Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése A hét eseményei képekben Napok óta kettős kormányzat van Iránban. Képünkén: Khomeini vallási vezető (balra) és az általa kinevezett ellenzéki miniszterelnök, Mehdi Bazargan. A hét elején fejeződött be a Béhe-vflágtanáes rendkívüli ülése Berlinben, az NDK fővárosában. Képünkön: Romesh Chandra, a BYT elnöke szólal fel. Az NSZK-beli Bielefeld városában egy újfasiszta csoport után nyomozott a rendőrség. Képünkön: a náluk lefoglalt fegyverek, náci jelvények és világháborús „relikviák" tömege. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Kínai modernizálás és az életszínvonal Különös világban élünk: miközben Olaszországban és Belgiumban egész héten át eredménytelenül tárgyaltak egy munkaképes kabinet megalakításáról — Iránban egyszerre két kormány is működik. Nemcsak a távozni kényszerült sah „politikai hattyúdalával” kinevezett Baktiar gyakorolja a miniszterelnöki funkciókat, de a Khomeini síita főpap által életrehívott ideiglenes kormány is, Bazargannal, az ismert olajszakemberrel az élen. A teheráni táviratok ezért szívesen használják a kettős hatalom kifejezést a helyzet jellemzésére, s érzékeltetik, hogy a nagy erőpróba küszöbéhez érkeztünk. 1. Mi jellemzi a legújabb iráni fejleményeket? A két kormány léte mellett a hét legfontosabb új eleme a gyorsan változó iráni válságban, a hadsereg szemmel látható megoszlása. A milliós tömegtüntetésekkel szemben a sah. utolsó kormányának legfőbb támaszát a 413 ezer főnyi, kitűnően felszerelt és anyagilag kiváltságos körülmények között élő tisztikarral rendelkező hadsereg jelentette. Most mégis első ízben fordult elő, hogy a légierő tagjai csoportosan tüntettek Khomeini mellett, s az éleződő belső harcok során az úgynevezett „halhatatlanok”, a császári gárdisták megrohamoztak egy renitenskedő légibázist. Az ügynek külön érdekességet ad, hogy a kizárólag amerikai felszereléssel és amerikai kiképzőkkel működő légierő kapcsolódott legtöbb szállal Washingtonhoz, s éppen ennek köreiből indult ki a hadsereg ellenzéki szervezkedése. A hét során a hadsereg felélős vezetői, köztük a vezérkari főnök több ízben úgy nyilatkoztak, hogy a válságot a politikusoknak kell megoldaniuk. Mindez úgy tűnik, hogy lemondtak volna egy esetleges katonai puccs tervéről, amelynek veszélyét nem keveset hangoztatták Teheránban. Csakhogy a fegyveres erők kötelékén belül bekövetkezett összecsapások nyomán jogos a kérdés: Vajon a legmagasabb katonai vezetők, s a mögöttük álló külföldi körök (a Pentagon és a CIA) valóban visszavonulót fújtak, vagy a megfelelő pillanatot ‘várják a közbelépésre, mialatt igyekeznek a tömegmozgalom éberségét elaltatni? De az sincs kizárva, hogy a mértéktartó nyilatkozatok még egy szilárd és érintetlen hadsereggel számoltak, de a fegyveres testületek erjedését látva, most már a katonai vezetésnek is versenyt kell futnia az idővel. Egyelőre tehát változatlanul kockázatos minden előrejelzés Iránban: Vajon sikerül-e — a külföldi beavatkozás kizárásával — békés úton megvalósítani a nemzeti követeléseket, vagy a politikai barométer a viharos idő, az államcsíny, sőt a polgárháborús állapot felé hajlik. De nem lehet teljesen kizárni egy kompromisszum tető alá hozását sem, két kérdőjellel. Ki miben enged a másik félnek, s mennyire lehet igazán tartós egy ilyen megállapodás. Annyi biztos, hogy Iránnak még egy jó darabig bérelt helye lehet a világsajtó címoldalain, s a belső válság hírei mellett mind több szó esik az iráni olajszállításokról is. Hiszen az ország a világ negyedik olajtermelője, s mivel a vezető Szovjetunió és Egyesült Államok belső igényei közismertek, az olajexportálók között a második helyet foglalja el. Dél-Afrika IrándMmisäg, i9?St. február 1L, vasárnap tói ezerzi be olajszükségletének 90, Izrael 40, Hollandia 32, Japán IÖ százalékát. Az amerikaiak szerény 10 százalékkal szerepelnek ebben az összehasonlításban, de Schlesinger energiaügyi miniszter szerint, az iráni olajbehozatal tartós kimaradása a benzinjegy bevezetését eredményezhetné az Egyesült Államokban. Nem szólva az újabb áremelkedésekről, s az inflációt ösztönző hatásokról... 2. Miről tárgyalt Teng Hsziao-ping Tokióban? Még nem' ültek el a kommentárok Teng washingtoni útjáról, s ezek természetesen korántsem egységesek. Az amerikai hidegháborús erők elégedettek, s máris benső barátaik közé sorolják a kínai vezetést. Azt a nem kevés kockázatot rejtő logikát követve, hogy „az ellenségem ellensége — a barátom”. A józanabb amerikai körök a szovjet—amerikai kapcsolatok lényegbeli fontosságára, a SALT jelentőségére emlékeztetnek, s óvnak az egyoldalú kínai kártyáról. Figyelemreméltó momentum Edward. Kennedy határozott állásfoglalása a katonai enyhülés mellett, s Stevenson szenátor javaslata, hogy vizsgálják felül a Washington és Moszkva kereskedelmét gátló korábbi diszkriminációs kongresszusi határozatot. Washington felelősségére figyelmeztetnek a szovjet állásfoglalások is. Teng kirohanásait ugyanis előre be lehetett mérni, hiszen ebben látta az utazás célját. Tehát elsősorban a házigazdák magatartása lehetett perdöntő, s ebben a vonatkozásban több szovjet hír- magyarázó jogosan emlékeztet rá: Carter elnök nemegyszer túlment a kötelező protokollon és udvariasságon, amikor habozott elhatárolni magát a veszélyes kínai nézetektől. Ilyen értelemben hűvösebb szelek fogadták Tenget Tokióban, ahol hazafelé utaztában rövid megállót tett. Programjának nagy részét meghűlésére hivatkozva lemondta.: nem tudni valódi vagy diplomáciai betegség volt az ok, ám tény, hogy a japán vezetés ezúttal igyekezett távolságot tartani a kínaiak által sugallt „közös akciók” tekintetében. (Peking a két ország szerződésére hivatkozva szerette Ó, milyen nehéz mostanában Nyugat-Németország- ban szót érteni a külföldiekkel ! Erről magam is meggyőződhettem, amikor a vonaton együtt utaztam egy svéd turistával. — Nem gondolja, hogy a mozdonyvezető megengedhetetlenül növeli a sebességet? — kérdezte a szomszédom. — Hallottam, hogy az utóbbi időben önöknél jelentősen megnőtt a vasúti szerencsétlenségek száma... Mi történt a vasutasaikkal? — Ugyan mi történt volna? — feleltem kérdéssel a kérdésre. — Véleményem szerint a vasutasainknál minden rendben van. — Nem tűnik önnek úgy, hogy elégtelenül vizsgálják jelül a képesítésüket? — Afelől biztos lehet, hogy ebben a vonatkozásban nálunk abszolút rend van.., Nálunk mindem gondosan megvizsgálnak. Nemrégiben is elbocsátottak néhány mozdonyvezetőt, volna Japánt Vietnam-ellenes provokációkba bevonni.) A .tokiói megálló így visz- szavetítve is figyelmeztető lehet Washington számára: Legszorosabb szövetségesei is igyekeznek óvatosak lenni, amikor nem kevéssé problémás vendégek érkeznek Kínából. 3. Mit jelent az új szocialista javaslat Géniben? Ismét megélénkültek a lészerelési tárgyalások. Üj haderőcsökkentési forduló nyílt Becsben, igaz az élénkülés itt egyelőre csupán formai: a Nyugat még mindig nem adott érdemi választ a tavaly júniusban előterjesztett szocialista indítványokra. Genfben folytatódnak a háromhatalmi megbeszélések a teljes atomcsend, vagyis mindenfajta nukleáris kísérlet megszüntetése érdekében. S lassan negyedik hetébe lépnek a genfi leszerelési, bizottság tanácskozásai is. (Ezúttal változott az összetétel, Franciaország ismét bekapcsolódott a vitákba, negyven mínusz egyen ülnek az asztal körül. A mínusz egy Kínát jelenti: Peking helyét tábla jelzi, de a kínaiak továbbra is távolmaradásukkal tüntetnek. Az ok, hogy nem akarnak leszerelést, viszont, ha jelen vannak, s állandóan az enyhülés ellen ágálnak, nyilván elszigetelik magukat.) E genfi eszmecserék legfontosabb kérdése a tömeg- pusztító fegyverek, s ezen belül is elsősorban a nukleáris fegyverek korlátozása, illetve teljes eltiltása. Erre vonatkozólag terjesztett elő hét szocialista ország, köztük hazánk, átfogó tervet. Kezdeményezésük azt jelzi, hogy kettős megközelítésben próbálják előmozdítani a leszerelést: Általános megoldást javasolnak, ugyanakkor lehetségesnek tartják az egyes részkérdések külön-külön napirendre tűzését is. Alighanem túlzott optimizmus lenne feltételezni, hogy egyetlen javaslat meghozza a teljes nukleáris leszerelést. De a leszerelési tárgyalások eddigi története is tanúsítja, hogy mindig ezek a szocialista kezdeményezések segítettek hozzá ahhoz, hogy kimozdulás történjék a holtpontról, s kölcsönösen elfogadható, gondosan kimunkált megállapodások szülessenek. akik elvesztették a bizalmat. — És honnan tudják, hogy bennük nem lehet megbízni? Talán az ő hibájukból történtek a balesetek? — Nem. Azért küldték el őket, hogy megelőzzék a szerencsétlenségeket. — No, ha ez így van, akkor nyugodtan utazhatunk mondta megkönnyebbülve a svéd. — Igen — válaszoltam. — Annál is inkább, mivel a megbízhatatlanoknak nincs helyük a vasútnál. — Csak ott? — csodálkozott a szomszédom. — Hát az iskolákban? —Az iskolákban sincs... Maga is tudja, milyenek ma a tanárok: ki az egyik párthoz húz, ki a másikhoz... A svéd csodálkozva . nézett rám. — Mi köze ennek a pártálláshoz? — Nagyon sok! ön egyszerűen nem ismeri <g mi „másként gondolkodó” al- kalmazottainkat, akik gyaAz özvegy bosszúja A trónt egy asszonyért ... Még sokan emlékeznek az egykori Vili. Edward angol királyra, aki koronáját feláldozta, hogy feleségül vehesse szerelmesét, egy polgári származású elvált asszonyt. Az immáron 82 esztendős özvegy windsori hercegnő niár régóta Párizsban él, és tele van panasszal Anglia ellen. Nemrégiben például a londoni televízió filmsorozatot mutatott be, amely őt. a hercegnőt kalandorként ábrázolja, aki behálózta a szegény uralkodót. Különösen II. Erzsébet királynőre haragszik, aki soha nem volt hajlandó befogadni őt a családba. A királynő szerint ráadásul az úgynevezett Alexandra-ék- szerek. amelyeket Edward nászajándékként adott asz- szonyának, nem illetik meg az özvegyet, mivel azokat csak „kölcsönkapta a királyi családtól”. A matróna most kijelentette: az ékszerek soha nem kerülnek vissza a Bucking- ham-palotába, s azokat Párizs városára hagyományozza. amely 35 éve otthont ad számára És hogy a pofon még csattanósabb legven, kijelentette, hogy milliós örökségét a királynő exsó- gorára. Margit hercegnő elvált férjére, Lord Snowdon- ra hagyia. Az egykori udvari fényképész ..polgári származása miatt, hozzám hasonlóan uguancsak sokat szenvedett a királyi család áskálódásaitól” — indokolja elhatározását a windsori hercegnő. nithatóan demokratikus elveket vallanak és szimpatizálnak a , kommunistákkal Túlságosan szeretik a vörös színt, és ahelyett, hogy megállnának a vörös előtt, előre sietnek, mint a megszállottak. Ha a vasútnál néhány száz ilyen mozdonyvezető dolgozna, megbénulna az egész közlekedés. — Tehát ez azt jelenti, hogy az önök országában a kommunisták és a velük szimpatizálók nem dolgozhatnak a vasútnál? — Pontosan. És az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy más helyeken sem dolgozhatnak, noha magas szakképzettségük van. — Akkor tehát az önök országában „foglalkozási korlátozások” vannak? — Igen. noha mi nem nagyon szeretjük a korlátozásokat. .. Ebben a pillanatban álható hangon megcsikordul- tak a fékek. Táskáik, bőröndök hullottak le a polcokról, az utasok egvmásra dőltek. Az ijedségtől kivert a hideg verejték. A svéd kirétaf^hér lett. — Mi történt?! — kiáltotta rémülten. Biztosan részeg a mozdonyvezető! — Na és mi van akkor, ha részeg — szóltam nyugodtan. — Inkább lern/en ittds, mint megbízhatatlan. (Zahemszky László fordítása.) * PEKING: A Kínai Kommunista Párt központi lapjában közölt vezércikk arra a következtetésre jut, hogy további két- három esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy gazdaságilag, politikailag és ideológiailag szilárd alapot teremtsenek Kínában a pártvezetés által meghirdetett „négy modernizáláshoz”. A vezércikk hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg az ország minden részében végre nem hajtják a meghurcolt. alaptalanul vádolt emberek rehabilitását, az általános légkör nyomott marad és lehetetlen mozgósítani a tömegeket „a négy modernizálás” lelkes valóra váltására. A pártlap vezércikke azt is elismerte, hogy a tömegeket aligha lehet a „négy modernizálás” megvalósítására serkenteni az életszínvonal javítása nélkül. Az életszínvonal kérdésében, problémák tömegéről beszél és mindjárt azt is leszögezi, hogy ezek rendezéséhez hosszú időre lesz szükség. Vagyis semmi kilátás nincs arra, hogy viszonylag rövid időn belül lényeges javulás következzék be a kínai lakosság élet- színvonalában, amely az elmúlt két évtized radikális kísérletezései következtében nem javult, hanem romlott. Réti Ervin (gáti) WOLFGANG EBERT (NSZK): NEM BAJ, HA A MOZDONYVEZETŐ ITTAS...
