Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
ff*cxr«csoportok és reogy politika Számit a szavuk Egy aránylag kisméretű termelőüzem kevés létszámú pártszervezetének párt- csoportjai is csak hat-nyolc- tíz kommunistát számlálnak. E pártcsoport tagjai — ha mondjuk műanyag játékokat, vagy mezőgazdasági kisgépeket gyártanak vagy csomagolnak — esetenként azt mondják róluk, hogy szűk a tér, amit munkájuk, lakóhelyük, képzettségük következtében beláthatnak. Mit is tehetnek ők a nagypolitika megvalósulásáért? Mit tehet hat-nyolc kommunista egy kisközségben vagy faluban, ha hazánkra, a tízmillió lakost számláló országra is azt szoktuk mondani: kis ország, hogyan szólhatunk mi bele a világ dolgaiba? Tényleg mit tehetnek? Tehetnek-e egyáltalán valamit azért, hogy a saját kis gazdasági egységeiken túl hasznot hozzanak az országnak, a szocialista világrendszernek, a világnak? A válasz kézenfekvő, két segédmunkáson, egy brigádvezetőn és egy művezetőn aligha múlik a világ sorsa. De múlik rajtuk mikroviláguk boldogulása, hasznos tevékenysége, s általuk a szakágazat jó működése. S ha így nézzük a kérdést, tudnak valamit tenni szakmájukért, gazdasági egységük hasznosságáért, s kicsiny súlyokat, — de mindenképpen súlyokat — tehetnek a nagy közös mérleg serpenyőjébe, s ez már történelmi távlatba állítja cselekedetüket, munkájukat. Hat-nyolc kommunista része a Magyar Szocialista Munkáspárt egészének. Része a pártnak, részese tehát a párt politikájának. S egy olyan pártcsoport, amelyik a maga területén azt a célt tűzd ki, hogy a saját feladatát a legjobb tudása, képessége szerint, politikai elhivatottságát mindig szem előtt tartva végzi, a kongresszusi határozatok megvalósulását segíti elő. Azt mondjuk: napjainkban a legfőbb cél gazdaságosan termelni, hatékonyan dolgozni, jó minőséget produkálni. És ez vonatkozik minden kis egységre, minden egyes kommunistára és közösségre, ahol a munkásosztály élcsapatának egy-egy tagja, kisebb csoportja jelen van. E párttagok ugyanis — állítjuk — természetesnek tartják, hogy átlagon fölül dolgozzanak, s hogy másokat is arra biztassanak. De hogy szólhatnak ők bele a nagypolitikába? Hogyan lehetnek ők hatan- nyolcan aktív részesei a magyar gazdasági élet fellendítésének? Mit ér szavuk a világpolitikai események folyamatában? Tiltakoznak a Vietnamban dúló kínai agresszió ellen? Elítélik a tőkés országokban újra fellendülő neofasiszta és antidemokratikus törekvéseket? A nemzetközi gyermekévben szolidárisak több százmillió éhező gyermek sorsával? Hallatják szavukat a békés egymás mellett élésért, a helyi háborúk ellen, a kizsákmányoltak millióiért, a szocialista-kommunista eszméket valló börtönben sínylő- dőkért és magáért a szocialista társadalmi rendszer fejlődéséért és végleges győzelméért? Amit eddig itt felsoroltunk, az mind csupa kérdőjel. A borúlátóbb olvasó azt válaszolja rá: ők hatan- nyolcan semmit sem tehetnek. De a borúlátóknak nincs igazuk. Mert pártunk többször tízezer ilyen kis pártcsoportból áll. És százezerszer hat-nyolc ember véleménye hatalmas erővé fejlődik, vezető erőt jelent egy egész országnak. Hazánk pedig csak egyik „pártcsoportHelyi értelmezés Savanyú. Minden kétséget kizárólag a sör savanyú. Hogy nemcsak én érzem így, bizonyítja három asztaltársam is. Forgatjuk az üveget, nézzük a gyártás dátumát, olvassuk a címkére nyomtatott szöveget; Minőségét megőrzi nyolc napig. A nyolc nap lejárt. Kérjük az üzletvezetőt, de mivel ő nem ér rá — igy tájékoztat szűkszavúan, egyébként udvariasan a jelszolgálónő — a vendég fáradjon a pulthoz. A vendég odafárad és elkezdődik korunk egyik nagy csatája, amelynek ürügye most a sör. A színhely a hevesi eszpresszó. Szereplők a kiszolgáltatott vendég és a megfellebbezhetetlen igazság. — Kérem, a sör savanyú. — Érdekes. Eddig még senkinek nem volt savanyú. — Nekem az. Lejárt ugyanis a szavatossági