Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

A Minisztertanács tárgyalta

Tovább bővül a szakszervezeti jogsegélyszolgálat

Immár több esztendős „múltra” tekinthet vissza a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jelentőségéről, hasznáról és megtett útjáról már több — különböző időszakokat átfogó — értékelés született. Jelentős horderejű most, a témával kapcsolatos minisztertanácsi előterjesztés is: gyakorlatilag ennek a nagy szakszervezeti hagyományokra épülő „jószolgálati” formának a hosszabb táv- •a szóló fejlődési lehetőségeit, irányait határozta meg a Minisztertanács legutóbbi ülése.

Előzményként a SZOT különleges gonddal tekintette át a jogsegélyszolgálat eddigi, több mint háromesztendős „múltjának” főbb állomásait. Néhány sokat mondó számadatot érdemes ismertetni.

1977-ben 1606 helyen — az összes üzem, intézmény mintegy 23 százalékában — működött szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Több mint két és fél millió állampolgár vette igénybe, s a szolgálat csaknem 150 ezer üggyel foglalkozott.

Nem mai igazság, hogy az állampolgárok — köztük az üzemek, vállalatok dolgozói, a nyugdíjasok, sőt a szakmunkástanulók is — sokféle olyan ügyes-bajos gonddal, problémával küszködnek, amelyhez a megoldás, a felvilágosító, eligazító szó nem feltétlenül az igazgatási apparátusból, vagy az igazságszolgáltató szervektől szükséges. A gyárak, üzemek munkásainak munkajogi, családjogi problémáira gyorsabban, minden bürokrácia nélkül válaszolni, a felvilágosító szót, a jogi segítséget „házhoz vinni”: a

többi között erre vállalkozott annak idején a szakszervezeti jogsegélyszolgálat.

Érdekes megoszlást tükröznek a jogsegélyszolgálat igénybevételének statisztikai adatai. Eszerint a 150 ezer segítséget kérő panaszos, a jogsegélyszolgálat „ügyfeleinek” egyötöde munkajogi

A kormány azokat a rövid és hosszú távú állami in- tézis őrléseket foglalta munka- prog inba, amelyek az MSL'MP Központi Bizottságának az építő- és építőanyag-ipar helyzetéről és to" vábbfejlesztésének feladatairól hozott múlt év október 12-i határozta végrehajtását szolgálják, és központi döntést igényeltek. A tennivalók egy része ugyanis nem egyedin az építésügyi tárcára tartoznék, hanem más ágazatoknak, valamint a népgazdasági tervezésnek is munkát ad és központi szabályozást igényel. A közös intézkedések alapvető célja az építési feladatok és az építőipar teljesítőképessége közötti összhang megteremtése.

A beruházási munka irányításának, szervezésének korszerűsítése érdekében — idén és a jövő évben — növelik a beruházók, a tervezők és a kivitelezők felelősségét és érdekeltségét a legcélszerűbb beruházási program összeállításában, az ütemtervek késedelem nél-. kuli teljesítésében. A megfelelő érdekeltségi és jogi keretek kialakításával ösztönzik a fővállalkozás és a ge- nerálkivitelézés szélesebb körű elterjesztését. A tanácsok támogassák a területükön működő építőipari szervezetek működésének, fejlesztésének összehangolását. Javítsák a komplex lakás- építési feladatok előkészítését, hogy időben jussanak szabad munkaterülethez az építők. Intézkedéseket irányoztak elő az építő- és építőanyag-ipari dolgozók lakós- és munkásszálás-helyzeté- nek javítására és arra, hogy a lakóhelyüktől távol élő munkások lehetőleg az állandó munkahely környezetéügyekben kért tanácsot, illetve jogi segítséget.

Az elmúlt esztendő végéig az iparban, az építőiparban és a közlekedésben a meghatározott kategóriák szerint megszervezték a szolgálatot. Méltán állapíthatta meg tehát a SZOT elnöksége, majd a kormány, hogy a jogsegély- szolgálat megfelelt hivatásának, rendeltetésének, eddig is jól szolgálta a dolgozók, az egész társadalom érdekeit. Tíz- és tízezer ügyben sikerült gyorsan és hatékonyan segíteni a munkást, a dolgozót; a tanácsi igazgatásban tapasztalható jó kezdeményezések, ötletek — például a félfogadási irodák közös használata, a kihelyezett üzemi fogadóórák, a meghosszabbított ügyintézési idő (amelyet azonban korántsem vesznek igénybe annyian, mint lehetne), sok területen tette egyszerűbbé az ügyek, gondok intézését.

Mindezeket áttekintve, a SZOT elnöksége és a kormány méltán ítélte meg úgy a jogsegélyszolgálat eddigi tevékenységét, hogy alapjaiban bevált — további kiterjesztésére elérkezett az idő. Eszerint: 1979-től valameny- nyi vállalatnál és intézménynél, — ahol az' igények ezt indokolják és a feltételek is biztosíthatók — a szakszervezeti bizottságok mellett fokozatosan megszervezhető a jogsegélyszolgálat is. Létrehozásához - szükséges az illetékes szakszervezet elnökségének, illetve az illetékes miniszternek az engedélye.

Célszerű az is, ha a szolgálat bővítésének útját úgy választják meg a vállalatok, hogy a nagyüzemek vidéki egységei — karöltve több helyi termelő szervezettel, üzemmel — együttes, közös jogsegélyszolgálatot szerveznek ott, ahol ez kínálkozik a leginkább járható útnak. Ilyen esetekben a leginkább jelentős üzem, intézmény szakszervezeti bizottságára hárul a jogsegélyszolgálat működtetése.

Várkonyi Margit

bén telepedjenek le. Megvizsgálják azokat a lehetőségeket, amelyek kiaknázásával építő- és építőanyag- iparunk nagyobb arányban kapcsolódhat be a nemzetközi , munkamegosztásba, a

A dohánygyár 1-es párt- alapszervezetének elmúlt évi munkájáról készült beszámoló jelentést Markovics Gyula terjesztette elő. Hatvanegy párttag figyelte annak a munkának összefoglalását és értékelését, amelyért valamennyien felelősek voltak, amelyből mindnyájan becsülettel kivették részüket. A pártszervezet javította információs rendszerét, eredményesebbé tették az oktatást, az agitációs és a propagandamunkát, a párttagok türelmes meggyőzéssel, személyes példamutatással segítették az átszervezést, a gazdaságpolitikai határozatok üzemi végrehajtását. Mindennek eredményét azzal lehet mérni, hogy a dohánygyár termelése meghaladta az egymilliárd forintot. az utóbbi tíz évben a termelést kétszeresére, az eredményt háromszorosra növelték.

Sikeres évet zártak az egri dohánygyáriak, a tervezett öt százaléknál is nagyobb mértékben emelték az átlagbéreket. A segédmunkások órabérét 14—17 forintra növelték, korszerű, új öltözőt és fürdőt építettek, sokat álkomplett ipari technológiák és létesítmények exportjába «és megteszik a szükséges intézkedéseket is.

A hosszabb távra szóló intézkedéseknek megfelelően az 1981—1990 évekre ki kell alakítani a komplex építésiparosítás műszaki-gazdasági fejlesztési koncepcióját. Meg kell határozni az úgynevezett rendszerelvű építés széles körű kiterjesztésének feladatait. Hasonló programot kell készíteni épületva- gyonunk megóvásának korszerűsítésére. Az építés ipari hátterének hosszú távú fejlesztési koncepciójában meg kell határozni a kohászat, a gépipar, a vegyipar, a könnyűipar és a faipar fejlesztésének feladatai közül azokat, amelyek teljesítése meggyorsítja az építésben használt termékek gyártmány- és gyártásfejlesztését, javítja áruik minőségét. Mindez együttesen lehetővé teszi, hogy az igényekkel összhangban elegendő mennyiségű terméket szállítsanak az építőknek. Hosszú távú programok készülnek az építőanyag-gyártás, -szállítás, a termelőeszköz-kereskedelem, az építésgépesítés, a technológiai szerelés összehangolt fejlesztésére is. Ezeket a feladatokat a hatodik ötéves terv kidolgozásában már figyelembe veszik.

A népgazdasági tervezés megalapozza az ország indokolt építési igényeivel összefüggő építőipari fejlesztést, az építési kapacitások egyenletesebb terhelését. A szükségletek és a kapacitások területi összhangjai, azonban csak a különböző szervek és az építő vállalatok együttműködésével lehet kialakítani. A párthatározat végrehajtásában természetesen magára az építésügyi ágazatra hárul a legtöbb feladat. Ennek megfelelően az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium is kidolgozta intézkedési tervét. Ebben fontos szerepet kap az építésiparosítás fejlesztési koncepciójának elkészítése. Az ellenőrzés, a technikai fejlődéshez igazodó differenciált vállalati szervezeti formák kialakítása és a partnerek közötti együttműködés javítása . A minisztérium erősíti munkakapcsolatait az együttműködésben érdekelt társminisztériumokkal, főhatóságokkal, a területi állami és politikai szervezetekkel. (MTI)

doznak a bölcsődére, óvodára. De nincs minden rendben. Sokan jelentős béremelést kaptak, de nem dolgoznak sem többet, sem jobban, mint azelőtt. Ezért a kommunisták jó példájára, propagandájára és nevelő munkájára továbbra is nagy szükség van.

A dohánygyárban évente mintegy 100 millió forint értékű, tőkés importból származó anyagot használnak fel. Ha nem tudunk leszokni a dohányzásról, nem szükséges és nem engedhetjük meg magunknak, hogy oly sok dollárt, nyugatnémet márkát és svájci frankot elfüstöljünk. A parafautánzat, a szivarok burkolópapírja és a cigarettagyártásnál használt lenszalag itthon olcsóbban és ugyanolyan jó minőségben gyártható. A pártvezetőség és a gyár gazdasági vezetése közös cselekvési programot dolgozott ki, hogy az idén 30 millió forint értékű tőkés importot megtakarítsanak.

Harmincmilliós tőkés importmegtakarítás egy tételben és egyetlen gyárban! A gazdasági egyensúly szempontjából nem elhanyagolható, hartem asgy«W m ér

Már megint a bor? Csattanhat az ingerült kérdés azoknak a szájából, akik emlékeznek még arra a megállapításra, hogy mi előkelő helyet foglalunk el a szeszfogyasztást jelző világranglistán, De hát más az alkoholizmus és megint más egy-két pohár bor elfogyasztása.

Mielőtt még filozófiai vitákba bocsátkoznánk, jegyezzük meg, most a bor exportcikként szerepel írásunkban. Valutát hoz, nem is akármilyen mennyiségben és még csak azzal sem lehet vádolni bennünket ennek okán, hogy terjesztjük az alkoholizmust. Egészen másról van szó.

Évente harmincezer hektó

Ki ivott már Kupa vezér elnevezésű olaszrizlinget? Ha csak nem abasári az illető, vagy ha nem éppen az ottani Rákóczi Tsz vendégeként kínálták meg ezzel a borral, akkor aligha juthatott hozzá idehaza ehhez a nedűhöz.

Mert az sem mellékes, milyen néven kelleti magát a jó mátraalji bor a határainkon túl, A kereskedők a megmondhatói, hogy a csomagoláson és az elnevezésen mi minden múlik gyakorta. Persze, ha a minőség is kifogástalan.

— Az NDK-beli vásárlóink nagyon kényesek, igényesek — mondja Sárosi István, a borászati üzemág vezetője. — Hozzájuk hasonlóan „válogatnak” az NSZK-beliek is. De nehogy bárki azt a következtetést vonja le ebből a megállapításból, hogy a szovjet vagy a lengyel megrendelőnek könnyű bármilyen bort eladni. Mindenki ragaszkodik a már évek óta megszokott ízhez, minőséghez.

Érthető, mondhatjuk magunk is, hiszen a vevő lélektanához ez is hozzátartozik. De hát lehet-e évente harmincezer hektó bornál megtartani azt a bizonyos minőséget azonos szinten, főként, ha az időjárás is megtréfálja a szőlőtermesztőket és a cukorfok alig haladja meg a 12—14-es rubrikát?

gyelmet érdemlő és követésre méltó példa. A dohánygyár pártszervezete nagy figyelmet fordított a dollár- kiváltásra, a tőkés importmegtakarításra. Nem elegendő a megtakarítás, azzal együtt fokozott gondot kell fordítani a termékek minőségére. A műszaki megoldás adott, a Fecske, a Románc, a Fiitol, a Helikon cigaretta minősége a dohánygyáriaktól függ.

