Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Építők—a ve ellen Import Helyett — milliók Napjaink termelésében, gazdálkodásában mind na­gyobb jelentősége van a munkával töltött időnek, a műszakok kihasználásának, miután egyre kevesebb a feladatok megoldásához ren­delkezésre álló létszám. Csak úgy lehet a hiányzókat pó­tolni, igazán eredményesen dolgozni, ha minden perc, óra mögött a kívánt telje­sítmény van. Korántsem új felismerés, mégis, ma is nem kevés még az akarván-akaratlanul elpocsékolt idő üzemeáinkben. Csupán egyetlen területet, megyénk építőiparát tekint­ve is eléggé kedvezőtlenek a tapasztalatok, jóllehet, a ko­rábbiakhoz képest' feltétle­nül javulást mutatnak. Három legnagyobb kivite­lező szervezetünk, a tanácsi, illetve az állami, valamint a közúti építők munkaidőmér­legeit alaposabban szemügy­re véve, elemezve sem lehe­tünk elégedettek. Meglehe­tősen sok az ilyen-olyan veszteség, tört és egész napi kiesések egész soráról szól­nak a feljegyzések, igazolat­lan hiányzásokra emlékeztet­nek a számadatok a kimu­tatásokban. : A dossziék, könyvek seregnyi olyan eset nyomait őrzik, amelyek­nél nemcsak hogy elszaladt, hanem kimondottan haszon­talanul szaladt el a drága idő. Ami — aligha kell kü­lönösebben hangsúlyozni — a vállalatok és a népgazda­ság számára egyaránt káros. — Vajon mit tesznek az önmaguk által is többnyire elkerülhetőnek tartott veszteségek ellen? Egyálta­lán van-e valamiféle határo­zottabb, komolyabb „straté­giájuk” a helyzet javításá­ra? — kérdeztük a napokban a vállalatoknál. Sokallják ' a tizenötöt is Nos, mint a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­nál, Kisbenedek Bélától, a munkaügyi osztály vezetőjé­től értesültünk: a különféle kifogások, hiányosságok, mi­nőségi reklamációk miatti többletmunkák, a kifizetett bérek alapján tavaly mint­egy 1300—1400 darabbéres dolgozónál mért veszteségidő, ha kevesebb is az előzőnél, még mindig annyi, mintha 15 ember egész évben nem csinált volna semmit... S természetesen: sokallják, bizonyos fokig luxusnak tart­ják ezt. A teljes fizikái ál­lománynál összeszámolt fize­tett távollétek ugrásszerű, s a műszakbeli — vagy más néven: tört napi — kiesések lényeges növekedését pedig kifejezetten fájlalják. Az idei, immár 832,5 millió fo­rint értékű termelésükhöz ugyanis náluk is szükség van úgyszólván még a má­sodpercekre is! — Nyilvánvalóan meg is vannak az elképzeléseink, terveink, intézkedéseink a pozitív változásokhoz — ma­gyarázta. — Szorosabbá tet­tük, a korábbi vállalati prog­ram helyett egészen az egyes főépítés-vezetőségekig, fő­üzemekig, sőt, az önálló épí­tésvezetőségekig lebontottuk a munkaidőalapot, s a vele való legjobb gazdálkodást is prémiumfeltételként határoz­tuk meg a felelős beosztású kollégáknál. Jellemző a szi­gorításokra, hogy például lét­szám. és bértömegtervünk­ben megadtuk mindjárt még az 1979. december 31-re kí­vánt állapotok adatait is, s ezek betartásánál a nem termelők sem kivételek. Fo­lyamatban van teljesátmény- rendszerünk újabb tökélete­sítése. Március elsejétől be­vezettük már a normát, vi­szonylag új, de a kísérleti időszakon jóval túl levő mű- anyagablak-üzemünk terüle­tén is, utána pedig kialakít­juk a