ideje. — Na, látja, szóval ezért savanyú. — Azért savanyú, mert savanyú. Ettől függetlenül lejárt a szavatossági ideje. — Miből gondolja? — A gyártási dátum és a mai dátum különségéből. — A szavatossági idő nem a gyártástól, hanem a szállítástól számít. — Nem onnan számít. — De télen nem nyolc, hanem tizenhat nap a szavatossági idő. — Tudtommal március 21-e óta hivatalosan is tavasz van. A párbeszéd tovább folyik, de a lényeg már tisztázódott. A lényeg ugyanis az, hogy a vendégnek nem lehet igaza. Továbbá a lényeg az, hogy hiába az okos és bölcs — a fogyasztók érdekét védő — intézkedések, rendeletek, utasítások sokasága, mindig a helyi értelmezés dönti el, hogy abból mi valósul meg. A helyi értelmezés pedig nagyon veszélyessé válhat, ha tudja, hogy vitapartnere, ellenfele, vendége, fogyasztója, vásárlója csakis rá van utalva és ha jó a sör, ha nem jó, legközelebb úgyis oda kell betérnie, mivel monopolhelyzetben van a helyi értelmező. Próbálná ezt megcsinálni egy gyöngyösi, egri vagy éppen budapesti presszó személyzete. Két nap múlva a székeket beszöné a pók és az enyészet gyászlevegője lengené be a sörpultot. De érdemes-e egy-két üveg sörért — ekkora eszmefuttatást kikanyarítani? Érdemes bizony. Mert bármilyen nevetségesen hangzik: az állampolgár a demokráciát sörivás közben is gyakorolja, vásárlás közben is. sorbanállás közben is. És ha azt látja, hogy a rendeletéi,-, határo- J zatok, amelyek őt és az ő érdekeit védik, semmivé fosztanak, mondjuk a hevesi presszóban, akkor arra — az egyébként helytelen — következtetésre juthat, hogy nem a törvény, hanem a helyi értelmező a mindenható. —szyA— ja” a szocialista világrend- szernek, melynek összes tagjával a legfőbb kérdésekben — a világ haladásáért folytatott kérdésekben — azonos véleményen van. Békét akar, nyugalmat, biztonságos életet. Kívánják ezt saját maguknak, gyermekeiknek, unokáiknak, ki tudja há- nyadiziglen. S az egységes akarat — higgyünk a szó nemes értelmében — győzelemre visz. Hiszen nemcsak ők kívánják mindezt, nemcsak a szocialista országok kommunistái, az antiimperialista és szocialista orientációjú államok, de az elnyomott népek is, a kizsákmányolt „ha- tok-nyolcak” — tulajdonképpen mindenki, aki nem abból él, hogy fegyvert gyártat és nem abból, hogy mások dolgozzanak helyette. Nagyon egyszerű ez a bizonyítás? Az igazán nagy és bonyolult kérdések alapja tulajdonképpen mindig valami nagyon egyszerű dolog. Olyan, mint a meghatározott munkaidőben kifogástalanul és akarattal elvégezni a munkát. Mert élni annyit tesz: dolgozni. Dolgozni egyedül, kisebb közösségekben és nagyobbakban egyaránt. Politizálni pedig annyit tesz: elméleti és gyakorlati munkát folytatni azért, hogy dolgozhassunk, hogy élhessünk. Lám, milyen egyszerű az egész, és mégis mennyire bonyolult. De egyszerűsége következtében mindannyian beleszólhatunk, hatan-nyol- can, pártcsoportoniként is, termelőegységenként is, országonként, világrészenként. Bonyolultságánál fpgva pedig mindennek akkor van értelme és hatása, ha közösen tesszük. Ha közösen szólunk bele a világ dolgaiba, másképp fogalmazva: a nagypolitikába. M. M. Sopiana izzólámpa gépsorok Az utóbbi esztendők egyik legnagyobb pécsi beruházásában, az Egyesült Izzó SOPIANA Gyárában tavaly ősszel kezdődött a termelés. Ebben az új baranyai üzemben izzólámpát gyártó gépsorokat készítenek hazai, valamint KGST- és tőkés piacokra egyaránt. A képen: az új gyár egyik terméke, a lámpaösszeszerelő gép. A képen: Varga Tibor és Exner András. (MTI fotó — Bajkor József felv. — KS) Építőanyagéi látás —1979 Hűire s^#siraIfi*s®frB«iic ch magőnépítlcezük; ? ITT A TAVASZ, sokan tervezik az idén is családi ház, nyaraló építését. Milyen építőanyagokból, felszerelési cikkekből mennyi áll a lakosság rendelkezésére ebben az esztendőben, — erre a kérdésre kerestünk választ az ÉVM-ben, a TÜZÉP központjában, a Szerelvényértékesítő