Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
I 's Forradalmi örökségünk irta: Vass Henrik Hazánkban az igazi haza- fiság egyik kritériuma minden korban a „magyar glóbusz” földhöz ragadt szemléletének tagadása volt, az, hogy mennyire képes igazodni az ország a progresz- szió nemzetközi áramlatához. Ez ösztönözte a reformkor nagy költőinek, politikusainak tetteit, majd éltette a forradalmiságot 1848—49-ben is. A nemzetközi progresszió, a magyarországi társadalmi haladás és a nemzeti érdek ötvöződése, összhangja a modern magyar történelem legfontosabb tanulsága és hagyománya. Ezt a tradíciót a magyar munkásosztály megőrizte és meghaladta 1917— 1919 forradalmas éveiben, a hatalom meghódításával és az új társadalom építésének kezdeményezésével. A proletariátus megőrizte a hagyományt, amennyiben igazolta, a kor leghaladóbb társadalmi gondolata és a nemzeti érdek összhangja törvényszerű az imperializmus és a proletárforradalmak korában; s meghaladta ezt, amennyiben a proletariátus diktatúrájával olyan hatalmat valósított meg, amelynek végső célja magának a hatalomnak és az államnak a megszüntetése, a kommunista, osztálynélküli társadalom felépítése volt. A két forradalom Az 1918 október végi őszirózsás forradalom jelentős vívmányaival — a függetlenség, a köztársaság kikiáltása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása — a munkás- osztály jelentékeny része már nem érte be többé, hanem a kapitalista magántulajdon megszüntetésével elérhető társadalmi szabadságvágya sodorta előre elementáris erővel. Célkitűzésében a szocialista forradalom természetesen továbblépett a polgári demokráciánál. A proletárdiktatúra megteremtése azonban nem jelentette azt, hogy automatikusan megoldódott, vagy feleslegessé vált volna a polgári demokratikus jellegű feladatok megoldása is. A nagybirtok megszüntetésével, a feudális maradványokat őrző államapparátus széttörésével, az állam és egyház elválasztásával, egyházi iskolák államosításával, a haladó polgári kultúra és tudomány favorizálásával, az előjogok likvidálásával, a kisparasztság, a városi kispolgárság szociális és jogi védelmével a Tanácsköztársaság folytatta és betetőzte a polgári forradalmat. Szocialista intézkedéseivel viszont egyértelműen meghaladta a polgári forradalmat. 1 A tanácsállam volt az első olyan hatalom magyar földön, amely a humanizmust, az Ember felemelését állította egész tevékenysége középpontjába. Csak a forradalom tette lehetővé, hogy egyáltalán a kezdeti lépésekre sor kerüljön az elitkultúra és a tömegkultúra közötti válaszfalak lebontására, hogy a kultúra legmagasabb rendű termékei, értékei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak. S ehhez az első mozzanatot a kulturális igények felkeltése jelentette, amit a történelmünkben első ízben a tanácsállam kezdeményezett. Tehát a Tanácsköztársaság politikai és társadalmi jelentőségének a hangsúlyozásával összhangban kell megismertetni tulajdonképpen a legjellemzőbb vonását és karakterét: az emberközpontúságát, tervekben és tettekben egyaránt. A kor színvonalán Közismert, — bár akadnak akik elfelejtik — „az igazság mindig konkrét” dialektikus elv. Az első magyar szocialista állam teljesítményének és jelentőségének értékelésekor a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom akkori ideológiai-politikai, szervezeti állapotából, az európai és a magyarországi erővonalak figyelembevételéből kell kiindulnunk. Csak a kor valóságos összefüggéseinek az ismerete teszi lehetővé annak megértését, hogy miért nem alakult ki a proletárdiktatúra időszakában „demokratikus nemzeti egység, Károlyi Mihály vezetésével”, a társadalmi feszültségeknek valami „nép- frontképződmény”-féle megoldása, miképpen ezt egyes történészek, írók és publicisták hat évtized múltán „tanácsolják” az első szocialista forradalmunk vezetőinek. Hasonlóan indokolatlan a nemzeti és függetlenségi jelszavak „számonkérése”, amely a harmincas évek végétől kikerülhetetlenül a kommunista politika lényeges eleme volt. 1919-ben az adott objektív és szubjektív tényezők egyaránt a proletárforradalom kikiáltását követelték. A munkásosztály harca ekkor a nép