Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
A Mátra levegője is segít Gyógyítók és gyógyulok birodalma Olvasó nép vagyunk! A cím utáni felkiáltójel az afölötti nagy öröm érzését fejezi ki, hogy a mostani száguldó korban, a televízióval, rádióval, mozival versenyben, olyan magasba szökik a könyvek szeretete hazánkban, mint még soha. Ez az érzés a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Gondolat Könyvkiadójának 1979-ben megjelenő kiadványairól szóló füzete átlapozá- sával vált különlegesen meggyőződésemmé. Ilyen szempontból igen tanulságos olvasmány ez a füzet. A Gondolat minden évben igen alaposan végzett közvélemény-kutatás után (idén is 20 ezer ember megkérdezésével) készíti elő kiadványainak tematikáját, megvizsgálja a várható érdeklődést, s annak gondos, inkább óvatos, mint eltúlzott mérlegelésével szabja meg kiadványainak tematikáját, egyben a legyártandó példány számokat is. Több évi tapasztalat alapján minden okom megvan, hogy higgyek a felmérések realitásában. A felmérés alapján született kiadói terv igen hű képét mutatja népünk egyre növekvő olvasási, könyvvásárlási igényének. Igaz, vannak könyvek, amelyekből csak keveset (3—4 ezer) jelentetnek meg. A kiadásra tervezett 152 könyv példányszámát összesen 2.8 millióban határozták meg. Óriási szám ez, átlag minden magyarországi család asztalára jut egy-egy könyv. Ezeket a könyveket, a gondos előrejelzések szerint, *rövid idő alatt meg fogják vásárolni (ha nem is arányosan minden család). Vegyük még hozzá azonban a többi könyvkiadó termékeit is, a Szépirodalmi, a Magvető, a Kossuth, az Akadémiai Kiadó által előállítandó könyveket is, hogy a Móra Kiadó ifjúsági könyveit, a Tan- könyvkiadó tankönyveit, a Műszaki Kiadó szakkönyveit ne is számoljuk. Gondoljunk csak az igen nagy példányszámban megjelenő „Olcsó Könyvtár” kötetei nagy népszerűségére. Ennek a hatalmas könyvmennyiségnek a nagyságát csak akkor érezhetjük a fel- szabadulás után hazánkban lezajlott kulturális átalakulás nagyon szemléletes mutatójának, ha összehasonlítjuk a múlttal vagy a „művelt Nyugat" egyre csökkenő jelentőségű, emiatt egyre nehezebben elérhető árú könyveivel. A magyarországi könyvkiadói tervek érzékenyen jelzik hazánk népének folyamatos kulturális és vele együtt gazdasági erősödését, hála szocialista rendszerünkből fakadó megfontolt kulturális és gazdaságpolitikánknak. Sz. N. Z. Képeink fentről lefelé: — Betegnek lenni nem jó dolog, meggyógyulni akarat kérdése is — vallja a nemrég beutalt Oláh Pál, és aki a z EKG-vizsgálatot végzi, Maján Andrea asszisztensnő. Korszerű gyógyászati segédeszközök szolgálják a gyógyító embereket — Sándor Évát és kollégáit — a baj felderítésében (középen). ».«'.A Mister MacAreck üzletei; # .'IRTA: Tv-\ JeiT “ ^ ★ A műtőben: dr. Takács Ákos és dr. Ferencz János trauma tológusok csontsebészeti műtétre készülnek. (Fotó: Szabó Sándor) QMWsw U*. február 10-, szombat (Fordította Bába Mihály) 30. Meg kell jegyeznünk, hogy mister MacAreck . rendkívül nyugodtan és kellemes hangon válaszolt az újságírók kérdéseire, olykor, ha úgy vélte, viccel adta meg a választ. Most azonban hirtelen elhagyta nyugalma, felugrott és az újságírók azt hitték, hogy a New York Tribüné tudósítójára veti magát. Szerencsére Marty Brett egy gvors mozdulattal megragadta főnöke karját és kissé lecsillapította. — Ha tudtam volna, — jelentette ki mister MacAreck, amikor magához tért —, hogy valamelyikő- jüknél Geiger-féle készülék van, soha nem kerül sor erre a találkozóra. Ez szemtelenség, és a bizalommal való visszaélés. Éppen ezért az önök viselkedése miatt megtagadom a további válaszokat, a sajtótájékoztatót befejezettnek tekintem. A viszontlátásra, uraim. E szavak után a bánya- tulajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket. Elnézést kért főnöke viselkedéséért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger-féie készüléket hozJót beszélgetni Van Gyöngyösön egy hely... Bajcsy-Zsilinszky u. 25. A pincelejárat előtt lakók toporognak. Egy izgatott hang aztán beszól. — Borsi elvtárs, akkor, ugye, megkaphatjuk a gyűléshez... — Meg, meg... — Az ajtó mögül szemüveges fiatalember bukkan elő, aki máris barátságosan kétfelé tereli a kívül levőket. A háziakat a fekete bőrfoteles, nagyobbik terembe, engem az intim hangulatú kicsibe. — Szívesen odaadom nekik ... — kezdi az ismerkedést azonnal gondjai ismertetésével a klub vezetője, Borsi Árpád, aki „civilben” műszerész. — Hiszen ők is elnézik, ha időnként nagyobb zajt csapunk a kelleténél, vagy túl sok a füstölés .,. Ahol ugyanis mindez lejátszódik, az a Gagarin Hőerőmű Vállalat ifjúsági klubja, Gyöngyösön. A teremben kis faasztalok, körülöttük lócák. A falakon plakátok, kitűzött emléktárgyak, egy suba is virít. Na és persze játékszekrény, zeneasztal... a berendezés olyan, mint bármely más, hasonló rendeltetésű helyen. S vajon az élet? Milyenek egy munkpsklub hétköznapjai? Más egy társaságban — Ma nem sokat látni — mentegetőzik a klubvezető. — Kedd az iskolanap, ilyenkor kevesen jönnek, programot sem igen érdemes szervezni. Ahogy azonban telik az idő, mind többen toppannak be. Van, aki a tévépingponghoz ül le, egy szöszi, kilencéves apróság a társasjátékokhoz telepszik, Cseleszki Ákos pedig, aki a vállalat egyik elektrikusa, a magnót „bütyköli”. — Nem is annyira a felszerelés miatt esik jól lejönni — magyarázza —, hiszen otthon nekem is van magnóm, lemezjátszóm, jobbnál jobb szalagokkal és lemezekkel. De más mindezt társaságban végighallgatni úgy, hogy közben van mód egy-egy jót beszélgetni. Hivatalosan csak háromszor egy héten van klubfoglalkozás. Árpinak köszönhetően azonban, gyakorlatilag mindennap. És ez natak magukkal. Különben, magyarázta, a hányó radioaktivitása még nem jelenti azt, hogy it urán van. Előidézhette más is. Ö, Brett mérnök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtó- konferencia. Már éppen rá akarta beszélni mister Mac- Arecket, hogy adjon engedélyt a bánya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehetetlen. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy mióta nem hordhat az ember magánál Geiger-féle készüléket. Ez a készülék nem lőfegyver, akkor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik újságírónál van és annak révén megállapította, hogy a hányó radioaktív. Erre a kérdésre Brett mérnök határozottan megtagadta a választ. „Amint kiléptünk az épületből — írta a tudósító, — kísérőink már vártak bennünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épülettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt javasolta, hogy akkor a há- nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bánya telepéről. A legnagyobb gyón jó. Mert van egy hely, ahová bármikor betoppan az ember, mindig talál ismerősöket. Nem kell a drága szórakozóhelyeken kószálni. A fiú szavaira többen figyelnek és egyetértőén bólogatnak. Itt állandóan remek a hangulat valóban, pedig csak üdítőket lehet fogyasztani. „Üresedő“ Hálálok... A kis terem lassan megtelik zenével, zajjal, füsttel, alaposan rácáfolva arra, hogy ez egy „csendes hétköznap”. Röpke fél óra alatt úgy tűnik, mind a negyven „beiratkozott” és „számon tartott” klubtag megfordul itt. Az újabb ajtónyitásra egy kismama, Kovácsné Halasi Kati lép be férjével, kettejüket Hacsavecz Kati és Szatmári István kíséri. Mint megtudom, születésnapot jöttek ünnepelni. Az utóbbi Kati azonban, amint megpillantja a vendéget, azonnal megkérdezi: — Ugye, eddig csak a jókat mondták? Na, mpjd én sorolom a többit is! Tegyük hozzá rögtön, megteheti. mert szintén tagja a vezetőségnek, s egyike az alapító tagoknak is. — Néhány évvel ezelőtt, egészen más volt itt. Sokkal pezsgőbb volt az élet, nemcsak „dumapartikra” lehetett beülni, hanem nagyszabású vetélkedősorozatokat izgultunk végig, előadásokat hallgattunk és táncoltunk végkimerülésig ... Barátnője magyarázóan folytatja: — Hetvenegyben hoztuk létre ezt a két helyiséget, javarészt társadalmi munkával. Akkor még rettentő nagy volt a lelkesedés, nem csoda, 18—20 év körüli volt mindenki. A vállalatnál sok vidéki fiatal dolgozott. Mi ketten, például Markazról jártunk laborálni, s munka után szinte minden napunkat itt töltöttük tízig, a buszindulásig. Azóta a Gagarinhoz kevés új ember került. Mi pedig „megöregedtünk”. Családot alapítottunk, sokan lakást is kaptak Gyöngyösön, már nincs szükség ,menedékre”, táncos ismerkedésre. Akik lejönnek, egy-egy órát, ha maradnak, szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a legfőbb indok, hogy a régi hányó radioaktív. így hát MacArecknek és a mérnöknek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól.” Még nagyobb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mister MacAreck már két héttel a bánya részvényeinek megvásárlása előtt megkapta az engedélyt az urán felkutatására ' és kitermelésére. Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stern, Harry Bracken, James Kané kereskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a régi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elkerülni főnöküket. — Micsoda gazember! Micsoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel korábban megkapta az engedélyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtőzik és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Micsoda söpredék! arra nem könnyű programot szervezni. „Prolii nélkül“ — Valószínűleg az a báj — teszi hozzá István —, hogy nincs profilja a klubnak. A bélyeggyűjtők, a fotósok akkor is azok, ha idősebbek lesznek. Minket viszont csak a munkahely köt össze, a hasonló foglalkozás, az érdeklődési körünk azonban lassan változik. Alkalmazkodni kellene ehhez. Fújjuk a füstöt, töprengünk a szavakon. Árpád, aki idáig csendben hallgatott, most határidőnaplóját veszi elő. — Ne essünk át a ló túlsó oldalára! Az elmúlt hónapokban is volt néhány jó rendezvényünk. Például a VIT- sorozat, vagy amikor a bűnözésről volt szó... A gyerekek azt mondogatják, ha van miért jönni, persze, hogy nem fognak kikopni. A tavalyi tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy az érdekes előadásoknak, beszélgetéseknek, vitáknak továbbra is lenne sikerük. Éppen ezért, már fölvettük a kapcsolatot a TIT-tel, a művelődési ház előadóival, reméljük, jól tudunk majd együtt dolgozni. — Mostanában már majd mindenkinek van csemetéje — kapcsolódnak hozzá Kovácsék. — Rájuk is kell gondolni, mert a szülők szívesen hozzák, hoznák őket is. Nemrégiben például nagy sikere volt egy gyerekdélutánnak itt, — És még valamit — veszi át a szót ismét Árpád. — Tavaly egy klubvezetői tanfolyamon hallottam, másutt is vannak hasonló gondok, így született meg az ötlet, hogy megpróbálunk más társaságokkal összejönni. Látod — mutat egy fiúra —, Tuza Tamás, aki egyébként a Ga- garinnál villanyszerelő, a kórháziak klubfőnöke, ma ezért van itt. Lassan későre jár, mind többen indulnak haza. Búcsúzunk mi is. — Keressük az újat — fejezi be a beszélgetést a klubvezető. — Legközelebb, remélem, már eredményekről tudunk beszámolni. Németi Zsuzsa — Ne felejtsétek el — jegyezte meg Stern úr —, hogy ez az alabamai pontosan annyit fizetett nekühk, amennyit kértünk. Egyáltalán nem alkudozott. — Az nem jelent semmit —; makacskodott mister Kané. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett volna jönnie hozzánk, és értesíteni bennünket. Egyszóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van? — Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjesztve váltotta ki az uránkutatási engedélyt. Nem akarja tehát, hogy a telekárak felszökjenek. Már biztosan vásároltatja is fel. Különben a konkurenciától is fél. Ki is ez a MacAreck? Egy egyszerű ültetvényes Alabamá- ból. Legfeljebb néhány millió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend legyen. Addig amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyváU lalatát. (FolytatjukJ i A