Vállalatnál. Elmondták, hogy a Cement- és Mészipari Művek 1 millió 30 ezer tonna cementet szállít a belkereskedelemnek, melyet 820 ezer tonna szocialista országokból származó import egészít ki. Összesen mintegy 100 ezer tonnával több cement áll a lakosság rendelkezésére, mint az elmúlt évben. Falburkoló csempéből a belkereskedelem áruellátását 3 millió 700 ezer négyzetméter mennyiség biztosítja. Ennek: forrása 2 millió 900 ezer négyzetméter hazai termelés és 800 ezer négyzetméter import. Ebből a termékből is több áll az idén a lakosság rendelkezésére 200 ezer négyzetméterrel, mint tavaly. Növekszik a kínálat az idén hullámlemezből és tetőfedő palából is. Égetett mészből 225 ezer tonnát, azbesztcement hullámlemezből 6 millió 500 ezer négyzetmétert, tetőfedő palából 6 millió 100 ezer négyzetmétert, lefolyócsőből 9 ezer tonnát adnak át a belkereskedelemnek értékesítésre. ÉGETETT TÉGLÁBÓL a lakosság igényeit egyenletesen és javuló színvonalon látják el. A Tégla- és Cserépipari Tröszthöz tartozó vállalatok 1 milliárd 460 millió kis méretű téglaegységnek megfelelő falazóanyagot és 120 millió darab égetett tetőcserepet szállítanak. Az ÉVM-ben felhívták a figyelmet a jó hőszigetelő képességű Poroton kézi falazóblokkra, amelynek alkalmazásával az épületek fűtése lényegesen gazdaságosabb. A Beton- és Vasbetonipari Művek az idén 9 százalékkal több födém- és szerkezeti elemet bocsát a belkereskedelem rendelkezésére, mint tavaly. Többek között 1 millió 300 ezer folyóméter vasbeton födémgerendát, az eddiginél több előfeszített vasbeton födémgerendát és 360 ezer négyzetméter korszerű vasbeton födémpanel szállítását vállalták. Ezek az anyagok mintegy 50 ezer családi ház felépítéséhez elegendőek. Az Épületasztalos-ipari és Hatvan éve történt Szocializálás AZ ÜZEMEK szocializálásának gondolata először a Szociáldemokrata Párt 1918. októberi kiáltványában bukkant fel. Sokat kellett1 a tömegeknek és különösen a vezetőknek forradalmasod- niuk, amíg 1919. március 7- én a Budapesti Munkástanács elfogadta Varga Jenő javaslatát a nagyipar, a bányák, a pénzintézetek és a közlekedés szocializálásáról. A közhangulat a Miniszter- tanácsot is megérintette. Bőhm Vilmos, hogy kifogja a szelet a baloldal vitorlájából, március 17-én elfogadtatta a szocializálási minisztérium felállítását. Erre azonban már nem került sor, az intézkedéseket már a proletárdiktatúra állama hozta meg. Március 26-án jelent meg a kormányzótanácsi rendelet az ipari, közlekedési, bányászati üzemek, pénzintézetek és lakóházak szocializálásáról. Gyorsan hozták meg a rendeletet és gyors volt a végrehajtás is, amelyet a munkástanácsokra, a szakszervezetekre bíztak. Jó értelemben vett látványos sikerekre törekedtek, átmenetek és kompromisszumok nélkül kívánták szocializálni a 20 főnél többet alkalmazó üzemeket. (A végrehajtás folyamán azután még ezt a határt sem tartották be, és a szatócsboltok, kisipar, kiskereskedelem erőltetett szocializálási kísérletei már inkább gondokat, mint eredményeket okoztak.) A sietségnek, a „túlzásoknak” persze van magyarázata. A Tanácsköztársaság vezetői ki akarták használni a viszonylag békés periódust, a külső és belső osz- tályellenség zavarát és visz- szafordíthatatlanná kívánták tenni a szocializmus irányába elindított folyamatokat. Propagandaszempontból is halálos sebeket akartak ejteni a tőkés magán- tulajdon intézményén. Egyébként a forradalom kezdeti lendületét bizonyítja maga ez a tempó és az, hogy az üzemek munkássága meg sem várva a központi utasításokat, maga kezdett a szocializáláshoz. Lenin is elismeréssel szóit minderről: „A magyar kormány politikája igen határozott volt és olyannyira kommunista irányt vett, hogy addig, míg mi a munkásellenőrzéssel kezdtük és csak fokozatosan tértünk át az ipar szocializálására, Kun Béla a maga tekintélyével. abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tudott léptetni egy olyan törtvényt, amely szerint Magyarország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tulajdonba megy át”. A szocializált üzemekért, bankokért, stb. a proletárállam semmiféle megváltást nem fizetett. LÉPÉSEKET tettek a szocialista tervgazdaság irányába is. Május 19-től a gazdasági nénhi7.toc.c^u»!