hazájának, az új társadalmi rendnek, a nemzeti függetlenségnek, az oltalmazását jelentette, sőt magában foglalta a világforradalom támogatásának az ügyét is. A Tanácsköztársaság védelmét a kommunisták a nemzetközi forradalom és nemzetközi ellenforradalom összecsapása egyik területének tekintették. Az antant- hatalmak és előretolt segédcsapataik elleni háború — honvédő forradalmi háború volt, amelyben „a szocializmusnak a területi integritásáról, ... a proletáruralom integritásáról” volt szó. Ebből is következett: mihelyt kiderült, hogy a Tanácsköztársaság nem valamiféle „na- cionál-bolsevizmust” jelent, — mint azt egyes tekintélyes szociáldemokrata és polgári teoretikusok hangoztatták, — a kispolgári tömegek és egyes értelmiségi elemek el- tántorodtak tőle, régebbi nézeteik rabjai maradtak, és a Tanácsköztársaság szövetségét Szovjet-Oroszországgal csak egy jobb külpolitikai alternatívának tekintették, előnyösebbnek a Károlyikorszak lejáratott wilsoniz- musánál. Nemzeti keretek — nemzetközi feladatok Az 1848-as polgári forradalom csak részben valósult programjának az őszirózsás forradalom tudatos folytatója volt. A Tanácsköztársaság szavakban nem nevezte ugyan magát a polgári forradalom, vagy általában a nemzeti haladó hagyományok folytatójának, s így kitette magát a „hazafiatlan- ság” vádjának. Valójában a forradalom nemzeti forradalom volt, átfogta és átalakította a nemzet egész életét, sajátosan forradalmi osztálycéljai mellett vállalta az aktuális nemzeti problémák megoldását. Ezek különböző jellegűek voltak. Például az oroszországi forradalomban központi helyet foglalt el a harc a háború befejezéséért. Magyarországon ez a polgári forradalom feladata volt, amely ezt a fegyverszünettel teljesítette. A Tanácsköztársaság nemzeti feladata nem annyira kétféle forradalomból, hanem elsősorban Magyarország nemzetközi helyzetének megváltoztatásából fakadt. A Kommunisták Magyarországi Pártja elítélte a polgári demokratikus kormányzat alatt a demokratikus szabadságjogokat kihasználó irredentizmust, nacionalizmust, a hazafiaskodást, amely az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelően kívánt a tömegek nemzeti érzésével manipulálni. A hatalom átvétele után azonban vállalta a honvédő háború halaszthatatlan feladatát, . ami a kommunista ***&>?& - -rf? ■A’f?*'* - ■ Vk* »• .i", -iui-v. S-ii. párt vagy a baloldali szociáldemokraták között soha semmiféle vitát nem váltott ki. A honvédelem vállalása össznemzeti és forradalmi követelmény volt a függetlenség és a munkáshatalom védelme szempontjából, de egyúttal súlyos veszélyeket is rejtett magában. Egyrészt azt, amit a lerongyolódott országban önmagában az újabb háború jelentett. Másrészt azt a veszélyt, hogy a honvédelmi szempontból csatlakozott erők, — elsősorban a tisztikar egy része — eltérítik a forradalmat eredeti célkitűzéseitől, internacionalista tartalmától. Holott a nemzetköziség következetes érvényesítése nélkül lehetetlen lett volna a szimpátia kiváltása a szomszéd országok dolgozóiból és katonáiból, a honvédelem leszűkített értelmezése elnyomta volna a forradalom proletár internacionalista jellegét. Nem véletlen, hogy az itt élő szerbek, németek, románok, szlovákok, horvátok, csehek mellett Európa több országából siettek ide az önkéntesek, hogy együtt küzdjenek fegyveresen a magyar proletárdiktatúráért, s számosán közülük életüket áldozták munkáshatalmunk, népünk függetlenségének védelméért folytatott véres küzdelemben. Ehhez tartozik a nemzeti kérdés proletár internacionalista kezelése is. A nemzeti önrendelkezés biztosítása nem kimondottan szocialista követelés, megvalósulhat polgári fejlődés útján is. Közép- és Keler-Európa viszonyai között azonban 1918—1919-ben a nemzeti ön- rendelkezés csak vagy bur- zsoá vezetéssel más államok, nemzetek rovására, vagy pedig szocialista föderáció útján volt elképzelhető, A tanácsállam a nemzeti és nemzetiségi kérdés szocialista megoldását tervezte, az volt a meggyőződése, hogy a szocialista forradalom győzelme, az internacionalizmus alapján álló szövetséges köztársaságok megteremtése minden problémát megold. Ezt egyebek mellett a nemzetiségek