Arra van szükség, hogy az eddiginél is nagyobb figyelemmel vegyék át az anyagot, az előírásoknak megfelelően, nagy gonddal kezeljék, szállítsák és raktározzák. A gyártásnál az elmúlt évben kellő gyakorlatot szereztek, ezért reális az elhatározás, hogy tízmillió helyett az idén harminc- millió forint értékű importanyagot takarítanak meg. A dohánygyár párttagsága arra vállalkozott, hogy az ésszerű takarékosságáért és a minőség javításáért személyes példamutatással, fel- világosító-nevelö munkával, helyes ösztönzési rendszer kidolgozásával és a munka- verseny kiszélesítésével minden tőlük telhetőt megtesz- m i- u

— Lehet és kell is — válaszolja az üzemvezető.

Mi a titka ennek? Semmi rendkívüli. Szakma ez is már, borászat, ahogy köznapi módon kifejezzük. Elsajátítható és elsajátítandó szakma.

Az export a jobb üzlet

Bár zárszámadás előtt vagyunk, nem szívesen mond számokaWludas Sándor tsz- elnök. Magyarázatként hozzáteszi, ők belföldi forgalomban nemigen értékesítenek bort, ezért csak azokat az árakat ismerik, amiket a MONIMPEX-től megkapnak. De ha a poharazójuk eredményeivel vetik össze, akkor is azt mondhatja, az export többet hoz a gazdaságnak.

Ök ugyan sem márkát nem kapnak, sem rubelt, nekik a bor mindig forintot terem, mégis törődnek az exporttal. Általában azért is, mert tudják, a népgazdaságnak milyen nagy szüksége van a valutára, de azért is, mert akármilyen árut nem lehet külföldre vinni, tehát az export minősít is, aztán a fontosabb gépek beszerzésekor is jó hivatkozási alap az export és végül: a forint is bővebben folydogál a külkereskedelmi forgalomból.

A tudat, a büszkeség, a jó kapcsolat mellett tehát az export az anyagi érdekeltségét' is hatékonyan befolyásolja. Többször is elmondja az elnök, hogy ezek a fogalmak nem választhatók szét. összefüggenek és együtt is hatnak a tsz tagságára is, vezetőire is, pénzügyileg is, de szakmailag is.

Cáfolatként ott az oltvány

Abasárt nemcsak a boráról, hanem a szőlőoltványairól is jól ismerik szerte az országban, de még a határainkon túl is. Kevés olyan község akad még a Kárpátok medencéjében, amelynek olyan fontos szerepe lenne az oltványkészitésben, mint a valamikori Aba Sámuel monda szerinti pátriájának.

Tavaly hatmillió oltványt készítettek. Ebből kétmillió lett az, amit értékesíteni lehetett. Ha el akarunk számolni az oltványokkal, sorolhatjuk, hogy exportra, a Szovjetunióba az eladható mennyiség húsz százalékát szállították, a többi itthon talált gazdára, mégpedig ebből 350 ezer a vörösbor - programot szolgálta.

Ezek az adatok nagyon szépek, jól is hangzanak, bizony os büszkeséget is keltenek az érdekeltekben. De hát az anyagi részét sem lehet elhanyagolni, mert a büszkeségért, a szakmai rá- tartiságért, a piacon semmit sem adnak.

Már halljuk is az elnöktől, hogy az oltványból a jobb üzlet a hazai értékesítés. Itthon egy oltványért 18 forintot fizetnek, de ha ugyanez a szovjet partner címére indul el, akkor csak 11,50-et lehet érte elszámolni.

Meghökkentő? Az első hallásra valóban. Csakhogy ... A szerződések oda és vissza is öt évre rögzítik az árakat , a szovjet partnernél. Tehát, együtt sírunk és nevetünk, ahogy szokták ezt mondani, ami jó akkor, ha mi is a világpiaci árnál olcsóbban tudunk megvenni ma valamit a Szovjetuniótól, éppen ennek az előre rögzített tarifának az alapján. Ne bonyolódjunk bele ebbe aZ elszámolási módba, mert jellemzőit nemcsak mi látjuk és ismerjük.

— Ha nemcsak azt nézem, pillanatnyilag mennyi hasznunk van az oltványon — fűzi tovább a gondolatait a tsz elnöke —, hanem azt is, hogy Abasáron milyen szakmai hozzáértés halmozódott fel az idők folyamán az oltványokra, akkor azt kell mondanunk, nekünk feltétlenül kell oltványt készíteni mk.

Borból folyó valuta

Az abasáriak kézügyességét, hozzáértését nem kell bizonygatnunk. Olyan töke ez, ami csak kamatozhat.

A jó bornak is hell bízonyftvany

Kevesen tudják, hogy az országos minősítő intézet bizonyítványa nélkül a bor még nem bor. Ahhoz, hogy a vevő, a külhoni kereskedő megvegye, hogy neki a MONIMPEX egyáltalán ajánlani merje, az adott té-- telt minősíteni kell. Ezt a munkát a budapesti intézet végzi el. Ott úgy megvallatják a bort, hogy minden kiderül róla: cukor és sav,

szárazanyag és minden más.

Persze, ha rassz az időjárás, akkor a szőlő sem lesz az igazi,1 de a mustja sem, hogy legyen akkor abból igazi bor?

Erre való a házasítás, erre való a borász, aki előveszi a jó évjáratból megőrzött tartalékát a pince mélyéről, aztán a bortörvény által megengedett eljárásokkal addig biztatja, házasítja, amíg a vevő ízlésének, kívánságának megfelelő bort meg nem kapja.

Amiből az is kiderül, hogy a pincében ma is ott rejtőznek a több éves óborok. Ezek közül palackban az abasáriak őriznek olyat is, amely még 1970-ben szőlő volt a tökén, de hordóban is, meg tudnak tartani öt-hat évig egy-egy nemes italt, aminek az idő múlása nem hogy ártana, , hanem még használ is.

Milyen furcsa is az élét. Az abasáriak pincemestere, Sárosi István Tokaj környékéről való. Kedvelt itala ennek ellenére a kékfrankos, de úgy istenigazáből a legjobban az olaszrizlinget ismeri. Ebből a borból nemcsak az évjáratot tudja megállapítani, hanem a termőhelyet is — bármilyen körülmények között legyen is a borbírálat.

Minden feltételezés ellenére pedig: nem borivó, ahogy a pincebeli munkások közül is csak az idősebbek néznek esetenként gyakrabban a pohár fenekére.

A tökétől a palackokig

Hatékonyság, gazdaságosság: ezeket a fogalmakat

nem túdjuk kikerülni. Számolgatunk, összehasonlíthatunk és megállapítjuk, hogy ha csak a szőlész elvei érvényesülnek egy gazdaságban, akkor a legfőbb törekvés a termés mennyiségének a növelése lesz. Ha a borászt, is meghallgatják a gazdaságban, akkor a cukorfokot is előkelő helyre sorolják.

De azt is elfogadják elvként, hogy a nagyobb nyereség akkor érhető el, ha a szőlőt feldolgozzák, borrá érlelik és palackozzák. A költségek ugyan változnak, a beruházás is növekszik, a munkaerővel való gazdálkodás is bonyolultabb lesz, de a haszon a végelszámoláskor kedvezőbben alakul a teljes gazdálkodási tevékenység végén.

Abasáron ezen már vitatkozni sem lehet, hiszen adott a palackozó is, ahol két műszakban összesen negyven ember dolgozik. Innen kerülnek ki a kartonok, bennük az abasári Rákóczi Tsz nevét, viselő címkézett palackokkal.

Nekünk valuta folyik ezekből a palackokból.

G. Molnár Ferenc

1979. február 10., szombat

Él: ami intézkedések n építő- és építőanyag-ipar tovább ejlesztésére

É beszámoló taggyűlésekről jelentjük

Példamutatással és nevelő szőval

A

i