darabbéres elszámolá­si formát. Aztán a hőszige- teltablak-gyártásnál kerül sor. hasonlókra. Mágustól vagv júniustól az ÉGSZl által kidolgozott folyamat- normák érvényesülnek tel­jes szak- és szerelőiparunk­ban. Mindezekhez pedig az üzem- és munkaszervezés, a kiszolgálás további javításá­val teremtünk kedvezőbb feltételeket. Az eddiginél nagyobb figyelemmel leszünk a műszakok kezdésére és be­fejezésére, a munkaidő alat­ti távollétekre. Ez utóbbiak csökkentésénél még azzal a gondolattal is foglalkozunk, hogy bejáró, vidéki dolgozó­ink számára lehetőséget ke­resünk például az olyan egészségügyi ellátások, mint a kötelező éves tüdőszűrés egri teljesítésére. Kölcsöngépnek nehéz parancsolni A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál — ahogyan Boldis Pál műszaki igazgatóhelyettestől megtud­tuk — talán a napi mun­kásszállítások rabolják el a legtöbb időt. A kocsik gyakran késnek, a különbö­ző szakmákban foglalkozta­tott dolgozókat nem egyszer­re juttatják munkahelyeik­re. Külön probléma, hogy az autókat bérlik, így ke­vésbé irányíthatják, szervez­hetik. S ha netalán egyné­mely esetben gondoskodnak is saját pilótáról, az sem te­het sokat, mert többnyire olyan a járművek állapota, hogy néha a legjobb szán­dékot is keresztül húzza. — Ráadásul a munkánk ütemét meghatározó vezér­gépeket is kölcsönözni kény­szerülünk — folytatta az igazgatóhelyettes — és saj­nos, ezekkel sincs kevesebb baj. A gyöngyösi gabona­silónál segítkező daru pél­dául januárban a tervezett 180 órából mindössze 40-ig állt a rendelkezésünkre, az­tán hol jó volt, hol rossz, csupán február utolsó har­madától használható folya­matosan. Egy-egy gép várat­lan „lerobbantsa” teljesen ' felborítja a rendet, a meg­szokott tempót. Ha, mond­juk, egy házgyári építésnél mondja fel a szolgálatot az említett daru, még az-idő­közben megérkező, __elemek l epakolásához is máshonnan kell átvezényelnünk valami kisebb emelőt. -Sí-így- aztán mindkét , helyen teljes a zűrzavar. Egyszóval: minden bizonnyal kevesebbet fájna a fejünk, ha saját gépparkunk lenne! Megoldás, persze — aho­gyan beszélgetésünk további részéiből kiviláglott — azért így is lehetséges. Legalábbis sokat változtathatnak a ki­alakult állapotokon maguk az állami építők is. Az ÉVM-mel közösen máris vizsgálják, hogy miként le­hetne a bérbeadót az eddigi­nél érdekeltebbé tenni a ki­vitelező vállalat munkájá­ban. Olyannal próbálkoznak, hogy ezekre a vezérgépékre is saját dolgozókat állítanak, s teljesítményüket az általuk kiszolgált brigádokéhoz kötik. Belső szervezések egész so­ra van folyamatban. Az egyik alapján attól várnak például javulást, hogy előre rendelik meg az anyagot az egyes munkahelyekre, hogy a dolgozóknak kevesebbet, vagy egyáltalán ne kelljen várni rá, s ne álljon a mun­ka. Másrészt a munkák mű­szaki előkészítettségét javít­ják. Bevezették már az idő- kihasználás rendszeres, havi mérését, s negyedévi, éves alapos elemzését. Szigorúb­ban számon kérik az egysé­gekre lebontott munkaidő- alap felhasználását. Csök­kentik még a nem kötelező­en előírt tanulmányok ked­vezményeit is. s az eddigi­nél körültekintőbben mérle­gelik a fizetés nélküli sza­badságok igénylését. Ugyanakkor számítanak arra. hogy a beruházók is senítenek az időveszteségek mérséklésében. Remélik, hogy iavul a terű'et-előkészítés, a tervellátottság. Med az. sem fvnr>0>ji VíO'^fV pc.rj­Hn a 7 idén — rvc-ben — kereken 50 mil­lió forintos megbízásira máig sincs szerződésük ... A beruházó »’.<? segíthet Tiplin T nwl*. az F.nri Közúti Érti tő Vállalat igazgatója szerint törekvéseiket alapve­tően meghatározza, hogy az idén csupán a tavalyihoz hasonló, 550 millió forint kö­rüli árbevételt terveztek, de az elképzelt, ötszázalékos bérfejlesztéshez a nyereség nyolcmilliós növelésére van szükség. Ha tehát valahol szó lehet a munkaidőalap legjobb kihasználásáról, hát náluk: feltétlenül! Annál is inkább, mert valahogy úgy érzi: a munkanap-fényképe­zések, veszteségidő-felméré- sek jelenlegi gyakorlata ná­luk sem ad egészen hű képet a valós helyzetről, a műsza­kokból több is kárba megy, mint a kimutatások jelzik. Éppen ezért az első fél évben az eddiginél körültekintőbb, alaposabb, megbízhatóbb helyzetelmezés következik. Máris érzik, tudják azonban, hogy hol van tennivalójuk. Mindenképpen ésszerűbben kell ütemezniük például a szabadságokat, a fizetett tá­volléteket is megpróbálják jobban szinkronba hozni a termeléssel. Sokkal inkább csínján bánnak a j utalom - szabadságokikal, a táppénzes napok miatti kieséseket — a szakszervezettel közösen — következetesebb betegellen­őrzéssel próbálják visszaszo­rítani, az igazolatlan hiány­zásokat szigorúbban bünte­tik. A tört napi kiesések el­len pedi^ azzal védekeznek, hogy valóban csak a leg- indokoltaíbb esetben adnak engedélyt a kilépésre. Az ok­tatásokat, továbbképzéseket a fagyszabadság idejére ter­vezik, az elkerülhetetlen ta­nácskozásokat ők is „ledol­gozzák”, mint másutt tapasz­talták. — Ugyanekkor, nyilvánva­lóan m,i is igényeljük megbí­zóink, a beruházók eddiginél harmonikusabb együttműkö­dését. Jó lenne egy évvel ko­rábban ismerni tennivaló­inkat. Megengedhetetlen, hogy például az idén is 100 milliós feladatunkat még nem ismerjük! Vállalatunk felkészült a szakma lehető legmodernebb termelésszer­vezésére és gazdálkodására. Megvan a szükséges kivite­lező kapacitásunk, géplánc­cal, korszerű technikával, tecHiiólógiával dolgozunk’ — folytatta az igazgató. — Be­rendezéseink üzemképesebb munkájának biztosítására hálóterv készül a nagyjavítá­sokhoz is, s máris van el­képzelésünk a gépkihaszná­lás 2—15 százalékos növelé­sére. Haladni akarunk még a jobbára k’.zi erővel végzett híd- és közműépítéseknél is. Ám, mint utaltam rá: nem­csak rajtunk múlnak az eredmények... Van hát igyekezet. S hogy végül is mire futja belőle: majd meglátjuk! Gyóni Gyula Szokták mondani: könnyű azoknak a kisipari szövetke- zetecskéknek, évente meg­termelnek néhány milliócs- kát, valósággal eljátszogat­nak a feladataik teljesítésé­vel. Gondoljuk jóformán semmi, és élnek, mint Marci Hevesen. Van egy ellenpéldánk. Hogy miért tartjuk annak, remélhetőleg kiderül, ha né­hány dolgot elmondunk erről a gyöngyösi Agromechanika Ipari Szövetkezetről. Túl a százmillión Valóban tiszteletre méltó utat futottak be néhány év alatt. Ügy kezdték ők is, mint a hozzájuk hasonló kis szövetkezetek. Az éves tel­jesítményüket ugyan tízmil­liókkal mérték, de nagyon messze voltak attól a bűvös százmilliós határtól. Nem tit­kolt becsvággyal törekedtek arra, hogy mielőbb túljussa­nak ezen a szinten, mert at­tól kezdve már mindenütt „komolyan” veszik majd őket. Azt is tudták, hogy a fej­lődéshez elengedhetetlenül szükséges a megszokott sab­lonok felcserélése valami újjal. Volt érzékük arra, hogy a magyar szövetkezeti mezőgazdaság érdekeit lás­sák és azt szolgálni igye­kezzenek. Egészen meglepő számot kellene kimondanunk, ha azokat a gépeket kellene összegeznünk, amelyeket ők kezdtek el gyártani először. Olyan berendezések voltak ezek, amelyek díjakat is hoz­tak a különböző kiállítások­ról. Bejárták termékeikkel a fél világot, még Japánba is eljutottak, és ott is sikert arattak. Pedig abban az or­szágban a háztáji gazdasá­gok gépesítésére nagy gon­dot fordítanak. Nemrégen lepték meg a Rain-Rollal a mezőgazdasá­got. Ezt a magyarul esőke­réknek nevezhető öntözőbe­rendezésüket már a határa­inkon túl is jól ismerik. De nem lennének hűek önma­gukhoz, ha az esőkeréken is nem hajtottak volna már végre valami újítást. Ma már a hígtrágya kiöntözésére is alkalmas a berendezés. Csak ilyen „örök nyugta­lansággal” sikerült azt a bi­zonyos, nagyon óhajtott száz­milliós határt átlépniük a múlt év végével. Megköny- nyebbülten sóhajtottak fel. Kiváltják a behozatalt Fékdobok és motorszele­pek. A laikusnak semmit sem jelentenek ezek a fogalmak. Hogy mennyire fontos al­katrészek ezek, azt pedig még csak nem is sejtik. Ar­ról pedig végképp nem kell még csak elképzelésüknek sem lenni, hogy ezeket az alkatrészeket általában kül­földről kell beszereznünk a járművekhez, a mezőgazda- sági gépekhez. Import — bűvös szó. Nem azért, mert a legjobb lenne, ha soha sem kellene kimon­danunk. Aki így gondolko­dik, az rosszul ítéli meg nép­gazdaságunk helyzetét. Any- nyi tény, hogy hűbelebalázs módjára nem vásárolhatunk össze mindent külföldről. Ha azt akarjuk, hogy ne adó- sodjunk el, akkor a mi ter­mékeinket is el kell helyez­nünk a határainkon túl is. A behozatal kiváltásának a fontosságát nem kell rész­leteznünk. A gyöngyösi szö­vetkezet ezért fáradozik az alkatrész gyártásának növe­lésén. Most már arra is ügyelnek, hogy a régebbi tí­pusú traktorok helyett az újabbak alkatrészeit bizto­sítsák a mezőgazdaságnak. Az NDK-ban gyártott kom­bájnmotorokhoz használt szelepeket az IFA-gépkocsik felújításakor is fel lehet használni. De ha nem gyártanának öntözőberendezéseket, azo­kat is importálnunk kellene. Mindent összevetve, nem­hiába mondják, hogy annak a százmillió forint értékű terméknek, amit tavaly elő­állítottak, a kilencvenöt szá­zaléka olyan, hogy azzal a behozatalt tették fölösleges­sé. Ha meggondoljuk, nem akármilyen teljesítmény ez így. A minőség is példás Majdnem hihetetlen: az ön­tözőberendezésükkel szemben tavaly egyetlen minőségi ki­fogást sem emeltek. Mi ez, ha nem a jó munka eredmé­nye? Gyártottak összesen har­mincötezer fékdobot. Ezek közül összesen hat volt a se­lejtes. Akinek kedve van hozzá, számítsa ki, milyen arányt ad ez a hat darab az összeshez képest. De hát azért ne legyen mégsem túl szép a menyasz- szony, nehogy valaki is túl­zásokkal vádolhasson ben­nünket: a traktorszelepeknél már