Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Akik útközben tanulnak... Bejáró diákok Hatvanban A hatvani szakmunkás­képző intézetben majd nyolc­száz fiú és lány ismerkedik leendő hivatásának megany- nyi fortélyával. A fiatalok hatvan százaléka bejáró, mert az iskolának nincs kol­légiuma. A gyerekek nap mint nap hatvanhét község­ből érkeznek. Nemcsak a környező falvakból, hanem negyven-ötven kilométerre fekvő településekről is. Hátrányos helyzetük nyil­vánvaló. Erről azonban be­széljenek ők, mert mondan­dójuk minden magyarázko­dásnál, kommentárnál kife­jezőbb. o A palotási Kovács Éva így idézi hétköznapjait: — Reggel öt óra ötven perckor indulok busszal. Ap- con vonatra Szállók, s hét tízkor érek ide, délután vi­szont négy tízre jutok haza. Elsőéves vagyok, s már elég fárasztó, dehát nincs más választás. Az viszont jó, hogy nem szakadok el szüleimtől. Osztálytársa, Derhcsák Er­zsébet hévízgyörki: — Én később kelek, de a visszaút bonyodalmas, eleget időzhetek a váróteremben, s csak fél ötkor vagyok otthon. Amikor jelentkeztem, szá­mítottam erre, mégsem gon­doltam, hogy ennyire terhes lesz. A püspökhatvani Lakatos Ilona hajnalban negyed öt­kor siet az állomásra és es­te hatkor száll le ugyanitt. — Két órát töltök jövet­menet Aszódon. Sajnos nincs más megoldás, ezért Ahány nyelvet tudsz, any- nyi emoer vagy — tarja a mondás. Ma, sok más ide­gen nyelv mellett egyre többen tanulják az oroszt: az iskolán kívül, a nyelv szakon tanulók száma évről évre magasabb. Az orosz nyelv tanulásának egyik legna­gyobb haszna, hogy a külön­böző elméleti és gyakorlati szakmák, munkakörök kül­földi szakirodalmát az érdek­lődők első kézből, eredetiben olvashatják. A felsőoktatási intézményeink ma már egy­re inkább arra törekszenek, hogy a nem nyelv szakos di­ákok a diploma mellé leg­alább egy világnyelvet is, például az oroszt — elsajá­títsanak. De vajon milyen lehetőségek vannak az orosz nyelv magánúton történő el­sajátítására? Előnyben az MSZBT Megyénkben az orosz nyelv tanfolyamai oktatásá­ra a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság helyi szervezete hivatott, ám a TIT-ben évek óta nem indult orosz nyelvtanfolyam. Ott nemcsak orosz, sőt több, meghirdetett nyelv közül is csak két kurzus a német és az angol indult be. Az orosz nyelvi tanfolyamot is meg­hirdették, tanárok is vannak, szívesen vezetnének akár ha­ladó, akár kezdő, akár nyelv­vizsgára előkészítő tanfo­lyamokat, de jelentkező csak néhány, 8—10 akad. Egy csoporthoz a TIT-ben — figyelelmbe véve a várha­tó lemorzsolódót — legalább 20 tanuló szükséges. Az óra- díiak. a termebér, a fűtési és világítási költségek miatt ugyanis csak ilyen létszámú csoportok megszervezése ki­fizetődő. így a tandíjak jó­val drágábbak, mint az MSZBT-nél. Így . természete- v sen mindenki az olcsóbbat választja. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyénkben immár QM&MM 1979. március 16., péntek belenyugodtam. Ha fél esz­tendeig kibírtam, akkor ké­sőbb is elviselem. Az ő sorsa a legnehezebb, hiszen csak aludni jár a csa­ládi házba... Mennyivel könnyebb azok­nak, akik helyben laknak, s ha szorgalmasak, akkor ener­giájuk zömét a tanulásra for­dítják. Mekkora kényelem várja a diákotthonokban élőket, akik felkészítéséről jól kép­zett nevelők gondoskodnak. e Vajon az ingázók mikor vehetik kezükbe a tanköny­veket, mikor írhatják meg házi feladataikat? Hallgassuk ismét őket! Éva gondosan tervezi nap­jait: — Az utolsó óra után át­szaladok a könyvtárba, itt kellemes környezetben tanul­mányozhatom az anyagot. Otthon fél hattól fél nyolcig folytatom a munkát. Arra büszke vagyok, hogy tartot­tam általános iskolai tanul­mányi eredményemet. Erzsi szintén rendszeres vendége a bibliotékának. — Vonzó az itteni csend. Bezzeg a vonaton! Ahány utas, annyiféle ember. A nagy zsivajgásban szétszóró­dik a figyelem. Persze a rosszban is van jó: itt a su­liban együtt oldjuk meg a matematika példákat, s így azok is megértik, akik kü­lönben nem boldogulnának velük. Én egyébként a hét­végeket és a gyakorlati na­pok délutánjait is kihaszná­lom. 13 éve foglalkozik nyelvok­tatással: évente átlag 800-an járnak a különböző tanfo­lyamokra. Közülük 770—780- na tesznek vizsgát, erről bi­zonyítványt is kapnak. Saj­nos, ez a bizonyítvány hiva­talosan még nem elfogadott, ezért gyakorlatilag nem hasz­nálható semmire. Az MSZBT országos elnöksége most folytat tárgyalásokat a nyelv- ismeretet igazoló MSZBT-bd- zonyítványok érvényesítteté- séért. Az említett hallgató- létszám egyébként kezdő, is­kolaelőkészítő, haladó, egye­temi és nyelvvizsga-előké­szítő tanfolyamokon oszlik meg. Apróságok tanfolya na Kedvelt az MSZBT által szervezett s az iskolai orosz­tanulást előkészítő, elősegítő tanfolyam, amelyen kisgye­rekek vehetnek részt. Nagy érdeklődésre tart számot a különböző szintű nyelvvizsga- előkészítő, valamint az egye­temi felvételire felkészítő tanfolyam, bár ezek megle­hetősen drágák. Évente 10— 14 tanuló tesz eredményes nyelvvizsgát, a felvételizők 90 százaléka pedig kitűnően szerepel a vizsgabizottság előtt. A könyvek, amelyek­ből felkészülnek egységesek, a hallgatók együttesen vásá­rolják meg őket. A tanfolyamokat — az idén 30 helyen 36 tanár irá­nyításával 46 kurzus indult a megyében — többnyire az iskoláik délután és este ki­használatlan termeiben tart­ják, nem kell tehát fizetni értük. Az MSZBT által szer­vezett tanfolyamok díja ezért csupán az ónadíjakat, a nyomda-, illetve a posta- költséget foglalja magában. Csábító továbbá az a benső­séges léskor, a nem „nagy­üzemi oktatás is. amelvnek az eredőiénvessécét, az éven­te megrendezett házi és or­szágos versenyeken elért si­kerek is bizonyítanak. Akik e versenyek különböző ka­tegóriáiban leeiohban s^ere- nelnek. jutalomként a Szov­jetunióba utazhatnak, vagy értékes könw- és tárgyju­talmat karinaik az orosz nyelv szép elsajátításáért. Tóth Márta Ica hasonlóképp precíz, a igyekszik minden percet ka­matoztatni. — Engem nem zavar a vá­rótermi zsivaj gás, nem ve­szem észre, hiszen az aszódi két órát nem pazarolhatom el. Ők hárman a szorgalma­sabbak, az erősebb akaratú- ak közé tartoznak, ezért birkóznak meg a buktatók­kal. Mennyivel többre len­nének képesek viszont, ha kellő idejük maradna a ta­nulásra ! © Az iskolavezetés a lehető­ségekhez képest minden se­gítséget megad a bejáróknak. Erre utal Ambrus Sándor igazgató: — Kollégiumunk csak 1982-től lesz. Ekkor az autó­pályaépítők átadják tágas munkásszállójukat. Ez itt van a szomszédban, s majd háromszáz fiatal kap helyet a négyszemélyes szobákban- Addig azonban esztendők! múlnak el, s nekünk törőd­ni kell a bejáró ifjakkal. Reggel negyed hétkor már nyit az iskola előterében lé­vő büfé. Mindenki kedvére tanulhat a negyed nyolcas órakezdésig. Az a célunk, hogy diájaink ne csellengje­nek, mert így számos nega­tív hatás érheti őket. Ezért áll rendelkezésükre nemcsak az előcsarnok, hanem a könyvtár is. A ráérők vál­tozatos kulturális progra­mokból válogathatnak. Ilyen­kor mehetnek énekkari vagy táncpróbákra, szakkörökre és egyéb renrdezvényekre. Sajnos nem bővelkedünk termekben, ezért tanulószoba csak az év egy részében áll rendelkezésünkre. Ezt a hi­ányt igyekszünk valamennyi­re pótolni, ezért szervezzük az elfoglaltságot. Jó érzéssel mondhatom: eddig semmi­lyen komolyabb fegyelmi eset nem fordult elő. 1, A kocsi zajtalanul futott a végtelennek tetsző pályán. Az átforrósodott betonon surrogva szaladtak a gumik, s a nyitott ablakon kellemes hűvösen húzott be a levegő. Mindeddig negyven-ötvennel vezetett, most kezdte csak ízlelgetni a sebesség örömét. Lágyan beljebb nyomta a gázpedált. Hatvan. Még bel­jebb. A kilométerórára né­zett. Hatvanöt. Hetven. A szél halkan fütyülni kezdett az ablaküveg élén. Körülnézett, a szeme a Bűvészt kereste. Messze jobbra, az óriási betonkifutó vakító fehérségében fekete bogár mászott: a Bűvész ko­csija. Még távolabb a kísér­leti részleg lapos tetejű épü­letei vibráltak áttetszőn a betonról felpárázó meleg le­vegőben. Balra, több kilomé­ternyire, szürkén nyúlt el a pálya kerítése. Két perce ültek a volán mellé. Ő a sárga kocsiba, a Bűvész a feketébe. Sebes­ségváltókar egyikben sem volt. (Automata. Citroen DS 19: a forradalmian új autó, amelybe több mint száz találmányt építettek. Kirá­lyok, államfők, ékszerészek és gengszterek holnapi autó­ja — a géppé sűrűsödött ha­ladás maga. Hidropneuma- tikus rugózás. Tizenhét év kísérleteinek eredménye. Ka­rosszériáját még az ötvenes *A Központi Sajtószolgálat nővellapályázatának 1. díjat nyert alkotása. Hazafelé... (Fotó: Szabó Sándor) A lányok osztályfőnöke Hajducsek Lászlóné szintén azt szeretné, ha bejárók a nehézségek ellenére is helyt állnának. , —' Kollégiummal együtt mindent megteszünk azért, hogy a kultúra áldásaiból éppúgy részesüljenek, mint a többiek. Nálunk rendszeresek például a budapesti szín­házlátogatások. Ezekről ők sem maradhatnak le. Épp ezért a túl messze lakókat késő éjjel —, amikor vonat­tal visszajöttünk — magam is szívesen hazaviszem sze­mélygépkocsival. Jó néhány szülő viszont szállást ad ne­kik. Kell ez, mert az ifjú korban szerzett élmények ki­hatnak egy életre, s aki ér­keli a szépet, mindig a mű­vészet rajongója lesz. Ezért nem drága semmilyen áldo­zat. o Nehéz a sorsuk azoknak, akik nap, mint nap útközben tanulnak. Még az a szeren­cse, hogy enyhítik gondjai­kat, s ennek érdekében ösz- szefog a tantestület. A végle­ges megoldás persze a kollé­giumi elhelyezés, noha oda sem vehetnek fel mindenkit. évek elején készítette Berto- ni. Kiváló menettulajdonsá­gokat köszönhet az áramvo­nalas formának.) Citroen DS 19: a cápa­autó. Ugrásra készülő cápa, játszott a szavakkal, amikor először meglátta. Csakugyan szokatlan volt a formája. Reggelenként, munka előtt lejárt a kísérleti üzem duk- kózójába, barátkozott vele, mint egy kezes állattal. Két karral előrefeszülve ránehe­zedett sorban az épületek ár­nyékában váró négy-öt pró­bakocsi hátsó végére. Le­nyomta őket a földig, az­után nézte, ahogy az olaj ru­gózás lassan, puhán emeli vissza őket az eredeti ma­gasságba. Egymás mellett ülő békák, amint sorban felfúj­ják magukat. Nem is értette, miért hívják cápának a franciák. Igaz ugyan, de cápát még nem látott és bé­kát már igen; dehát ezzel nagyjából azok is így vol­tak. Citroen DS 19. (Egytár­csás, száraz tengelykapcsoló, automatikus hidraulikus mű­ködéssel. A jármű magassá­gának szabályozása részben automatikus, részben beállít­ható. Fűtő- és légkondicio­náló berendezés. Végsebes­ség százötven kilométer/óra.) Gyönyörűség volt nézni azt is, amikor a főmérnök be­ült a kocsiba, hogy valami érdeklődőnek megmutassa, néhány kör után megállt, mély-járatra kapcsolt, és a nikkelbetétektől csillogó bé­ka kilnecvencentis magas­ságból lassan, puhán ült le egész a föld színére. (Magas­sága terheletlenül ezernégy­Kedveltek a kis létszámú csoportok Lehet-e otoszul tanulni — iskolán kívül? Pécsi István — avagy az első novella — Maradjon otthon — Higgye el, sok olyan bosszantó dolog van életünkben^ amely már önmagában is megemeli az emberek vémyOr mását. A közelmúltban kaptam egy írást, amelyben értesi'J tettek, hogy 15-én, maradjak otthon, pontosabban: tartóz^ kodjam a lakásban, mert az építő vállalat emberei jönnek és megállapítják a garanciális javítások indokoltságát. — Otthon maradt? — Természetesen. Illetve a feleségem, mert engem netn engedtek el a munkahelyemről. Délelőtt 10-re szólt az ér­tesítés. A nejem megmutatta a főnökének a papírt, aki megértő ember lévén azt mondta: — Menjen csak, Irmuska! Azt az egy-két órát majdcsak behozza valahogy. — Mondanom sem kell, hogy a vállalat emberei cSals délután negyed kettőkor értek hozzánk, és amikor a féle­ségem emiatt méltatlankodott, így torkolták le: — Ja, asszonyom! Ha maguknak egy új lakás nem ét meg egy fél napot, akkor-.. — A múlt héten aztán egy újabb, egy másik értesítés srófolta fel házunkban a lakók vérnyomását. Ezúttal a Kéményseprő Vállalat közölte írásban, hogy a négyemeletes ház lakói, illetve lakásonként egy-egy valaki, maradjon otthon, mert jönnek és átvizsgálják a kéményeket. Érti, kérem? Átvizsgálják a kéményeket. Erre. a napra a felesé­gem — a múltkori eset miatt — csúsztatást kérni nem mert, én magam, hogy úgy mondjam, nem olyan viszonyban va­gyok a főnökömmel, hogy ilyesmit kérhetnék, ezért a nyári szabadságomból rendkívül fontos és váratlan eseményre bent tartott két napomból vettem ki az egyiket kémény­seprőügyben. .. — Megírta a-vállalat, hogy mikor, hány órakor érkeznék a kéményseprők? — Nem, kérem! ök már elővigyázatosabbak voltak. Megjelölték az egész napot... — Azután — ne vegye zaklatásnak — a közelmúltban a postás hagyott hátra egy kis cédulát. Ebben értesít, hogy már harmadszor keres bennünket, és nem talál. Ezért fel­szólít, hogy holnap valaki tartózkodjon a lakásban az aján­lott küldemény átvétele végett. Szerencsénk van. Mondom a feleségemnek, a nagyobbik lányunk ma éppen hazaérkezett az iskolából, így átveheti a küldeményt. Nem így történt: — Mondd meg apukádnak, ő maradjon itthon, mert te még gyerek vagy —, hangzott az újabb utasítás. — Gondoltam, felmegyek a postára az ajánlottért. Ott közölték, hogy nincs bent, mert ismét kivitte a kézbesítő, és megkísérelte a kézbesítést. Az üres lakásban... Bizony, így van- Így csokorba kötve életünk apró bosszúságait, már „nagyon” bosszankodik az ember. És kér­dez. — Vajon a vállalatok, a szolgáltatók vannak-e a dolgo­zókért. vagy fordítva? Nem tudják-e, hogy dolgozók országa vagyunk: és hogy sem komorna, sem cseléd, még csak inas sincs, akit hátra lehetne hagyni az üres lakásban? Mert mi lesz, ha egy szép napon majd a kéményseprő is kap érte­sítést, hogy maradjon otthon, mert..az ő kéményét is söprik??? Szabadságra küldjük az egész országot? Szalay István vissza, nagy nehezen; elres-í teilte már, hogy élvezi a játszadozást. A kocsi mellett állva magyarázott valamit a Főnek, akkor Laurent közbe­vágott: Azzal nem lesz baj! Egy gyerek is elvezeti. Au­tomata, a kezelése egyszerű, mint a pofon, és akkor for­dult oda, ahol ő bámészko­dott a Bűvésszel. — Maguk! Hé! Jöjjenek csak ide! — a dukkózó minden órában öt percre le­állt, s ők gyakran kijöttek az épület elé, nézelődni: úgy voltak szerelmesek a tömény technikába, ahogy csak ti­zenhét évesek lehetnek. —■ Tessék kérem, a két fiatal­ember dukkózóüzemünkben dolgozik — mutatta be őket a Fő. — Tudnak autót ve­zetni? Nem! Nagyszerű. Ma­guk magyarok ugye? Jól van. Tudtam, hogy számít­hatok magukra. Most meg­kérjük őket és be fogják mutatni, hogy mennyi időbe telik, amíg a DS 19-es veze­tését elsajátítja valaki. Nem elveszett idő: meg kell mon­danom; engem is érdekel egy ilyen kísérlet. Tessék, fi­gyeljenek — magyarázta is már. — Ez a gomb itt ol­dalt, ez az indító. Itt a kor­mány, ez a kar az előre-, hátra- és hegymenetet sza­bályozza, parking állásban pedig a kézifék szerepét töl­ti be. A jelzések szerint: előre... hátra... hegynek... parking. A széles pedál a gáz, a kicsi kerek az olaj­fák. Azzal jó lesz vigyázni, mert ha egy kicsit határo­zottabban lépnek rá, a kocsi úgy áll meg, mintha falnak ment volna. Tessék beülni. Ez volt három perccel ez­előtt. Beültek, ö a sárga ko­csiba, a Bűvész a feketébe. Nem egyszer megfigyelték már közelről, hogy mit csi­nál a bemutatókon a Fő. Előmenetre kapcsolt, be­nyomta az indítót, és ezzel egyidőben finoman, lassan belelépett a gázpedálba, köz­ben a bal lábát a fék fölött tartotta. Az autó puhán in­dult. Jobbra csavarta a kor­mányt, és akkor kinyílt előt­te a napfénybe reszkető be­ton. Messze, jobb kéz felől a Bűvész kocsija mászott (Folytatjuk) százhetven milliméter. Állít­ható szabadmagasság: száz­hatvan—kétszázhúsz—két­százötven milliméter.) Buktak is rá kellőképpen. Most valami spanyol jött. Vékony, skatulyából előhú­zott harmincéves: fekete öl­töny, bíborvörös nyakkendő és díszzsebkendő. Furcsa hangsúllyal kicsavart spa­nyol szavakat rakott egymás után, és láthatóan úgy tud­ta, hogy a francia irodalmi nyelvet használja. Megbízás­ból vásárolt. Ho-ógyne, akár rögtön ül­jön be, kedveskedett Lau­rent, a Fő, bemutatjuk a kocsit menet közben, utána kipróbálhatja saját kezűleg is. A gyakorlóterepünk te­rülete másfélszer akkora, mint az Orly repülőtér leg­nagyobb kifutója, tájékozta­tott. A sárga kocsit? Igen, a citromsárgát. A citröen- sárgát — még ékelődött is. ö azt látta: a Fő valamiért nagyon akarhatja, hogy si­kerüljön ez a bemutató, ha képes ennyire a saját súly­csoportja alatt szerepelni. Beszálltak: a Fő a kor­mányhoz, a spanyol meg mellé, előre. A kocsi zajta­lanul indult, aztán eszeve­szettül felgyorsult az első száz méteren: a Fő le akarja sodorni a lábáról a palit. Nyolcvannal fordult élesen kétszer jobbra, úgy, hogy tel­jes félkört tett meg a jobb oldali két keréken. Csinált egy-két nyolcast, fékezés nélkül. A figura után a ko­csi puhán visszaereszkedett a négy kerekére. őt perc múlva gurultak be megint a dukkózó elé. A spanyol alig várta, hogy a kezébe kapja a kormányt. Amikor meg már ott ült a trapénzfotel- vezetőülés és a repülökor- mány között, az Istennek nem akart kiszállni. Rohan­gált a betonon fel-alá, for­dult, fékezett, farolt, aztán nekieresztette az egyenesben és száznegyvennel vágott át előttünk. Megpróbálkozott egy nyolcassal. Nem sikerült úgy, mint a Főnek. Laurent nézte, összehúzott szemmel, fehér ujjaival dobolt a fe­kete gép tetején, és sikeresen erőt vett a türelmetlensé­gén. A pali meg volt fogva. Egy negyedóra múlva jött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents