Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
Táviratok az évforduló alkalmából KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSNAK, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁNAK, LOSONCZI PÁL ELVTÁRSNAK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA ELNÖKÉNEK, LÁZÁR GYÖRGY ELVTÁRSNAK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉNEK. KEDVES ELVTÁRSAK! A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek. 1919. márciusi napjaiban a magyar proletariátus és a dolgozó parasztság Oroszország dolgozói után elsőként rázta le magáról a kizsákmányolás és elnyomás gyűlölt igáját. A Magyar Tanácsköztársaság, amelynek létrehozása — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására — a magyar nép forradalmi harca történetének kiemelkedő eseménye, ragyogó lapként került be a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom krónikájába. Magyar osztálytestvéreik történelmi győzelmét lelkesedéssel fogadták szovjet Oroszország kommunistái, proletariátusa, minden társadalmi felszabadulásért küzdő nép. A Tanácsköztársaság kikiáltását és a proletariátus diktatúrájának létrehozását Magyarországon, nagyra értékelte V. I. Lenin, aki hangsúlyozta ezeknek az eseményeknek nagy nemzetközi jelentőségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyarországi proletárforradalom megteremtette népeink örök és megbonthatatlan barátságának alapjait. Az orosz proletariátus által a Magyar Tanácsköztársaságnak nyújtott támogatás és a magyar internacionalisták tízezreinek részvétele a szovjet hatalomért folytatott oroszországi polgár- háborúban fényes példája a proletár internacionalizmus és az osztályszolidaritás elvei érvényesülésének népeink kapcsolataiban. A Magyar Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napja nagy szerepet játszott a magyar proletariátus osztálytudatának fejlődésében, s a proletariátust a forradalmi harc és a szocialista átalakitás tapasztalataival gazdagította. A felszabadulás után, amikor a kommunisták vezetésével Magyarország munkásosztálya kezébe vette hazája sorsának irányítását, szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és minden dolgozó emberrel, magabiztosan vezette az országot az új szocialista állam építésének útján, teljes mértékben felhasználva a Tanácsköztársaság tanulságait. Örökre a múlté lett az elmaradott agrár Magyarország, a hárommillió föld nélküli paraszt, a munkanélküliség, a népi szenvedések országa. Fejlett ipar, korszerű mezőgazdaság, a nép alkotó energiája és magas kultúrája, sikeres előrehaladás a szocializmus útján a többi baráti országgal együtt — jellemzi ma a Magyar Népköztársaságot. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi politikája, amely gazdagítja a szocialista építés elméletét és gyakorlatát, kivívta a szovjet emberek mély tiszteletét. Pártunk és az egész szovjet nép szívből örül a szocialista Magyarország sikereinek, a közös cél — a kommunizmus felépítése — érdekében megvalósuló szoros együttműködésünk és kölcsönös segítségnyújtásunk eredményeit látja bennük. A Szovjetunió és Magyarország pártjainak és népeinek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus megingathatatlan eszméi alapján megvalósuló testvéri egysége, nézeteik azonossága korunk összes alapvető kérdéseiben, a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság, fontos tényezőivé váltak országainkban a kommunizmus és a szocializmus építésének, jelentősen hozzájárultak a szocialista közösség országai, az egész kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrottságának, a békeszerető és haladó erők pozícióinak erősítéséhez. Önökkel együtt ünnepelve a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját, a szovjet emberek teljes szivükből kívánnak önöknek és az egész magyar népnek újabb nagy sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocializmus és a kommunizmus nagy ügyének győzelméért folytatott harcban. Éljen a testvéri szocialista Magyarorszag! Erősödjék és virágozzék népeink megbonthatatlan, örök barátsága! LEONYOD BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, ALEKSZEJ KOSZIGIN. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. VASKÓ MIHÁLY elvtársnak, az MSZMP Heves megyei Bizottsága első titkárának, FEKETE GYŐR ENDRE elvtársnak, Heves megye Tanácsa elnökének, EGER. Kedves Elvtársak! .. . , A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Csuvas Területi Bizottsága, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanacsa, Minis-tertanácsa. a köztársaság kommunistái es minden dolgozója nevében - e kimagasló történelmi évfordulón - 'szívélyesen köszöntjük önöket, Heves megye kommunistáit és valamennyi dolgozóját. „ Kn A Nagy Október nyomán Magyarorszag dolgozo népe 60 évvel ezelőtt országában magasra emelte a proletarforrada- lom zászlaját. A magyar proletariátus győzelmet nagy lelkesedéssel fogadta Lenin. Szovjet-Oroszorszag kommunistái és dolgozói, a világ haladó erői. , . A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának napjai no sics harcait és intézkedéseit aranybetükkel jegyeztek be a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tortenetebe. A nagy történelmi évfordulót együtt ünnepelve Ölökkel a szovjet emberek őszintén örülnek es büszkék a Magyar Népköztársaság eredményeire. Kedves Elvtársak! — További sikereket kívánunk önöknek He^i~iwp xV dolgozóinak, az egész baráti magyar nepnek az MSZMP Ki. kongresszusa határozatainak és az V. oteves terv feladatainak megvalósításában. ......................, É ljen és virágozzék a Magyar Nepkoztarsasag. Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar baratsag. I. PROKOPJEV, . az SZKP Csuvas Területi Bizottságának első titkára: SZ. ISZLJUKOV. , , , a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanacsanak elnöke; L. PROKOPJEV. 4 Csuvas ASZSZK Minisztertanácsának elnöke. Díszünnepség a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) szocialista brigádvezetők, az élenjáró szellemi és fizikai dolgozóit, a KISZ-es fiatalok képviselői. Az ünnepi ülés részvevője volt a Szovjetunióból érkezett internacionalisták, a hazánk felszabadításában, a magyar—szovjet barátság erősítésében kiemelkedő érdemeket szerzett szovjet emberek küldöttsége, továbbá a Szovjetunió Kommunista Pártja Moszkvai Városi Bizottságának delegációja. Részt vett az ülésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Az ünnepi ülést a Himnusz elhangzása után Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta, meg. Nemes Dezső ünnepi beszéde — Alig másfél esztendeje, hogy megünnepeltük a 60. évfordulóját a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, amely megnyitotta a szocialista világforradalom, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Négy hónapja volt a 60. évfordulója annak, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely az orosz forradalom példájából és a lenini tanokból útmutatást merítve, Magyarországon is kibontotta a szocialista forradalom harci lobogóját. S négy hónappal színre lépésé után a proletariátus új, forradalmi pártja, megnyerve a szocialista tanácshatalom ügyének a munkásság döntő többségét, és egyesülve a kommunisták elveit és harci programját elfogadó Szociáldemokrata Párttal, megszületett hazánkban az első munkáshatalom. A továbbiakban visszatekintett nemzeti történetünk e nagy eseményének előzményeire, hangsúlyozta, hogy hazánkban az első' proletárhatalom a munkásosztály egyöntetű akaratából, politikai erejének túlsúlyra jutása révén jött létre, s hivatva volt új korszakot nyitni a nemzet fejlődésében. Taglalta a Tanácsköztársaság történelmi példáját, hatását és /Visszhangját a nemzetközi proletariátus körében, s azt, hogy rövid fennállása idején milyen rendkívüli erőfeszítésekkel ért el jelentős vívmányokat. Ezután így folytatta: — Az antant katonai túlereje megdöntötte a Duna völgye első proletárhatalmát. Ismételten a magyar nép nyakára ültette a tőkésföldbirtokos uralmat, amely kegyetlen bosszút állt, ezrek életét oltotta ki, tízezreket zárt hosszabb-rövidebb időre börtönökbe és internálótáborokba. Nemes Dezső felidézte beszédében a proletárság politikai egységének, a kommunisták és szocialisták egyesülésének jelentőségét, ami a Tanácsköztársaság emlékében testet öltő hagyomány volt. Ez a hagyomány érvényesült a fehérterror legsúlyosabb éveiben és új erőt nyert a két munkáspárt 1944. októberi egységmegállapodásában. Ekkor már a felszabadító szovjet hadsereg átlépte a magyar határt. A keletről érkező segítség negyedszázados reménye történelmi valósággá, s hazánk szabaddá vált, Magyarország ismét a szocializmus útjára lépett. A továbbiakban a közelmúlt és a jelen történelmi változásairól, s arról szólt, hogy a világforradalom, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korszaka is új szakaszába lépett. Az antiimperialista erők általános térnyerése még nagyobb lehetne, ha nem következik be a Mao Ce-tung- féle pekingi vezetés szakadár útra lépése, amely napjainkban a tőkés hatalmak legre- akciósabb erőivel való nyílt összejátszásig, a kapitalista világ vezető köreivel való szövetség szorgalmazásáig, a szocialista Vietnam elleni gyalázatos katonai támadásig jutott el — hangsúlyozta a szónok. Utalt arra, hogy a kínai kalandorpolitika és a maoisták szövetkezése a nyugati imperialistákkal nehezíti az enyhülésért folyó harc útjában álló akadályok elhárítását, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folyó küzdelmet. — A világban végbement nagy változásokat gyakran kísérték éles konfliktusok, amelyeket át kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erőviszonyoknak a haladó erő**.., javára való eltolódása segítette. A további haladásnak is ez az útja. Ebben mindinkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világnak, a szocialista országok és más antiimperialista erők összefogásának, a béke biztosítását sürgető valamennyi erő együttes fellépésének. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk parancsa. Szocialista hazánk, amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársaság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. — Célunk és feladatunk, hogy az eddigieket új sikerekkel gyarapítsuk. Ettől függ anyagi és kulturális felemelkedésünk, eddigi vívmányai ink biztosítása, további no* velése. — A Tanácsköztársaság diJ cső hagyományainak ébren tartása, tapasztalatainak hasznosítása nemcsak a múlt küzdelmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egyben morális és politikai erőforrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgye első proletárhatalmának népe hősi múltjához, jelen vivmáJ nyaihoz s a szocializmus nag? ügyéhez méltóan vegye k» részét a népek szabadságáért, a békéért, a boldogabb jövőért folyó küzdelemből —. mondotta befejezésül az ünnepi szónok. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának' 60. évfordulója alkalmából — a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenységük elismeréseként — kitüntetéseket adományozott. Az érdemrendek átadását követően az Elnöki Tanács az Országház Vadász-termében fogadást adott a kitün-. tetettek tiszteletére. (MTI) Csepel kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége kedden Moszkvában rendeletet adott ki arról, hogy a Csepel Vas- és Fémműveket nagy forradalmi érdemeiért, a testvéri szovjet—magyar barátság és együttműködés szilárdításához való jelentős hozzájárulásáért a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából — az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntessék ki. A rendeletet Leonyid Brezsnyev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkára írta alá. Wilson vagy Lenin? JÓL ISMERTEK a képek: ujjongó tömegek köszöntik az I. világháború kitörését, lelkesen búcsúztatják a hadba induló katonákat, szidalmazzák az ellenfeleket. A nemzet fölvirágzását, nagyságát mások kárára ígérő nacionalizmus rövid időre a háború mellé állította a hadviselő országok lakosságának a többségét. A II. Interna- cionálé szociáldemokrata pártjai közül csak az orosz- országi bolsevik frakció tagadta meg a hadihitelek megszavazását és néhány nyugat-európai szocialista fordult szembe a soviniszta közhangulattal. A háború ellenzőinek kis táborához tartoztak még a mindenfajta erőszakos cselekményt elvből elítélő pacifisták és egyes vallási szekták — de a nagy egyházak maguk is „honvédők” lettek, megáldották a zászlókat. A háború véres realitásai, a fronton átélt megpróbáltatások és a hátországokra szakadó nélkülözés ugyan hamarosan lelohasztotta a kezdeti lelkesedést, de tartotta magát a fölülről nagy erővel sulykolt illúzió, hogy a szenvedéseket az ellenség okozza, az áldozatokért a kárpótlást csak a győzelem hozhatja meg. Majdnem három háborús évnek kellett eltelnie, amíg a szélesebb tömegek is eljutottak arra a fölismerésre, hogy tartós békét imperialista alapon, hódításokkal nem lehet létrehozni, hogy az adott társadalmi és politikai szisztéma fönnmaradása esetén aligha valósul meg a kormányoknak az az ígérete, hogy ez lesz a történelem utolsó háborúja. Az orosz- országi februári forradalom győzelme után az ideiglenes kormány 1917, márciusi nyilatkozatában állást foglalt az „annexió és hadisarc nélküli béke” mellett, s ez a program világszerte fölgvújtotta az emberek képzeletét. Lehetséges, hogy a yérözönből tartós béke. jogon és igazságon alapuló új világrend születik? Mindkét táborban mind több irányzat és mozgalom vette át a „ne legyen annexió” jelszót, a német parlament többsége határozatot fogadott el, ennek szellemében. A tömegek növekvő békevágyára válaszul a kormányok fokozták háborús eltökéltségüket, a Lenint követő baloldali szocialisták pedig az imperialista háború polgárháborúvá változtatásának, a szocialista forradalomnak a programját dolgozták ki. AZ OKTÓBERI FORRADALOM óhajból reális lehetőséggé tette a békét. A szovjet kormány már a forradalom másnapján békefölhívással fordult „Anglia. Franciaország és Németország öntudatos munkásaihoz”, valamint a hadviselő kormányokhoz, javasolva a béketárgyalások azonnali megkezdését, az igazságos, annexiók és hadisarc nélküli békét. A központi hatalmak el is fogadták a javaslatot, nem mintha lemondtak volna hódító céljaikról, de azt remélték, hogy az Oroszországgal kötött különbéke meghozza számukra a győzelmet a nyugati fronton. Az antant elzárkózott mindenfajta béketárgyalástól, de közvéleményét nem tudta elzárni a keletről érkező hírektől, a szovjet kormány által nyilvánosságra hozott titkos szerződések szemeket fölnyitó hatásától. Már nemcsak a háborút kellett igazolni a néptömegek előtt, de a hadicélokat is az igazságosság köntösébe kelleti burkolni. Az európai és gyarmati hódítások terveit nem változtatták meg, de Közép- Európa és Közel-Kelet népeinek a német, magyar és török fönnhatóság alóli fölszabadítását meghirdetve a háborúnak idealisztikus, önzetlen jelleget próbáltak adni. Wilson, az Egyesült Államok elnöke ugyan tisztában volt szövetségesei valódi céljaival. saját magában azonban Istentől eredő elhivatottságot érzett, hogy a világot jobbá tegye és magasztos elvek alapján rendezze újjá, az általa igazságosnak vélt békét rákényszerítve a harcoló felekre. Hiúságát erősen aggasztotta, hogy Lenin személyében más is jelentkezett, akire esetleg jobban fognak hallgatni az emberek. 1918. január 8-án 14 pontban meghirdetett külpolitikai programjával tehát a bolsevik békejavaslatok- kal szemben próbált vonzó és versenykénes alternatívát nyújtani, ezzel szövetségeseit is nyílt annexiós céljaik mérséklésére remélte szorítani, egyben pedig meg akarta győzni a szemben álló hatalmi csoportosulást, hogy az Egyesült Államoktól továbbra is méltányos békét várhat. A 14 pont általánosan megfogalmazott demokratikus törekvések mellett (mint a titkos diplomácia megszüntetése, a tengerek szabadságának biztosítása stb.) a nemzetek önrendelkezését tette meg a háború utáni területi változások alapelvének és ezen az alapon fogalmazta meg a háború befejezésének konkrét politikai előföltételeit. A FIATAL SZOVJET államnak még nem volt meg az ereje ahhoz, hogy an- nexiómentes programját a Breszt—Litovszkban folytatott béketárgyalásokon elfogadtassa, sőt létének biztosítása érdekében kénytelen volt elfogadni a németek által diktált súlyos, megalázó, területi kérdésekben is rendkívül kedvezőtlen breszti békét. Ez azonban csak növelte a tömegek körében az orosz forradalom iránt érzett szimpátiát. Mindenütt erősödött a háborúval szembeni tiltakozás, a forradalmi erjedés a hátországról átterjedt a hadseregekre is. Az ellenfeleikkel szemben gazdaságilag és katonailag mind inkább hátrányba kerülő központi hatalmaknál 1918 ős-én gyakorlatilag egyszerre következett be a katonai ösz- szeomlás és a forradalmi jelleget öltő belpolitikai krízis, így a játszma föladására kényszerültek. Elfogadható békére az egyetlen reményük Wilson maradt, ezért hozzá fordultak a fegyverszüneti kérelemmel és a 14 pontot fogadták el a jövendő béke alapjának. Népeik viszont a demokratikus belső változások támogatását várták az amerikai demokrácia vezetőjétől. Az antantországok kormányai is kénytelenek voltak alkalmazkodni az Egyesült Államok hatalmi túlsúlyához és szintén elfogadták a 14 pontot, különösen miután Wilson bizalmas tanácsadója, House megnyugtatta őket, hogy a wilsoni általánosságokba belefér hódító céljaik java része. Az 1918 végén Európába érkező amerikai elnököt a tömegek tomboló lelkesedéssel, mint a béke megteremtőjét és a neki tulajdonított nemes elvek és célok bajnokát fogadták, az 1919-es párizsi békekonferencia azonban nem Wilson, hanem szövetségesei programjának győzelmét eredményezte. Az elnök népszerűsége néhány hónap alatt elenyészett. , A központi hatalmak népei a kapott békeszerződésektől becsapva érezték magukat, hiszen a föltételek messze estek a 14 ponttól. Az antant progresszív közvéleménye az imperialista céloknak tett engedményekért, az imperialisták viszont céljaik bizonyos korlátozásáért haragudtak meg Wilsonra. Mindennek betetőzéseként saját országa megtagadta a Wilson által nagy fáradsággal kidolgozott Nemzetek Szövetségéhez való csatlakozást és a Párizs környéki békeszerződések ratifikálását. A LENIN ÁLTAL megfogalmazott alapelvek jóval időállóbbaknak bizonyultak. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a hódító háború nemzetközi bűntetté nyilvánítása, a nemzetek (beleértve a gyarmati népek) önrendelkezése ma az ENSZ és általában a nemzetközi élet általánosan elfogadott normái közé tartozik. Jeszenszky Kréza
