Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

A Mátra levegője is segít Gyógyítók és gyógyulok birodalma Olvasó nép vagyunk! A cím utáni felkiáltójel az afölötti nagy öröm érzé­sét fejezi ki, hogy a mostani száguldó korban, a televízió­val, rádióval, mozival ver­senyben, olyan magasba szö­kik a könyvek szeretete ha­zánkban, mint még soha. Ez az érzés a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Gondolat Könyvkiadójának 1979-ben megjelenő kiadvá­nyairól szóló füzete átlapozá- sával vált különlegesen meg­győződésemmé. Ilyen szem­pontból igen tanulságos ol­vasmány ez a füzet. A Gondolat minden évben igen alaposan végzett közvé­lemény-kutatás után (idén is 20 ezer ember megkérdezé­sével) készíti elő kiadványai­nak tematikáját, megvizsgál­ja a várható érdeklődést, s annak gondos, inkább óva­tos, mint eltúlzott mérlegelé­sével szabja meg kiadványai­nak tematikáját, egyben a legyártandó példány számokat is. Több évi tapasztalat alap­ján minden okom megvan, hogy higgyek a felmérések realitásában. A felmérés alapján született kiadói terv igen hű képét mutatja né­pünk egyre növekvő olvasá­si, könyvvásárlási igényének. Igaz, vannak köny­vek, amelyekből csak ke­veset (3—4 ezer) jelentet­nek meg. A kiadásra terve­zett 152 könyv példányszámát összesen 2.8 millióban hatá­rozták meg. Óriási szám ez, átlag minden magyarországi család asztalára jut egy-egy könyv. Ezeket a könyveket, a gon­dos előrejelzések szerint, *rö­vid idő alatt meg fogják vá­sárolni (ha nem is arányo­san minden család). Vegyük még hozzá azonban a töb­bi könyvkiadó termékeit is, a Szépirodalmi, a Magvető, a Kossuth, az Akadémiai Ki­adó által előállítandó köny­veket is, hogy a Móra Kiadó ifjúsági könyveit, a Tan- könyvkiadó tankönyveit, a Műszaki Kiadó szakkönyveit ne is számoljuk. Gondoljunk csak az igen nagy példány­számban megjelenő „Olcsó Könyvtár” kötetei nagy nép­szerűségére. Ennek a hatalmas könyv­mennyiségnek a nagyságát csak akkor érezhetjük a fel- szabadulás után hazánkban lezajlott kulturális átalakulás nagyon szemléletes mutató­jának, ha összehasonlítjuk a múlttal vagy a „művelt Nyu­gat" egyre csökkenő jelentő­ségű, emiatt egyre nehezeb­ben elérhető árú könyveivel. A magyarországi könyv­kiadói tervek érzékenyen jel­zik hazánk népének folyama­tos kulturális és vele együtt gazdasági erősödését, hála szocialista rendszerünkből fakadó megfontolt kulturális és gazdaságpolitikánknak. Sz. N. Z. Képeink fentről lefelé: — Betegnek lenni nem jó dolog, meggyógyulni akarat kérdése is — vallja a nem­rég beutalt Oláh Pál, és aki a z EKG-vizsgálatot végzi, Maján Andrea asszisztensnő. Korszerű gyógyászati segéd­eszközök szolgálják a gyó­gyító embereket — Sándor Évát és kollégáit — a baj felderítésében (középen). ».«'.A Mister MacAreck üzletei; # .'IRTA: Tv-\ JeiT “ ^ ★ A műtőben: dr. Takács Ákos és dr. Ferencz János trauma tológusok csontsebé­szeti műtétre készülnek. (Fotó: Szabó Sándor) QMWsw U*. február 10-, szombat (Fordította Bába Mihály) 30. Meg kell jegyeznünk, hogy mister MacAreck . rendkívül nyugodtan és kellemes han­gon válaszolt az újságírók kérdéseire, olykor, ha úgy vélte, viccel adta meg a vá­laszt. Most azonban hirtelen elhagyta nyugalma, felug­rott és az újságírók azt hit­ték, hogy a New York Tri­büné tudósítójára veti ma­gát. Szerencsére Marty Brett egy gvors mozdulattal meg­ragadta főnöke karját és kissé lecsillapította. — Ha tudtam volna, — jelentette ki mister Mac­Areck, amikor magához tért —, hogy valamelyikő- jüknél Geiger-féle készülék van, soha nem kerül sor er­re a találkozóra. Ez szemte­lenség, és a bizalommal való visszaélés. Éppen ezért az önök viselkedése miatt meg­tagadom a további válaszo­kat, a sajtótájékoztatót befe­jezettnek tekintem. A vi­szontlátásra, uraim. E szavak után a bánya- tulajdonos elhagyta a ter­met. Brett úr megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket. Elnézést kért főnöke visel­kedéséért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger-féie készüléket hoz­Jót beszélgetni Van Gyöngyösön egy hely... Bajcsy-Zsilinszky u. 25. A pincelejárat előtt lakók to­porognak. Egy izgatott hang aztán beszól. — Borsi elv­társ, akkor, ugye, megkaphat­juk a gyűléshez... — Meg, meg... — Az aj­tó mögül szemüveges fiatal­ember bukkan elő, aki máris barátságosan kétfelé tereli a kívül levőket. A háziakat a fekete bőrfoteles, nagyobbik terembe, engem az intim hangulatú kicsibe. — Szívesen odaadom ne­kik ... — kezdi az ismerke­dést azonnal gondjai ismer­tetésével a klub vezetője, Borsi Árpád, aki „civilben” műszerész. — Hiszen ők is elnézik, ha időnként nagyobb zajt csapunk a kelleténél, vagy túl sok a füstölés .,. Ahol ugyanis mindez le­játszódik, az a Gagarin Hő­erőmű Vállalat ifjúsági klub­ja, Gyöngyösön. A teremben kis faasztalok, körülöttük ló­cák. A falakon plakátok, ki­tűzött emléktárgyak, egy su­ba is virít. Na és persze já­tékszekrény, zeneasztal... a berendezés olyan, mint bár­mely más, hasonló rendelte­tésű helyen. S vajon az élet? Milyenek egy munkpsklub hétköznapjai? Más egy társaságban — Ma nem sokat látni — mentegetőzik a klubvezető. — Kedd az iskolanap, ilyenkor kevesen jönnek, programot sem igen érdemes szervezni. Ahogy azonban telik az idő, mind többen toppannak be. Van, aki a tévépingpong­hoz ül le, egy szöszi, kilenc­éves apróság a társasjátékok­hoz telepszik, Cseleszki Ákos pedig, aki a vállalat egyik elektrikusa, a magnót „büty­köli”. — Nem is annyira a felsze­relés miatt esik jól lejönni — magyarázza —, hiszen otthon nekem is van magnóm, le­mezjátszóm, jobbnál jobb szalagokkal és lemezekkel. De más mindezt társaságban vé­gighallgatni úgy, hogy köz­ben van mód egy-egy jót be­szélgetni. Hivatalosan csak háromszor egy héten van klubfoglalkozás. Árpinak kö­szönhetően azonban, gyakor­latilag mindennap. És ez na­tak magukkal. Különben, magyarázta, a hányó radio­aktivitása még nem jelenti azt, hogy it urán van. Elő­idézhette más is. Ö, Brett mérnök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtó- konferencia. Már éppen rá akarta beszélni mister Mac- Arecket, hogy adjon enge­délyt a bánya megtekintésé­re. Ez az incidens után tel­jesen lehetetlen. Az egyik újságíró meg­kérdezte, hogy mióta nem hordhat az ember magánál Geiger-féle készüléket. Ez a készülék nem lőfegyver, ak­kor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik újságírónál van és annak révén megál­lapította, hogy a hányó ra­dioaktív. Erre a kérdésre Brett mérnök határozottan megtagadta a választ. „Amint kiléptünk az épü­letből — írta a tudósító, — kísérőink már vártak ben­nünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épü­lettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt ja­vasolta, hogy akkor a há- nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bá­nya telepéről. A legnagyobb gyón jó. Mert van egy hely, ahová bármikor betoppan az ember, mindig talál ismerő­söket. Nem kell a drága szó­rakozóhelyeken kószálni. A fiú szavaira többen fi­gyelnek és egyetértőén bólo­gatnak. Itt állandóan remek a hangulat valóban, pedig csak üdítőket lehet fogyasz­tani. „Üresedő“ Hálálok... A kis terem lassan megte­lik zenével, zajjal, füsttel, alaposan rácáfolva arra, hogy ez egy „csendes hétköznap”. Röpke fél óra alatt úgy tű­nik, mind a negyven „beirat­kozott” és „számon tartott” klubtag megfordul itt. Az újabb ajtónyitásra egy kis­mama, Kovácsné Halasi Ka­ti lép be férjével, kettejüket Hacsavecz Kati és Szatmári István kíséri. Mint megtu­dom, születésnapot jöttek ün­nepelni. Az utóbbi Kati azon­ban, amint megpillantja a vendéget, azonnal megkérde­zi: — Ugye, eddig csak a jó­kat mondták? Na, mpjd én sorolom a többit is! Tegyük hozzá rögtön, meg­teheti. mert szintén tagja a vezetőségnek, s egyike az alapító tagoknak is. — Néhány évvel ezelőtt, egészen más volt itt. Sokkal pezsgőbb volt az élet, nem­csak „dumapartikra” lehetett beülni, hanem nagyszabású vetélkedősorozatokat izgul­tunk végig, előadásokat hall­gattunk és táncoltunk végki­merülésig ... Barátnője magyarázóan folytatja: — Hetvenegyben hoztuk létre ezt a két helyiséget, ja­varészt társadalmi munkával. Akkor még rettentő nagy volt a lelkesedés, nem csoda, 18—20 év körüli volt minden­ki. A vállalatnál sok vidéki fiatal dolgozott. Mi ketten, például Markazról jártunk laborálni, s munka után szin­te minden napunkat itt töl­töttük tízig, a buszindulásig. Azóta a Gagarinhoz kevés új ember került. Mi pedig „meg­öregedtünk”. Családot alapí­tottunk, sokan lakást is kap­tak Gyöngyösön, már nincs szükség ,menedékre”, táncos ismerkedésre. Akik lejönnek, egy-egy órát, ha maradnak, szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a legfőbb indok, hogy a régi hányó radioaktív. így hát MacArecknek és a mérnök­nek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól.” Még nagyobb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mister MacAreck már két héttel a bánya részvényei­nek megvásárlása előtt meg­kapta az engedélyt az urán felkutatására ' és kitermelé­sére. Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stern, Harry Bracken, James Kané ke­reskedelmi cég” vezetői min­den kis hírt elolvastak a ré­gi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elke­rülni főnöküket. — Micsoda gazember! Mi­csoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel korábban megkapta az enge­délyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtő­zik és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Mi­csoda söpredék! arra nem könnyű programot szervezni. „Prolii nélkül“ — Valószínűleg az a báj — teszi hozzá István —, hogy nincs profilja a klubnak. A bélyeggyűjtők, a fotósok ak­kor is azok, ha idősebbek lesznek. Minket viszont csak a munkahely köt össze, a hasonló foglalkozás, az érdek­lődési körünk azonban las­san változik. Alkalmazkodni kellene ehhez. Fújjuk a füstöt, töpren­günk a szavakon. Árpád, aki idáig csendben hallgatott, most határidőnaplóját veszi elő. — Ne essünk át a ló túlsó oldalára! Az elmúlt hónapok­ban is volt néhány jó ren­dezvényünk. Például a VIT- sorozat, vagy amikor a bű­nözésről volt szó... A gyere­kek azt mondogatják, ha van miért jönni, persze, hogy nem fognak kikopni. A tavalyi ta­pasztalatok alapján úgy lát­juk, hogy az érdekes előadá­soknak, beszélgetéseknek, vi­táknak továbbra is lenne si­kerük. Éppen ezért, már fölvettük a kapcsolatot a TIT-tel, a művelődési ház előadóival, reméljük, jól tu­dunk majd együtt dolgozni. — Mostanában már majd mindenkinek van csemetéje — kapcsolódnak hozzá Ko­vácsék. — Rájuk is kell gon­dolni, mert a szülők szívesen hozzák, hoznák őket is. Nem­régiben például nagy sikere volt egy gyerekdélutánnak itt, — És még valamit — ve­szi át a szót ismét Árpád. — Tavaly egy klubvezetői tan­folyamon hallottam, másutt is vannak hasonló gondok, így született meg az ötlet, hogy megpróbálunk más tár­saságokkal összejönni. Látod — mutat egy fiúra —, Tuza Tamás, aki egyébként a Ga- garinnál villanyszerelő, a kórháziak klubfőnöke, ma ezért van itt. Lassan későre jár, mind többen indulnak haza. Bú­csúzunk mi is. — Keressük az újat — fe­jezi be a beszélgetést a klub­vezető. — Legközelebb, re­mélem, már eredményekről tudunk beszámolni. Németi Zsuzsa — Ne felejtsétek el — je­gyezte meg Stern úr —, hogy ez az alabamai pontosan annyit fizetett nekühk, amennyit kértünk. Egyálta­lán nem alkudozott. — Az nem jelent semmit —; makacskodott mister Kané. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pilla­natban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kel­lett volna jönnie hozzánk, és értesíteni bennünket. Egy­szóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van? — Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjeszt­ve váltotta ki az uránkuta­tási engedélyt. Nem akarja tehát, hogy a telekárak fel­szökjenek. Már biztosan vá­sároltatja is fel. Különben a konkurenciától is fél. Ki is ez a MacAreck? Egy egy­szerű ültetvényes Alabamá- ból. Legfeljebb néhány mil­lió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend le­gyen. Addig amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyváU lalatát. (FolytatjukJ i A

Next

/
Thumbnails
Contents