körében fellépő nacionalizmus miatt nem sikerült megoldani. Viszont a forradalom veresége egyúttal a nacionalizmus felülke- rekedését jelentette, ebben a térségben, és az itt élő népek igazi nemzeti érdekeivel ellentétes politikai tendenciák érvényesültek. Ez bel- politikailag megkönnyítette a fasizmus térhódítását, nemzetközi síkon pedig előmozdította az imperialista hatalmak „oszd meg és uralkodj” taktikájának sikerét, ami végül is a második világháború katasztrófájába sodorta a Duna-medence népeit. A Tanácsköztársaság „utóélete” A Tanácsköztársaság mindvégig élő hagyomány volt, más-más tartalommal 1945- ig is befolyásolta a munkás- osztály és az uralkodó osztályok magatartását. „Utóélete” azonban három évtizeden át nem volt mentes ellentmondásoktól, sőt ezen a téren maradt még elég tennivaló a ma marxista történészei számára is. A horthysta propaganda, illetve cenzúra mindent elkövetett az első magyar szocialista forradalom kompromittálá- sa, emlékének, vezetőinek bemocskolása érdekében. És nem is hatástalanul, aminek maradványaival bizonyos körökben még napjainkban is találkozhatunk. A hivatalos horthysta állameszme a szocialista forradalmat „nem magyar jelenségnek”, a munkásosztályt pedig a magyar társadalom sorskérdései eldöntésére „alkalmatlannak” hirdette. A kommunista és szovjetéi leneres a rendszer ideológiájának talpkövei közé tartozott, Mi volt a helyzet a felszabadulást követően? A kommunista párt 1945 után, a hatalomért folytatott harc időszakában — teljesen érthetően — a legfontosabbnak a párt hazafias és nemzeti jellegének kidomborítását tekintette. A napirenden levő feladatok megoldása, a szövetségesekkel való vita elkerülése érdekében a Tanács- köztársaság örökségéről, értékeléséről alig esett szó. Ellenfeleink felszabadult népünket a kommunisták elleni harcban „az újabb proletárdiktatúrával”, „kolhozrendszerrel” stb. riasztgatták. Ehhez járult az úgynevezett „tizenkilencesek” egy részének türelmetlensége, amely abban jelentkezett, hogy 1919 azonnali megismétlését várták és követelték, ami az adott történelmi körülmények között irreális, politikailag hibás felfogás volt. A proletárforradalom igaz történetének feldolgozása ellentmondások és hibák leküzdése útján ment végbe. Az első valóban tudományos lépésekre a Tanácsköztársaság tényleges történelmi jelentőségének feltárása érdekében 1957-től kezdődően kerülhet sor. S ez a történelmi elégtétel a mai napig is egyre gazdagodik. Ügy véljük, elérkezett az ideje, hogy a tudomány is egyértelműen kimondja: A Tanácsköztársaság nem egyik ápolandó hagyományunk, hanem a szocializmust építp magyar társadalom legfontosabb forradalmi tradíciója. A nemzeti érdek korunk leghaladóbb társadalmi gondolatának, a forradalmi szocializmusnak a megvalósítását jelenti. Ennek az eszmének a hordozója a munkásosztály az egyetlen olyan erő, amelynek össznemzeti küldetése van. A hazafiság megvalósulása 1919-ben is elsősorban a kizsákmányolás megszüntetését jelentette, azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a kommunisták és baloldali szociáldemokraták Magyarországot a társadalmi haladás élvonalába emelték, és azt a fegyveres harcot, amellyel a nemzet függetlenségét, a szocialista vívmányokat védelmezték. Magyarország proletariátusának és fiatal kommunista mozgalmának örök dicsősége, hogy a történelmi szükségszerűséget felismerve teljesítette hazafias és nemzetközi kötelességét, bátran magához ragadta a hatalmat, eleget tett a történelem parancsának. Ha valaki 1918— 1919 konkrét történelmi körülményeit marxista vizsgálat alá veszi, rátalál azokra a törvényszerűségekre, amelyek a Tanácsköztársaság kikiáltásához, győzelméhez vezettek. A kommunista párt történelmi érdeme a forradalmi nép fegyveres felkelésének előkészítése és a forradalom — a történelmi körülmények kedvéző alakulása folytán — békés kiharcolása. Ez nem parlamenti győzelem, hanem a kommunisták vezette forradalmi tömegek győzelme volt. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeivel, szocialista gyakorlatának nagy és kisebb részkérdésével, sikereivel és kudarcaival mindmáig tanulmányozásra és tanulságokra érdemes elméleti és tapasztalati anyagot nyújtott és nyújt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak a szocialista forradalom és a szocialista átalakulás gazdag problematikájához. Napjainkban 1918—1919 nagy társadalmi céljai megvalósulóban vannak. A mai szocialista Magyarországnak természetes előzménye a Tanácsköztársaság, a két történelmi sorsforduló egymást igazolja, olyan értelemben, hogy a magyar történelem útja teljesen különböző körülmények k>< ott is szükségszerűen a szocializmushoz vezetett. VÁRNÁI ZSENI: Eredj fiam j Azt mondtam én, édes fiam: 1 Ne menj fiam a csatába, Lelkem fiam, Drága vérem, Katonának fából lába, Ne menj fiam a csatálja. Azt mondtam én édes fiam, Minek ölnél, minek mennél? [ Édes fiam, [ Drága vérem . í Testvéred bitója lennél i S talán te is odavesznél. í Azt mondottam édes fiam, [ Nem erre szültelek téged, i Bubáztalak, Takartalak, , Hogy elontsák piros véred ' S hogy mivégből, meg se kérdjed. Azt mondottam édes fiam, Pénz országa, urak földje, A szegénynek, j Proletárnak I Nincs egyebe, csak az ökle, Az is csak, hogy értük törje. i De most mondom, édes fiam, Hallod fiam? megvirradt már! Szól a kakas, Kukorékol, Tied a föld, a kék határ, Az erdő, a dalos madár. Kerekedj föl, édes fiam, I Élj öveit a te országod, j Űr pribékje, ' Zsoldos horda, 1 Aki rajt van, bitorolja, [ Mind levered, mind kivágod. i Én tüzellek, édes fiam, i Erős karod, izzó véred \ Érte töröd, \ Érte ontod, [ Milliónyi a testvéred, ( A proletár jussát véded. Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral, Szeresd fiam, Védd meg fiam Milliónyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraggal Most én mondom: szülőanyád! KASSÁK LAJOS: Háglyák énekelnek Részlet S egy óra múlva a rikkancsok száján kiordított a diadal. A körutakon megvadult rendőrök szuronyheggyel piszkálták a rongyosokat. Mindenki elrémült, s csak az otromba zöld kocsik vándoroltak a börtönök felé. Földet és eget raktak zsebre a gazdagok. S a szakállas ember ekkor sírni tudott volna a magas szobában. De megbotlott a nyelve s azt mondta: Mégis! ... Mégis mi nevetünk utoljára! A halálos csönd azonban ettől sem oszlott szét a boltozat alatt. A fekete végzet felült a tornyokra. S napokig senki sem tudta, hogy honnan kezdje a dolgát. A politikusok hármas kokárdákkal sütkéreztek a körutakon. De már ez sem volt az igazi játék. Az elfogottak legendákat sóhajtottak a gyárak felé. Érezni lehetett a változás szelét. A tavasz pedig harmatozott a mezőkön. S valaki láthatatlanul ekkor egy veszedelmes pont félé kezdte göngyölíteni a külvárosokat. És a szakállas ember azt mondta: 1 Még nem érkezett el az óra, s ezért nagyon szomorú vagyok! De meg kell enni őket, : különbén ők esznek meg minket. A lévegő terhessé sűrűsödött. Idegbeteg asszonyok valami tragédiák előszélét érezték. Kiszáradt gebék roppant drágaságtornyokat cepeltek az állomások felé. S a reménykedés százszínű arca leselkedett ki a mindenféle ablakokon. ! Szőrös szívűek a miniszterektől vártak megváltást. De az utolsó napon ott is mindenki elvesztette a fejét. A tapétás falakról lebőgtek a birkaábrázatú ősök, rengeteg termek öblögették a tehetetlenséget. A leggerinctelenebb még bolondította magát az ötleteivel. Akasztófát nekik! Én mondom, akasztófát minden kapu elé! De bárkás autóikon elindultak a vörösre ijedt futárok. Mert a gyárakban letették a szerszámot. Mert a hivatalokban elsüllyesztették a vérszomjas aktákat. Mert a tantermekben fegyvereket mutogattak a diákok. A nap sodrásokban evezett a kupolákon. Azután eldűlt a kocka, mintha mindennek ez lenne a rendje. Börtönök udvarán szabadságot vetett a fogatlan szájú ügyész: Uraim! Elvtársaim! én hirdetem először: önök most az istenek útjára indulnak el ezek közül a szomorú falak közül! Köszöntőm az ébredő vörös napot! Valaki eszelősen felröhögte magát a firmamentumig. Utcák panorámásan kinyíltak előttük, s a házak szomorú homlokára fölszaladtak a zászlók. Énekeljünk testvérek! A megvert fejű elnök mániásán vezérkedett: A parlament felé! A parlament felé! Ezen az órán az egyenes és görbe kibonthatatlanul összemosákódott. Fölriadt kérdések nyilaztak mindenünnen. V 1
