel- ' miszerek közé tartozik. A lakosság összfogyasztásához viszonyítva ez 5,5—6 száza­lékos, az élelmiszer-fogyasz­tásban pedig megközelíti a 11 százalékos részarányt. Érthető tehát, hogy a piaco­kon kialakult ellátási hely­zetre, a minőségre és az árakra a fogyasztók rendkí­vülien érzékenyek. Az elmúlt években a Zöldért-vállalatok — a szer­ződéskötések alkalmával — gazdaságokkal nem minden esetben tisztázták egyértel­műen az átvételre kerülő áru mennyiségét, minőségét, az átvétel helyét, időpontját stb. Ennek azután az lett a következménye, hogy ha va­lamilyen cikkből kisebb volt a termés, akkor azt is átvették, amelyik nem fe­lelt meg a minőségi előírá­soknak. Ha viszont valami­lyen cikkből sok volt, úgy még az érvényben levő szab­ványok előírásait is igyekez­tek szigorúbban értelmezni. Mindez a vállalataink és a gazdaságok között sok vitára adott okot, amelyeknek vé­gül is a fogyasztók látták a kárát. A múlt ősszel megindult szerződéskötések előtt azon­ban sikerült szót értenünk a gazdaságok vezetőivel: né­hány esettől eltekintve meg­értették, hogy javítanunk kell a termékszerkezeten. Vagyis azt kell termelni, amire a lakosságnak és a tartósítóiparnak szüksége van, illetve amiből kedvező­ek az * exportlehetőségeink, öt ' termékre, őszi termésű burgonyára, vöröshagymá­ra, őszi fejes káposztára, pet­rezselyemgyökérre és sárga­répára azt is meghatároztuk, hogy melyik Zöldért-vállalat milyen mennyiség átvételére köthet szerződést. — A zöldséget és gyümölcsöt nem elég csak megtermelni. Gyorsan romló termékekről lévén szó, az is szükséges, hogy mielőbb és legrövidebb úton jusson el a fogyasztók­hoz. Mit lehet tenni ennek ér­dekében? Ismételten rögzítettük a szerződéses fegyelem meg­szilárdításával kapcsolatos tennivalóinkat. Ezek szerint a továbbiak során is köte­lesek vagyunk a nagyüze­mektől átvenni mindazt a terméket, amelyre szerződést kötöttünk. A kistermelőktől pedig még a szerződésen fe­lül is átveszünk minden olyan árut, amely megfelel a szabványok előírásainak. Ugyanakkor a nagyüzemek­nek figyelembe kell venni­ük, hogy a leszerződött bur­gonyát, zöldséget és gyümöl­csöt csakis a szerződés elő­írásainak megfelelően adhat­ják át. Abban az esetben pedig, ha akár az áru átadó­ja, akár az átvevője a szer­ződéses kötelezettségeknek nem tenne eleget, úgy helye van a kötbérigények érvé­nyesítésének is. A termékforgalmazási rend szerint az áru váloga­tását, osztályozását a terme­lőknek kellene elvégezni. Ennek azonban jó néhány termelőgazdaság nem min­dig tud eleget tenni. Pedig a válogatott és jobb minő­ségű termékért lényegesen nagyobb lenne az árbevéte­lük. így azután a vállalata­ink a zöldség és a gyümölcs egy részét kénytelenek válo­gatás nélkül átvenni. Utasítottuk a vállalatain­kat arra, hogy a gazdaságok­kal közösen készítsék el az árubecsléseket: együtt álla­podjanak meg a várható tel­jesítés mennyiségében és a hetenkénti ütem szerinti szállításokban. Nemcsak a Zöldért-vállalatoknak, ha­nem a gazdaságoknak is ér­dekük, hogy előre ismerjék a piaci keresletet: mennyi árut vásárolhatnak fel, illet­ve a gazdaságok mikor, mi­lyen árucikkből mennyit és milyen áron szállíthatnak. Mindezen túl, azt is fon­tosnak tartjuk, hogy az ed­digieknél is jobban kihasz­nálják a meglevő technikai felszereléseinket és a lehe­tőségeinkhez képest folytat­ni kívánjuk az átvételi ka­pacitást szolgáló eszközeink műszaki fejlesztését. Idén mintegy 30 millió forintot fordítunk az anyagmozgatás gépesítésére és csomagológé­pek beszerzésére. A szezon­időszakban pedig ha erre szükség lesz, a munkaerő át­csoportosításával is előse­gítjük, hogy a \ felvásárolt zöldséget és gyümölcsöt mi­előbb eljuttassuk a fogyasz­tókhoz. Az ellátást pedig úgy igyekszünk megszervezni, hogy az üzleteinkben a fo­gyasztók igényeit friss áru­val folyamatosan kielégít­hessük. Mindezeken túl, fel­készülünk arra is, hogy — az önkiszolgáló rendszer szélesedésével —, a tavalyi­nál legalább 10 százalékkal több előre csomagolt, tisztí­tott zöldségfélét hozzunk forgalomba. Cs. F. Laboratóriumból a földbe Hegyvidéken jársz — és annyira szép a hegyek éb­redése, hogy kész vagy kész­séges esküre: márpedig en­nél szebb nem lehet! S meglehet, így igaz ez, le­nyűgöző márciusban a he­gyek világa, mert ott min­den a legszebb, a legjobb, a legnagyszerűbb, ahová lépsz, ahova nézel, az mind éppen a legcsodálatosabb; a kövek, kavicsok, kis vízfolyások szépsége, hegyi házak, bok­rok, fák, az önmaga életére, szépségére felébredt, s szün­telenül önmagát csodáló és csodáitató világ, völgyek kék köde, felhők közeile, a kristályos tiszta, hűs leve­gő... ! Megkezdődött megyénkben is a cukorrépa vetése. A fontos növényt két és fél ezer hektáron termesztik idén gazdasá­gaink. A jó minőségű és szemenkénti vetésre alkalmas, úgynevezett drazsírozott magvakat — ez teszi lehetővé többek között a fárasztó egyelés mellőzését — gondosan ellenőrzik a laboratóriumokban, mielőtt kiszállítanák a nagyüzemekbe. ■' • , (MTI fotó — Matusz Károly felvétele) Mindezzel összevetve bi­zony, az Alföld csak affé­le csúf, szürke és lapos kis mostohafivér, s akár százat teheszt az egy ellenében, hogy azé a siker, emezé a sikertelenség. S mindez mi- nálunk, Heves megyében, ha úgy tetszik, tenyérnyi he­lyen, családi közösségben megtalálható: miénk a csúcs, van Kékesünk, Mátrahá­zánk és Csolyánk, s ha a helyekről dél irányában le­ereszkedünk, máris elénk simul a síkság végtelenje, rajtuk szétszórva a testvér­falvak, s köztük egyike — nem dísze-éke e hevesi vi­lágnak — a 2100 lelkes Pély. Még jó szerencse, hogy március van, az a fajta ki­kelet, amikor az ember ke­vésbé morog, ha hajnalban kell felkelnie, amikor olya­nokat lehet szippantani a soha-még-egyszer-ilyen- friss-nem-lesz levegőből, hogy attól nemcsak a tü­dőd, de egész lényedet meg­tisztulni érzed ... Jobb vagy mint tegnap voltál s mint amilyen holnap leszel, így megbocsátod a busznak, hogy bukdácsol veled a pé- lyi rossz úton, s a szinte szikrázó napsütésben köny- nyed jókedvvel indulsz falu- felit-nezőbe. Az első „felfe­dezés';; jár a toronyóra. A AZ ELMÜLT HETEKBEN az idei tervek készítésekor mezőgazdasági üzemeinkben igen sok szó esett "a műtrá­gya- és a növényvédőszer- felhasznélásról. Mindenütt felmérték a lehetőségeket, hogy miből, mennyit vásá­roljanak a nagyobb hozamok eléréséért. Mind a műtrá­gya-, mind pedig a növény- védőszer-beszerzés ugyanis zsebbe nyúló dolog. Éssze­rű felhasználásuk tehát kel­lő szervezettséget igényel és messzemenően kihat az üze'- mek költséggazdálkodására. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság is megvizsgálta a műtrágya- és a növényvédő- szer-felhaszná-lást, vala­mint a tárolás helyzetét a megyében. A népi ellenőrök 15 gazdaságban jártak és felmérték, hogy az V. ötéves terv utóbbi három évében a terméshozamok növelése összhangban volt-e a mű­trágya- és a növényvédő­szer -felhasználással. A vizsgált nagyüzemek, amelyek az egri, a gyöngyö­si, a füzesabonyi és a hevesi járásban tevékenykednek, Heves megye mezőgazdasá­gilag művelt területének csaknem 30 százalékát te­szik ki. Ezek a gazdaságok tavaly 85 millió forint érté­kű műtrágyát és 20 millió forint értékű növényvédő szert használtak fel. A nö­vénytermelésben jelenleg al­kalmazott agrotechnikával a talaj termőképességének fenntartásához döntő szerep jut a műtrágyázásnak. A 15 GAZDASÁGBAN az utóbbi három esztendőben 23 százalékkal emelkedett a műtrágya hatóanyag fel­használósa, ami hektáranként 261 kiló volt. Ez mindössze 29—39 kilóval kevesebb, mint amennyit az V. ötéves terv végéig előirányoztak. Legjelentősebb a káli műtrá­gyák növekedése, ami főleg Heves megye történelmi bor­vidékein a szőlőültetvények nagyobb adagú műtrágyá­zásával magyarázható. Annak ellenére, hogy nö­vekedett a hektárankénti műtrágya hatóanyag fel­használása, a gazdaságok kö­zött még mindig nagy az eltérés a kiszórt mennyiséget illetően. Ez részben azzal magyarázható, hogy Heves megye mezőgazdasági mű­velés alatt levő területének domborzati viszonyai, vala­mint a talajok elég változa­tosak. Ebben mégsem me­rülhet ki a magyarázat. Az elmúlt három évben ugyan­is az országoshoz hasonlóan megyénkben sem volt egy­séges a tápanyagvizsgálat és a talajerő-gazdálkodás. En­nek hiányában más szak­tanácsokat adtak az intéz­mények, a vállalatok, a ter­melési rendszerek, aminek káros következményei még mindig tapasztalhatók. Így csak szokás alapján és nem tudományos igénnyel állapí­tották meg a műtrágya­mennyiséget. A népi ellenőrök csak a szőlős gazdaságokban tapasztaltak szakszerű műtrágyázást. Megállapították, hogy a sző­lőtelepítések előtt a földeket talajvizsgálattal ellenőrzik. Így választ kapnak arra, hogy mennyi szerves és műtrágyát kell a talajba jut­tatni az előírt tápanyagszint biztosítására. A termősző­lőknél pedig laboratórium­ban levélelemzéssel győződ­nek meg arról, hogy a ter­meléssel kivont tápanyagok pótlására milyen összetételű és mennyiségű műtrágyára van szükség. A vizsgálat során meg­győződtek arról, hogy a növekvő műtrágya-felhasz­nálás hatására az elmúlt három évben a növények hozama is növekedett. Az őszi búza termése például hektáranként 7,3, a kukori­cáé pedig 13,3 mázsával. Az is bebizonyosodott, hogy a legkevesebb műtrágyát gaz­daságaink a rét- és legelő- művelésre alkalmazzák. AZ ELMÜLT HÁROM év­ben műtrágya-ellátási gond nem volt az üzemekben. A felhasználás idényszerűsége miatt azonban továbbra is gondok vannak a tárolással. Ezeket a drága anyagokat üzemeink többségében még mindig nem helyezik el fe­dett tárolókban, hanem fó­liával takarják, így az idő­járás viszontagságai miatt nagy a hatóanyag-veszteség. A szabadban tárolt műtrá­gya hátránya az is, hogy tömbökbe összetapad és így alkalmatlanná válik a ki­szórásra. A vizsgált 15 nagyüzem­ben kivétel nélkül hiányzik a műtrágyakeverő gép. E- miatt a keverést kézi szer­számokkal végzik, ami lassú és költséges. Az üzemekben használt műtrágyaszóró gé­pek teljesítménye ugyan megfelelő, de a velük vég­zett munka minősége kifogá­solható! A szórás ugyanis nem egyenletes, különösen az ömlesztett és a szabad­ban tárolt műtrágyákból. A népi ellenőrök arra is kíváncsiak voltak, hogy az üzemekben mennyit emelke­dett a növényvédőszer-fel- használás. Megállapították, hogy míg 1976-ban 15,9 mil­lió forintot költöttek gazda­ságaink növényvédő szerek­re, tavaly ez már 20 millió­ra növekedett. Gazdasága­ink általában az igényelt szereket használták fel, il­letve vásárolták meg. A ke­resettekből azonban nem mindig kaptak eleget. A gazdaságok ugyan jól el vannak látva növényvédő gépekkel, a kertészetekben és a szőlőkben azonban nem megfelelőek az alkal­mazott gépek. Ehhez tartoz­nak az AGROPLAN légi gé­pei is, melyek működtetésé­vel különösen tavaly gon­dok voltak. így rendszeresen nem tudtak bekapcsolódni a szőlők permetezésébe, ami nehezítette a védekezést. A HEVES MEGYEI Néoi Ellenőrzési Bizottság ezért felhívja a figyelmet arra, hogy gazdaságaink javítsák tovább a műtrágyák szak­szerű tárolásának és fel­használásának feltételeit. A nagyüzemek terjesszék ki valamennyi művelési ágra a talajvizsgálatokon alapuló műtrágyázása szaktanács- adást. A gyáraknak pedig javasolják, hogy a jövőben a minőségi követelmények­hez igazodva készítsék : a műtrágyaszóró gépeket. I Mentusz Károly Pélyi séta — márciusban málladozó vakolatú, rövid tornyú templom órája pon­tos időt mutat, márpedig, az az igazság, ritka dolog, hogy efféle kis helyen ilyen pon­tosan járjon a toronyóra. A FURIK MEG AZ EMBER Közben persze nem áll meg az ember, közeledünk a központhoz. (Nem kell hozzá sok séta, a buszmeg­állótól kb. két percre van a téesz, két és félre pedig — ha nem nagyon sietős — a tanács épülete.) A nagy tüle­kedésre nemigen lehet pa­naszkodni, a rövid úton mindössze egyetlen bácsika jön szemközt, furikot tol. Szóval jön szemben a furik- kal az öreg, én utat adok, 6 jó reggelt köszön, s egyben meg is tudokolja, ugyan mennyi lehet az idő. — Fél kilenc, bácsi. —1 Nocsak, még megy az idő ... Honnan tudja? — A toronyóra szerint. — Ha én ellátnék odáig.. I Na, isten megáldja. A téesziroda egy a többi ház közt, fürdik a reggeli napban. — Az elnök? — A határban. — Mikor jön vissza? — Csak kiugrik, azt mond­ta. Ez úgy egy fél órát je­lent. Jobb kint ilyenkor mint odabent. Ez, ahova éppen most kanyarodsz el, ez már a Dobó utca. A házak körül nagyobbak az udvarok, hosz- szabb előttük a kerítés, s ebből már tudnivaló, hogy kifelé vezet a faluból. A be­tonkockákból rakott egysoros járda is erre utal, meg az, hogy itt tisztábban hangzik a kakaskukorékolás, tyúkká- rálás, csirkecsevegés ... A rossz makadám is át­adta már a helyét a földes­füves útnak, aztán vet még egy jó kanyart s feltűnik a vége. De a kerítéseken be­lüli bokrokra, orgonafákra (?) érdemes odafigyelni. A vékony barna ágak már megmutatják a zsengezöld rügyeket, aprók, hogy alig látni őket, de feszesek. És a szél is erősebb itt, szinte téli erővel fúj a Tisza fe­lől, egymáshoz veri a vékony ágakat, megzizegteti az ud­varokon összehordott nádku­pacokat. A FALU PEREMÉN Kicsi öregasszony ütött- kopott kék kannával. — A villany ügyében? — kérdezi s létezi lábához a kannát. — Nem egészen. 11 — Pedig már azt hittem, jön végre valaki. Mert itt olyan sötét van este... Tudja, nem égnek a lámpák. Csak két-három napig tart, ha kicserélik bennük az égőt, azzal vége, amott meg egy sem ég, abban az ut­cában. Az „abban” utca — stílu­sosan — József Attila nevét viseli, jóllehet nem a város, csak a falu pereme ez. Kér­dem a tanácselnöktől, tud-e róla Tud igen. Tényleg úgy van, ahogy az öregasszony mondta, hiába cserélik az égőket, egy-kettőre végük, nem tudni, miért. A tanács noszogatja is érte a TI- TÁSZ-t, de az visszadobj - a labdát, hogy a felújítáSo kát a községnek kell állnia — Elég volt nekünk — azt mondja az elnök — a vízmű, az az utolsó vasat is elvitte, most meg ráadásul elhomokozódott a víz, tar­talék kútra kellett állni, ez meg vasízű ... Ami meg a közúti Lámpák árát illeti: ők szedik be az áram díját, nem pedig mi, hát abból telne szerintem. NÉHA IGEN, NÉHA NEM Amíg itt megy a vita, ad­dig a Dobó, meg a József Attila utca által határolt te­rület — benne két nagy ka­csaúsztatóval — marad a sötétben. — Nem esett még bele senki? — kérdem az öreg­asszonyt. — Nem — azt mondja — nem, szerencsére. — De bárkivel megeshet. — Meg, de velem ugyan nem, én látok a sötétben ... Mert hogy nekem bent sincs villany. Még élt az uram, volt, de hogy odapusz­tult, nekem már nem kellett, így hát eligazodok ... A két tó széle zöldes- nyálkás, bentebb, ahol a ka­csák úszkálnak, apró fodro­kat vett a szélben, A tavaszi nap tükröt játszik velük, szerteszét vilióznak a fények a pélyi faluszélen. S mert az este messze még, látni a lapos, megmunkált földeket. Szikest és nem szikest, mely néha beváltja, néha nem váltja be a hozzá fűzött re-, menyeket. Most jónak mutatja ma­gát az idő, s ha ilyen ma­radna, az sem lenne baj, hogy a. föld értéke itt — egy hektárra vetítve — tizen­egy aranykorona. Ha szép is tehát — csak cr maga módján szép a péj lyi tavasz. B. Kun Tibor 1979. március 25., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents