Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
„Szarka“-vadászat korszerűen Amikor a gazda segít a tolvajnak — Mi van a „színotok”-bán? — Teviton a gyanakvók — Leleplezés = meieljzés 232-90179-0092 A televízió jóvoltából egy ország figyelme kísérhette vezető művészeink fellépését az Erkel Színházban. A Gyermekszolidaritási Alap ■javára rendezett gálaest bevételét a 232—90179—0092-es csekkszámlára fizették be a rendezők. Dicséret illeti az Országos Rendező Irodát, hogy példás gyorsasággal pódiumra szólította a neves előadókat, s csak elismeréssel lehet szólni azokról is, akikben a kezdeményezés megfogalmazódott: az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Televízió illetékesei jó eszközt találtak arra, hogy lehet segíteni a nemzetközi gyermekév eszmeiségének propagálását. Köztudomású. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1979-es esztendőt .,gyermekévvé” nyilvánította. Hazánkban jeles közéleti személyiségek vállalták, hogy közreműködnek a. nemzeti bizottság munkájában, s legjobb tudásukkal szolgálják a törekvéseinkkel egybeeső célok megvalósítását. Társadalmunk egyöntetűen támogatja a kibontakozó kezdeményezést, amit többek között az a tény is fémjelez, hogy ma már mintegy 4 millió forint áll a Központi Ifjúsági Alap rendelkezésére. Szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák, úttörőcsapatok és -őrsök fizették be a számlára — például — a társadalmi munkából származó bevételük egy részét. Tudjuk, hogy a világ legfejlettebb ipari országaiban is van mit tenni a gyermekek helyzetének javításáért, nem is beszélve földünk azon részéről, ahol napjainkban is több mint 350 millió kiskorú kénytelen nélkülözni a legelemibb szükségleteket: ételt, italt, ruházatot és az egészségügyi ellátást. A televízió és a távirati irodák képszolgálatai szinte mindennap újabb és újabb ismeretekkel gyarapítják és erősitik elkötelezett feladatvállalásukat: az eddigieknél többet kell tenni a kiszolgáltatott helyzetben levő gyermekekért. A program meghirdetése előtt természetesen számot vetettünk azzal is, hogy milyen teendők várnak ránk, hiszen tudjuk — tudatában kell lennünk —, hogy bármennyire igyekeztünk is az elmúlt esztendők során gyermekeink jogait érvényesíte- teni, igényeit mindjobban kielégíteni, azért még maradt elintéznivaló. A teljesség igénye nélkül egy kevéske ízelítőt a lehetőségek közül: Ki-ki helye és szerepe szerint felajánlásokkal vagy éppen társadalmi munkavállalással meggyorsíthatja a gyermekintézmények mielőbbi átadását, a sportpályák létesítését; általában a sokirányú ellátást és gondoskodást. A kezeményezés — amint ezt a gálaest is bizonyította —, megértésre és támogatásra talált. Egyre népesebb a tábora azoknak. akik ismerik a számot: 232—90179—0092. Mintegy 1500 általános és középiskolában, illetve gimnáziumban alakítottak a fiatalok honismereti és helytörténeti szakkört, s hogy az országban még hány szervezett csooortban keresik múltunk emlékeit,, s örökítik meg mai életünk jellegzetességeit, azt fölbecsülni is nehéz. tortímisőf 1979. február 9., péntek A többihez képest szinte elenyésző a zsebtolvajlások, vagy az öltözői lopások száma, de természetesen amikor valahol előfordul ilyen eset, ugyanolyan lelkiismeretességgel fog munkához a nyomozó, mintha valamilyen súlyosabb eset felderítéséről lenne szó. Tehát: beszéljünk most ezekről a bűncselekményekről. — Kezdjük azzal — dőlt hátra a széken Ipacs Géza őrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság bűnüldözési osztályának munkatársa —, hogy az életszínvonal emelkedésével egyre több azoknak a tárgyaknak a száma, amelyeket már lehetőségünk van megvásárolni. Elsősorban a luxuscikkekre és egyéb értékesebb dolgokra gondolok. Ezt a tényt azzal illusztrálhatjuk a legjobban, ha felsoroljuk, hogy mi mindent lopnak a legszívesebben: táskarádiót, zsebrádiót, kis magnetofont, ékszert, pénztárcát, vagy egyéb értékesebb strandcikkeket. Ezek a lopások részint idényjellegűek, mint például a strandokon, vagy ünnepi csúcsforgalomban a vonaton, részint pedig a kínálkozó alkalmak állandó színterei — áruházak, öltözők — csábítják a bűnözőket. — Kínálkozó alkalom... vagyis:' az alkalom szüli a tolvajt. — így van — nyugtázza a közmondás helyességét Ipacs Géza őrnagy. — Maguk az állampolgárok szinte kétségbeejtően könnyelműek, elkövetnek mindent, hogy megszabadítsák őket értékeiktől. Márpedig a bizalomnak is van határai Előkerül néhány jegyzőkönyv, amelyekben bőségesen találunk példát. Az egyik teljelentő közli, hogy gépen dolgozik, a gyűrű viselése balesetveszélyes, így lehúzta az ujjárói, s letette arra az asztalra, ahol tízóraizni szoktak. Az értékes gyűrűnek, nyoma veszett. Vagy: valaki a strandon magnetofonját hallgatta, aztán bement a vízbe, de visz- szatértét a magnó már nem várta meg... Más: pénztárcáját a rosszul záródó öltözőszekrényben hagyta háromezer forinttal, s munka végeztével már se tárca, se pénz. Ezt mondja egy másik: „Amikor a Centrum Áruházban fizetni akartam, észrevettem, hogy eltűnt a pénztárcám a szatyorból. Pedig éppen azért tettem az előzőleg vásárolt áruk tetejére, hogy szem előtt legyen.” — Igen, valóban szem előtt volt... — jegyzi meg fanyar mosollyal a rendőrtiszt. — Persze ne csak a sértetti magatartást elemezzük, beszéljünk az elkövetőkről is. Vannak notórius öltözői szarkák, vannak, akik bolti, áruházi lopásokra „specializálódtak”, s akadnak szép számmal, akiknek a strand a vadász- területük. Nem könnyű a feladata a rendőrségnek sem a megelőzésben, sem a tettes felkutatásában, illetve a bűn- cselekmény bizonyításában. — Milyen eszközök állnak rendelkezésre? — A legkorszerűbbtől a legegyszerűbbnek látszó eszközökig igen széles skálát sorolhatnánk fel — válaszol Ma már a társadalom minden rétegét átfogó mozgalom résztvevőinek sokágú munkáját a Hazafias Népfront, Országos Tanácsának honismereti albizottsága és a Népművészeti Intézet szervezi. Az idén különösen nagy figyelmet szentelnek a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának megünneplésére. KISZ-es és úttörő fiatalok egyaránt szép számmal munkálkodnak á fanácshatalom helyi emlékeinek felkutatásán. (MTI) A kutya leülve jelzi az azonosított szagot (Fotó: Erdélyi Gyula) erre Csefkó Tamás főhadnagy, a bűnügyi technikai alosztály %rezetője. — Mindegyik egyaránt szolgálja a megelőzést és a leleplezést, a fotocellás riasztóberendezések alkalmazásától a kutya utolérhetetlen szimatáig. Áruházakban például speciális tükrök mögül vagy zárt tv-láncon keresztül figyelik a „mozgást”, azaz a gyanúsan lődörgőket. Sőt, bizonyos kedvelt árukon rejtett ragasztócsíkot helyeznek el, amely mágneses, sugárzó anyagból készült, s kifelé menet megszólaltatja a riasztócsengőt. Az ilyen leleplezés a nyilvánosság előtt történik és hatásához nem férhet kétség. Ugyanígy, ha úgynevezett vegyi csapdával — láthatatlan festékanyaggal — dolgoznak például öltözői, munkahelyi lopások tettesének felderítésekor, a munkatársak szeme láttára leplezzük le a tolvajt. Érdemes itt megjegyezni azt az eléggé el nem ítélhető magatartást, hogy általában mindenki „rosszarcú”, 29, A lapok hírül adták, hogy a bányát mister Henry Mac- Areck gazdag ültetvényes vette meg, akinek első dolga volt, hogy a bányát bezárta és minden alkalmazottat elbocsátott. Fény derült arra is, hogy a bánya megvétele előtt mister Mac- Areck és Marty Brett fiatal mérnök, aki korábban évekig dolgozott az európai és afrikai uránbányákban, még a bánya megvásárlása •»löt', többször járt a kis városban felmért minden területet. „Mister MacAreckhez sokkal nehezebb bejutni, mint a Fehér Házba — írták a lapok. — A bánya és a területe teljesen megváltozott. A hatalmas területen minden fát kivágtak, minden bokrot kiirtottak, sőt még a füvet is lekaszálták. A területet három méter magas szögesdróttal vették körül, ötvenméterenként hatalmas reflektorok világítják meg. A tíz méter magas őrtoronyban két-két felfegyverzett őr. A szögesdrót mentén hatalmas, vadkutyák száguldoznak. A közeibe sem lehet férkőzni. Hatalmas táblák jelzik azt is, hogy „magán- terület. idegeneknek tilos a bemenet”. A régi bánya egykori bejárata valóságos erődítményre hasonlít. A sűrű szögesdrőtháiö K •»romszoroesetleg korábban börtönből szabadult személyt gyanúsít, aztán kiderül, hogy az a munkatárs a tettes, akire a legkevésbé gondoltak ... — A kutya szerepe igen fontos a leleplezésben — folytatja Csefkó Tamás főhadnagy. — A tolvaj hiába változtat a lopott tárgyon, pl. szétszedi, megmarad azonban teltének egyéni szaga, amely azonosítható. A kutya 112 millió szagló- sejtjével képes ezt szelektálni, s így leleplezni a tettest. Közben nem is kell elvinnünk a helyszínre. Az egyéni szag mintáját rögzítjük a tettes feltételezett előfordulási helyeiről, s konzerváljuk. (10—15 évig azonosítható!) Aztán a „szimat- bank”-ból vett többi minta közé odatesszük azt, amit a helyszínről konzerváltunk, s a kutya félreérthetetlenül jelzi gazdájának a „jogerős” mintát. A tettes ilyenkor mindent beismer, sőt: még korábbi, eddig felderítetlen bűncselekményeiről is számot ad. A.z öltözői lopásokat ma már szinte rutinszerűen felderítik és nyíltan, mindenki szeme láttára végzik ezt a munkát, amely már egyenlő a megelőzéssel. Ügy vélem, hogy a riportban felsorolt példák megfelelően igazolják, miért sikerült megyénkben szinte minimális mértékben visszaszorítani az öltözői, az áruházi és a zsebtolvajlások számát. Persze az lenne a legszebb, ha végleg sikerülne megszüntetni. Erről a rendőrség nem álmodozik, hanem alkalmazva a legmegfelelőbb eszközöket (és alkalmazkodva a bűnözők „fejlődéséhez” is) mindent megtesz a cél érdekében. De ne bízzunk mindent rájuk, próbáljuk meg mi is őrizni javainkat... sa, mindegyiken át kapu vezet. A harmadik csukott kapu mögött állig felfegyverzett őr áll és közli, hogy semmiféle információt nem adhat. Az újságíró hiába ostromolja, telefonon MacAre- recket, vagy Marty Brettet, a titkárnőtől azt a választ kapják, hogy üzenetüket közlik MacAreekkel. Különben is hamarosan sajtókonferenciát tart. Különtudósí- tónkat már el is küldtük.” Mister MacArecket idegesítette, hogy az újságírók teljesen körülvették a bánya területét. A telefonos lány minden kérdésre azt válaszolta, hogy a bánya igazgatósága délután öt órakor sajtótájékoztatót tart, amikor minden kérdésre válaszolnak. A New York Héráid Tribüné így számolt be a szenzációs eseményről: — Pontosan öt órakor, amikor megjelentünk a bánya bejárata »előtt, az őr kinyitotta a harmadik kapui. Az udvaron már várt bennünket az igazgatóság titkárnője és néhány fiatalember. Kétségtelen. hogy szolidan felfegyverzett őrök voltak. Felöltőjük alatt kidomborodott a géppisztoly alakja. Mindegyik fiatalember hatalmas farkaskutyát tartott pórázon. A titkárnő szívélyes szavakkal üdvözölte a sajtó képviselőit. E szavak ellentétben álltak a fiatalemberek viselkedésével, akik Sáfran István 1500 honismereti és helytörténeti szakkör Kátai Gábor " • 9 Mister MacAreck üzletei IRTA: - ;.. V, Jerzv ■' v-.V Edigey ^ (Fordította Bába Mihály) Semmiségek „Nem az idő, nem a gond, a baj koptatja el az embere^ két, hanem a semmiségek.” Igen. Az apró semmiségek őrölnek fel bennünket. OdaJ rajzolják a bosszúság és ingerültség szürke vonalait a 'szá-j jak és szemek köré, mintha csak megjelölnék álattyalóikatj Rohanunk, — néha fejvesztetten — ezer dolgaink után, pedig jobban tennénk, ha csak egy, vagy néhány elintézni valónk lenne, de azokra nagyon odafigyelnénk. Rohanni csak a semmiségek után íehet. A nagy dolgok! a nagy gondok elmélyült, higgadt gondolkodást igényelnek! — Mi van veled? Miért vagy olyan ideges? — Hagyj békén. Megőrülök ezzel az emberrel. Már megint a nyakkendőjével van baj. Kifestettek hátul a nyak-- kendői. Elfelejtettem őket megvarrni. — No, de emiatt csak nem? — De éppen hogy igen. Mintha kést forgatnának bennem. amikor veszekszik. Tessék. Egy parányi bosszúság. Elrontotta a napot, felemelte a vérnyomást, öntött egy cseppet a pohár vízhez. Egy nyakkendő miatt, amely új árában sem ér többet százötven forintnál. Vagy figyeljük csak: — Mancika, nem látta a toliamat? — Nem láttam, Nagy kartárs. — Az lehetetlen, Mancika! A toll, ha nincs a kezemé ben, mindig itt van az asztalon. Érti? Itt bizony. És pz is előfordul, hogy maga kölcsön kéri a Parkeromat. — De már megbocsásson, Nagy kartárs... — Nincs itt, kérem, semmi megbocsátani való. Feledé- kenység, gondatlanság is van a világon. Nőknél nagyon gyakran előforduló eset. Nem igaz, Mancika? Mancika szeme sarkában összefutnak a ráncok. Fehér rizsfogaival rágni kezdi vérpiros száját. — Nagy kartars, kérem, én ünnepélyesen kijelentem! hogy ma nem láttam a tollát. Remélem, nem gondolja, hogy... — Én semmit sem gondolok, Mancika. Csak azt tudom, hogy éppen mást vettem bele.teljesen új betétet. Nem maradt mégis magánál? Mondjuk, a táskájában. Mancika már remeg az izgalomtól. A sírással küzd. — Nagy kartárs, ez nem lehet. Maga engem lopással vádol. És mi az, hogy í'eledékenység, hanyagság? Ön jól tudhatja, mint közvetlen főnököm, hogy sem hanyag nem vagyok, sem feledékeny. Annyira nem, hogy még a felesége névnapjára is én hívom fel a szíves figyelmét. A főnök arca elkomorodife. — Miket beszél? Egy nyavalyás toll ürügyén, a családi ügyeimben vájkál? Este Mancika migrénnel orvost hivatott, egész, éjjel nem aludt. Nagy kartárs pedig idegességében megpofozta a tízéves fiát és ráadásul eltiltotta a tv-nézéstől. Egy toll, egy semmiség, néhány meggondolatlan mondat miatt kikészült néhány ember. Igaz tehát a könyvben olvasott másfél sor: — Nem az idő, a gond, a baj koptatja el az embereket,' hanem a semmiségek. Hogy így van, csupán mi magunk tehetühk róla. Emberek. félkörbe vettek bennünket. A titkárnő után a vezetőség képviselője kérte az újságírókat, fáradjanak vele a bánya melletti kis épületbe, ahol mister MacAreck vár kedves vendégeire. Elindultunk. Elöl a titkárnő, utána mi, újságírók, aztán a fiatalemberek a farkaskutyákkal. Majd elfelejtettem, megkértek bennünket, hogy a bánya területén ne fényképezzünk, ne is kísérletezzünk, mert az őrség utasítást kapott, hogy ezt megakadályozza. Szótlanul mentünk a régi hányó mellett. Amikor közeledtünk a barakkszerű új épület felé, az ajtón egy jóvágású férfi lépett ki. Á bánya tulajdonosa volt: mister MacAreck. Üdvözölt bennünket, aztán bementünk a barakkba. Az épület két szobából állt. Az egyikben laboratórium volt, ahol most a sajtótájékoztatót tartották, a másik, minden jel arra vallott, hogy a laboratórium raktára. Házigazdánk kérte, hogy foglaljunk helyet. Nyomban italokat hoztak. Amikor már mindannyian kielégítettük szomjunkat, szót kért mister MacAreck. A bánya új tulajdonosa elég részletesen mondta el a történetet. Aláhúzta, hogy a korábbi tulajdonságokkal ellentétben a vezetőség komoly beruházásokat eszközöl, hogy újabb mélyfúrásokat és új aknákat létesítsenek. Mister Marty Brett főmérnök komoly geológiai kutatásokat végzett és már készítik is a fejlesztési tervet. E célból speciális laboratóriumot hoztak létre. A bányatulajdonos elmondotta, hogy az első mélyfúrások sikeresek voltak. Hatalmas összegekre lesz szükség, ami két, három esztendő alatt megtérül. — Sajnos, — mondta mister MacAreck, — megalapozatlan hírek keltek szárnyra az uránlelőhelyről. Én, mint a bánya tulajdonosa, és Brett úr is, mint szakértő mérnök kénytelenek vagyunk ennek az ellenkezőjét állítani. Itt semmiféle urán nincs. A cég Szalay István célja az éiörégeÜett/aranybánya területén az ű.i 'rétégek felkutatása és kitermelése. Kérem önöket, hogy szenzáció helyett ezt írják meg. Ezután következett mister Marty Brett. A szakember szemével tárta elénk » bánya mai helyzetét, és közölte, hogy a mérések szerint aranyrétegek vannak a mélyben. Ezután sokat beszélt a bánya fejlesztéséről, majd ő is kijelentette, hogy urán nincs. Ezután kezdődött a vita. Lapunk tudósítója feltette a kérdést, hogy miért vették körül a bánya egész területét szögesdróttal, miért vannak őrtornyok, reflektoruk és felfegyverzett őrök? Hiszen még az újságírókat is olyan fegyveres őrizet kísérte a sajtótájékoztató színhelyére, mint a bűnözőket, ami hallatlan. Canavéralban az atomkutató központ nincs úgy védve, mint ez a bánya. Erre azt a választ kapták, hogy mindenki úgy védi a magánterületét, ahogy akarja. Mister MacAreck nem szereti, ha hivatlanok járnak itt, ezért a korábban kiadott rendelkezése érvényben marad. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy látogatást tehet-e a régi bányában és vihet-e egy maréknyit a bányából. Mister MacAreck határozottan tiltakozott. Arra hivatkozott, hogy nincs nyitva, nem működik. A hányóval kapcsolatban pedig kijelentette, hogy azok a bánya területén vannak, tehát saját tulajdont képeznek és senkit nem lenne szabad hogy érdekeljen, hogy miből tevődik össze. Lapunk tudósítója ekkor kivett egy Geiger-féle készüléket, amely rögtön .forogni kezdett és furcsa hangot hallatott. — Mister MacAreck, meg tudná-e magyarázni, hogy mitől radioaktív a hányó? — kérdezte. (Folytatjuk)