*it a Népgazdasági Tanács keretében egyesítették és létrehozták ennek területi gazdasági hivatalait is. A bio- j kád körülményei között az anyaghiány leküzdésére pedig felállították az Anyagelosztó Tanácsot. Ezek a szervek egy erősen centralizált modell keretében a helyi tanácsok kikapcsolásával működtek, ami hatásköri vitákra és problémákra adott lehetőséget. A bankok és pénzintézetek államosítása — a szervezett banktisztviselőknek köszönhetően — szintén zökkenő- mentesen zajlott le. A Kormányzótanács egyébként a bankoknak három bankközpontba való összevonását tervezte. Kevésbé egyértelműnek és átgondoltnak bizonyult a házak köztulajdonba vétele. A rendelet megalkotói nem gondoltak arra. hogy széles dolgozó rétegeket is érint és megzavar ez az intézkedés. A nagykereskedelem államosítása egyértelműen az árukészlet jobb elosztását szolgálta, a kiskereskedelem szocializálása — említettük — problémákat okozott. VÉGÜL az oktatási-kulturális épületek, szállítóvállalatok, filmgyártás, film- forgalmazás és mozi szocializálása, színházak és műgyűjtemények köztulajdonba vétele már a kultúra területén kiépülő szocializmus képét vetette előre. D. M. Faipari Vállalat 786 ezer ajtó-ablak szállítását tervezi. A kereskedelem ezenkívül a helyiipartól és importból is beszerez ajtókat, ablakokat. Ehhez az ÉRDÉRT Vállalat biztosítja az ipar számára a szükséges faanyagot. A szerelvények és felszerelési áruk közül az illetékesek szerint csaptelepekből nem lesz hiány. Lesz bőven fürdőkád is, amely néhány évvel ezelőtt még hiánycikknek számított. A most érkező csehszlovák kádak ára 4—500 forinttal olcsóbb lesz, mint a hazai öntöttvas kádaké. Különböző fürdőszoba-kerá4 miákból, mosdókból és WC- berendezésekből szintén elegendő áll rendelkezésre. Nem mindenki akar ka-J csalábon forgó palotát, — aki házépítésre adja a fejét, de gazdaságosan felhasználható, jó minőségű építőanyagokra szüksége van. Mégis előfordul, hogy viszonylag egyszerű anyagok hiánya miatt lehetetlen befejezni egy építkezést. Ilyen „hiánycikk” az idén az azbeszt- cement lefolyócső. A TÜZÉP 14 ezer tonnás igényére csak alig valamivel több, mint 11 ezer tonna az ipari fedezet. Hasonló a helyzet a födém- szerkezetekkel, elsősorban vasbetongerendából áll a szükségesnél kevesebb a lakosság rendelkezésére. A födémpanelek mennyisége szintén elmarad az igényektől. NAGY GONDOT AZ OKOZ, hogy kevés lesz a bojler. A Hajdúsági Iparművek a rendelt 16 500 bojlerből mindössze 1000 darabot igazolt vissza és a tavalyi 1200 darabos lemaradás pótlását vállalta. Nem tudják kielégíteni az igényeket konvektorokból. A Zománcipari Művek már nem gyárt konvektort, csak a Fegyver és Gázkészülékek Gyára. Ennek termelése viszont nem elegendő. Sajnos az épülő társasházakhoz nem tudnak kazánt szállítani. A kisebb teljesítményű kazánokból elegendő lesz, melyeket a családi házakba építenek be, de 180 kilokalóriánál nagyobb teljesítményű kazánból nincs elegendő. A Budapesti Vegyipari Gépgyár a megrendelt 110 kazánból mindössze ötöt (!) igazolt vissza. Márpedig ez azt jelenti, hogy az épülő iskolákat sem tudják kazánnal ellátni. Ezen a téren az illetékeseknek sürgősen megoldást kell találniuk. AZ ÉPÍTŐANYAG-PIAC helyzetét jellemző kép ösz- szefoglalva pozitív. Az esetleges anyaghiányok csak átmeneti jellegűek lehetnek, a tervezett építkezéseket biztosan be lehet fejezni. Gondok inkább egyes központi fűtési, felszerelési áruk beszerzése körül várhatók. Az ipar és a kereskedelem vezetőire vár e közérdekű gondok megoldása. Bermann István 1979. március 25., vasárnap mm