eltértek a rájuk jellem­ző minőségtől. A selejt ott elérte a másfél százalékot. Sehogy sem akarták érte­ni, mi történhetett. Elkezd­tek kutatni, keresni, míg rá­találtak a hiba forrására. A csúcs nélküli köszörűgépük már nem felelt meg a köve­telménynek, azért lett annyi hibás termék. Ebből a tény­ből következett a legsürgő­sebb feladat is: minél gyor­sabban leszorítani a szelepek gyártásában a selejtet. Szép ez a törekvés, de úgtf szokták mondani, valamiért valamit. Még prózaibban» jobb munkáért — több pénztj Ezzel sem volna baj általáé­ban, a gond ott kezdődik^ amikor azt mondja a szövet­kezet vezetősége: a munkáé helyen döntsenek arról, kij mennyi béremelést érdemelj Az átlagos nyolc-tíz százalé­kos bérnövelést úgy osszák szét, hogy aki szorgalmas és jó munkát végez, az a neki jutó forintokon is érezze meg ennek az elismerését. Ezt még egy kicsit gyako^ rolni kell. Még hat a megé szokott egyenlősdi, az arra való törekvés, hogy nehogy megbántsanak valakit. Mert hiszen ő is a „brigád gye-: reke”. Milliók valutából Nagyon izgalmas számokat tudnak említeni. Ilyen kerül szóba a Rain-Rollnál is. Ha ennek a berendezésnek meg­felelő teljesítőképességű gé­pet hoztak volna be egy nyu­gati országból, akkor annak az ára meghaladná az eső­kerék árának a háromszoro­sát. A tavaly gyártott beren­dezésekre hárommillió-há­romszázezer dollárt kellett volna kifizetni. Jó kis summa! Kiszámították azt is, hogy azokért az alkatrészekért, amiket az elmúlt évben ad­tak át a mezőgazdasági gépek: javítására, a szocialista or­szágokból történő beszerzé­sért több mint kétmillió ru­belt kellett volna kiadni. Ha beszerelik majd a fékdob- gyártó berendezést, akkor ez a kétmillió rubeles érték még tovább növekszik majd. Ezek után azt hihetné az ember, hogy a gyöngyösi Ag­romechanika Ipari Szövetke­zet dúskál a forintokban. Nyereségből is annyi ütötte a markukat az elmúlt na­pokban, hogy alig győzték az összeget megszámolni. Nem egészen így történt. A Rain- Roll tavaly semmit sem ho­zott a konyhára. Ami haszon volt rajta, azt mind elvitte a különböző alkatrészek árá­nak évközi emelkedése. Ezt az árnövekedést az öntöző- berendezésnél nem számít­hatták be, mivel ez a termé­kük hatósági áras. Ha azonban azt vesszük alapul, hogy az évközi bér­emelés milyen mértékben nö­velte a jövedelmeket, akkor kiderül, ha csökkent is az év végi nyereségrészesedés összege, az jócskán bejött a béreken. Miután pedig pénzt szá­molni mindenki tud, nem is méltatlankodnak a szövetke­zetbeliek. Köszönik, jól van­nak. G. Molnár Ferenc Viszonylatok Y ** dühösen legyint. egyet. — Képzeld el! A napok­ban fenn jártam Pesten, valami hivatalos dolgot kel­lett elintéznem. Meg aztán egy-két dolgot vásárolni is akartam. És a körúton kivel találkozók? Nem mással, mint mérnök kollégámmal, aki két éve ment fel a fő­városba. Barátságosan ke­zeltünk. kérdezgettük egy­mást, hogy mi történt, mió­ta nem láttuk egymást. Már majdnem elbúcsúztunk, amikor azt mondta nekem, hogy azért vidéken csak más az élet. Könnyebb, mert az ember jobban hoz­zájut a tojáshoz, meg egye­bekhez. Esküszöm, hogy annyira bemérgesedtem, hogy szinte szóhoz se jutot­tam. Ö mondja ezt a hülye­séget, aki ugyanúgy tudja, mint én. hogy mi is ugyan­úgy a csemegeboltból ve­szünk mindent, mint a pes­tiek. De hát ugye elegáns dolog valahogy éreztetni, hogy kettőnk között azért van valami különbség, és ter­mészetesen az ő javára. Aztán X még hozzáteszi, hogy már csak azért is sértő számára az ilyesmi, mert munkájából fakadóan hetente legalább kétszer fel kell utaznia Pestre. arról nem is beszélve, hogy ha­vonta egyszer az egész csa­lád elmegy valamelyik pes­ti színházi előadásra. Amit egyáltalán nem biztos, hogy pesti kollégája is meg­tesz. Y története más, de bi­zonyos ponton mégis ha­sonló X esetéhez. Az ő kol­légája nem került fel Pest­re. csupán a vállalati hie­rarchiában lépett egyet föl­jebb. Kapcsolatuk mégis meglazult, holott korábban nem csupán kollégák, hanem igen jó barátok is voltak. Az történt ugyanis, hogy a kolléga feljebb lépése után akármilyen vállalati ügy ke­rült szóba, Y állandóan le lett torkollva azzal. hogy „te csak, ugye, egy bizonyos szinten . látod a dolgokat, de magasabb szintről nézve már egészen más a helyzet”. Y egy darabig elviselte a kettőjük közötti szintkü­lönbség emlegetését, de a végén kifakadt, hogy őt ne nézze senki hülyének, és olyan barátot keresett aki­vel azonos szintről szemlél­hetik az eseményeket. S , hogy a történtekből a hölgyéket se hagyjuk ki. elevenítsük fel Z-né esetét is. Z-né igen jó barátságban volt K-néval. Éveken át minden gondjukat, örömü­ket megbeszélték egymással, de nem csupán ők, hanem a férjek is igen jól kijöttek egymással, K-nét, aki peda­gógus, idővel kinevezték igazgatóhelyettesnek. Z-né szerint teljesen indokoltan, mert barátnőjét igen ügyes, értelmes asszonynak tartot­ta. Egy idő óta azonban a két régi barátnő már nem jár egymáshoz. K-né ugyan­is bejárónőt fogadott, mond­ván Z-nénak. hogy a taka­rítás. vasalás és egyáltalán a házimunka elvonja a ma­gasabb rendű szellemi tevé­kenységtől. A történeteket elemezget­ve felmerülhet a kérdés: baj az. hogy egy mérnök Budapestre került. Baj az. hogy valakit, illetve valaki­ket kineveznek? És miért fáj Z-nénak, ihogy K-né be­járónőt fogad ? Nos az esetekben szerep­lők nem azért sértődtek meg, hogy valaki vidékiből pestivé vált, nem azért, mert Y_t. kinevezték, és ah­hoz is mindenkinek joga van. hogy bejárónőt fogad­jon. A sértődés oka csupán az volt minden esetben,1 hogy a viszonylatok meg­változása következtében az esetek szereplői azt érez­tették a másikkal, hogy ők különbek lettek. Ami persze csak első pillantásra tűn­het igaznak, ha egyáltalán tűnhet. Mert azért. hogy valaki Pestre költözik, még nem válik műveltebbé, nem biztos, hogy a munkáját jobban végzi. Mint ahogy az előléptetés sem feltétlenül jelenti azt, hogy azáltal valaki jobban belelát a dol­gokba, hathatósabb munkát végez. De, ha mégis, akkor sincs joga ahhoz. hogy mások munkáját alacso­nyabb rendűnek, értéktele­nebbnek tartsa. Az említett esetek is, jól példázzák azonban, hogy sokan hajla­mosak arra, hogy a viszony­latok változása következté­ben felrúgjanak régi barát­ságokat. másokat önérze­tükben megsértsenek, magu­kat értékesebbnek tüntessék fel. Értelmetlenül. Kaposi Levente MmsmGl 1979, március 31., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents