Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
Segítség a pályakezdőknek Patréniisok és patronáltak Azoknak a fiataloknak, akik ősszel kezdték el a munkát, már van valamiféle fogalmuk a dolgozó emberek életéről, a munkahelyről, a követelményekről. Vagyis fogalmuk alakul a munkáról. De hogy milyen a bennük élő kép, azt munkahelyi körülményeik, beilleszkedésük, 'munkatársaik határozzák meg. A munkába lépés a termelésbe való bekapcsolódás, a felnőtté válásnak legmarkánsabban megmutatkozó mérföldköve. Ez segíti a fiatalokat a társadalmi beilleszkedéshez, ez adja számukra a lehetőséget képességeik mind teljesebb kibontakoztatására. Vannak, akik már 14—15 éves korukban, mások csak tíz esztendővel később lépik át először a munkahely küszöbét. A legfiatalabbak, akikj csak éppen hogy elvégezték az általános iskola nyolc osztályát, még ■ tulajdonképpen gyermekkorukban kerülnek a munkapadok mellé. Az ifjú szakmunkások már jó néhány éves munkahelyi tapasztalattal rendelkeznek, mikorra önálló munkát végeznek, a diplomások pedig még tulajdonképpen a gyakorlat teljes hiányával, de' annál nagyobb felkészültséggel, tudással lépnek a felnőtté válás útjára. De akárhány évesek, akármilyen felkészültséggel rendelkeznek, akármilyen családi vagy társadalmi körülményekből kerülnek a munkahelyre, mint dolgozó egye- dek, egyvalami mégis közös bennük: mindannyian pályakezdők, s mint ilyenek, rendkívül nagy segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják önmagukat a munkában. Klóméit figyslemmel Az új munkába lépőket az ;s_ifjúsági- törvény értelmében, megkülönböztetett figyelemmel kell körülvenni és fejlődésüket munkába lépésüktől számított öt éven át, fo- 1 -lyamatosan végig kell kísérni. Ezt írja elő a törvény. Es azt évenként meg kell vizsgálni, hogy munkabeosztásuk megfelel-e képességüknek, képzettségüknek és végzett munkájuknak; díjazásuk ará- nyos-e felkészültségükkel és végzett munkájukkal, biztonságos és egészséges, nem veszélyeztető munkahelyen dolgoznak-e, munkahelyi beilleszkedésük megfelelő-e, hogy szakmai-politikai fejlődésük, valamint a tapasztalatok megszerzése adott-e számukra? Ehhez a pályakezdőknek patrónusra van szükségük. Otyan valakire, aki első lépésüktől végigkíséri őket a munkahelyen. Olyanra, aki megmutatja, hol a szerszámraktár, s aki azt is elmondja, elmagyarázza nekik, milyen helyet foglal el munkájuk a társadalmi munkamegosztásban, aki a munkafolyamatokat az elejétől tanítja be hekik, olyanra, aki mindezt lelkiismeretesen, becsületesen, lelkesedéssel végzi. Ez legalábbis az elképzelés. Az Állami Ifjúsági Bizottság a tavalyi évben felmérte,« hogy vajon a patroná- lókról kiadott rendelkezéseik hogyan realizálódnak a munkahelyeken. Megállapították, hogy a pályakezdő fiataloknak csak körülbelül egyhar- mada végzi munkáját patró- nus segítségével. S míg a segéd- és betanított munkásoknál, valamint az adminisztratív munkakörökben foglalkoztatottaknál valamivel nagyobb. addig a legnagyobb arányban az egyetemet, főiskolát végzett pályakezdők mellett áll a patrónus. Bár szükségünk van segéd- és betanított munkásokra, társadalmi célkitűzéseink nem egyeznek azzal a tétellel. hogy maradjanak ezek a fiatalok mindig szakképzetlenek. Ahhoz azonban, hogy megszeressék a szakmát, hogy feltámadjon igényük a szakma kitanulására, olyan „mesterekre” van szükségük, akik megmutatják nekik a szakmai szépségeket, olyanokra, akik az arra alkalmasakat 1 buzdítják a továbbtanulásira. A felmérés készítői megfigyelték, hogy a fiatal szakmunkások körében szembetűnő a patronáltak és a segítség nélkül dolgozók közötti különbség. Az előbbiek sok hónappal korábban sajátítják el a munkakörükhöz szükséges szakmai fogásokat, mint azok, akiknek nincsenek patrónusaik. És feltették a kérdést: vajon miért nem valósítják meg a munkahelyeken a jól elképzelt patró- nusi rendszert? Megbecsülést a patronalóknak Vizsgálataik kimutatták, hogy a brigádoknál az idősebb, tapasztaltabb szakmunkásoknál a pályakezdőkkel való foglalkozás termeléskieséssel jár. És ezzel párhuzamosan mindazoknak, akik a pályakezdőkkel foglalkoztak, csökkent a bérük. Ugyancsak groteszk dolog az is, ha valaki a vállalat és az új munkába lépők érdekében kifejtett tevékenységéért hátrányos helyzetbe kerül. Néhány vállalatnál, üzemnél, intézménynél felfedezték ezt. És ezekben az intézményekben tulajdonképpen megszűntek a gondok. Mert a patronálok normakedvezményt, az átlagórabérrel rendelkezők napi 1—3 óra időkedvezményt kaptak. Másutt a fiatalok patronálását a nyugdíjas szakmunkásokkal végeztetik, van olyan, ahol csoportjutalomban részesítik az eredményesen patronáló brigádokat. Ezek azonban csak helyi kezdeményezések. Az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ-szel karöltve, javaslatokat dolgozott ki a patronálási rendszer fejlesztésére. A rendszerben rejlő tartalékok jobb kihasználása érdekében a következő intézkedéseket javasolják: Az iskolás korú gyermekek üzemlátogatásai alkalmával, a vállalatok részletesen mutassanak be egy- egy szakmát, egyrészt az ismeretek elmélyítése, másrészt a reális értékítéletek kialakítása érdekében; A jelenleginél szélesebb körűvé kell tenni az üzemek által működtetett pályaorientáló szakkörök tevékenységét: a munkahely és a munkakörülmények valóságos bemutatásával hirdessék az állásokat és ne szépítsék ezeket. A javaslatok a munkahelyi vezetőkre is kiterjednek, méghozzá úgy, hogy munkakörükbe kerüljön bele a pályakezdőkkel való kötelező foglalkozás és a patronálási tevékenység irányítása; a kü* lönböző szintű vezetői minősítések pedig tartalmazzák a fiatalokkal való foglalkozást és a nagyobb vállalatoknál, intézményeknél jelöljenek ki egy személyzeti vagy munkaügyi osztályon dolgozó munkatársat e feladatok ellátására. segítésére, ellenőrzésére. Minden nagyobb munkahelyen kerüljön sor az egyéni foglalkoztatási terv szerint működő patrónusi rendszer kimunkálására. Ezek állami feladatok, melybe bekapcsolódhatnak a helyi KISZ-szervezetek, a szocialista brigádok, feladatvállalási mozgalmukkal. Végül, de nem utolsósorban, ki kell alakítani a patronálok erkölcsi, anyagi elismerésének, ösztönzésének rendszerét, azon elv szem előtt tartásával, hogy a patronálási tevékenység miatt a patrónus jövedelme ne csökkenjen és a legjobb munkát végzők erkölcsi és anyagi elismerése maximálisan biztosított legyen. Mindezt a gazdasági vezetők saját, jól felfogott érdekükben sem tekinthetik egyszerű végrehajtási utasításnak. Hiszen ezen is múlik az általuk vezetett intézmény gazdálkodásának eredményessége, a jövő munkásainak, dolgozóinak lelkiismeretes becsületes munkája. Mérő Miklós Az Alumíniumgyárban befejeződött a gázpalackgyártás rekonstrukciója. így évente négyszázezer gázpalackot készíthetnek. Új termékként a huszonkét kilogrammos palack gyártását is megkezdik. A munkába állított termelékeny gépsor kielégíti a hazai igényelset, sőt exportra is szállíthatnak. A képen: munkában a gázpalackgyártó gép. (MTI fotó — Sarkady János felvétele — KS) Egy tanácskozás margójára A tudományos gyakorlatért Századunkban a tudomány a termelés mindennapi részese. s napjaink fejlődési ütemével — a kettő szoros kapcsolata nélkül — nem is lehetne lépést tartani. Mégis, ma még találmányok, új eljárások alusszák nálunk Csip- kerózsika-álmukat a fiókokban; esetleg szakfolyóiratok cikkeinek témájául szolgálnak; s a lehetségesnél jóval ritkábban születnek a tudósok munkája nyomán mindennap használatos, új eljárások, technológiák, termékek. Mindez éppúgy érvényes a mezőgazdaságra, mint gazdasági életünk annyi más területére. Gyökeres változás még a közelmúltban rendezett gödöllői tudományos napoktól sem várható, bár a tudományos ülésszak legfontosabb — kimondatlan — célja az eddigi termelési szemlélet gyökeres megváltoztatása volt. Hisz például hús- és tejtermelésünk megoldását éveken át a szakemberek, a korszerű berendezések, modern istállók felállításában látták. S arról úgyszólván megfeledkeztek, hogy az állatnak legfőképpen ennie kell — többet, jobbat ennie! —, hatóbb húst, tejet várunk tőle. így aztán sorozatban épültek a több tízmilliós állattartó telepek, a legváltozatosabb, méregdrága gépek, etették, fejték, tisztították az állatokat, távoli földrészekről hozták a legjobb fajtákat — az eredmény mégis elmaradt. Hiányoztak a jó legelők, a megfelelően termesztett, tápláló takarmányok és a korszerű takarmányozás tapasztalatai. Az utóbbi évékben azután már kezdtek ébredezni '.:, a. mezőgazdasági üzemek is, főleg, hogy a csökkenő támogatásokkal szemben végre Nemcsak a forma A változás eredményesnek bizonyult Egy évvel ezelőtt jelentős változás, de úgy is fogalmazhatjuk, hogy előrelépés következett be az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát pártéletében. A korábbi évek gyakorlatától eltérően, három, kisebb létszámú alapszervezet alakult és a munka irányítását pártvezetőség vette a kezébe. Nem azért, mintha korábban gyenge munkát végeztek volna a kombinát kommunistái, hanem azért, mert világossá vált, hogy az egyre növekvő feladatok ellátásához az újabb szervezeti keret jobb lehetőséget biztosít, másrészt pedig abban is bíztak, hogy a szervezeti változás nem csupán a kialakult formát változtatja meg, hanem lehetővé teszi a még színvonalasabb, még átgondoltabb munkát. A kezdet persze nem volt könnyű, hiszen nem voltak tapasztalatok, nem vol-' tak hagyományok, de egy év elteltével mégis eredményes évre tekinhetnek vissza a kommunisták. Mozgékonyabban Vincze Tibor, a pártvezetőség titkára szerint, a sok fontos feladat közül a legnagyobb figyelmet a gazdaság- politikai tevékenységre és a szervezettségre fordították. A pártvezetőség havonta tűzte napirendre az általa lényegesnek ítélt témákat, de rendszeresen megtartották üléseiket, az alapszervezeti vezetőségek is! A taggyűlések közül sem maradt el egy sem. Míg a szervezeti élet vezérfonalát a • munkatervek képezték, addig a gazdaságpolitikai célkitűzéseket a párt- yezetőség cselekvési programja összegezte. Illetve az ennek alapján kidolgozott alapszervezeti cselekvési programok. Vincze Tibor elégedetten szól arról, hogy a cselekvési programok célkitűzéseit szinte maradéktalanul sikerült végrehajtani. Nem kis része van a kommunisták munkájának abban, hogy a kombinát a múlt évet is jó eredménnyel zárta. A pártvezetőség is igyekezett — a cselekvési program következetes végrehajtásán is túlmenően — segítséget adni a gazdasági munkához. Egyrészt úgy, hogy az aktuális feladatokról, mint például a szüreti munkaerőhelyzet, mindig részletesen tanácskoztak, de felmérték például az üzemi és munkahelyi demokrácia helyzetét, megállapítva. hogy a fórumrendszer jól működik, a dolgozók javaslatait a gazdasági vezetők igénylik, és hasznosítják. De vezetőségi ülésen tárgyalták meg azt is, hogy a nődolgozókat és a fiatalokat mennyire vonják be a vezetésbe, és akik vezető posztra kerültek, hogyan végzik munkájukat. Napirendre tűzték a kombinát bérgazdálkodását, értékelték a tömeg- szervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységét, figyelemmel kísérték a KISZ, a szakszervezet munkáját. E néhány, kiemelt téma is mutatja, hogy a legfontosabb kérdések nem kerülték el a pártvezetőség figyelmét, de természetesen az alapszervezeti vezetőségekét sem. Jó hapcsolat A pártvezetőség és az alap- szervezetk kapcsolata is jónak mondható. Enélkül persze, aligha lehetne színvonalas munkáról beszélni. Az alapszervezetek munkatervüket és cselekvési programjukat a pártvezetőség dokumentumainak figyelembevételével készítik el, de az önállóságuk biztosított. Nyilvánvalóan a saját munkaterületüket ők ismerik a legjobban, ezért mindazokat a témákat napirendre tűzik, amelyeket a legfontosabbnak tartanak. Az alapszervezeti titkárok rendszeresen részt vesznek a pártvezetőség ülésein, így az információkat közvetlenül kapják, de közvetlenül adják is a pártvezetőségnek. A kapcsolat tehát élő és rendszeres. Mindemellett a pártvezetőség tagjai konkrétan is segítséget nyújtanak az egyes alapszervezeT teknek. A pártmunkában igen lényeges feladat az ellenőrzés is. Éppen ezért, a pártvezetőség az elmúlt évben beszámoltatta az alapszervezeteket a végzett munkáról, de a reszortfelelősök munkáját is értékelték. A számvetésre emellett igen jó alkalmat nyújtanak a beszámoló taggyűlések is. Természetesen nem csupán a testületeknek, alapszervezeteknek, pártcsoportoknak kell jól dolgozniuk, hanem a kommunistáknak személy szerint is. Az elmúlt év ilyen szempontból is sikeresnek mondható. Sikerült elérni, hogy szinte kivétel nélkül mindenki olyan pártmegbízatást kapott, amely „testre szabott”, ennek következtében nem volt gond a teljesítéssel sem. Elbizakodoüság nélkül-y, Az eredmények, Vincze Ti•bor szerint, nem tettek elbizakodottá senkit. Egyrészt azért nem, mert van még min javítani: a következő időszakban például a korábbinál nagyobb figyelmet szükséges fordítani a fiatal műszaki értelmiségiek és alkalmazottak tagfelvételére, a pártépítés ütemességére. Másrészt azért sincsenek elbizakodva, mert a munka minőségét mindig lehet javítani, és a tartalékok feltárása nem csupán a gazdasági, de a pártmunkában is hasznos és szükséges. Annyi azonban tény — és az elmúlt évi tapasztalatok ezt alátámasztják —, hogy a szervezeti továbbfejlesztés nem csupán formai változást hozott a kombinát pártmunkájában, pártéletében, hanem javult a munka tartalmi színvonala is. Igazolódott, hogy a kisebb létszámú alapszervezetek mozgékonyabbak, alkalmasabbak a feladatok rugalmasabb, hatékonyabb végrehajtására, de az is tény, hogy a pártvezetőség is alkalmasnak bizonyult az irányításra, a munka megszervezésére — általában véve a magasabb követelmények kielégítésére. Mindez jó alapot biztosít az idei esztendő feladatainak végrehajtásához is. Ami nem tűnik könnyűnek. A kombinát nem csupán a hazai fogyasztókhoz juttatja el termékeit, de igen jelentős mértékben exportál. Igen nagy feladatot jelent tehát mind a rubel-, mind a dollárelszámolású export teljesítése. Ehhez az szükséges, hogy a kommunisták továbbra is példát mutassanak a termelésben és „motorja" legyenek a munkának. Kaposi Levente gazdaságosan — többet, s jobban, okosabban kell termelniük. Ehhez viszont tapasztalat híján még sokkal inkább szükségesek a tudományos kutatások, azok haladéktalan alkalmazása a gyakorlatban. A takarmányozás kérdései mellett különösen jelentős szerepet kapott a tanácskozáson a gépesítés. Szívesebben nyitnak utat ugyanis a vezetők is azon változásoknak, melyek nem érintik gazdaságaik hagyományos munka- módszereit, bevált, vagy inkább megszokott gyakorlatukat. Bátrabban költenek korszerűbb hasznosabb berendezésekre. Azonban jó néhány helyen ez csak a költségeket, kiadásokat ■ szaporítja, ^zámptteypen „ többet, jobbat termelni,' " gázdáságosabban, képtelenek. Csakhát hogy lehetne az., újakkal hagyományos módon dolgozni? Egy több száz lóerős traktor, kombájn, vagy szárító munkába állítása egészen más szervezést, más felkészültségű irányítókat és kezelőket, más növényfajtákat kíván, mint egy öt-tízéves géppark. Kifizetődő csak akkor lehet üzembe helyezésük, ha képesek megfelelően kihasználni, ha • hasznosítják a beléjük zárt lóerőket. Nem kis feladatra vállalkoztak tehát a gödöllői tudományos ülésszak rendezői, amikor összehívták e háromnapos tanácskozást. És az sem véletlen, hogy a széksorokban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői mellett helyet foglalt a szakma csaknem teljes kutatógárdája is. Ugyanis számtalan olyan elméleti jellegű munka szerepel ma még tudósaink kutatási terveiben, amelyekkel kint a gyakorlatban — az állattartó telepeken, a földeken — nem sokat kezdhettek a gazdaságok. Kétségtelen igénye ma már gazdasági életünknek, hogy aszerint mérjék a kutatómunkáért járó elismerést Is, hogy mindabból, mennyit hasznosított a gyakorlat. 1 Ugyanakkor n|e csak a kutatási témák, hanem tudósaink közt is az eddiginél alaposabban válogassunk. Ezért is rendezték meg a gödöllőiek ezt a háromnapos előadássorozatot azzal a nem titkolt törekvéssel, hogy valamit lefaragjanak a gyakorlat és a kutatások közötti távolságból, szorosabbra vonják a két terület közötti kötelékeket. Hogy ez sikerült-e, az majd a következő hónapokban derül ki. Annyi azonban bizonyos, hogy e téren a munka java még hátra van. Cziráki Péter Nwüsm€} L 19"9. február 9., péntek
