Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Túlterhelt vezetők Teljesítmény és érdekeltség Hogyan gazdálkodnak állami gazdaságaink...? Szinte hihetetlen, mégis így igaz: a magyar vállalat­igazgatók, alaposan meg­nyújtott napi munkaidejük­nek alig egyharmadát for­dítják a tulajdonképpeni ve­zető-irányító munkára. S még ez a jól csengő kife­jezés is mennyi felesleges, értelmetlen tevékenységet ta­kar; mert például ide tar­tozik az is, amikor a ve­zérigazgató aláírja az enge­délyt, hogy valaki saját cél­jára hulladékanyagot vásá­rolhasson, vagy hogy a gyár ilyen-olyan részlege akármi­lyen célból látogatót fogad­hasson. Hogy ezt a vezér- igazgatónak kell engedélyez­nie, arra persze nincsenek központi utasítások, ám a szokás nagy ér mifelénk, az időnek pedig nem mindig van áral;j Szabad szombati hallomásból Elvben persze fői tudjuk, hogy a vezetők feladata el­sősorban a távlati irányítás, a vállalat jövőjén való mun­kálkodás. A gyakorlatban viszont képtelenek vagyunk ezt érvényesíteni, s jószeré­vel nem hagyunk időt a vezetőknek, hogy tényleges feladataikat a lehető legjob­ban elláthassák. Pedig a vál­lalati vezetők — értve első­sorban az igazgatókat és a főmérnököket, vagy a mű­szaki igazgatókat — napi munkaideje átlagosan ki­lenc óra, de nem ritka az a főnök sem, aki rendszeresen napi 12—13 órát tölt a mun­kahelyén, s a szabad-szomba­tot is csak hallomásból is­meri. Több vizsgálat is beszámol arról, hogy a napi munka­idő egyharmadát az ellenőr­zés veszi igénybe. Nó, nem az üzem, vagy a munka­társak ellenőrzése — f ami egyébként a legfontosabb vezetői tennivalói közé tar­tozna — hanem az egyre jobban burjánzó külső ellen­őrzés (a minisztériumok, a különböző „főhatóságok”, a társadalmi szervezetek ré­széről). Persze: szükség van ellenőrzésre, de nem így, ahogyan az nálunk dívik. S meg kell érteni annak az igazgatónak keserű kifakadá- sait, akinek egy negyedéven belül, három • különböző Nehéz első hallásra meg­érteni, hogyan lehetséges a kettőség. Évek óta folyama­tos korszerűsítés, új gépek, termelékenyebb berendezé­sek, s a fő cél mégis: meg­őrizni a hagyományt. Már­pedig az Üvegipari Művek parádsasvári gyárának ter­mékeit Angliától Kanadáig úgy reklámozzák, hogy itt kézzel formálták, csiszolták a poharat, kelyhet, a régi mesterek ősi tudása szerint. S az automatizált világban élő ember azt keresi, ahol nyomát érzi a kézművesség­nek, amiről tudja, nem mil­liós sorozatban készült, s a gépies pontosság helyett az ember ügyességének bizonyí­téka. Hogyan őrzi a gyár a ha­gyományokat, miközben ál­landóan új módszereket ke­res a nagyobb termelékeny­ségre? A vevő ugyanis sze­mélyesen jön el meggyőződ­ni, hogy valóban kézi mun­kával készülnek az ólomkris­tály kelyhek; becsapni nem lehet. Megoldást mégis találtak. A kézi jelleget az üvegfú­vás és a művészi mintákat elővarázsoló csiszolás adja. Az ezeket megelőző és köve­tő munkafolyamatokban vi­szont mindenütt új techni­kát alkalmaznak, nem kis beruházások árán. Gép vág­ja le az üveg peremét, csi­szolja a pohár szélét és gé­pesített a fényesítés, a sava- zás is. A kézi csiszolásban pedig szintén dupla terme­lékenységet' hoztak a gyé­helyre, különböző csoporto­sításokban és feldolgozási módszerekkel, de ugyanar­ról a témáról kell vaskos jelentéseket készíttetnie, s aztán fogadni a jelentések állításait ellenőrző és értéke­lő munkatársakat. Pszichológiai karbantartás Külön téma — és idő — a társadalmi szervezetekkel való foglalkozás, ami az igazgatók napi munkaidejé­nek 13—15 százalékát veszi igénybe, sokszor nem éppen nagy horderejűnek minősít­hető kérdések megvitatásá­val. Különböző vizsgálatok egy­behangzó megállapítása sze­rint az igazgatók munka­idejük további 14 százalékát töltik az üzemekben, ami­nek célja kettős: egyrészt tájékoztatásukat szolgálja, másrészt — s így tartja a közhit, meg valamiféle rosz- szul értelmezett demokrati­kus magatartás —, hogy il­lő dolog minél gyakrabban a munkások között forgolód­ni, mert ennek pszichológiai­lag is kedvező a hatása. így igaz; csak az nem biztos, hogy az üzem „pszichológiai karbantartása” a vezérigaz­gató tennivalói közé soro­landó. Arról nem is beszél­ve, hogy az információszer- •zésnek elképzelhető egy kor­szerűbb és hatékonyabb út- ja-módja is, mint a minden­napi üzemlátogatás... Mindent egybevetve: a kü­lönböző iparágakban dolgozó igazgatók napi munkaidejük 50—60 százalékát töltik a naponta ismétlődő és több­nyire rutinjellegű tenniva­lókkal (postaolvasással), jelen­tések, jegyzőkönyvek tanul­mányozásával, jóváhagyásá­val, ügyviteli feladatokkal ér­tekezletekkel stb.). Az arány nem is lenne) túl rossz, ha a maradék időben valóban a vállalat stratégiájával, a rá­juk bízott gazdasági egység jövőjével, a döntésre váró alternatívák tanulmányozá­sával, s nem utolsósorban a szakirodalom olvasásával, önképzéssel foglalkozhatná­nak. De nem! Imádunk ünnepelni A vezetőknek nemcsak a munkahelyükön kell — kelle­ne — helytállniuk: se sze­mántszemcsés csiszolóko­rongok. S együtt adja mind­ez a legfontosabbat: a ki­váló minőséget. Ami azért fontos, mert — s ebben va­lószínű egyedülállóak a kör­nyéken — a termelés több mint háromnegyed része tő­kés exportra kerül! Nincs is gondjuk a piac­cal a parádiaknak? — Az elmúlt két évben újra meg kellett hódítani a külföldi vevőket, még pedig sokkal okosabban, mint a korábbi nagy konjunktúra idején — vélekedett erről Lóth Ottó, a terv- és érté­kesítési osztály vezetője. — Annak idején, amikor az országban elsőkén megkezd­tük az ólomkristály poharak, kelyhek, dísztárgyak gyártá­sát, a Ferunion Külkereske­delmi Vállalat Kanadában szerzett vevőt a termékek­re. Nagy igénnyel jelentke­zett egy másik ország, Nagy- Britannia is. Ez nekünk elég, gondoltuk, nem kell to­vább kutatni a vásárlók után, ezeket már ismerjük, tudjuk milyen igényeik van­nak. Néhány számadat: 1970- ben 27,6 millió forint volt a tőkés devizabevételünk, 1974- ben már 68 millió, 1975-ben pedig 77 millió. Gyors'futás fölfelé. 1975-ben az összes exportunk több mint nyolc­van százaléka került az em­lített két országba. S akkor jött a baj. 1976—77-ben hir­telen visszaesett a kereslet, angol partnereink például több évre’ szóló megállapo­dásokat mondtak fel. Ráadá­ri, se száma a társadalmi megbízatásaiknak, amelyek többnyire vége-hossza nincs értekezletekben, tanácsko­zásokban realizálódnak; leg­többjük legalább féltucat bizottsága tagja, s az ebből adódó — sokszor csak for­mális, de mégis időt rabló — feladatokat sem intézheti el egy kézlegyintéssel. S ne feledkezzünk meg egy kü­lönös gonddal ápolt mániá­ról, tudniilik, hogy imádunk ünnepelni; ha kell, ha nem kell, ha van értelme, ha nincs. S ennek első számú ál­dozatai megintcsak a veze­tők, akik nélkül nincs ün­neplés, s akik sokszor a legjobban tudják, hogy az a bizonyos emelkedett hangu­latú szalag-átvágás, s min­den ezzel járó cécó meny­nyire fölösleges, mennyire indokolatlan, s mennyire , haszontalan időpocsékolás. Ilyen körülmények között egyre kevesebb idő jut a távlatokon való gondolko­dásra, a jövő előkészítésére. A különböző vizsgálatok so­rán megkérdezett igazgatók napi munkaidejük alig 10 százalékát fordítják — mert többre egyszerűen nem fut­ja — a döntésre váró tervek tanulmányozására. Kommen­tár nélkül: a svéd iparvál­lalatok igazgatóinál ez az időarány 40 százalék! A szakirodalom tanulmányo­zására a napi munkaidőnek mindössze 3,4 százaléka jut, minden vezetői tevékenység közül a legkevesebb idő. Az önképzés hovatovább a ve­zetők magánügyévé degra­dálódik ... Sokat beszélünk manapság a vezetői munka hatékony­ságának színvonalának eme­léséről ; arról, hogy a veze­tők vegyék végre észre: más, magasabb színvonalú tennivalók ellátása vár rá­juk, s ehhez más, magasabb színvonalú munkát kell vé­gezniük. S e megjegyzések címzettjei — miközben te­hetetlenül vergődnek a for­mális, a rutinfeladatok szo­rításában — alighanem csak csendben és magukban kér­dezgetik: honnan vegyek időt e magasabb színvonalú feladatok ellátására? Vértes Csaba sül az új technológiák al­kalmazásával a kezdeti idő­szakban a minőség körül sem volt minden rendben. Nem tudtunk eladni. Vagyis, a piacot újra meg kellett hó­dítani, s ez ma már folya­matos munka. Lapozgatva a feljegyzése­ket, újabban már valóban más országok neve is szere­pel a partnerek sorában. Né­melyik ugyan még egészen csekély érdeklődéssel, de a vevők között jelen lenni, mindig új ajánlatokkal újra éleszteni a lankadó figyel­met s kivárni a megfelelő pillanatot — ez a jó üzlet alapja. Svájc, Olaszország, az NSZK, Franciaország — és sorolhatnánk még tovább a listát az országokról, ahol áruházakkal, nagykereske­delmi vállalatokkal tart kap­csolatot a gyár. Az idén egyébként már megközelíti a százmillió forintot a terve­zett bevétel tőkés devizából. Az összes termelési érték: 140 millió forint. A befejeződött rekonstruk­ció után két évvel ezelőtt a parádi gyár is részt kért az Üvegipari Művek export­fejlesztésre kapott hiteléből. Természetesen, a bank elő­írásainak megfelelően ígére­tet tett a kivitel eddigieknél is nagyobb arányú bővítésé­re. A beruházás a mintegy 55 millió forint hitelből 1977 januárjában kezdődött s a jövő év végén kell befeje­ződnie. Kiss Pál főmérnök az építőipar miatt panasz­Élenjáró gazdaságok! Többségében így jellemzik állami gazdaságainkat, ame­lyek valóban a korszerű nagyüzemi módszerek kipró­bálásának és elterjesztésé­nek kezdeményezői. Számos új növény- és állatfajta meghonosítása, új létesítmé­nyek sorozata jelzi tevé­kenységüket. Heves megyében öt állami gazdaság: a csányi, a füzes­abonyi, a gyöngyös—domosz- lói, a hevesi és a szilvásvá­rain működik. Az ötödik öt­éves terv kezdetén, a hato­dik, a Kiskörei Állami Gaz­daság is önállóan tevékeny­kedett, azonban 1978. janu­ár 1-től egyesült a Hevesi Állami Gazdasággal. Koráb­ban, mint kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú gazdaság rendkívüli eredménykiegé­szítő támogatásban része­sült. A hevesiekkel való egyesülés után azonban ez megszűnt. A megmaradt öt gazdaság közül most mär csak a szilvásvárad! kap kedvezőtlen termőhelyi adottsága miatt állami tá­mogatást. Nagyarányú szakosodás Heves megye állami gaz­daságai megközelítőleg 3558 hektáron tevékenykednek, ami az országos átlagterü­letnek mindössze a fele. Egy gazdaság ezen a területen tavaly 144 millió forint ter­melési értéket állított elő, ami csak megközelíti a 318 milliós országos átlagot. Az elmúlt három évben állami gazdaságaink tevékenységé­ben főként a termelési szer­kezet átalakítása szerepelt, az ötödik ötéves terv célki­tűzéseinek megfelelően. Eb­ben kifejezésre jutott a népgazdasági tervben álla­mi gazdaságainkra háruló feladatok megvalósítása. Legszembetűnőbb a nagy­arányú szakosodás. így Csányban és Hevesen a ha­gyományoknak megfelelően meghatározó lett a zöldség- termelés. A Hevesi Állami Gazdaság irányításával pél­dául az idén kerül átadásra az 0,3 hektárnyi területen épült kísérleti hajtatóház,, amely a visontai Gagarin Hőerőmű úgynevezett hulla­dék hőenergiáját hasznosít­ja majd. A Mezőgazdasági-------------------------------------------N kodott csupán: nem találnak kivitelezőt a sokféle, egyen­ként nem nagy összeget ki­tevő építési munkákra. A nyugati importgépek egy részét hazaiakkal is tudják helyettesíteni, így aztán elő­fordulhat az a vállalataink­nál igencsak ritka eset, hogy a hitel teljes összegét nem is veszik igénybe. A kötelezettség-vállaláso­kat persze nem adták alább. Az elmúlt évben némileg el­maradtak az exportbővítés- tervezett arányától, az idei évben azonban várhatóan túlteljesítik az előírásokat. A nagy fordulatot a jövő esz­tendőnek kell hoznia, hiszen, míg az idén 1977-hez képest „csupán” 14 millió forinttal kell többet exportálni, jövő­re már 36 milliós többletet várnak tőlük. Jól előkészí­tett, újra meghódított piac­cal ez lehetséges, s persze tartani kell a mostani íyiinő- séget s gyorsan alkalmaz­kodni a változó igényekhez. Kanada mellett a gyár újra vissza akar jutni az egye­sült államokbeli vevőkhöz s bővíteni akarja a vásárlói kört több nyugat-európai or­szágban is. így már nem ke­rülhet olyan helyzetbe mint 1976-ban, amikor nem kel­lett a parádi ólomkristály. A régi mesterek hagyomá­nyait őrző üvegtárgyaknak nagy keletjük van most. De mennyi új módszerre van szükség ahhoz, hogy j ó l őrizhessék ezt á hagyo­mányt! Hekeli Sándor és Élelmezésügyi Miniszté­rium elfogadta a csányi pa­radicsomtermelési rendszert, amely eredményesen műkö­dik. A Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság pedig szőlőtermelési rendszergaz­da. Tevékenysége egyre szé­lesebb körű és a borászati üzem létrehozásával a ter­melés, a feldolgozás és az értékesítés egysége is kiala­kult. Az ötödik ötéves terv ed­dig eltel három évében., a gazdaságok fokozott figyel­met fordítottak a termőföld ésszerű kihasználására. Ezt szolgálja a tervezett. és megkezdett meliorációs mun­kák sorozata is. Eddig a Füzesabonyi Állami Gazda­ság végzett nagyobb melio­rációt, melynek munkaszer­vezési és termelésnövelő hatása már tavaly jelentke­zett. A Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság pedig eredményes belvízrendezést valósított meg. Túlszárnyalva a megyei átlagot A termelési szerkezet kor­szerűsítésében tehát élenjár­tak állami gazdaságaink. Eh­hez kedvező feltételeket biz­tosítottak a korszerű fajták, valamint a tudományos ered­ményeken alapuló, és a korszerű technikát felvonul­tató termelési rendszerek be­vezetése. Heves megye álla­mi gazdaságai 1977-ben már a búzát, a rizst, a kukoricát, a cukorrépát, a napraforgót és a komlót iparszerűen ter­melték. Tavaly pedig ehhez csatlakozott a dohány, a zöldség jelentős része és a szőlőtermelés több mint 80 százaléka is. Gazdaságaink a központi feladatokból adódó cukorré­pa-, zöldség- és dohányterme­lés fokozásának, a szőlő- és gyümölcstelepítéseknek ed­dig eleget tettek. A Hevesi Állami Gazdaságban 160 hektár rizstelep rekonstruk­ciója fejeződött be a kiskö­rei Rákháton. Emellett 6500 négyzetméter fűtött fóliate­lepet és a Hatvani Konzerv­gyárral együttműködve pe­dig 1200 vagon paradicsom feldolgozására alkalmas elő- feldolgozót1 létesítettek. A rét- és legelőgazdálkodás fejlesztésére hosszú távú ter­vet dolgoztak ki -Füzesabony­ban és Hevesen. Javult a szántóföldi szálas- és tömeg- takarmány-termelés színvo­nala is. A növények átlag­hozamai az elmúlt három évben az elemi károk: a fagy- és jég miatt ingadoz­tak. Búzából, kukoricából, napraforgóból és szőlőből azonban tavaly így is túl­szárnyalták a megyei átlag- eredményeket. Bővülő állatférőhelyek Az állattenyésztés ugyan­csak erőteljesen szakosodott. Az elmúlt három év alatt 596 férőhellyel bővült a szarvasmarha-, 5080-nal a juh- és 716-tal a sertésférő­helyek száma. A fejlesztések közül kiemelkedő a Füzes­abonyi Állami Gazdaság ju­hászati telepének építése, és a Szilvásváradi Állami Gaz­daság szénamajori juhásza­iénak bővítése. A Heve­si Állami Gazdaság­ban eredményesen korsze­rűsítették a tehenészeti te­lepet, a füzesabonyiaknál azonban az elemi károk mi­att elmaradt a szarvasmar­hatelep rekorttsrukciója. A gazdaságnak a tejelő szar­vasmarha-állományt azonban sikerült úgy elhelyeznie, hogy az nem hátráltatta a (Tudósítónktól) Az elmúlt évben is ered­ményesen tevékenykedtek a MÁV Heves megyei. állomá­sain dolgozó szocialista bri­gádok. Munkájukat nemrég értékelték. Ennek alapján az egri vasúti csomópont Dobó brigádja harmadik alkalom­mal nyerte el az aranyko szórós címet. folyamatos brucellamentesí­tést. A mezőgazdasági alaptevé­kenységen kívül a Csányi Állami Gazdaságban 2,6 mil­lió palack töltésére alkal­mas Traubisoda-üzemet hoz­tak létre, amely Hatvan és környékének jobb üdítőital­ellátásán kívül javította a gazdaság eredményeit. A fü­zesabonyiak húsfeldolgozó üzemüket fejlesztették és az üzlethálózat bővítésével be­kapcsolódtak az egri Cse- bokszári városrész hús- és töltelékáru-ellátásába. Egy­úttal pedig a Mátrába több falatozót is építettek. A Szilvásváradi Állami Gazdaság lótenyészetével összhangban jól hasznosítot­ta adottságait a lovaspálya és lovarda létesítésével. Ezenkívül a Bükk idegenfor­galmának fellendítését ered­ményesen szolgálja az álta­luk létesített szilvásvárad! Lipicai Szálloda is. Kevesebb létszámmal A tervidőszak eddigi ré­szében javult a munkaszer­vezés állami gazdaságaink­ban. A növénytermelés, a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztés zömé ter­melési rendszerekben való­sul meg. A nagy teljesítmé­nyű erőgépek számának nö­vekedése a munkaszervezés korszerűsítésében játszott fontos szerepet egy-egy nö­vény művelésénél és betaka­rításánál. A szállítás javítá­sára pedig a tehergépkocsi- park csaknem duplájára nö­vekedett. Heves megye valamennyi állami gazdaságában . az utóbbi időben sokat javultak a munkakörülmények, szo­ciális és kulturális létesít­ményekkel gazdagodtak az üzemek. A foglalkoztatottak száma 1975-höz képest 2,3 százalékkal csökkent, a bér- színvonal ezzel szembeni 5,7 százalékkal növekedett há­rom év alatt. Figyelembe vé­ve állami gazdaságaink ter­melési terveit, elért eredmé­nyeiket, főleg a hatékonyság növelésével érték el. Állami gazdaságaink az ötödik ötéves terv hátrale­vő részében magukévá tet­ték az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i ülésének határozatát, amely kimondja: „Továbbra is jár­janak élen a mezőgazdasági termelés intenzív fejleszté­sében. Vállaljanak nagyobb részt a feladatok megvalósí­tásából. Érjék el, hogy lé­nyegesen javuljon az eszköz­hatékonyság. A ma még ke­vésbé eredményesen gazdál­kodók is váljanak mielőbb példamutató nagyüzemek­ké ... ” Ennek szellemében a mó­dosított közgazdasági szabá­lyozók szabta korlátozott le­hetőségeket figyelembe véve, az eddigi lemaradásokat pó­tolná kívánják. A még hát­ralevő szőlő- és gyümölcste­lepítéseket, valamint az épí­tési beruházásokat mihama­rabb a termelés szolgálatá­ba állítják. A bérezésben a teljesítményekhez szorosab­ban kapcsolódó érdekeltségi rendszert dolgoznak ki. Rendszeresebbé teszik a bel­ső ellenőrzést, továbbfejlesz­tik az irányítási és az el* számolási rendszert. Ha ezek megvalósulna! akkor állami gazdaságaink túlteljesíthetik mindazokat a célkitűzéseket, melyeket, az ötödik ötéves terv végűre előirányoztak. Ezekhez meg­vannak a feltételek, csak a következetesebb és szervezel- tebb munkán múlik a meg­valósításuk. Mentusz Károly Ezüstkoszorús jelvényt ka­pott a tízfős Széchenyi Ist­ván forgalmi, valamint a Hámán Kató női brigád is. Rajtuk kívül hét brigád nyerte el a bronz fokozatot. Közöttük az egri csomó­ponthoz tartozó verpeléti, mátraballai, feldebrői, recsk- parádi vasútállomás egy-egy brigádja. Szűcs Ferene Újra meghódították a picscof Hagyományról, korszerűségről az üveggyárban Kitüntetett vasntasbiígádok * é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents