Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése A hét eseményei képekben Napok óta kettős kormányzat van Iránban. Képünkén: Khomeini vallási vezető (balra) és az általa kinevezett el­lenzéki miniszterelnök, Mehdi Bazargan. A hét elején fejeződött be a Béhe-vflágtanáes rendkívüli ülése Berlinben, az NDK fővárosában. Képünkön: Romesh Chandra, a BYT elnöke szólal fel. Az NSZK-beli Bielefeld városában egy újfasiszta csoport után nyomozott a rendőrség. Képünkön: a náluk lefoglalt fegyverek, náci jelvények és világháborús „relikviák" tömege. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Kínai modernizálás és az életszínvonal Különös világban élünk: miközben Olaszországban és Belgiumban egész héten át eredménytelenül tárgyaltak egy munkaképes kabinet megalakításáról — Iránban egyszerre két kormány is működik. Nemcsak a távoz­ni kényszerült sah „politi­kai hattyúdalával” kineve­zett Baktiar gyakorolja a miniszterelnöki funkciókat, de a Khomeini síita főpap által életrehívott ideiglenes kormány is, Bazargannal, az ismert olajszakemberrel az élen. A teheráni táviratok ezért szívesen használják a kettős hatalom kifejezést a helyzet jellemzésére, s ér­zékeltetik, hogy a nagy erő­próba küszöbéhez érkez­tünk. 1. Mi jellemzi a legújabb iráni fejleményeket? A két kormány léte mel­lett a hét legfontosabb új eleme a gyorsan változó iráni válságban, a hadsereg szemmel látható megoszlása. A milliós tömegtüntetések­kel szemben a sah. utolsó kormányának legfőbb tá­maszát a 413 ezer főnyi, ki­tűnően felszerelt és anya­gilag kiváltságos körülmé­nyek között élő tisztikarral rendelkező hadsereg jelen­tette. Most mégis első íz­ben fordult elő, hogy a lé­gierő tagjai csoportosan tüntettek Khomeini mellett, s az éleződő belső harcok során az úgynevezett „hal­hatatlanok”, a császári gár­disták megrohamoztak egy renitenskedő légibázist. Az ügynek külön érdekességet ad, hogy a kizárólag ameri­kai felszereléssel és ameri­kai kiképzőkkel működő lé­gierő kapcsolódott legtöbb szállal Washingtonhoz, s ép­pen ennek köreiből indult ki a hadsereg ellenzéki szer­vezkedése. A hét során a hadsereg felélős vezetői, köztük a ve­zérkari főnök több ízben úgy nyilatkoztak, hogy a válságot a politikusoknak kell megoldaniuk. Mindez úgy tűnik, hogy lemondtak volna egy esetleges katonai puccs tervéről, amelynek veszélyét nem keveset han­goztatták Teheránban. Csak­hogy a fegyveres erők kö­telékén belül bekövetkezett összecsapások nyomán jogos a kérdés: Vajon a legma­gasabb katonai vezetők, s a mögöttük álló külföldi kö­rök (a Pentagon és a CIA) valóban visszavonulót fúj­tak, vagy a megfelelő pilla­natot ‘várják a közbelépés­re, mialatt igyekeznek a tö­megmozgalom éberségét el­altatni? De az sincs kizárva, hogy a mértéktartó nyilat­kozatok még egy szilárd és érintetlen hadsereggel szá­moltak, de a fegyveres tes­tületek erjedését látva, most már a katonai vezetésnek is versenyt kell futnia az idő­vel. Egyelőre tehát változatla­nul kockázatos minden elő­rejelzés Iránban: Vajon si­kerül-e — a külföldi be­avatkozás kizárásával — békés úton megvalósítani a nemzeti követeléseket, vagy a politikai barométer a vi­haros idő, az államcsíny, sőt a polgárháborús állapot felé hajlik. De nem lehet telje­sen kizárni egy kompro­misszum tető alá hozását sem, két kérdőjellel. Ki mi­ben enged a másik félnek, s mennyire lehet igazán tar­tós egy ilyen megállapodás. Annyi biztos, hogy Irán­nak még egy jó darabig bérelt helye lehet a világ­sajtó címoldalain, s a belső válság hírei mellett mind több szó esik az iráni olaj­szállításokról is. Hiszen az ország a világ negyedik olajtermelője, s mivel a ve­zető Szovjetunió és Egyesült Államok belső igényei köz­ismertek, az olajexportálók között a második helyet foglalja el. Dél-Afrika Irán­dMmisäg, i9?St. február 1L, vasárnap tói ezerzi be olajszükségle­tének 90, Izrael 40, Hollan­dia 32, Japán IÖ százalékát. Az amerikaiak szerény 10 százalékkal szerepelnek eb­ben az összehasonlításban, de Schlesinger energiaügyi miniszter szerint, az iráni olajbehozatal tartós kimara­dása a benzinjegy bevezeté­sét eredményezhetné az Egyesült Államokban. Nem szólva az újabb áremelke­désekről, s az inflációt ösz­tönző hatásokról... 2. Miről tárgyalt Teng Hsziao-ping Tokióban? Még nem' ültek el a kommentárok Teng wa­shingtoni útjáról, s ezek ter­mészetesen korántsem egy­ségesek. Az amerikai hideg­háborús erők elégedettek, s máris benső barátaik közé sorolják a kínai vezetést. Azt a nem kevés kockáza­tot rejtő logikát követve, hogy „az ellenségem ellen­sége — a barátom”. A jó­zanabb amerikai körök a szovjet—amerikai kapcsola­tok lényegbeli fontosságára, a SALT jelentőségére em­lékeztetnek, s óvnak az egy­oldalú kínai kártyáról. Fi­gyelemreméltó momentum Edward. Kennedy határozott állásfoglalása a katonai eny­hülés mellett, s Stevenson szenátor javaslata, hogy vizsgálják felül a Washing­ton és Moszkva kereskedel­mét gátló korábbi diszkri­minációs kongresszusi hatá­rozatot. Washington felelősségére figyelmeztetnek a szovjet állásfoglalások is. Teng ki­rohanásait ugyanis előre be lehetett mérni, hiszen eb­ben látta az utazás célját. Tehát elsősorban a házi­gazdák magatartása lehetett perdöntő, s ebben a vonat­kozásban több szovjet hír- magyarázó jogosan emlé­keztet rá: Carter elnök nem­egyszer túlment a kötelező protokollon és udvariassá­gon, amikor habozott elha­tárolni magát a veszélyes kínai nézetektől. Ilyen értelemben hűvö­sebb szelek fogadták Ten­get Tokióban, ahol hazafelé utaztában rövid megállót tett. Programjának nagy ré­szét meghűlésére hivatkozva lemondta.: nem tudni valódi vagy diplomáciai betegség volt az ok, ám tény, hogy a japán vezetés ezúttal igye­kezett távolságot tartani a kínaiak által sugallt „közös akciók” tekintetében. (Pe­king a két ország szerződé­sére hivatkozva szerette Ó, milyen nehéz mostaná­ban Nyugat-Németország- ban szót érteni a külföldi­ekkel ! Erről magam is meggyőződhettem, amikor a vonaton együtt utaztam egy svéd turistával. — Nem gondolja, hogy a mozdonyvezető megengedhe­tetlenül növeli a sebességet? — kérdezte a szomszédom. — Hallottam, hogy az utóbbi időben önöknél jelentősen megnőtt a vasúti szerencsét­lenségek száma... Mi tör­tént a vasutasaikkal? — Ugyan mi történt vol­na? — feleltem kérdéssel a kérdésre. — Véleményem szerint a vasutasainknál minden rendben van. — Nem tűnik önnek úgy, hogy elégtelenül vizsgálják jelül a képesítésüket? — Afelől biztos lehet, hogy ebben a vonatkozásban nálunk abszolút rend van.., Nálunk mindem gondosan megvizsgálnak. Nemrégiben is elbocsátot­tak néhány mozdonyvezetőt, volna Japánt Vietnam-elle­nes provokációkba bevonni.) A .tokiói megálló így visz- szavetítve is figyelmeztető lehet Washington számára: Legszorosabb szövetségesei is igyekeznek óvatosak len­ni, amikor nem kevéssé problémás vendégek érkez­nek Kínából. 3. Mit jelent az új szo­cialista javaslat Géni­ben? Ismét megélénkültek a lé­szerelési tárgyalások. Üj haderőcsökkentési forduló nyílt Becsben, igaz az élén­külés itt egyelőre csupán formai: a Nyugat még min­dig nem adott érdemi vá­laszt a tavaly júniusban előterjesztett szocialista in­dítványokra. Genfben foly­tatódnak a háromhatalmi megbeszélések a teljes atom­csend, vagyis mindenfajta nukleáris kísérlet megszün­tetése érdekében. S lassan negyedik hetébe lépnek a genfi leszerelési, bizottság tanácskozásai is. (Ezúttal változott az összetétel, Franciaország ismét bekap­csolódott a vitákba, negy­ven mínusz egyen ülnek az asztal körül. A mínusz egy Kínát jelenti: Peking helyét tábla jelzi, de a kínaiak to­vábbra is távolmaradásuk­kal tüntetnek. Az ok, hogy nem akarnak leszerelést, vi­szont, ha jelen vannak, s állandóan az enyhülés ellen ágálnak, nyilván elszigete­lik magukat.) E genfi eszmecserék leg­fontosabb kérdése a tömeg- pusztító fegyverek, s ezen belül is elsősorban a nuk­leáris fegyverek korlátozá­sa, illetve teljes eltiltása. Erre vonatkozólag terjesz­tett elő hét szocialista or­szág, köztük hazánk, átfogó tervet. Kezdeményezésük azt jelzi, hogy kettős meg­közelítésben próbálják elő­mozdítani a leszerelést: Ál­talános megoldást javasol­nak, ugyanakkor lehetséges­nek tartják az egyes rész­kérdések külön-külön napi­rendre tűzését is. Alighanem túlzott opti­mizmus lenne feltételezni, hogy egyetlen javaslat meg­hozza a teljes nukleáris le­szerelést. De a leszerelési tárgyalások eddigi történe­te is tanúsítja, hogy mindig ezek a szocialista kezdemé­nyezések segítettek hozzá ahhoz, hogy kimozdulás tör­ténjék a holtpontról, s köl­csönösen elfogadható, gon­dosan kimunkált megállapo­dások szülessenek. akik elvesztették a bizalmat. — És honnan tudják, hogy bennük nem lehet meg­bízni? Talán az ő hibájuk­ból történtek a balesetek? — Nem. Azért küldték el őket, hogy megelőzzék a szerencsétlenségeket. — No, ha ez így van, ak­kor nyugodtan utazhatunk mondta megkönnyebbülve a svéd. — Igen — válaszoltam. — Annál is inkább, mivel a megbízhatatlanoknak nincs helyük a vasútnál. — Csak ott? — csodálko­zott a szomszédom. — Hát az iskolákban? —Az iskolákban sincs... Maga is tudja, milyenek ma a tanárok: ki az egyik párt­hoz húz, ki a másikhoz... A svéd csodálkozva . né­zett rám. — Mi köze ennek a párt­álláshoz? — Nagyon sok! ön egy­szerűen nem ismeri <g mi „másként gondolkodó” al- kalmazottainkat, akik gya­Az özvegy bosszúja A trónt egy asszo­nyért ... Még sokan emlé­keznek az egykori Vili. Ed­ward angol királyra, aki koronáját feláldozta, hogy feleségül vehesse szerelme­sét, egy polgári származású elvált asszonyt. Az immáron 82 esztendős özvegy windsori hercegnő niár régóta Párizsban él, és tele van panasszal Ang­lia ellen. Nemrégiben pél­dául a londoni televízió filmsorozatot mutatott be, amely őt. a hercegnőt ka­landorként ábrázolja, aki behálózta a szegény uralko­dót. Különösen II. Erzsébet királynőre haragszik, aki soha nem volt hajlandó be­fogadni őt a családba. A királynő szerint ráadásul az úgynevezett Alexandra-ék- szerek. amelyeket Edward nászajándékként adott asz- szonyának, nem illetik meg az özvegyet, mivel azokat csak „kölcsönkapta a királyi csa­ládtól”. A matróna most kijelen­tette: az ékszerek soha nem kerülnek vissza a Bucking- ham-palotába, s azokat Pá­rizs városára hagyományoz­za. amely 35 éve otthont ad számára És hogy a pofon még csattanósabb legven, kijelentette, hogy milliós örökségét a királynő exsó- gorára. Margit hercegnő el­vált férjére, Lord Snowdon- ra hagyia. Az egykori ud­vari fényképész ..polgári származása miatt, hozzám hasonlóan uguancsak sokat szenvedett a királyi család áskálódásaitól” — indokol­ja elhatározását a windsori hercegnő. nithatóan demokratikus el­veket vallanak és szimpa­tizálnak a , kommunisták­kal Túlságosan szeretik a vörös színt, és ahelyett, hogy megállnának a vörös előtt, előre sietnek, mint a megszállottak. Ha a vasút­nál néhány száz ilyen moz­donyvezető dolgozna, meg­bénulna az egész közleke­dés. — Tehát ez azt jelenti, hogy az önök országában a kommunisták és a velük szimpatizálók nem dolgoz­hatnak a vasútnál? — Pontosan. És az igaz­ság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy más helye­ken sem dolgozhatnak, no­ha magas szakképzettségük van. — Akkor tehát az önök országában „foglalkozási korlátozások” vannak? — Igen. noha mi nem na­gyon szeretjük a korlátozá­sokat. .. Ebben a pillanatban ál­ható hangon megcsikordul- tak a fékek. Táskáik, bőrön­dök hullottak le a polcok­ról, az utasok egvmásra dől­tek. Az ijedségtől kivert a hideg verejték. A svéd kirétaf^hér lett. — Mi történt?! — kiál­totta rémülten. Biztosan ré­szeg a mozdonyvezető! — Na és mi van akkor, ha részeg — szóltam nyu­godtan. — Inkább lern/en ittds, mint megbízhatatlan. (Zahemszky László fordí­tása.) * PEKING: A Kínai Kommunista Párt központi lapjában közölt ve­zércikk arra a következte­tésre jut, hogy további két- három esztendőre lesz szük­ség ahhoz, hogy gazdaságilag, politikailag és ideológiailag szilárd alapot teremtsenek Kínában a pártvezetés által meghirdetett „négy moderni­záláshoz”. A vezércikk hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg az ország minden részében vég­re nem hajtják a meghur­colt. alaptalanul vádolt em­berek rehabilitását, az ál­talános légkör nyomott ma­rad és lehetetlen mozgósíta­ni a tömegeket „a négy mo­dernizálás” lelkes valóra vál­tására. A pártlap vezércikke azt is elismerte, hogy a tömegeket aligha lehet a „négy mo­dernizálás” megvalósítására serkenteni az életszínvonal javítása nélkül. Az életszín­vonal kérdésében, problémák tömegéről beszél és mindjárt azt is leszögezi, hogy ezek rendezéséhez hosszú időre lesz szükség. Vagyis semmi kilátás nincs arra, hogy vi­szonylag rövid időn belül lé­nyeges javulás következ­zék be a kínai lakosság élet- színvonalában, amely az el­múlt két évtized radikális kísérletezései következtében nem javult, hanem romlott. Réti Ervin (gáti) WOLFGANG EBERT (NSZK): NEM BAJ, HA A MOZDONYVEZETŐ ITTAS...

Next

/
Thumbnails
Contents